Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

ÉSZAK-MAGVARQRSZÁG 4 Csütörtök, 1969. mcfjus 8. Weiner Leó — Hollóssy Kornél szerzői estje Megielent a Technika májüss száma Közel a nap, amikor az el­ső űrhajósok megérkeznek a holdra. Vajon milyen körül­mények között kell megten­niük útjukat, s mi vár reájuk a föld hűséges kísérőjén? Ez­zel a kérdéssel foglalkozik a Technika 1969. évi májusi szá­ma. A hazai sajtóban először, 18 rajzból álló képsorban mu­tatja be a júliusi hold-expe­díció minden fontosabb fázi­sát, áttekintő rajzot közöl a hold-komp szerkezeti felépíté­séről. A tekintélyes terjedelmű — 128 oldalas — május szám ér­dekes ismertetés keretében ka­lauzolja el az olvasót Európa legnagyobb háztartási készülék gyárába. Megtudhatjuk a cikkből, hogy ma már olyan A Gaoz-SIAVAG alkalmaz: esz- tergályos, marós, lakatos, vas­szert*. lakatos, csőszerelő, villany- szerelő. öutő, magkészitő, daruve­zető. sajto ó szakmunkásokat. Liléi­vé betanított -dolgozókat. Minden második héten szabad szombat, vasúti arcképe1 igazolvány hoz­zájárulással biztosítva van az egész ország területére. Szállásról a vállalat gondoskodik. Jelentke­zés személyesen a vállalat mun­kaerő-gazdálkodásán. Budapest. Vili. kér. vajda Péter u. 10. Megközelíthető' 23-a* villa mosnál Az Encsi Gépjavító Állomás tel­vesz kovács, lakatos, hegesztő szakmunkásokat. heti 14 őrá* munkaidővel. Jelentkezés szemé­lyesen, az állomás központjában, mindennap 8-1? óráig. Magasnyomású vizsgával rendel­kező kazánfűtőt azonnali felvétel­re keres a Miskolci Patyolat Vál­lalat. Gvori-kapu 48—50. Jó kereseti lehetőséggel, azon­nali belépéssel felveszünk laka­tosokat. esztergályosokat, csősze­relőket. hegesztőket, kovácsokat, gyalust, asztalosokat, villanysze­relőket. kőműveseket, csőszigete­lőkét. betanított férfi munkáso­kat. fűtőket, szív ittyúkezelőt, szeneseket, salakozókat. Kétheten­ként szabadszombat. Vidékieknek albérleti lakáslehetőséget biztosí­tunk. Hazautazási költséget térí­tünk. Jelentkezés: Hazai Pamut- szövogvár. Bn„ *V.. Baross u. 90 A Miskolci Pamutfonó Vállalat azonnal felvesz szállítómunkáso­kat. 44 órás munkahéttel dolgo­zunk kiemelt fizetést biztosítunk. Jelentkezés a Pamut fonó munka- «Ij’ő-gazdái kodásán. Háztáji sertések mellé pásztort keres azonnali belépéssel az on- gai Petőfi Tsz. Jelentkezés sze­mélyesen, a tsz-el nőknél. Gazdaságvezetői munkakörbe pályázatot hirdet a Bartók Béla Művelődési Központ, Marx Károly u. 15. Mérlegképes könyvelői ok­levél szükséges. A KGM Építőipari Vállalat azonnali belépésre belföldi és tartós külföldi munkára felvesz kőműveseket, műköveseket, par­kett ázó kát, burkoló és lakatos szakmunkásokat, valamint gépke­zelőket, kubikosokat, szállítómun­kásokat és építőipari segédmun­kásokat. A teljesítménybér mel­lett idénypötlékot és vidékieknek különélés! díjat fizetünk. Mun­kásszállással rendelkezünk. Kül­földi kiküldetés esetén az átlag­kereseten felül külföldi kikülde­tési díjat biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Bp.. X.. Bihari u. 16/b. A Borsodi Ercelőkészítőmű Rt. dolgozókat alkalmaz lakatos, víz- gáz-, csőszerelő, hegesztő szak­mákban. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán. Sajóke- res/túrban. A Cement és Mészművek hejö- csabai gyára felvesz lakatos, cső­szerelő és mérleglakatos, hegesz- iő, villanyszerelő és vegyipari zakmunkásokat. férfi könnyűgép­kezelőt. valamint férfi segédmun­kásokat. Munkarend 30, illetve 44 óra. Jelentkezés: munkaügyi osz­tályunkon mindennap 7—15.15 óráin A Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz 2 fő gyors-gépírót. Je­lentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Zsolcai-lcapu 10. \ tűnő kamarapartnerként jeles­kedett, Nagy Ferenc, Nagy László és Weither Ilona őszin­te lelkesedéssel kívánta szol­gálni a kitűzött célt. ötvenévi munka e város kultúrájáért más formában is, nem érde­melhetne egy percnyi figyel­met? V. Zalán Irén korszerű gyártóvonalak is lé­teznek, amelyek 20 másodper­cenként bocsátanak ki egy-egy hűtőszekrényt. Képes összeál­lítás szovjet rádiótechnikai újdonságokkal ismerteti meg a lap olvasóit, megtudhatjuk, hogy az órák pontosságának fokozásában a laser-berendezé- sek is nagy szerepet játszanak. A lapban összefoglaló cikket találhatunk a szerszámgép- gyártás jövőjéről, színes be­számolót a genfi autószalon újdonságairól, megtudhatjuk, milyen lesz a közeljövőben forgalomba kerülő új Trabant. A lap gazdagon illusztrálva foglalja össze iparunk új, a Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatásra kerülő termékeit. Autóstop Tamás egyetemista. Budapes­ten tanul. Az elmúlt vasárnapra haza kellett érnie. De hogyan? Az öt kedvezményes jegyét — amit egész évre kapott — már leutaz­ta. Szülei szerény keresetű embe­rek, több testvére is van. Az ösztöndíjból most nem költhet utazásra. Egy lehetőség maradt: az autóstop! Vállalta. Az országút vándoraként — kis csomagjával — bandukolt, majd egy alkalmas helyen megállt. Só- váran nézte a tovasuhanó kocsi­kat, de ezek nem veitek róla tudomást. Még olyan is akadt, aki csúfolódott vele. Tamás szí­vét a reménytelenség töltötte el, majd az utolsó percben megszán­ta őt egv ' külföldi kocsi veze­tője. Így utazott Hatvanig, Minden kezdődött újból. mint Pesten. A gépkocsi „tulajoknak** kőből volt a szíve, legalábbis Tamás így gondolta. Ráadásul milyen cudar helyzetbe került; jócskán eltávolodott Budapesttől, de milyen messze van még Mis­kolc. A nap már utolsó sugarait hin­tette a hatvani tájra, amikor egy autóbusz tűnt fel a láthatáron. Izgalomtól remegve tartotta fel a kezét... És a busz lassított... Megállt. A gépkocsivezető moso­lyogva, vette fel a „potyautast”. Egymás nyelvét ugyan nem ér­tették — csehszlovák kirándulók voltak —, de Tamás időben Mis­kolcra érkezett kis csomagjával együtt, amiben az utolsó pénzén összespórolt ajándék volt édes­anyjának — anyák napjára. Ezért volt sürgős az útja. — ben esik — vei és eredményeivel foglalko­zik az Edelényi Híradó, mely­nek első száma a napokban látott napvilágot. A negyed­évenként megjelenő, szerény külsejű, de tartalmában gaz­dag helyi újság hű képet igyekszik adni az ott lakók szűkebb hazájáról. A járás múltját, jelenéneia eredményeit, s a jövő terveit összegezi, méltatja a híradó vezércikke, melyet dr. Vodila Barna, a járási tanács vb-tit- kára írt. Napjaink egyik leg­fontosabb problémájáról, a gyermek- és ifjúságvédelmi munkáról is részletes beszá­moló született. Egy községi ta­nács beszámol címmel Szalon­na elmúlt évi életéről, a köz­ség fejlődéséről is olvasha­tunk a lapban. Ezenkívül szó esik még a szakszervezeti moz­galomról, az öregekről való gondoskodásról, a tanácsok és a népfront kapcsolatairól és sok egyéb fontos témáról is az Edelényi Híradó 1969. első ne­gyedévi számában. Megyénk egyik legszebb és legjelentősebb tájának hű fó­rumát, a lapot üdvözöljük, s kíváncsian várjuk következő számait. lás és tömegeket vonz. A sok, \ elsősorban vidéki és igen sok i irányban leterhelt Vezető ^ Ádám érdekében meg kell kér- j deznünk: miért kell neki min- j denütt ott lenni? Miért kell < ott lenni, ha hivatali köteles- f ségén kívül esik, magánember­ként pedig érdeklődési körén j esik túl? Miért jó az, ha pél- j dául egy községi tanácselnök, j vagy állami gazdasági igazga- ' tó, vagy egyéb vezető ember ’ csak azért vesz részt, mert il- , lik ott lennie, unatkozva ve- < gigfeszengi a rendezvényt, be- l oszlottal vedig csak azért ül- * nek olt, mert nem mernek fő- ( nökük jelenlétében ott nem \ lenni? Ez csak látszateredmé- > nyeltet hozhat a népművelési * rendezvények látogatottságé- { ban, de kevés tartós hasznot s hoz. Valami másfajta meggyő- 1 zéssel és nem főnöki telein- £ 2 téllyel kellene a hallgatókat a ^ széksorokba beültetni. e A mútíftflslí tételben egy , líí.i^oüns sor kérdést J szögez az olvasónak Novak j István. Nagyrészt az általunk j, fentebb megfogalmazottakkal r tartalmilag azonosokat: nincs- r e valamiféle elgépiesedés, va- ^ lami unalmasan visszatérő rit- j musjelleg egész kultúréletünk- r ben, nem tokosodtak-e be ed- £ digi módszereink, stb. Kérdé- , sei helyességének alátámasztó- j sára Dobozy Imre, Sőtér Ist­ván, Németh László, Selye Já­nos munkáiból kiemelt idéze- « teket sorakoztat fel. Az idéze- 1 tek és azok összegezése ólta- l lóban helyes. De feltétlenül d meg kell mindenkor néznünk g a kínálatot. Például azt, mi­lyen művelődési alkalmakat kínál a népművelési intézmé­nyek hálózata napjainkban, akár az ismeretterjesztésen, , akár az egyéb művelődési le­hetőségeken belül, megtalálja- e a közönség azt az ismeret- u anyagot, azt a nemes szórako- h zást, amit önműveléséhez vár “ cs megkapni szeretne, vagy t; pedig valami kommercializáló- J dás jelentkezik ebben a köz- ", művelődési tevékenységben. a Hogy ez a kérdés mennyire nem alaptalan, bizonyítja a £ népművelési tanács soron kő- 1 vetkező ülésének napirendje, t ahol éppen azt fogják meg- ” vizsgálni, miként hatott pél- * dául a gazdasági irányítás re- t farmja a művelődési intézmé­nyek műsorpolitikájára, illetve^ a gazdasági mechanizmus re-ő <)* formjának zaszlaja alatt, eset-4 leg azzal visszaélve, milyen ki-jJ sebb torzulások jelei mutat-£ koznak az egészséges műsor­politikában. ? <► Tpnv ive hogy a tömea-% * *' .7 kommunikációs® eszközök előretörésének idő-j> szakában, s akkor, amikor^ mind több ember gyűjt ottho-^ ni könyvtárat és választja a£ hasznos időtöltésnek a köny-X vet és a televíziót, mind nehe-^ zebb feladat a közös ismeret-^» szerzéshez nagy tömegeket, s* tegyük hozzá érdeklődő töme-^ geket megmozgatni. De az is A igaz, hogy sokkal jobb, ha ua-£ laki otthori értékes műveket® olvas, vagy a televízió képér-® nyőjén ismerkedik például a® fizika kérdéseivel, vagy egye bekkel (az Iskolatelevízió egyes* adásait felnőttek százezrei is® nézik), mintha csak azért megy^ el egy ismeretterjesztő ren-® dezvényre, hogy ott magát® megmutassa, s amely rendez-^ vény maga is csak nagyrészt♦ statisztikai célokat szolgál. § Mert ne áltassuk magunkat: —® még olyan is van. J Ádámot és az Adámokat megí* kell keresni. De előbb azt is.J v mit adjunk nekik, hogy eljöj-® % ♦ A szipk jenek és hogy többször is, új­ra meg újra eljöjjenek. Benedek Miklós — Khkh ... krakrak .. És tudja, mióta vagyok én egész­séges? Amióta megvan a szu­perfiit szipka ... Khkh ... egy kicsit köhögök ugyan, de ez csak amolyan torokkapa­ró köhögés, nem az igazi. Nagyon egészséges vagyok, higgye el, jobban, mint ed­dig bármikor. Komolyan mondom, már azért bosszan­kodom, hogy miért csak most? Miért csak most, ami­kor már megéltem lassan öt évtizedet, miért csak most kellett kitalálni ezt a nagy­szerű szipkát, a szipkák szip­káját? Hát nem éltek eddig is okos emberek a földön? Hogyne, éltek volna! Hiszen feltalálták a telefont, a gőz­gépet, a miniszoknyát, a szputnyikot, de ezt a szip­kát csak éppen most, mond­hatnám az utolsó pillanatban tudták feltalálni! Valakit, szerintem, felelősség terhel ezért a mulasztásért. Flcm gondolja? — Hát... — Várjon, hadd mondjam végig! A televízióban ... khkh .. megjelent egyszer egy fehér fityulás nővérke, majd különböző szerszámok, de minden csupa higiénia, csupa steril! Öröm volt néz­ni. hallani'’ A szuperszipká­ról volt szó. hogy mennyivé egészséges, védi testi, széllé­Hozzászólás Mit kap Ádám, ha eljön? bölcsődal és egy zongoraötös. Szívesen hallottuk a nagyon meleg tónusú, szépen muzsi­káló Hegyi Ildikó hegedű­művésznőt, Pekker Zsuzsa bensőséges daléneklését, Novak József klarinét- és Simon Sán­dor orgona játékát. A zongoraötösben és a kí­séretekben Lakatos Katalin ki­Megyénk egyik legszebb vi­déke az északi részen fekvő edelényi járás. A Szuha és a Bódva völgye nemcsak termé­szeti szépségeivel, idegenfor­galmi nevezetességeivel vonzza a látogatókat. Az utóbbi évek­ben egyre fejlődő iparával, mezőgazdasági eredményeivel is hallat magáról e borsodi táj. A járás lakosságának gond­jaival, örvendetes eseményei­Á járás éleiének fóruma az Edelényi Híradó , mon, amelyre ilyen, vagy olyan ráhatás alapján elment. Aggó­dik a szerző, hogy mindig ugyanazokat, vagy nagyrészt ugyanazokat az arcokat lehet látni. Jogos az aggodalma. A rendező szervekben sajnálatos módon eluralkodott egy olyan szemlélet, hogy bármi áron töltsük meg a termet, ne vall- junk szégyent a máshonnan jött előadó előtt, és főleg ne mutasson rossz képet a láto­gatottsági statisztikánk. Ezért aztán gyakori a nézőtér vattá- zása, holott ennél nagyobb és rosszabb öncsalás nincs, mert éppen a vattapublikum az a közönségréteg, amelyre legke­vésbé hat a pódiumról elhang­zó szó, amely tehernek érzi ön­maga jelenlétét és legszíveseb­ben távol lenne a rendezvény­től. nevet kapta a második hi_ ányzó kategória. Ide azokat sorolja Novak István, akiknek munkakörüknél, szakmai el­hivatottságuknál fogva lenne szükségük a különféle szak­mai jellegű művelődési ese­ményeken való részvételre. Ök is hiányosan találhatók a szék­sorokban, nem növekszik rész­vételük, bár a továbbképzést is jelentő ismeretszerzésre szükségük lenne. Kérdés, va­jon Szak Adám nem azért maradt-e el a rendezvényekről, mert egy, vagy több alkalom­mal olyan szakmai tájékozta­tást kapott, amely alul maradt az ő korábbi tudásszintjén, vagy mert a szakmai jellegű ismeretterjesztés zászlaja alá besorakozhat olyan tudomány- népszerűsítés is, amely már nem vonzó az igazán szakem­ber Szak Adómnak. Végezetül Vezető Ádám jelenlétét hiá­nyolja a cikkíró. Sokszor hall­juk más fórumokon is, hogy X., vagy Y. tanácsi, vagy tár­sadalmi vezetőnek jelen kelle­ne lennie ezen és azon és ama­zon a rendezvényen. Részben, mert illik érdeklődnie, rész­ben, mert jelenléte példamuta­tó Napjaink leg£°bubs számában Novak István az el kötelezett ismeretterjesztő bűz gó hitével, szent megszállott ságával száll síkra a művelő dési alkalmak, ezen belül cl sősorban az ismeretterjeszti rendezvények látogatottságé nak emelése érdekében, kutat' ja az okot, vajon miért csők ken a látogatottság, hol vannal azok, akiknek a széksoroka meg kellene tölteni, s vajor mi az oka annak, hogy nin­csenek jelen. Cikkének cime Ádám, hol vagy? Alcímkén' ezt olvashatjuk: Változatod egy témára, két tételben. Ez­zel az alcímmel jelöli a szer­ző, hogy a tényfeltárás mellett az okokat is próbálja keresni két oldalról kívánja megköze­líteni a főcímben adott kér­désre a feleletet. Adám ugyan­is — a cikkből kitűnően —, a néző, illetve hallgató, akihez az ismeretterjesztés szólna. A cikk első részében el­mondja . Novák István, hogy alig-alig növekszik a kulturá­lis életben részt vevők száma és a közönség semmiképpen sincs arányban, főleg pedig a növekedés nem lehet arányban azzal a szellemi és anyagi rá­fordítással, amelyet saz állami és társadalmi szervek c célra rendelkezésre bocsátanak. Hol vagy Adám, te, akinek be kel­lene népesíteni ezeket a fóru­mokat, teszi fel a kérdést, és rögtön háromféle Ádámot is produkál. Az első Ádámot Általános Adómnak nevezi, s őt keresi, őt hiányolja a széksorokból. Ez az Általános Adóm az az em­ber, akire a népművelésnek hatnia kellene, aki különösebb előképzettség néllcül, egyszerű emberként kellene, hogy ott üljön a művelődési alkalma­kon. Ez az Ádám kevésszer van ott, száma nem növekszik. Le­hetséges, hogy Általános Ádám — a mi véleményünk szerint — azért nem szaporodik a né­zőtéren, vagy a hallgatóság so­raiban, mert nem talált elég vonzót azon a néhány alkal­Szép és emberséges feladatot teljesített az Országos Filhar­mónia a Weiner Leó—Hollóssy Kornél-szerzői est megrende­zésével. Weiner Leó művésze­téből átnyújtani egy kis csok­rot, szerény tisztelgést jelent a neves mester előtt, Hollóssy Kornélt bemutatni, vagy in­kább újból bemutatni a város zeneszerető lakosságának, rég­óta időszerű, kedves köteles­ség. A ma inár 79 éves művész 1918 óta él ebben a városban. Itt tanított a városi zeneisko­lában, itt alkotott olyan sike­rű műveket, amelyekkel or­szágos díjakat nyert. Nagyze­nekari műveit Budapesten is előadták, nagyszámú orgona­műveiből finn és olasz kiadá­sok jelentek meg, és írt ezen­kívül dalokat, kamaraműve­ket, daljátékokat. Ebben a vá­rosban szervezett zenei életet, évekig vezette a Miskolci Fil­harmóniai Társaságnak neve­zett együttest, amellyel nagy­szabású műveket mutatott be. Itt írta nagy tudományosság­gal elméleti műveit, amelyek szintén kiadásra kerültek. Éle­te tanításban és munkában telt el, és még ma is, 79 évesen, zeneművészeti szakiskolánk­ban óraadó tanárként terjeszti a zene művészetét és szerete­tő fc. Aktív korában művei gya­korta előadásra kerültek, de közben sokat változott a vi­lág. Az egykori 150—60 ezres la­kosú város az évek múlásával nagyvárossá fejlődött, és van­nak, akik még ismerik, de vannak sokan, akik már nem ismerik a ma is alkotó ősz ze­neszerzőt. Tisztelői és barátai ezért örültek a szerzői estnek, ahol nagyon melegen ünnepel­ték. A hangverseny, alkalmával elhangzott Weiner: Fisz-moll hegedűszonátája, Peregi ver- bunkja és balladája, Hollóssy dalai, három hegedűműve, or­gonaműveiből egy fantázia és 1 kor Hong Kongból importál­juk az influenzát, amikor bcat-koncerlekre járunk és Diósgyőr—MTK meccset né­zünk, ma már, ebben a mo­dern világban elképzelhetet­len a mai ember háztartása szuperfiit szipka nélkül! Kü­lönösen annak az embernek a háztartása, aki ad valamit az egészségére. Maga ad? — Adok. — Én is. Ezért már rég meg is vettem a szipkát, szuperben és filterben és azóta egészséges is vagyok. Hogyne vettem volna meg! Hiszen nekem családom van, uram, nagy fiam, lányom, egy kis kertecském, amiben dolgozgatok, nekem okvet­lenül szükségem van az egészségre, márpedig engem meggyőzlek róla, hogy szipka nélkül nem lehetek egészsé­ges! Kh ... kh ... hát ne mondja senki, hogy én saj­nálok egy kis befektetést az egészségemért! — De mintha köhögne egy kicsit... — Jó, jó, az azért van, mert még nem szoktam meg i szipkát. Vagy a dohányzást. Mert ugye az természetes, hogyha már megvettem ezt íz egészségvédő szipkái, rá kellett szoknom végre a do­hányzásra is. Priska Tibor nélkül nem is lehetek egész­séges, életvidám, fiatal. A sportolók is ebből füstölnek, azért lehetnek sportolók. Ma­ga például sportol? — Nem. — No, látja! Mert nincs szuperszipkája! De vegyen egyet, azaz kettőt, nyugodtan ajánlhatom! Egynapi béréért már meg is kapja, viszont egy teljes életre szól, még­hozzá egészséges, nagyszerű életre! Ha észrevette, az „egészségeset” sosem felejtem el hozzátenni, mert engem is ezzel fogtak meg. Minél töb­bet hallottam ugyanis a szip­káról, azaz A Szipkáról, an­nál inkább beláttam: a mai, modern életben, amikor ra­kéták szállnak a holdra, ami­K>** ♦ ♦❖♦*■»♦❖♦♦♦♦♦♦♦ mi frisseségem, nem kapha­tok napszúrást, lúdtalpat, és egyáltalán nagyon jó dolog ez a szuperszipka. Be kell persze vallanom — hiába, gyarló az ember! —, hogy az elején nem nagyon figyeltem oda, de később a plakátok is egyre jobban ajánlgatták, és nemrégiben a rádióban is hallottam, hogy szuperszipka

Next

/
Thumbnails
Contents