Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

Vasárnap, 1969. májas 25. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 I adomány — technika iiKitiiimiuiiiiiiiüHiamimiuiiitiitiiiiuiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiHümntiiiimiiiimiiiiiiiiiii Repülőjegyeket árusító Sasirén ... Jegyet kérsz a repülőté­ren a pénztárosnőtől,' s az le­nyomja az elektronikus beren­dezés irányítópultjának billen­tyűit. A „Szirén” számítógép teljesíti a kérést, s egy meg­világosodó képernyő is lehe­tővé teszi az eredmény ellen­őrzését. A képernyő kialszik, de pil­lanatok múlva ismét kigyullad, közli a járatszámot, az ülőhely számát, az átszállási helyeket és a jegy árát. És ha mindez megfelel az utasnak, a pénz­tárosnő Ismét megnyom egy billentyűt, és a gép kiadja a írissen nyomott menetjegyet. Ellenkező esetben több utazási variációt közöl a legközelebbi járatokra. Így működik majd a közel­jövőben a központi moszkvai légikikötő valamennyi pénztá­ra. A számítóberendezést Sze- verodonyeck ukrán városban’ szerelik, a vezérlő számítóbe­rendezések tudományos kutató- intézetében. A hamarosan elkészülő Szi­rén-rendszer három műszer- egységből áll. Az egyik az úgy­nevezett perifériás berendezés, amelyet az Aeroflot ügynöksé­geiben, pénztáraiban helyeznek el, és a jegyszolgáltatást látják el. A másik egység bármelyik csatornáján szolgáltatható in­formáció, akár1 telefonon, akár táviratilag. Az információs szá­mítóközpontot a központi vá­rosi légikikötőben helyezik el, ezt tárolja és dolgozza fel a légi közlekedési vonalakra vonat­kozó valamennyi információt. Ez a bonyolult, de pontosan működő berendezés 12—15 perc alatt kiadja az utasnak a menetjegyet, növeli a légi­forgalom kereskedelmi megter­helését, és évente egymillió ra­bért takarít meg. A Szirén a repülőjegyek ki­adásán kívül összegyűjti a for­galom statisztikai adatait is, megnövelhető a Szirén „memó­riája”, ugyanakkor az informá­ciók feldolgozásának sebessége nem csökken. Ez az operatív és sokoldalú rendszer széleskörűen felhasz­nálható az ipari vállalatoknál, a kereskedelemben, a közszol­gáltatásban, egyszóval min­denütt, ahol pontos számítá­sokra és gyors információszer­zésre van szükség. M. Caervin»*hij Búcsú a pályaudvaron Az irányitő pult bemérése, »mellyel majd a pénztáros dol­gozik. bemérése, amellyel majd a pénztáros dol­Hatalmas értékek menthe­tők meg a tűz pusztításától a Siemens cég által kidolgozott és forgalomba hozott, úgyne­vezett ionizációs tűzjelző se­Kísérletek hallhatatlan hangokkal Az ultrahangok segítségével végzett kutatások világszerte az érdeklődés középpontjában állnak. A fizikai és kémiai reakciók az ultrahangtérben a szokástól eltérően zajlanak le, a szilárd testek érdekes változásokat szenvednek, a hal- mazállapotváltozások meglepő eltéréseket mutatnak. E kí­sérletekhez az uUrahangcncrgia nagyfokú összpontosításara, koncentrálására van szükség. Szovjet tudósok fejlesztettek ki a képen látható kismé­retű ultrahang-koncentrátort, melynek fókuszában negyzet- ccntiméterenként 20—80 kilowattos teljesítményt lehet lét­rehozni. A kutatások tapasztalatai gyorsan közkinccsé válnak, rész­ben ennek köszönhető, hogy pl. a távközlés, a finommecha­nika, a metallurgia, a vegyipar területén egyre újabb tech­nológiai tökéletesítéseket hajtanak végre a szakemberek az ultrahangok alkalmazásával. gitségevel. A készülék műkö­dése azon a megfigyelésen alapszik, hogy az izzó, pa­rázsló, füstölgő tűzfészek kör­nyezetében jelentősen megnő a levegő iontartalma. A meg­felelően kialakított érzékelő elektródák ezt azonnal észle­lik, és relészerkezet segítségé­vel bekapcsolják a tűzriasztó rendszert, vagy működésbe hozzák a helyiségben felsze­relt, úgynevezett záporberen­dezést. A tervezők arra is gon­doltak, hogy áramkimaradás, vagy zárlat esetén se mond­jon csődöt a tűzjelző. Ha ugyanis nem kap áramot a ké­szülék, a riasztórendszer ak-, kor is azonnal működésbe lép. Az ipari üzemekben, ahol napirenden vannak a tűzese­tek, a felbecsülhetetlen érté­keket őrző múzeumokban, a több ezer személyt befogadó előadótermekben, stúdiókban és filmgyárakban, valamint a mindennapi élet sok más te­rületén máris sikerrel alkal­mazzák ezt az egyszerű műkö­désű és viszonylag olcsó ké­szüléket. — Itt az ötös kocsi. Látja, Másenyka, épp a legjobbkor érkeztünk. — Hány perc van még az in­dulásig, Szerjózsa? — Kettő. — Jaj, hát akkor már be is szállók. Viszontlátásra! — Nyugalom, Másenyka! Még temérdek időnk van. Hadd nézzek még egyszer a szemé­be. — Tehát ír majd nekem? — Naponta. Naponta két­szer! Es maga ír? — Hogyne írnék! Mennyi az idő? — Még van egy teljes per­cünk. — Egy perc!... Ö... hát a viszontlátásra, Szerjózsa. — Drága ... drágám... Gon­dol majd rám? — Indulaááás! — Most már igazán beszál­lok. Pedig annyi mindent sze­rettem voVia még mondani! — Én is. — De nagyon hosszú levelet írjon ám, Szerjózsa! — Maga ne felejtsen el táviratozni, ha megérkezik. — Persze, hogy távirato- zok ... Milyen jó, hogy most késik a vonat. Tovább áll, hogy mi néhány percig még együtt lehessünk. — Mit is akartam, monda­ni... Megvan a jegye, Má­senyka? — Itt van a retikülömben... Idő?... — öt perc múlhatott el a menetrend szerinti indítás óta. — Adja át majd mindenki­nek az üdvözletemet: Óljának, Vászjának, Zinának, meg a többieknek. De el ne felejtse! — Hát már hogy felejteném el... — Valamit még meg akar­tam kérdezni... De mit?... Ja, igen! Mennyi az idő? — Tíz perccel múlt hét, s már régen el kellett volna in­dulnia a vonatnak. — Hűvös van itt, Szerjózsa. — Be akar szállni? — Dehogy akarok... — No, fütyül már a moz­dony ... Pedig de sok mindent szerettem volna még monda­ni!... Érdekes, Másenyka, még mindig tilost jelez a sze- mafór. — Hallatlan!... Pedig meny­nyire siettem!... Alig volt időm csomagolni. — Szép kis közlekedés, nem mondom!... — Ha dolga van, akkor csak menjen, Szerjózsa. — Ugyan ... Persze külföl­dön a vasút kártérítést fizet az utasoknak, ha csupán egy per­cet is késik a vonat. — Csak nem azt akarja ma­ga is, hogy megtérítsék a kárát? — Ez nem volt szép magá­tól, Másenyka. — Akkor mondjon maga va­lami szebbet. — Ahhoz jó hangulat kelle­ne. — Tehát elrontottam a han­gulatát? — Másenyka, hiszen én nem magáról beszélek, hanem a közlekedésről! — No, igen, de tudom én jól, mire érti. — Nem ért maga semmit! — Ezzel azt akarta tudtom­ra adni, hogy butd vagyok? — Mondtam én ilyesmit? — Nem mondta, az igaz, de gondolta! — Nem is tudtam, hogy ért a gondolatolvasáshoz is? — Szemtelen! — Én vagyok szemtelen?’ Az egész napot elvesztegettem maga miatt. Végighurcoltam a városon az átkozottul nehéz bőröndjeit, és még én vagyok szemtelen 1 — Igenis, hogy szemtelen! Jaj, végre csakhogy indulunk! Hallani se akarok többé ma­gáról !... Fordította: Krecsmáry László — Már hosszú Ideje pczichláter? — Több érzéssel Fritz, ez Mozart! Balzsam a sumiiennckcli számára A gumiból készült alkatré­szele általában rövid életűek. A légköri viszonyok és a fény hatására gyorsan „öregszenek” és használhatatlanná válnak. A j gumiárak tartósságát biztosító eddigi szerek kissé meghosz- szabbítják élettartamukat. Nemrég a Szovjetunió Gu­miipari Tudományos Kutató- Intézetében új tartósító szert fedeztek fel, amely növeli a gu­miáruk élettartamát. Ez — a külsőre jelentéktelennek látszó szürkészöld por, melyet egyik alkotórésze után Kobaltnak neveznek. 30-szorosára fokoz- < za a gumi tartósságát. J A szovjet Kobalt túlszárnyalj minden eddig ismert tartósító * szert. « Furcsa betegség ezeknek az adatoknak alapján állítják össze a legmegfelelőbb .menetrendet, valamint az üzemanyag-fogyasztás beterve­zését. A Szírén az Aeroflot könyvelési feladatait is képes ellátni. A berendezés cserebiztos mo­dulegységekből épül fel, ezért kapacitása növelhető, vagy csökkenthető. így például tar- talékegységeket lehet hozzá­kapcsolni, ezzel jelentősen Vígyázal! Tűzveszély! ezt annak tulajdonítottam, hogy sok a problémád. Rend­be kellene hoznod az idegei­det, öregem ... — mondta ke­serűen és otthagyott. Furcsa betegségem híre hamar elterjedt a hivatalban, így történt, hogy többen el­szaladtak előlem. Kivéve Zoltánt. — Ide figyelj — lépett hoz­zám —, látom, le akarsz szá­molni az ellenségeiddel. He­lyeslem. Ez a férfias megol­dás. Ezért figyelmeztetlek, hogy ne hagyd ki Havast. Azt terjeszti rólad, hogy lo­pod a vállalat benzinjegyeit! Képen töröltem, mert a be­tegség nem válogat. Ellen­állhatatlan kényszer vitt a pofozkodásra. — Nézd, én csak azért mondtam, hogy elhiszem, mert ki akartam ugratni a nyulat a bokorból — méltat­lankodott Zoltán. — De ez­után én is biztos vagyok ben­ne, hogy Havasnak igaza van. Ekkor egy hatalmas pasas toppant elém, és szó nélkül úgy vágott szájon, hogy há­rom fogamtól búcsúztam el köszönés nélkül. És ebben a pillanatban rejtélyes beteg­ségem is elmúlt. Megtöröltem a számat, és mielőtt a má­sodikat üthette volna, így szóltam a bősz idegenhez: — Ön nyilván a Micike fér­je. Nézze uram, beszéljük meg a dolgot. Az egész tip.» csak a portás és néhány intrikus aljas pletykája... ősz Ferenc van. Rongy ember vagyok, de mentségemre szolgáljon, hogy nem én kezdtem! Juli- ka sosem volt hűséges senki­hez. Engem is megcsalt azóta... Mint a tébolyult rohantam végig a folyosón. És ekkor feltűnt Bényel. A kór már teljesen elhatalmasodott raj­tam. Szájon vágtam szegény Bényei Jancsit is, pedig a legjobb barátom. Szemrehá­nyóan, fájdalmas tekintettel nézett rám: — Hót ennyit ér a mi ba­rátságunk? Te felülsz minden szóbeszédnek! Vedd. tudo­másul, én nem mondtam, hogy teljesen alkalmatlan vagy a beosztásodra. Valami olyasmit említettem egyszer, hogy mintha mostanában egy kicsit hanyagabb lennél, de menyasszonyomra, azt a bizo­nyos jelzőt tréfából tette, és szent meggyőződése, hogy Julíka a világ legtisztessége­sebb leánya, aki őszintén sze­ret engem. Csak az irigyeim terjesztik, hogy viszonya van Kcmenesscl. Kemenes éppen kapóra jött. Ütöttem. — Nézd, kérlek — mond­ta — tulajdonképpen igazad A betegségnek, mely teg­nap kitört rajtam, még a leg- tudósabb orvosok sem isme­rik a nevét. Csupán a tüne­tek ismerősek, ezek is csak az én kórlapomból. Tegnap végigpofoztam a hivatalt. Reggel fejfájósan ébred­tem, azt hiszem a napfoltok is fokozottan tevékenyked­tek, cipőfűzőm is elszakadt, és busz sem jött. így késve érkeztem a hivatalba. A por­tás gúnyosan vigyorgott a kapuban. És ekkor tört ki rajtam a betegség. Ellenáll­hatatlan kényszert éreztem, hogy képen töröljem a por­tást. A csattanásiól egy pillanat alatt kijózanodtam, már ép­pen bocsánatot akartam kér­ni. amikor a portás megszó­lalt: — Nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni. Én csak azt mondtam, hogy minden este együtt mennek el Mici­kével ... Kettesével ugráltam fel a lépcsőkön. Az első emeleten találkoztam Babanyeccel. Új­ra rámjött. Ütöttem! Babanyec: — Igazságtalan vagy, öre­gem. Az én szavazatom úgy­sem változtatta volna meg a döntést: nem te kapod a vi­déki kirendeltséget! Én csak ízért szavaztam ellened, mert ■gyedül maradiam volna ... A következő pofont Vőfé­lyeinek adtam; azonnal bo­csánatot kért, és becsületsza­vára kijelentette, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents