Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

Péntek, 1969. Június 20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 = Kádár János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) a saját szemszögéből nézve, mert annak elemzésére a leg­illetékesebb a csehszlovák test­vérpárt küldöttsége volt. Ér­zésem szerint, a tanácskozá­son a csehszlovák helyzet reá­lisabb, pontosabb és jobb meg­ítélést kapott, mint korábban. Ez a csehszlovák küldöttség objektív, marxista állásfogla­lásának is érdeme. 3 Ártott-e az említett kérdé­sek körül kibontakozott vita az egységtörekvéseknek? — kér­dezték a tudósítók? — Nem ártott — felelte Ká­dár János —, sem a kínai ve­zetők jelenlegi politikájának kritikája, sem a csehszlovák kérdés említése nem zavarta, ellenkezőleg, elősegítette a ta­nácskozás fő céljának eléré­sét. 4 — Miként szüntethetők meg azok a körülmények, amelyek miatt' egyes testvérpártok tá­volmaradtak a tanácskozásról, illetve mások részt vettek ugyan, de fenntartásaik voltak a födokumentummal szem­ben? — hangzott a tudósítók következő kérdése. — Azon az úton, amelyen az elmúlt másfél év alatt, és itt a tanácskozáson is jártunk — felelte Kádár János —, a test­vérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniuk egymás állás­pontját, meg kell érteniük an­nak indítékát, majd elvi ala­pon ki kell fejteniük nézetei­be t, s ily módon közelíteni azo­kat egymáshoz. — A véleményeltérések rész­ben ideológiai, részben politi­kai természetűek. Az ideoló­giai kérdésekben csak a tu­domány módszerét használhat­juk, s ez eltér a napi politika módszerétől, össze kell gyűj­teni, elemezni, értékelni kell a tényeket, kidolgozni a fő kö­vetkeztetéseket, majd egybe­vetni a különböző testvérpár­tok elemzéseinek eredmé­nyeit. Csak a kommunista vi­lágmozgalom tapasztalatainak összessége adhatja meg az iga­zi választ arra a kérdésre, hogy mi a marxista—leninista igaz­ság, vagyis mi egy adott prob­léma helyes, marxista—le­ninista értelmezése. — Ami a politikai nézetel­téréseket illeti, tudvalevő, hogy a testvérpártok a legkülönbö­zőbb feltételek között dolgoz­nak, s ennek megfelelően el­térő taktikát alkalmaznak. De az alapvető érdekek közösek, mert egységes az eltökéltség az imperializmus elleni har­cunkban, egységesek vagyunk abban, hogy erősítenünk kell összefogásunkat. A nézetelté­rések leküzdésének legjobb út­ja a közös munka és a közös harc. Egyébként hadd jegyez­zem meg, amennyiben nézet- eltérések jelentkeznek, jobb és egészségesebb, ha nem térünk kj előlük, hanem nyíltan, elv- társiasan és bátran beszélünk róla. — A távolmaradott pártokat — mint azt küldöttségünk saj­tóértekezletén említettem — különböző okok vezették. Most még egy lépéssel tovább me­hetek: a tanácskozás úgy fog­lalt állást, hogy az alapvető dokumentumokat megküldik a világ minden kommunista és munkáspártjának — a távol­maradottaknak is — abban a meggyőződésben, hogy ezek az okmányok közös harcunk olyan politikai platformját je­lentik, amelyek megvalósításá­ból mindenki kiveheti részét, s amelyhez még utólag is lehet csatlakozni. 5 Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tudósító nemzet­közi újságíró-gárda körében és világszerte nagy figyelmet kel­tett a tanácskozás nyilvános­sága, Kádár János a követke­zőket mondotta: — Jó sajtó- és propaganda- munka nélkül politikai és tár­sadalmi célokért harcolni nem lehet. A nyilvánosságnak mind az előkészítő munka időszaká­ban, mind pedig a tanácsko­zás idején nagy jelentőséget tulajdonítottunk. A konzulta­tív találkozó házigazdáiként igyekeztünk megkönnyíteni a sajtó munkáját, és a testvér­pártokkal egyetértésben lehe­tővé tettük, hogy szinte együtt éljen a tanácskozással. Ezt na­gyon fontosnak tartottuk. A kommunista mozgalmat ugyan­is szinte egész története során végigkísérte az osztályellen­ségnek az a vádja és rágalma, hogy titkos, összeesküvő cél­jai vannak. Valójában moz­galmunk kezdettől fogva nyílt. A mi céljaink már azért sem titkosak, mert nem csupán a kommunisták céljai, még ke­vésbé csak a kommunisták ér­dekeit szolgálják, hanem a nemzetközi munkásosztálynak, valamennyi dolgozónak, mind­azoknak az érdekeit, akik em­beri módon akarnak élni. Közvéleményünket érthetően érdekli — hangzott az újabb kérdés —, milyen munkát végzett az MSZMP küldöttsé­ge a dokumentumok kimun­kálásában, a testvérpártok kül­döttségeivel folytatott megbe­széléseken. Kádár János erre ezt mon­dotta: — Pártunk képviselői az előkészítés folyamán és a ta­nácskozáson egyaránt aktívan részt vettek a munka minden mozzanatában, valamennyi ok­mány megfogalmazásában. Ott voltak a szerkesztő bizottság­ban és a titkárságban. Ez utób­bi négy társelnökének egyike delegációnk tagja volt. Csak­nem minden testvérpárt kép­viselője elismerését és köszö­netét fejezte ki az MSZMP- nek az előkészítésben magára vállalt — és amint hangoztat­ták —, becsületesen végzett munkájáért. Megtisztelő, hogy testvérpártjaink úgy értékelték — ránk bízhatják az előké­szítő munka szervezését. Mun­kánkat úgy tekintjük, mint az internacionalista kötelezettsé­geinkből adódó feladatot, s az MSZMP becsületbeli adóssá­gának törlesztését, azért a szolidaritásért és támogatásért, amelyet egy kritikus időszak­ban élveztünk a testvérpártok részéről. — Küldöttségünk Moszkvá­ban megbeszéléseket folytatott több testvérpárt képviselőivel a napirenden levő problémák megoldása céljából, valamint a pártok közötti kapcsolatokról. A magyar delegáció az SZKP, a szovjet állam és a szovjet nép iránt érzett tiszteletének kifejezéseként Vlagyimirban, Szuzdalban és a Kupavnai Fi­nomposztó Gyárban találkozott a szovjet társadalom képvise­lőivel, és beszélgetett a moszk­vai írókkal is. Ezenkívül kül­döttségünk nemzetközi sajtó- értekezletet tartott. 1 Milyen fő feladatok állanak pártunk és a nemzetközi kom­munista mozgalom előtt, hogy az elfogadott dokumentumok­ban megjelölt célokat elér­jük? — Küldöttségünk első teen­dője, hogy híven beszámoljon pártunk Központi Bizottságá­nak és kérje delegációink munkájának jóváhagyását. A Központi Bizottság eddig is nagy felelősséggel foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseivel, és bi­zonyára megfelelően értékelni fogja magát a tanácskozást is. — Ügy gondolom, hogy a mi pártunk és valamennyi test­vérpártunk fő feladatait az im­perializmus elleni harcban az elfogadott dokumentumok tar­talmazzák, amelyek igen jó elvi politikai alapot adnak ahhoz, hogy a testvérpártokkal együtt tovább folytassuk a harcot. Búvárok Az MHSZ borsodi szervezetének jól működő bű várszak­osztálya van. A sportolók felkészülnek a merülésre. 1 A Moszkvában töltött két hét, találkozás öt világrész forradalmáraival, bizonyára bővelkedett ritkán adódó él­ményekben. Mi tette Kádár elvtársra a legnagyobb be­nyomást a tanácskozáson? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszolnom — mondotta Kádár János. — Annyiféle benyomás és hatás ért, hogy mindazt még ren­dezni kell magamban. Megka­pott a tanácskozás légköre, az a nyílt elvtársi légkör, ame­lyet valamennyi testvérpárt küldöttsége nagyra értékelt. Meggyőződésem szerint, egyet­lenegy delegáció sem utazott el megbántva, vagy olyan ér­zéssel, hogy itt valakire is rá akartak volna kényszeríteni számára elfogadhatatlan véle­ményt. Ez azért nagy jelentő­ségű, mert, ha ebben a szel­lemben dolgozunk tovább, megtalálhatjuk minden nézet- eltérés tisztázásának nyitját, így közelebb kerülnek egymás­hoz a vélemények, s így erő­södik a nemzetközi kommu­nista mozgalom — mondotta befejezésül Kádár János. Elutazott a szívsebész Csütörtökön elutazott Buda­pestről Christian Barnard, fok­városi szívsebész-professzor, alá a nemzetközi atomenergia ügynökség budapesti konfe­renciája alkalmából két napot töltött hazánkban. Elutazása előtt elmondotta, hogy igen kellemes benyomásokkal távo­zik: Az orvostudomány fej­lesztése szempontjából is rend­kívül hasznosnak tartja a bu­dapesti konferenciát, nagyra értékeli a magyar orvostudo­mány eredményeit. Ügy terve­zi, hogy legközelebbi látoga­tásakor 18 éves lányát is ma­gával hozza. Legközelebbi lá­togatása idején szeretne eleget tenni annak a kérésnek is, hogy magyar egyetemi fiata­loknak előadást tartson, s vá­laszoljon kérdéseikre. Májátültetés A bonni egyetem klinikáján májátültetést hajtottak végre. A műtétet végrehajtó profesz- szor szerint „a beteg állapota, a körülményekhez képest ki­elégítő”. x Testy értalálkozó ötvenhat év titán Megható találkozás történt a Ferihegyi repülőtéren: ötven­hat év után először ölelte meg egymást két testvér: Zajonc Pál pécsi órásmester és Bo­risz Bencionovics Zajonc ba­kul lakos. A szülővárosból, Bakuból 1913-ban vonult be katonának a huszonkét éves Zajonc Pál, illetve akkor még Pável Bencionovics Zajonc. Borisz öccse kicsi gyerek volt még abban az időben. Amikor kitört az első világháború, a fiatal bakui katonát azonnal a frontra küldték; még abban az évben fogságba esett. Magyar- országra szállították, majd Baranyába került hadifogoly­munkára. Itt ismerkedett meg egy pécsi kislánnyal, akit az­tán feleségül is vett, és a há­ború után Pécsett telepedett le, folytatva eredeti szakmáját, az órásmesterséget. Ma is köz­ismert, tiszteletben álló kisipa­rosa a mecsekaljai városnak. Az elmúlt évtizedek alatt Zajonc Pál fáradhatatlanul Bizottsági ülés a Parlamentben Jókai Lóránd elnökletével csütörtökön a Parlament Go­belin-termében ülést tartott az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsága. A tanácskozáson részt vett Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, dr. Beresztóczy Miklós, helyzete az országgyűlés alelnöke. A bizottság napirendjén a tanácsok, az Igazságügy-mi­nisztérium és a Legfőbb Ügyészség elmúlt évi költség- vetésének tapasztalatai szere­peltek. A tanácsi költségvetések végrehajtásának tapasztalatai­ról a képviselők írott tájékoz­tatót kaptak, ehhez Kenyér István, a Pénzügyminiszté­rium önálló osztályának veze­tője fűzött kiegészítést. A töb­bi közt rámutatott: az elmúlt esztendő tanácsi gazdálkodá­sának mérlege bizonyítja, hogy a tanácsok éltek a re­form adta nagyobb gazdasági önállóság lehetőségeivel. Az alsóbb szintű tanácsok egy ré­sze a szükségesnél óvatosab­ban alkalmazta a nagyobb ha­tékonyságot biztosító közgaz­dasági módszereket, szabályo­zókat. A tanácsok pénzügyi 1968-ban mind a költségvetést, mind a fejlesz­tési alapot illetően, kiegyensú­lyozott volt. kutatta a Bakuban élő hozzá­tartozóit, a levelek tucatjait küldte szülővárosába, de vá­laszt nem kapott: tavaly októ­berben egy Pécsett tartózkodó szovjet turista betévedt a vá­ros közepén levő boltjába, hogy óraszíjat vásároljon. Az idős órásmester, aki még mindig kitűnően érti az orosz nyelvet, beszélgetésbe elegye­dett a vevővel. Nagy volt az öröme, mikor kiderült, hogy a szovjet turista Bakuban lakik, és még az is rémlett neki, hogy működik ott egy Zajonc nevű futballbíró. Készségesen vállalta, hogy segít felkutatni az illetőt, és 1968 szilveszteré­nek előestéjén Zajonc Pál pé­csi lakásán csengetett a pos­tás, orosz nyelvű, latin betűs táviratot hozott. Bakuból ér­kezett a sürgöny, és ez állt benne: „Élek, egészséges va­gyok, adj életjelt magadról. Csókol: öcséd.” A táviratban szerepelt a bakui lakáscím és telefonszám is, az idősebb fi­vér azonnal felhívta telefonon az öccsét. Élőszóban, megha- -Uttan kívántak egymásnak ' boldog új évet. Ekkor értesült a Magyarországra szakadt test­vér arról is, hogy az öt Za- jonc-fivér közül már csak ők ketten vannak életben. Azóta többször váltottak le­velet, kicserélték fényképeiket és meghívták egymást hazá­jukba. Ennek nyomán látoga­tott most el Pécsre az 58 éves Borisz Bencionovics Zajonc a 78 éves Zajonc Pálhoz, s töl­tenek itt együtt örömteli na­pokat, heteket. Megegyeztek; hogy Pál-Pável viszonozza öcs- cse látogatását: ötvenhat év után viszontláthatja szülő­földjét is. Elhunyt Siska István költő Életének 72. évében meg­halt Sinka István költő, író. Nagyszalontáról indult pályá­ja. írásművószete a szegé­nyekkel, az elnyomottakkal való együvé tartozás poézise volt. Látomásos, népi miszti­kával átitatott, lázadó hangú versek sokaságával tiltakozott a két világháború közötti Ma­gyarország elnyomó rendszere ellen. Novellákat is írt. Eze­ket az írásait gyűjteményes kötetben „Harmincnyolc vad­alma” címmel jelentette meg 1941-ben. A felszabadu­lás után a 60-as évek elején jelentkezett ismét novellás- könyvvel. Országos tanácskozás Patakon a pedagógusképzés reformjáról Kétnapos tanácskozásra hív­ta össze Sárospatakra a .Mű­velődésügyi Minisztérium az ország tanárképző főiskolái­nak, tanító- és óvónőképző in­tézeteinek igazgatóit, párt-, szakszervezeti és KlSZ-bizott- ságainak titkárait. A tanító­képző intézetben mintegy 100 részvevővel megtartott érte­kezletet csütörtökön délután 4 órakor nyitotta meg Károly István igazgató, hangsúlyozva, hogy a nagy múltú iskolavá­ros mindig szívesen látja fa­lai között a tudomány, a kul­túra, különösen pedig a pe­dagógia munkásait. Köszön­tötte az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében megjelent dr. Rovó Jenőt, Szűcs Istvánnét, a KISZ Köz­ponti Bizottságának munka­társát, továbbá Szalóky Lam- bertet és Azary Zoltánt, a Pedagógus Szakszervezet or­szágos és megyei Bizottságá­nak titkárát. Az első napi tanácskozáson Miklósvári Sándor, a Művelő­désügyi Minisztérium peda­gógusképző osztályának veze­tője tartott előadást a peda­gógusképzés korszerűsítésének és a nevelő munka fejleszté­sének kérdéseiről. Részletesen Ismertette a pedagógusképző intézetek nevelési terveit, s kérte, hogy a következő tan­évet az intézetek fordítsák még a saját nevelési tervük kipróbálására, ellenőrzésére, majd a tervnek a szerzett ta­pasztalatok alapján történő átdolgozására. Az azonos jel­legű intézetek rendezzenek tapasztalatcseréket, igényeljék és használják fel a hallgatók észrevételeit is a terv végle­ges kidolgozásában, s ebben a szilárd világnézetre, hivatás- tudatra, a feladatok morális vállalására vonatkozó nevelé­si elvek kerüljenek előtérbe. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a pedagógusképzés tartalmi korszerűsítésében előrehaladás tapasztalható, amit már több nyilvánosságra hozott dokumentum is tanú­sít. A kerettervek, óra- és vizsgatervek realizálása is be­fejeződött. A pedagóguskép­zés korszerűsítésének munká­jában nagy feladat vár az igazgatókra. A reform sikere érdekében harcolni kell az évtizedek óta megcsontosodott konzervatív nézetek ellen, amelyek kárt okozhatnak a korszerű pedagógusképzés ügyének. Fórumot, lehetőséget kell adni az intézetekben a pedagógusképzés irányelvei­nek megvitatására. Részletesen fejtegette ez­után az új alapdokumentu­mokat, a következő tanévtől életbe lépő új ösztön- és tan­díjrendszert, hangsúlyozva, hogy az új ösztöndíjrendszer nagyobb önállóságot ad az igazgatóknak, a diákjóléti bizottságoknak a helyi, szinte intézményenkénti ösztöndíj­politika kialakítására. Az ed­dig egységes kollégiumi díj például a 'lövőben differen­ciált és progresszíven emel­kedő lesz. Szociális ösztöndí­jat pedig csak azok a hall­gatók kaphatnak, akik meg­felelő tanulmányi eredményt érnek el. Az intézetek gazdálkodási tevékenységének ismertetésé­vel kapcsolatban kijelentette, hogy az elkövetkezendő évek­ben a korszerű pedagógus- képzés minden anyagi felté­tele biztosítva van. Az inté­zetekben folyó tudományos munkáról hangsúlyozta: a fő törekvés az, hogy a pedagó­gusképző intézetekben a pe­dagógiai jellegű tudományos munka kerüljön előtérbe, amely hozzájárul a pedagógus- képzés színvonalának emelé­séhez. Befejezésül az oktató­nevelő munka időszerű kérdé­seivel foglalkozott, feladatul jelölve meg, hogy a követ­kező tanév megtervezésében különleges szerepet kell kap­nia hazánk felszabadulása 25., és Lenin születése 100. évfor­dulójának, vagyis a proletár internacionalizmus és a leni­ni eszmék halhatatlanságának hirdetése kerüljön az intéze­tek pedagógusképzési tervé­nek középpontjába. Az előadásban felvetett gondolatoknak, a pedagógus- képzés korszerűsítésével kap­csolatos kérdéseknek a meg­vitatására a pénteki tanács­kozáson kerül sor. A vendé­gek csütörtökön este megte­kintették a tanítóképző inté­zet tanárainak és ifjúságának ének-, zene- és táncszámokbói álló szép műsorát.

Next

/
Thumbnails
Contents