Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG Korszerű bolt - nagyobb forgalom Régi jól ismert szabály a kereskedelemben, hogy az árut reklámozni is kell, be kell mutatni, úgy kell elhelyezni, hogy a szín, a forma érvényesülhessen. A sötét, kis üzletek különösen ruhafélék árusításánál nem felelnek meg az említett célnak. Ezt tapasztalták az Ernőd és vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vezetői is. A régi ruházati boltjukban, ahol az árut havonta. I 5 nem tudták megfelelően be- $ mutatni, 1967-ben 3 567 000 fo-^ rint forgalmat értek el. g 1968 novemberében megnyitották az új ruházati kisáru- házat, amely korszerű, tágas és világos. Az eltelt néhány hónap alatt jelentősen megnőtt a forgalom. A régi helyiségben havonta átlag 220 000 forintot árultak, az új áruházban átlag 500 000 forintot forgalmaznak havonta. Mumhavasárnap Sátoraljaújhelyben két kollégium működik, a Zója és a Kossuth. Mindkettőben évenként úgynevezett munkavasárnapokat szerveznek, amikor a mezőgazdaságban segítkeznek. Az így kapott munkabért kul- ■ turális és sportfelszerelésük bővítésére fordítják. A Zója kollégisták 1967-ben az így szerzett 9000 forintért^ rádiót, centrifugát és szőnyegeket, a tavalyi 7000 forintjukért televíziót vásároltak. A Kossuth kollégisták 1967- ben sportfelszerelésre költötték pénzüket. Tavaly magnetofont, lemezeket és magnószalagot vásároltak a munkavasárnapi keresetből. Három gyár összefogása A Salgótarjáni Tűzhelygyárban elhatározták, hogy a jövőben az eddigieknél jobb tűzhelyeket és kályhákat gyártanak. Ehhez azonban az anyagok egy részét szállító Özdi Kohászati Üzemek és Borsodnádas- di Lemezgyár jobb minőségű munkájára is szükség van. A két borsodi nagyüzem KISZ- szervezetei és szocialista brigádjai megígérték, hogy legjobb tudásuk szerint támogatják a salgótarjániakat. Gyárfás János, a Borsodnúdasdi Lemezgyár igazgatója a napokban A szóbeszéd - és az ervssi műhiba Üzemi lapjaink írják A héten megjelent üzemi lapok központi helyen foglalkoznak a dicsőséges Tanácsköztársaság 50. évfordulójával és az ezzel kapcsolatos vállalati rendezvényekkel, eseményekkel. A gerincanyagok másik csoportját több lapnál a szakszervezeti választások, illetve a KI- SZÖV választmányi ülés anyaga adják. Diósgyőri Munkás A két miskolci nagyüzem lapja a gépgyári szakszervezeti tanács küldöttértekezletéről számol be. Olvasható, hogy a reform körülményei között a szakszervezeti szervek nagyobb felelősséget vállaltak magukra. Ez többek között megnyilvánul az üzemi demokrácia fejlesztésében, a munkaverseny tartalmi színvonalának javulásában. Az utóbbit jellemzi, hogy a termelés felfutásának 80,4 százalékban a termelékenység növelésével, biztosították, s ez lényegesen jobb. mint az országos gépipari állag. Ebben nagy része van annak, hogy a gyár dolgozóinak, mintegy 70 százaléka szocialista brigádmozgalomban vesz részt, s a dolgozók aktívabban kapcsolódnak be a vezetésbe. A lap Körkérdések címmel ' foglalkozik a kenyérellátással. Az olvasható: a fogyasztók kifogásolják, kevés a barna kenyér, s mind a barna, mind a fehér kenyér minőségében sok a javítani való. Borsodi Bányász A borsodi szénmedencékben is befejeződtek a szakszervezeti választások. Elhangzott, hogy a Borsodi Szénbányákban ebben az évben is tovább gépesítik a termelést. S a gépesítés a jövő szempontjából döntottságban 1967-ben a 10. helyen állt —, s ez a túlterheltségre panaszkodó orvosok igazát támasztják alá. Azt mondják, a statisztika mindig sántít valahol, a számok azonban mégis sokat tükröznek a valóságból. Íme, néhány: 1968-ban 5 607 kórházi ágy volt megyénkben, s ezek mellet 1 853 234 ápolási napot teljesítettek az egészségügyi dolgozók. Kórházainkban tavaly az ágy kihasználás 90,7 százalék, a halálozás 1,8 százalék volt. Kiszámították, hogy 1967-ben 100 kórházi ágy betegeire 5,9 orvos jutott. Szólnunk kell még a teljesség kedvéért a körzetek, a körzeti orvosokról is, hiszen a beteg útja először ide vezet, a helyes vagy helytelen diagnosztizálásnak is ez az első állomása. Egy körzeti orvos napi átlagos betegforgalma 50, ezenkívül 3—4 házi beteglátogatás jut egy-egy napra. Ez megyei szám, s a valóságban még ennél nagyobb forgalmú körzetek is vannak, nem is szólva arról, hogy vidéken egy körzet átlag két községet foglal magába, s tizenegy olyan orvosi körzet van, amelyhez öt község tartozik. Megyénkben szinte évek óta 15—17 körzet áll üresen, orvos nélkül. Mi okozza ezt a hallatlan nagy betegforgalmat? A felszabadulás óta jelentősen megnőtt a biztosítottak száma, s az már bebizonyosodott, hogy ez természetszerűleg az egészségügyi intézmények nagyobb forgalmát jelentette. 1949-ben 84 000 biztosított volt megyénkben, 1967-ben 351 000. 1968-ban 367 000. Az orvosok száma azonban közel sem nőtt ilyen ugrásszerűen. 1955-ben 570. 1967-ben 1102, tavaly 1134 orvos működött Borsodban. NEM CSÖKKEN A BIZALOM Ezeket az adatokat azért tartottuk szükségesnek közölni, hogy akik értenek a számok nyelvén, bepillantást kaphassanak a másik oldalra is. Mindez azonban nem menti fel az orvost diplomája átvételekor tett esküje alól. hogy legjobb tudásával munkálkodik az ember életének megmentéséért Orvosaink túlnyomó többsége teljes hivatástudattal szolgálja a gyógyítás ügyét Aki pedig foglalkozása szabályait megszegi, gondatlanságból, járatlanságból veszélyezteti a beteg életét, s orvosi beavatkozása okozati összefüggésbe kerül a beteg halálával, az minden esetben szembetalálja magát az igazságszolgáltatással. Véleményünk szerint nem csökkentené a betegeknek az orvosba vetett bizalmát, ha az orvosok ellen lefolytatott olyan bírósági eljárások, amelyek ítélettel végződnek, a közönség tudomására jutnának. Higgyék el azok, akik ilye^nitől féltik az orvosi tevékenységet körülvevő nimbuszt, hogy egyrészt ma már a felvilágosult ember nem kíván nimbuszt tisztelni, csak becsületes, lelkiismeretes orvost. Másrészt az esetenként elterjedő szóbeszéd féligazságokat tartalmazó pletyka, találgatás, gyanúsítgatás többet árt a joggal féltett bizalomnak, mint az őszinte szó. (Adamovies Ilona a fegyelmi tanács eltiltotta a magángyakorlattól. Ez az ügy felveti azt a régen és sokak által kerülgetett kérdést is, nem kellene-e felülvizsgálni az orvos-nyugdíjazás jelenlegi helyzetét? Nem lenne-e időszerű, bizonyos korhatárt megállapítani, meddig láthat el egy orvos nyugdíjazása után másodállást, s folytathat magánpraxist? Nem vitás, személye válogatja, ki meddig őrzi meg szellemi frisseségét. Ezt valahogyan figyelemmel kellene kísérni, mert íme, egy ártatlannak látszó injekcióval is bajt okozhatnak. HALALT OKOZÓ GONDATLANSÁG Persze nemcsak az öregek követhetnek el hibát. Az orvosi gyakorlat szerteágazó, minden részletre gondosan ügyelő figyelmet kíván. Míg valakinek sok száz esetben sikerül a bajokat idejében ész- revennie, s helyesen intézkednie, egyszer becsúszhatna műhiba. Ilyenkor aztán sok függ attól, hogyan „viszonylik” az orvos a hiba elhárításához, s hogy utána miként vállalja a felelősséget. Dr. G. G., egyik járásunk szülőotthona volt vezető főorvosának esete nem azért kínálkozik említésre, mert egy szülésnél nem ismerte fel idejében a komplikációt, nem küldte a szülő nőt idejében kórházba, aminek következtében meghalt az anya és annak különben egészséges magzata. A szakértők egybehangzó véleménye alapján mulasztást követett el az orvos, ezért foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésben mondta ki bűnösnek a járási, majd fellebbezése után a megyei bíróság is. Ezért szabadságvesztésre ítélték. Dr. G. G., amikor már észlelte — sajnos későn — hogy baj van, saját kocsijával vitte a beteget a kihívott mentő elébe, majd maga is bejött a kórházba mindenben segédkezett s csak akkor távozott, amikor már kétséget kizáróan bekövetkezett a halál. Ijedtsége azonban nagyobb volt, mint a becsületes bátorság hibájának beismerése. A szülésnél szolgálatos beosztottjait namis tanúzásra akarta rábeszélni, s ez a magatartása már nagyon inkorrekt, visszataszító, méltatlan egy orvoshoz. STATISZTIKA. AMELY NEM NYUGTAT MEG E cikk születése közben érdeklődtem néhány különféle beosztású orvostól, mi a véleménye az orvosi műhibákról. A kérdés kivétel nélkül mindegyiket megdöbbentette, mondhatnám megijesztette, idegesítette. Attól tartottak, hogy ilyen újságcikk megrendíti a betegek beléjük vetett teljes bizalmát, s enélkül úgy érzik, képtelenek lennének tökéletes, jó munkát végezni. Nem hiszem, hogy a fentiek negatívan befolyásolnák az orvos-beteg viszonyt. Sőt. Arról szerettük volna meggyőzni olvasóinkat, hogy nincs ezek közül az esetek közül semmi homály, nincs semmi takargatni való. Ahol nyilvánvalóvá válik az orvos mulasztása, ott a felelősségre vonás sem marad el. A megyei tanács egészség- ügyi osztályának kimutatása szerint, 1966-ban 9 orvos és 15 ápolónő ellen, 1967-ben 9 orvos és 9 más egészségügyi dolgozó ellen folytattak fegyelmi eljárást. A fegyelmi tanács 1968-ban 10 elmarasztaló határozatot hozott. Ugyancsak ebben az évben 29 üggyel foglalkozott az orvosetikai bizottság, ebből 14 ügyet javasolt fegyelmi eljárásra, három esetben etikai elmarasztalásban részesítették az orvost. A megkérdezett orvosok másik reagálása a túlterheltségre való hivatkozás volt. Szerintük bizonyos körülmények között működő orvosoknál az a csoda, hogy valóban nem követnek el műhibát. A statisztikai adatok szerint negyénk az egészségügyi ellálatok után délben 12 órakor már nem lehetett a műtétet halogatni tovább, bár a vérellátó még mindig nem tudta biztosítani a szükséges vércsoportú vért. A beteg műtét közben meghalt, halálát vérveszteség okozta. Az ügyben az Egészségügyi Tudományos Tanács foglalt állást, megállapítva, hogy vérátömlesztés nélkül a műtét nagy kockázatot jelent. Ha azonos vér nincs, ORH-negatív vért lehet adni, de az is kockázatos. Mit tehet az orvos? Választ a két kockázat között, mert a harmadikat, hogy tovább halogassa a műtétet, lelkiismerete szerint már nem vállalhatja. HALÁLOS FOGHÚZÁS Sokat tud már az orvostudomány az emberi szervezetről. Századunk különösen gyors fejlődése táptalaja lett minden tudományágnak, a gyógyítást szolgáló segédtudományoknak is. Az emberi szervezet azonban számos egyéni sajátosságai miatt még mindig nem olyan nyitott könyv a gyógyító orvos előtt, mint ahogyan a laikusok hinni szeretnék. Még ma is ott tartunk, hogy a gyógykezelés kimenetelét nemcsak az adott betegség, hanem a beteg szervezetének sajátosságai és más előre nem látható körülmények is befolyásolhatják. Ez az orvosi működés elismert kockázata. Gondoljuk végig, milyen megdöbbentő volt a beteg hozzátartozóira és az orvosra nézve is T. J.-né halála. Az asz- szony foghúzás előtt Lidocain érzéstelenítő injekciót kapott. Szervezete oly mértékben volt érzékeny erre a — különben tömegesen alkalmazott — gyógyszerre, hogy az asszony a kihívott mentők közreműködésével végrehajtott légcsőmetszés ellenére is meghalt a fogorvos rendelőjében. A vizsgálatot ebben az esetben is megindították, amelynek eredménye: T. J.-né halála dr. K. tevékenységétől függetlenül, szervezetének egyéni sajátságaival függ össze. Hasonlóan tragikusnak mondható körülmények közt halt bele egy ma már egyszerűnek nevezett vakbélműtétbe P. N. hatéves kisfiú is. Ebben az ügyben is nyomozott a rendőrség, mert alapos gyanú merült fel, hogy orvosi műhiba történt az operáció közben. A vizsgálatnál kiderült, hogy az altatásnál használt aeter iránti veleszületett túlérzékenység okozta a gyermek halálát. Ezeket a halálos kimenetelű allergiákat nem lehet előre felismerni. ELTILTVA A MAGÁNGYAKORLATTÓL A vizsgálati anyagok közt sajnos találtunk két olyan ügyet is, ahol kifejezetten a gondatlanság okozta a halált. Dr. G. B. számára például nincs mentség, mert figyelmetlensége, tudatlansága olyan mérvű volt, ami már szinte az érthetetlenséggel határos, s kizárólag igen magas életkorával magyarázható. Bizonyára nem 1 volt teljes szellemi képességének birtokában. T. E.- né 26 éves fiatalasszony, aki néhány hónapja szült, újabb terhességtől tartva kereste fel a már régen nyugdíjas, 70-ik életévét is betöltött dr. G. B. orvost magánrendelőjében. Az orvos az asszony kérésére egy Hogival-injekciót adott be. A Hogival olajos készítmény, s még egy .segédápolónő is tudja, hogy olajos injekciót nem lehet érpályába juttatni. Az idős orvos vénába adta a gyógyszert, amitől az asszony azonnal rosszul lett, s kórházba szállítás közben meghalt. A szakértői vélemény megállapította, hogy az injekció beadása és az azt követő olaj- embólia miatt létrejött halál között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. A bíróság foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésben mondta ki bűnösnek dr. G. B.-t. A megyei orvosetikai bizottság javaslatárar ä ä — Egyszer végre tegyék már $ szóvá az újságban azokat a hi- 5 bákat, tévedéseket is, amelyek- 5 nek ára emberélet... : Ezzel az indulatos, keserű 5 panasszal egy fiatal férfi kere- s sett fel, alá néhány hete vesz- ; tette el feleségét. Az asszony, :aki már korábban is szívbeteg ; volt, szülésben halt meg. A : férj rendőrségi vizsgálatot kért. : — Persze, ha bárki más hi; bát, mulasztást követ el mun- ; kájában, felelősségre vonják — ; halljuk sokaktól, akik érthetően nehezen törődnek bele szeretteik elvesztésébe —, de ki vonja felelősségre az orvost? Nekik mindent lehet? Nehéz, hosszadalmas ezekre a fájdalom szülte kérdésekre válaszolni. Sajnos, mindig akadnak olyan ismerősök, akik ilyen esetben igyekeznek szítani a tüzet, s más, a sok szájon gyakran már teljesen elferdült példákkal alátámasztani azt a hiedelmet, mely szerint az orvosi gyakorlatot valami olyan homály veszi körül, amelyen belül elhalhatnak emberek, úgy, hogy hozzátartozóik soha nem tudhatják meg, mi is okozta voltaképpen a katasztrófát. Váltig állítják, elkerülhető lett volna a baj, ha X. vagy Y. orvos ezt tette volna ... vagy éppen nem tette volna. Két év alatt 1967-ben és 1968-ban megyénkben 15 bejelentés ügyében kezdett vizsgálatot a rendőrség, hogy megállapítsák, orvosi műhiba következtében állt-e be a halál. A 15 vizsgált esetből kettőnél bizonyosodott be az orvos súlyos felelőssége. \ MIT MOND A JOGSZABÁLY? Mielőtt néhány esetet ismertetnék, nézzük meg, milyen jogszabályok vonatkoznak az orvosi gyakorlatra. Bizonyára sokan találják majd, „túl nagy szabadságnak” a rendeletek és az orvosi rendtartás ide vonatkozó paragrafusait. Nem vitás, a régi babilóniai gyakorlattól ugyancsak messze estünk. Az ókorban ugyanis, ha egy beteg kezelés közben elvesztette életét, vagy az egyik szemét, az orvosnak levágták a kezét. Az orvosi beavatkozás következtében bekövetkezett váratlan halálnak, mint említettük, igen nagy hatása van. Gyorsan terjed a hír, s jó időre befolyásolja egy település, vagy más, nagyobb közösség hangú, latát. Oly mértékben, hogy nem egyszer szívesen követelnék az orvos kezét. A jogszabályok széles körben szabad választási lehetőséget engedélyeznek ma már a gyógyító orvosnak. (Gondoljunk csak rá, milyen nagy szükség van erre, hiszen a hozzátartozók hányszor rimánkodnak így: „Doktor úr, tegyen meg mindent ...”) Orvosi rendtartás 5. §: „Az orvost gyógyító, megelőző tevékenységében, a gyógymódok meghatározásában és gyógyító eszközök alkalmazásában a fennálló jogszabályok keretei között teljes szabadság illeti meg. Nem alkalmazhat azonban olyan gyógymódot vagy gyógyító eszközt, amely az orvostudomány állásának nyilvánvalóan nem felel meg, és nőm fejthet ki olyan orvosi tevékenységet, amelyhez megfelelő képzettséggel nem rendelkezik, kivéve, ha közvetlen életveszély más módon nem hárítható el.” Az orvos tehát szabadon választhat azok közt a gyógymódok közt, melyek a tudomány mai állása mellett elfogadottak. Ez a választás sokszor nem is olyan könnyű. NEM VOLT VÉRI R. A.-né 32 éves asszony al- hasi fájdalmakkal kerüli kórházba. Hashártyagyulladásra, majd méhátfúródasra gyanakodtak, mivel a beteg állapota másnap reggelre erősen rosz- szabbodolt. Az osztályvezető főorvos délelőtt 10 órakor megállapította az „aeut hasi katasztrófát”, s azonnali műtétet javasolt. A szükséges belgyógyászati és röntgen elővizsgáközölte a tűzhelygyárral, hogy a hengerész és a lemezszereié brigádok vezetői személyesen is szeretnének kapcsolatot teremteni a salgótarjániakkal, hogy megbeszéljék a gyakorlati munka részletkérdéseit. A tűzhelygyár ifjúsági és műszaki vezetői, valamint szocialista brigádmozgalmának képviselői április 16-ra meghívták a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozóinak, KISZ- szervezetének képviselőit Salgótarjánba. to jelentősegű. Itt az elmúlt két $ esztendőben húsz, az Özd vidé- $ ki szénbányászatban pedig 50 ^ forinttal csökkentették az egy $ tonna szénre eső önköltséget. ^ A bányászok jó munkáját í jellemzi, hogy a BSZ területén ^ négy üzem, a Mákvölgvi, az| Ormosi, az Edelényi Bánya- $ üzem és a Központi Szénosztá- j; lyozómű érdemelte ki az el-^ múlt évi munkájával az él-^ üzem címet, illetve a Mákvöl- ^ gyi Bányaüzem másodszor a í szocialista munka üzeme címet. ^ Ózdi Vasas j „Szokatlan és nem könnyű $ feladatra vállalkozott az Észak- $ Magyarország riportere, ami- ^ kor feltette egyetlen kérdését $ 11 ózdi embernek: mi a véle-^ ménye, város-e Özd?” E sorok- $ kai kezdődik a lap értékelő^ :ikke. Végkövetkeztetés: „...ne- $ künk, ózdiaknak kell legtöbbet 5 tennünk azért, hogy gyorsab-^ ban közelítsük óhajaink meg- $ valósítását”. $ Borsodi Vegyész A lap egyik cikke az Észak- ^ magyarországi Vegyiművek s gondjaival foglalkozik. És ez ^ adódik az esetenkénti alap- $ anyaghiányból, a munkaerő- í hiányból. $ Egy következő cikk arról $ számol be, hogy országos vo- $ natkozásban is jelentős kísér- í leteket végeznek a Borsodi Ve- $ gyikombinát agrokémiai tele- $ pén. A fóliasátrak alatt fejlő- i rlő növényeknél azt vizsgálják, ^ hogyan reagálnak a különféle^ vegyszeres kezelésre. A tapasz- $ falatok adnak lehetőséget arra, $ hogy a mezőgazdaság a leg- $ gazdaságosabban hsznosíthassa ; a BVK által előállított műtrá- : gyaféleségeket és vegyszereket.^
