Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, 1969. május 18. Harci cselekmények Vietnamban A DNFF fegyveres erői szombatra virradó éjjel rakétatűz alá vették a Da Nang-i és az An Hoa-i légitámaszpontot. A két támaszpont területére összesen tíz rakéta csapódott. A robbanások — jelentések szerint — súlyos anyagi kórokat okoztak. Szombaton hajnalban rakéta robbant Saigon egyik külvárosában is. Az AFP szerint a szombatra virradó éjjel ezenkívül hat más amerikai vagy dél-vietnami katonai létesítmény vált a DNFF támadásának célpontjává. A VNA hírügynökség jelentése szerint május 14-én amerikai katonai repülőgépek lakott területeket bombáztak a VDK déli részén levő Quang Binh tartományban. A támadásokat aratási időben hajtották végre. 13 személy, közöttük 4 gyermek, életét vesztette és 26 megsebesült. Több lakóépület megsemmisült, vagy megrongálódott. A leszórt bombák között repeszbombák is voltak. A támadást ismertetve, a hírügynökség megjegyzi, hogy amióta bejelentették az Észak- Vietnam elleni bombatámadások megszüntetését, az amerikai légierő több mint ezer alkalommal küldött felderítőgépet Quang Binh tartomány fölé, B—52-es nehézbombázók pedig kilencvennégyszer támadták ezt a környéket. Legutóbb a helyi önvédelmi egységek két F—105-ös típusú amerikai gépet lőttek le. Választási kampány Pénteken este a francia televízióban és a rádióban megkezdődött a június 1-re kitűzött köztársasági elnökválasztás hivatalos propaganda- kampánya. A televízióban a kampányt sorshúzás után Georges Pompidou, a rádióban Jacques Duclos nyitotta meg. Egy Meginnia! gazdagabbak lettünk (Folytatás az 1. oldalról) teni annak munkáját, olyan eredményeket elérni, amelyek lehetővé teszik, hogy a kollégiumok az iskolai munka, a. középiskolai ifjúsági mozgalom erősítő tényezőivé váljanak. Áttekintett a Mezőkövesden 1922. óta fennálló konviktusi, Elhunyt Petik Sí álmán Hosszas betegség után, 64 éves korában elhunyt Petik Kálmán, a munkásmozgalom régi harcosa, az államosított szénbányák miskolci körzetének első munkásigazgatója, aki 1926-tól volt tagja a pártnak és ! 923-tól a bányászszakszervezetnek. Az elhúnytat a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat saját halottjának tekinti. Temetése hétfőn déli 1 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Ankét a honvédelmi nevelésről és oktatásról Hazánkban a lakosság, de elsősorban a serdülő korú ifjúság honvédelmi nevelése és oktatása mozgalom jellegű és elsősorban társadalmi feladat. Valamennyi tömegszervezet, művelődési intézmény és nem utolsósorban: az iskolák kötelessége ez. Eredményeink már vannak, hovatovább az iskolán belüli honvédelmi nevelés szervezeti formája és az oktatás módszere is kialakul. Általános iskolákban a hetedik és a nyolcadik, középiskolákban valamennyi osztály szervezett honvédelmi oktatásban részesül. Illetve: ez lenne az ideális, de vannak még iskolák, ahol a feladatot nem tudják teljesíteni, vagy egyszerűen hozzá se kezdtek a honvédelmi oktatás-nevelés megszervezéséhez. i Az iskolai honvédelmi okta-, tás segítése és további meg-' könnyítése érdekében szerve-] zett ankétot a Néphadsereg című képes hetilap és a Zrínyi | Katonai Kiadó parancsnokságai a napokban Miskolcon, a Fegy-| veres Erők Klubjában. Az an-, kéton Barkovits István őrnagy, a Néphadsereg szerkesztőségi honvédelmi neveléssel foglalkozó rovatának vezetője tar-! tott előadást. Ismertette a lapi több mint 20 éves történetét, valamint azt ármunkát, amelyet a honvédelmi ismeretek oktatásában máris nyújt a tanároknak. Az ankéton részt vett és felszólalt Stock János vezérőrnagy is. aki egyrészt ismertette az eddig elért eredményeket, és rámutatott a további feladatokra. Érdekes és elgondolkoztató tények kerültek szóba ezen az ankéton. Elsősorban az, hogy iskoláinkban a honvédelmi ismereteket főleg nők oktatják. És ennek oka nemcsak az, hogy a pedagóguspálya ma már női pálya, hanem az is — sajnos —, hogy a férfi tanárok kevés helyen vállalják a honvédelmi ismeretek oktatását. Így az a visszás helyzet, alakult ki, hogy elsősorban azok tanítják diákjaikat honvédelmi ismeretekre (tanár-i nők), akik katonai kikéozésben nem részesültek és közvetlen tapasztalatuk egyáltalán nincs. Ezért alakult ki az a vélemény, nogy sokkal ideálisabb lenne.! ha a honvédelmi ismereteket, olyan tanárok — főleg fiatalok; — oktatnák, akik voltak kato-I nák, akik a magyar néphadse-' regben ismerkedtek meg a kor-j szerű fegyverekkel, haditechni-i kával és kiképzési követelmé-j nyekkel. ' , A Néphadsereg című hetilap! eddig is igyekezett segíteni azi iskolai honvédelmi nevelést és1 oktatást. Szinte egyetlen olyan sajtótermék — mondották az ankét részvevői —, amelyből tanulni lehet, általában tárgyi jellegű ismereteket (elsősorban haditechnikát), de • módszertani kérdésekben is ad segítséget. De a felszólalók még a Néphadseregtől is több olyan cikket kértek, amely a honvédelmi ismeretekkel foglalkozik és az iskolai honvédelmi oktatást közvetlenül, módszereiben is elősegíti. Barkovits István őrnagy a Néphadsereg szerkesztősége nevében ígéretet tett, hogy a lap igyekszik a jövőben még több segítséget adni, még korszerűbb ismereteket nyújtani az iskolai honvédelmi oktatáshoz és a lakosság honvédelmi neveléséhez. (Sz. J.) majd diákotthoni, később kollégiumi diákelhelyezési rendszereken és lehetőségeken, megállapítva, hogy a hajdani 2 százalékos munkás és 6 százalékos paraszt tanulóarány növekedése és napjainkkal való egybevetése egyúttal a megváltozott társadalmi rend erejét és nyilvánvaló igazságát is kifejezi. Méltatta az intézet és a •kollégium legutóbbi években elért eredményeit, majd azzal a gondolattal folytatta, hogy a továbbiakban fordítsanak még több gondot a hatékony politikai és erkölcsi nevelésre, törekedjenek még jobban a sokoldalú, tervszerű, célratörő nevelőmunkára. Legyen a kollégiumban folyó élet őszinte, közvetlen, derűs, nyugodt, vidám, kulturált, s bontakozzék ki' egyre jobban az itt élő ifjúság öntevékenysége, önállósága. Végezetül az új kollégiumot a megyei vezetés mellett a járási és községi párt- és tanácsi vezetés figyelmébe, szeretetébe és gondoskodásába ajánlotta. A KOLLÉGIUMOT, amely Földes Ferenc nevét vette fel, Zupkó Béla vette át, a diáktanács nevében pedig Szirmai Nóra mondott köszönetét az új otthonért. Ezt követően a vendégek megtekintették az új kollégiumi épületet, valamint az ott látható képzőművészeti kiállítást, amelyen Seres János, Pető János és Dala József munkái láthatók. (bm) Együtt a 11 évesekkel Valaha egy-egy esküvő, vagy keresztelő hozta össze ennyire a családot, bajátokat és ismerősöket, mint ma egy-egy már ballagó diák. A fejlődő,' gazdagodó jólétünk bizonyítékaként egy-egy ismerősünk 18 éves fia, vagy lánya, a maga fehér matrózblúzában, sötét öltönyében nagyobb társadalmi eseményt jelent, sok minden másnál. Középiskoláink udvarai mind szűknek bizonyultak a 2—3 ezer ember befogadására, akik egy-egy iskolában összegyűltek, egy-egy szál virággal, egy-egy könyvvel végignézték ezt a nagyon szép hagyományt. Virágüzleteink felkészültek erre. Szinte megváltozott az egész város képe, mindenki együtt örült a 18 évesekkel, hogyne örülnénk együtt, amikor ebben a városban is közel 20 középfokú intézmény sok-sok száz diákja fejezte be a tanulmányait. örülünk ezeknek a számoknak mindannyian; a sok jól öltözött diáknak, a sok virágnak, a búcsúztató tömegnek, mert — mint csepp a tengerben — ebben az egy, most fejlődő ünnepünkben bennfe van az egész alakuló, új életünk. Szép és egészséges hagyomány, egész társadalmunkat megmozgató esemény, sok-sok örömmel, vígsággal, hangulattal, boldog könnyel. A fiatalok megható pillantásai mögött az aggódó,' de boldog szülők mosolya van, hiszen ez az ünnepség szimbóluma lett felszabadult, törekvő, tervekkel teli életünknek. Ifjúságunk ünnepe, melyet mi, az új társadalmi rendünk tud nekik nyújtani, akik majdan, mint szülők talán ugyanilyen aggódással és féltéssel mennek el saját fiaik, leányaik búcsúzására. , S. É. Heti külpolitikai összefoglalónk A héten Csehszlovákiában folytatódott a konszolidáció, s a kormány több olyan gazdasági intézkedést foganatosított, amelynek célja a gazdasági élet stabilizációja. Űjabb állásfoglalások hangzottak el az összeurópai biztonsági értekezlet ügyében: Kanada jelentette be érdeklődését, majd Nenni olasz külügyminiszter az Európa Tanács ülésén sürgette a kelet—nyugati párbeszéd folytatását. Görögországban a rendszer urai fokozzák a haladó demokratikus erők üldözését: a héten egy terrorper során életfogytiglani börtönre ítéltél: Grigoriasz Farakoszt, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját. NIXON IDŐT 1IÜZ A vietnami szabadságharcosok újabb rakétatámadás-sorozata figyelmeztette ismét az amerikai kormányt, hogy katonai megoldásokkal nem fejezheti be a vietnami háborút. Ennek beismerése — részleteiben — bekerült abba a televíziós beszédbe, amelyet Nixon amerikai elnök a vietnami bé- .kés rendezés kilátásairól tartott. Az amerikai elnöknek ezt a beszédét a Fehér Ház előzetesen úgy tálalta, hogy Nixon fontos kezdeményezéseket jelent be. Nixon azonban rácáfolt erre a hírverésre. Nyolcpontos programja, melyet a DNFF korábbi tízpontos javaslatával állított szembe, még az amerikai kommentátorok körében is csalódást keltett. Nixonnak csupán „arra telt erejéből”, hogy megismételje a kölcsönös kivonulás korábban már annyit hangoztatott formuláját, s elmosta azt a tényt, hogy az Egyesült Államok agressziót folytat a vietnami nép ellen. Nixon beszédéből kitűnt, hogy még mindig meg akarja kerülni a kulcskérdést: az amerikai és más idegen csapatok feltétel nélküli kivonását Vietnamból. Igazat lehet adni azoknak a kommentátoroknak, akik szerint Nixon nyolcpontos béketerve nem annyira a VDK- nak, vagy a DNFF-nek szólt, mint inkább „belső használatra”, az amerikai közvélemény lecsillapítására. Így tehát Nixon voltaképpen csupán időt akar nyerni a további manőverezésre. ELNÖKVÁLASZTÁSI 1IAD.IÄRAT FRANCIAORSZÁGBAN A héten lezárult az elnökjelöltek „nevezése”, pénteken hivatalosan is megkezdődött az elnökválasztási hadjárat Franciaországban. Az első napokban a legélesebb csata Pompidou volt miniszterelnök és Poher, a szenátus elnöke között bontakozott ki. Sok francia és külföldi kommentár úgy véli, hogy a végső verseny e két politikus között zajlik majd le. Az éleződő viszálykodás azt tükrözi, hogy a francia nagytőke különböző szárnyai, a De Gaulle utódlása körüli küzdelemben megkísérlik új erőviszonyok kialakítását. A francia kommunisták figyelmeztetnek: mind Pompidou, mind Poher a monopoltőke politikusai, a különbség csak annyi, hogy személyük mögé más-más csoportok sorakoznak fel. TŰZPÁRBA.I KÖZEL-KELETEN Közel-Keleten ismét több tűzpárbaj zajlott le‘arab és izraeli erők között. Közben folytatódnak a diplomáciai erőfeszítések a békés rendezés előmozdítására New Yorkban, a négy nagyhatalom képviselőinek tárgyalásán. A tárgyalásos rendezés útját egyengető kísérletek történtek a helyszínen is. Nasszer elnök a Time amerikai hetilapnak adott interjújában jelentette ki, hogy az EAK kész Izrael létezését elfogadni. A tárgyalások előfeltétele azonban, mint Nasszer hangoztatta, hogy Izrael vonuljon ,ki a megszállt arab területekről. ÖSSZECSAPÁSOK MALAYSIÁBAN Véres eseménysorozat zajlott le Malaysiában, ahol a múlt héten tartottak általános választásokat. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy- a hatalmon levő párt- szövetség erősen meggyengült. Az összecsapások az ország kínai és maláj lakói között zajlottak le. Ez annak a következménye, hogy a választási hadjáratban a szavazatokért versengő pártok meglovagolták a faji ellentéteket, s egymásra uszították e két népcsoportot. Az uszítás tragikus mérlege: több tucat halott, és a kiégett épületek sora. BALAZS BÉLA ni ... Csakazértis! — ordította el magát hirtelen, és vad ütéssel vágott a levegőbe. — Tovább verekedni, ütéseket kapni, vérrel elborított szemekkel nem látni többé, és mégis tovább verekedni, újra elvágódni. és mégis újra meg újra felállni, az istenit az anyádnak! És mindig felállni, ha ördögök hullanak is az égből, és megállni és megállni, megállni! A rekedt halálfej félelmesen fokozódó szenvedéllyel beszélt, úgy, hogy Keresz- tessy öntudatlanul egy lépést hátrálva egy kis parádmozdu- latot tett. — Ezt kell a bokszolásnál mindenekelőtt megtanulni, mondják az oxfordi diákok — fejezte be Bodnár úr ismét szerényen, csendesen. Megkértem, hogy vegyen fel az ökölvívó csapatba, és még azon az éjszakán nekiültem a jubileumi óda megírásának. Be is nyújtottam határidőre, meg is nyertem az ötforintos díjat. Nincs most türelmem körülményesen elmondani azoknak a napoknak a zajló eseményeit. A jubileumi ünnepen magán, mikor kérdezősködtem, hogy miért nem jött el Dettre! megtudtam, hogy Bicskey mellbelőtte magát. Hegedűs Pál, aki korábban plágiummal vádolt, maga olvasta fel ódámat. Hangosan, szépen olvasott. Tudta-e, hogy én vagyok a szerzője? Mikor feltépte a* borítékot, összehunyorított szemekkel hallgatott egy darabig. Akkor halkan megmondta a nevemet, és kiment a teremből. Egy órával később, mikor az ünnepség éppen befejeződött, megint bejött, és a közönség sorai között egyenesen felém tartott. En akkor már az első sorban ültem. A fiúk fölálltak, és egy részük a kijárat felé tolongott. De mikor Hegedűst meglátták, megálltak, és némán integetve utat nyitottak neki. Könyökkel egymást oldalba bökve fordultak mind felém, mert Hegedűs Pál éppen elém lépett. Olyan ijedten ugrottam fel. hogy az öt forintot tartalmazó borítékot a földre ejtettem, és nagy zavaromban ott is hagytam. Szomszédom emelte fel. és adta újra kezembe. — Én magát igazságtalanul megbántottam — mondotta Hegedűs hangosan, és úgy rémlett nekem, hogy haragos pillantással. — Ezennel mindenki előtt bocsánatot kérek magától. — Kezel nyújtott, és én kezet nyújtottam. De úgy meg voltam hatva, hogy egy szó sem jött. ki a számon. — Megvigasztalhatja az a tudat — folytatta mérges arccal —, hogy az én gyanakvásom voltaképpen a legnagyobb elismerésnek tekinthető. Most már csak arra legyen komoly gondja, hogy nyelve magyarosságának tisztaságát tökéletesítse. — Minden erőmmel rajta leszek — dadogtam. H egedűs még egyszer kezet nyújtott, mire az egész terem tapsolni kezdett. Tómét pillantottam meg a kö. zelben. ö tapsolt legvadabbul. Dülledt szemei majd kiestek fejéből. * Részlet a szerző Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényéből. Az írást Balázs Béla, a kitűnő író, költő és filmesztéta halálának huszadik évfordulója alkalmit* ból közöljük. A Z ODA válhatott, hogy egymás orrát bezúzzák, egymás fogait kiverjék. — Hát én megmondom, ha megengedi, főhadnagy úr dörmögte Bodnár —, illetve meg tudnám mondani, ha érdekelné, hogy mi a vélemény erről Oxfordban, mert én jártam ott. — Ügy! — vetette közbe Ke- resztessy meglepetve, de kétkedő iróniával. — Igenis. Ott tudniillik az a vélemény, hogy a bokszban nem az orrbezúzás és fogkiütés a fontos ... Az ottani vélemény szerint az oxfordi diáknak, ha bokszolni tanul, nem ezt kell megtanulnia főképpen, hanem felállni. — Mit?. — Felállni — ismételte Bodnár halkan, de valami forróság volt hangjában, és a halálfejre valami konok, kőkemény kifejezés ült. — Ha knock out ütöttek, és már a földön fekszel. felállni, felállni! Ha két zápfogadat kiverték, és a szemedből csurog a vér: felállni! Ha minden lélegzetvétel tűrhetetlenül fáj, ha ott fekszel, éppen ájulásból eszmélsz, és hallod a ringbíró számolását... három, négy, öt... és úgy érzed, mintha minden csontod darabokra törne: felállni, felállni! Ha fektédben látod fö- lébed hajoló ellenfeledet, ütésre kész kesztyűkkel várva első mozdulatodra ... mégis felállköltészethez. Ö volt a szegedi sportklub ökölvívó mestere. Oda se jártam el egy ideig, mert semmihez se volt kedvem. Viszont a vívóterem, az izzadság szagú férfi tábor durva tréfáival mégis a legjobb vigasztaló helynek látszott. Akkor léptem a terembe, mikor Bodnár úr éppen legjobb tőrvívónkkal, Keresztessy főhadnaggyal vitatkozott. Az a Keresztessy alacsony termetű, filigrán, finom alak volt, valószínűtlen vékony, de inas tagokkal. Finom mosollyal mondotta el megint egyszer véleményét az ökölvívó sport durvaságáról, melyet mészároslegények számára találtak ki, de kultúremberhez nem méltó. — Hát akkor miért bokszolnak az oxfordi és cambridgei diákok — dörmögte végtére megbosszankodva a különben nagyon hallgatag Bodnár úr. Mert Bodnár úr már százszor meghallgatta Keresztessy véleményét, anélkül, hogy felelt volna rá. Fizetett boksztanár ne mondjon ellent a fizető klubtagoknak. De különben is hallgatag, látszólag nagyon nyugodt, türelmes ember volt. Beretvált feje, szinte hústalan arca halálfejre emlékeztetett. Ha beszélt is néha, csak dörmögött. — Hiszen éppen azt nem értem — mondotta Keresztessy, — hogy még arisztokraták közt is hagyományos szokássá zongora mellett töltöttem időmet. Nem gyakorol- l tam, hanem csak úgy ka- Slimpáltam. Szerettem zongo- j rám hangját. Úgy érintett, jpmint valami jó barát meleg J hangja. Nem kellett „valamit” p játszanom, ha csak megütöt- J tem egy hangot, már „tisztára ! mosdottam” benne, mint ahogy pDorx kisasszony mondotta volt. f Mert a puszta hang elegendő f volt ahhoz, hogy a zene szfé- J fájába emeljen, egy lehetsé- p ges, latens, csak még meg nem J szólalt zene szférájába. Mert u hiszen a zene, az nem dalok- p nak, operáknak sokasága vagy ! összessége volt. hanem nagy, ■ külön világ, amelyről csak hírt J hoztak ama szonáták, dalok és p operák (néhány véletlen virág Ja nagy mezőkről), és abban az , országban még sokkal több és ■ szebb, és egész másféle cso- I dák is vannak. Gyakran elég > volt egy hang, elég volt egy Jszó, egy pillantás, hogy enge- i met abba az országba emeljen, | mely alapjában csak egy bizo- < nyos lelkiállapotom volt. ■ “ Még három nap volt hátra [a jubileumi óda megírásának ■ határidejéig. Dettre, aki min- [ dennap könyörgött, hogy írjam i meg, már egészen elbátortala- 1 nodott, mikor az egyik estén I Bodnár úr jóvoltából mégis ' megírtam az ódát. ■ Ez váratlan dolog volt. mert J Bodnár úr mesterségének i ugyancsak kevés köze volt a