Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 109. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG \ Csütörtök, 1969. május 15. ÜK— Adatok analfabétákról A világszerte folytatott felmérések szerint az analfabéták között a nők vannak többségben. 25 százalékkal több írástudatlan nő van, mint ahány férfi. Afrikában a nők 87 százaléka írástudatlan, míg a férfiaknak csak 60 százaléka. Az arab országokban a nők 88 százaléka és a férfiak 65 százaléka analfabéta. Ázsiában a nők 61 százaléka, a férfiak 41 százaléka. Az új oktatási módszerekről tanácskoztak Az általános iskolai oktatás korszerű módszereit vitatták meg azon a tanácskozáson, amelyet a napokban tartottak Mezőcsáton, a járási tanács művelődésügyi osztályának szervezésében. A tanácskozásra azokat a nevelőket hívták meg, akik oktató-nevelő munkájukban eddig is eredményesen alkalmazták az oktatási reform megkövetelte új módszereket. A rendkívül élénk érdeklődéssel kísért tanácskoSzabadtéri rajzterem záson egy-egy íeiszólaió szinte kiselőadásnak is beillő módon ismertette a munkájában alkalmazott új módszereket. A részvevők egyöntetűen állást foglaltak az oktatási reform szükségessége mellett. A tanácskozás szervezői elérték céljukat: a nevelők konkrét tapasztalataik alapján számoltak be az általuk alkalmazott új, korszerű oktatási formák bevezetésének eddigi eredményeiről. A jó tapasztalatokat pedig közkincsként viszik tovább a járás valamennyi iskolájába. Molnár József Mezőcsát .4 ,. felsőoktatási inCL,J»" tézményben a közelmúlt napokban ismertették a hallgatókkal a későbbiekben esetleg bevezetésre kerülő rendelettervezetet, amely a részükre juttatható támogatásokat — ösztöndíj, kollégiumi ellátás stb. — szabályozza. A rendelettervezet szerint — a csalódban egy főre jutó jövedelmi kategóriákat figyelembe véve öt csoportba sorolt tanulóknál — csak a 2,5-es tanulmányi átlagot meghaladók kaphatnak bármilyen támogatást. Első hallásra talán nem tűnik visszásnak ez a korlátozás, hiszen a 2,5-es tanulmányi átlag valóban nem Sssássesser forintot érő park — társadalmi munkából A miskolci Palóczy utca! Általános Iskola VUI. b. osztályos növendékei a természet után rajzolják Miskolc nevezetesebb épületeit. Foto: Szabados György Kunt Ernő kiállítása a műegyetemen A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kulturális bizottságának egyre örvendetesebben szaporodó közművelődési, művészeti rendezvényeinek sorában igen értékesnek ígérkező rendezvény lesz ma, május 15-én délután 3 óraÉrtcsítjük pébégáz fogyasztóinkat, hogy második (tartalék) üeszerzésére most lehetőséget nyáitank! A második palack megvásárlásához kiutalásra nincs szükség. Postautalványt a második palack befizetésére a pébégáz cseretelepek adnak. A második palackkal háztartását korszerűsíti, és lehetősége van minden palack teljes kiüri- :ésére' Kőolajvezeték Vállalat oébégáz főosztály Bp., V., Alpári Gyula utca. 4. szám. MINDEN ember szereti, ha portója, házatája szép és rendes, ha mások is elismerő szavakkal méltatják udvarát. így vagyunk ezzel mi is, a Putno- ki Mezőgazdasági Technikum diákjai. Eddig is minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy iskolánk udvara és környéke szép, kellemes, rendezett legyen. Nem sajnáljuk a fáradságot, a tanulás utón végzett társadalmi munkát, amely nemcsak hasznos, hanem mindig vidám és kellemes is. Sokat dolgoztunk már az elmúlt években is, hogy iskolánk udvara zöld, virágos, hatásában kellemes és esztétikus legyen. De az idén elvégzett társadalmi munka minden eddiginél több és értékesebb volt. Igazgatónk, dr. Kiss Béla kezdeményezésére új, tágas és igazán szép parkot építettünk iskolánk épületei mögött. A területen nagy, sűrű lombú, árnyas fák élnek. A fák alja eddig meglehetősen elhanyagolt volt. Most ezt is rendeztük. Délutánonként ásóval, lapáttal, kapával, csákánnyal vonultunk ki a nagy fák alá, és bizony, sokszor megizzadtunk a nehéz munkában, amit azonban szívesen csináltunk, hiszen kezünk munkája nyomán és szemünk előtt szépült napról napra, született újjá a tágas park. Rengeteg földet megmozgattunk. Előbb el kell szállítani a felgyülemlett salakot és a terméketlen földet. Helyére friss, termő talajt terítettünk. Ezt elsimítottuk, lehengerez- tük és bevetettük fűmaggal. Munkánkhoz sok segítséget kaptunk a helyi termelőszövetkezettől, az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszttől és az iskolához tartozó tangazdaságtól. Traktorok, pótkocsik és egy markológép segített a földmunkák elvégzésében. Ma már serken a fű és a virágokat is kiültettük. A társadalmi munka egyben tanulságos is volt számunkra, hiszen mezőgazdasági technikusok leszünk és a gyakorlatban bizonyára találkozunk majd ehhez hasonló feladatokkal. Az utak rendezése van még hátra, de ez a munka aránylag könnyebb lesz az eddiginél, és még ebben a hónapban be is fejezzük. Az új parkot osztályfőnökünk, Jankó Lajos tervezte, aki szenvedélyes kertész is. Tőle tanuljuk a kertészeti ismereteket elméletben és gyakorlatban egyaránt. Jankó osztályfőnök úr mondta el azt is, hogy a park megépítése csaknem százezer forintjába került volna az iskolának, de társadalmi munkánkkal ezt az összeget mi megtakarítottuk. AZ IGAZGATÓNK és az iskola vezetősége elégedett a munkával, amit az is bizonyít, hogy míndannviunkat megdicsértek a park létrehozásáért. Mi tagadás: jólesett a dicséret, de azt is tudjuk, hogy a parkot magunknak csináltuk. Mi fogunk sétálni sárga kavicsos útjain, mi élvezzük majd minden szépségét. És úgy érezzük, hogy e munka során még jobban összenőttünk az iskolával, a Putnoki Mezőgazdasági Technikummal, amelyben leendő munkánkra, hivatásunkra készülünk. . Ifj. Szeneire! József III. oszt. tanuló tartozik a kiemelkedő teljesítmények közé, azonban a rendelettervezet figyelmen kívül hagyja a különféle felsőoktatási tanintézetek jellegét, s az ebből folyó tanulási követelményt, az ott elérhető eredmény-színvonalat. Nem mondunk újat azonban annak közreadásával, hogy más és más a követelmény a különböző jellegű felsőoktatási intézményekben, mások, a lehetőségek, s ebből folyóan más az intézmény átlagos tanulmányi színvonala, több, vagy kevesebb a kiemelkedő eredményt elérő, vagy közepes szintet megütő hallgatók száma. Semmiképpen nincs szándékunkban egyes humán jellegű felsőoktatási intézményeket hátrább rangsorolni, de vitán felül áll, hogy a műszaki jellegű főiskolák, egyetemek és felsőfokú technikumok követelményrendszere mindenképpen magasabb, és nem tehető egyenlőségjel mondjuk egy átlagos 3,2-et elérő bölcsészhallgató és egy bányamérnök-jelölt, vagy egy ilyen szinten mozgó tanítójelölt és felsőfokú technikumi hallgató eredményei közé. A műszaki jellegű felsőoktatási intézményben határozottan nagyobb erőfeszítést kíván azonos eredmény, és ha a már példaként említett 3,2-et a humán jellegű iskolákban közepes, úgy műegyetemen, műszaki főiskolán feltétlenül jó eredményként kell elfogadnunk. Amikor legutóbb a mí*111 " nisztertanács elnöke a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet meglátogatta és az egyetem vezetőivel időszerű kérdésekről beszélgetett, szintén szóba került az ösztön- díjrendszer kapcsán a műszaki felsőoktatásban elért tanulmányi eredmények ilyen szempontból történő értékelése. Felmerült az a kívánalom, hogy a kiadandó új egyetemi reformtörvényben, illetve annak az ösztöndíjra vonatkozó rendelkezéseiben már differenciáltabb figyelmet kapjon az eredmények elbírálásánál az intézet jellege, és legyen lehetőség az országos modelltől eltérően, az adott tanintézet sajátosságainak megfelelően kialakítani az ösztöndíjjal szembeni kívánalomszinteket, és a helyi tapasztalatok alapján, illetve o helyileg elvárható eredményességtől függően legyen joga ax egyetem vezetőjének gazdálkodni a rendelkezésre bocsátott — mégpedig az össztanuló- létszúmnak megfelelően rendelkezésre bocsátott! — ösztöndíjösszeggel. Azaz, a tanintézet vezetőjének legyen módja megszabni a különböző ösztöndíj-kategóriákhoz megfelelő tanulmányi szinteket. Vagy fordítva, a helyileg elérhető tanulmányi eredmény fokozatokat, azok elérésének lehetőségeit számbavéve megszabni az azokkal arányban álló ösztöndíj-kategóriákat. Természetesen ebből adódhat olyan látszólagos ellentmondás, hogy a műszaki felsőoktatási intézmény hallgatója alacsonyabb tanulmányi szinten is magasabb ösztöndíjat érhet el, mint egy humán egyetem, vagy főiskola hallgatója, egy, vagy 1,5-del magasabb tanulmányi átlaggal. Ez az ellentmondás azonban nem valós, mert hiszen a ráfordítás és követelmény, a műszaki egyetemek és főiskolák tanulmányi rendjének sokféle kötöttsége, általában a műszála egyetemistákkal és főiskolásokkal szemben támasztott követelmény szint feltétlenül indokolja az ösztöndíja megszabásánál a mérce méltányosan alacsonyabbra tételét. 4 {»„«: gondolatmenetből az tßnik) k}; hogy nem lehet egyforma az átlag a magyar felsőoktatás minden intézményénél. És nem lehet egyforma az erre az átlagra épülő ösztöndíj-lehetőség sem. Végiggondolták ezt a bevezetőben említett műszaki tanintézet hallgatói és vezetői is, és minden bizonnyal az egyetemi reformtörvény végleges megfogalmazása előtt több országos szerv is végiggondolja e lehetőségeket, meghallgatja a tanintézetektől jött észrevételeket, javaslatokat. Hihetőleg sikerül olyan differenciált ösztöndíj rendszert teremteni, amely a rideg szám, a tanulmányi eredményt jelző számjegy mögött elemző módon figyelembe veszi, milyen lehetőségek vannak annak az eredménynek elérésére, milyen munka fekszik annak az érdemjegynek megszerzésében az adott tanintézetben, illetve az adott egyetem-, vagy főiskolafajtában. Benedek Miklós Megjelent a Jelenkor májusi száma Türelmes szeretet falamról nem is kerül fényképe sohasem. Apósomtól vettük ezt a házat a férjemmel, az esküvő után ide költöztünk. Nyolc év múlva, 42-ben a nyári dologidőben Makiárra vitték be katonának. Soha nem volt még puska a kezében, de azt mondták, a lovakat el tudja hajtani. Utána mentem, próbáltam kimenteni. Nem engedték. Csak egy napot adtak, az volt az utolsó napunk, amit együtt töltöttünk. Egy év múlva értesítést kaptam, hogy eltűnt, de én vártam, nagyon sokáig vártam, hogy hírt kapok róla, hogy visszajön. Sok asszony maradt így a faluban. Azt is beszélték, hátha odakint megnősült, gyerekei születtek. Mindenfélét beszéltek akkor a népek. A régi papír elveszett, tavaly kértem a titkár elvtársat, hogy intézze el megint a holttá nyilvánítás iratait. Sajőszentpéteren él az édesanyám. Nyolcvan éves. Sírt az örömtől, amikor elmentem hozzá: „Drága kislányom, hamarabb is férjhez mehettél volna.” Régen is vittek volna, volt 13 kérőm... A Lajost aem tudom elfelejteni. Az én l*J Nagyon szerette a férjét. Én is ismertem, szerettem is.' Néhány évvel öregebb volt nálam, de legénykorunkban sokat barátkoztunk. Negyvenhétben, a háború után nem volt hova mennem. Erzsi befogadott. Apóm és anyám meghaltak, két testvérem él itt, ők is családot alapítottak. Egyedül lettem volna, nagyon egyedül. A földosztáskor kaptam egy kis földet. Amikor megalakult a tsz, mind a ketten beléptünk. T Ahogy megjött a hivatalos irat, elhatároztuk a házasságot. En kikötöttem, hogy ünnep legyen az a nap, igazán szép ünnep. Május 1-én mentünk az anyakönyvvezető elé. Este voltunk a tanácson, 2sak a rokonoknak szóltunk, de sokan jöttek a faluból megnézni bennünket. Meghívtuk az én testvéremet, Zelena Istvánt Sajószentpéterről, a keresztlányomat Jolánkát és a 'érjét. Bélus két testvérét, Elek öccsét és Mariska húgát, Kővári Lajost, aki az esküvőn olyan szép beszédet mon- iott, hogy kicsordult a könny i szemünkből, és a két szomle a szédot, Orosz Pált, és Temesü vári Istvánt. Bejöttek a muzsikusoké „Csak egy nótát engedjen meg ...” Jó hangulat kerekedett, ők is hajnalig maradMósnap megint jöttek gratulálni, még ajándékokat is hoztak. Az irodába bevittem egy tortát meg egy kis bort. Össze-vissza csókoltak. Az elnök, a Barcsák Béla átadta a közös ajándékát, ezer forintot. Bélukám, mondtam neki viccesen, minket miért nem küldtök el üdülni? Mert mi öregek vagyunk? Van itt a faluban is, aki lányom lehetne, de már háromszor vált eL Mi sokat vártunk az esküvőig, de megismertük, megértjük egymást. Gazdag tartalommal, sok értékes írással jelentkezik a pécsi irodalmi és művészeti folyóirat új száma. Déry Tibor interjú-levele áll a lap élén. A szerkesztőség kérdéseire válaszol az író: a kérdések a társadalom és a művészetek lényeges problémáit érintik. Ezt a levelet követi Pomogáts Béla tárgyilagos, elemző tanulmánya Dérynék a közelmúltban megjelent ítélet nincs című memoárjáról. Érdekesnek ígérkező sorozatot indított a számban Bertha Bulcsú. Kalász Mártonnal készített lírai hangvételű interjút. A következő számokban Arató Károllyal, Lázár Ervinnel, majd többi nemzedéktársával készít interjút. % Zelena Erzsébet és Vaszil Béla az idén hatvanévesek. Erzsi néni a termény rak tárban dolgozik, Béla bácsi az állattenyésztésnél takarmány bekészítő. Arnóton, a tsz megalakulása óta, nyolc éve, a tagok közül ők kötöttek elsőnek házasságot. Vajon történt-e még ilyen eset Magyarországon? — Sok-sok boldog évet kívánok Erzsi néninek. Béla bácsinak. — Köszönjük szépen. A tiszteleg a szeretet halálig megmarad. Virányi Pál Egyforma lehet-e az átlag? kor. Az u.j főépület második emeleti üvegtermében ekkor nyitja meg dr. Szilas A. Pál tanszékvezető egyetemi tanár Kunt Ernő Munkácsy-díjas grafikusművész kamarakiállítását. A mintegy két hétig «látható tárlatot bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják majd az egyetem hallgatói és oktatói egyaránt. A versek sorában többek között Kalász Márton, Lovász Pál és Rózsa Endre új műveit, a szépprózában Pál Rita elbeszélését olvashatjuk. A dunántúli képzőművészeket bemutató sorozatban ezúttal Simon Béla festőművészről írt Hallatna Erzsébet. Érdeklődésre tarthat számot Kolozsvári Grandpierre Emil: A kétnemű társadalom, vagy a nő helyzete korunkban című szellemes esszéje. Czine Mihály tanulmánysorozatában ezúttal a két világháború közötti irodalomról olvashatunk. Taxner Ernő új budapesti színházi levelével, Bajomi Lázár Endre pedig Francia krónikájával jelentkezik.
