Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-16 / 110. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Péntek, 1969. május 16. Tanulni, tanulás nélkül Jegyzetek a vizuális ismeretterjesztésről iM„.i a festészetnek nincs „lile! * szüksége különféle nyelvek tolmácsolására, mint az irodalomnak, és könnyen megérteti magát az emberekkel, akárcsak a természet által létrehozott dolgok” — írta hajdan a reneszánsz zseniális alkotója, Leonardo da Vinci, és — művészeti nevelésről szólván — rá szívesen hivatkoznak azok is, akik soha nem olvasták az idézetet. Azt már sokkal kevesebben emlegetik, hogy ugyanez a Leonardo mégis kódex-oldalakat írt és rajzolt tele a festészet elméletéről, hosszú fejezetekben foglalta össze nézeteit „A Csillogásról”, „Árnyékról és Fényről”, sőt arról, „Hogyan lehet felismerni a jó festményt, s milyennek kell lennie, hogy jó legyen”? — és bár könyvét elsősorban festőknek szánta, bőségesen okultak belőle már akkor is azok, akik nem csinálják, csak csodálják a festészetet. Évszázadokkal ezelőtt Leonardo is részt vett a maga módján abban a tevékenységben, amit ma úgy hívunk: művészeti ismeretterjesztés. Nem túl szép, nem is túlságosan népszerű kifejezés, jó néhány embert — szerkesztőségbe érkezett levelek, telefonok, szóban elmondott bosszankodások bizonyítják — egyenesen ingerel. „Amit magyarázni kell, az már nem művészet” — gyakorta így szól a bosszús ítélet, és mennyire igazságtalan — annyira érthető is ez a kifaka- dás. Üzemben, szántóföldön, íróasztal mellett eltöltött műszakok után arra talán még kapható az ember, hogy olykor elmenjen egy kiállításra, múzeumba, megnézzen egy tv- műsort valamilyen művészeti alkotásról. De hogy még utána (vagy előtte) „magyarázatokat” hallgasson, mert csak így érti igazán a látottakat — akkor inkább a művészet sem kell. Pedig a hozzáértésnek nem mindig ez az ára, a kifejezésben: „művészeti ismeretterjesztés”, sokkal barátságosabb és hangulatosabb dolgok is rejlenek annál — a sokak számára nyomasztó — elképzelésnél, hogy zárt terembe ülve hallgassuk egy ember több órás magyarázatát, vagy napi fáradságos munka után nehezen emészthető könyvekből „bevágjuk” a művészetet. Maradjunk mindjárt a könyveknél. Ezekből is többféle van, és a képzőművészeti kötetek közül a legbarátságosabbak a különböző albumok, reprodukciós gyűjteményeid. Barátságosak, mert nem szöveggel, sokszor nehéz, idegen szavakkal és szakkifejezésekkel telt szövegekkel akarnak elsősorban hatni, hanem a látvány szépségével, reprodukált, sokszorosított remekművek közvetlen szavával. Többet is érnek a nem-szakembernek minden mégoly tudományos szövegnél, hiszen Leonardo óta (ha nem előbb) köztudott, hogy a művészet megismeréséhez közelebb visz a legkisebb látvány, mint a legjobban megírt szöveg. És van még egy előnye az albumnak: otthon van. Csak le kell emelni a polcról, csak el kell hozni a könyvtárból, vagy az üzletből, s mindenféle kényelmetlenség nélkül a világ legrangosabb alkotásaival ismerkedhet az ember. Van hátránva ls:dr|gas A közkönyvtárak albumválasztéka mellett azonban még egy ajánlata van a „barátságos ismeretterjesztésnek”: a reprodukció, Ezek a darabonként és szinte fillérekért vásárolható mind jobb minőségű színes nyomatok igazán bárki számára elérhetők, s ugyanazt nyújtják „részletre”, mint a drágább kötetek. Mert a papírra nyomott reprodukció mellett mind több a híve a „celluloidra nyomott reprodukciónak” is, és az utóbbi esztendőkben-hónapok- ban mind több az olyan dia is, amely méltó egy művészeti gvűjtemény összeállításához. És a reprodukcióknál hatásosabbak is. A művészi dia tulajdonosa eredeti méretben vetítheti szobája falára az egyetemes művészet remekeit, az igazi illúziónak határt csak a vászon, a szoba nagysága szab. Esetleg a diapozitívek választéka és minősége. Ezen a téren mostanában, ha nem is elég sok változás történt — a minőségben, mennyiségben javuló hazai gyártás máris sok műértőt nevel, saját otthonában. Látni, nézni, megfigyelni — ez a leonardói elv nem változott, ha a festészet-szobrászat nagyon sokat is változott Leonardo óta. A modern művészet „érthetétlenül” idegen alkotásaira különösen érvényes ez a „használati utasítás”. Hiszen amit másodszor, harmadszor látunk, az már nem bosszantóan szokatlan, és tizedszerre talán már az ismerősnek (ha nem is a teljesen megismertnek) szóló természetességgel fogadjuk, talán bosszantóból kedvelt ismerőssé is válik. Az album, a reprodukció, a diapozitív és a diafilm e sűrűsö- dő-barátságosabbá váló találkozásokat segíti elő — barátságos környezetben, otthon. Ezt teszi új társuk, a televízió is. Még mindig nem a tv tudatos ismeretterjesztő előadásaira, művészettörténeti filmjeire gondolunk! Csak a t.v- híradók néhány percnyi „kiállítás-előzeteseire”, vagy a nagy múzeumokról készült filmekre, amelyekhez ugyan van magyarázat, de a lényeg a képernyőn van szöveg nélkül: a látvány. A műalkotás látványa persze a legkitűnőbb reprodukciónál, diánál, a legszellemesebben fényképezett tv-műsornál is tökéletesebb, ha természetes: ha magát a műveket látjuk. Kiállításra járni, múzeumban ismerkedni — még mindig magyarázat nélkül! — ez ugyancsak hasznos ismeretterjesztés. Nem kell hozzá okvetlenül vezető, katalógus sem, csak érdeklődő szem, szépet kereső figyelem. És persze, múzeum, kiállítás. Ez a lehetőség nem mindenütt egyforma, de amikor a városba járás mindennapossá válik, sőt mind gyakrabbak a falusi (nem egyszer: tanyai) bemutatók, a kiállítás is egyre kevesebb ember számára lesz elérhetetlen. loV áll a dolog a művé~T ** szeti ismeretterjesztés „fárasztóbb” formáival is. Mert a barátságos, otthoni, kényelmes formák mind beve- zetői-kiegészítői ezeknek, amelyekről most nem beszéltünk. Ha úgy tetszik, lépcsőfokok. Hiszen, aki megtanulta szeretni a művészetet kiállításon, diafilmen, vagy akár otthon díványon heverve, lapozgatás közben, ha igazán rájött arra. hogyan lehet „tanulás nélkül tanulni” — előbb-utóbb nem elégszik meg ennyivel. Nincs kizárva, hogy egyszer csak magától érdeklődni kezd a tv magyarázó műsorai, a művelődési házak hosszabb előadásai, tárlatvezetések kollektív magyarázatai — e „fárasztó” ismeretterjesztő formák — iránt. És ráébred, hogy nem is olyan fárasztóak. It. Gy. S Mis kőid Szimfoniku Zenekor hangversenye Nagy igényű, érdekes összeállítású, szépen fejlődő zenekarunk műsoranyagát hatásosan bővítő műveket hallottunk a hétfő esti zenekari hangversenyen. Az est szólistája Mező László volt, a cselló művészetének fiatal és már európai hírű mestere, vezényelt Mura Péter Liszt-díjas. " Elsőként .Debussy Egy faun délutánja című szimfonikus műve hangzott el. A Mallarmé költeménye nyomán írt zene Debussy művészetében is külön helyet foglal el. E zene letompított. izgalmasan csábos hangjainak előadása vérmérséklet és ízlés dolga. Előadása ma is és mindig nehéz és kényes feladat elé állítja a dirigenst és a zenekart, mert nehéz visszaadni a Faun-zene megfoghatatlan zengését, révedező eltűnődését, melodikus vonalainak utánozhatatlan báját, harmóniáinak ingerlő zamatét és fölényes eleganciáját. E mű formálása is forradalmi, hiányzik belőle minden megszokottság, a fő- és melléktémák szembeállítása, a forma kötöttsége. Mindezt azért mondtam el, mert első és egyszeri előadása a zenekarnak mindenképpen tiszteletet érdemlő törekvés, de természetesen nehézségekkel is jár. A mű előadása valóban vérmérséklet és ízlés dolga és Mura Péter vezénylésével fegyelmezett, talán kevésbé színes, de ízléses változatot hallottunk. Örülnünk lehet annak, hogy Fi I mj egy set Tiltott terület Magyar bűnügyi filmdrámaként hirdetik a plakátok, újságreklámok, ajándékba osztogatott gyufásdobozok Gábor Pál most bemutatott filmjét, a Tiltott területet Az a néző, aki a szokvány bűnügyi történetek, a krimik elvárásával ül be a nézőtérre, alighanem csalódik. Az viszont, aki a felszínes rendőrösdi helyett igazi drámát vár, aki szívesen gondolkodik együtt a film alkotójával és szereplőivel, s szereti továbbfűzni a frissen kapott impressziókban rejlő gondolatsorokat, értékes alkotással találkozhat. Gábor Pál elsőfilmes rendező, filmjének Vészi Endre novellája, a Füstszagúak szolgált alapul, amit együtt írtak át forgatókönyvre. Az eredeti történet több lényeges módosításon ment át, magva azonban változatlan maradt. A néhány év előtti budapesti gumigyári tűz szolgáltatott apropót a filmtörténethez. Nem ezt az üzemi tüzet látjuk most rekonstruálni, nem a valóságos történet jelentkezik most művészi átfogalmazásban, hanem egy, a valóságoshoz hasonló eset, amely kiindulásul szolgálhat a film alkotójának súlyos társadalmi kérdések boncolgatására. Jóllehet a film egyik kulcsszereplője az ügyész, aki az eg^|es ember felelősségét kutatja, a Tiltott terület nem elsősorban bűnügyi film, hanem sokkal mélyebben kutató, elemző dráma, amely a konkrét eseten kívül a más, hasonló, előfordulható események gyökereit keresi. A filmbeli gyárban a technológiai fegyelem megsértése tüzet okozott. Nem is kicsit, hiszen egész üzemrész égett porrá, a kár 30 millió forint, s nem utolsósorban egy emberélet, s a másikat, a véletlenül a liftben felejtett özvegyet is valósággal a csoda mentette meg a biztos kínhaláltól. De vajon ki követte el valójában a hibát? Az a segédmunkás aki megfeledkezett egy mozdulatról, egy huzatajtó nyitva hagyásáról. Az az üzemi főmérnök, aki ezt a primitív szükség-eljárást engedélyezte és alkotmányossá tette, vagv az a csoportvezető, aki nem ellenőrizte beosztottjának munkáját? Esetleg az a leváltott csoportvezető, aki mindig helytelenítette ezt a technológiát? Vagy valahol máshol kell az okot keresni? Hiszen nagyszerű és nagyon drága külföldi géppel történt a hiba. A géphez tartozó szabályozó automatika viszont hiányzott, mert megvásárlása közben a deviza kevésnek bizonyult, s ezért kellett az automata gép helyett egy segédmunkásnak az ajtó nyitásával és csukásával szabályozni egy robbanásveszélyes gép hőmérsékletét. A szigorú szűkszavúsággal fogalmazott film sorra felvillantja a kérdéseket, amelyek a felelősséget próbálják tisztázni, vagy legalább megközelíteni. Keresi az emberi kapcsolatok szálait, az egymáshoz kötő. vagv egymástól elválasztó kapcsolatokat. Keresi az okot. miként lehetséges, hogy valakit ne is keressenek. mert közvetlen munkatársai sem emlékeznek az arcára, s lehetséges-e olyan létszámhullámzás egy gyárban, ahol a segédmunkásokra nem is érdemes emlékezni. Jóllehet, letartóztatással végződik a film, mégsem nyugodhatunk meg. A történet nem zárulhat le megnyugtató módon. Az emberi kapcsolatok ilyetén feltárása, a magyar munkásosztály, egy gyár dolgozói életének ilyen megközelítéssel történő bemutatása egészségesen nyugtalanít. Nem vitára, de gondolkodásra, önmagunk környezetének elemzésére sarkall. Kevés szó esik a filmben. Gábor Pál egyetlen felesleges szót sem ejt, egyetlen felesleges kockát sem mutat fel. Lényegre törő szerkesztés, o társadalom. iránti felelősség érzete, s ennek az oknyomozó felelősségnek művészi megfogalmazása. lényegi megragadása jellemzi a Tiltott területet. Zsombolyai János képei roppant érzékletesek. A szereplők közül Avar Istvánt, Bánffy Györgyöt, Vadász Zoltánt, Né- methy Ferencet kell kiemelnünk. Örömmel nyugtázhatjuk. hogy ismét született egy értékes, magas színvonalú magyar filmdráma. A főnök 12-kor A most bemutatott NDK- beli krimiben a címben idézett és a filmben többször emlegetett titokzatos főnök a film utolsó méterén megérkezik. Kitudódik, ki az irányítója a nagyszabású aranycsempészésnek, minden bűnös lelepleződik, a rendőrség jó munkát végzett. Szokványos fordulatok során pereg a cselekmény, a nem túl igényes krimi játékok kedvelői izgulhatnak. A film alkotóinak látszólag szándékukban sem volt ennél többet adni. Benedek Miklós Ssől fi múzeum Mvcsehen A Mecsek napsütötte déli lejtőjén valóságos „szölőmúze- um” alakult ki. Hazánk legnagyobb szőlőfajta-gyűjteménye ez, s Európában is csak egy franciaországi montpellieri gyűjtemény múlja felül. Az első oltványokat 1952 tavaszán ültette el itt Németh Márton, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Azóta állandóan szaporítja a „múzeumi tárgyak” számát és ma már Európa valamennyi szőlőtermő országát képviselik az itt elhelyezett fajták. Ezekben a napokban, hetekben újabb 130 szőlőfajta oltványait ültetik el a Mecsek lankáin. Ezeket Franciaországból, Csehszlovákiából, Olaszországból, a Szovjetunióból és az NSZK-ból kapta az intézet. Ily módon a szőlőfajták száma ma már megközelíti, sőt az alfajtákkal és a klónokkal (származékokkal) együtt meg is haladja az ezret. Fontos kutatási program színhelye is az élő múzeum. Minden fajtából 15—15 'őkét nevelnek fel és állandóan figyelemmel kísérik, hogy az esetleg kiemelkedően ió tulajdonságú fajtákat elszaporítsák, bevonják a hazai köz- termesztésbe. zenekarunk ilyen kényes műveket műsorra tűzhet. Mező László, a nemzetközi zenei életben már több kitüntetéssel és díjjal jeles művészünk, Sosztakovics gordonka- versenyét a műhöz méltó előadással szólaltatta meg. A rendkívül könnyed, elegáns, természetesen zenélő virtuóz játékát itt-ott a zenekarunk egy kicsit nehézkesen követte. A közönség értően hallgatta Sosztakovics olykor groteszk és semmi esetre sem szokványos zenéjét és Mező Lászlót ráadás erejéig ünnepelte. Még egy érdekessége volt a hangversenynek; Berlioz viszonylag ritkán hallható műve, a Fantasztikus szimfónia. Ezen az estén két francia mestert hallottunk, és közülük Berlioz láthatóan közelebb állt a zenekarhoz és a dirigenshez. Az öttételes drámai cselekmé- nyű és programábrázolású romantikus szimfónia „története” egy fiatal muzsikusról szól, akinek lázas víziói adják a szimfónia programját. Szépen megoldottnak hallottuk az első tételt kivéve a többi négyet. Ügy érezzük, zenekarunknak vannak már rejtett színei és izzása, amelyeknek felszínre hozása még sok szépet ígér. Ezek kiérlelése azonban több alkalmat és szereplést kér. V. Zalán Irén A diákszín'álszás kapcsait Sok színdarabot mutatott már be a mezőkövesdi gimnázium színjátszó csoportja. A csaknem hatodik x-ét élő intézményben mindig otthonra talált a színjátszás. Már a 30- as, 40-es években adtak elő darabokat, amelyek sikeréről számos korabeli tabló tanúskodik. Jó ideje azonban csak az irodalmi színpad működött. Vers és próza, oratóriumszerű feldolgozások — mint például a három éve bemutatott Antigoné — tartoznak re- pertoárukba. A diákszínjátszás — legalábbis úgy tűnt —, elveszett. Pedig sok tehetséges tanuló akad középiskola-szer- te, akik egyéniségüknek megfelelő szerepek eljátszására alkalmasak. Most hosszú idő után ismét a színjátszók vehették birtokukba a művelődési otthon színpadát. Moliére remekét, a Tartuffe-öt mutatták be. Hogy miért pont ezt? Mert mondanivalója elévülhetetlen. A diákok remekül oldották meg a szerepszabta feladatukat. Az ügyes díszletezés is emelte a színvonalat. A stilizált, napjaink színházában annyira elterjedt jelzett díszleteket saját erőforrásból, a politechnikai oktatáson készítették. A darab bemutatója — mert több előadást is terveztek — a nagyszerű élményen túl, a magyar szakos tanárok munkáját is segítette. A színjátszók további terveikben a szép hagyományok továbbvitelét szeretnék szolgálni. Műsoruk repertoárját a kötelező olvasmányok színdarab adaptációival szeretnék bővíteni. (Sz) PA úzeumigazgatók országos értekezlete Sárospatak látta tegnap vendégül az országos és megyei múzeumok vezetőit, a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a megyei tanácsok képviselőit. Az ország minden részéből összesereglett múzeumi szakemberek előtt tegnap először Esíi Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója számolt be a tanácsköztársasági évfordulóval kapcsolatos múzeumi eseményekről. Országosan, mintegy 60—70 nagyobb kiállítást rendeztek az évforduló kapcsán, örvendetes, hogy a múzeumi rendezvényeket széles körű gyűjtőmunka előzte meg, ennek eredményeként sok új dokumentum, fénykép, plakát, hadifogoly-újság, plakátterv került elő. A kiállítások támaszkodtak a történelemtudomány új eredményeire, hiteles képei nyújtottak a Tanácsköztársaságról, tükrözték annak népi jellegét. A továbbiakban a felszabadulás 25. jubileumának előkészítéséről volt szó. A programok célja, hogy a múzeumok sajátos eszközével szemléltessék negyedszázad társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális eredményeit, az ország, a nép megváltozott életét. Budapesten központi reprezentatív kiállítást készítenek elő az országos múzeumokkal együttműködve. A megyei múzeumi szervezetek kiállításaikon a megye 25 éves fejlődésének alapvető sajátosságait tárják a látogatók elé. Szombathelyen megnyílt a megye állandó munkásmozgalom-történeti múzeuma. Karancsberényben a Nógrádi-féle partizáncsoport harcálláspontján partizán emlékmúzeumot létesítenek. —trcba— Nettem Neked Neki nadrág nagy választékban. Több mint 100 000 nadrágból választhat igényének megfelelőt a szaküzletekben, áruházakban és ÁFÉSZ-boltok- ban. Az egész ország területére szállít a Férfi és Fiúmba Nagykereskedelmi Vállalat Budapest. V.. Aranv János u. 2?
