Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 Vasárnap, T969. május 25. Hírnevünk érdekében Nemzetközi gasztronómiai kapcsolataink fejlődése Alig múlt el hét, hogy a rá­dióban, tv-ben, vagy a sajtó­ban ne értesülnénk arról, hogy valamelyik külföldi ál­lamban a magyar konyha mi­lyen újabb sikert ért el és mi­lyen viszonzásban részesült. A Brüsszeli Világkiállítás magyar éttermének hatalmas sikerét újabbak követték. A majna-frankfurti, majd tenge­rentúli szakácsversenyek, fé­nyes eredményeinek folytatá­meghívását és Benhard Fadi konyhafőnökkel, valamint se­gédszemélyzetével, a tiroli jód- li zenekarral és a dirndlibe öl­tözött felszolgáló leánykákkal karöltve esténként olyan kel­lemes hangulatot kívántunk létrehozni, amely magyar ba­rátainknál hasonló légkört te­remt, mintha nálunk otthon a tiroli hegyek között a mi szál­lodánkban töltenének el egy pár igazán kellemes órát”. szonozni szeretnénk. Mindig szívesen gondolunk majd visz- sza azokra a szép napokra, amelyeket az Önök országá­ban töltöttünk. Kollégáimmal együtt csak szépet és jót mondhatunk az itt látottakról. Odahaza, Lienzben, a tiroli hegyek között, ahol élünk és dolgozunk, mindenkinek el­meséljük, hogy milyen kedves vendégekre, kollegákra, össze­gezve: barátokra akadtunk a szomszéd országban”. sa a londoni Hilton-szálló ma­gyar hetének egyik fénypont­ja: a magyar konyha diadala. Gerald Müller, a lienzi Hotel Sonne igazgatója például így nyilatkozott: — „Nem'íelejtem el azokat az igazán kellemes napokat, amelyeket — most már negyedszer — Magyaror­szágon tölthetek. Nemrég járt nálunk, Ausztriában a magyar vendéglátóipar! szak­küldöttség, amelynek konyhai vezetője Prohaczik János volt. A magyar konyha íze meghó­dította szállodánk vendégeinek szívét és gyomrát. Ennek volt tulajdonítható az az elhatáro­zás. hogy elfogadtuk a Buda- pest-szálló vezetőségének idei Faddí Bernhard konyhafő­nök ' és segédszemélyzete á Budapest-szálló konyháján lá­zas munkába álltak. Minden este „telt ház” volt. Sikerült azonban egy pár szót váltani vele: „1933 óta dolgozom a szak­mában. Nagy az öröm ha lá­tom és hallom, hogy ételeink ízlenek a vendégnek. A látoga­tottságból tapasztaltuk, hogy magyar vendégeink elégedet­tek velünk. Ennek azért is örülünk, mivel Magyarország­ról a múlt évben, és az idén is jártak nálunk a szakma mes­terei és azt a sok hasznos ta­pasztalatot, amelyet akkor nyertünk, most személyileg vi­Ausztria Európa idegenfor­galmi statisztikájának az élén áll. Jó jel, hogy most a szezon kezdete előtt egy szomszédos és vendéglátó iparágban nagy tapasztalatokkal rendelkező ország szakemberei fővárosun­kat választották arra, hogy ott egy igen színvonalas és nagy sikerrel zárult bemutatót ren­dezzenek. Minden olyan jó szándékú ténykedést, amely­nek révén más országok dol­gozói közelebb kerülnek egy­máshoz, csali üdvözölhetünk. Ez történt a jelen esetben is, éppen ezért kell azt pozitívan értékelni. Drégely. Vilmos Viperafogás — tudományos célokra Érdekes és izgalmas „mel­lékfoglalkozást” választott ma­gának Sápi Mihály, a füzér- lromlósi erdészet dolgozója. Szabad idejében felkeresi a kirándulóhelyektől távoli er­dőségeket; a Nagymilic és a környező hegyek sziklás része­it, ahol még szép számban ta­lálhatók az embert messze el­kerülő keresztes viperák. Ezekre vadászik hajnalonként, amikor legkönnyebb elfogni őket. A mérges kígyókat ugyanis a hajnali fény előcsa­logatja rejtekhelyükről és a felkelő nap sugarától langyos köveken összegömbölyödve, fejüket magasra tartva alsza­nak. Ilyenkor viszonylag biz­tonságosan megközelíthetők. Sápi Mihály általában pusz­ta kézzel fogja el a veszélyes viperákat és nem szenvedély­ből, hanem tudományos inté­zetek megbízásából gyűjti be őket. Tíz esztendő alatt mint­egy 150 darab, fél méternél hosszabb mérges kígyót fogott el elevenen,, köztük egy 90 cen­tis hímet, amely ezen a vidé­ken már „óriásnak” számít, A mérges kígyói az ördögvári erdőben alvás közben lepte meg és amikor két ujjával megszorította fejét, a hüllő rugalmas törzse könyökig csa­varodott a kezére, s csak hosz- szú kísérlet után tudta a mű­anyag zsákba helyezni. Később a kutatóintézettől megtudta, hogy a 10 esztendősre becsült hím vipera egyszerre annyi mérget lövellt ki magából, amely hét ember halálát okoz­hatta volna. A kígyóvadász munkája közben sokszor kerül nem ép­pen veszélytelen helyzetbe. Előfordult, hogy a kövek közt menekülő viperát sem kézzel, sem ágas fával nem tudta megfogni. Izgalmában far­kára lépett és abban a pilla­natban a kígyó villámgyorsan visszavágott és bakancsába engedte mérget adó fogait. Volt olyan eset is, amikor a műanyagzsacskóba helyezett kígyót zsebre vágta. Egyszer­esük azt vette észre, hogy a nadrágzsebből a vipera előbú­jik, majd a földre löki magát és elmenekül. Kiderült, hogy a vékony műanyagzacskó át­szakadt és szerencséjére a ka­landot baj nélkül vészelte át. Mííewalékwédlelem felső fokon Kis ország vagyunk, de megőrzendő kincsekben, régmúlt idők szép emlékeiben igazán gazdagok. Letűnt korok híres' épületeit, az egyes építészeti stílusjegyeket híven megőrző templomokat, kastélyokat vagy éppen lakóházakat nemcsak óriási értékük miatt kell féltőn megőriznünk, gondoznunk, hanem, mert látványuk gyönyörködtető, szebbé teszi a vá­rosképet, a táj hangulatát. Az egyre növekvő, valósággal reneszánszát élő idegenforgalom szempontjából is rendkívül fontos a műemlékvédelem. Szocialista államunk gondosan megalkotott törvénnyel, rendeletekkel szabályozza a műemlékek megőrzését. Precíz lista’ tartalmazza azokat az objektumokat, amelyeket miS- emlékké nyilvánítottak a szakemberek. Borsod előkelő helyet foglal el a híres, szép épületek fel­sorolásakor: 641 épület szerepelt az 1961-ben összeállított listán. Érdemes azt is megemlíteni, hogy ezek közül 142 teljesen magán viseli egy-egy kor építészeti stílusát, 335 épület műemlék jellegű, valamint 114 olyan Objektum van megyénkben, mely a városi, illetve a falukép szempontjá­ból védett. / Évek során rengeteget áldoztunk ezeknek az épületeknek karbantartására, megóvására. Örvendetes, hogy a legtöbb­nek van gazdája, s nem hever elhagyatottan, kihasználat­lanul. Néhány épület persze akad — szerencsére a kevésbé jelentősek közül —, amelyet kikezdett az idő ..vasfoga”, helyreállítani nem érdemes. Sorozatos felülvizsgálatok al­kalmával ezeket általában törölték is a műemléklistáról. A műemlékvédelmi rendeletén a közelmúltban ismét szi­gorított az építésügyi és városfejlesztési miniszter. Mosta­nában kerül ugyanis napirendre az építési engedélyek egy­szerűsítése. A hamarosan megjelenő, erről szóló rendelet szerint a lakóházak egyszerű alakításához nem kell majd engedély. Mindez azonban nem vonatkozik- a műemlékekre. Az 1/1967-es miniszteri rendelet módosítása szerint: a mű­emlék- vagy a műemlék jellegű épületek bővítéséhez, külső vagy belső felújításához és a műemlék művészi jellegét bár­mily módon érintő egyéb munkálatok elvégzéséhez feltét­lenül meg kell szerezni a műemlékvédelmi hatóság hozzá­járulását. örvendetes ez az intézkedés. Régmúlt idők emlékei e féltő vigyázást megérdemlik, sőt követelik! Gy. K. M « •• rr TB r * A jovo hét tv-műsorúhóll A jövő hét televízió-műso­raiból elsőként a június 1-én, vasárnap este látható új ma­gyar tv-játékot ajánljuk olva­sóink figyelmébe. A játék Marguerita Darusnak, a Szerel­mem, Hirosima című filmmel világszerte ismertté lett írónő­nek kisregényéből készült. (A könyv három évvel ezelőtt ná­lunk is megjelent.) A Nap­hosszat a fákon című kisre­gényt Hegedűs Zoltán fordí­totta és alkalmazta televízióra. A történet maga egy félreér­tett, hiú várakozásokkal ter­hes helyzet. Az egyes alakokat Sulyok Mária, Kálmán György, Almást Éva és Várkonyi Zol­tán kelti életre. Priska Tibor ______ Ár nyék Nevetés hallik a vízről, jó­kedvű sikongatás. Egy lány áll a partközeiben erekig az enyhe hullámok­on és próbálja kivédeni a iú fröcskölését. A fiú ráüt a ízre, nagy tölcsér emelkedik :i az erős ütéstől és a felfröcs- senő víz — megannyi apró, énylő gyöhgyszem — a lány rcára, vállára csap. A lány ikong, nevet, arca elé kapja ezét, védekezik. . Tiszta, felhőtlen az ég, élte­3. áldott meleg napsugár ölel lindent. A közelben karcsún, önnyedén nyúlik a magasba nagyfeszültség vastraverze, atalmas karjain játékosan irtja a zümmögő, duruzsoló rőt. A távolban villanymoz- ony kürtje szól erősen, át- latón, messze elébe futva a olajon vágtató szerelvény­ek. Vetés zöldell végelátha- atlan táblában és néha hang­tanul hullámzik a hátán iuha lábakkal futó szél hátá­éra. Valahol a magasban, a etés fölött pacsirta énekel, lem látni hol. mert belevész , fénylő kékségbe. Ha az em- ,er arra emeli tekintetét, csak zikrázó kékséget lát. oedig atahol ott van a oacsirta, ott »bee és fújja, fújja, ki tudja már. £ ki» srác is meg­ints keresgetni. pedig az mént még gvokran forgatta éjét a hang irányába. Most már egy maga készítette, apró vitorlással kísérletezik a víz szélén: vesszővel átkötött, két nagyobb fadarab a törzs, új­ságpapír a vitorla. Ott is buk­dácsol már a hullámokon, föl­le, föl-le, de inkább a part felé sodródik, mintha nem merne kimenni a nagy vízre. A parton őszes hajú férfi fekszik mozdulatlanul a gye­pen. Napozik. Jól bírja, pedig ugyancsak forró lehet már a bőre. Nem is szólva arról, hogy néhány méternyire tőle éppen most lobbant fel a tűz. Bogrács kerül majd a lángok fölé. Egy idősebb asszony, valószínű a férfi felesége költögeti, nógat­ja a napozót: menjen arrább, bújjon már árnyékba, mert lehámlik a bőre. másrészt meg miért éppen a tűzhely közelé­ben 'talált magának helyet, holott tudja, hogy egyszer űgvis el kell kezdeni a főzést. A férfi nyújtózkodik, dörmög valamit, amiből csak a hi­deg sör sürgetését lehet érteni, és marad. Igaza is van. Eb­ben a fénylő, szikrázó nyári délelőttben nem mozduláshoz, csak nézelődéshez van kedve az embernek. A legiobb talán a vizet nézni. Elnyújtott, las­sú hullámait, mert ezek a hul­lámok is olyan lassan, jönnek, mintha csak úgv tessék-lássék mozognának az ittlevők ked­véért, mert illő, hogy egy tó vize csobogjon, hullámozzon is egy kicsit. Árnyék csap a vízre. ■ Fekete, surranó árnyék. Ki­terjesztett, hatalmas szárnyak, törzs, majd a farokrész is éle­emelkedik ki a vízből, a fröcs- csenő víz — megannyi apró szilánk — belevág a lány ar­cába, vállába. A lány arca elé kapja kezét, védékezik, sikong. A vastraverz egyik karja el­sötétedik, mintha már nem is lenne ott, a többi még fénylik, ragyog, de ez mintha már nem is lenne ott — csak le ne ejtse a duruzsoló, zümmögő erőt, és meg ne roppanjon maga is — sen látszik. Gyorsan siklik a vízen, a szárny éppen most takarja a fiút, aki fölemeli a kezét, nyilván, hogy rácsap­jon a hullámokra. Nagy tölcsér persze ott a karja, újra látszik minden karja rendesen, csak az imént egy pillanatra takar­ta egyiket az árnyék. A veté­sen fekete sáv fut végig, kor­mos, fekete sáv, kiterjesztett szárnyak, nehéz terhek, gyúj­togatásra is alkalmas nehéz terhek cipelésére alkotott törzs árnya, menekülő szerelvény csattogása is hallik valahon­nan, és kétségbeesetten sziré­názó mozdonykürté. Egy szeny- nyes hullám felborult papír­vitorlást rángat értelmetlenül, arrább egy ősz férfi fekszik mozdulatlanul a gyepen. Most látni a pacsirtát! Mint zuhanó kő hull le a magasból, a fény­ből. Persze, csak a fészkéhez megy, nyilván a fészkéhez, mely itt lehet a közelben. Biztosan fölszáll mindjárt. Igen, fölszállt! És el is tűni a fénylő, szikrázó kékségben, már hallani is a hangját. A vetés is szépen hullámzik, ha végigfut rajta a szél, minde­nütt zöld, végeláthatatlanu! zöld. Az ősz hajú férfi feltá- pászkodik, a közeli fához megy, és valahonnan előha­lász egy üveg sört, meghúzza, majd rosszallóan néz a felesé­gére, aki ezt a néhány lépési sem volt hajlandó megtenni A lányból és a fiúból most alig látni valamit. Fénylő, fel-fel- libbenő vízfüggöny takarja őket, mert a lány is fröcsköl, csapkodja a vizet. Az előbb néhány másod­percre itt suhant kiterjesztett szárnyakkal az árnyék. Egy jő esztendővel ezelőtt a Miskolci Nemzeti Színház színpadán is láthattuk Dtir- renirtaU A nagy Romulus cí- i m művét. Most a budapesti Madách Színház előadásában ■ ithatják a televízió nézői má­jus 31-én, szombaton este. Az operaelőadások kedvelői pe­riig kedden este láthatják a Tosca című Puecini-operát a Szegedi Nemzeti Színház elő­adásában. A könnyűzene kedvelőinek a június i-i, vasái-nap esti Tom Jones show műsort ajánl­juk, a népi muzsika kedvelői­nek pedig az ugyancsak június 1-1, vasárnap délutáni Nóiaszó összeállítást. Aki figyelemmel kísérte a budapesti kerületek eddigi 11 mérkőzését, bizonyára érdek­lődéssel ül majd pénteken gsle is a képernyő elé, hogy tanúja legyen a két legjobb vesztes kerület vetélkedésének, s meg­ismerje az őszi forduló sorso­lását és új szabályait. Végül feljegyezzük, hogy a labdarúgósport kedvelői sem panaszkodhatnak majd a kö­vetkező héten: három alka­lommal is lesz közvetítés mér­kőzésekről. Szerdán a Bajnok­csapatok Európa Kupájának döntőjét láthatják Madridból, csütörtökön a Vásárvárosok Kupájának döntőjét, míg va­sárnap hazai mérkőzést, a BVK Előre és a Videoton mér­kőzést tekinthetik meg. Húszezer éves sziléi' Afganisztán északi részén mészkőből kifaragott .tyúkto­jás nagyságú .szobrocskát ta­láltak. amely emberi fejet áb­rázolt. A lelet 20 ezer éves. A jégkorszakból származó, s a kelet-spanyolországi. az észak- és dél-afrikai barlan­gokban megmaradt sziklaraj­zok jól ismertek, de az ebben a korban készült, s mind a mai napig megmaradt szobrok igen ritkák. 'A világ múzeu­maiban csupán néhánv ilyen szobor található.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents