Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
CSZAK-MAGYARORSZÄG tikai élet részesei, s6t meghatározói lehessenek. A volt függetlenségiekből? Akik már február elején- leleplezték magukat, hogy a forradalom folyamatában nem balra (Károlyi felé) hanem jobbra (Lovászy felé) akarnak lépni. A valóban demokratikus célokat követő polgárokból? De ezek már a radikális pártban tömörültek. A különböző árnyalatú kispolgárokból és hivatalnokokból? Ezek pedig már testületileg csatlakoztak a szociáldemokrata párthoz. Nagy Endre bejelentése érthetően vitatott kérdéssé vált Miskolcon. A célok és a szándékok mögött érthetetlen rejtély húzódott. Lehoczky Alfréd (Folytatjuk) Szoieravatás taszcösríxiiy&B Másodszor rendezik meg az lei. A nyitó ünnepség előtt idén a tiszaszederkényi müve- leleplezik Derkovils G\ ula lődési heteket. A megnyitó mellszobrát, s ez alkalommal ünnepség csütörtökön, március Szilágyi Sándor, a Vegyipari 6-án lesz. Az este Irat órakor Dolgozok Szakszervezetének főkezdődő ünnepségen Bcdi Gyű t'tkára mond finnenl ’•>???-'•■ t, la, a Tiszai Vegyikombinát Az ünnepségen részt vesz Üer,~ szb-titkára mond ünnepi be- kovits Gyula özvegye is. szédet, a Borsod megyei Rónai A II. tiszaszederkényi mfi- Sándor Művelődési Központ velődési hetek rendezvényso- Avas tánckara pedig művészi rozata összekapcsolódik a műsort ad. szakszervezeti héttel, s igy A megnyitó ünnepség egy- március 6-tól 24-ig, illetve ben a tiszaszederkényi műve- folytatólagosan március 24-től lődési központ névadó ünnepe április 2-ig lesznek az uj véts lesz. A szocialista város , , . ,, r , , . művelődési központja Dcrko- roskan kiemelt fontosságú nep- vits Gyulának, a nagy magyar művelési és szakszervezeti proletárfestőnek nevét vette rendezvények. Btidauesícn koncerteznek a miskolci szimfonikusok ! A Miskolci Szimfonikus Ze- A zenekar egyébként most nekar, amely eddig már négy Szegeden is több koncertet ad. alkalommal hívta fel magára Az Országos Filharmónia sze- az országos figyelmet fővárosi gedi nagyzenekari bérleti hangkoncertjeivel, most ismét bu- versenyeinek sorában három- dapesti hangversenyre készül, szór lép pódiumra együtte- Kedden, március 4-én este lép sünk. A február 9-én tartott, a zenekar a fővárosi közönség nap’ sikerű hangverseny után, elé az Erkel Színház szinpa- március 9-én és március 31- dán • E legújabb koncertjük én hallhatja a Szegedi zene- műsorán Enescu I. rapszodiá- barát közönség a miskolci ja, Beethoven G-dúr zongora- szimfonikusokat. versenye és Mendelssohn Olasz Érdekességként ide jegyez- szimfóniája szerepel. A Bee- zük még, hogy az Élet és lro~ thoven zongoraverseny meg- dalom című hetilap pénteken szoláltatásában Bacher Mihály megjelent száma nagyszabr'>ú működik közre, a hangversenyt interjút közöl, amelyben Mu- Mura Péter vezényli. Az eddi- ra Péter, a miskolci szimtoni- gi fővárosi koncertek igen nagy kusok igazgató-karmestere töb- ehsmerest biztosítottak minden . , , .. .... .... , , alkalommal az együttesnek. bek kozott az G&yuttes leheto' Hisszük, hogy a siker most ségeiről, munkájáról nyilatko- sem marad el. zik. I Rí <rnnifn!n*í hogy egy csapat bányásznak nem a | >tl «umiuiii' , veszélyes munkahely, nem az éle^ tükre törő víz és rossz levegő, nem a szén kitermelése, ha- | nem egy ember okoz problémát. Egy ember. Méghozzá egy ^ anyós... 1 I Mindezt Csiszér Péter, az idős brigádvezető mondta el- | gondolkozva, és kissé sértődősen. A többiek ugyanazon a * gerendán ültek és úgy fordították fejüket, egy irányba, nz öreg felé, mintha fényképész állította volna be őket. — Ki gondolná? — folytatta. — Egy anyós, aki nem 8a tartozik a brigádba ... Fiatal munkatársai nem válaszoltak. Szombat volt. Műszak után fáradtan ültek a tavaszi napsütésben. Felettük a domboldalon virágzott a barka. A délutánosok leszálltak már, de a szállítás még nem indult meg. A bánya környéke csendes volt, csak távolabb, a fürdő nyitott^ ablakán tódult ki a gőzzel együtt nevetés, éneklés, viccelődés. ■— Az igaz. hogy nem tartozik a brigádba — szólalt meg bátortalanul Kapros Sanyi —, de mégis, a feleségem anyja. — Az anyósod — nyomta meg a szót Csiszér. — Méghozzá nem is akármilyen — nevette el magát Németh Lajos és hátba vágta barátját. — Számolni kell vele. Q a gyerek nagyanyja •— De nem a keresztanyja — vitatkozott tovább az öreg. — A kelengyét mi vettük, a mi brigádunk gyereke. Nem így van? — nézett Kapros Sanyira, a szóban forgó gyerek ifjú apjára. — Tudtommal úgy határoztunk, hogy mi fogjuk taníttatni is. Bányamérnök lesz. — Attól még elvihetitek a templomba megkeresztelni, ha az öregasszony annyira akarja — kockáztatta meg a közI beszólást a nagydarab fiatalember, akire a Bivaly nevet í akasztották. I — Azt már nem! — dörrent rá az öreg. — A mi brigá- : dunk gyereke nem fog templomba járni, még akkor sem, i ba viszik. Mit szólnának az emberek? Szocialista brigád I viszi a gyereket templomba?! Nem mondom, szép kis mu- : latság lenne. | — De mégis, Péter bácsi... — próbálkozott újra az jfjú I apa. — önt egy kis vizet rá a pap. Nem árt az, nem is I basznál, olyan, mint a papírtarisznyán a lakat Az a fő, i bogy egészségesek mind a ketten ... § — Válasszatok! — ugrott fel a gerendáról az öreg. — , vagy én. vagy az anyósod! S ^(ipvoit ti lecsillapítani és visszaültetni as S ’Clie/eil UlUl.t't öreget Még az a javaslat sem S tudta egészen kibékíteni, melyet kínjában ötlött ki a bri- ^ gád es?e. Takács, Pali. Igaz. Kaoros Sanyit sem nyugtatta ^ meg az új terv. Erősen tartott az anyósától, de attól is félt, MMW9MMMMMMMMMMmaWMOISMM«MMMIMMM|MÍMMSIMeWiaaMSeS09S9g*S099*0W3 hogy papucsnak tartják majd az egére telepen. Az dreg duzzogva állt fel, de aztán katonásan intézkedett: — Tehát ötkor találkozunk a klub előtt. A virágot, a narancsot, a csörgőt, a cuclit, meg a többi himli-humlit te hozod, Németh Lajcsi, a feleségeddel. A két nagy demizso- nért Bivaly a felelős, ő úgysem iszik. — Gondolkozott egy darabig az öreg, aztán kacsintva hozzátette: — A nőtlenek lányokat is hozhatnak. Mindnyájan fellélegezted. Oravec János: Keresztelő i- A magnót is elhozom — tette még hozzá Takács. — Templomba pedig nem megyünk! — szólalt meg szigorúan az öreg es végignézett az arcokon. — Most indíts a fürdőbe! Alig (értek el a szobában. A nők a csecsemőt vették körül, a férfiak az asztalnál koccintgat- tak. Csak cigarettázni mentek ki a ház elé. A konyhában jól szemügyre vették a tűzhely körül forgolódó anyóst. — A fő ellenség — súgta oda cinkos mosollyal Bivaly az öreg Csiszéroek. Nevette!,. Csak Kapros Sanyi maradt komoly. Feleségével ugyan már megbeszélte a dolgot, az asszony bele Is egyezett, de azért szorongva figyelt, amikor a férje megállította az öregasszonyt a templomba való készülődésben: — Mama... — Sanyi ránézett a társaira és gyorsan kivágta: — Templomba nem megyünk. Az öregasszony először azt hitte, hogy viccelnek. — Üss a szádra, fiam! — mondta, de később elsírta magát: — A plébánián is be van jelentve. Mit fog szólni a tisztelendő úr?... Azt akarjátok, hogy eredendő bűnnel haljon meg az unokám? — Most született, máris temetni akarja? — kérdezte Takács Pali az egyik keresztapa. Az anyós mérgesen nézett a kérdezőre. Abbahagyta a sírást és ránézett a lányára: ~-= Te te így gondoltad, Kati? A fiatalasszony átölelte a vállát és hízelegve súgta: — Itthon kereszteljük meg. Tudja, édesanyám, így is lehet. Érvényes... — Igen, majd itthon — erősítette meg az ifjú apa, de nyomban elhallgatott, mert az öregasszony mérgesen, legyintett. A vendégek mozdulatlanul, némán figyeltek, mint az összeesküvők. Csak az öreg Csiszér mocorgott a széken, aztán meg is szólalt: — Jobban megcsináljuk, mint a pap. Házilag... —* Maszek úton — tette hozzá Takács Pali. Először Bivaly nevette el magát, aztán a többiek is. Felszabadultan kacagtak. Mintha az öregasszony is elmosolyodott volna kissé, de aztán szigorúan ezer ráncba rántotta össze az arcát és Csiszérhez lépett: — Tudtam, hogy ez a maga találmánya, vén pogány. A pólyában felsírt a gyerek. A hangos nevetésre ébredt feL A nagymama mindjárt felkapta, ringatni kezdte és beszélt hozzá: — Pogányok közé kerültél, kicsi lelkem ... Később lámpát kellett gyújtani. Bekapcsolták a magnót is. Megterítették az asztalt, a férfiak megitták a maradék pálinkát. Az öregasszony a konyhában főzte könnyeit. A gyereket még a vacsora előtt keresztelték meg. Lavór fölé tartották és egy üvegkancsóból vizet pergettek kis kopasz fejére. A csecsemő felsírt. A nagymama hamarjában- lisztes kötényével törölte le róla a vizet. Aztán sorra járta a pólya a keresztapák karjatt. Az öreg Csiszér utoljára magasra emelte és ezt mondta a síró csecsemőnek: — Nőjél nagyra! Vác som tiffin gyorsan kiürült az egyik demizson. u d A fiatalok kivitték a konyhába az asztalt és táncolni kezdtek. Az ifjú szülők egymás mellett ültek, mint a lakodalmukon. Az öreg Csiszér magára maradt. Sértetten felhajtott gyors egymásutánban néhány pohár bort. Rpv rio-ahio trey hírta beszel vetés, társ nélkül, de aztán újra töltött poharával odaballagott az öregasszonyhoz, aki a fényes és fekete kályha mellett ült és ölében tartotta fehér pólyában az unokáiát. Csiszér leült melléje és félig kiitta a poharát. A magnetofon szalagjáról ordító számok futottak le a táncolok lábaihoz. Csiszér Péter rosszallóan csóválta a fejét és szidni kezdte az ifjúságot: — Ezek a mai fiatalok. Nem törődnek a csecsemővel, az öregeket meg ide a sarokba szorítják. Csak a táncon jár az eszük... Az öregasszony némán, tempósan bólogatott és észrevétlenül tovább morzsolta ujjai között a rózsafűzért. Lukovssky László rézkarca Töiiénelmi napok 19W I* ©Ilii ka sí színpad deszkáin — A munkásság uralma következik el. S a polgárságnak egységesen kell fegyvertársul jelentkeznie. L>e kell rombolnunk a régi ideológiákat. S a hallgatóság hirtelen nem tudta, mit is akar Nagy Endre, és miért jön Miskolcra Nagy Vince; és miért kell ahhoz Károlyi-párt Miskolcon, hogy a „munkásság uralma” elkövetkezzék? Miért éppen Nagy Vince jön Miskolcra? 'Akivel szemben a megyei pártkongresszus már egy héttel előbb kifejezte bizalmatlanságát, szocialista belügyminisztert követelve. És valóban: kikből akarták megszervezni a Károlyi-pártot Miskolcon? A konzervatív, volt munkáspárti polgárokból ? Akik visszahúzódva, de ugrásra készen álltak, hogy újra a poliM iskolcon március első napjainak szenzációja — még a kiélezett noli- • tikai viták mellett is — Nagy Endre író és konferanszié vámosba érkezése volt. Vállalta, hogy az újságírók szabad szervezete számára konfe- fánsszal lép fel a városi színházban. A színház megtelt hallgató- *ággal. Nagy Endre — a modern ' Magyar konferánsz megte- 1 femtője — nem tagadta meg °nmagát. Messzemenően eledet tett annak a követelmény- j Uek, hogy a hallgatóság meg- dcibbentése, érdeklődésének felkeltése fél siker a konfe- tariszié számára. Mondanivalója a vártnál is nagyobb meglepetést keltett. Konferánszát ugyanis egy politikai bejelentéssel kezdte: a s2inházi fellépés mellett azért Jött Miskolcra, hogy a „miskolci polgárság számára közvetítse a Károlyi-párt üzene- r fet.” Bejelentette a színház | Pódiumáról, hogy a Károlyi- Párt zászlót kíván bontani j Miskolcon, s ebből az alkalomból Nagy Vince belügyminiszter személyesen jön a 'árosba. Nagy Vince be akar- jelenteni, hogy a Károlyi- Párt magáévá teszi a szociáldemokrata párt aktuális prog- ramját. Nagy Endre vegyes érzelmeket keltve jelentette ki. **°gy Nagy Vince hitet akar lenni a mai politikai fejlődés mellett. Jaj annak a polgárnak mondta a színpadon Nagy étidre — aki az új idők váltásaiban nem tudja magát beleélni. Ami volt az vissza ,fibbé nem jöhet. Szavai meglepő nyíltságot * radikalizmust tükröztek ••mi sajátos beszédmódja által jjfeg különösebb hangsúlyt kaPott: Ajánló sorok egy szerény kiadvány mellé a páncélvonat újjáépítése, nemkülönben e dicső harcok történetének nyomon követése, emlékeinek összegyűjtése és egy csokorba szedése — e könyvecske elkészítése és kiadása. Meggyőződésünk, hogy a kiadványnak az e hó 22-én országjáró kőrútjára induló, újjáépített 12-es számú páo- céivonattal együtt nagy sikere lesz ifjúságunk köi-éb“" * <cs> nikájába —- a hálás ifjú utókor szép kezdeményezésének történetébe nyerünk bepillantást; végül tíz fejezetbe sűrítve, tíz irodalmi igényű riport segítségével követhetjük nyomon a fél évszázaddal ezelőtti dicső harcok hiteles történetét. (Nemrég részleteket olvashatott belőle lapunk hasábjain az olvasó.) Szép kezdeményezés, dicséretes és önzetlen vállalkozás, Utolsó példányai holnap hagyják el a Borsodi Nyomdát annak a szerény, mindösz- sze 50 oldal terjedelmű kiadványnak, amelyet a páncél- vonatépítő bizottság megbízásából Csorba Barnabás, lapunk munkatársa írt és szerkesztett. A borítólapon eredeti, 50 évvel ezelőtt készült fényképet, két dátumot — 1919—1969 — és a PÁNCÉL- VONAT felírást találja az érdeklődő. Benn, a könyvecske lapjain pedig — az ugyancsak eredeti fényképfelvételeken kívül — a fél évszázaddal ezelőtti dicső harcok, a legendás hírű 12-es páncélvonat izgalmas harcainak emléke, és ma is élő harcosainak visszaemlékezése elevenedik meg előttünk. Bevezetőben dr. Árokay Lajos hadtörténesz rajzol átfogó képet a páncélvonatok szerepéről a Magyar Vörös Hadseregben; majd a 12-es páncélvonat „feltámadásának” kró-
