Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 Péntek, 1969. június 6. T~-~a Mi „történi a aaiyviíégban? Szerdán a Fehér Ház kép­viselői elismerték, hogy az amerikai csapatok részleges kivonásának kérdése szerepel a vasárnapi Nixon—Thieu ta­lálkozó napirendjén. indira Gandhi indiai mi­niszterelnök-asszony öt óra hosszat tárgyalt tegnap Hyde­rabad városában, ahol a leg­utóbbi tüntetések során hu­szonhármán meghaltak. A különböző politikai csoportok vezetőit megbékélésre szólítot­ta fel. A Guardian gúnyt űz abból a hivatalos nyugatnémet Kie­si nger életrajzból, amelyet az NSZK tokiói nagykövetsége osztogat a kancellár hivatalos látogatása alkalmából, Kiesin­gert ellenállónak állítják be. Az egész világ tudja, hogy Kiesinger 12 éven át a náci pórt tagja volt. A lisszaboni külügyminisz­térium szóvivője szerdán kö­zölte, hogy Ojukwu, Biafra ve­zetője megkegyelmezett az elfogott olajszakértőknek, aki­ket előzőleg halálra ítéltek az­zal a váddal, hogy a nigériai erőket segítették. A bonni kormány szóvivője a szíriai kormány döntését, hogy elismerte az NDK-t, ba­rátságtalan lépésnek nevezte, hozzáfűzte, hogy az maga után vonja a szövetségi kormány részéről a megfelelő következ­ményeket. Június 1—5 között a Finn Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség meghívására Finnor­szágban tartózkodott a DÍVSZ küldöttsége. A delegáció meg­ismerkedett a vietnami nép tá­mogatására augusztus 23—27 között Helsinkiben megrende­zendő ifjúsági és diák-világta- lálkozó előkészületeivel. Kétmillió dollár értékű ame­rikai kémrépülőgépet lőttek le a VDK felett. A gépet kísérő vadászbombázók ezután bom­bázni kezdték a VDK légvé­delmi erőit. 1968. december 9. óta ez volt az első amerikai bombatámadás a VDK terüle­tén. Brezsnyev megnyitó beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy az SZKP Központi Bizottsága és valamennyi szovjet kommunis­ta nevében szívből üdvözöl­jem a testvérpártok delegá­cióit, amelyek a nemzetközi értekezletein való részvétel céljából érkeztek ide. Az önök személyében melegen köszönt­jük elvbarátaink és harcostár­saink millióit minden ország­ban és minden kontinensen, akik a marxizmus—leninizmus lobogója alatt védelmezik a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeit, küzdenek az imperializmus ellen, a szocia­lizmusért, a békéért, a demok­ráciáért és a nemzeti függet­lenségért. Tanácskozásunkon 75 párt képviselői vesznek részt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezekben a percekben erre a teremre összponto­sul az egész világ figyel­me. Rengeteg barátunk figyeli ér­deklődéssel munkánkat. Ez érthető is. A fokozott érdek­lődést mindenekelőtt az a nagy szerep magyarázza, ame­lyet a kommunista mozgalom tölt be, mint a jelenkor leg­befolyásosabb internacionalista ereje. Meghatározza azoknak a problémáknak az időszerű­sége is, amelyeket meg fogunk tárgyalni, s amelyekkel össze­függésben ki kell dolgoznunk egységes álláspontunkat. Tanácskozásunkat érdeklő­déssel figyeli majd az osztály­ellenség — valamennyi ország imperialistái és csatlósaik is. Ezen sem lehet csodálkozni, ök félnek a mi egységünktől, s természetesen minden tőlük telhetőt igyekeznek elkövetni annak érdekében, hogy leki­csinyeljék a tanácskozás je­lentőségét, hamis színben tün­tessék fel lefolyását és ered­ményeit. Meggyőződéssel állíthat­juk, hogy minél inkább megmutatja ez az értekez­let eltökéltségét az akció­egységre' és, az összefogás­ra, annál nagyobb csa­pást mér az imperialisták számításaira. A napirenden szereplő fő kérdés a legmélyebben érinti valamennyi nép érdekeit Ezt a kérdést sikeresen és mara­déktalanul csak a kommunis­ták, a munkásosztály és a föld valamennyi táján élő dolgozók széles tömegeinek egyesített erőfeszítésével lehet megoldani. A tanácskozás ösz- szehfvásának puszta ténye is arról tanúskodik, hogy a kommunisták megértik, milyen nagyfokú felelősség hárul rá­juk a béke sorsáért és a tár­sadalmi haladásért, s el van­nak szánva arra, hogy telje­sítsék kötelességüket a nem­zetközi munkásosztállyal és a népekkel szemben. A kommunisták mindig élen jártak és ma is elöl haladnak az imperia­lizmus ellen, a szocializ­mus, a demokrácia és a társadalmi haladás győzel­méért vívott harcban. Egységük és összefogásuk vál­tozatlanul fontos feltétele az imperialistaellenes forradalmi harc sikerének, fontos előfelté­tele a szocializmus újabb győzelmeinek. Amikor hozzáfogunk az előt­tünk álló feladatok megvita­tásához, jól tudjuk, milyen nagyszabású és fontos munkát kell elvégeznünk. Ehhez most jó feltételek jöttek létre, ta­nácskozásunkat hosszan tartó és tüzetes előkészítő munka előzte meg. Számos testvérpárt képviselői elvtársi és demok­ratikus légkörben tüzetesen megvitatták a politikai és szervezeti kérdések széles kö­rét, kidolgozták a dokumen­tumtervezeteket. Az előkészítő munka nagy és pozitív jelen­tősége abban van, hogy lehe­tővé tette minden párt szá­mára a megismerkedést azok­kal a problémákkal, amelyek a kommunista mozgalom kü­lönféle osztagai előtt állnak, lehetővé tette az álláspontok egyeztetését az imperialista- ellenes harc legfontosabb idő­szerű kérdéseiben. Ismét be­bizonyosodott a gyakorlatban a kommunista és munkáspártok nemzetközi együttműködésé­nek gyümölcsöző volta. Nagyra becsüljük mind­azoknak a pártoknak a hozzájárulását, amelyek részt vettek az előkészítő munka különböző szaka­szaiban. Meggyőződésünk, hogy az elv- társiasság és internacionaliz­mus szelleme, s a kommunis­ta mozgalom egységére irányu­ló akarat, amelyek nagy erő­vel mutatkoztak meg az elő- ■készítő munka folyamán, meg­határozóak lesznek a jelenle­gi tanácskozás légkörére is. Pártunk és az egész szovjet nép igen nagyra becsüli azt a bizalmat, amelyet irányunkban tanúsítanak azzal az elhatáro­zásukkal, hogy a mi főváro­sunkban, Moszkvában tartják meg a kommunisták nemzet­közi fórumát. Biztosítani kí­vánjuk önöket elvtórsak, hogy az SZKP delegációja a párt Központi Bizottságától kapott utasítás értelmében a maga részéről minden tőle telhetőt elkövet annak érdekében, hogy az értekezlet munkája sikeres és gyümölcsöző legyen. Reméljük továbbá, hogy a testvérpártok küldöttségei ar­ra is ki tudják majd használni szovjetunióbeli tartózkodásu­kat, hogy megismerkedjenek a szovjet nép életével és mun­kájával, találkozzanak orszá­gunk dolgozóival. . Az SZKP Központi Bi­zottsága kifejezésre jut­tatja azt a meggyőződését, hogy a tanácskozás új, fontos szakaszt jelent majd korunk valamennyi forradalmi, felszabadító és haladó erejének mozgósí­tásában, az imperializmus elleni harcban és nagymértékben hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrasztásához, a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján. A 20. vietnami értekezlet Párizsban Formális jellegű volt a Viet­nammal foglalkozó párizsi né­gyes értekezlet csütörtökön megtartott 20. ülése. Az ülé­sen Pham Dang Lam nagykö­vet, saigoni küldött megismé­telte a csapatok „kölcsönös” visszavonására irányuló köve­telését. Cabot Lodge nagykövet ugyancsak a csapatok „kölcsö­nös” visszavonásának követe­lését hangoztatta. Nguyen Tri Binh asszony, a DNFF képviselője felszólald­Gáspár Sándor megyénkben eában megállapította, hogy az amerikai és a saigoni küldött­ség mind ez Ideig nem adott komoly választ a DNFF nagy jelentőségű kezdeményezésére, a tízpontos átfogó javaslatra. Binh asszony a továbbiakban vitába szállt Nixon elnöknek azzal az állításával, hogy az. Egyesült Államoknak kötele­zettségei vannak Dél-Vietnam iránt. Ki hatalmazta fel az Egyesült Államokat arra, hogy nemzetközi csendőrként viselkedjék és beavatkozzék más országok belügyeibe — tette fel a kérdést a DNFF képviselője. I Partraszállás Normandiában I : 1944, j ú n i us é*: A második front megnyitása „Furcsa háború”-nak ne­vezték a második világhábo­rú első szakaszát a kortár­sak azért, mert Anglia és Franciaország szinte ellenál­lás nélkül eltűrte, hogy Hit­len hatíigépezetc 1939. szep­tember 1-én lerohanja Len­gyelországot, utána pedig | Norvégiától Belgiumig meg- i hódítsa Nyugat-Európát. Pá- i rizs és London kudarcot val­lott taktikája az volt, hogy a német fasizmust kelet felé terelje. E taktika következ­ményeként az angol haderőt megsemmisüléssel felérő ve­reség érte Dunkcrquc-nél, s Franciaország hamarosan ka­pitulált. 1941. június 22-én, Nyugaí- ! Európa gazdasági erejére tá- ! maszkodva a náci csapatok valóban rátörtek a békés szovjet államra, és szövetsé­geseikkel együtt kezdeti si­kereket értek cl. Eljutottak Leningrad és Moszkva alá, kezükbe került a Krim, be­hatoltak Eszak-Kaukázusba, s úgy látszott, meghódítják Sztálingrádot, amelybe sike­rült bejutniuk. De a Moszk­va alatti csatában elszenved­ték első vereségüket, s he­lyenként 400 kilométerrel kénytelenek voltak visszavo­nulni. Az angolok és az ame­rikaiak ekkor egyezményt kötöttek a Szovjetunióval, és vállalták, hogy 1912-ben meg­nyitják nyugaton a második frontot. A háború harmadik sza­kaszában a szovjet csapatok tönkreverték Sztálingrádnál a németeket, és hihetetlen lendülettel megkezdték terü­leteik felszabadítását. Az a tény, hogy a Szovjetunió had­ereje óriási német erőket kö­tött le, megkönnyítette az an­golszászok észak-afrikai sike­reit a német—olasz erők fe­lett, s lehetővé vált a nyu­gatiak partra szállása Szicí­liában. Ebben a helyzetben, 1943. november végén, de­cember elején, a* antifasisz­ta koalíció tcheráni konfe­renciáján az angolszászok vállalták, hogy legkésőbb 1944. május 1-ig megnyitják a második frontot. A háború negyedik szaka­szát az egyre gyorsuló szov­jet katonai előretörés jelle­mezte Berlin felé. Az angol —amerikai vezérkar már 1944 tavaszán világosan lát­ta: a Szovjetunió képes rá, hogy egymaga is elfoglalja egész Németországot. Ezt a nyugati hatalmak el akarták kerülni. Ezért eredeti ígére­tüket két évvel később még­is beváltották, s 1944. június 6-án Normandiában partra vetették csapataikat. E had­műveletnek kedvezett az adott erőviszony, hiszen nyugaton mindössze 60 né­met hadosztály volt, Olaszor­szágban pedig csupán 26 — mialatt keleten 259 hitlerista hadosztály igyekezett feltar­tóztatni a szovjet előrenyo­mulást. A német vezérkar ebben a periódusban minden, még lé­tező igazi erejét a szovjet hadsereg elé vetette abban a reményben, hogy az angol­szászokkal sikerül közös szovjetellenes platformot te­remtenie. A szovjet katonák azonban elfoglalták Bérünk és 1945 áprilisában eljutottak az Elbáig, ahol találkoztak az angolszászokkal. A második világháború ötö­dik szakasza 1945 szeptem­berében ért véget Japán leve­résével. A háború mérhetet­len anyagi pusztulással járt cs 50 millió ember életét kö­vetelte. A második front megnyi­tása — tagadhatatlan — je­lentős esemény volt. Hozzá­járulást jelentett a háború befejezésének meggyorsításá­hoz. Tény azonban az is* hogy igen sok emberéletet megkímélhettek volna, ha ezt az akciót a nyugatiak — első ígéretüknek megfelelően — már 1942-ben végrehajtják. Vita Miion és Fulbright között Nixon elnök szerdai beszé­de és Fulbright szenátornak azzal egyidőben elhangzott megállapításai, rendkívül ki­élezték a vitát a katonai tö­rekvéseket támogató körök és a katonai-hadiipar komplexum ellenfelei között. A váratlan hevességű vita több politikai megfigyelő szerint tulajdon­képpen a vietnami háború kö­rül folyik. Nixon a lehető legerőtelje­sebb szavakkal vette védelmé­be a katonai vezetést és az Egyesült Államok globális stratégiáját. Fulbricht viszont haladéktalanul kijelentette, hogy az elnök szavai alapján a washingtoni kormány válto­zatlanul arra törekszik, hogy a világcsendőr szerepében tet­szelegjen. Sem elég erősek* sem elég okosak nem vagyunk ahhoz, hogy mi szabjuk meg a világ menetét — mondotta. Fulbright azzal vádolta Ni- xont, hogy a vitát személyes­kedéssé fokozza le, sértések­kel helyettesítve az érveket. (Folytatás az 1. oldalról.) tunk fel, mint az országos szint, örvendetes tény, hogy állandóan növekszik a keres­let vegyipari, kohászati ter­mékeink .iránt, bővültek ex­portkapcsolataink. A lehetősé­geink azonban még a jelenle­ginél is többet ígérnek. Fo­gyasztói piacunkat nagyrészt kiegyensúlyozottság jellemzi, beruházásaink lényegében rendben folynak. Hasonló elő­jelekkel beszélhetünk mező- gazdaságunkról is, amely an­nak ellenére, hogy az ország más megyéihez viszonyítva rosszabb adottságokkal rendel­kezik, egészséges fejlődésen megy keresztül. Dr. Bodnár Ferenc ezek után részletesen ecsetelte azokat a gondokat, problémákat, ame­lyek a megyei vezetést foglal­koztatják, amelyek az egyes iparágak termelésében, a szo­ciális, kommunális, kulturális ellátottságban jelentkeznek. A gondok között is első helyen említette Miskolc város és a megye nehéz lakáshelyzetét, az utak állapotát. Szóba hozta, hogy igényeinket ma már mind nehezebben elégíti ki az el­avult, kis kapacitású vágóhíd. Mindinkább sürgetővé válik a megye és a város vasúti, vala­mint közúti közlekedésével összefüggő problémáinak meg­oldása. Felhívta a figyelmet arra, hogy naponta több tíz­ezer ember utazik a különböző üzemekbe, s a nagy utasforga­lom csak nehézségek árán bo­nyolítható le. Szorgalmazta Miskolc város és a megye mű­velődéspolitikai helyzetének megjavításához szükséges fel­tételek megteremtését, vége­zetül pedig Borsod szakszer­vezeti mozgalmának helyzeté­ről tájékoztatta a SZOT fő­titkárát. Gáspár Sándor elvtárs vá­zolta társadalom- és gazdaság- politikánk időszerű kérdéseit, a reform bevezetésének ta­pasztalatait. Szólott a szocia­lizmus építésének soron kö­vetkező feladatairól, perspek­tívájáról, végül a nemzetközi helyzetről adott rövid tájékoz­tatást. Ezt követően dr. Bod­nár Ferenc és dr. Ladányi Jó­zsef kíséretében az Alsózsolcán levő, Borsodi Házépítő Kom­binátba látogatott, ahol Vincze Géza elvtárs, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat ve­zérigazgatója, valamint a vál­lalat gazdasági, párt- és tö­megszervezeti vezetői fogad­ták. Vincze Géza vezérigazgató a vállalat munkájáról, problé­máiról, ezen belül is a mun­kaerőhelyzetről tájékoztatta Gáspár elvtársat. A beszélge­tés során sok szó esett a ház­építő kombinát termeléséről, különösen azokról a kérdé­sekről, hogy miként lehet a házgyári termékekkel tovább gyorsítani Miskolcon és más városokban a lakásépítést. Vincze elvtárs számokkal, ősz- szehasonlító adatokkal illuszt­rálta, hogy a termelési kapaci­tás teljes kihasználása után évről évre több házgyári la­kást építenek fel. Természete­sen, ezen a megbeszélésen is központi kérdés volt, hogy minden lehetséges módot meg kell ragadni a nehéz lakás- helyzet enyhítésére és a laká­sok előállítási költségének csökkentésére. 1 Ezt követően Gáspár elvtárs a vendéglátók kíséretében megtekintette a gyártócsarno­kot, valamint a kombinát szo­ciális létesítményeit. Nagy sikert arattak a kü­lönböző színösszeállításban el­készített házgyári elemek, melyek gyártásában a házépítő kombinát ma még egyedülál­ló az országban. Gáspár elv- . társ a látogatás végén úgy nyilatkozott, hogy a BÁÉV va­lóban büszke lehet kombinát­jára, amely — szavaival élve — ennek az iparágnak a leg­szebb gyöngyszeme. A házgyári látogatás után Borsod megye kedves vendége Tarcalra látogatott, ahol a teg­nap folyó megyei borversenyt tekintette meg. Az NDK növekvő elismerése a világban Néhány hónappal a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 20. évfordu­lója előtt gyorsuló mértékben növekszik azoknak az államok­nak a száma, amelyek elisme­rik az NDK önállóságát és független állami létét. Április 30-án Irak jelentette be, hogy felveszi a diplomáciai kapcso­latot nz NDK-val, május 8-án pedig Kambodzsa emelte nagy­követi szintre eddigi főkonzu­látusát. Az NDK tehát jelenleg 15 országgal tart fenn nagyköveti szinten diplomáciái kapcsola­tot, tíz országban főkonzulátus, nyolcban pedig kereskedelmi képviselet működik. A Külke­reskedelmi Kamara nem álla­mi irodái 12 országban talúl-j hatók meg.

Next

/
Thumbnails
Contents