Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

Csütörtök, 1969. május 1 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Tizennégymilliárd kilowattóra A „Béke” energiahálózat 'S fökeißfes ember A határokat átszelve sok ezer kilométer hosszúságban húzódnak az európai szocia­lista országok — a Szovjet­unió, Bulgária, Magyaror­szág, az NDK, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia — energetikai rendszereit ösz- szekötő nagyfeszültségű veze­tékek. Ez a transz-európai vil- lamosenergia-hálózat, amely a „Béke” nevet kapta, a KGST tagországok hatékony nemzet­közi együttműködésének ra­gyogó példája. E őnyox Az energiarendszerek egye­sítésének előnyei nyilvánva­lók. Azok az országok, ame­lyek nem rendelkeznek ele­gendő mértékben saját ener­getikai kapacitásokkal, állan­dóan kapnak fényt, meleget, energiát, a testvéri országok­ból. Így a „Béke” energialánc megteremtése óta Magyaror­szág, Lengyelország és Cseh­szlovákia több mint 14 milli­árd kilowattóra villamos ener­giát kapett a Szovjetuniótól. Az energia-rendszereiket egyesítő országok különböző időövekben fekszenek. En­nek megfelelően a csúcsfo­gyasztás órái is különböző napszakokra esnek. Ez pedig lehetővé teszi a villamos ener­gia ésszerű felhasználását, költségének csökkentését. Egy-egy országban azok a határmenti körzetek, ame­ly«* a hazai erőművektől tá­vol fekszenek, a szomszédos országok közeli erőműveitől kapják az energiát. Így nem kell drágán nagyfeszültségű vezetékeket építeni, csökken­nek az energia nagy távolság­ra történő továbbításánál el­kerülhetetlen veszteségek. séggel. Közülük csupán a turowi erőmű (1,4 millió ki­lowatt) annyi villamos ener­giát termel, mint a régi Len­gyelország erőművei együtt­véve. A Dunán, a Vaskapunál el­készült egy gigantikus erőmű gátja. Itt a két szomszédos ország — Jugoszlávia és Ro­mánia — épít hidroenergeti- kai és hajózási rendszert szov­jet műszaki segítséggel. A Vaskapunál épülő erőmű évente 11 milliárd kilowattóra villamos energiát fog szolgál­tatni. Az NDK-ban, Cottbus köze­lében 1968 őszén megkezdték a köztársaság legnagyobb hő­erőműve, a Boxberg építését. Berendezésének legnagyobb részét a Szovjetunió szállítja. Az erőmű terveit is szovjet ^szervezetek dolgozták ki. Első részlegének elkészültével hat turbinát helyeznek üzembe. A turbinák egyenként 210 ezer kilowattosak lesznek. Vala­mennyi turbinát szovjet üze­mekben gyártják. 1969-ben az NDK üzemeinek és gyárai­nak áramot ad a Lipcse mel­lett Dierbachban épült hő­erőmű. Ennek létesítésében négy szocialista ország: az NDK, a Szovjetunió, Lengyel- ország és Magyarország vesz részt. Atomerőművek Az új hő- és vízi erőműve­ken kívül a legközelebbi évek­ben több KGST tagországban üzembe helyezik az első atom­erőműveket. A szocialista or­szágokban az atomenergetika fejlődése jelentős mértékben a Szovjetunióban felhalmozott tapasztalatokra támaszkodik, ahol az első atomerőművet még 1954-ben megépítették. Az NDK-ban 1966-tól kezd­ve már működik egy atom­erőmű, amely a Szovjetunió technikai közreműködésével épült. A legközelebbi tíz esz­tendőben az NDK-ban szovjet segítséggel további néhány atomerőművet építenek. Össz- kapacitásuk 2 millió kilowatt lesz. Rövidesen elkészül a 150 ezer kilowatt teljesítményű első csehszlovák atomerőmű. A csehszlovák szakértők mag­fűtőanyaggal működő új erő­művek építésének program­ján dolgoznak. 1975-re megépítik a bulgá­riai atomerőművet. Teljesít­ménye 800 ezer kilowatt lesz. Az első bolgár atomerőmű be­rendezését, anyagait, műsze­reit a Szovjetunió szállítja. Az erőművet szovjet üzem­anyaggal fogják működtetni. Az első magyar atomerőmű­vet magyar—szovjet koope­ráció alapján létesítik. A be­rendezés jelentős részét, el­sősorban az atomreaktort a Szovjetunió szállítja. Üzembe helyezése után az erőmű Ma­gyarország villamosenergia- fogyasztásának körülbelül 15 —Í6 százalékát fogja adni. Ez lehetővé teszi az ország ener­getikai bázisának további megjavítását. Figyelemre mél­tó, hogy az első atomerőmű­ben előállítandó áram 15 szá­zalékkal olcsóbb lesz, mint a jelenlegi vízi erőművekben termelt villamos energia. A. Pinn Amikor megismerkedtem | vele, hatalmas társaság vette { körül, és éppen önmagáról be- j szélt. Már akkor sejtettem, j hogy tökéletes. Amikor másod- j szór találkoztunk, arról be­szélt, hogy sok ember unal­mas és hülye módon tökéle­tesnek tartja magát, szinte alig van kivétel, olyan, mint ő, aki — mint tudom — ter­mészetben valóban tökéletes. Tényleg tudtam már, így hát megerősödtem abban a hitem­ben, hogy végre egy tökéletes embert találtam. Ezután na­gyon sokáig nem találkoztunk, | s a viszontlátás pillanatában rögtön néhány üresfejű, ön­telt csirkefogóról kezdett be­szélni, akik nem átallják töké­letesnél« érezni magukat, s jóllehet, erről hallgatnak, minden mozdulatukban ott érződik a pimasz meggyőző­dés, hogy tökéletesebbek, mint ő — de ez maradjon köz­tünk! — tulajdonképpen évek óta a legtökéletesebb ember. Megdöbbentem. A bizonyos­ságtól döbbentem meg, ami­hez most már kétség sem fér­hetett, hogy a tökéletesség mintaképével ülök szemben. Nem maradt más hátra, mint az, hogy meglátogattam e rendkívüli embert, és nyilatko­zatra bírjam, amit most az­zal az irigy meggyőződéssel adok lei a kezemből, hogy a Hét ország Az így megtakarított eszkö- aök kétszeresen felülmúlják a hét ország nemzeti energia- rendszereit egységes hálózatba kapcsoló vezetékek építésének költségeit. A szocialista országok köl­csönös együttműködésétől el­választhatatlanok a nemzeti energetika fejlesztésében el­ért eredményeik. Bulgáriában szovjet segítséggel 1968 köze­péig 12 erőművet helyeztek üzembe, köztük az 500 ezer kilowatt teljesítményű Ma- rica-Iztok I. hőerőművet. A Szovjetunió és Bulgária által építendő Marica-Iztok ener­getikai komplexum együttes kapacitása 1,7 millió kilowatt lesz. Romániában 13 hőerőmű és vízi erőmű épült szovjet se­gítséggel. Együttes teljesítmé­nyük körülbelül 2 millió kilo­watt. Lengyelország 10 erő­művet épített szovjet segít­Fölösleges lépések Mint ismeretes, a háziasz- szony munkaideje napi 8 óra. S ha munkaidejét összeszám­lálja, akkor kiderül, hogy sok­kal több munkaórát teljesí­tett, mint bármilyen más dol­gozó. Nem is csoda tehát, hogy este holtfáradt, de a fáradsá­got főleg a lábában érzi. Az ilyesfajta fájdalmak egyik oka a lábak egyoldalú túlterhelése. Az izomcsopor­tok egyoldalú túlterhelését je­lenti például a sok állás is. Ha egy háziasszonynak azt mondjuk, amennyire csak le­het, kerülje az egyoldalú láb- igénybevételt. valószínűleg először azt válaszolja, hogy ez elméleti, megvalósíthatat­lan tanács. Kijelenti majd, hogy majdnem minden mun­káját állva kell elvégeznie ... Igaz ez? Burgonyát valóban állva kell hámozni, vagy mert így szoktuk meg? Az edényt is állva kell törölgetni, vagy vasalni is állva kell? A ki­sebb munkák, mondjuk a főze­lékfélék előkészítése nagyon jól ellátható ülve is. Csupán szokásról van szó és ugyanezt mondhatjuk sok más háztar­tási munkáról is. Számos lehetőség nyílik, hogy a háziasszony időnként tehermentesítse a lábát Ter­mészetes, hogy járás és álldo- gálás nélkül nem lehet ház­tartást vezetni, de sok min­dent megkönnyíthetünk ma­gunknak! Amikor például a háziasszony naponta ötezer lé­pést tesz a konyhájába, akkor ez azt jelenti, hogy testének 5 ezer kemény lökést kell elvi­selnie. A konyhában is csodá­kat tehet a puha szőnyeg. Egy kis gondolkodás és gondosko­dás és a háziasszony köny- nyebbé teheti munkáját a konyhában. 1919, az első szabad május 1. tökéletesség titkát pazarlóm széjjel. — Hogy hogyan lettem tö­kéletes?... — kezdte tűnődve. — Magam sem tudom. Erede­tileg tehetségesnek indultam, a család is erre biztatott, de én az az ember vagyok, aki könyörtelen biztonsággal meg­érzi, hogy mire hivatott. És akkor már semmi sem tánto­ríthatja el a számára kiszabott úttól. Éreztem, nekem töké­letesnek kell lennem. — így lettem tökéletes. Elhallgatott. Arcán gyengéd vonások tükröződtek, ifjú izzó önmagát látta maga előtt, amint egyre tökéletesedik. El- fogódottan ültem. — Eleinte nem volt könnyű — folytatta sóhajtva, és szájá­ba vette hüvelykujját. — Sen­ki sem volt hajlandó tudomá­sul venni tökéletességemet. Ha egymagám eljátszottam a Mesterdalnokokat. kifütyül­tek, ha Nóbel-díjas regényt írtam, begyújtottak vele, ha meg két hónap alatt letettem á jogot, gúnyosan a képembe nevettek. Még az apám sem értett meg. Amikor megtud­ta, hogy felfedeztem a Déli Sarkot, mindössze ennyit mon­dott: „Én meg félkézzel eszem a gulyást.” Értetlenség és gúny mindenütt. Ütöttek, ver­tek, csíptek, haraptak. A kvantumfizikai kutatásaim Festők egymás közt — Megenged egy megjegyzést, kedves kollégám? Ama bizonyos fiatal fér­fiú elmerengve sétál a folyó­parton. A zajos, füstös, lár­más, kormos város után él­vezi a csendet, s nagyokat szippant a virágillattól diis levegőből. A folyó csendes csobogása, a habok játéka gyermekkorát idézi fel, ami­kor még hitt a tündérme­sékben, a vízi királyban, az elvarázsolt gyönyörűséges hercegnőkben, akiket tiszta szívű, bátor ifjú csókja tett ismét emberré. — Huh! Szinte megborzad. Hatal­mas, csúnya, kidülledt, sze­mű varangyos békára esik pillantása. Még a látását se bírja. — Takarodj! — kiált rá. s vastag botot ragad, hogy a rusnya jószágot a folyóba taszítsa. Es ekkor... ' És ekkor hangot, csilinge­lő, simogató hangot hall: — Szép legény, ne lökj, ne taszíts be engem a folyóba. Nem bánod meg __ A ma. bizonyos fiatal férfiú egy döbbent pillanatig a. békára meredt. Aztán két kezével befogja szemét, s homlokát kezdi nyomogatni, ..Ügy látszik szédülök, beteg vagyok, képzelődöm," Es most már vad dühvei akarja betaszítani a varan­gyot a folyóba. És a béka is­mét megszólal: — Szép legény, ne lökj. ne taszíts be engem a folyóba. Nem bánod meg! 4 BÉKA Boccaccio illán, _ CS. V. meséje nyoíiián szabadon — Mondd, te béka! — ámul­dozik ama bizonyos férfiú. — Te valóban tudsz beszélni? — Nem béka, elvarázsolt hercegnő vagyok, — Hát ■ ■. hát... ilyen ... nem csak a mesében ... ? — Magad is meggyőződ­hetsz róla. — Mondd, hercegnő, mit te­gyek? — Vigyél haza a lakásod­ra. Meglásd, nem bánod meg! És a,md bizonyos ifjú em­ber — félig hisz, félig nem hisz — a békát zsebkendő­jébe veszi, maga mellé, a kocsi ülésére engedi és nagy- nagy ámulattal hazahajt. Otthonában a békát, óvato­san az egyik fotelba helyezi. A mosdóba megy, vízzel mos­sa arcát, homlokát és hajto­gatja: — Ez őrültség. Lehetetlen, hogy a technika korában egy ilyen béka ,.. Frissen tér vissza. Nagy a meggyőződése, hogv csak az érzékek játszanak vele A békához ugrik, s ki akarja dobni az ablakon. Es ekkor ismét megszólal a hang: — Szép legény, ne lökj. eredményéről már nem is mertem beszélni senkinek. Ugyanígy elhallgattam azt is, hogy három métert ugróm magasba, és egy óra alatt le­futom a maratoni távját... — És egy napon rácsaptam a homlokomra — folytatta felvillanyozva. — Végtére is, hát miért vagyok én tökéle­tes?! Mit ér az olyan tökéle­tesség; amely képtelen kihar­colni számomra a legegysze­rűbb dolgot: az emberek elis­merését?! Fenébe hát a tudo­mányos vesződéssel, a zseniá­lis műalkotásokkal! Az embe­reknek tökéletességre van szükségük, nem pedig nagy teljesítményekre!... Ettől kezdve semmit sem csinál­tam, csak beszéltem. A töké­letességemről. És az emberek hamarosan felfigyeltek rám, egyre nagyobb ámulattal hall­gattak, és ma már imádat szö­kik a szemükbe, ahol csak megjelenek. Nincs szükség tényekre, bizonyításra. Hiszen éppen arra vágynak, aminek nem kell utánanézni, amit zsongító szavaim hordoznak, a maguk hasonlíthatatlan szép­ségében. — És elhiszik? — kérdez­tem, bámulva a nagy embert. — Miért ne hinnék! mondta, és összevonta a szemöldökét. — Hiszen te is elhitted. Vagy nem?! — Persze, persze! — vála­szoltam sietve. Egy darabig hallgattunk, aztán megkérdeztem: — És most? Elégedett vagy? — Igen — mondta tekintetét komolyan egy pontra szögez­ve. _ Minek tagadnám. Néha labdázgatok lenn a téren, máskor idefönt játszom a vil­j lanyvasúttal, évente elolva­sok egy-egy mesekönyvet. S mindezeken túl — kérdezlek — mi lehet boldogítóbb, mint a tökéletesség tudata? Igaz. igaz! Csak néztem és csodáltam. Közben a mamája behozott két tál gesztenyepürét, és azt majszoltuk. Néztem őt, ahogyan eszik. Serkent már a szakál- , la, tejfehér bőre volt, és cowboy-nadrágot viselt. Ti­zenkilenc éves múlt, túl az éretlenség, a lázadások korán, de még magabiztosan, férfias­sága teljében. Jól éreztük magunkat; et­tünk, néztem az építőkockákat a polcon, a pettyes labdát a sarokban, a falra festett tör­péket — és mégis: mindezek ellenére valahogy úgy éreztem, hogy nem vagyok tökéletes. Munkácsi Miklós ne dobj ki engem az abla­kon. Váltsál meg, változtass át. Meglásd, nem bánod meg. — Mit tegyek? — nyög fel ama bizonyos fiatal férfi. — Tégy az ágyadba. Fe­küdj mellém, csókolj meg. És meglátod, igazi, szépsége­sen szép hercegnőd lesz. „Brr! Hogy az ágyba? És még meg is csókolni? Lesz. ami lesz’’ — dönt végül és úgy tesz, mint a béka kéri vala. A békát óvatosan az ágyába helyezi. Mellé feküdék. De a csók! Borzadalmas undorral be­hunyt szemmel, de cselek­szik. Aztán kinyitja a sze­mét, Etámul, Csodálatosan szép. í? éves, sok előnnyel megái dott, gyönyörűséges szűz feküdék mellette. Es, ahogy a békán nem volt, a herceg­nőn sem volt ruha. És szőke hajában ott csillog a hatágú hercegnői korona. Ugye, szép legény, nem bántad meg? — kérdezi csi­lingelő. bársonyos hangon, ama hercegi szűz. Nem! Boldog vagyok.. — mondta ama fiatal ifjú ember, s most már felszólí­tás nélkül lehel csókot az Újít hercegnőre. Es ekkor... És ekkor lép be ama bizo­nyos ifjú ember hitvese Es... És ő nem hitte el ezt a bárgyú mesét. Csorba Barnabás Török munkások a felvonuláson

Next

/
Thumbnails
Contents