Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

Kedd, 1969, május 13, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 isit sis»í«sfe mali Csepel—Diósgyőr 1:0 (0:0) Csepel, 5 ezer néző. Vezet­te: Schopp. DVTK: Tamás (10) — Ko­vács (6), Salamon (ti), Hajas (7), Török (8), Gál (7), Lip- pai (7), Vass (7), Horváth (5), Hafner (5), Sikora (6). Edző: Tátrai Sándor. 5 napon belül második vil­lanyfényes mérkőzését ját­szotta a DVTK. Csepelen is a balszerencse fosztotta meg a csapatot a pontszerzéstől. Igaz, ezúttal a szerencsével sem álltak hadilábon, hiszen a csepeliek egy tizenegyest kihagytak. A védelemre, csak­úgy, mint Üjpesten, most is óriási nyomás hárult, Tamás nagyszerű védései azonban ez­úttal is megmentették a csa­patot a nagyobb arányú vere­ségtől. Két középpályás játé­kosunk és a csatársor vasár­nap lényegesen halványabban játszott, mint a szerdai mér­kőzésen. Diósgyőri kezdés után azon­nal a Csepel vette ót a játék irányitósát. A 7. percben még­is Hafner került lövőhelyzet­be, de elhamarkodottan, gyat­rán lőtt. Ellentámadásnál Ta­másnak kellett beavatkoznia. A II. percben tizenegyeshez jutottak a hazaiak. Kovács az alapvonal közelében, a tizen­hatoson belül buktatta Gon- dát, Kandi büntetője azonban a bal kapufa éléről, óriási szerencsénkre, kifelé pattant. Két perc múlva egy előreadás után Hafner—Sikora támadás bontakozhatott volna ki, _ a csepeli védők azonban jól léptek közbe. A 14. percben szabadrúgáshoz jutott a Diós­győr, amelyet Török szépen ívelt középre, de elöl nem volt senki, így Fatér akadály­talanul juthatott a labda bir­tokába. A 17. percben Tarnál hálójába került a labda, a játékvezető azonban les cí­mén nem adta meg a gólt. Né­hány perc múlva egy szabály­talan szerelésnél Molnár rá­esett Hafnerra, akit rövid ideig ápolni kellett. A 23. percben Hafner—Horváth fej- játék után Vasshoz került a labda, áld Sikorához továb­bított. Ö egy csel után nagy lövést eresztett meg, Fatér azonban biztosan védett. A 29. percben szögletet rúghatott a Diósgyőr, Sikora beívelését azonban a csepeli védők ki­vágták. A 35. percben Tamás ritkán látható bravúrral, láb­bal, ollózva mentette Rotten- biller közeli lövését. A 40. percben cserélt a Diósgyőr. Horváth helyett Fekete állt be. Szünet előtt egy perccel Vass keveredett le az alap­vonalhoz, beadását Hafner lőtte rá, de nagyon rosszul. A szünetben a diósgyőri já­tékosok és vezetők arról be­szélgettek, hogy a 0:0-ás ered­mény nagyon-nagyon jól jön­ne g csapatnak. A játékosok meg is tettek mindent az eredmény megtartásáért. Schopp játékvezető azonban az ellenünk ítélt tizenegyes­sel eldöntötte a mérkőzés sor­sát. Kezdés után mindjárt táma­dott a Csepel. Kandi hatal­mas lövését azonban Tamás nagy bravúrral védte. Az 5. percben Majort kellett Sala­monnak szerelnie, majd is­mét Tamás védett egy beívelt labdát. Ezekben a percekben nagy nyomás nehezedett a DVTK kapujára. A védők azonban mindent menteni tud­tak. Csatáraink erejéből csak szórványos támadásokra tel­lett. A 12. percben egy ilyen támadás után Vass lövésszerű beadását Fatér csak üggyel- bajjal tudta menteni. A 15. percben Kelemen óriási lövé­sét ismét nagy bravúrral há­rította Tamás. A félidő közepe táján egy diósgyőri támadás során Fe­kete ívelte be a labdát, amely Hafnerhoz került, ő forgoló­dott, a labda elpattant, de szerencsére ott volt Vass, aki­nek hatalmas lövése a kapu­fán csattant. Gólszerzési al­kalom volt! A 26. percben nagy kavarodás támadt a di­ósgyőri kapu előtt. Török egy félmagas labdába kézzel ütött bele, s a játékvezető határo­zottan tizenegyest ítélt. A büntetőt Rottenbiller a bal sarokba lőtte. 1:0. A gól szemmelláthatóan le­törte a vendégeket, s meg­nyugtatta a hazai csapat játé­kosait. Mintegy 10 perccel a mérkőzés befejezése előtt azonban még így is egyenlí­tési alkalmat dolgozott ki a DVTK. Feketét azonban sze­relni tudták a csepeli védők. Néhány perc múlva Sikora vezette fel a labdát, tőle Haf­ner kapta, ő azonban Vass mögé adott. Befejezés előtt Vass jó labdát továbbított Gálnak, nem túlságosan erős lövését azonban Fatér védeni tudta. A diósgyőri csapatból ezen a mérkőzésen elsősorban a vé­delmet lehet kiemelni. Ha kellett, önfeláldozóan rombol­tak, mindig időben léptek közbe, Tamils ismét válogatott formában védett. A többi csa­patrész játékosai mérsékeltebb teljesítményt nyújtottak. Ha szerdán győzni akarnak a Du­naújváros ellen, sokat kell javulniuk. Jók: Tamás (a mezőny leg­jobbja), Salamon és Török. A labdarúgó NB I. állása: 1. FTC 11 8 3 — 31:13 19 2. Ü. Dózsa 11 8 1 2 27:11 17 3. Bp. Honvéd 11 6 3 2 24: 9 15 4. Rába ETO 11 6 2 3 24: 8 14 5. MTK 11 6 2 3 19:12 14 6. Vasas 11 6 1 4 29:17 13 7. Csepel 11 6 1 4 13: 9 13 8. Pécs 11 4 3 4 7:12 11 9. Komló 11 3 3 5 8:13 9 10. Eger 11 3 3 5 10:19 9 11. Szombathely 11 3 3 5 8:19 9 12. Tatabánya 11 3 2 6 11:19 8 13. Diósgyőr 11 3 2 6 8:16 8 14. Salgótarján 11 3 1 7 6:13 7 15. Dunaújváros 11 3 1 7 8:23 7 16. Egyetértés 11 — 3 8 3:23 3 A labdarúgó NB I. B állása: 1. Videoton 11 7 1 3 30:12 15 2. Várpalota 11 7 1 3 16:10 15 3. ZTE 11 6 2 3 24:12 14 4. Kecskemét 11 6 2 3 15:11 14 5. MA VÁG 11 4 5 2 11: 6 13 6. SZEOE 11 5 3 3 16:10 13 7. Pécsi Bányász 11 5 3 3 9:13 13 8. SZMTE 11 3 6 2 13:12 12 9. Békéscsaba 11 5 2 4 14:13 12 10. Oroszlány 11 4 4 3 14:14 12 11. Bp. Spartacus 11 3 5 3 14:13 11 12. BKV Előre 11 3 5 3 6: 6 11 13. Szállítók 11 3 4 4 15:15 10 14. Ózd 11 3 3 5 9:11 9 15. Székesfehérvári MÁV 11 3 2 6 6:13 8 16. MVSC 11 2 3 6 10:24 7 17. Győri Dózsa 11 1 3 7 4:15 5 18. Nagybátony 11 1 2 8 4:20 4 Az eredmény fordított is lehetett volna Szegedi EOL—MVSC 2:1 (1:0) Miskolc, népkerti pálya, 2500 néző. Vezette: Bacsó. MVSC: Gulyás (4) — Tor- dai (6), László (6), Buczkó (8). Temesvári (5), Pécsik (5), Po­lák (4), Krompaszky (5), Ma­rosi (6), Jónás (6), Bálint (6). Edző: Zoller János. Szegedi kezdés után MVSC- támadás futott végig a pályán, amelyet a vendégek csak sza­bálytalanság árán tudtak meg­állítani, Krompaszky lövése azonban nagyon gyatrán sike­rült. Egy perc múlva majd­nem gólt ért el a vendégcsa­pat, de Gulyás nagy szeren­csével védett. A hazaiak első helyzete az ötödik percben alakult volna ki, a partjelző azonban lest ítélt. Ellentáma­dásnál Temesvári hibájából is­mét majdnem gólt kaptunk. A 20. percben hazai támadás után Krompaszky beadását Marosi fejjel csúsztatta volna Bálint felé. de ő elbújt a vé­dők között. Az ellentámadás­nál az MVSC térfelén szabad­rúgáshoz jutott a vendégcsa­pat. Dávid 30 méteres, nem túl erős lövését Gulyás elnézte, s ezzel a SZEOL megszerezte a vezetést. 1:0. A 31. percben egyenlíthe­tett volna az MVSC. Buczkó— Marosi—Bálint volt a labda út­ja. A szélső beadását Jónás kapura fejelte, Nagy azonban szerencsésen védett. Két perc múlva Pócsik 25 méteres óriá­si erejű szabadrúgása elsu­hant a négytagú sorfal mel­lett, a szegediek kapusa azon­ban, ezt a sarokba tar­tó lapos lövést is védeni tudta. A 37. percben a sze­gedi jobbhátvéd csúnyán felvágta Marosit, akit mintegy 5 percig ápolni kellett. A 40. percben Oláh ügyetlenkedett el jó helyzetet. A második félidő sorozatos hazai támadásokkal kezdődött. Az MVSC-játékosok azonban rendre a magas labdákat erő­szakolták, így a nyúlánk sze­gedi védők könnyen hárítot­ták támadásaikat. Az 57. perc­ben nagy tűzijátékot rendezett a hazai csapat csatársora a szegedi kapu előtt. Gól azon­ban ebből a támadásból sem lett. A túlsó oldalon viszont Gulyás ismét csak szerencsé­vel mentette meg hálóját a góltól. A 19. percben Buczkó egy cselsorozat után jól ment el középen. Marosihoz továb­bított, aki ezúttal biztosan lőtt a kapus mellett a hálóba. 1:1. Az egyenlítő gól után nagy fölénybe került a hazai csa­pat, s mindenki azt várta, hogy megszerzi a győzelmet is. Sajnos, nem így történt. A SÍ. percben Krompaszky hibájá­ból Vörös futott el a hazai védők mellett, és senki által nem zavartatva lőhetett a jobb alsó sarokba. 2:1. Az MVSC csatársora gyenge napot fogott ki. Helyzeteik alapján akár három gólt. is lő­hettek volna. A szegediek el­sősorban jól játszó védelmük­nek köszönhetik a győzelmet. Jók: Buczkó, Marosi, Jónás. Jobb volt a Keeskevnét Kecskeméti Dózsa— Ózdi Kohász 2:0 (1:0) Kecskemét, 4500 néző. Ve­zette : Borzási. Ózdi Kohász: Katona (8) — Göböly (5), Murányi (6), Gál (5) Várallyai (6), Dienes (—) (Pázmándi 6), Fükő (5), Szé­les (6), Csuhány (6), Szendrei (5), Sashegyi (5) (Váradi). Ed­ző: Vilezsál Oszkár. Amint várható volt, a hazai csapat óriási iramban kezdett. Az ózdiak lassítani igyekeztek a játék iramát, s időnként szórványos támadásokat ve­zettek. Ezek azonban sosem jelentettek veszélyt Gór kapu­jára. Annál többet volt mun­kában Katona. Előbb Balatoni lövését csak kiütni tudta, majd egy másik erős lövést védett szépen. A 8. percben az ózdi védők elengedték Ba­latonit, szerencsére a kecske­métiek játékosa fölé bombá­zott. Néhány perc múlva nagy gólhelyzet alakult ki az óz­diak kapuja előtt. A szeren­cse azonban most is mellénk állt: Bánhidi beadását Balato­ni mellé fejelte. A félidő gólja a 13. percben esett. Az ózdi védők a 16-oson csak szabály­talanság árán tudták szerelni a rendkívül sokat mozgó Ba­latonit. A szabadrúgásnak Fajt futott neki, s éles, csa­vart lövése a bal alsó sarok­ban kötött ki. 1:0. A szünet után is a hazai csapat támadott többet. A 47. percben ismét Balatoni lőhe­tett kapura, Katona azonban nagy bravúrral hárított. A 62. percben nagy helyzetet dolgo­zott ki a hazai csapat, Lutz azonban teljesen tisztán állva, Katonába lőtte a labdát. Né­hány perc múlva ismét Kato­na bravúrja mentette 'meg az ózdiakat az újabb góltól: Kiss II. 16 méteres lövését védte látványosan. A mérkőzés sorsát végleg eldöntő második gól a 84. percben esett. Lutz vitte fel a labdát, Kiss 11-höz továbbí­tott, aki ügyes cselekkel rázta le magáról az ózdi védőket, s mintegy 10 méterről laposan lőtt a hálóba. 2:0. A gól után már egyik csapat sem tudott igazi helyzetet kidolgozni. Az ózdiak veresége nem meglepetés, hiszen a hazai pá­lyán játszó Kecskemét jobb játékerőt képviselt. Csatáraik sokkal többet mozogtak, töb­bet veszélyeztettek. Az ózdi támadók ezen a mérkőzésen nem sokat produkáltak. A vé­delem is több hibát vétett, s ha Katona nem véd jó for­mában, több gólt is kaphat­tak volna. Jók: Katona (a mezőny leg­jobbja), Széles, Murányi. Óriási küzdelem cm m oio r versen yen Szőke János a 6. lett, s tovább jutott Ósdtól a spanyol válogatottságig I sztori •i . - .vw V.* * v* W ^.\„fe Két héttel ezelőtt remek ízelílőt kaptak a salakmotor­sport hívei az országos baj­nokság első futamában Mis­kolcon. Így nem csoda, hogy a világbajnoki futamra több mint tízezer ember ment ki a népkerti pályára. A város la­kóin kívül valóságos autó- és motorkerékpáros konvojok ér­keztek a megye több helysé­géből. Megérte a fáradságot, mert az utóbbi öt év legna­gyobb salakversenyét láthat­ták. A szovjet, lengyel, NDK, csehszlovák és magyar salak­motorosok alaposan felkészül­lek a miskolci VB-selejtezöre. Néha szinte túlzott vakmerő­séggel, bátorsággal motoroztak. Talán ez is a magyarázata, hogy az. első futam második harmadában két versenyző is bukott. A szovjet Andre) Iran újjtörést szenvedett, és a ké­sőbbiekben már nem indult. A továbbiakban óriási harcot ví­vott; a szovjet Szmirnov, a ta­valyi Európa-bajnok lengyel Pawel Valoszekkél. A lengyel versenyző már három futamot megnyert, amikor honfitársa. Podlewsky a 13. futamban megelőzte, s (gv értékes pon­tot veszített. Ezután teljesen nyílttá vált a verseny, míg vé­gül a 18 futamban eldőlt a vi­lágbajnoki selejtező első há­rom helyének sorsa. Ekkor ke­rült össze Szmirnov és Valo- szek Remekül sikerült a szov­jet versenyző rajtja, és már az első kanyarban átvette a vezetést. A lengyel fiú gépe kissé bentragadt, s miután lát­ta, hogy a szovjet versenyző élre tört. kockáztatott, de az előzés nem sikerült, bukott, így kiesett a további küzde­lemből. Szmirnov ezzel a győ­zelmével megszerezte az első helyet. A magyar versenyzők közül Gyepes a várakozás alatt sze­repelt. Egyetlen futamot sem nyert, pontot is alig szerzett. Viszont első nagy nemzetközi versenyén a tehetséges, fiatal Szőke, bebizonyította, hogy az idei magyar bajnokság legna­gyobb várományosa. Két fu­tamot nyert és értékes helye­zéseket szerzett, ezzel hatodik lett a rendkívül erős nemzet­közi mezőnyben. Csató is na­gyon ügyesen és bátran moto­rozott. Így végeredményben szovjet versenyző került az el­ső helyre, megelőzve a papír­forma szerint esélyes két len­gyel salakmotorost. Eredmények: 1. Vlagyimir Szmirnov (Szovjetunió, Jawa) 14 pont. 2. Zbigniev Podlewsky (Lengyelország. Jawa) 13 pont. 3. Pawcl Valoszek (Lengyel- ország. Jawa) 11 pont, 4. Jan Muha (Lengyelország. Jawa) 11 pont, 5. Miroslav Verncr (Csehszlovákia. Jawa) 11 pont. 6. Szőke János (Magyarország. Jawa) 9 pont. 7. Vaszilij Ba­turin (Szovjetunió, Jawa) 9 pont. 8 Frantisek Ledeeky (Csehszlovákia. Jawa) 8 pont. Az első nyolc közé tehát be­került Szőke, s így ő is tovább jutott 7. A végzetes hetessé« Alberty utolsó csapata a Granada. 1941. márciusában Ovideóban védi a Granada együttesének kapuját. Hazaté­rőben a napfényes Granada felé, tifuszos láz uralkodik el rajta. Mindenki hastífuszra gyanakszik, s bízik benne, hogy az erős, fiatal szervezet könnyedén megbirkózik a be­tegséggel. Sajnos, nem ez tör­ténik. Egyre gyengébb és gyengébb lesz. s nem tudnak mit kezdeni vele az orvosok sem Utolsó kétségbeesésében felesége, Eugénia különrepü- lőgépen Rómába szállítja, ahol az egyik leghíresebb specia­lista nézi meg. Műtétre azon­ban már nincs szükség. Ekkor derül ki. hogy a tífuszon kívül tüdőkomplikáció is hozzájá­rult a halálos betegséghez. A különrepülőgép elindul vissza Granadába. S aztán nemsokára világgá repül a szomorú hír: meghalt, Alberty Gyula, a spa­nyolok magyar származású nagy kapusa! Itthon még mindenki haza­várja. A Ferencváros őt sze­retné megnyerni kapusának, s egyik levelében Alberty azt írja haza, hogy rokonszenves nek1 a gondolat, s talán vég­leg hazatér. A halál azonban gyorsabb volt nála. Később, amikor Zamora Magyarorszá­gon járt, mesélte Alberty Jó­zsefnek. hogy olyan temetést, mint az Albertyé volt, még nem sokat látott Madrid népe A világsajtó oldalakat szen­tel méltatásának. A Marca cí­mű spanyol képes sportláp három leljes oldalon ismerte­ti a 31 éves kapus sportpálya­futását, s többek között ezeket írja: „Egy nagy kapus halálá­ra. emlékezünk. Albcrtyre. a Granada kapusára. Alberty meghalt. Ez a hir a madridi szurkolók számára is szomorú hír, hiszen Madrid volt az a hely, ahol a magyar kapus be­mutatkozott.. A Real Madrid volt ar első spanyol együttese. Alberty, a nagy magyar kapus ott halt meg, ahol olyan szí­vesen tartózkodott: a granadai nap alatt.” A Nemzeti Sport így emlé­kezik vissza Albertyre: „Te­hetséges játékost vesztettünk el, aki odakint, Spanyolország­ban jó szolgálatot tett. a ma­gyar labdarúgás ügyének." Az egyik legszebb nekroló­got az Ózdi Nemzeti Újság ír­ja. 1942 május 17-i számában. Annak a városnak a lapja, ahonnan elindult a dicsőség felé. „Innen-onnan tíz éve nem láttuk már, de időnként büsz­kék voltunk rá, mert ha ide­gen színekben és kittföldön is. de mégiscsak a magyar névre hozott sok-sok sportdicsősé­get. Európai hírű sportkarriert csinált, és az ózdi sportegycsü- letből indult. Bs amíg el nem ment közülünk, mindenki csak szépet cs jót mondhatott róla. Jó sport bajtárs volt. és a fe­gyelmezett lelkű és testű sportember mintaképe. Es amilyennek ismertük itthon, olyan maradt idegenben is Ott. is szerették, s a magyar és európai sportsajtó mindig el­ismeréssel írt róla. Tavaly már úgy volt, hogy hazajön, örültünk volna, ha újra látjuk, mert mindig úgy éreztük, hogy tartozunk neki Egy madridi újság karikatúrája Alberty Gyuláról. Az aláírásból kitűnik, hogy a Bocskaitól megszerzett li­berty nagyszerűen megállja helyét a Reál Madridban. valamivel, a személyén keresz­tül az ózdi sportra is háruló sport dicsőségért. Most már tudjuk, hogy nem jön vissza közénk. Szomorú­sággal intünk Istcnhozzádot a messze idegenbe. És soká fog­juk még példaképül emleget­ni tudását és fegyelmezettsé­gét a fiatal ózdi sportolónak. $ Alberty Gyula az első sporl- vgycsületünkbcn nevelt sport­ember, aki európai hírű sportkarriert csinált. 1933-ig játszott egyesületünk színei­ben. Sporttudása már akkoi Olyan fokú volt. hogy a fut­ballt élethivatásának választó: la, s előbb a miskolci Attilába, majd a debreceni Bocskaiba szerződtették. A Bocskai spa­nyolországi útja alkalmával fényes ajánlatokat kapott, s oda. szerződve, a spanyol fut- bailkózönség egyik kedven, c és büszkesége leit Sporttudá- sát a világhírű Z amorával éfjyúlf emlegették, s a spanyol, közönség sohasem csalódott óenne. Idegen földön is mindig ma­gyar sportember maradt - a többszörös magyar bajnokcsa­pat ajánlata óta állandóan készült is haza. Életerejének teljében. 31 éves korában tí­fuszban halt meg. Granadában temették el. Ott fiatal özve­gye, itthon édesanyja, testvére é>: családtagjai gyászolják. És emlékét az ózdi sportközönség kegyelettel őrzi. Bors" (Következik: Jodó. a másik Alberty.) Nyikcs Imre

Next

/
Thumbnails
Contents