Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

V Péntek, 1969. május 9. eSZAX-MAGYARORSZAG A miskolci pártbizottság megtárgyalta: A partéiét fejlődése 'Fokozódott a verseny JELENTŐSÉGÉNEK megfe­lelően és sokrétű összefüggésben foglalkozott a pártbizottság ki­bővített ülése a párt belső éle­tének fejlődésével. Elsősorban azt vizsgálta, hogy — a IX. kongresszus határozatainak megfelelően — mennyiben ér­vényesültek a miskolci párt- szervezetek életében és mun­kájában a pártélet lenini nor­mái, ennek alapján erősödött- e a párt vezető szerepe, tömeg­kapcsolata, a párttagok esz­mei-politikai és cselekvési egysége, érvényesültek-e a de­mokratikus centralizmus, a bírálat és önbírálat követel­ményei, a párttagok jogai és kötelességei. A végrehajtó bizottság je­lentése — és több felszólaló is — értékelte a választott ve­zető testületek és az appará­tus munkáját, a pártmunka stílusának fejlődését, a párt­építő — közelebbről a tagfel­vételi — munka, a tagdíjfize­tés, a pártfegyelem és a fe­gyelmi munka, az állami és tömegszervezeti munka, továb­bá a kádermunka és az álla­mi személyzeti munka tapasz­talatait. Ezek mindegyikével itt egy-egy témakör terjedel­me miatt — nem foglalkoz­hatunk. De nem is szükséges, mivel jelentős részük a párt- szervezetek belső életére vo­natkozik, s azokat a miskolci kommunisták taggyűlésen fog­ják megismerni és megtár­gyalni. Csupán a legfontosabb, a legtanulságosabb megállapí­tásokra szorítkozhatunk. Mindenekelőtt figyelmet ér­demel a párt vezető szere pe­re és a pártmuijka stílusának fejlődésére vonatkozó megál­lapítás: a IX. kongresszust megelőző időszakban, de még azt követően is több alapszer­vezetben vitatták a párt ve­zető szerepének érvényesülé­sét, szövetségi politikánk he­lyességét. Ilyen probléma — meg nem értés — ma már csali elvétve, néhány olyan alap­szervezetben fordul elő, amely­ben a vezetőség összetételét a legutóbbi választás alkalmával sem sikerült kellően javítani. Ezekben most nyilván nagyobb gondot kell fordítani az adott vezetőség ideológiai, eszmei­politikai felkészültségének nö­velésére, s rendszeresebb se­gítséget igényelnek a felsőbb pártszervektől is. E probléma ellenére egyértelműen állapí­totta meg a kibővített párt- bizottság ülése, hogy a IX. kongresszus óta Miskolcon to­vább nőtt a párt vezető sze­repe. A városi, üzemi és in­tézményi pártbizottságok, vala­mint a pártalapszervezetelc munkája egyre színvonalasabb, tervszerűbb, céltudatosabb és öntevékenyebb. Jobban érvé­nyesül munkájukban a kollek­tív vezetés és egyszemélyi fe­lelősség elve — kivéve né­hány kis létszámú alapszerve­zetet, amelyben még mindig a felsőbb pártszervek határoza­taira, útmutatásaira várnak, s ritkán vállalkoznak a helybeli problémák önálló, felelősség- teljes megoldására. A VÁROSI / Pártbizottság, _____________L annak vesre­a nnak végre­hajtó bizottsága és apparátu­sa munkájáról, úgyszintén az üzemi és intézményi pártbi­zottságok, valamint az alap­szervezetekben dolgozó kom­munisták elmúlt két és fél évi munkájáról nagy elismeréssel szólott a tanácskozáson dr. Bodnár Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Borsod megyei Pártbizottság titkára — rávi­lágítva persze a pártszerveze­tek munkájának fogyatékossá­gaira is. Meggyőződésünk, hogy a miskolci kommunisták min­dennapos helytállásukkal, a IX. kongresszus és a pártérte­kezlet határozatainak követke­zetes végrehajtásáért folyta­tott harcukkal rászolgáltak az elismerő szavakra. Hiszen — a kibővített pártbizottsági ülés megállapítása szerint is — az elmúlt két és fél év alatt to­vább erősödött Miskolcon a kommuifisták ideológiai, szer­vezeti és cselekvési egysége, eredményesen oldották meg a napi politikai és gazdasági fel­adatokat, egyre határozottab­ban állnak ki a párt politiká­ja mellett, következetesebben lépnek fel a téves és ellensé­ges nézetekkel szemben, meg­fontoltabban, higgadtabban reagálnak a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom problémáira, s mindenekelőtt személyes példamutatásukkal tesznek sokat pártunk politi­kájának megvalósításáért. I ugyanakkorf HHl: feledkeznünk az olyan negatív tünetekről sem, amelyek néhol zavarják és gyengítik a kom­munisták eszmei, politikai, cse­lekvési egységét. Előfordult például, hogy egyes párttagok — elsősorban a területi párt- alapszervezetekben dolgozó idősebb elvtársak közül — fenntartásokkal fogadtak párt- határozatokat, vitatták azok helyességét. Az illetékes párt- szervezetek vezetői és tagjai pedig nem léptek fel határo­zottan és következetesen az ilyen pártszerűtlen magatar­tással szemben. Előfordult az is, hogy egyes párttagok a ve­zetőség, vagy a taggyűlés ha­tározatával szemben ellenagi- tációs tevékenységet folytat­tak. Negatív hatással volt a pártegységre a nyereségrésze­sedés elosztási elvének külön­böző, nem egy helyen a kis­polgári cgyenlősdiséget óhajtó értelmezése. Néhány pártszer­vezet pártépítő és kádermun­kájában egyes párttagok szub­jektív állásfoglalása és az ahhoz való merev ragaszko­dása is zavarta a pártegység érvényesülését. Arra is van példa, hogy néhol helytelenül értelmezik — elvileg helytelen álláspontban is „megvalósítha­tónak” tartják — a kommu­nisták egységét, s nem küzde­nek állhatatosan a párt poli­tikájának mindenkori, konkrét kérdéseiben kialakítandó, szi­lárd, marxista—leninista egy­ségért. A miskolci pártszervezetek belső életében egyik legna­gyobb fogyatékosság a nyílt, őszinte véleménynyilvánítás, il­letőleg a bírálat és önbírálat kellő alkalmazásának hiánya — állapította meg a pártbi­zottsági ülés. Az elhangzott bírálatok többsége is túlzottan óvatoskodó és nem konkrét A taggyűlési beszámolók több­sége sem elég kritikus és ön­kritikus. Ez részben a „kényel­mesebb" álláspont következ­ménye, de összefügg azzal is, hogy egyes gazdasági vezetők nem igénylik a bírálatot, meg­sértődnek, ha tevékenységü­ket, magatartásukat bírálják, tekintélyük rombolásának mi­nősítik, nem megfelelő hang­nemben reagálnak rá, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Nem egy helyen a re­torziótól is tartanak. Közreját­szik a bírálat és önbírálat bi­zonyos „elsorvadásában”, hogy felelős vezetők ritkán mutat­nak példát az önbírálatban. A pártépítő munka fejlődött Miskolcon a IX. kongresszus óta. Erre vall, hogy évente át­lag mintegy 800—900 új párt­tagot vettek fel a pártalapszer- vezetek. Abba viszont aligha lehet belenyugodni, hogy a vá­ros 38 pártszervezetében a kongresszus óta nem volt tag­felvétel, hogy megyénk legna­gyobb munkásvárosában ala­csonyabb arányban vettek fel fizikai munkásokat, mint me­gyei átlagban. (Megyei átlag­ban az új párttagok aránya 53,2 százalék, Miskolcon 46,5!) Nincs lényeges javulás a ki­zárások, törlések és kilépések számának alakulásában sem. Különösen a törlések száma magas, amelynek okait a párt- szervezetek ismerik. Nagyarányú korszerűsítés I xttcI hátúiozottan ja— I I vult a tagdíjfi­zetési morál, a pártfegyelem és a fegyelmi munka, az állami és tömegszervezetek pártirá­nyítása, és bizonyos mérték­ben a pártszervezetek káder­munkája is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a párt­életnek e fontos területein már nincs tennivaló. Csépányi Lajos (Folytatjuk) Az utóbbi években hozott rendeletek, a kisiparosok te­vékenységét segítő intézkedé­sek nyomán, mint azt a KI- OSZ elnökségén elmondták, növekedett a javítással, szol­gáltatással foglalkozó magán­kisiparosok száma. A becsült adatok szerint a múlt évben csaknem hatmil- liárd forint értékű forgalmuk volt, fél milliárddal több mint az előző esztendőben. Ennek több mint a fele a javítási, szolgáltatási tevékenységet szolgálta. Fokozódott a ver­seny is a kisiparosok körében a tanácsi helyiipar üzemeivel, valamint a szövetkezetekkel. Tanácskozás Karcsin A mezőgazdaság jövőjét formáló tanácskozás házigaz­dája volt az elmúlt héten a harcsai Dózsa Termelőszövet­kezet. A sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeteinek elnö­kei, főagronómusai, főállatte­nyésztői, állami gazdasági szakemberek keresték fel a Bodrogköz központját, hogy meghallgassák és megbeszél­jék dr. Magas Györgynek, a MÉM termelésfejlesztési fő­osztály helyettes vezetőjének az állattenyésztés fejlesztésé­nek feladatairól és lehetősé­geiről szóló előadását. Az an­kéten részt vett Fejes László, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezető­je, dr. Németh Pál és Szabó István, a Sátoraljaújhelyi já­rási Tanács vb-elnöke, illetve osztályvezetője. Dr. Németh Pál megnyitó előadása után dr. Magas György bevezető gondolatai hangsúlyozták az állattenyész­tés országos jelentőségét, kü­lönös tekintettel a szarvas­marha-tenyésztésre, fajtakivá­lasztásra és takarmányozásra. Az előadó jól szemléltetett összehasonlításokkal vizsgálta a hazai és külföldi szarvas­marha-tenyésztési eljárásokat. Rámutatott, hogy hazánkban hagyományai vannak a ma­gyar-tarka szarvasmarha-te­nyésztésnek, ezért ezt kell megfelelően szelektálni és te­nyészteni. Dr. Magas György bizonyította, hogy a szarvas­marha-tenyésztés mellett a Bodrogközben a sertés- és juhtenyésztést kell még nagy mértékben fejleszteni. Részle­tesen foglalkozott azzal is, hogy az állattenyésztésre ható közgazdasági szabályozók megfelelő összhangot hoztak létre az üzemi és népgazda­sági igények között Ezután elemezte a hatékony takar­mánygazdálkodás eszközeit, lehetőségeit. Takács Imre A fővállalkozók szerepe Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése óta Magyar- országon is kezd az idő pénzzé válni — mondotta Inokai Já­nos, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Tervező Intézeté­nek igazgatója a sajtó mun­A győzelmes zászló.. ... fenn lobogott a Reichs­tag kupoláján. A szovjet harcosok a hosszú út vegé­re értek. Az elkeseredetten védekező fasiszták az utolsó pillanatig igyekeztek meg­akadályozni a történelem igazságszolgáltatását. Akik a hőstettet végre­hajtották, Kantarija és Je- gorov — egyszerű szovjet emberek. * Az Unter den Linden vé­gén van egy kis terecskc. Itt az év minden szakában találkozhatunk külföldi tu­ristákkal, akik messzi tájak­ról érkeznek. Égy nyári na­juk otthon. A tejkonzerv­gyárban dolgozik. Szabad idejében előadásokat tart, szinte képtelen eleget tenni az összes meghívásnak. Pártszervezetek, lcomszomo- listák, pionírok kívánnak ve­le találkozni, a szemtanún keresztül visszapillantani a történelembe. Jegorov szobájának falán két — egymáshoz nagyon hasonlító — fénykép. Az egyik 1945-ben, a másik 1965-ben készült. Jegorov mind a kétszer a díszszem­lét megnyitó zászló mellett lépkedett. Nézzük a képet. Mihail Jegorov (jobbra) és Meletoi Kantarija, akik kitűzték a vörös zászlót a Reichstag épületére. pon, szovjet katonák gyűrű­jében, barnaruhás férfi láto­gatott ide. Mellét arany csillag díszítette. Az idegen- vezető már mindent elmon­dott, ezért az aranycsillagos férfi felé fordult a turisták figyelme. — Ki ő? — kérdezte egyi­kük tört orosz nyelven. ■— Kantarija — hangzott a válasz. Egyél) magyarázatra már nem volt szükség, kö­rülfogták, fényképezték, kérdéseikkel ostromolták. Az is érdekelte őket, mi történt az emlékezetes nap óta. — A háború után vissza­tértem a régi szakmámhoz. Acs brigádvezető vagyok — válaszolta Kantarija. — Gyá­rakat. iskolákat, lakóházakat építettünk. Legutóbb, huza­mosabb időn keresztül, part­védelmi müveket emeltünk. Védtük a várost a tenger­től. Arról Kantarija már hall­gatott, hogy kiváló újító. Legutóbbi javaslata alapján 1 kilométer partszakasz ki­építése 30 ezer rubellel ol­csóbb. Már a négyszázadik kilométernél tartanak. Jegorovot ritkán találhat­és faggatjuk azokról a régi napokról. — A harc egy pillanatra sem csendesedett. Az aknák robbanása, a lövedékek fü­tyülése, a rcpcszek csöröm­pölése egyetlen kérlelhetet­len bömbölésbe olvadt. Kao- tarijával már több órája fe­küdtünk a Reichstag tetején, de moccanni sem lehetett. — Előzőleg társainkkal verekedtük át magunkat a Kancellária épületét védő fasiszták gyűrűjén. Bent az épületben sem volt köny- nyebb a dolgunk. Végül, R óra körül, már csak az ég­bolt volt fölöttünk. Előbbre mégsem juthattunk, olyan sűrűn lőtték a tetőt. Este 8 órakor, besötétedés után, vé­gül is sikerült elérni a ku­polát. Másnap reggel, a fel­kelő nap sugaraiban ragyo­gott a győzelmi zászló. Mihail Jegorov 1942-ben —■ tizenkilenc éves korában — Szmolenszk környékén har­colt, mint partizán. Öt kato­nai szerelvényt robbantott fel. számos összecsapásban vett részt. Végigharcolta Európát, mint harci felde­rítő; így jutott cl Berlinbe. k Az Országos Gumiipari Vállalat Cordatic gyáregységé­ibe) nagyarányú korszerűsítés történik. Ej gépeket, gép­sorokat állítanak a termelésbe, hogy gyorsabban, ol­csóbban, jobb minőségben állíthassák elő termékeiket, egyszerűsítsék vulkanizáló munkától; illataikat. Az új berendezések automatikus vezérlése biztosítja, hogy az egyes darabok minősége megegyezzen. katársainak rendezett tájé­koztatón. Ahhoz azonban, hogy az időt valóban pénzre lehessen váltani, a több százmillió fo­rintos beruházásokat csak jól felkészült szakemberekre le­het bízni. Ha tehát valamilyen beruházó szervnek ilyen szak­emberei nincsenek, vegye igénybe a hozzáértő fővállal­kozót. Magyarországon jelenleg mintegy száz fővállalkozó apparátus működik, de ezek­nek csak 10—15 százaléka te­kinthető valóban teljes értékű szervezetnek. Ennél jóval többre lehet szükség. Inokai János elmondotta: a fővállal­kozás feladatköre ma már megérett arra, hogy önálló, élethivatásszerű szakmának ismerjék el, amihez széles Iá­Hz öntözifelszerelés-sllátás öiÉsáró! Már a két-háromhetes szá­razság is elegendő volt ahhoz, hogy meginduljon a mező- gazdasági üzemek anyagbe- • szerzőinek rohama a vidéki ! AGROKER-telepek raktárai ellen. Ezekben a napokban kétségkívül az öntözőcső és a különféle felszerelés a legke­lendőbb mezőgazdasági al­katrész. Az AGROTRÖSZT illetékesei a következő hetek­ben várható ellátásról elmon­dották: a mezőgazdasági üze­mek idén, május első napjáig kereken 150 kilométer hosszú öntözőcsövet vásároltak. Ez a mennyiség legalább 25—30 százalékkal több az előzetes igénynél. Az ellátásban mu­tatkozó zavarokat részben az okozta, hogy a gyártó vállalat — különféle kooperációs ne­hézségek miatt — késve seál­lított 4000 öntözőcsövet, vala­mint 900 000 forint értékű szó­rófejet és idomot. Ezeket a té­teleket még az első negyedév­ben át kellett volna adni. Jelenleg a mezőgazdasági üzemek öntözőaggregát-igé- nyét sem tudják hiánytalanul kielégíteni, de az ígéret sze­rint ezen a téren is gyors ja­vulás várható. A gyártó vál­lalatnak április végéig a ke­reskedelem rendelkezésére kellett volna bocsátani 150 különböző teljesítményű szi­vattyút, ezzel szemben jelen­leg is csak 110 darab került be az AGROKER-raktárba. Az öntözőcsöveket és az aggregá- tokat azonban a következő hetekben folyamatosan szál­lítják majd, és így várható­an zökkenőmentesebb lesz az ellátás. Még kedvezőbb lesz a helyzet, ha sikerül nyélbe üt­ni az AGROTRÖSZT által kezdeményezett jugoszláviai öntözőcső-vásárlást tókörű, jó szervezőképességű, tárgyalóképes, szinte minden gazdasági terület alapvető is­mereteivel rendelkező szakem­bereket kell kiképezni.

Next

/
Thumbnails
Contents