Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-11 / 81. szám

fSZAK-MAGYARORSZÄG As úfííómosgaiom a Diósgyőri Gépgyárban’ Amint azt egy — a közel múltban megtartott —ankéten is megállapították, az elmúlt esztendő a nehézségek ellenére is számos figyelemre méltó eredményt hozott a Diósgyőri Gépgyár .újítómozgalmának alakulásában. 1968-ban az újí­tómozgalmat szabályozó ren­deletek megváltoztak, a jogi szabályozásnak igazodnia kel­lett az egyéb területek változá­saihoz. Természetes, hogy az újítások elbírálásánál is foko­zottan érvényesül a vállalatok megnövekedett önállósága. Minden újítás legfőbb megha­tározója az általa elérhető vál­lalati gazdasági eredmény lett. Az elmúlt esztendő újítási statisztikáit vizsgálva azonnal szembetűnik, hogy 1968-ban kevesebb újítási javaslatot nyújtottak be, mint korábban. 1967-ben összesen 185S, 1968- ban pedig csak 1264 újítást nyújtottak be a Diósgyőri Gép­gyárban. Az elfogadott javasla­tok száma 989-ről 642-re csök­kent. A legkisebb a csökkenés a bevezetett újítások számá­ban, ami azzal magyarázható, hogy 1988-ban a beadott javas­latoknak csaknem 50 százalé­kát be is vezették. 1967-bcn az elfogadott javaslatoknak kere­ken 80, míg 1968-ban 94 száza­lékát valósították meg! igen nagy figyelmet érdemel, hogy a beadott újítási javasla­tok számának nagyfokú csök­kenése ellenére az újítások be­vezetésével elért megtakarítás utókalkulált összege 17,1 mil­lióról csak 16,3 millió forintra, tehát lényegesen kisebb mér­tékben csökkent. Ez azt jelenti, hogy a beadott újítások minő­ségileg jobbak, értékesebbek voltak a korábbiaknál. Az 1968. január elsején beve­zetett újítási rendelet célja vi­tathatatlanul az újítómozgalom felélénkítése, színvonalának emelése volt. A rendelet, mini „keretjogszabály” tulajdonkép­pen szabad kezet adott a vál­lalatoknak. A vállalatok lehe­tőséget kaptak rá, hogy saját belátásuk szerint éljenek az újítómozgalomban rejlő hatal­mas lehetőségekkel. Ismeretes, hogy az új szabályok kedvező hatáséi sok helyütt elmaradtak, sőt, a várt fejlődés és megélén­külés helyett aggasztó vissza- \ esés következett be az újító­mozgalomban. Leginkább a műszaki értelmiség által be­nyújtott újítások száma csök­kent, mivel a vállalati újítási szabályzatok általában nem rögzítették, milyen alapon kell díjazni a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dol­gozók újításait. A Diósgyőri Gépgyárban az újítómozgalom az átlagosnál kedvezőbben alakult. Bizonyít­ja ezt, hogy 1968-ban 80 újítást lehetett beépíteni a vállalat fejlesztési tervébe. Ezeknek az újításoknak megvalósítására csaknem félmillió forint mű­szaki fejlesztési összeget hasz­náltak fel. A Diósgyőri Gép­gyár 1968-ban 26 millió 319 ezer forint megtakarítást ért el műszaki fejlesztés révén. Ebből az összegből kereken 8 millió 346 ezer forintot az újítások adtak! Természetesen a Diósgyőri Gépgyárban is csökkent a mű­szaki fejlesztéssel hivatássze­rűen foglalkozó dolgozók által beadott újítások száma. Az a tény azonban, hogy a részükre kifizetett prémiumok, jutalmak összege az előző évek újítási díjaihoz hasonlóan alakult, fo­kozatosan eloszlatta a hivatásos fejlesztők aggályait. Továbbra is sok gondol okoz azonban a fizikai dolgozók körében, hogy az újítási szabályok megszün­tették a normakedvezményt. A jövőben természetesen to­vább kell tökéletesíteni a köz­ponti és a vállalati újítási sza­bályzatokat. A Diósgyőri Gép­gyárban rendszeresen töreked­nek a rendeletek széles körű megismertetésére, fokozzák az újításokkal kapcsolatos propa­ganda- és felvilágosító tevé­kenységet. A rendeletek meg­értése és az újítások rugalmas elbírálása eddig is számos jó, eredményt hozott. Az idén a Diósgyőri Gépgyár úiítómoz- galmában már fellendülés vár­ható. F. T. Gazdaság f>gyeW Lépés bónyaköiéi Misiéiről a Szovieieniia A miskolci December 4. Drótmúvekből útnak indítot­ták a Szovjetunióba az első huszonkét tonnát kitevő, új eljárással készült, lapos bá- nyahötél-szállítmányt. A fő­ként aknamélyítéseknél hasz­nálatos bányakötelekct eddig itthon és külföldön is nehéz, lassú fizikai munkával készí­tették. A miskolci drótmflvck két műszaki dolgozója, Ká­derjük Gyula és Veincmct Jó­zsef, a bonyolult gyártmány korszerű készítésére talál­mánynak minősülő új eljárást dolgozott ki. Az új módszerrel készült bányakötél iránt a külföldi­ek is érdeklődnek, a szovjet ipar pedig mindjárt rendelt is belőle kétszáz tonnát, elő­nyös feltételek mellett. Érte ugyanis csaknem négyszer annyi, egyébként nehezen be­szerezhető, különleges henger­huzalt szállít a miskolci gyárnak. Ennek a rendelésnek első részletét küldték most el1 Miskolcról, kifogástalan minő- , ségben, I Tizenhat millió tonna jó minőségű barnaszenet hoanafc felszínre -új bánya nyitása nélkül a tatabányai szénmeden­cében. A nagymennyiségű szén kiaknázására korábban egy új bánya mélyítését tervezték. Ez a hozzá tartozó külszíni létesítményekkel együtt 460 millió forintba került volna. Ilyen magas beruházási összeget azonban nem kapott a vál­lalat. A tatabányai szakemberek azonban mégsem mondtak le a jelentős szénvagy ónról A szénmezőt most föld alatti vágatok kiépítésével három közeli bányához csatolják. Ily módón a már működő bányák aknáin hozzák majd felszín­re a 16 millió tonnányi szenet Az ötletes megoldással felé­re csökkentik az eredeti beruházási összeget és ezt a költ­séget már saját erőforrásokból tudják fedezni. Az egyszerűbb mezőgazdasági szakszövetkezetekben már», cius 31-ig kellett dönteni arról, hogy az eddigi hat helyett javasolt két forma közül melyiket fogadják el működésük alapjául. A sokféle formának az utóbbi években tapasztal­ható azonos irányú fejlődése ugyanis lehetővé tette, hogy be eddigieket két formába vonják össze. Eszerint az egyik for­mába azok tartoznak majd, amelyek közös nagyüzemi gaz­daságot hoztak létre Az ilyen gazdaságok mezőgazdasági szakszövetkezet elnevezéssel önálló jogi személyként mű­ködhetnek a jövőben A másik formába tartozóknak ellen­ben nincs közös nagyüzemi gazdaságuk, s annak létrehozá­sa céljaik között sem szerepel. Működésüket tehát az álta­lános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek keretében, ön­álló elszámoló egységként, mezőgazdasági társulás elneve­zéssel folytathatják Az eddig összegyűjtött adatok szerint az egyszerűbb ssft- vetkezetek túlnyomó többsége eldöntötte, hogy melyik for­mát választja és szép számmal vannak olyanok, amelyek as önállóság tekintetében előbbre akarnak lépni és a magasabb szakszövetkezeti formát, vagy a termelőszövetkezetet válasz­tották. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízá­sából az Állategészségügyi Kutatóintézet kötelezettséget vál­lalt az iparszerű sertéshústermelés komplex rendszerének kidolgozására. A téma kidolgozására a minisztérium körül­belül 150 millió forintot irányzott elő. A kutatás során el­sősorban új sertéshibridet tenyésztenek ki, amely az ipar­szerű termelés és tartás követelményeinek, valamint a hazai adottságoknak a leginkább megfelel Ennek a sertésnek hat­hónapos korára el kell érnie a 110 kilós súlyt, szemben * jelenlegi 7—9 hónapos hízási idővel. A hibrid kitenyésztése 1973-ra várható, s 1974-ben készül ti az első minta-sertéstelep, melyet később országosan el­terjesztenek. Oze­Klváló eredményeket érnek el ar özdl Kohászati mek közlekedési gyárrészlcgcnek dolgozói. Foto: Mizerák István Sárospatak iparáról A sárospataki üzemek, vál­lalatok és kisipari szövetke­zetek is megtartották mérleg- beszámolójukat. Ez alkalom­mal került sor az 1968. évi nyereségrészesedés kifizetésé­re. Az elmúlt évi eredmények­ről szóló beszámolót a leg­több helyen igen elégedetten hallgathatták végig a dolgo­zók. Az elégedettség magyaráza­ta egyszerű. Egyrészt a váro­si rang elnyerésével örvende­tes lendületet vett Sárospata­kon az ipar fejlődése, más­részt az új gazdaságirányítási rendszer Sárospatakon is ál­talában beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Amint Buj­dos János elvtárs, a városi Pártbizottság titkára elmon­dotta, Sárospatak iparának fejlődését meggyőzően bizo­nyítja, hogy míg két évvel ezelőtt az ipari termelés érté­ke mindössze 60 millió forint volt, ez az összeg 1968-ban 206 millióra növekedett. Sárospatak ipari termelé­séből 121 millió forintot adtak az állami vállala­tok, 57 milliót a tanácsi vállalatok. A kisipari szövetkezetek ösz- szesen 28 millió forint értékű árut állítottak elő. Ezenkívül üzemfejlesztésre és a terme­lés korszerűsítésére 90 millió forintot fordítottak. A termelés növekedésének természetes velejárójaként emelkedett a kifizetett nyereség összege is. Az üzemek fejlődésével egyidejűleg növekedik a fog­lalkoztatottak száma, ami a város munkásosztályának erő­södését, társadalmi összetéte­lének átalakulását vonja ma­ga után. Az ipari fejlődés, a különféle vállalatok sikeres gazdálkodása és a város tár­sadalmi szerkezetének átala­kulása kedvező feltételeket teremt az életszínvonal emel­kedéséhez és a városiasodás­hoz, vagyis Sárospatak szo­ciális, kommunális és kultu­rális ellátottságának gyorsabb ütemű növeléséhez. (h. j.) — Milyen volt a nyereségré­szesedés? Hogy vannak vele megelégedve? Ezt kérdeztem több embertől, dolgozótól és vezetőtől a Lenin Kohászati Művekben. Váry Béla hengerész — aki társa­dalmi munkában munkavédel­mi felügyelőként ügyködik — ezt mondja: — Többet vártunk volna... Emberhiánnyal küzdünk. Van, aki eUágyódik, azt mondja, hogy jobb egy kis vállalatnál, ott többet fizetnek. — Mindenki tud számolni — véli Bige Gyula gerendasori előhengerész — Azt vártuk, ha többet teszünk a tálba, több jut nekünk is. — Aki többet termel, többet érdemel — mondja Takács Já­nos blokksori hengerész. Arra utal. és a többi társa is, hogy tavaly érték el először a blokk­soron az egymillió tonnát. Ez rekord. De ez nem látszott meg a részesedésükön. — A kate­gorizálással nem értek egyet És ne higgye, hogy azért, mint­ha a vezetőktől sajnálnám a többet Nem. Alii tanul, többet tud, többet tesz, aki vállalja a kockázatot többet is érdemel. Mit mondanak a vezetők? MagY' fekete füst Tíz helyett öt hifha is elég V A belkereskedelmi, a kohó- és gépipari, a könnyűipari, a * külkereskedelmi, valamint a nehézipari miniszterek együt- [ tesen alkottak egy új rendeletet, mely a tartós fogyasztási * cikkek jótállásáról intézkedik. * E rendelet hatálya egész sor belföldi gyártmányú és im­* portból* származó cikkre — közte áz olajtüzelésű kályhára, * kávéfőzőre, motorkerékpárra, személyautóra, rádióra, televí- t zióra, varrógépre, írógépre, s egyes hangszerekre — terjed * ki. Nagyon fontos, hogy ezen túl a jótállással kapcsolatos J vitás ügyekben nem az ipar. hanem a kereskedelem áll * szemben a vásárlóval. J Kibővült a jótállás alá eső termékek köre is. Ide sorolták 1 a személyautót. A rendelet előírja, hogy amennyiben a ter- J méket nem lehet megfelelően kijavítani, úgy a javítások t számától függetlenül, ki kell cserélni. A tulajdonos az eddigi f tíz hiba helyett, már öt hiba esetén is kérheti a cserét. J A javítási kötelezettséget általában az igény bejelenté- i sétől számított nyolc napon belül kell teljesíteni. Ha pedig J a javítás a tizenöt napot meghaladja, úgy a vásárló részére, * a hiba bejelentésétől számított tizenötödik naptól, kölcsön- J készüléket kell biztosítani arra az időre, amíg a saját ké- r szülékét megjavítva vissza nem kapja. Amennyiben a javítás ' 60 napnál tovább tart. kötelező a csere. Az új rendelet szoros összefüggésben van a korszerű ke­reskedelem feltételeivel, a gazdaságirányítás rugalmasabb rendszerével. Április 10-én, a reggeli •rákban nagy fekete íüsl- •szlnp emelkedett a Lenin Kohászati Müvekből a vá­ros fölé. Még mielőtt e fiistlelhő rémhír formájá­ban Icszállna, közöljük, bogy a laikus feltételezé­sekkel ellentétben néni sze­rencsétlenségről, hanem gondosan megtervezett cs szervezett intézkedésről van sző. Az üzemben azt a kát­rányt gyújtották fel — szigorú felügyelet mellett —, amely a volt generá­torüzem helyén a kát- ránylepárló részleg ülepí­tőjében maradt. Ezt az üzemegységet a földgázra való áttérés feleslegessé tette. Helyére csiszolóüzem épül. Az üzem vezetői ezt. a módszert találták a leg­egyszerűbbnek, s lcggazda- ságosabhnak. hogy eltávo­lítsák a még megmaradt és fenoljával a Szlnvát évtizedekig szennyező kátránymennyiseget. Az utcákon sokan felfi­gyeltek a sötéten gomoly- gó füstfelhőre, amely szét­oszlott a levegőben. Re­méljük, nem tér vissza más formában. — szil — — Én a dolgozókkal értek egyet. A kategorizálás minden jó szándék ellenére sem hozta meg a vári eredményt. És mes­terséges válaszfalat húz a dol­gozók és a vezetők között A végzett munka alapján valóban differenciálni kell, de van ettől jobb megoldás is. Valahogy jobban a kollektívára, a dolgo­zókra, a vezetőkre kellene ezt bízni. — Ezt mondja Nemeskéri János, a nagyüzemi pártbizott­ság titkára. Voltaképpen így vélekedik Bozsik Pál, gazda­sági igazgató is. — A fiatalok, a középkorúak úgy vélekednek — nyilatkozik Patai Endre, a gyár KISZ-bi- zottságának titkára —, hogy aki többet tesz a tálba, többet is vehessen ki belőle. Mire gon­dolunk? Az LKM adja az or­szág acéltermelésének egyhar- madát. Ha mi jól dolgozunk, ■ akkor tud boldogulni a gépipar és az egész magyar feldolgozó ipar. És mi jól dolgozunk. De úgy érezzük, hogy ez nincs el­ismerve. A gyárban a tavalyihoz vi­szonyítva kevesebb nyereség- részesedést fizettek. Jól vannak tájékozódva arról, hogy más, főleg kis vállalatoknál viszont a nyereségrészesedés felugrott. És mit mond a gyár vezérigaz­gatója, dr. Énekes Sándor? — Az eddig eltelt időszak azt mutatja, hogy a gazdaság- irányítás új rendszere helyes, betölti feladatát. Pezsgőbbé te­szi a gazdasági életet, fokozot­tabb eredmények elérését teszi lehetővé. És ez nemcsak orszá­gosan igaz. hanem a mi gyá­runkra vonatkozóan is. A na­gyobb önállóság révén növeke­dett a nyereség tömege, nőtt a termelés, csökkent a fajlagos anyagfelhasználás és még több ember számára nyílt munkale­hetőség. Gyárunkban a megkö­töttség feloldása olyan roppant méretű fejlődést tesz lehetővé, amely nyomán pár éven belül új, modem, korszerű gyár épül a' régi testén. A jelenlegi gyakorlat szerint bizonyos el­lentmondásos helyzet adódik. A kis állóeszközzel rendelkező üzemekben kicsi a fejlesztési alap, de nagyobb a részesedési alap. Mi nem akarunk senkit bántani, hiszen minden üzem fontos. De olyan helyzet ala­kult ki, hogy a kis üzemek obi­kor több nyereséget fizethettek, mi kevesebbet, mint ahogy gat megérdemeltük volna. A gyár látogatásakor égés* véletlenül találkoztunk Acker­man Jánossal, a Kohászati Gyárépítő Vállalat főosztály­vezetőjével. — Hogyan alakult a nyere­ség? Nálunk jól. Én meg va­gyok vele elégedve. A hármas kategóriában is egy havi bér­nek megfelelő nyereséget fizet­hettünk. Az emberek elégedet­tek. Nem hallottam, hogy pa­naszkodtak volna emiatt. De nálunk más a baj. Mi kis ér­tékű állóeszközzel dolgozunk és így kevés a fejlesztési alap. Nem tudunk úgy fejlődni, ahogy azt a körülmények meg­kívánjak. Ebben egy kis mó­dosításra van szükség. Nos, ennyit jegyeztünk fel a nagy kohászati művekben. Két­ségtelen, van — lassan leüle­pedő — némi elégedetlenség. Ez azonban érthető is. örök emberi tulajdonság az alkotni-, tennivágyás. És aki tesz, és so­kat ad, az joggal várja, hogy munkája arányában, hasznos­ságának súlya, értéke szerint ismerje el a kollektíva, a tár­sadalom. És az igazságosság ér­dekében van egy kis igazítani való itt, a gyárban is, társa­dalmi vonatkozásban is. És ezen csöppet sem szabad cso­dálkozni. A reform új dolog. A mindennapi tennivaló, a ta­pasztalat jelzi, mutatja meg; hogy hol akad egy kis csiszol- gatni való. Hisszük, hogy ez meg is történik. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents