Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
Szombat, 1969. május 31 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Verseny az „útpiacon“ A? t (építő Tröszt tsz- és tanácsi beruházásokat vállal beruházások átfutási ideje egy évről, 5—6 hónapra csökkent. A tervezéssel párhuzamosan megkezdődhet a kivitelezés előkészítése, az anyagok rendelése. Az útépítő trösztnek az idén kétmilliárd forint értékű munkára van rendelése. Ennek még a felét se teszi ki a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízása. Jellemző, hogy az 1969. évi rendelések szerint 2000 különböző munkahelyen dolgoznak a közúti építő vállalatok. Ebből 1400 munka egymillió forintnál kisebb értékű. Igyekeznek úgy dolgozni, hogy a tsz-ek anyagilag is megtalálják számításukat, és ne hozzanak létre például önálló útépítő részlegeket. Az útépítés korszerű nagyüzemi módszereit igyekeznek a decentralizált helyi igények rugalmas kielégítésével ötvözni. Minden közúti építő vállalat kiépíti a körzeti főépítésvezetőség hálózatát. A körzet centrumában munkásszállások és lakótelepek gondoskodnak a dolgozók magas szintű szociális ellátásáról. Az útépítés színhelyén pedig mozgó szállások, lakókocsik szolgálnak ideiglenes szálláshelyül. Gépláncok kialakításával, a termelés területileg koncentrált programozásával egyaránt a verseny- képesség fokozását szolgálják. Különösen a kis helyi vállalatok jelentenek nagy konkurenciát. Velük elsősorban a korszerű módszerek és technika alkalmazásával kívánják felvenni a versenyt. Hamarosan például csúszózsalus be- tonfinisert helyeznek üzembe az olcsó mezőgazdasági betonútok építésére. U «\'rín<‘7 a tröszti és vál' “J ]a]at; szervezet, amely a tsz-ek belső szállító útjait építi, egyben országos fő közlekedési útvonalakat is létesít, s így versenyezni kénytelen az aszfaltútépítő, illetve a betonútépítő vállalatokkal is. Elsősorban a nagy teherbírású hengerelt aszfaltburkolatok építésére készülnek fel. A nagy országút-építkezé- seken egyébként — így a 3- as, a 4-es, a 6-os, a 24-es számú utakon — jól hasznosítják a tröszti szervezet előnyeit és szükség szerint több közúti építő vállalat technikáját és munkaerejét összpontosítják egy-egy országos jelentőségű beruházásra, vagy rekonstrukcióra. K. J. A tégla és a megbecsülés Kiadó táborhelyek A Turistaellátó Vállalat menedék- és pihenőházaiban, éttermeiben és vendéglőiben teljes a nyári csúcsforgalom. A vállalat nemcsak a felnőttek pihentetéséről gondoskodik, hanem — közeledvén a vakáció —, felkészült az iskolások nyári ellátására is. A KISZ-nek az ifjúsági turizmusról szóló határozatához kapcsolódva minden turistaháznál ifjúsági táborhelyet alakítottak ki, egyszerre összesen 500—600 személy részére, s természetesen az éttermek is ennek megÄ mintaboltban Szép a határ Zemplénben Kalászolnak az ősziek, ígéretesen zöldellnek a tavasziak mindenfelé a hegyaljai, hegyközi és a bodrogközi határban. A közelmúltban lehullott kétszeri májusi eső valóban aranyat ér, s éppen az utolsó órákban érkezett, mert a megelőző több hetes szárazság miatt már korai aszály fenyegette a zsenge hajtású növényeket. Szépen fejlődnek a kapásnövények is. A termelőszövetkezeti gazdák idejében végeztek a tavaszi vetéssel, jó szervezéssel, szorgalmas munkával május közepére behozták a kései kitavaszodás okozta lemaradást. A kiadós esők aztán meggyorsították a vegetációt, úgy, hogy a szőlő, a gyümölcs, a kalászosok és a kapások jól fejlettek, mindenfelé gyönyörűen díszlenek. A gazdaságok általában teljesíteni tudták a vetéstervüket, sőt egyes fajtákból 3 tervezettnél nagyobb területet vetettek be. így például nagyobb területen került földbe a burgonya, összesen 1261, a napraforgó 3848, a cukorrépa 2142 holdon. Borsót 2203, lucernát 1316, vörösherét 3951, kukoricát 5227, silókukoricát 1634 holdon termelnek. Most a növényápolási munkákban szorgoskodnak a termelőszövetkezeti tagok, különösen a lányok és az asszonyok. Sürgős a munkájuk, hiszen az esőzés nemcsak a kultúrnövényeknek kedvezett, hanem segíti a gyo- mosodást is. A korábbi éveknél nagyobb területen, mintegy 19 ezer holdon terveztek yegyszeres gyomirtást, s ezt igyekeznek is elvégezni. , gén szépen fejlődik a szőlő tö éneim! borvidékünkön, Toka Hegyalján. A tőkéken kövér. hosszú hajtások zöldellnek, így meggyorsult a munka a domboldalakon is. Most felelő létszám ellátására készültek fel. Az olcsó táborhelyekhez a vállalat a fiatalok szervezett csoportjainak is megadja a 10 százalékos étkezési kedvezményt. Nehéz, de ina már talán felesleges is lenne utánajárni, hogy miért alacsony a dolgozók átlagkeresete a téglaiparban. Azért felesleges, mert a vállalatok — mint tudjuk — önállóak, önerejükből változtathatnak helyzetükön, ha tudnak — és ha akarnak. A részesedési alap terhére tavaly 4 százalékos átlagbér-fejlesztést engedtek meg a rendelkezések. Január óta már ez a 4 százalék sem köti többé a vállalatok kezét. Az elért tiszta nyereség „részesedési hányada”, valamint a gazdasági vezetők és a szakszervezet megegyezése dönti el, mennyit fordítsanak bérfejlesztésre. Az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetői maguk is keveslik a megállapított „bázis bérszínvonalat”. Az elmúlt esztendőben mégsem emeltek bért a részesedési alap terhére. Sőt, a vállalati mérleg számait nézegetve úgy tűnik, még a kevésnek tartott „bázisbért” is inkább alulról, mint felülről közelítette meg a dolgozók átlagkeresete. Pedig a vállalat nyereségesen gazdálkodott: erről tanúskodik a több mint hárommillió forintos nyereségrészevezetőinek. Jó lenne minél több bért és minél több év végi nyereségrészesedést fizetni — szíve szerint ebben is mindenki egyetért; de amit a részesedési alapból év közben kiosztanak, az hiányzik majd a végén, annyival már kevesebb lesz a nyereségrészesedés. A dolgozók reálbérének növelése pártunk politikájának alapvető célkitűzése, fontos politikai feladat. Politikai és gazdasági feladat az is, hogy a keresetek növelésével és az elvégzett munka szerinti differenciálással ösztönözzék a vállalatok dolgozóikat jobb, hatékonyabb munkára. Ösztönözni pedig nem annyira az év végi nyereség távoli Ígéretével, mint a „mostani” bérrel, jutalommal, vagy prémiummal lehet. Az év végi nyereség: többlet, az egész évi közös, jó munka utólagos jutalma. A téglagyári munkások ne- léz munkája a kemencék közelében a legnehezebb. Sok múlik ezeken az embereken. Nem mindegy, hogy meddig állják a hőséget, hogy hűek maradnak-e a gyárhoz, vagy menekülnek a kemencék közeléből. Valaha odakötötte őket a szükség. Ma csak a megbecsülés szőhet közöttük és a gyár között tartós köteléket. A megbecsülés számtalan formája közül az egyik legfontosabb: az anyagi. Es ebben sajnos nem dúskálnak a téglagyáraink. A téglagyári dolgozók keresete nem valami sok, az ő fizetésükre könnyű „ráígérni”. Így aztán a kemencék körül gyakran cserélődnek az arcok. Jönnek és mennek az emberek, s csoda-e, ha kevesebb a jó tégla, mint kellene és kevesebb annál is, ameny- nyi lehetne? Miért kevés? A szokatlanul barátságtalan tavasz, az április végéig ma- kacskodó hideg is beleszólt, de nem egyedül hibás, amiért az Eszakmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárai mostanáig majdnem 13 millió darab nyerstéglával és több mint 8 millió darab égetett téglával maradtak el saját terveiktől. Több százezer darabbal kevesebb az elkészült cserepek száma is. A rossz idővel a munkáskezek hiánya is szövetkezett. A vállalat egyik gyárában egy teljes műszakra való dolgozó helye üres. Másutt felvettek 80 új dolgozót, s ez alatt 73 régi, tapasztaltabb munkás kilépett. Miért? A kilépők többsége a nehéz munkára, s a munkához mérten alacsony keresetre hivatkozott. Milliókról van szó Az új kollektív szerződés is nagyon óvatos. A sok vállalatnál megszokott 2 százalékkal szemben mindössze 0,8 százalékkal kívánja emelni a részesedés terhére a munkások átlagkeresetét. Ez pedig nagyon kevés! Milliókról van szó, s ezekkel a milliókkal nem lehet játszani, nem lehet felelőtlenül „előre inni a medve bőrére” — ebben igazuk van a vállalat Szinte minden beruházás „késik” Patakon SÁROSPATAKON, megyénk több évszázados és mégis legifjabb városában sok nagy beruházás kivitelezéséhez kezdtek hozzá az elmúlt esztendőkben. A Sárospataki városi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jelentést vitatott meg a beruházások végrehajtásának állásáról. Sajnos a városban szinte minden beruházás „késik”, pedig a település fejlesztése, valóban városias arculatának kialakítása szempontjából ezek az építkezések nagy jelentőségűek. A városban épülő úgynevezett ÉMÁSZ-lakások átadási Hamar megkedvelte a vásárlóközönség a Pctneházi lakótelepen átadott TVK-mintaboltot. A fogyasztók itt juthatnak hozzá a leggyorsabban a vegyiüzem gyártmányaihoz. A tapasztaltak alapján a Tiszai Vegyikombinát vezetősége a közeljövőben hasonló boltot létesít Pécsett, majd ezt követően Budapesten nyitja meg újabb boltját, melyeket közvetlenül a gyárból látnak cl áruval. Foto: Sz. Gy. határideje a szerződés szerint 1968 vége lett volna. Az első 12 lakást ez év februárjában sikerült nagy nehézségek árán, valamennyire elfogadható állapotban átvenni. 24 lakáson még jelenleg is dolgoznak, de a munkák üteme nem kielégítő. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál történt nagyobb arányú átszervezéssel magyarázzák a késést. A 24, még épülő lakást előreláthatóan csak ez év őszére tudják átadni a lakóknak. A szociális otthon 96 fős bővítésének eredeti átadási határideje is régen elmúlt már. Főleg a vasbeton elemek hiánya miatt húzódik az építkezés. Átadásra valószínűleg ez év október végén kerül sor. A VÁROS vezetőinek egvik legnagyobb gondja, hogy nem látszik biztosítottnak a 16 tantermes általános iskola határidőre történő befejezése. A tervek szerint 1970. szeptember 1-re az iskolát át kellene adni rendeltetésének. Az elmúlt év őszén az alapozási munkákat már be kellett volna fejezni. A kivitelezőknek a munkák ütemét okvetlenül meg kell gyorsítaniuk, ha a határidőt tartani akarják. Az eredeti tervekhez viszonyítva „késik” a sárospataki vízhálózat építésének harmadik és negyedik üteme is. Jelenig a harmadik ütem. a sátorai jaúihelyi vasútállomástól a vízműtelepig terjedő szakasz építésének befejező munkálatai folynak. A negyedik ütemre. a szivaltyúgépház, a keverőmedence megépítésére, a gépészeti szerelésre, az URH távkapcsoló és a szivattyúegységek beépítésére még a kiviteli szerződés sincs megkötve. Az akadály mintegy négymillió forintos fedezethiány. Remény van azonban e gond néhány napon belüli rendezésére, v ’ek befejezésére és a ténjdeges vízszolgáltatás megkezdésére ez év vége előtt aligha kerülhet sor. Csupán arra van némi kilátás, hogy még az év vége előtt ideiglenes és részleges vízszolgáltatásra lesz képes a vízmű. Az ipartelepi szennyvízcsatornázást is 1968 végén kellett volna befejezni. A késés oka itt is átszervezés, csőhiány. A kivitelező, a KEVIÉP annyit mindenesetre már vállalt, hogy az épülő új lakások szennyvizét június végére már tudja fogadni a csatornahálózat. A KÖZMŰVESÍTÉSEK „késése” sajnos az útépítésekben is hátráltatja a tanácsot. Máskülönben az út- és járdaépítések kivitelezése biztosított. A tanács 1969—70-es tervei szerint új út és járda épül a Déryné, a Várkert, a József Attila, a Toniph és a Határ utcákban. A Déryné utca útburkolata és járdája határidő előtt, már június közepére elkészül. (P. s.) Igazságos aránvok Az év végi nyereségrészesedés felosztását eléggé megkötik a részesedési kategóriák. Az év közbeni bérfejlesztés viszont a részesedési alap teljes összegét terheli. Ahol sok bért használnak fel év közben, ott természetesen kevesebb marad a végére, a „kategóriák szerinti” felosztásra. Az I. és II. kategóriába sorolt vezetők tehát látszólag abban érdekeltek* hogy minél nagyobb összeg maradjon meg az év végére, amikor ők abból nagyobb arányban részesülhetnek. Persze, nyugodtan kijelenthetjük: nem is vezető az, aki nem lát tovább, a saját maga részére megmenthető néhány ezer forintnál. Már csak azért sem vezető, mert nem veszi észre, hogy éppen az év közbeni, szélesebb differenciálás lehetőségéről, az igazságos, tehát valóban jobb munkára ösztönző kereseti arányok kialakításának lehetőségéről mond le. Tudvalevő, hogy a helyes ösztönzés jobb, hatékonyabb munkában; a hatékonyabb munka pedig nagyobb nyereségben kamatozik. A rátermett vezetők tudják, hogy az a bérfejlesztés, amit év közben a részesedési alapból „elvettek”, olyan befektetés, ami a vezetők részesedési alapjában is kamatozik. A nagyobb mértékű bérfejlesztéstől általában nem is kicsinyes, önző szempontok miatt tartózkodnak a gazdasági vezetők. Inkább óvatosságból* mert nem tudják még, hogyan alakul az év, mi jöhet közbe a későbbiekben. Óvatosságukat meg lehet érteni, hiszen, ha el- számítják magukat, nehéz helyzetbe kerülhetne a vállalat. A téglagyár esetében azonban az óvatos bérpolitika létszámgondokhoz, termeléskieséshez vezet. A dolgozók vándorlását megsínyli a tégla és a cserép minősége is. Látható, hogy a bérpolitika és a vállalati eredmény nem választható el egymástól. A téglagyár vezetőinek óvatossága tehát túlzottnak tűnik. Flanek Tibor 15 év alatt 1500 új számítógép Már most fel kell készülnünk a szakember-utánpótlással arra az időre, amikor hazánkban is a nemzetközi színvonalnak megfelelő arányban működnek majd elektronikus számítógépek. Az ezzel kapcsolatos feladatok megtárgyalására hívott össze a Neumann János Számítógéptudományi Társaság péntekre kerekasztal- konferenciát a Technika Házába. Mint Tarján Rezső és Krekó Béla professzorok bevezetőként elmondották. 15 éve gyakorlatilag még sehol nem volt számítógépipar, tavaly viszont a világon összesen — becslések szerint — 15—20 milliárd dollár értékű ilyen gépet gyártottak. Az 1967-es adatok szerint a lakosság számához képest Ausztriában és Finnországban ötször, de még Görögországban is több mint kétszer annyi számítógép működött, mint hazánkban. A fejlesztés azonban nálunk is megkezdődött már, s a tervek szerint 15 év alatt Magyarországon 1500 új berendezés lép működésbe. Csupán az újonnan munkára fogott számító4 bevezetésével <\ remis m az „útpiacon” is megszűnt az építők monopolhelyzete. A Közlekedési Építő Trösztből — amelyet újabban Ülepítő Trösztnek neveznek — még tavaly kiváltak az anyagi-technikai eszközökkel legjobban ellátott vállalatok. A specializált és jól felszerelt aszfaltút-, a betonút-, illetve a hídépítő vállalatokkal nem könnyű most felvenni a versenyt. Az Útépítő Tröszt tízezer dolgozója és az egész ország területét behálózó tizenkét közúti építő vállalata feladatkörét azért is módosítani kényszerült, mert 1968-tól csökkentek a népgazdaság központilag előirányzott útberuhá- zásai. A központi útépítkezések a negyedik ötéves tervben ismét növekednek, de addig is hasznos munkát kellett találni, A tizenkét megyeszékhelyen működő közúti építő vállalatok fő megbízóivá így a termelőszövetkezeteit, a tanácsok váltak. A mezőgazdaság gépesítésével, a közúti személy- és teherszállítás fejlődésével megnőttek a helyi útépítési igények, ám kielégítésükre sem pénzügyi fedezet, sem kivitelező kapacitás nem volt elegendő. Mivel az új mechanizmusban a gazdálkodó szervek már nem kapnak a pénzügyi alapok felhasználását részletező kereteket, ezért az Útépítő Tröszt igyekezett ,a rendelkezésre álló fejlesztési összegek minél nagyobb hányadát útépítési célokra megnyerni. Ehhez rugalmas, gyors és olcsó útépítésre, versenyképes munkára volt szükség. így mind a tizenkét vállalatnál önálló műszaki tervező részleget hoztak létre, 2—10 fővel. Ez a tervezői létszám szükség szerint, a megbízásoktól függően átmenetileg lcét-háromszorosá- ra is növelhető építésvezetőkkel, másutt dolgozó mérnökökkel, technikusokkal. A tsz-nek, az állami gazdaságnak, a tanácsnak tehát nem kell külön a tervezőintézetekkel tárgyalni. Megkapnak mindent egy helyen. És gyorsan. A kisebb gépek kiszolgálásához évenként körülbelül 560 számítástechnikái specialistát — 200 programtervező matematikust, ugyanennyi rendszerszervezőt és 100 műszaki szakembert — ksll kiképezni felső fokon, és szükség van még esztendőnként jó néhány ezer középkáderre. A mai évi képzés ennek körülbelül tizedrésze. A pénteki kerekasztal-konferenciára éppen azért jöttek össze a legjobb illetékes szakemberek, hogy az utánpótlás nevelésének feladatait részletesen megtárgyalják. kapálnak másodszor, a legtöbb helyen már kétszer kötöztek és harmadszor permeteznek. A termelők megadnak a tőkéknek minden szükséges munkát, hogy a szép terméskilátások őszre valósággá is váljanak. <h. j.)
