Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

CSZAK-MAGYARORSZAG Ä végrehajtó bizottság megtárgyalta fiz eacsi járás nevelőellátottsága tással várniuk a yyogyufii# áhítozó kórházi ápoltak köré­ben, mint a gondos gyógymód vágy a gyógyszer. Végezetül a film az SZM"f Központi Könyvtár módszer* tani irányításáról, az író- olvasó találkozók megszerve­zéséről ad néhány aktuális képet. A filmet a készítőcsoport a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulójának tiszteletére forgat­ta; bemutatója április 4-én lesz. ■ (párkány) Az Állatni Bábszínház nemrég mutatta be a Bartók Bclaü Csodálatos mandarin című mii vélni! készült bábjátékot Szi­lágyi Dezső átdolgozásában. A rendező: Szőnyi Kató. Báb- és díszlettervező: Koós Iván. Kommunista asszonyoK insiigzssa Sárospatakon a városi párt- tele végett időnként tariácskn- bizottság kezdeményezésére a zásra jönnek össze. Az első te- kommunista asszonyok elhátú- nácskozásukon részt vett Ke* rozták, hogy a nőmozgalml élet tides Kálmánná, a megyei nő- tartalmasabbá, pezsdülőbbé té- tanács titkára is, és a dolgozó nőket érintő időszerű családvé­delmi, szociális és kulturális kérdésekről tájékoztatta a sá-. roSpataki asszonyokat. Á hozzászólások alapján élénk vita fejlődött ki, s ennek során megtárgyalták a legfon­tosabb helyi problémákat, ame­lyekkel az üzemekben, vállala­toknál, termelőszövetkezetek­ben találkoznak a város lányai, asszonyai. Elhatároztak, hogy a jövőben az eddiginél erőtelje­sebben hallatják szavukat a kommunista asszonyok a mun­kahelyeken, a nőtanács, el üzemi és a termelőszövetkezeti nőbizottságok életében. Különösen fontosnak tartják a külterületi gócpontokban a nőmozgalmi munka erősítését Sárospataknak ugyanis nagy kiterjedésű peremvidéke és ta­nyavilága van, amelynek nő- mozgalmi munkáját a városi nőtanács egymagában 'nem tudja jól átfogni, ezért Végar- dón, Bodroghalászon, Dorkón, Rózsáson külön nőbisottságo- kat létesítettek. A kommunista asszonyok tevékeny részt vál­laltak ezek irányításában. Azt szeretnék elérni, hogy a városi asszonyokhoz hasonlóan a kül­területeken lakó asszonyok is egyre többen és mind bátrab­ban hallassák szavukat a köz­ügyekben és a nőmozgalmi kérdésekben. fsz-3kadém;a A termelőszövetkezetek kulturális tevékenysége jelen­tősen fejlődött,' javult az el­múlt évben a sátoraljaújhelyi járásban. A legeredménye­sebbnek a TIT-tel szervezett előadássorozatok, tanfolyamok, munkásakadémiák bizonyul­tak. A munkás- és tsz-akadé- miákat, valamint u szakmun­kásképző tanfolyamokat 150-eii látogatták Ugyancsak a ter­melőszövetkezetek szervezésé­ben 750-en vettek részt or­szágjáró kirándulásokon. kok* pamutfonoda üzemi könyvtáraival. Bőségé.-, időt szánnak a film készítői a ti- szaszederkényi szakszervezeti könyvtár bemutatására is. Itt különösen a gyermekkönyvtár látogatottságánál időz sokat a felvevőgép. De hírül adja a film a hírlapolvasó nagy nép­szerűségét is. Ezt követően a munkásszál­lók könyvtáraival ismertet meg a film. Majd a biblio- terápia hatásáról szól azt bi­zonygatva, hogy a betegágy­hoz vitt szellemi termékek legalább olyan jótékony ha­Kováttt György esi Bérezi István két esztendővel ezelőtt a szakszervezeti művelődési irftézinényekről készített fil­met. A szép szándékú amatőr­munka azóta már a profi filmek rangvonalába emelkedett; a forgalmazás és az érdeklődés tekintetében valóban előkelő helyet vívott ki. A szorzőpár meet újabb do­kumentumfilm forgatását fe­jezte be, ezúttal a Borsod megyei munkás könyvtárakat mutatják be. Igen érdekes re­likviákat bányásztak elő. A filmből tájékozódhat a néző a Borsod megyei munkás könyv­tárak egykori és mostani hely­zetéről. Bemutatja a film az ózdi vas- és acélgyári olvasó egylet dokumentumait; a* fel­vevőgép elvezeti a nézőt a minden igényt kielégítő galé­riás, korszerű ózdi könyvtárba is. Az. ózdi olvasó egylet 1834- ben alakult, tehát ez a legré­gibb munkás olvasókör a me­gyében. A film megismertet' a diósgyőri munkás könyvtárak­kal. A jó szemű péző felfedez­het egy kultúrtörténeti érde­kességet is: a sajószentpéteri bányatelepi olvasókör építé­szetileg is érdekes nyári olva­sóját. A pereces! Bányaniées olva­sókör a századforduló utáni esztendőkben létesült; Lauday János tanító alapította a könyvtárat A film alkotói ügyes kontraszttal mutatják bo a régi és a mostani kor­szerű könyvtár közötti különb­séget. Az alberttelepi, ormosba- ayai, íarkaslyuki munkás sönyvtárak szintén nagy tra­dícióval rendelkeznek. A film bemutatja e szellemi birodal­miak egykori és mai képét. Bemutat a film. egy ritkán átható dokumentumot, amely- íek bővebb magyarázatára sajnos nem vállalkozhat a 'ihn. 1928-ban a miskolci vil- amosokon kevés volt az utas. dollár Nándor akkori igazgató űrlapokat helyezett el a vil- amoskocsikban, hogy ezzel a zolgáltatással is vonzza az itazóközönségeL Megismerkedhetünk még az idelényi, a szerencsi, a mis­jFilm készült \o borsodi munkás könyvtárakról guayba való telepítését akarja megszervezni. Ez az akció Alb­recht főherceg védnöksége alatt all és tevékeny szerepet játszik benne a m. kir. minisz­terelnök úr egyik fia is, aki már ki is utazott a viszonyok tanulmányozására, sőt maga a miniszterelnök is (gróf Bethlen István) területeket vásárol már ezzel az akcióval kapcso­latban Paraguayban.” Szomorú korszak! A „jóte­vők” megrendítő perspektívát nyújtottak a magyar nincstele­nek számára. Szinte remeg a kéz, amikor ezeket a sorokat rója: eladó nép! A múlt történelemkönyvei­ben azt olvashatjuk, hogy a főnemesség, a nemesség, a papság, a nagypolgárság — a nemzet hivatalos vezetői — azonosak a nemzettel. Ölt és a nemzet egy. Beszéltek is a nemzeti „egységről”. De, amint látjuk, a szavak ebben az eset­ben semínit nem jelentettek. A Trianonban elcsatolt terüle­teken élő magyar „véreink”- ről beszéltek — írtak 25 évig —, s szemrebbenés nélkül alku tárgyává tették a Bácskában élő nemzeti kisebbséget, ha az osztályérdek azt diktálta. S hányán mondják: ezekért a „történelem felelős!” A törté­nelmet kell a vádlottak padjá­ra ültetni, hogy a magyar munkást idegen országokba akarták kitelepíteni? Még ki­búvónak is naiv mese lenne, ha a kérdést ilyen mestersége­sen konstruált tudománytalan alapra helyeznénk. A felelősség megállapításá­nak kérdését bízzuk csak rá a volt „nemzet alatt élőkre” — a 3 millió „koldusra” —, akik­nek azt tanították: „A nagy világon e kívül nincsen szá­modra hely.. ” Tudom, a volt „sorskiverte Lázár”-okkal együtt, nagyon sokan nem a történelmet tesszük a vádpont tárgyává és alanyává. Nándori Pál menyek feneketlen gyomrába. Azért kell kiizzadnunk az adók borzasztó syfhoniáját, a földbirtokválságot, hogy él- pezsgőzze, torkán legörgesse ez a sisere had, amelynek egyetlen vitézi tette, hogy fegyvertelenek ellen hadako­zik, requirálással nyomorgas- sa a kisgazdát.. De, hogy a kép teljes legyen, végezetül még egy fondorlatos zetközi dimensiókban való és a szervezet erejével ható ér- vényrejuttatásával, egy jelen­tőségteljes és áldásos törté­neti ténynek vetné meg alap­ját.” Nem árt ezek után még rö­viden megvizsgálni, hogy mi­ért is volt szükség erre az „ál­dásos történeti tényre”. Egy „alturista” intézményre, a magyar-nemzetközi bank­; n. Az aratómunkások eladása Argentínának azonban nem • ment olyan simán. Pedig éven­te 350—400 ezer idegen mun­kaerőre volt szüksége a brazil ültetvényeseknek. Mi volt mégis annak az oka, hogy a „szép gazdaságos” tervet nem sikerült megvalósítani? „Brazília — mondja a ja­vaslat^,— a magyar munkást a bolsevizmustól megfertözött- nek véd, márpedig mitől sem. fél jobban, mint a kommunista mozgalom terjedésétől, amit legjobban az a tény mutat, hogy az új, egyébként rendkí­vül liberális bevándorlási tör­vény úgyszólván kizárólag az ez irányú garanciákat követeli meg a bevándorlás engedélye­zése előtt”. Ennek ellenére a magyar kormány megkísérli brazil illetékeseknél az aggá­lyokat eloszlatni. A tengeren­túli hivatalos körök azonban továbbra is fenntartják előző „aggályaikat”. Magyar hivata­los körök brazíliai társadalmi és vallási egyesületekkel is érintkezésbe lépnek. Az egy­házi szervezetek nem tudnak segíteni, de a magyar kor­mány továbbra is kísérletezik. Már csak 5 ezer aratómun­kást akarnak „óvatosan” ösz- szeszedni az országban. Kom­munista eszméktől mentes aratómunkások után kutat­nak. Azonban a legnagyobb erőfeszítés után sem találtak 5 ezer embert. Hiába; a forra­dalom hatása nagy volt. Pedig milyen nagy reményeket fű­zött a kormányzat ehhez a kí­sérlethez. „ ... ebben az esz­tendőben még csak kisszámú 5 ezer munkással tétetnék kí­sérlet és csak a tapasztalatok­hoz képest a jövőben lenne a szervezet teliesen kiépítendő A saisonkivándorlás ekként végleg meghonosíttatván, né- oesedési mozgalmunkban év­ről évre visszatérő jelenségé­vé lenne és hazánknak nem­csoportra hárult volna a lebo­nyolítás megszervezése. „Két­ségtelen — mondja a tervezet —, hogy a létesítendő szerve­zet sok kitűnő, a szervezés munkáján nevelt foglalkozás- talan katonatisztnek nyújt produktív kereseti lehetősé­get”. A fehértiszti különítmé­nyek tagjairól van szó. Azon­ban a hűség kedvéért kénysze­rülünk még egy adattal kibő­víteni a tervezetet. 1920-ban a magyar nemzet- gyűlés „királyhű tagjai” által szerkesztett titkos irat jutott illetékes 'hatóságok birtokába, amely többek között így érté­keli a „sok kitűnő” magyar tisztet: „ ... nálunk a világ leggaládabb és leggyávább katonai diktatúrája uralko­dik”. Majd így folytatódik a valóságnak megfelelő ér­tékelés — már jobbról — a royalista politikusok ol­daláról : „... a Kormányzó Öfőméltósága Budán 50,000.000 koronát költ cl a lerongyoló­dott országunk adójából ud­vartartására. Testőrséggel vete­ti körül magát. Udvari vona­ton tékozolja a vasutak szű­kös szénkészletét. De ez sem­mi ahhoz képest. Negyven milliárdot, azaz negyvenezer millió koronát tömött bele a karhatalom és a tiszti különít­akcióról is szólnunk kell. A brazíliai terv ugyan nem sike­rült. Megpróbálkoztak tehát egy új tervvel, egy másik dél­amerikai államban: Paraguay- ban. A gazdasági világválság első évében történt a követke­ző „akció.” Hirsch, paraguayi bécsi fő­konzul, kormánya megbízásá­ból földeladási ügylettel is foglalkozott. Az osztrák kor­mány ezen akció ellen nem emelt kifogást, mert az ottani mérvadó körök helyeselték, ha a megvásárolt földek megmű­velésére az osztrák baloldali munkásság soraiból minél töb­bet toboroznak. Az akció élén Albrecht királyi főherceg állt — mint főrészvényes —, sőt a részvényekben a spanyol ki­rály is erősen érdekelve volt. A manipulációt eleinte szigo­rúan titokban tartották.. Azon­ban nem sokáig! Ugyanis Belgrádban, egy kormányfoga­dás alkalmával, a jugoszláv földművelésügyi miniszter fia. FrangeS, a zágrábi magyar fő­konzulnak, Szabó Györgynek a következőket mond to: „Hirsch főkonzul egy akcióba kívánja megnyerni az én köz­reműködésemet, amely a le­vált területeken (Bácska) spe­ciálisan Jugoszláviában levő magyar kisebbségnek Para­ŰRI ALKU elmondta, hogy néhány hónap múlva, körülbelül augusztus elején végleg visszajön szülő­hazájába. Budapesten láván •letelepedni, s itt folytatja ,a több mint hat évtizeddel ez­előtt megkezdett képzőművé­szeti alkotómunkát. Kérésére olyan műtermet biztosítanak Uitz Bélának, ahol az ő mű­fajára jellemző monumentális alkotásokat is készíthet. Ide­haza először egy nagyméretű kompozícióhoz felgyülemlett élményanyagát önti snűvészi formába. Kevés híján fél évet vendé­geskedett Magyarországon a több évtizede Moszkvában élő Uitz Béla, s csütörtök reggel a moszkvai vonattal elutazott Budapestről. A 82 esztendős művész búcsúztatására a Ke­leti pályaudvaron megjelent Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. Gádor End­re, a minisztérium képzőmű­vészeti osztályának vezetője, ott volt Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója. Mielőtt útrakelt a mester, „Augusztusban végleg haza fövök” Uitz Béla elutazott Budapestről tréssé, hiszen azokon kell sür­gősen változtatni. A művelő­désügyi osztály társadalmi üggyé kívánja tenni a nevelő­ellátás lehetőségeinek jobb biztosítását, és különös gond­dal foglalkozik a pedagóguso­kat váró szociális körülmé­nyek javításával. Javaslat szü­letett arra is, hogy a községek szorgalmazzák társadalmi ösz­töndíj létesítését, a pedagó­gusképző intézményekben to­vábbtanulók részére. A végre­hajtó bizottsági ülés határo­zati pontokban rögzítette a legfontosabb feladatokat, ame­lyek összességükben azt céloz­zák, hogy Borsod megye leg­nagyobb községszámú járásá­ban az iskolai nevelőellátás minőségi javulása meggyor­suljon, az iskolai nevelőmunka hatásfoka ezáltal emelkedjék, és az az előrelépés, amely a járások egyesülése óta már ta­pasztalható, a jövőben na­gyobb lendületet nyerjen. í (benedek) ________f_______ _____ I cedvezötlenül érintette a já­rást. A szabadabb munkaerő­vándorlás nagyobb lehetőséget, adott rá, hogy a járásból még Ifibben pályázzanak el olyan helyre, ahol a feltételek ked­vezőbbek. Minőségileg, sajnos, a jobbak mentek el. Ezen a já­ráson belüli átcsoportosítások- . kai próbáltak segíteni. A. cél mindenkor a minőségi csere, a. szakosellátás javítása, illetve a körzetesítés által a kis iskolák­ban felszabadult nevelők át­csoportosítása volt. 1968. már­ciusában ,-(>0 állásra hirdettek pályázatot, ezt júniusban és júliusban megismételték, azon­ban az eredménye elmaradt a várakozástól. Jelenleg 46 ne­velő hiányzik (főleg szakos nevelő), de számuk a tanév végére emelkedni fog. A véi»rcha»tó bigu' fenti negatív megállapításo­kon kívül igen sok pozitívu­mot, az előrelépést jelző tényt is rögzített, mégis a negatívu­mok felsorolása, válik szüksé- __________________________L_____ A z Encsi járási Tanács Végrehajtó Bizottsága többek között a járási műve­lődésügyi osztály kádermun- káját, munkaerő-gazdálkodá­sának helyzetét és feladatait it tárgyalta legutóbbi ülésén. A tanácskozás anyagából képet kapunk a 7 évvel ezelőtt egye­sített járás név élőellátottságá­ról is. A. járásban 449 pedagógus dolgozik. Ennyi az állomány és a szükséglet. Lenyeges nö­vekedés a hét óv előttihez ké­pest nem tapasztalható. Növe­kedett viszont a szakos ellá­tottság, mert míg az induló évben nem érte el a 25 száza­lékot, most meghaladja az 51-et, jóllehet, ez is igen mesz- szc van a. kívánatos száz szá­zaléktól. A képesítés nélküli nevelők száma jelentősen csökkent az induló évhez ké­pest. A járásban jelenleg 16 függetlenített népművelő dol­gozik, hárommal kevesebb, mint amennyi szükséges lenne, közülük mindössze kettő a képesített, holott 11-re lenne szükség. Á bárom járás sekor, 1962-bert mind a tárgyi, mind a személyi adottságokat illetően igen súlyos gondok voltak. Nagyobb mérvű minő­ségi cserével az 1066—67-es tanév előkészítése során fog­lalkoztak. Minden tanév ele­jén különös gonddal szervez­ték meg a vezetők szakmai és ideológiai továbbképzését. Az utóbbi két évben pedagógiai napokat szerveztek. Megálla­pította a végrehajtó bizottság azt is, hogy a nevelőktől csak úgy lehet eredményes munkát várni, ha a szükséges felté­telek biztosítottak. Sajnos, még napjainkban is előfordul a járás egyes helyein, hogy falusi nevelőink társadalmi megbecsülése nem megfelelő. Okait világnézeti le ' ’ésekben, valamint más, szubjektív meg­ítélésekben kell keresni. A szemlélet megváltoztatása cél­jából az elmúlt években elő­adásokat rendeztek a Szülők iskolája című sorozatban, elő­adásokat tartottak a szülők-, nek, valamint, állami és társa­dalmi vezetőknek, több helyen megszervezték a szülők és nevelők rendszeres találkozó­ját. Különösen nagy gond a já­rásban a pedagógusok lakásvi­szonya. A 490 nevelő részére 214 lakás áll rendelkezésre. A lakások nagy része elavult, korszerűtlen. Víz mindössze 54-ben van. A járási művelő­désügyi osztály elkészítette a pedagógus szolgálati lakások felújítási és építési tervét 1975-ig. Igen nagy probléma a fiatal nevelők falusi lakás- helyzete és étkeztetése. Né­hány községben, a szorult helyzetet kihasználva, albér­leti uzsora jelentkezik. A fa­lusi társadalmi szerveknek több segítséget kellene nyúj­taniuk a fiatal nevelők életkö­rülményeinek- megjavításához. A nedagógusok vidéki megbe­csülésének emelése, helyzetük segítése végett javaslat tör­tént azon községi vezetők ju­talmazására, akik eredmé­nyesen közreműködnek a pe­dagógusok anyagi és társadal­mi problémáinak megoldásá­ban. Az iskolai nevelők gond­iától elválaszthatatlan a nép­művelőké. A három ffiggetle- m'tett népművelési intézmény­ben a vezetői állás betöltése tói megoldott. Az eavéb nép­művelői állásokra, ióllehet, a Művelődési Közlönyben meg- íirdetták. a lakósíaéret ellené- '• re sem jelentkezett senki. riszt«*letdíiasként 134 oedagó- jus tevékenykedik á községi lénművelési munkában. Igen nn»v «ond arg: ián a pedagógusok létszám- lullámzása. Évenként körül­belül 20—22 pedagógus kérte íthelyezését a járáson kívül­re, s az ide jövők ennek csak , .gén kis hányadát ielentették. ívről évre nagy a nevelő- ' Hány. főleg szakos neve’öké, ízért kénytelen a tárás kénesí- íés nélküli nevelőket is fog­lalkoztatni. Az 1908-ban be­lezetett pályázati rendszer -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents