Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 108. szám

Szerda, 1969. május 14. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Készül a bordázott pvc-cső A BVK ATA-üzemében granulátumból állítják elő a pvc-csövet. A granulátum beöntése után a gép kész pvc-tömlőt gyárt. (Foto: Ágotha Tibor) Raktározás 120 kilométeres körzetben A Szerencsi Cukorgyár még ma is ugyanolyan nagyságú — 1600 vagonos — készáru- raktárral rendelkezik, mint a felszabadulás előtt. Az elmúlt húsz esztendőben azonban a gyár rohamosan fejlődött, és korszerűbb berendezéseivel az idén már több mint 40 ez«1 vagon répából ötezer vagon cukrot készítettek. A jelentős mennyiségű cukor tárolását több mint 120 kilométeres körzetben a különböző szer­vektől bérbe vett raktárakkal oldották meg. Jelenleg 27 településen — többek között Miskolcon. Nyíregyházán, Me­zőkövesden, Berettyóújfalun, özdon, Nyírbátorban, Mályi- ban és Kisvárdán — több mint 2700 vagon cukrot he­lyeztek el. Az ideiglenes rak­tárakat úgy választották ki, hogy azokból elláthassák cu­korral a környező városok és községek kereskedelmi egysé­geit. Az ideiglenes tárolóhe­lyek fenntartása, valamint a cukor többszöri szállítása évente mintegy 1,5—2 millió forintba kerül. Az ilyen cé­lokra kifizetett költségek csökkentésével azonban to­vább növelhetnék az üzem gazdaságosságát. Ezért is határozták el, hogy saját erőből folyamatosan bő­vítik gyáruk készáru tároló- helyét. Az idén például mint­egy 500 ezer forintos ráfordí­tással, dunaújvárosi acélváz­szerkezetből építik fel az első 250—300 vagon áru befogadá­sára alkalmas raktárát. Ala­pozását most kezdték meg, és jövőre előreláthatólag újabb ilyen létesítmény szereléséhez fognak. Így pár év alatt megoldódik a készáru gyáron belüli tárolása. Másfél hónap alatt egy négyemeletes lakóház panelekből A Borsodi Házépítő Kombi­nát termékeiből a felfutás után négyféle típusú lakóhá­zat szerelnek össze, amelyek­ben évente 4200 összkomfortos Üj feltáráson dolgoznak az edelényi bányában. Épül a fő szállítóvágat. Még csak útban vannak a szén felé. Nagy munka ez, nehéz, s veszedelmes munka. A csil­lék meddőt hoznak fel. A fel­vonót működtető sűrített le­vegő éles sivítása egybeesik a sín lecsapódásával, s a ra­kott csillét erős karok kigu­rítják. — Álljatok át személyszál­lításra — Idáit az emberek­nek kísérőnk. Eső a föld alatt A felvonó két végére rácsot tesznek, s beállunk a sínekre, a csillék helyére. Míg lefelé ereszkedünk, elhal a fenti zaj. Előbb, csak lassan csepeg, majd erősebben szakad ránk a víz. — Ez ilyenkor így van. Ta­lajvíz. Majd később kiapad — magyarázzák. — Hogy fedezték fel a gyógyvizet? A bányászok, akik velünk együtt szállnak a 250 méter mélyen levő négyes aknába, összenevetnek. — Mi az, nem lehet elme­sélni ? — El lehet éppen ... Ha el­hiszik ... Megint nevetnek, vonakod­nak, végül egy idősebb meg­szólal : — Azt a másnaposok fedez­ték fel. Tudja, akik előző nap sokat ittak, aztán szédelegve álltak munkába. — Égett a pokol — veszi át a szót egy szőke fiú, akinek arcát mély árkokra osztja a karbidlámpa imbolygó fénye ■— igen szomjasak voltak, az­tán ráfanyalodtak a langyos, büdös vízre is. Még ízlett is, mert kicsit csípős. — Aztán egyszerre csak jobban lettek! Mert szódabi­karbóna is van benne — jót tett a piás gyomornak! Világosság tör közénk egy pillanatra, aztán tovább sül­lyedünk lefelé az egyre job­ban zuhogó esőben. — Ez volt az egyes akna. Ennek a végén tört fel a for­rás, de az ide jó négy-öt kilo­méternyi gyaloglás lenne. Korsóval a siklóba — Aztán úgy rákaptak, az­az kaptunk a vízre — foly­tatják a történetet —, hogy a bányászok korsókkal jártak munkába. Nem bort hoztak benne, hanem vizet vittek ha­za. Ellátták a rokonokat is. Otthon szódavizet csináltak belőle, s így aztán igazán jó. A felvonó megáll. Elindu­lunk a vágatban. Bokáig, fél csizmaszárig ér a talajvíz, s halkan „esik az eső”. Egy oldalszárnyba vezet Takács András bányalakatos. Itt nagy kompresszor erőlködik, nyomja fel a borsodi vizet a felszínre. Ezt a forrást elfog­lalták, de az egyes aknába még szabadon folyik el a gyógyvíz. Itt is elmegy egy jórésze. Még nincs rá szük­ség odafent. Még nincs rá igény. Megkóstoljuk. Egészen eny­hén szénsavas, langyos, s va­lóban lágy szódabikarbónás utóíze van. Innen jön tehát. Most már felfelé kísérjük útját. Kilépünk a felvonóból, s lemegyünk a modern, nem­rég épült fürdő-öltöző épületbe. Itt kapott helyet a palackozó üzem. Molnár Zoltán fiatal mun­kavezető táj ékoztat: — Huszonkét fokos a fel­törő víz. Először hűtjük, majd szénsavval dúsítjuk. — Mikor tört fel a forrás? — 1968 elején. A bányá­szok fogyasztották, dicsérték, míg Kerényi Béla főosztály- vezető mintát küldött belőle Budapestre. íme, az eredmény: A víz összetétele A címkéről olvassuk le, mi minden hasznos anyagokat tartalmaz a borsodi víz: ká­lium és nátrium, ammonium és kalcium, magnézium, vas. Mangán, nitrát, nitrit szulfid és oldott oxigén nem mutat­ható ki. Tartalmaz még klo- ridot, bromidot. jodidot, fluo- ridot, szulfátot, hidrogénkar­bonátot, metaborsavat, meta- kovasavat, szabad szénsa­vat. Forgalombahozatalát az Egészségügyi Minisztérium engedélyezte. A kellemes gyógyvíznek ha­mar híre járt. A bányaüzem dicséretes gyorsasággal létre­hozta a palackozó részleget. Három hónapja hozzák for­galomba a vizet, s már me­gyén túl is ismerik. Egy hó­napja rendszeres a termelés, naponta 400 ládányit palac­koznak, másfél, félliteres üve­gekbe. Fő megrendelőjük egyelőre a FÜSZÉRT és a Miskolci Vondéglátóipari Vál­lalat. Fél kapacitássáI A kis üzem még csak fél kapacitással dolgozik, egy forrásból. Ennek a víznek azonban sokkal nagyobb jövőt jósolunk, ha szélesebb körben megismerik. Nem ártana pél­dául, ha a gyógyszertár vál­lalat is megismerné ezt a vi­zet, s elképzelhető, hogy kór­házak is igényelnének belőle. A jelenlegi forrás igen bő. Az I-es akna keleti ereszké­jében levő első lelőhelyen úgy mondják, percenként 200 liter tör fel, amit most artézi kúton keresztül folyatnak el. A IV-es akna elfoglalt for­rásának vízhozama percenként 60—70 liter, de ennek is jóré­sze elfolyik. Van tehát mire alapozni a nagyobb igényt is. Adamovics Ilona lakást alakítanak ki. A pane­les módszerrel az iparváros Győri-kapujában nagyobb­részt, 3400 lakásból és a hoz­zá tartozó szociális és kultu­rális létesítményekből álló, nagy lakótelepet létesítenek. Az új városrész építését az idei tavaszon kezdték meg. Területén ebben az évben 1200 összkomfortos házgyári lakás összerakását kezdik meg. Jelenleg két toronydaru­val, lépcsős eljárással négy — egyenként 58 lakásos — épületet készítenek. Egy-egy ilyen lakóház a műszakiak számítása alapján csaknem másfél hónap alatt készül el, mintegy 2,5 hónappal előbb, mint a korábbi blokkos mód­szerrel épültek. így a lakó­házak építésében jelentős előnyre tesznek szert az épü­letszerelő ipart kitanult kőmű­vesek, akik az idén Miskolc új lakótelepén, a házgyári termékekből 563 lakást adnak át. Dov l;í(v/il. nem oléS' IttIS/.lh, hogy iog_ államban élünk. Már jogász­államban kell élni, ha az em­ber el akar igazodni a dolgo­kon!” — így fakadt ki nemré­giben egy országos tanácskozás dühös tsz-elnök felszólalója. Elmondta azután, hogy né­gyen, tsz-ck, sertéskombinátot akartak létesíteni, 60 millió fo­rintért. Kiszámították, hogy 70 százalékos az állami támoga­tás, a többi 18 milliót pedig négyen csak össze tudják ad­ni. Meg is indult a tervezés, de kiderült, hogy a támogatás a beszerelendő gépekre nem vonatkozik, tehát még hétmil­liót hozzá kell tenni a saját erőből. Azután meg az derült ki, hogy a saját erőt anyag­ban, meg munkában tudnák adni. de ez csak akkor megy, ha közös építőipari vállalatot is szerveznek. Ennek forgóalap kell, amihez megint nincs tá­mogatás. Mire teljesen kivilá­gosodtak a dolgok, rájöttek, hogy az a 18 millió forintos tőkeigény gyakorlatilag bizony 40 millió! — Hát mi nem élünk jo­gászállamban, és úgy tűnik, hogy a kombinátból emiatt nem lesz semmi! — fejezte be felszólalását csattanósan az el­nök. Még tapsot is kapott ér­te... Gondolkodjunk el józanul az elnök szavain. Helyes volt a felszólalása? Helyes lenne, ha a gazdasági életet felszóla­lások és egyéni elképzelések alakítanák? Aligha. Hiszen is­meretes, hogy — szaknyelven szólva — a beruházási javak piacán túlfeszített a kereslet. Magyarán: sokkal többen akarnak fejleszteni, moderni­zálni, építkezni, mint ameny- nyi pénz, beton, pala, vas és munkaerő fölött az ország ren­delkezik. „Ez van” (ahogyan ezt manapság mondani szok­tuk), ehhez kell alkalmazkod­ni. Hogyan? Két lehetőség van. Egyik, hogy a rendelkezésre álló beruházási javakat! osztja a minisztérium, vai tanács, szükségletek és b| kapcsolatok szerint. Ezt so próbáltuk, nem ment, ail| hagytuk. Másik lehetőség, az kapja a cementet, me pénzt, aki jobban tudja ká toztatni. Hogy ki legyen,! szeméh', cég szerint kijeJ nem lehet. Kényszerűsf ösztönző és fékező ténjj labirintusát dolgozta ki lám. Aki ezen áthalad, zonyítva célja és önmaga kalmasságát,, az kapja a javäj kát. Öncélú jogászkodás ez? A'1 ha. Arra kényszerít, hogy, beruházásra készül, az all san előre gondoljon ”1 minden tényezőt. Ismerje a beszerzés, az építés leül segeit, de a tőke kamatost sának kilátásait is, mert él kül a beruházási javakért! Ivó éles versenyben még starthoz sem állhat. Az írásunk elején ^. négy tsz erről feledheze, I Sebtében előhúzott cyjT felírták a 60 millió for:_ kiszámították belőle a; Kegyetlenül megsér’ í| amikor útközben derű I hogy ez nem 18, ham millió forint. Pedig itt”^ kellett volna alapos jogi 1 derítést, majd közgazda! elemzést végezni. Előre kelj volna eldönteni: van-e 40 lió, forintjuk, illetve a ken^ nát várható haszna mega hogy ekkora összeget öss:j parjanak. % dühös j“, tűst utólag pótolni nem Mert a jogászkodás legfel! kényszerű velejárója tettei! nek. Jogászállam nem i gyünk. De közgazdász állj jól gazdálkodó ország vak! szeretnénk lenni! Földeáki I I-a ü.l V;1 H A napkorong izzó sugaraival bombázza a rendezőpályaud­vart, a gurítót. A szerteága­zó sínpárok, a vagonok, sze­relvények felmelegedtek, s a meleg levegővel por, korom, füst nyomakszik a tüdőbe. A gurítónál lerohanó egyik ko­csi hamarább állt meg. Olyan 40—45 év körüli ember stan- gával segítené, de a súlyosan megrakott kocsi meg se moc­can. A sarus figyel. Űjabb kocsi közeleg. Jó lesz, legalább meg­löki a telhet. Nem. Az is ha­marább áll meg. Egy másik közeleg, az meg ... Szeszélyes vagonok. A gurítónál elindul az utol­só kocsi is lefelé. A hang­szóróból szinte megkönnyeb­bülten hangzik: — Ebéd! Lehet menni ebé­delni! Jó étvágyat! A közelben téglapiros, föld­szintes épület. Szerencsi Jó- : zsef főintézővel nézgelődünk I a helyiségben. Egyik részén fürdő, öltöző I van. Az öltözőben katonás sorrendben sorakoznak a le- j mezszekrények. — Jut mindenkinek? — Igen. A rend itt mintaszerű. — önkiszolgáló rendszerű. Ez a megjegyzés az ebédlő­re vonatkozik. A vasutasok egymás után lépkednek az ablakhoz. Műanyag tálca, mű­anyag edények. Jó adag le­ves, főzelék hússal. És süte­mény. Az ételt a Tiszai pá­lyaudvari nagy üzemi étte­remből hozzák. — Elégedettek az ebéddel? — Azt megkapjuk, amit egy üzemi konyha adhat — hang­zik a megnyugtató válasz. A téglaépület, az étkezde, az ebédidő látszólag nem nagy dolog. De itt napi 12 óra a szolgálat. Eddig főtt étel, ebédidő nem volt. Az emberek szervezete sínylette meg. Sok volt a gyomorbeteg ember. A váltóállító központ tor­nyából messzebbre látni. A környék most kihalt. A fűben néhány ember heverész, pi­hen. — Ez más gurítónál még nincs! — mondják némi büsz­keséggel. Ez nemcsak a külön étkez­dére, hanem az ebédidőre is vonatkozik. Eleinte olyan gon­dolat nyugtalanított: a gurító így is meg van terhelve. Mi lesz, ha egy fél órára leáll? És kiderült, hogy ez a kis pihenő nem akadályoz. Sőt! A toronyban két középkorú, s egy ifjú ember van. — Régen dolgozik itt? Ivánkái Bertalan elmosolyo­dik. — Van már néhány hete. „Csak” harminc éve. — Én is akkor, 1939-ben kezdtem a vasutasságot — szól oda Hágen Menyhért, — És nemcsak egy időben jöttünk, hanem egy helyen, Ernődön is lakunk. Hogy messze van? Ugyan! ötvenöt perc alatt a munkahelyemen vagyok. Az ifjú embernek. Zsíros Imrének már több, másfél óra kell az ideérkezésig. Mé- rán lakik. Ivánkái lei nyúl az ablakon, e egy házilag kombinált szer­kezeten matat. — A csőpostánk — mondja, s a kis csomag tartalmát né­zegeti. Menetlevelek, utasítá­sok, melyik kocsi milyen sze­relvénybe kerül. Most egy géppel írt üzenetet olvas. Ar­ról szól: Soroksárra kell na­ponta legalább egy szerel­vényt összeállítani. Ezzel egy másik rendezőt tehermentesí­tenének. A gurítóba, a nyomkodóba is most ér az üzenet. A hang­szóróból hallatszik a gurítás- vezető, Spisák András hangja, amint az utasítást félhangosan olvassa. Itt az ilyen utasítás — amikor más - rendező helyett kell vonatokat gurítani, ren­dezni —. megszokott. Tulaj­donképpen a miskolciak ilyen esetekben kicsit önmaguk ér­deke ellen dolgoznak. Nekik is megvan a maguk terve. Ha más rendezőnek segítenek, „csúszik” a saját feladat, s romlanak a mutatók. — A saját feladaton túl, és néha azt megelőzve kell tö­rődnünk a hálózati érdekek­kel — magyarázzák. — Ha valahol akadály van. segítünk. És ez mindennél ékesebben bizonyítja, hogy itt szemlélet­beli változás, fejlődés történt. A vágányok között, a főút­vonalon több új épület. Itt néhány éve még koszos, nyo­morúságos melegedő volt. Most új épület áll, belül asz­talokkal, székekkel, fénycső- világítással. A bejáratnál negyven év körüli féri _ij vász Barna vonatfelvevi rög. — Hogy jobb-e, mint ", gi? De még mennyire! -f Ö 25 éve vasutas. Saj'sJ végen lakik. A bejárás? könnyű. Busszal kell mii Hernádnémetiig, onnan j<i csak vonattal. Egy-egy s: gáláihoz oda-vissza 5—6 utazás. Szívesen beszélne még, a vágányokon már közel nek, futnak a kocsik. Bi int. s felugrik a fékbódi Zörgés, s a fékpofák a k< kekre tapadnak. Jó lenne jót írni a Tiszí! is. Díj... Amilyen moderné állomás, korszerű az alulják korszerűek a peronok, ug olyan visszataszító a vöd kísérők készenléti helye. ] — Kilencszáz vonalkís^ nek 30 négyzetméteres he ségc van. Évek óta csak retet kapunk — kesereg bó Károly — de semmi ntj történik. Üj emberekre le ne szükség, de ez nem ve taszít. Van, amikor a vonatkísé| néhány órát pihenhetne, le sem tud ülni. Meleg na! kon kihevernek a Szinf partra. Az egyik váróterem^ kocsmát csináltak. A őrök éppen egy jól öltözS legénykévéi bíbelődnek, úgy elázott itt, hogy a név se tudja. El tudom képzelni, hogy átmenetileg berendezheti volna a 900 vonatkísérőne Néha. a leülni se tudó, -1 fergő vonatkísérő is ben „csak” egy pohár sörre. tán a többiről jegyzőkor tanúskodnak. Vajon, hogyan lehetne érni: ne az italmérés, hané az emberek védelme, a va biztonsága legvcn a fő mér adó ebben is? Csorba Barn», Nem dühösen, j hanem megfontolta! Jß0R-sosM vís

Next

/
Thumbnails
Contents