Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

2 ÉSZAK* MAGYAROK SZAG Szerda, 1960. február 1% Tüntetések Damaszkuszban Tízezer arab asszony csön­des menetben vonult fel ked­den a szíriai főváros utcáin, tiltakozva az izraeliek által, a megszállva tartott arab terü­leteken elkövetett kegyetlen­kedések ellen. Hasonló tüntetések voltak Szíria más nagyobb városai­ban is. v megmozdulásokat a szíriai nőszövetség szervezte; a meg­szállva tartott területeken élő arab asszonyok harcának tá­mogatására, A Mena jelentése szerint az utóbbi napokban az izraeli megszállás alatt levő Nablus városában hatszáz arabot in­ternáltak, közöttük 25 iskolás gyermeket. Napok óta szaka­datlanul érkeznek az izraeli csapatmegerősítések Nablusba, amely a múlt héten egymást követő tüntetések és megmoz­dulások színhelye volt. Egy íz­ben a bevonuló izraeli kato­nák kénytelenek voltak meg­hátrálni. amikor arab ellenál­lók pokolgépeket dobáltak eléjük. Tüntetések robbantak ki az izraeliek által megszállva tar­tott Dzsenin városában is. A tüntetők több izraeli katonai járművet felgyújtottak. Nyers Rezső látogatása Malalbergóban Az Olasz Kommunista Párt kongresszusán részt vevő ma­gyar pártküldöttség hétfőn délután látogatást tett a Bo­logna közelében levő Malal- bergo községben. Nyers Rezsőt, az MSZMP Politikai. Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság tit­kárát, Jakab Sándort, a ma­gyar pártküldöttség tagját Primo Carlini, a község kom­Mépirtás Imúeméxmban Az indonéz hatóságok dön­tése értelmében — írja ked­di számában a Pravda — vizsgálat és bírósági eljá­rás nélkül elítélt politikai foglyok- tízezreit küldik száműzetésbe, kényszer­munkára. Hatvanezer kommunistát és más hazafit deportálnak Kö­zép-Káli mantan dzsungeléi be. Sok ezer ártatlan embert űz­nek Nyugat-Iriánba, s a Já­vától távol eső szigetekre. Az indonéz reakció — álla­Ha mm rosa m. üssxe.hívjáh a Kínai KI* kongresszusát Szűkítik a javíthatatlanok korét gyelőt valószínűleg nem hív­nak meg. A pártkongresszus előké­születeit a kínai vezetőség központja, az úgynevezett kulturális forradalommal foglalkozó csoport szervezi és ellenőrzi, Pekingben az a vélemény, hogy bár a jelek szerint alig­ha kell sokat várni a kong­resszus megnyitásának beje­lentésére, néhány belpolitikai probléma rendezéséhez hozzá kellett fogni. A tisztogatás fel­adatát sok helyütt úgy értel­mezték, hogy miután minden káder a régi pártvezetés bur- ssoá befolyása alatt állt, a tisztségviselőket váloga­tás nélkül megalázták és eltávolították. Közben az új közigazgatási rendszer, a katonaság-vezette forradalmi bizottsági szerve­zet nem volt elég érett azok­nak a bonyolult feladatoknak a megoldására, amelyeket ré­gen a Kínai Kommunista Párt végzett el. Ezért január else­jén a központi lapok azonos szövegű vezércikkben kihirdet­ték, hogy szűkíteni kell a kö­zépkáderek elleni támadások felületét, meg kell gondolni, kik tartoznak a javíthatatla­nok kategóriájába. pítja meg a Pravda — miután az 1965. szeptember 30-i tra­gikus események nyomán a kommunisták és demokraták százezreit pusztította el, most újabb áldozatokra feni a fogát, olyan területekre száműzi az életben maradottakat, ahol a kényszermunka, az éhezés és a betegségek kínhalállal fe­nyegetik őket. E politikai népirtást az in­donéz hatóságok azzal a ha­zug állítással próbálják indo­kolni, hogy intézkedéseiket valamiféle társadalmi érdekek diktálják. Ezek az érdekek, úgymond, nem tűrik meg a hivatalostól eltérő ideológiai nézeteket képviselő embereket. Valójában — mutat rá a szovjet lap — a világ az indonéz reakció leplezetlen önkényének ta­núja. A cikkíró felhívja a figyel­met arra a tényre, hogy a ha­talom birtokosai jogtipró cse­lekedeteiket megpróbálják „altruizmusnak” beállítani, s az ENSZ tekintélyével fedezni. Eljárásuk joggal vált ki hara­got és felháborodást minden becsületes emberben. A DHFF a párizsi - lársialásolíról A DNFF hírügynöksége hosszabb kommentárban fog­lalkozik a párizsi tárgyaláso­kon elhangzott különböző ame­rikai állításokkal és Többek között megjegyzi: „Az Egyesült Államok és a saigoni bábkormány, azzal a képtelen mesével, amely sze­rint Észak-Vietnam .agresz- sziót’ követ el ugyanannak a hazának a déli része ellen, és így megrágalmazva a DNFF által vezetett ellenállási há­borút, tulajdonképpen feketé­nek mondja a fehéret és azt a hitet" akarjd kelteni, hogy a* amerikai agresszorok, a .sza­badságharcosok’, a bábjaik, a .hazafiak’, miközben a dél-vi­etnami nép — amely ellenáll az amerikaiaknak — ,az ag- resszor’. Ezzel a hamisítással azonban semmit sem érhetnek el. A* egész világ közvéleménye ag- resszorokként ítélte el az ame­rikaiakat és árulókként a báb­jaikat.” A spanyol gyarmatbirodalom bomlása Afrikában Néhány hét múlva az 1860- tól Spanyolország ellenőrzése alatt álló Ifni visszatér az anyaországhoz, Marokkóhoz. Az 1500 négyzetkilométer nagyságú és 67 000 lakosú, for­ró homokkal fedett terület, az Atlanti-óceán partján épült hasonló nevű kikötőt és repü­lőteret veszi körül. Ifni lakóinak nagy részét (84 százalék) marokkói ber­berek teszik ki, félnomád földművelésből és nomád ál­lattenyésztésből tengetik éle­tüket. Európaiak, zömmel spanyolok, csaknem 10 ezren élnek az országban. Marokkó 1956. április 7-én megszűnt spanyol védnökség lenni, és Spanyolország csak munista polgármestere fogad­ta. Nyers Rezső a magyar szo­ciális tu építőmunka tapaszta­latairól beszélt felszólalásában. A magyar küldöttség megte­kintette a község értékesítési szövetkezetének hűtőházát, a népi lakásépítő szövetkezetek által emelt lakóépületeket, majd meleg hangulatú baráti vacsorán vett részt az olasz kommunisták vendégeként. a tartományi vezetők, akik ja­nuár második felében jelen voltak Mao Ce-lungnak, a katonai káderek részére adott fogadásán. A jelek arra valla­nak, hogy a központi vezető­ség hamarosan összehívja az október óta hivatalosan emle­getett XX. pártkongresszust, vagy legalábbis azon fáradoz­nak, hogy a közeljövőben ösz- szehívhassák. Külföldi megfi­Több napja katonaság és rendőrség őrzi a Pekingbe vezető utakat és a fontos ke­reszteződéseket. Az őrjárato­kat az éjszakai órákban meg­erősítik. Peking egyik külvá­rosában — értesülések szerint — konferencia folyik a leg­magasabb rangú katonai és polgári vezetők részvételével. Ügy tudják itt, hogy megint Pekingben tartózkodnak azok uak nyugat-berlini részét. Wil- sonnak azt a döntését, hogy a konstruktív diplomácia szem­pontjából nemcsak fölösleges, hanem egyenesen káros nyu­gat-berlini „frontvizitet” prog­ramjába iktatta, Londonban lip» értékelik, hogy a brit mi­niszterelnök egyre tovább csú­szik lefelé a jobboldali, szov­jetellenes külpolitika lejtőjén. Baloldali munkáspárti véle­mény szerint ez a külpoliti­kai irányvonal csak további károkat okozhat Anglia világ- politikai és gazdasági érdekei­nek. dúsító mű felépítése. Wilson pénteken néhány órás látoga­tást tesz Nyugat-Berlinben. A Közös Piac kérdésében Wilson nem szándékozik túl­ságos hévvel ágálni az angol belépés mellett, mert nem akarja kitenni magát annak a vádnak, hogy a francia—nyu­gatnémet viszony aláásására törekszik és el szeretné szige­telni De Gaulle-t. Várható azonban, hogy a nyugatnémet és az angol vezetők egyaránt harsány szovjetellenes propa­gandademonstrációnak szán­ják a látogatást, különösen an­Iiarold Wilson brit minisz­terelnök kedden délután el­utazott Bonnba, ahol Kiesinger kancellár meghívására tesz hi­vatalos látogatást. Wilson szer­dán kezdi meg tárgyalásait Kiesingerrel. A napirenden szereplő kérdések között van Anglia és a Közös Piac kap­csolatainak problematikája, Nyugat-Beriin, a rajnai brit hadsereg devizaköltségei, az atomsorompó-szerződés, ame­lyet Bonn nem hajlandó alá­írni, továbbá a gázcentrifugás eljárással működő angol—nyu­gatnémet—holland közös urán­Ceuta és Melilla városokat»' néhány kisebb szigetet, vala­mint Iínit tarthatta meg ma­gának. Tanger nemzetközi övezetet is marokkói területté __mm..............................................................-bT-H * nyilvánították. 1958. áprlü* 110-én Spanyolország és M*' \ rokkó egyezményt írt ah’’ t amelynek értelmében Spanyol" [Szahara északi része marok' [kői közigazgatás alá került­' A Guineai-öböl partján c|' ^terülő, 28 000 négyzetkllom®' tér kiterjedésű Egyenlítői' * Guinea 1968 októberében víu ) függetlenné és ezzel, valamit"' )a most Marokkóhoz csatlaké' l zó Ifnivel, Spanyolország a*' [rlkai gyarmatbirodalma cső' ' pán Spanyol-Szaharára zsug0' r rodott össze. ^ A Spanyol-Szaharának W l vezeti Rio de Oro, 266 Oő*' [négyzetkilométernyi sivatag^ ' területe sokáig értéktelennek r tűnt a gyarmatosítók szem®' b ben. 1963-ban azonban gazda® ^ foszfátlelőhelyekre bukkanta’' [ az ország területén, amelyn®, f tartalékait mintegy 1,3 milk' tárd tonnára becsülték a szak' f emberek. A tőkés vállalatok [»egész sora jelentkezett a , v*' [ lágviszonylatban is jelent®' 'kincs kiaknázására, míg vég1" b az észak-amerikai Internet!0? í> nal Minerals and Chemie", | Corp. of Skokie szerezte k a foszfát kitermelésének cS f szállításának jogát. » A spanyolok egészen a leg' ► utóbbi időkig igyekeztek * tokban tartani a fontos nyel'6' L anyag felfedezését, míut’1" [Marokkó én Mauritánia c0". ■ | arául; igényt tart a jelenleg' r spanyol gyarmatra. A. Sp"' b nyol-szaharai Felszabadító61 t Front Is törvénytelennek n"' [ vezte a természeti kincs' ’"’0. ' külföldi monopóliumé1' 'H" »történő kitermelését é‘ >e.i°' b lentette, hogy harcot' «czde. fa ményez a gyarmat felszabadd tására. konzervatív felfogásomnak.. De mondom, különben... / — Mr. Rellingl... Edna állt előtte. Könnyes j szemekkel. 4 — Ezt... est... meg kell ^ mondanom... — hebegte volta főnöke zavartan, és másfelé* nézett. * Earl of Teddy életének leg-4 kínosabb perceit töltötte el a 4 zsűri előtt. Hol sápadt lett, ^ hol piros. — ígért ön házasságot Edna* Bradleynek? ^ — En ... ugyanis... én nem j ígértem __ * — Miért kérte meg a ke-* tót? Csend. —- Megfélemlítetted magát Bradley Tamás? 4 E | — Bradley ... igen... tá- i madólag lépett fel.. Edna elájult. A tárgyalást felfüggesztet-4 ték. | Még aznap meghozták az j ítéletet. } A bíróság, ahogy előre lát-’ ható volt, felmentette Earl off Cunnlnghamet! | Es ezzel kezdetét vette Tá-J más harca a világ ellen. Bradlev kitűnő mérnök volt.] Két állást is kapott, de rejté-f lyes, láthatatlan kezek úgy in-t tézték, hogy mindig az utcáraj került. * Néhány embernek terhére] volt, a fővárosban. * Márpedig Bradley Tamási Londonban maradt! \ Címírást vállalt. Végül sze-j relőnek alkalmazták egy vál-J lalatnál, de hamarosan min-] den indoklás nélkül kitelték.] Ahová belépett, amit próbált. 1 láthatatlan kezek által semmi-1 vé vált. ^ így került végül a kikötőbe,! ahoi zsákot hordott. i (Folytatjuk) Sir Thomast, a világhírű hegedűművészt enyhe moraj fogadta. Zsakettben, furcsa színű nyakkendővel, sápadt, kissé púderezett arcával ál­matagon lépett a bíró elé. — Mit tud az ügyről? — Jóformán semmit... El­mélyült vagyok, mint általá­ban a művészemberek, kör­nyezetemet ritkán figyelem meg. Miss Bradleyt egyszer láttam mindössze a tengerpar­ton, Earl of Cunninghammel sétált karonfogva — Moraj. — Ugyanakkor kijelentette önnek — szólalt meg a lány ügyvédje — Earl of Cunning­ham, hogy Edna Bradley a menyasszonya.... Thomas végigsimította hom­lokát egy lassú, de nagyivű gesztussal: — Ezt mondta volna?... Sajnálom. Nem emlékszem ilyen kijelentésre. — Gazember! — kiáltotta Bradley. — Figyelmeztetem! — szól rá erélyesen a bíró —, hogy ha még egyszer elragadtatja magát, szigorúan, megbünte­tem! Relling. — Miss Edna Bradley ön­nél volt alkalmazásban. Olyan hölgynek ismeri, aki okot ad­hat magatartásával bizalmas­kodásra? ... Már az, hogy nem felelt nyomban, felért egy hamis ta­núvallomással. De a szörnyű szünet utón még meg is szólalt. — Hát, kérem ezt én nem tudhatom ... Nehéz ilyesmit állítani egy hölgyről. Bradlev már tisztában volt vele, mi történik itt. — Szívesen beszélgetett az ügyfelekkel... ízléstelenséget sohasem vettem észre, de az például, ahogy Earl of Cun­ninghammel csevegett nevet­gélve, nem felel meg az én ... Másnap volt m tárgya­lás ... A terem zsúfolásig megtelt London társadalmi. kitűnősé­geivel. — Edna Bradley! ön azzal vádolja Earl of Cunningha­met, hogy házasságot ígért önnek. Mivel tudja ezt bizo­nyítani? — kérdezte a bíró. — Először Mr. Thomas lángnak mutatott be, mint a menyasszonyát, másodszor fi­vérem és Gordon mérnök előtt határozott formában megkérte a kezemet — Kérem, erre nézve Mr. Evans Gordon mérnök és Mr. Thomas Long kihallgatását — szólt ’ közbe Clayton. És most következett a tár­gyalásnak az a gyorsan leper­gő tanúvallomás-sorozata, amely Bradley Tamás lelkivi­lágában lerombolta a jóba, az emberekbe, a munkába, a kö­telességbe és a tisztességbe ve­tett hitet. Jött Gordon. — Szerintem Bradley Ta­más, ha nem is volt brutális, mindenesetre „megfélemlítő hatással” lehetett. — Fenyegetően lépett fel? — kérdezte a bíró. Bradley farkasszemet nézett Gordonnal. Ez viszont pislog- . ni kezdett, és akadozva mond­ta: — Hát... bizony, erélyesen, — ön szerint megütötte volna Earl of Cunninghamet, ha nem kéri meg a húga ke­zét? — kérdezte az ügyvéd, és szigorú szemével mereven ta­padt a tanúra. — I... igen. Azt hiszem. Bradley holtfehér volt, és a száját harapdálta. — Nem igaz! — kiáltotta Edna kétségbeesetten. A bitó kopogott. Gordon lesütött szemmel hagyta el a termet. Clayton élvezettel törölgette szemüvegét. nyúlt a bajuszához. Végül is az őrnagy álláspontja győzött: nyilvánosság elé az üggyel. Edna Bradley bejelentett tanúi Thomas Long hegedű- művész, Evans Gordon mér­nök és Relling vállalati igaz­gató, a tárgyalást megelőző napon némi fellendülést ta­pasztaltak sorsukban. Clayton ügyvéd például közölte Rel- linggel, hogy egy pénzcsoport, amelynek Dalton baronet áll az élén, hajlandó lenne a be­fagyott afrikai telkek átvéte­lére. A telkek parcellázásával, úgy vélte Clayton, jó lenne egy igen tehetséges fiatal mérnököt, Evans Gordont megbízni. Mikor a mérnök ér­tesült az ügyvédtől a megbí­zatásról, nem akart hinni sze­mének és mámoros lett a boldogságtól. Ugyanaznap es­télyt adott az ügyvéd és meg­ragadta az alkalmat, hogy be­vezesse Gordon mérnököt London úri társaságába, ami már fél karrier manapság. Még ezen az estén félrevonta leánya vőlegényét, Thomas Longot egy kis szívélyes be­szélgetésre. Itt sok szó esett a művész adósságairól, amelyeket, ha Ellyvel egybekelnek, az ügy­véd rendezni fog. beszéltek néhány szót Earl of Teddy pe­réről is, de csak futólag ... VX1. Teddy a család előtt ré­szegségére hivatkozott, és hol­mi borzalmas történetet me­sélt Bradley Tamás erőszakos fellépéséről. Lord Flatherry- nek is ezt adta elő. Az öreg Dalton először nagyon hara­gudott, de Lord Flatherry meggyőzte arról, hogy ez az esemény csak sürgősebbé teszi a házasságot. Mary vállat vont «! kijelentette, hogy ő nem haragszik. Ismeri Teddyt, és az esész história nagyon ha­sonlít rá. Egy ideig ne mu­tatkozzék, aztán majd kibé­külhetnek. Mr. Clayton, a City előkelő iparmágnásai előtt a Dalton baronetek ügyvédje is volt. ö vette kezébe az ifjú Teddy védelmét is. Lord Flatherry az érdekeltek tanácskozásán szerette volna rávenni, hogy ec’ozkedjék a Bradley-család- d n A tanácskozáson Burton őr­nagy is részt vett. Dalton só­gora volt, ezenfelül az alsó- háznak is tagja, konservativ programmal. — Ha 'rám hallgattok — mondta —, és ez a legoko­sabb, akkor semmi elkenés! Igenis odaállni a bíróság elé! Szeretett, kenetteljesen is szigorúan beszélni, mintha ál­landóan a parlamentben szó­nokolna. Ilyenkor sokszor Miért átázott Wilson Bonnba?

Next

/
Thumbnails
Contents