Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

fSZAK-MAGYARORSZÄG I m ía ifliránYitási femtszer i|m «ttrsaiaEsi unatkozásáról ^ gazdas iai mIshat' ínjának kibontakoztatása, a ^aasági viszonyok fejlődése a ^ fedalmi-emberi viszonyokat • Módosítja, annak új elemeit SjfeU ki és hozza felszínre. Jtoek között módosulnak az ,%ítási viszonyok, fejlődik sí Miami élet demokratlzmu- d fejlődnek az érdekviszo- Ä az eddiginél nagyobb jö- íjj.Mem-diííerenciálódás megy S“® társadalmunkban, a jelelő tehát, hogy aggályok, i'Mgatások merülnek fel: mi- ijJ irányba mutatnak ezek ^Módosulások, új elemek, se­it f‘®> vagy gátolják a szoci- iffe társadalmi viszonyok fej- iz'fet, a köznapi tudat szint- í. fennáll bizonyos részletek m . felánosításának, leegysze- iZ'fesének veszélye. A való- S bonyolult jelenségeiben L* az elmélet segítségével le- j.Mlgazodni. kíMsadalmi viszonyokon az i“5fek, emberi közösségek K ijftti bonyolult és történel- *‘1 változó viszonyokat ér- A társadalmi viszonyok ö elsődlegesek — a marxi { Met szerint — a termelési t°byok, amelyekkel állandó K Jsönhatásban állnak az l attéiés egyéb területeit jel­ije0 í°8ii politikai, ideológiai, lijMesi stb. viszonyok. A tár- ' i viszonyok — objektiv lnációs viszonyok. Marx fii,.,Az emberek maguk csi- történelmüket, de nem k’Mják szabadon, nem ma- i(H Választotta, hanem köz­iül meglevő, adott és örö- «víjtörülmények között.” Nem Inthetjük tehát szem elől, M, 5ok minden uralkodik », .fejtünk a régiből azután iL/fegy az új társadalom már leraktuk. De mi, Hm,**'tók a történelmi deter- Äigot nem azonosítjuk a élelmi végzetszerűséggeL >adalmunl. »“£ ©feondások nagy halmaza 'C?úik közre. Ezeknek az el­mondásoknak egy része SÍ.5 Jésen eltérő természetű: végi társadalom, a kapita- ii(jLUs maradványai; másré- W efedetüket, irányukat, ér- leülésük szintjét és helyét 'e|Jlve, különböznek. Kétség- V.’ hogy ezen ellentmondá- UJfésze a termelési viszo- származik, egyrés/.ük «1 °?h felépitniényi elemek­ül | °.1 a nemzetközi helyzet- ^3 amely a maga sajátos WjP?t játszva szintén meg- Wr°zó tényező. Ezek az el- H J'Oldások tehát sokoldalú- ^vetermináltak. A társada- \ Részét illető kérdésekben Sdo 'áthatunk arra, hogy a Vrn nap’ élet körforgása 'is0fnre dobja az ellentmon- okát és megoldásuk Az ellentmondások l'ését zavarják mellék-, ^fphszerű . összefüggések, fed gyakran nem adekvátan c'nek a köztudatban. Vlt '-adatában kell lenni 1 * >s, hogy nem ismerhet- .társadalmunkat vég- lköv ; égy, hogy ismereteink Ve ezö Időszakban is ér- *ity s®k legyenek, hiszen va- ípjf.^'adig születőben, vagy iW_,^'halóban van. A marxi Mofj?1 fontos Iránytű a társa- A p Megismerésében. * ^ ,®Zc*aságirányítás reform- J^a^vsadalom irányításának [Mat bb színvonalát jelenti. I'°bdA>Sah>bari folyik az ellent- °h feltárása, a társa- viszonyok összefüggéseit N>e x körben veszi figye- % ®s tudatosabban törek- JfelJ*. fejlődés szükségszerű- a ibtiwj ut»t engedve az el- iták . sok megoldására. Az SM* rendszer össz- hozza a társadalom • Mri a megváltozóit gaz. 7I. sndulmi feltételek­et vvezetesen az uralkodóvá lSy"í'?c’állstM termelési vi- ’C**'M, a termelés fejlesz- új lehetőségeivel. Az tökéletesítése, a szo- érdekeltségi és jövc- .Mve,í?bályozási rendszer objektív feltételeket löm- termelési viszonyok ^éhek, az ellentmondá­tssaaa sok enyhülésének. így a társa­dalmi osztályok, rétegek, a fi­zikai és szellemi munka közöt­ti különbségek, valamint az el­osztási rendszer ellentmondá­sainak megszüntetéséhez. A társadalmi egyenlőség megva­lósításának ugyanis alapvető feltétele a termelőerők, a ter­melés magas fokú fejlettsége, a termelőeszközök, a termékek és vele együtt a politikai uralom, a műveltségi és szellemi veze­tés monopóliumának társadal­mi kisajátítása, azaz a szoci­alizmus teljes felépítése, majd a kommunizmus elérése. Az új gazdasági mechaniz­mus jól szolgálja ennek az út­nak egyengelését. Az érdekek előtérbe kerülése — a társadal­mi tulajdonviszony alapján — a kollektivizmust erősíti. Jó példa erre a termelőszövetke­zetek idei eredményes zár­számadása, ami azt bizonyítja, hogy a szocialista nagyüzem — ha a tagság összefog, s ér­dekelt ebben az összefogás­ban — képes legyőzni olyan objektív tényezőket, mint pél­dául az Időjárás kedvezőtlen alakulása. Azt is számtalan példával lehetne bizonyítani, hogy a gazdasági reform nö­vekvő mértékben váltotta ki a dolgozó emberek érdeklődését és aktivitását, közreműködési szándékát a társadalom fejlő­désében. Tanúi lehetünk ennek a párt és szakszervezeti és ál­talában a demokratikus tö­megtanácskozásokon. Nagyon fontos tan£'t szolgáltat annak vizsgálata, hogy az aktivitást tömegmére­tekben milyen tényezők deter­minálják, és hogy ez a társa­dalom milyen szférájában bon­takozik ki. Az egyén és a társadalom kapcsolatát úgy érthetjük meg, ha különbséget teszünk viszony és viszonyulás között. A vi­szony az egyén társadalmi meghatározottsága. A társadal­mi viszony tehát objektív vi­szony. A szocializmusban min­den lehetőség adva van, még fokozható, de nem közvetlenül. Ezeket, ezeknek változásait em­berek közvetítik — különböző áttételeken — elsősorban a po­litikai munkán keresztül — az egyén számára. Az össztársa­dalmi folyamattal az emberek közvetett, egyénített módon ke­rülnek kapcsolatba. A viszonyu­lásnál az egyén önmagára való vonatkozása kerül előtérbe. A viszonyulás ' tehát tudatos vi­szony, ami kifejeződhet azo­nosulásban, közönyben, vagy éppen szembenállásban. Mivel az objektív körülmé­nyek, a társadalmi viszonyok időben cs1 terjedelemben nem azonosak teljesen, mint végső meghatározók nem pontosan tükröződnek az egyéni tudat­ban. Másrészt, mivel minden egyes ember rendelkezik sajá­tos, individuális viszonyokkal is, természetesen különböző módon függnek össze a társa­dalmi viszonyokkal. Még ha a munkahelyen azonos Is a hely­zetük, például nagyon eltérő lehet a családban. A differen­ciált életkörülmények pedig meghatározzák az érdekek rangsorolását, sőt szerepük van a tudati világnézeti viszonyu­lás alakulásában. A társadalmi való differenciált kapcsolat kö­vetkeztében nem mindenki egyformán képes társadalmi belátásra. Bizonyos ellentmon­dások fokozódhatnak például az érdekszférában az egyéni és társadalmi érdek között, a szo­cialista és kispolgári mentali­tás között, vagy más területen például a demokratizmus és bürokratizmus között stb. A differenciált életkörülmé­nyek újratermelhetik, erősít­hetik a régi, magántulajdonosi viszonyokból fakadó individua­lizmust, egoizmust, vagyis torz aktivitást válthatnak ki. A szocialista társadalmi vi­szonyok tökéletesítésével pár­huzamosan Igen fontos feladat tehát az emberek viszonyulá­sának, tudatának, erkölcsi fel­fogásának alakítása. Nincsen M ' J ' , .VÍ'x;-*- ' > ;» ; V* C ' , ' ■>­ä: c; , .■h ;!' fi : ; a ■S' ­sf. ^CTTisOT; ,,í ’ S :■: ■::.V ' fi* ' NW»» • ^ -"./'t' ■ * "*v A tűz szerelmese ,,De hagyd meg a jussom *tagyd meg a földet S mit nem te emeltél, la kalyibámat fis azt a tűzaknát, Melyre irigykedsz. Hagyd nekem a lángot.” ' . * (Goethe) Kacsir Mihály nem mitológiai személy, hanem élő hús-vér ember. Az aranykezű kovács, aki harmlncnegyedik éve dolgozik a diósgyőri nemesacél kovácsműhelyben. A szakmát Mezőkövesden, egy patkolóko­vácsnál szerette és ’ szerezte meg. A környé­ken aligha volt nála boldogabb legényke. amikor a mester ráhunyorított: — No. Miska, üss csak rá! Kezdetben biz’ kicsit nehéz volt a nagy- kalapács. dohát bele'ött. igaz most lóval nagyobb szerszámmal, a 150-es. az 1200-as légkalnpácesal dolgozik, de u szakmát ma is úgy szereti. Imádin. mint amikor először bámult a kováestűzbe — Nagyon szerelem ezt a munkát. Nem bírok megválni tőle Szeretem a tüzet, sze­retem gyúrni, formálni, alakítani az anyagot Nekem éz a munka élvezet. Hol szeret legjobban dolgozni? A kedven­ce a 150-es légkalapács. És azért ez, mert itt készítik a legkomplikáltabb munkákat, a különleges szelvényeket, a gyorsacélokat. A légkalapács percenként 350-et ver az anyag­ara, ha a kovács nem vigyáz, csak egy kicsit is késlekedik, a pöröly szétveri az anyagot. — Ehhez a munkához jó ütemérzék, jó hallás kell. Én behúnyt szemmel is tudom követni a ritmust, s az ütés hangjából álla­pítom meg, hogyan formálódik az anyag. A kovácsokat a regényekben, a filmekben többnyire robosztus, erős, mackós mozgású embernek ábrázolják. Kacsir Mihály aligha felelne meg az ilyen elképzeléseknek. Vé­kony, de igen szívós ember, szelíd arckifeje­zéssel. Rendkívül nyugodt természetű, csen­des, halk szavú ember. Jó nevelő is. Követ­kezetes. ha kell, tízszer is elmondja, ez így, s ezért, s az úgy a jó. Ennek is köszönheti a tekintélyét. Kacsir elvtárs ugyanis egy 29 tagú szocialista brigád vezetője. A brigád az elsők között alakult. azóta is igen szép ered­ménnyel. sok sikerrel működik Miiven emberek a brigádtagok? — Szorgalmasak, ió szakemberek. Ilyen jó szakember a sok között Ivanits. Gácsi. Somo­gy' Tóth Pista. Kiss Laci. Hogy mennyi ember nevelődött kezem alatt jó kováccsá? Ki tudja? Mellettem nevelődött ki a sok kö­zött Ivanits. Kosztya Emil. Demeter Laci. aki azóta az üzem vezetője, illetve párttitkára lett. És. . . Kacsir ^íihály amilyen csendesen, szeré­nyen dolgozik, ugyanolyan szerényen él. a Béke szálláson levő lakásában Mi a ked­venc 'dölöltése? — Szeretek olvasni, tv-t nézni, és külö­nösen a meccsre járni. Kinek drukkolok? Természetesen a Diósgyőrnek, de amellett a Vasasnak és a Fradinak is. Csak akkor va- gvok zavarban, ha a két utóbbi csapat egvíltt látszik, mert nem tudom, melyiknek druk­kol iák. Kacsir elvtárs rövidesen többedmagával útnak indul. Budapestre. A szocialista hri- gádvezetők országos taná"s,-ozásán ő Is kép­viseli a Lenin Kohászati Műveket Addig is, és utána is. változatlan szenve­déllyel gyúrja, formális az anyagot, gyúrja tormái 'a az emberi jellemeket. Ide illenek Goethe Prométheuszának be­fejező sorai • . . embert gyúrok, a magam kópé axerfnt. rajtát, hogy másom legyen . . ." Csorba Barna olyan anyagi ösztönző, jogi szabályozó rendszer, amely fe­leslegessé tenné az öntudatot, sőt szükséges a tudat állandó fejlesztése, magasabb szintre emelése. A tudatformálásban nem szabad szem elől tévesz­teni, hogy az embert magát nem lehet egy történelmi pil­lanat alatt: átalakítani, hogy ez csak hosszabb időszakban le­hetséges. Másrészt a differen­ciált körülmények követelik az életközelséget, az egyén sze­mélyiségéhez szabott nevelést. Mindez igényli a pedagógiai­pszichológiai módszerek fej­lesztését. Pontosabban kell is­mernünk az osztályok, rétegek tudatosodás! fokát, figyelembe kell venni, hogy az objektív viszonyok nem automatikusan, hanem csakis e viszonyok ak­tív, közvetítő mozzanatán, az emberi tevékenységen keresz­tül vezetnek a haladás irányá­ba, hogy e tevékenységet tar­talmilag a szükségletek, célok, érdekek jellege határozza meg. Az cddiüickuél j«?gyae" lemmel kell kísérni azt a köl­csönhatást, amely a szocializ­mus építése során az egyén és a társadalom között kibonta­kozik, s jobban kell ellenőrizni, ml az, ami új és mennyire szo­cialista. Nincs szembenállás a valóságban a tudatosság és az érdekeltség között, a negatív jelenségek oka éppen a szocia­lista elvek következetlen ér­vényesítése. Nagyobb társadal­mi bírálatra van szükség, de csak propagandamunkával nem várhatjuk tömegméretekben a szocialista tudat fejlődését, mert amennyire szocialista az emberek életmódja, társadal­mi viszonya, csak annyira vál­hat tudatuk Is szocialistává. A gazdasági , mechanizmus re­formjának fő célja éppen ez. Bogár Károly az ÓIG filozófiai tanszékének vezetője K&veczki Zoltán, az „Sz” egység dolgozója első lett a DIGÉP-ben rendezett ifjúmun kasok szakmai versenyén. A bermhásásoh áru önálló vállalati gazdálkodásra tért át, létrejött a Borsod me­gyei Beruházási Vállalat. E vállalat, vagy elődje ne­vét megyénk számtalan büsz­keségének bábái között emle­getik. A vállalat jelenleg a me­gye területén több mint 1,7 milliárd forint értékű, folya­matban levő tanácsi beruházás felelős irányítója. S enki nem állíthatja és nem is állítja persze, hogy e vállalat létre­hozása a beruházások ész­szerű megvalósításának egyet­len lehetséges útja. Útke­reső kísérletekkel ma is sűrűn találkozunk. Előfordul, hogy valamelyik helyi tanács nem szívesen fordul a vállalathoz, hanem inkább saját beruházó gárda létrehozására törekszik De tapasztalat szerint, ezek a törekvések nem mindig elég­gé átgondoltak. Néha egyetlen mozgatórugójuk, hogy megta­karítsák a vállalatnak fizeten­dő összeget. Felesleges, dirigál­ni vágyó, vagy éppen hatósá- gosdit játszó, adminisztratív szervnek tekintik a megyei ta­nács beruházó vállalatát, olyan szervnek, amely lényegében egyetlen téglát sem helyez el a készülő létesítményen. Valójában a megyei beruhá­zási vállalat nem hatóság, ha­nem, mint neve is jelzi: önál­lóan gazdálkodó vállalat. Meg­rendelésre dolgozik, tevékeny­ségéért a szerződésben megál­lapított dijat számítja fel. Lé­tének értelme és célja pedig a beruházások eszmei, műsz-aki, gazdasági előkészítése és lebo­nyolítása. Olyan feladatok ezek, ame­lyek sok tapasztalt szakember munkáját igénylik. Szakembe­rekét,, akik képesek elbírálni, és gazdaságossági számítások­kal alátámasztani: milyen le­gyen a megrendelt létesítmény, milyen követelményeket tá- ; masszanak a tervezővel, kivi- J telezővel szemben. Képesek ei- ! lenőrizni a terveket, a tervek í pontos végrehajtását, és költ- ! séseket. Vagyis, a beruházások felelős : lebonyolítójának — legyen az bárki — az. a hivatása, hogy megteremtse a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek és a szükséges ráfordítások egészsé­ges összhangját. A beruházó­nak kel! eldöntenie, mivel le­het, és mivel nem szabad taka­rékoskodni a tervezés, a kivi­telezés során. E s z a beruházó, mint emlí- 'j ‘tettük, lehet vállalat, de lehet saját szakemberek kisebb-nagyobb csoportja is. A helyi tanácsok joga. hogy válasszanak. A fontos csak az, hogy döntésük alapos, gazda­sági megfontolás eredménye legyen. Hiszen a megye fel­adatai igen nagyok. És új lé- ! tesftményeink végső árát mos. I feni takarékosságunk ésszerű - j sége szabja meg. * Planck Tibor nek. Az utóbbi évtizedekben gyakran bebizonyosodott, hogy az „olcsó” beruházás néha Igen sokba kerül, a túlzott takaré­koskodás később megbosszulja magát. Viszonylag fiatal, és máris tatarozásra szoruló la­kótelepek, vagy megépülésük pillanatában elavult egyéb lé­tesítmények sora figyelmeztet: nem mindegy, hogyan bánunk, s minek a rovására takarékos­kodunk beruházásra fordítható anyagi eszközeinkkel. A z évek során a tanácsok sokat kísérleteztek, hogy a beruházások előkészí­tésének, lebonyolításának cél­szerű módszereit megtalálják. Az egykori központi beruházó szerveket szétszórt beruházási csoportok követték, majd 1964- ben a Borsod megyei Tanács­nál ismét létrehoztak egy költ­ségvetési beruházó szervezetet. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése után ez a szervezet A harmadik ötéves terv két utolsó esztendejé­ben Borsod megye Taná­csa és a hozzá tartozó alsóbb szintű tanácsok tetemes, együtt­véve csak 100 milíió forintok­ban kifejezhető összeget for­dítanak a lakosság különféle igényeit szolgáló beruházások megvalósítására. De a felada­tok még ehhez az összeghez ké­pest is nagyok. Megyénk szá­mos új létesítménnyel gazda­godik, sok meglevő létesítmé­nyünket a mai, sőt holnapi kö­vetelményekhez kell igazíta­nunk. A tennivalók végeláthatat­lan sorát és az anyagi lehető­ségek nagyon is világosan meg­húzott határát — ha összevet­jük —, nem csodálhatjuk, hogy a tanácsok igencsak meggon­dolják, mire adják ki forint­jaikat, A beruházások helye­sen értelmezett gazdaságossá­ga régi gondja a szakemberek­

Next

/
Thumbnails
Contents