Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szombat, 1969. május 17. HÍREK — KÉPEKBEN Nguyen Thi Binh asszony, a párizsi tárgyalásokon részt vevő DNF’F-küldöttség helyet­tes vezetője Stockholmba ér­kezett. hogy részt vegyen a svéd—vietnami bizottság rend­kívüli konferenciáján. Vietnami értekezlet Párizsban James Booseveltct, az egy­kori amerikai elnök legidő­sebb, most 61 éves fiát, hátba szúrták genfi villájában. A svájci rendőrség nem hajlan­dó megnevezni a tettest, csak annyit közöl, hogy a merény­let „családi perpatvar” nyo­mán történt. Képünkön Alain Krivina (trockista) francia elnökjelölt látható. Szófiában 60 ország képvise­lője tanácskozik a nemzetközi idegenforgalom kérdéseiről. Augustin Salavat, a hivatalos turista szervezetek nemzetkö­zi szervezetének elnöke szá­molt be a tennivalókról. Évi szabadságára készül Sigrii Ficbig kisasszony. Ha a május naptár lapjai lehulla­nak, megkezdi szabadságát. A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencia pénteki, 17. ülésén Cabot Lodge nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője hivatalosan is előterjesztette azt a nyolc­pontos „béketervet”, amelyet Nixon elnök szerdai sajtóérte­kezleten hozott nyilvánosság­ra. Az ülésen az amerikai kül­dött előtt felszólaló észak­vietnami és DNFF-küldött pe­dig az amerikai elnök beszéde alapján már élesen bírálta a tervezetet, és megállaDÍtotta hogy abban a lényeget illetően, semmiféle új elem nem talál­ható. Mint a nyugati hírügynöksé­gek jelentik, Cabot Lodge, az amerikai küldöttség vezetője Nixon elnök tervezetét be­nyújtva hangoztatta, hogy az abban foglaltakkal kapcsolat­ban nem csupán az „elfogadni, vagy elutasítani” alternatíva létezik. Cabot Lodge, aki fel­szólalásában Nixon elnök gon­dolatmenetét követte, hangoz­tatta, hogy amerikai részről készek megvizsgálni más uta­kat is — a VDK négy pontját, a DNFF 10 pontját — „azzal a feltétellel, hogy ez összeegyez­tethető az általunk kifejtett néhány alapelvvel.” Harriman, volt nagykövet csütörtökön azt követelte, hogy a Nixon-kormány „hala­déktalanul vonjon ki 50 ezer amerikai katonát Dél-Viet- namból. s ahogy a szállítóesz­közök rendelkezésére állnak, kezdje meg hazaszállításukat”. A párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség volt vezetője szerint a Nixon által előterjesztett rendezési javas­latnak magában kellett volna foglalnia az amerikai csapatok egyoldalú kivonása megkezdé­sének bejelentését is. Közlemény a varsói tan fi cskozíísró l Vitát indítunk Magyar idő szerint 7.01 órakor a Vends bolygó légkörében megkezdődött a leszállóberen­dezés aerodinamikus fékező­dése, amelyet nagyarányú súlynövekedés, valamint a külső felület hőmérsékletének jelentős emelkedése kísért. A leszállóberendezés sebessége a másodpercenkénti 11,17 ki­lométerről másodpercenként 210 méterre csökkent. Ekkor működésbe lépett az ejtőer­nyőrendszer. Az ejtőernyő- rendszer segítségével végrehaj­tott 53 perces leereszkedés közben a leszállóberendezés tudományos műszerei megmér­ték a Venus bolygó légköré­nek hőmérsékletét, légnyomá­sát. vegyi összetételét, egy kü­lön mérőműszer meghatározta a leszállóberendezés helyzeté­Az Apollo—!Q útrakész Megnyílt a BiW térségében Floreal Chomon Mediavilla nagykövet és Rafa­el Iglesias pavilonigazgató adott tájékoztatást a kiállítás anyagáról. A nemzetek pavilonjából a körséta a brazil pavilonba vezetett, ahol a vendéglátók elmondották: a brazil kiállítók elsősorban a brazil kávét sze­retnék propagálni. A francia pavilonban Ray­mond Gastambide rendkívüli és meghatalmazott nagykövet üdvözölte a vendégeket, akik­nek M. Estardy Igazgató mu­tatta be a sok technikai új­donságot nyújtó pavilont, s a BNV-n többségben először ki­állító cégek érdekesebb ter­mékeit. Vaszil Bogdanov nagykövet és Hriszto Grigorov Iiriszto pavilonigazgató fogadta a kör­séta részvevőit a tavalyinál kétszer nagyobb bolgár pavi­lonban. Különösen az elektro­nikus számológépek, és az író­gépek keltették fel a vendégek figyelmét. A körséta részvevői követ­kező állomásként az olasz és a román pavilont tekintették meg. A Szovjetunió kiállításánál F« J. Tyitov nagykövet, vala­mint A. Csudakov pavilonigaz­gató várta a látogatókat. A kétezer négyzetméteres pavilon és a mintegy 1500 négyzetméteres szabadtéri ki­állítás nagy változatossággal mutatja be a Szovjetunió ipari termékeinek széles skáláját. A látogatók nagy érdeklő­déssel nézték meg a kiállított fotoberendezéseket, a rádió- és televíziókészülékek sorát, köztük a színes vevőkészülé­ket. Láthatók a pavilonban különleges orvosi műszerek és berendezések, és agy olyan, a földalatti vasútnál használha­tó „jegyszedőgép", amely tu­lajdonképpen nem is ad és nem is szed jegyet, de mégis­csak a megfelelő „obulusok” lefizetése ellenében engedi to­vább az utast a járműhöz. A pavilon melletti szabadtéri kiállításon a szovjet vendég­látók a különleges járműve­ket mutatták be. Köztük új típusú, univerzális traktorokat. A körséta utolsó állomásán, az Amerikai Egyesült Államok pavilonjában hangoztatták, hogy idei kiállításuk célja az amerikai csomagolástechnika bemutatása. Nincs az a kitű­nő áru — mondták —, aminek értékét az ízléses, korszerű, jó csomagolás ne tudná növelni. A körséta a kora délutáni órákban ért véget. Ezután megnyílt a BNV a nagyközönség számára. Az Apollo—10 útja nyolc napig tart majd. Az űrhajó felbocsátását helyi idő szerint 12.48 órára (budapesti idő sze­rint 17.48 órára) tervezik. A hordozórakéta ugyanaz a Sa- turnus—5 típusú rakéta, amely az eddigi Apollo-űrhajókat is pályára juttatta. Vasárnap indul útjára az amerikai Hold-program vég­rehajtásának utolsó főpróbája­ként az Apollo—10 űrhajó. Az űrhajó a Hold közvetlen kö­zelébe juttatja a holdkompot, a Lunar Module-t, amelyet az égitest felszínétől kb. 15 kilo­méterre próbálnak ki, működés közben. (Folytatás az 1. oldalról) sárvárosban körsétára indul­tak. Első útjuk az Országos Mű­szaki Fejlesztési' Bizottság pa­vilonjába vezetett, ahol a ven­dégeket Kiss Árpád miniszter, az OMFB elnöke fogadta és kalauzolta. Nagy érdeklődés­sel szemlélték a korszerű elektronikus berendezéseket. A Magyar Tudományos Aka­démia pavilonjában Ligeti La­jos, az Akadémia alelnöke fo­gadta a látogatókat, akik itt megismerhették például a nagy tisztaságú, vékony fém­szalagok előállítására alkal­mas új berendezést. Ezután a könnyűipari pavi­lonba látogattak, ahol Nagy Józsefné könnyűipari minisz­nöke, Sz. M. Stemenko hadse­regtábornok vezette. Az értekezleten vélemény- cserét folytattak és kidolgoz­ták a baráti országok hadse­regei harckészültségének to­vábbi fokozására irányuló gyakorlati javaslatokat. Az értekezlet részvevői megtekin­tették a lengyel néphadsereg bemutató gyakorlatait. Az egyesített parancsnokság terve szerint ez év május 12 —16. között Varsóban értekez­letet tartottak a Varsói Szer­ződésbe tömörült államok hadseregeinek vezérkari (fő­törzs) főnökei az egyesített fegyveres erők harckészültsé­gével kapcsolatos kérdésekről. Az értekezletet az egyesített fegyveres erők törzsének fő­A Venus—5 szovjet űrállo­más 130 napos repülés után, amelynek során körülbelül 350 millió kilométert tett meg, pénteken sikeresen befejezte bolygóközi útját és sima le­szállást hajtott végre a Venus bolygó légkörében. Áz űrállomás civilt a boly­góra egy emblémát Lenin domborműves arcképével, és a Szovjetunió állami címerével. Mialatt Nap körüli pályán ha­ladt, az űrállomással szilárd és rendszeres rádiókapcsola­tot tartottak fenn. Földről ér­kezett rádióutasításokra a Ve­nus—5 különböző mozdulato­kat végzett a világűrben. A fedélzetén elhelyezett műsze­rek segítségével széles körű tudományos vizsgálatokat vé­geztek a világűrben végbeme­nő fizikai folyamatokra vonat­kozólag. Május 16-án, magyar idő szerint 5.08 órakor a Ve­nus—5 ötvenezer kilomé­terre közelítette meg a Venus bolygót. Ekkor a földről utasítás ér­kezett, hogy az űrállomás kezdje meg útjának befejező szakaszát. Mielőtt a Venus—5 bejutott a bolygó légkörébe, az űrál­lomásról önműködően levált a leszállóberendezés, amely fe­délzetén magával vitte a tu­dományos és mérőműszereket. 1 Ibis-5 leszállt a Yensra nek magasságát a bolygó fel­színe fölött. A mérések ada­tait a leszállóberendezés rá­diókészülékei folyamatosan közvetítették a földre. A Szov­jet Tudományos Akadémia in­tézeteiben feldolgozzák a Ve­nus bolygó légköréről szerzett ! fontos tudományos adatokat. Mialatt a Venus—5 sike­resen befejezte útját, a Venus—6 automatikus űr­állomás, amelyet január 10-én bocsátottak l’cl, kö­zeledik a Venus bolygó­hoz és május 17-én, ma­gyar idő szerint 7.03 óra­kor jut be annak légkö­rébe. A szovjet tudomány és tech­nika újabb dicsőséges oldal­lal gazdagította a világűr meghódításának történetét. tani újra bejárni a meglett ember gondolataival. Meg- megálltam, nézelődtem, virá­got szedtem, mire a Melegol­dalba értem, a temetőbe, hosz- szú ujjaim sem érték át a csokrot. Szüleim sírjához kö­zeledve meglepődtem: ismét állt az elsőnek elment édes­apámnak emelt síremlék fe­hérmárvány tömbje, melyet tavalyelőtt döntött le valaki harmadszor oktalan haragjá­ban, vagy ittas garázdálkodás­sal. Én éppen azt akartam megnézni, hogyan lehetne is­mét a helyére tenni, de végle­gesen, hogy ne csúfíthassák el többé könnyen, s lám, valaki megelőzött! Vajon ki le­hetett, unokahúgom nem be­szélt erről legutóbbi levelében. A rokoni körben, a régóta esedékes, jó ízű beszélgetésben aztán erre is sor került, s megtudtam, Dakk Pali bátyám javíttatta ki a síremléket. Meghatódtam, noha tudtam, Pali bátyámnál az a kis tett az emberségnek olyan magá­tól értetődő gesztusa, mint a többi, melyeknek gyermekko­romban sokszor tanúja lehet­tem. Mennyire sajnáltam, ami­kor másnap, vasárnap délelőtt elindultam megköszönni, amit tett, hogy nem találtam ott­hon. Pedig hogy kívántam azt a találkozást, milyen jól elbe­szélgettünk volna saját termé­sű borát kortyolgatva, ahogyan ők cselekedték valamikor, ami­kor én még csak gyűjtögettem az útravalót, tanultam a szer­számok fogását, hasznát, a munka ízeit, s az emberi együttlétek feledhetetlen örö­meit. Ma tudom igazán, mi­lyen szerencsém, hogy olyan tanítóim voltak gyermekvilá­gom legfogékonyabb éveiben, amilyen édesapám, bányász Kiss Gyula bátyám és Bakk Pali bátyám volt. Gergely Mihály: Bakk Pali bátyám tér fogadta a vendégeket. Elő­ször az élőképnél időztek, ahol balett-táncosok bemutat­ták a különböző korok öltöz­ködési divatját, utána azonban a mai divatból kaptak bősé­ges ízelítőt. A pavilonban Fock Jenő külön-külön is ér­deklődött egyes vállalatok munkája, várható fejlődése iránt. A Petőfi-csarnok bejáratá­nál dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter üdvözöl­te a vendégeket, akik elsősor­ban a szerszámgépipari, a hír­adástechnikai és műszeripari részlegeket keresték fel. Ezután a vendégek a nem­zetek pavilonját keresték fel, A szíriai kiállítást Musszaed A1 Kudszi pavilonigazgatc mutatta be. Kuba kiállítási ra, hogy birokra keljen a megingó rakománnyal. Magas, vaskezű ember volt apám, de akkor az ő ereje is kevés lett volna, menthetetlenül maga alá gyúrja a nehéz teher, ha Pali bátyám melléje nem ugrik, s nem segít neki. Dobogó, súlyos léptekkel haladtak előre, Pali bátyám nyugtató baritonján óvatosságra biztatta a lovakat, fogcsikorgatva nyögtek, fél­szavakkal káromkodtak az embertelen erőlködésben; így menekültünk meg a kiszámít­hatatlan szerencsétlenségtől. Sokszor megfigyelhettem, mennyire szívesen dolgoznak együtt, milyen tökéletesen ér­tik egymást, szavak nélkül is tudva, kinek mi a dolga. Sok másban is hasonlítottak, talán ezért érezték olyan jól magu­kat a munka utáni vacsorá­zás, borozás órájában, s ezért szerettem én is ott ülni kö­zöttük harmadiknak, noha en­gem kevéske munkám után még alig illetett meg az egyen­rangú férfinak kijáró külön- pohár, s az ugyancsak figye­lemmel hallgatott megszólalás joga, mellyel annyi mással együtt bölcs apám ajándéko­zott meg már tízéves korom­ban, s tudomásul vették ezt a , hozzánk bejáratos felnőttek is. Hosszú évek után most ju­tottam ismét haza, Varbóra, és nem a kényelmesebb utat vá­lasztottam, nem a Miskolcról fél óra alatt hazaérő autóbuszt, hanem a kétórás utat a kis- vonaton, s gyalogosan át az Aranygarádicson. Igen, gyer­mekkorom éveken át minden­napos útja vonzott, azt kíván­gyon szerettek egymással be­szélgetni, pedig édesapám a fél világot bejárta, mint ka­tona és hadifogoly, Pali bá­tyám meg talán Budapestig, ha eljutott, azért a szóra érdemes témából sosem fogytak ki. Hogy is emlékeznék már, mi­ről beszélgettek akkor, annak az órának a hangulata mégis kitörölhetetlenül tisztán él bennem. Másik alkalommal a Bárne- vónáról, az apai nagyapámtól ránkmaradt kaszálóról vittük haza a szénát. Nemhiába ne­vezte el jó humorú nagyapám a Medefö legszélén, az erdő mellett meghúzódó földdarab­kát Bárnevónának, inkább csak a gondunk volt vele, mint hasz­nunk. Valaha szőlő termett ott, de az erdő árnyékában és a köves, sovány talajon kipusz­tult, akkoriban már csak há­rom tőke árulkodott déd­apám vállalkozó kedvéről. Akkor is hármasban voltunk, de nem hagytuk estére a fu­vart, mert a meredélyes, rossz utakon - igazán szükség volt Pali bátyám minden ügyessé­gére, tapasztalatára. Én sem ülhettem fel a széna tetejére, mert amíg ki nem értünk a Gerendásra, bármely percben felborulhatott a rakomány. S valóban, alig haladtunk két­száz métert a tavaszi esőzés­kor csúnyán kimosott ferde úton, megbillent a szekér. Fel is dűlt volna, ha édesapám és Pali bátyám nincs készenlét­ben. Édesapám a veszélyes út­szakaszon végig a szekér mel­lett haladt, vastag nyelű villá­ját a szénába döfte, készen ar­Vagy tizenöt éve nem lát­tam, már tiz-tizenkét éves unokái vannak, de ő ma is úgy él bennem, ahogyan gyermek­korom emlékei megőrizték. Ha rágondolok, mindig a nyár, a szénaillat, s a lefegyverző em- beli nyíltság, természetesség jut eszembe. Édesapámnak, a napibéres rakodóőrnek, volt egy kis természetbeni járandó­sága az erdőkincstártól, a Dobrica réten. Oda mindig szívesen kimentem megforgat­ni a lekaszált szénát, mert az az út, az a nap maga volt az édes meglepetésekkel, felfede­zésekkel teli kaland. Csak a délelőttöt kellett szorgalmasan végigdolgoznom, hogy a pata­kocskával kettéosztott kis ré­ten megforgassam a szénát, hogy mire estefelé megjön szekerével Pali bátyám, és a Mahóca-rakodóról édesapám, tökéletesen száraz legyen. Egyedül . oltam a bükkfákkal körülvett tisztáson, körülfolyt a száradó füvek, virágok me­leg, fűszeres illata, a madár­ének, visszhangzó kakukk­kiáltozás, apró, zöld gyíkok szaladgáltak körültem, s ha le- lehevertem az árnyékba, a makulátlan kék eget láttam. Alkonyattájt aztán megjött Pa­li bátyám; az volt csak az iga­zán bámulnivaló! Amivel én fél napon át vesződtem, az ne­ki fél órára való volt, s mire késve édesapám is előkerült, rakodhattak is a szekérre. Ránkesteledett. Hanyatt fekiid- \ tem a ringó szénásszekér tete­jén, fölöttem a feketekék ég, aranycsillagok, mellettem édes­apám, meg Pali bátyám. Na­A gyermek és szülő vitájá­ban nem foglaltunk állást. Olvasóink hozzászólásait vár­juk, hogy közösen keressük a helyes feleletet rá, milyen le­gyen napjainkban a család tagjainak egymáshoz való vi­szonya. Hogyan lehet legalább otthon konfliktusok nélkül együtt élni? Várjuk hozzászó­lásaikat. Lapunk holnapi, vasárnapi számában cikket közlünk Gye­rekek, akik visszaütnek cím­mel. Írásunkat vitaindító cikknek szántuk. Témája: joga van-e az apának parancsolni a saját otthonában? Mit mondanak er­ről a felnőtt, de a szülőktől elidegenedett gyerekek, mit szól mindehhez az apa?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents