Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
sszfiK-mvyrmcmszAK5 s [H w ítél tr^iscrül f ; '/Y.*ssvsrs,'jwsm‘?*>-*sssj'ssssjrJr/sfs/.'//sys- Tiszta őrület lenne felhívni Gyurit. A hadállás és taktika teljes feladása. Ha a jó- :an ész és a női büszkeség utolsó maradványa *1 bennem, nem is teszem — mondotta masában Gizi, majd feltárcsázta Gyuri szántát. A néhány másodperc alatt, míg a fiút odahívták, erre. gondolt: — Semmi szemrehányás, semmi jelenet. Néhány tárgyilagos szó, hogy i-sak azért fárasztóm a telefonhoz, mert kérem 'ússza Piaion Államát, amelyre is égető szükségem vati. Miután a fiú jelentkezett, elhatározásához íven így szólt: — Ezt aztán igazán nem érdemiem tőled. Négy napja, hogy még csak föl *ew. tárcsáztál, hogy tehetted ezt velem? hiint az örült rohantam a készülékhez, valahányszor csengett. Gyurinak arra való hivatkozására, hogy hiióta Dosek szabadságon van, még meghalni csak éjszaka, munkaidő után ér rá, így folytatta: — És májusban, akkor miért tudtál "linden reggel időt szakítani, pedig az egész osztály szabadságon volt! Miután úgy negyedóra múlva Gizi befejezte Gondolatmenetét, Gyuri így válaszolt:- Majd. jelentkezem, mihelyt ráérett —, és v'ar ictte volna is le a kagylót.- Szóval már látni sem akar — gondolta htagéban Gizi. — Hát rendben. Ha véget ér. hát véget ér. Egyszer elmúlik minden. Inkább a nyelvemet harapom le, semmint én kérdezzem, hogy mikor találkozunk — majd gyorsan így szólt: — És mikor látlak? A fiú néhány pillanatig hallgatott, majd ezt mondta: — Rendben, holnapután hétkor a szokott helyen. Gizi ezek után elhatározta: nem megyek el. Semmi értelme ennek a kikönyörgött randevúnak, Most, egy perccel a tizenkettedik óra után legfeljebb még eggyel hódíthatja vissza Gyurit, a teljes, a hideg közönnyel. Ha hiába ácsorgóit majd az óra előtt, beléje hasit a felismerés, hogy elvesztette őt, és akkor jön rá, hogy ki is volt neki Gizi. Miközben ezt mérlegelte, elment a kozmetikushoz, a fodrászhoz, a manikűröshöz, a pedikűröshöz. új ruhát, cipőt, harisnyái és nylon kombinát vásárolt és mindezt magára öltve, az óra alá vonult, szívében a szent elhatározás és sziláid akarat lángjával, hogy ennek a találkozónak nem szabad megtörténnie. És íme, az emberi akarat, az erős, szívós női. akarat diadala: valóban nem történt meg! Gyuri nem volt ott. Kertés/. Magda Hullámpala iz ajánlólevél As idősebb Dumastól nagyon könnyű volt ajánlólevelet szerezni. Egyszer Fontainableau- ban lakó ismerőséhez elküldött egy férfit meleghangú ajánlólevéllel. Az iró ismerőse kedvesen fogadta, megvendégelte és legszebb szobájában helyezte el az idegent. Reggelre azonban a vendég eltűnt, s magával vitt kétszáz arany dukátot és bizonyos ékszereket. A szerencsétlen házigazda késedelem nélkül felkereste Dumast. Amikor benyitott hozzá, keserű szemrehányással illette: — Ember, ön szép kis vendéget ajánlott, nekem. Reggelre eltűnt kétszáz dukáltál és az ékszerekkel! Kirabolt! — Ö, a lator! — jegyezte meg Dumas fejcsóválva, — iiát önt is kirabolta? A televízió következő adáshetének első napján, 25-én, kedden már két érdekes műsorra kell felhíxmunk nézőink figyelmét Az egyik tv-műsor A differenciált jövedelemelosztásról folyik majd a minden bizonnyal igen sok embert érdeklő, hasznos polémia. A másik adás ugyanaznap este színházi közvetítés lesz: a debreceni Csokonai Színház nagv- sikerfl Kapaszkodj, Malvin, jön a kanyar című tragikomédiájának bemutatása az ország teljes nyilvánossága előtt. E tragikomédia. egy korábbi drámapályázat nyertes műve, a Don-kanyar történelmi jelentőségű csatáját játszatja le egy hadifogolytábor műkedvelő együttesével, A bűnügyi filmek kedvelői szerdán este svéd krimit láthatnak, címe A sárga kocsi. A filmek közül fel kell hívnunk még a figyelmet a Sebasiian- sorozat vasárnap, 30-án látható befejező részére és a Tanulmány a nőkről című, a moziban nemrégen játszott magyar | filmvígjátékra, valamint Stra- i üss Cigánybáró című operettjé- ! nek tv-változatára. Az előbbit, ! a magyar filmet szombaton este, a másikat vasárnap este láthatják az érdeklődők. Szerepel a hét műsorában egy új magyar tv-film is: Goda Gábor Mennyei pokoljárás című új műve. A képzőművészet kedvelői szerdán este ismét találkozhatnak a Felfedező úton a képzőművészet birodalmában című műsorral. A csütörtöki Zenei Figyelő pedig néhány kiemelkedő komoly zenei eseményről ad hírt, így például Mario del Monaco budapesti vendégfelléptéről. öt évtized címmel szombaton érdekes dokumentumfilmet láthatunk Révész Gézáról, a kiváló forradalmár mozgalmas életéről. Végezetül megemlítjük, hogy a táncdalok kedvelői sem nélkülözik majd kedvenc műsorukat, szombaton éjjel az ő kedvükért közvetítik Madridból az eurovíziős dalfesztivált. 4 filmgyártás áj kezdem én yezése A Magyar Filmgyártó Vállalat IV. sz. stúdiója március 18-án vetítéssel egybekötött sajtótájékoztatót 1 ártott a Gorkij fasori filmklubban. Az eseményről azért érdemes megemlékezni, mert eddig az újonnan elkészült filmekkel általában a forgalmazó vállalat ismertette meg a kritikusokat, Most, a filmgyár tartott sajtótájé- kozatót, s ezúttal bemutatták Gábor Pál elsöfilmes rendező Tiltott terület című filmjét. A vetítés után Németh András, a IV. stúdió főgyártásvezetője tartott rövid tájékoztatót és bemutatta a film jelenlevő alkotóit. Vészi Endre forgatókönvv-írót és Gábor Pál filmrendezőt. Mind a rendező, mind a forgatókönvv-iró baráti beszélgetés keretében ismertette meg a kritikusokat a Tiltott terület című film irodalmi előzményeivel és a forgatás egynémely érdekességével. Érdeklődve hallgattuk Gábor Pálnak a színész kiválogatásra vonatkozó fejtegetéseit, ugyanis a Tiltott terület című filmben többnyire új arcokkal találkozhat a néző. Az egyik főhőst Vadász Zoltán, a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze alakítja. A másik főszerepet Bánffy György. a pécsi Nemzeti Színház művésze játssza. Novák István a debreceni Csokonay Színház tagja: ő szintén jelentős szerephez jutott, A mi színházunk, a Miskolci Nemzeti Színház érdemes művésze, Némethy Ferenc a film harmadik legfontosabb szerepét játssza el. A rendező elmondotta, hogy e válogatásban az a törekvés vezérelte, hogy a szociográfiai alapossággal oknyomozó filmben a kevésbé ismert arcok a teljes hitelesség érzetét keltsék a nézőben. A film, amely az emberi közömbösség és felelősség kérdését veti fel, májusban kerül vászonra. Érdemben tehát ekkor szólunk Gábor Pál jó hatást kiváltó filmjéről, —U Oroszlánok az emberek közöli Érdekes új kísérlet tanúivá, sőt részvevőivé léptek elő ni utóbbi napokban a budapesti állatkert látogatói, A kísérlet tulajdonképpeni tárgyai azok a most öthónapos oroszlán- kölykök, amelyek jóval kevésbé élnek rabéletet, mint elődeik. Az állatkert vezetősége ugyanis új módszert kezdeményezett arra, hogy a fiatal, teljesen ártalmatlan állatok megszokják, sőt talán barátjukul is fogadják az embert, általában az embereket, Lassan, fokozatosan egyre több szabadsághoz szoktatták a három kis oroszlánt a rácson túli világban. Először csak ez állatgondozók szobájába sétálhattak be. és játszhattak ott azzal, amit — teniszcipó. üres láda — éppen megfelelőnek találtak, legújabban azonban már az oroszlánház folyosójára, a látogatók közé is kiengedik őket. Igaz, a kis állatok igen lassan vetkeztek le ösztönös félénkségüket., sőt félelmüket, da most már naponta egy. másfél órát töltenek az emberek között. Ott szaladgálnak, játszadoznak köztük, élvezik a szabadságot és az égvilágon senkit nem bántanak. Szaunázik a szél is. Végigfut a Balaton hűs hullámain, aztán elszá- guld ide, megmártózik az istenáldotta források hévizében, így ingázik többször is, térül, fordul, majd fújtatva, de fáradhatatlanul körbe- körbe járja a melegtorkú tavat. Mint ez a nem is nagyon erős, sőt inkább sovány, aszténiás, nem öreg, de nem is fiatal férfi, aki mintha le akarná körözni a faleveleket kergető forgószelet — járja, járja hol egyenletes, hol felgyorsuló tempóban, széles karívvel tolva szét maga előtt a szurokszínű vizet, megszámlálhatatlan köreit. A lépcsőn kuporogva, előírt óvatosan csak szívszélig húzva magamra a forró víz takaróját, o dák iái tok a vakmerő rekordernek: — Nem lesz kicsit sok, bátyám? Felémfordítja fejét. Meghökkenek. Az arc ellentmond a fratemizáló megszólításnak. Jóval fiatalabbnak látszik, mint én. De úgy látszik, nem sértődött meg. Visszakiált: — Még egy kör. Nézni is rossz, de ő leússza ezt a kört is. Aztán pár méterre a lejárati lépcsőtől lefékez, úgy szuszog, mint egy lerobbant motor. Főtt rák az arca. Nyúlni akarok a kezéért, rámszól: — Kösz. Nem kell. Csak egyedül. Elkapja a korlátot, előbb odahúzza, majd feltornázza magát mellém a lépcsőre. Hátranyúl, most látom, a partszélre tett két mankó az övé. És most látom, ahogy a sűrű víz megemeli, az egyik lába térd alatt csonkolt. Tekintete elkapja részvétpillantásomat: — Jó vágású gverek vagyok, igaz? Zavartan elhajtom magam elöl a vizet. És ezt a témát is: — Ismerjük egymást? — Én tudom, hogv maga kicsoda. No. semmi rejtély. Tegnap, amikor a kabinosnő bekiáltott magáért, megnéztem magamnak. — Nocsak. És kereste a copfot, a gitárt a hátamon? — Nem hiszem, hogy az én korosztályomat is csak ezek a leventék ... De tudia mit. Bár minket is ezek a leventék oktattak volna. Ha meg nem sértem, valami iskolát azért én is jártam. És a nagybetűket ts ismerem. Tehát újságot is olvasok. — Melyiket? Értetlenül néz rám. Mintha a/.i kérdeztem volna, határon vagy ló- vasúton jött ide a fürdőhelyre. Boross Elemér: Párbeszéd a vízben — Többet is, ha nem haragszik. A Népszabadságot ide is utánam küldik. Már készültem valami engesztelő magyarázatra, de pillanatnyi feszült szünet után, megszólalt. És a hangját mélyről hozta fel, mint a mellre szívott dohányfüstöt: — Mondja, kérem. Maga ugye kommunista? Ránéztem. Mit akarhat ez az ember? A legegyszerűbb, ha megkérdem: — Ha az vagyok... akkor mi van? — Akkor elmondok magának egy történetet. Ha akarja megírja, ha akarja nem. De mindenesetre tanulhat belőle. — És mit tanulhatok belőle? — Hát azt.... hogy a kommunistákat szereli az isten. Kikerekedett szemmel bámultam rá: — Most néz maga, igaz? Ne meséljem? — Sőt. Nagyon érdekel. Csonka lábát simogatva, kezdte: — Ügy mondom sorban, ahogy maguk szokták írni. 1944 novemberében, a nap talán nem is fontos, vagy dehogyisnem. nagyon is fontos, november 17-én, este 8 óra felé megzörgette valaki Kovács asztalos- mester ablakát. Ne cifrázzuk, mondjuk ki mindjárt, az a valaki egy bujkáló kommunista volt. Persze, maga most azt kérdezi, hogy hívták ezt a fickót Ha azt mondom magának. Kőrös Antal, mond ez magának valamit? Semmit. Nem volt ő nagy szám. No. menjünk tovább. Megvonaglott az arca, lábához kapott. Nem tudom, az emlék vagy a reuma nyilallott-e bele. — Tudja maga mi az egy buikáló kommunista? Hát persze, maga ne tudná? De íev . . . ahogy ez történt Ez az ember, ez a Kőrös Antal, úgyszólván hason csúszott el a földszintes házié, amelyben Kovács asztalos műhelye, lakása volt. Az ő háza. Régi kis családi ház a Ferencvárosban. Kőrös egy büntetőszázadtól szökött meg és ott bújt. közel az asztalosmester házához, egv szenespincében. De akkor este rátörtek erre a házra a nyilasok, Körős Antal kimászott az ablakon, a nyilasok a zajra odalőttek egy sorozatot és a lábát eltalálták. De a házban zsidókat is kerestek, Kőrössel már nem törődtek, benyomultak az udvarra. Kőrös ezalatt egérutat nyert... elfutott a sötétben. Futott? Vánszorgott. Érti? Ügyszólván hasoncsúszva vánszorgott. Észrevétlenül nézem a víz alatt libegő lábcsonkot, kezdem összefogni a fonalat. — Várjunk, várjunk. Kőrös Antal és Kovács még segéd korukban sokáig laktak közös kvártélyban. Aztán egyik ment erre, a másik arra. Egyiknek így sikerült, a másiknak úgy. Kőrös is megnősült, Kovács is... Kőrös gyárba került, a mozgalomba... Kovács egy francstadti jól- menő műhelybe, családi házba. A többit már sejtheti. Szétvitte a két barátot a szél. Meg a másfajta igyekezet. Néha évekig alig látták egymást.. Tudja, hogy' van az. A nagyvárosban két kerület is messze van egymástól, hát még így ... Kóros, az újpesti komcsi... meg Kovács, a fancstadti asztalos ... Negyvennégy októberében ezen a környéken grasszált a legtöbb zöld inges... hiszen tudja... — Amikor Kőrös megszökött a századától, még semmi baja nem volt a lábának ... sőt... ő volt. a futár a csoportjában ... hanem aztán bekergették az elhagyott szenespincébe ... aztán mikor kimerészkedett... meglátta régi barátja, Kovács asztalos cégtábláját... Elfulladt a hangja: Tudja, nem könnyű erre emlékezni. Sokáig tipródott Kőrös, hogy bekéredzkedik a barátjához. De nem. Még akkor se akart, amikor mar az utolsó kenyérhajat is elrágta. Hanem aztán ... amikor kifüstölték a pincéből... amikor meglőtték a lábát... nem tehetett mást... oda- kúszott a régi barát házához... fel- nyúlt... és megzörgetie az ablakot, — A türelmetlen zöreetésre Kovács kinyitotta az ablakot... és nem nyitott ajtót. Nem Hasztalan rimán- kodott Kőrös, a régi barátságra emlékeztetve ... vérző lábára hivatkozva... sőt... épp a vérző lába miatt mondott nemet... Még ő könyör- gött a barátjának, menjen tovább, keressen egy kötözőhelyet, mert a vérnyomok elvezetik a házhoz a nyilasokat és altkor... neki beteg felesége van... a gyerekei nyugalma ... Szóval hitvány volt, gyáva. — Egy szomszéd akadt rá Kőrösre, hajnalban. Bevitte magához, orvost is kéri tejt, de ekkor már üszkö- södtek a sebek, segíteni nem lehetett, csak amputálással. Még így is nagy szó, hogy megmaradt az élete. Most már érti? Dehogyis érti. Egészen másképp van. Kovács azt hitte, Kőrös most majd benyújtja a számlát a csúfságért, amit vele tett ez a Kovács. A csonka lábáért. Fölnevetett. Furcsa, különös zerH gése volt ennek a nevetésnek: — Ugyan, kérem. Kőrös örült, hogy megtalálta a családját, az embereit. De Kovács nem így. Nem Így; Kovács félt a számlától, menekült, felkapott egy vonatra, azaz csak kapott volna, ha meg nem csúszik. A vonat kereke leszelte a lábát. Felágaskodott. Féllábon egyensúlyozva, amely szinte táncmozdulatnak hatott, folytatta: — És tudja melyiket? A jobb lábát Véletlenül épp a jobb lábát És véletlenül pont ugyanazon a helyen... Mankóját felemelte mint egy zász- lórudat: — Maga hisz a véletlenben? Én nem. De hát akkor mi ez? Én most újra mondom magának, amiért maga engem ki fog nevetni. Tudja mi ez? Ez az, hogy a kommunistákat szereti az isten. És ha mégis leírja ezt a témát ne röstell.ie. írhatja nagy 1-vel is az istent. De nézd esek. már egy órája beszélgetünk és én még be se mutatkoztam ... Kovács vagyok. Mankóit beigazítva, felhimbálta magát a lépcsőn, majd megkönnyebbülten búcsút intve eltávozott. Felnéztem az égre. Ahogy szokták mondani, Isten látja telkemet, nem is mosolyogtam azon, amit Kovács, az asztalos mondott. Azt mondja egy osztályvezető ismerősöm: ha egy akta nap alatt nem intézi el masát — baj van az aktával. No, lám, mit nem hall az kinber. Arcom mégsem lehet Meggyőzően értelmes, mert a következő történettel bizonyít- igazát. N. termelőszövetkezeti istállót épil. Szüksége van 400 'Mgyzetméter hullámpalára, hiánycikk, nem megy könyven a dolog. Mindenesetre " megrendelőpapírokat elküldik. De azért az elnök is felutazik Pestre. Persze az öcsiével, segítsen az ügyben, '’elméri a helyzetet és segít. ■'Mm, nem telefonon. Átmegy 11 vállalat igazgatójához, és Megbeszéli vele az ügyet. '■Termelőszövetkezetről van !’zó, komám. Légy szíves, mi- 'urnarabb' intézkedni, ha módodban áll!” Ezzel az ügy elintézett — Gondolnánk mi. De mégsem. Nézzük csak a főagronómust. J*lú ember, de rossz tulajdonosát most jóra használja. Mit dk elnök, majd én! Felugrik d is Pestre, újságíró barátjához. Együtt rágják az ügyin- 'ókö osztályvezető lelkét: „Csl- ■ áld meg öregem”. Az clnök- *'>1 egy szót sem szólnak. Amikor elmennek, az ügyin- °kö osztályvezető leszól telephon az ügyintéző előadónak. '■Kovács kartárs, N. termelődő Vetkezetnek sürgősen adja a hullámpalát”. ~~ Jó, jó osztályvezető kar- M's. De már maga a második, f'k igazgató elvtárs is szólt o*'a reggel ebben az ügyben. — Aha, komolyan? No ás... ? Semmi baj, de én már . knap a megrendelőlevél Mpján leszállítottam a palát. s most nem tudom mit te- G.?(>kv Kétszer kiildjem meg ^.Vanazt a mennyiséget? . ~~ Nem, dehogy, rendben ti,. t,r|. köszönöm — válaszolja. I 'íz elnök hazautazott, a padi látva szeretettel és büszkeségei gondolt az öccsére, Meg s írta levélben a nagy hálát. A'?< öccs is kanyarított egy kö- Oönölevelet, az Igazgatónak. igazgató a napi postát ol- ,asVa megállapította, hogy a virága megsem a síron nyíiik, ^ 'K föagvnnónius felbuzdulva. ^ ÜLer kisüsti pálinkát küldött az újságírónak, Nem fogott ki rajta az elnök! Az újságíró összehozott egy tűrhető kis dolgozatot a vállalat eredményes gazdálkodásáról, kiemelve az osztályvezető tevékenységét. Az osztályvezető szólt a titkárnőjének: hozasson konyakot, délutánra meghívja az újságírót, Az előadó munka után hazament és szólt az asszonynak, ne melegítse meg a babfőzeléket, talán ebben a hőségben hidegen jobban ízlene. (snha) j\z - uíbéri akarat diadala
