Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
Vasárnap, 1969. május 4. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 ■ - vrők ég íinSíéirfefe Óriás a Naszály alján Robbanás robaja, csillék csikorgása, malmok mormogása. Égre szálló füst, szitáló szürke por. Lomha járású egy meg kétputtonyos tartálykocsik, s vasúti vagonok a fényben fürdő pályaudvaron. A fül és szem alkotta dioráma egyik pillanatról a másikra változik. Csak távolabb, néhány száz méterre, a Duna hömpölygő méltóságteljes nyugalommal, mint évezredek óta mindig. A mai víz őse, a tenger rakta- emelte a hegyet Vác mellett. Sok ezer évvel ezelőtti tenger üledékét, a Naszály hegy mészkövét most a hegy tövébe telepedett óriás harapja, falja. adják, 1950—1966 között megtöbbszörözték termelésüket. Lengyelországban és Magyar- országon a háromszorosára, Bulgáriában a négyszeresére, az NDK-ban és Romániában az ötszörösére, a Szovjetunióban a hatszorosára növekedett a termelés. 1939-ben Bulgária mindössze kétszázezer, 1968- ban 3,7 millió tonna cementet gyártott. Csehszlovákia 1,3, illetve 6.6 millió tonnát, Lengyelország 1,7, illetve 12 millió tonnát, a Szovjetunió 5.7, illetve 87 millió tonnát. Hazánkban 1939-ben 323 800 tonna cement készült. 1968-ban a termelés 2,8 millió tonna volt... 1963 óta fogy a hegy. Azóta «ÄErtÄrai A negyedik kemence nai Cement- és Mészmű, hivatalos nevén a Cement- és Mészművek váci gyára. Hat esztendeje dolgozik, de — ma is bővül. A lesaa^yobb karrier 1824-ben J. Aspin angol kőműves kikísérletezte, miként lehetne a már az ókorban is ismert, de eléggé tökéletlen anyagot engedelmessé szelídíteni. Föltalálta a portland- cementet. Mai anyagaink közül az építészetben ez futotta be a legnagyobb karriert. A hazai kezdőpont: az első, angliai szállítmányt a Lánchídba építik be. Éppen száz esztendeje, 1869-ben fölavatják a ma jugoszláv területen levő Beocsinban az első hazai cementgyártó üzemet. A karrier végpontja pedig? Beláthatatlan. „A cement, a beton még csak keresi az építészeit, akik mernek alkotni belőle” — írta Le Corbusier, a modem építészet egyik legnagyobbja. A világtermelés a legutóbbi húsz évben elképesztő gyorsasággal emelkedett. 1939-ben 84 millió tonna, 1947-ben 87 millió tonna volt a cementterme- lés. 1967-ben viszont: 469 millió tonna! Maradjunk továbbra is a világra nyíló ablaknál, hogy megérthessük hazai erőfeszítéseinket. A világ legnagyobb cementtermelője — az egy főre jutó termelést tekintve is listavezető — a Szovjetunió, ahol 1968-ban 87 millió tonna cement került ki a forgókemencék és őrlőmalmok labirintusából. Második az Egyesült Államok, ahol 62,3 millió, harmadik Japán, ahol 43,2 millió, s negyedik az NSZK, ahol 31.7 millió tonna volt a termelés. Mi kell az útépítéshez, a panel-gyártáshoz, az öntöttfal technológiához? A lakásdobozok elkészítéséhez, csarnokok héj szerkezetéhez, vasutak megalapozásához, villamosvezetőitek oszlopaihoz? Cement, cement és megint csak cement. A szocialista országok, amelyek ma már a világtermelés 30 százalékát A Dunai Cement- és Mészmű három forgókemencéje a ké- milliárd-egyszázmillió forint értékű beruházás végeredményeként 1963-tól az országos termelésnek előbb egyharma- dát, majd a múlt évben befejezett, s 153 millió forintot fölemésztő javítási program után már 41 százalékát adják, ötszázas cementben számolva 1968-as termelésük 1 100 500 tonna cement volt. A Naszály tövében messzire látszó óriás azonban nem fejezte be ezzel sem a nyújtózást- 1968-ban kezdték építeni, s 1970. június elsején legkésőbb forogni kezd a negyedik kemence is. Költsége 438 millió forint, s az eredmény: három- százezer tonnás kapacitás bővülés. 1971-ben tehát maga a DCM majd másfél millió tonnás kapacitásával az 1939-es hazai össztermelés ötszörösét adja ... S persze, ne feledjük: a portland, transzportland. kohósalak cementfajtákon belül a 600, 500, 400, 300-as jelzések, a hazánkban pedig nem gyártott fehércement mindmind a megnövekedett igényeket, s ugyanakkor azok kielégítését is jelzik. A hazai cementipar, a váci óriással, s ikertestvérével, a Beremendi Cement- és Mészművel valóban a felnőttkorba lép. Igény? Érdemes erre is részletesebb figyelmet fordítani. 1960-ban a kiskereskedelmi forgalomban 248 ezer tonna cement kelt el — több is elkelt volna, ha lett volna —, a legutóbbi esztendőben már majd hatszázezer tonna... ! A nép- gazdasági fölhasználás pedig 1960 óta megkétszereződött, s a feszítő igények miatt importra szorulunk; ezért is sürgős hát a Naszály alján levő óriás bővítésének mielőbbi befejezése. Titán-törő. rostélyszűrő épület, homogenizáló torony — szakmegjelölések sorakoznak a jegyzetfüzetben, de elég annyit írni: munka. Fagyban, hóviharban, szakadó esőben. Építőkről, szerelőkről kellene egyszer balladát írni, sóhajt az ember, de: miért maradnának ki abból a kőbányászok? Akik, ha esik, ha fúj, megtöltik a drótkötélpályán örökmozgást végző csillesort? Öcsi 73 millióért A négyes kemence építésé- vel-szerelésével párhuzamosan elkészült az „öcsi” is, ahogyan a mészművet becézik itt. Hetvenhárommilliíi forintba kerül, ebben az évben már termelni kezd, évi kapacitása 144 ezer tonna építési fehérmész. Az ország legnagyobb ilyen létesítménye, ahogyan ez az Ugyancsak legnagyobb címet viselő testvér, a cementmű „öccséhez” illik. Hat aknakemencéjében — hol vannak már mészégetők romantikusnak rajzolt, de szervezetet gyilkoló boksakemencéi ? _ h uszonnégy óra alatt teszi meg az ötvenméteres, felülről lefelé vezető. 1100—1150 Cel- sius-fokos égetőzónán átjutó uiat a mészkő. A vezérlőteremben az automatikák utolsó elemeit helyezik el a szerelők. Mindössze 126 ember dolgozik majd itt, az üzemvezetőtől a takarítónőig, ők termelik meg a 144 ezer tonnát, ök, no meg az automatikák serege, a skip-pályák, a rázóasztalok, az olajégetős-olajtüzeléses — új magyar szabadalom ez is, első ízben itt fölszerelve — aknakemencék... Az építő- anyagipar így lesz a szó igaz és teljes értelmében iparrá, ami szervezettségét, anyagitechnikai bázisát illeti — mondja a kalauzok egyike. A Dunai Cement- és Mészmű mire „komplett” lesz, a népgazdaságnak majd hárommil- liárd forintjába kerül. A Naszály hegyet faló óriás azonban 1963 óta becsülettel fizet a beléinvesztált forintokért, s 1970-től még bőségesebb, építkezők dolgát könnyítő, lakóházak, ipari építkezések formáját felöltő lesz ez a — kamatozó visszafizetés. ÜT. O. Szánt i fégépg lg ár fás sorozatba** m • • # Az nikus Elektro- Mérőké- sziilékek Gyárában egy éve megkezdték a számítógépek sorozatgyártását. Az EMG- 830-as berendezést kétféle kivitelben gyártják. Az EMG-830-10 és folyamatszabá- lyozrt számitógép különböző irányítástechnikai feladatok megoldására alkalmas. A gyár számító- központjában minden elkészült berendezést kipróbálnak. A KIS ÜZEM IGAZATÖJA, Rucsai, a lelkesedéstől elfelejtett beszélni, ha meglátta segédmunkását, Bagamért a ne- hézfogású száz kilók társaságában. Csupán a szeme ragyogott fényesen, ahogy a férfias tetterőben gyönyörködött, míg a többiek nagyokat nyögve cigarettáztak vagy rövid töprengés után indultak kikérni a munkakönyvüket. Éppen ezért szíven ütötte a hír, hogy az állóképes izom- zat birtokosa tovább akar tanulni, agyába belemart a korszellem, s esténként álmodozva áll meg a technikumok kivilágított ablakai alatt. Azonnal hívatta az oktatási felelőst, Zsiklát, a szájából félelmetes erővel zuhogtak a szavak: — Maga, maga beszélte tele Bagamér fejét!'! Azért, hogy szépítse a statisztikáját! Ezért eineltük ki, hogy kirakatpolitikát csináljon? A vádlott nagyokat pislogva hallgatott, nem így Rucsai, lefekvés előtt rendszeresen imádkozott a munkaközvetítőhöz, megfelelő segédmunkásokért. — De ember, gondolkozzék! Még ha ledoktorálva meg is marad nálunk, emlékezzék csak vissza az érettségizett, diplomás fogdmeg erőkre. ö maga emlékezett, máskor pirospozsgás bőre hamuszínűre változott, az idegducai, mintha mérges kutya harap- dálta volna, sajogtak. Az a lötyögős báró, aki két jancsiszöget két fordulóban fuvarozott a telephelyre. A Wekerle ügyvéd, aki a BTK- ból idézett, ha gyorsabb ügyintézésre akarták serkenteni. Szerelemhegyi, ahogy glasz- székesztyűben tapogatta a nyersanyagot. Mindmegannyi valóságos lidércnyomás, míg Bagamér? Az a két szép, nagy tenyere, meg ahogy nekidurran az acélos lábaival a tehernek! Miért kell ilyen gyöngyszemet idő előtt megrongálni? És menteni a menthetőt, azonnal hivatta is, az asztalra kávét, konyakot rakatott, s arcára szenvedő mosolyt terítve, elgyötörve hozta nyelvét mozgásba. — Bagamér! Üzemünk büszkesége! Mit hallok? Jól értettem? Nem tetszik a nemes életpálya? AMAZ BŰNTUDATTAL OSONT EL tekintetével az igazgatóról — jól emlékezett, hogy legutóbb is nyílt utcán dédelgették két munkás kezét. Éélszegen csöppentett el néhány restellkedő szót. — Nem volna semmi baj! Semmi se volna baj. De ... — De?! — csapott le rá az igazgató. — Ha semmi baj nincs, minek ez a de? Ember, hát nem érzi, hogy milyen szívesen cserélnék magával, ha nem tesz tönkre az értelmiségi zsákutca? Nézzen rám! Fogaim helyén lyukak, hátam elgörbült a sok üléstől, hajam kihullva, naponta levesmerő kanállal eszem az osvosságot. Nagyon erős volt a konyak, Bagamér egy könnycseppet törölt ki a szeméből. Az igazgató is elérzékenyült. — Derék fiú! Látom megért! Én is megértem! Ha megengedi, fölemelem a bérét! És ej, nahát, hogy milyen régen volt jutalomüdülésen! Bagamér töprengett. Igyon-e kínálás nélkül? Rucsai a tétovázást félreértve, tovább verte a vasat. — Hiszen nem mondom én, hogy ne tanuljon, ne olvasson! Tessék, itt van rögtön Fiszkos Fred — még én se néztem bele! Vagy vigye, itt a mai Népsport. Bajnokság van, tudja, milyen nehéz kapni? Bagamér megköszönte a jóindulatot, de azért kinyögte: — Hát... hát... a kislány szeretné, ha... Amaz tüzelt: — Egek, micsoda nő lehet az! Csak az irodakukacok tetszenek neki! Ö, ha nő lehetnék — percig nem tétováznék! Én láttam magát hősi akcióban! Meg amikor a 150 kilót fölemelte. Gratulálok, felejthetetlen élmény volt. Bagamér akarta mondani, hogy akkor kapott köldökser- vet. Rucsai szívósan veregette a vállát, nem engedte szóhoz jutni. — NA, CSAK gondolkozzék el rajta. És legjobb lenne, ha szombaton békés családi otthonomban megtárgyalnánk mindent. Ügy is annyit beszéltem a lányomnak magáróL Na! Na! Nem kell azért elpirulni. Azt a másikat pedig felejtse el! Fantasztikus, mibe bele nem vinné magát... Nagy S. József A fogorvosnál <d=b Gerő János r Aronka — Az ajtócsengókct ellenőrzőm, hogy hibátlanul mö- ködnek-e... Érkezik a barátom Marosvásárhelyről. A pályaudvaron várom, egyedül, s magamban mosolygok. Persze, észreveszik a közelben szemlélődök. Van, aki felém fordul, jól megnéz, mi bajom lehet... Semmi különös, csak eszembe jutott valami... Amikor náluk jártam, elvitt a bátyjáékhoz egy háromszéki kis székely faluba Két hegy között, keskeny völgyben leszorulva, sugár fenyők árnyékában feküdt a falu. Utcája egy volt, tükörtiszta, azon végig lehetett látni egész a zsindelyle- tös templomig. Érkezésünk után egy órával arrafelé igyekeztünk mi is hármasban: a barátom, a bátyja, és én. Mint az a legtöbb magyar faluban lenni szokott, itt is egymás szomszédságában sorakozott a templom, az iskola és a kocsma. Mi az utóbbit akartuk meglátogatni. De alig haladtunk százötven métert, házigazdánk a gyalogjáróról kikanyarodott a kövesútra és ott megállt. Szemben vele egy pöttöm fiúcska közeledett, táskáját a feje felett ka- nyargatva futott, mint akit kergetnek. A reá leselkedő veszélyt is csak akkor vette észre, amikor az erélyes hang megállította: — Hát te, Aronka? A kis góbé nagyokat pislogott, de aránylag hamar feltalálta magát. — Nincs tovább tanítás! — mondta határozottan, az apja szemébe nézve. Az édesapjának azonban nem tetszett a dolog. A templomtornyot nézte, amelyen az óramutató éppencsak elérte a tizet. — Szóval, befejeződött mára7 ... Tiz órakor ... — Be. A tanítás az be. Ezt már olyan meggyőzően mondta, hogy az apja nem akart tovább kételkedni. Talán miattunk sem, mert a kis szemfüles gyorsan előttünk termett és boldogan a nagybátyja nyakába csimpaszkodott. — Maguk hová? — kérdezte a kisiskolás a nagybátyját, az én barátomat. — Mi arra! — intett a kérdezett a fejével. A kisfiú most kezet rázott velem, az idegennel is, aztán apjához bújt. Mondani akart valamit, nagyon készülődött, de mégse merte elkezdeni. Vártunk, vártunk, de hiába, így hát mentünk tovább. Házigazdánk, az idősebb Áron azonban még mindig gondterheltnek látszott. Mondta is, hogy neki gyanús ez a korai hazajövetel, s nem érti, mi történhetett. Mindjárt megérte tu. Aronka alig ért tőlünk ötven méternyire, előbb bizonytalankodva, majd egyre hangosabban, végül már kétségbeesetten kiabált utánunk: — Édes... édesapám! Az iskolába bé ne térjenek, mait magukat is farba ótjákJ
