Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, 1969. május 18. Harci cselekmények Vietnamban A DNFF fegyveres erői szombatra virradó éjjel ra­kétatűz alá vették a Da Nang-i és az An Hoa-i légitámaszpon­tot. A két támaszpont területé­re összesen tíz rakéta csapó­dott. A robbanások — jelen­tések szerint — súlyos anyagi kórokat okoztak. Szombaton hajnalban rakéta robbant Saigon egyik külvárosában is. Az AFP szerint a szombatra virradó éjjel ezenkívül hat más amerikai vagy dél-viet­nami katonai létesítmény vált a DNFF támadásának célpont­jává. A VNA hírügynökség jelen­tése szerint május 14-én ame­rikai katonai repülőgépek la­kott területeket bombáztak a VDK déli részén levő Quang Binh tartományban. A táma­dásokat aratási időben hajtot­ták végre. 13 személy, közöt­tük 4 gyermek, életét vesztet­te és 26 megsebesült. Több la­kóépület megsemmisült, vagy megrongálódott. A leszórt bom­bák között repeszbombák is voltak. A támadást ismertetve, a hírügynökség megjegyzi, hogy amióta bejelentették az Észak- Vietnam elleni bombatámadá­sok megszüntetését, az ameri­kai légierő több mint ezer al­kalommal küldött felderítő­gépet Quang Binh tartomány fölé, B—52-es nehézbombázók pedig kilencvennégyszer tá­madták ezt a környéket. Leg­utóbb a helyi önvédelmi egy­ségek két F—105-ös típusú amerikai gépet lőttek le. Választási kampány Pénteken este a francia te­levízióban és a rádióban meg­kezdődött a június 1-re kitű­zött köztársasági elnökválasz­tás hivatalos propaganda- kampánya. A televízióban a kampányt sorshúzás után Ge­orges Pompidou, a rádióban Jacques Duclos nyitotta meg. Egy Meginnia! gazdagabbak lettünk (Folytatás az 1. oldalról) teni annak munkáját, olyan eredményeket elérni, amelyek lehetővé teszik, hogy a kollé­giumok az iskolai munka, a. középiskolai ifjúsági mozgalom erősítő tényezőivé váljanak. Áttekintett a Mezőkövesden 1922. óta fennálló konviktusi, Elhunyt Petik Sí álmán Hosszas betegség után, 64 éves korában elhunyt Petik Kálmán, a munkásmozgalom régi harcosa, az államosított szénbányák miskolci körzeté­nek első munkásigazgatója, aki 1926-tól volt tagja a pártnak és ! 923-tól a bányászszakszerve­zetnek. Az elhúnytat a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezete és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat saját halottjának te­kinti. Temetése hétfőn déli 1 órakor lesz a Farkasréti teme­tőben. Ankét a honvédelmi nevelésről és oktatásról Hazánkban a lakosság, de el­sősorban a serdülő korú ifjúság honvédelmi nevelése és oktatá­sa mozgalom jellegű és első­sorban társadalmi feladat. Va­lamennyi tömegszervezet, mű­velődési intézmény és nem utolsósorban: az iskolák köte­lessége ez. Eredményeink már vannak, hovatovább az iskolán belüli honvédelmi nevelés szervezeti formája és az okta­tás módszere is kialakul. Álta­lános iskolákban a hetedik és a nyolcadik, középiskolákban valamennyi osztály szervezett honvédelmi oktatásban része­sül. Illetve: ez lenne az ideá­lis, de vannak még iskolák, ahol a feladatot nem tudják teljesíteni, vagy egyszerűen hozzá se kezdtek a honvédelmi oktatás-nevelés megszervezésé­hez. i Az iskolai honvédelmi okta-, tás segítése és további meg-' könnyítése érdekében szerve-] zett ankétot a Néphadsereg cí­mű képes hetilap és a Zrínyi | Katonai Kiadó parancsnokságai a napokban Miskolcon, a Fegy-| veres Erők Klubjában. Az an-, kéton Barkovits István őrnagy, a Néphadsereg szerkesztőségi honvédelmi neveléssel foglal­kozó rovatának vezetője tar-! tott előadást. Ismertette a lapi több mint 20 éves történetét, valamint azt ármunkát, ame­lyet a honvédelmi ismeretek oktatásában máris nyújt a ta­nároknak. Az ankéton részt vett és felszólalt Stock János vezérőrnagy is. aki egyrészt is­mertette az eddig elért ered­ményeket, és rámutatott a to­vábbi feladatokra. Érdekes és elgondolkoztató tények kerültek szóba ezen az ankéton. Elsősorban az, hogy iskoláinkban a honvédel­mi ismereteket főleg nők ok­tatják. És ennek oka nemcsak az, hogy a pedagóguspálya ma már női pálya, hanem az is — sajnos —, hogy a férfi ta­nárok kevés helyen vállalják a honvédelmi ismeretek oktatá­sát. Így az a visszás helyzet, alakult ki, hogy elsősorban azok tanítják diákjaikat hon­védelmi ismeretekre (tanár-i nők), akik katonai kikéozésben nem részesültek és közvetlen tapasztalatuk egyáltalán nincs. Ezért alakult ki az a vélemény, nogy sokkal ideálisabb lenne.! ha a honvédelmi ismereteket, olyan tanárok — főleg fiatalok; — oktatnák, akik voltak kato-I nák, akik a magyar néphadse-' regben ismerkedtek meg a kor-j szerű fegyverekkel, haditechni-i kával és kiképzési követelmé-j nyekkel. ' , A Néphadsereg című hetilap! eddig is igyekezett segíteni azi iskolai honvédelmi nevelést és1 oktatást. Szinte egyetlen olyan sajtótermék — mondották az ankét részvevői —, amelyből tanulni lehet, általában tárgyi jellegű ismereteket (elsősor­ban haditechnikát), de • mód­szertani kérdésekben is ad se­gítséget. De a felszólalók még a Néphadseregtől is több olyan cikket kértek, amely a honvé­delmi ismeretekkel foglalko­zik és az iskolai honvédelmi oktatást közvetlenül, módsze­reiben is elősegíti. Barkovits István őrnagy a Néphadsereg szerkesztősége nevében ígéretet tett, hogy a lap igyekszik a jövőben még több segítséget adni, még kor­szerűbb ismereteket nyújtani az iskolai honvédelmi oktatás­hoz és a lakosság honvédelmi neveléséhez. (Sz. J.) majd diákotthoni, később kol­légiumi diákelhelyezési rend­szereken és lehetőségeken, meg­állapítva, hogy a hajdani 2 százalékos munkás és 6 száza­lékos paraszt tanulóarány nö­vekedése és napjainkkal való egybevetése egyúttal a megvál­tozott társadalmi rend erejét és nyilvánvaló igazságát is kife­jezi. Méltatta az intézet és a •kollégium legutóbbi években elért eredményeit, majd az­zal a gondolattal folytatta, hogy a továbbiakban fordítsa­nak még több gondot a haté­kony politikai és erkölcsi ne­velésre, törekedjenek még job­ban a sokoldalú, tervszerű, cél­ratörő nevelőmunkára. Legyen a kollégiumban folyó élet őszinte, közvetlen, derűs, nyu­godt, vidám, kulturált, s bon­takozzék ki' egyre jobban az itt élő ifjúság öntevékenysége, önállósága. Végezetül az új kollégiumot a megyei vezetés mellett a járási és községi párt- és tanácsi vezetés figyel­mébe, szeretetébe és gondos­kodásába ajánlotta. A KOLLÉGIUMOT, amely Földes Ferenc nevét vette fel, Zupkó Béla vette át, a diák­tanács nevében pedig Szirmai Nóra mondott köszönetét az új otthonért. Ezt követően a ven­dégek megtekintették az új kollégiumi épületet, valamint az ott látható képzőművészeti kiállítást, amelyen Seres Já­nos, Pető János és Dala József munkái láthatók. (bm) Együtt a 11 évesekkel Valaha egy-egy esküvő, vagy keresztelő hozta össze ennyire a családot, bajátokat és ismerősöket, mint ma egy-egy már ballagó diák. A fejlődő,' gazdagodó jólétünk bizonyítékaként egy-egy ismerősünk 18 éves fia, vagy lánya, a maga fehér matrózblúzában, sötét öltönyében nagyobb társadalmi ese­ményt jelent, sok minden másnál. Középiskoláink udvarai mind szűknek bizonyultak a 2—3 ezer ember befogadására, akik egy-egy iskolában összegyűltek, egy-egy szál virággal, egy-egy könyvvel végignézték ezt a nagyon szép hagyo­mányt. Virágüzleteink felkészültek erre. Szinte megváltozott az egész város képe, mindenki együtt örült a 18 évesekkel, hogyne örülnénk együtt, amikor ebben a városban is közel 20 középfokú intézmény sok-sok száz diákja fejezte be a ta­nulmányait. örülünk ezeknek a számoknak mindannyian; a sok jól öltözött diáknak, a sok virágnak, a búcsúztató tömeg­nek, mert — mint csepp a tengerben — ebben az egy, most fejlődő ünnepünkben bennfe van az egész alakuló, új éle­tünk. Szép és egészséges hagyomány, egész társadalmunkat megmozgató esemény, sok-sok örömmel, vígsággal, hangulat­tal, boldog könnyel. A fiatalok megható pillantásai mögött az aggódó,' de boldog szülők mosolya van, hiszen ez az ünnep­ség szimbóluma lett felszabadult, törekvő, tervekkel teli éle­tünknek. Ifjúságunk ünnepe, melyet mi, az új társadalmi rendünk tud nekik nyújtani, akik majdan, mint szülők ta­lán ugyanilyen aggódással és féltéssel mennek el saját fiaik, leányaik búcsúzására. , S. É. Heti külpolitikai összefoglalónk A héten Csehszlovákiában folytatódott a konszolidáció, s a kormány több olyan gazda­sági intézkedést foganatosí­tott, amelynek célja a gazda­sági élet stabilizációja. Űjabb állásfoglalások hangzottak el az összeurópai biztonsági érte­kezlet ügyében: Kanada jelen­tette be érdeklődését, majd Nenni olasz külügyminiszter az Európa Tanács ülésén sürget­te a kelet—nyugati párbeszéd folytatását. Görögországban a rendszer urai fokozzák a ha­ladó demokratikus erők üldö­zését: a héten egy terrorper során életfogytiglani börtönre ítéltél: Grigoriasz Farakoszt, a Görög Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagját. NIXON IDŐT 1IÜZ A vietnami szabadságharco­sok újabb rakétatámadás-soro­zata figyelmeztette ismét az amerikai kormányt, hogy ka­tonai megoldásokkal nem fe­jezheti be a vietnami háborút. Ennek beismerése — részletei­ben — bekerült abba a tele­víziós beszédbe, amelyet Nixon amerikai elnök a vietnami bé- .kés rendezés kilátásairól tar­tott. Az amerikai elnöknek ezt a beszédét a Fehér Ház elő­zetesen úgy tálalta, hogy Nixon fontos kezdeményezéseket je­lent be. Nixon azonban rácá­folt erre a hírverésre. Nyolc­pontos programja, melyet a DNFF korábbi tízpontos javas­latával állított szembe, még az amerikai kommentátorok kö­rében is csalódást keltett. Nixonnak csupán „arra telt erejéből”, hogy megismételje a kölcsönös kivonulás koráb­ban már annyit hangoztatott formuláját, s elmosta azt a tényt, hogy az Egyesült Álla­mok agressziót folytat a viet­nami nép ellen. Nixon beszé­déből kitűnt, hogy még min­dig meg akarja kerülni a kulcskérdést: az amerikai és más idegen csapatok feltétel nélküli kivonását Vietnamból. Igazat lehet adni azoknak a kommentátoroknak, akik sze­rint Nixon nyolcpontos béke­terve nem annyira a VDK- nak, vagy a DNFF-nek szólt, mint inkább „belső használat­ra”, az amerikai közvélemény lecsillapítására. Így tehát Nixon voltaképpen csupán időt akar nyerni a további manőverezésre. ELNÖKVÁLASZTÁSI 1IAD.IÄRAT FRANCIAORSZÁGBAN A héten lezárult az elnök­jelöltek „nevezése”, pénteken hivatalosan is megkezdődött az elnökválasztási hadjárat Franciaországban. Az első na­pokban a legélesebb csata Pompidou volt miniszterelnök és Poher, a szenátus elnöke között bontakozott ki. Sok francia és külföldi kommen­tár úgy véli, hogy a végső ver­seny e két politikus között zaj­lik majd le. Az éleződő vi­szálykodás azt tükrözi, hogy a francia nagytőke különböző szárnyai, a De Gaulle utódlá­sa körüli küzdelemben meg­kísérlik új erőviszonyok kiala­kítását. A francia kommunis­ták figyelmeztetnek: mind Pompidou, mind Poher a mo­nopoltőke politikusai, a kü­lönbség csak annyi, hogy sze­mélyük mögé más-más cso­portok sorakoznak fel. TŰZPÁRBA.I KÖZEL-KELETEN Közel-Keleten ismét több tűzpárbaj zajlott le‘arab és iz­raeli erők között. Közben foly­tatódnak a diplomáciai erőfe­szítések a békés rendezés elő­mozdítására New Yorkban, a négy nagyhatalom képviselői­nek tárgyalásán. A tárgyalásos rendezés útját egyengető kí­sérletek történtek a helyszínen is. Nasszer elnök a Time ame­rikai hetilapnak adott inter­jújában jelentette ki, hogy az EAK kész Izrael létezését el­fogadni. A tárgyalások előfel­tétele azonban, mint Nasszer hangoztatta, hogy Izrael vo­nuljon ,ki a megszállt arab te­rületekről. ÖSSZECSAPÁSOK MALAYSIÁBAN Véres eseménysorozat zaj­lott le Malaysiában, ahol a múlt héten tartottak általános választásokat. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy- a hatalmon levő párt- szövetség erősen meggyengült. Az összecsapások az ország kí­nai és maláj lakói között zaj­lottak le. Ez annak a következ­ménye, hogy a választási had­járatban a szavazatokért ver­sengő pártok meglovagolták a faji ellentéteket, s egymásra uszították e két népcsoportot. Az uszítás tragikus mérlege: több tucat halott, és a kiégett épületek sora. BALAZS BÉLA ni ... Csakazértis! — ordította el magát hirtelen, és vad ütés­sel vágott a levegőbe. — To­vább verekedni, ütéseket kap­ni, vérrel elborított szemek­kel nem látni többé, és mégis tovább verekedni, újra elvá­gódni. és mégis újra meg új­ra felállni, az istenit az anyád­nak! És mindig felállni, ha ör­dögök hullanak is az égből, és megállni és megállni, megáll­ni! A rekedt halálfej félelmesen fokozódó szenvedéllyel beszélt, úgy, hogy Keresz- tessy öntudatlanul egy lépést hátrálva egy kis parádmozdu- latot tett. — Ezt kell a bokszolásnál mindenekelőtt megtanulni, mondják az oxfordi diákok — fejezte be Bodnár úr ismét szerényen, csendesen. Megkértem, hogy vegyen fel az ökölvívó csapatba, és még azon az éjszakán nekiültem a jubileumi óda megírásának. Be is nyújtottam határidőre, meg is nyertem az ötforintos díjat. Nincs most türelmem kö­rülményesen elmondani azok­nak a napoknak a zajló ese­ményeit. A jubileumi ünnepen magán, mikor kérdezősködtem, hogy miért nem jött el Dettre! megtudtam, hogy Bicskey mellbelőtte magát. Hegedűs Pál, aki korábban plágiummal vádolt, maga ol­vasta fel ódámat. Hangosan, szépen olvasott. Tudta-e, hogy én vagyok a szerzője? Mikor feltépte a* borítékot, összehu­nyorított szemekkel hallgatott egy darabig. Akkor halkan megmondta a nevemet, és ki­ment a teremből. Egy órával később, mikor az ünnepség ép­pen befejeződött, megint be­jött, és a közönség sorai kö­zött egyenesen felém tartott. En akkor már az első sorban ültem. A fiúk fölálltak, és egy részük a kijárat felé tolongott. De mikor Hegedűst meglátták, megálltak, és némán integetve utat nyitottak neki. Könyök­kel egymást oldalba bökve for­dultak mind felém, mert He­gedűs Pál éppen elém lépett. Olyan ijedten ugrottam fel. hogy az öt forintot tartalmazó borítékot a földre ejtettem, és nagy zavaromban ott is hagy­tam. Szomszédom emelte fel. és adta újra kezembe. — Én magát igazságtalanul megbántottam — mondotta Hegedűs hangosan, és úgy rémlett nekem, hogy haragos pillantással. — Ezennel min­denki előtt bocsánatot kérek magától. — Kezel nyújtott, és én kezet nyújtottam. De úgy meg voltam hatva, hogy egy szó sem jött. ki a számon. — Megvigasztalhatja az a tudat — folytatta mérges arccal —, hogy az én gyanakvásom vol­taképpen a legnagyobb elisme­résnek tekinthető. Most már csak arra legyen komoly gondja, hogy nyelve magya­rosságának tisztaságát tökéle­tesítse. — Minden erőmmel rajta leszek — dadogtam. H egedűs még egyszer kezet nyújtott, mire az egész terem tapsolni kezdett. Tómét pillantottam meg a kö. zelben. ö tapsolt legvadabbul. Dülledt szemei majd kiestek fejéből. * Részlet a szerző Ál­modó ifjúság című ön­életrajzi regényéből. Az írást Balázs Béla, a ki­tűnő író, költő és film­esztéta halálának husza­dik évfordulója alkalmit* ból közöljük. A Z ODA válhatott, hogy egymás orrát bezúzzák, egymás fogait kiver­jék. — Hát én megmondom, ha megengedi, főhadnagy úr dörmögte Bodnár —, illetve meg tudnám mondani, ha ér­dekelné, hogy mi a vélemény erről Oxfordban, mert én jár­tam ott. — Ügy! — vetette közbe Ke- resztessy meglepetve, de kétke­dő iróniával. — Igenis. Ott tudniillik az a vélemény, hogy a bokszban nem az orrbezúzás és fogki­ütés a fontos ... Az ottani vé­lemény szerint az oxfordi diák­nak, ha bokszolni tanul, nem ezt kell megtanulnia főképpen, hanem felállni. — Mit?. — Felállni — ismételte Bod­nár halkan, de valami forróság volt hangjában, és a halálfejre valami konok, kőkemény kife­jezés ült. — Ha knock out ütöttek, és már a földön fek­szel. felállni, felállni! Ha két zápfogadat kiverték, és a sze­medből csurog a vér: felállni! Ha minden lélegzetvétel tűr­hetetlenül fáj, ha ott fekszel, éppen ájulásból eszmélsz, és hallod a ringbíró számolását... három, négy, öt... és úgy ér­zed, mintha minden csontod darabokra törne: felállni, fel­állni! Ha fektédben látod fö- lébed hajoló ellenfeledet, ütés­re kész kesztyűkkel várva első mozdulatodra ... mégis feláll­költészethez. Ö volt a szegedi sportklub ökölvívó mestere. Oda se jártam el egy ideig, mert semmihez se volt ked­vem. Viszont a vívóterem, az izzadság szagú férfi tábor dur­va tréfáival mégis a legjobb vigasztaló helynek látszott. Akkor léptem a terembe, mikor Bodnár úr éppen leg­jobb tőrvívónkkal, Keresztessy főhadnaggyal vitatkozott. Az a Keresztessy alacsony termetű, filigrán, finom alak volt, való­színűtlen vékony, de inas ta­gokkal. Finom mosollyal mon­dotta el megint egyszer véle­ményét az ökölvívó sport dur­vaságáról, melyet mészárosle­gények számára találtak ki, de kultúremberhez nem méltó. — Hát akkor miért bokszol­nak az oxfordi és cambridgei diákok — dörmögte végtére megbosszankodva a különben nagyon hallgatag Bodnár úr. Mert Bodnár úr már száz­szor meghallgatta Keresztessy véleményét, anélkül, hogy fe­lelt volna rá. Fizetett boksz­tanár ne mondjon ellent a fi­zető klubtagoknak. De külön­ben is hallgatag, látszólag na­gyon nyugodt, türelmes ember volt. Beretvált feje, szinte hús­talan arca halálfejre emlékez­tetett. Ha beszélt is néha, csak dörmögött. — Hiszen éppen azt nem ér­tem — mondotta Keresztessy, — hogy még arisztokraták közt is hagyományos szokássá zongora mellett töltöttem időmet. Nem gyakorol- l tam, hanem csak úgy ka- Slimpáltam. Szerettem zongo- j rám hangját. Úgy érintett, jpmint valami jó barát meleg J hangja. Nem kellett „valamit” p játszanom, ha csak megütöt- J tem egy hangot, már „tisztára ! mosdottam” benne, mint ahogy pDorx kisasszony mondotta volt. f Mert a puszta hang elegendő f volt ahhoz, hogy a zene szfé- J fájába emeljen, egy lehetsé- p ges, latens, csak még meg nem J szólalt zene szférájába. Mert u hiszen a zene, az nem dalok- p nak, operáknak sokasága vagy ! összessége volt. hanem nagy, ■ külön világ, amelyről csak hírt J hoztak ama szonáták, dalok és p operák (néhány véletlen virág Ja nagy mezőkről), és abban az , országban még sokkal több és ■ szebb, és egész másféle cso- I dák is vannak. Gyakran elég > volt egy hang, elég volt egy Jszó, egy pillantás, hogy enge- i met abba az országba emeljen, | mely alapjában csak egy bizo- < nyos lelkiállapotom volt. ■ “ Még három nap volt hátra [a jubileumi óda megírásának ■ határidejéig. Dettre, aki min- [ dennap könyörgött, hogy írjam i meg, már egészen elbátortala- 1 nodott, mikor az egyik estén I Bodnár úr jóvoltából mégis ' megírtam az ódát. ■ Ez váratlan dolog volt. mert J Bodnár úr mesterségének i ugyancsak kevés köze volt a

Next

/
Thumbnails
Contents