Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
6 ESZAKMAGYAUORSZÄG Vasárnap, I960. február % Mit ér az ember — a medvéhez képest? 4 tekintetes Borsod * és Abaúj-Torna vármegyében, a Bódva völgy északi zugában évszázadokra megrekedt az idő. A minden hallucinációtól menten, valóban szőke vizű Bódva mentén soha nem települt ipar, kevés és mostohán szűkmarkúan fizetett a szántóföld, és Edelény után, Szendrölád alatt már a szőlőtermesztés övezete is — mintha csak elvágták volna — véget ért. Az erdőtől letarolt hegy- és dombhátakat az erózió tépázta, harapdálta és az egész tájék a mogorva, mostoha észak hangulatát lehell- te. E részben borsodi, részben abaúj i falvak zöme vasúttól, postától távol, még a két háború között is a naturálgaz- dálkodás korszakát élte, és ette az igazi kisparaszti szegénység sovány kenyerét Az eróziótól sújtott domboldalakon a kenyérgabona gyakran a magot sem fizette vissza. A négy-hat mázsás gabonatermés a kisparaszti földeken már gazdag évről vallott, és az öt-tízholdas paraszt e vidéken az év nagyobb felében napszám, erdei munka után áhítozott, hogy magát és családját a harapós szegénység ostorcsapásaitól mentse. Szögligettől északra, a csehszlovák határ közelében, erdős környezetben; itt élte életét Derenk kisközség népe. A faluban még a két világháború közötti korszakban is tucatjával akadt idős asszony es férfi, aki nem látott vasutat, nem ült vonaton és a légvonalban alig 60—70 kilométerre fekvő Miskolcot úgy érzékelték, mint a mai ember Vlagyivosztokot vagy a Tűzkőidet A Helységnévtár 1926 évi Jeladása Derenk községről a következő adatokkal tudósít: „Abaúj-Torna vármegye bód- vaszilasi járásához és a Szín községben működő körjegyzőséghez tartozó kisközség.” A falucska dél felől csak úttalan utakon, Szögligeten át volt megközelíthető. Ha novemberben az őszi ég csatornái megeredtek, Derenk népét elnyelte a sár, a hó pedig még április végén se volt ritka vendég az erdők közé zárt, észa-j ki hangulatú erdős tájékon. Derenken — mint a Bódva völgye északi térségének számos más falujában — a talaj nagyon szűk marokkal jutalmazta az emberi verítéket és a századforduló éveiben még a 20—30 holdas paraszt is tömegével kapott a vándorbot után. Az újvilágban azután nagyobbára bányászként hajszolta „szerencséjét” és e vándorok zömét örökre magába harapta a századforduló prosperitásában égő, fejlődő Amerika. A Helységnévtár 1926 évi kiadása szerint Derenk kisközségnek 74 lakóházát, 416 főnyi lélekszámát és 2589' hold földjét tartotta nyilván a hivatalos statisztika. A táj és a falu életében az_ első világháború semmiféle változást nem hozott. A monarchia letűnése után, a császári és királyi lakájok helyett Horthy új, bug- ris udvartartása vette birtokba az országot és Horthy erdőkincstára ezt a tájat szemelte ki a főméltóságú űr egyik kedvenc vadásztanyájaként. A harmincas jSl kor az ellenforradalom már szilárdan nyeregben érezte magát, Horthy udvartartása minden áron medvecsaládok telepítésével igyekezett „legfőbb hadurának" kedveskedni. Es e célra a csehszlovák határ közelében fekvő összefüggő nagy erdős vidéket szemelték ki. Ez volt az ország egyik legelmaradottabb, legcsendesebb zuga. A két háború között még mély csend és nyugalom uralkodott a tájon. ahol a vadállomány életét a civilizációnak semmi zaja és egyéb ártalma nem zavarhatta Ide álmodták tehát Európa legnagyobb vadjának hazai otthonát, az új hazai medve vadaskertet, a snájdig vadászkalandok epekedve vágyott eldorádóját. Derenk község 416 lelket számláló lakossága és 74 lakóháza, no meg a 2589 hold- nyi határa feküdt keresztbe a terv végrehajtásának. Gyorsan kellett dönteni. Vagy a terv, vagy a 416 paraszt. Megszületett a „salamoni megoldás”. A falut kitelepítésre ítélték. A bürokrácia keze gyorsan járt ebben az ügyben, senki sem ismert lehetetlenséget. A lakosságot áttelepítik, a házakat leradiroz- zák. A földért készpénz megváltást fizetnek vagy csereföldet adnak. Derenk község belsőségét és határát beültették az összefüggő, nagy erdőterület testébe. Kihirdették, hogy minden derenki paraszt földjét megváltja a kincstár. A kincstár urai ezúttal nem is voltak szűkmarkúak. Gyorsan kellett cselekedniük. A földcsere lebonyolítására a szomszédos Szendrő nagyközséget, a valamivel távolabb fekvő Ládbe- senyő nevű falucskát, Sajó- szentpéter, végül a miskolc— budapesti országút mentén fekvő Vatta és Ernőd határát lenében azonnal megjelent a kincstári gépkocsi és a lebontott épület anyagát térítés nélkül oda szállította, ahova a paraszt kérte. Az apparátus óramű pontossággal működött, az egész környék a medvecsaládok méltó fogadásán fáradozott Néhány hónapon belül a 74 parasztház helyén kisarjadt, a fű, és a falu hajdani belsősége beolvadt a zöld, erdős tájba. Horthyék e derenki ország- lása óta idestova negyven esztendő pergett le az idő homokóráján. E sorok megjelenése előtt a „keresztény kurzus” nép iránti szereteté- nek e megnyilvánulását hermetikusan sikerült a nyilvánosság elől elszigetelni. A derenki nép hallgatott. Ahogy az urak akkortájt mondogatták; betömték a paraszt száját. A kincstári urak és a közigazgatás pedig talán-ta- lán némi bűntudattal is hét lakat alatt őrizgette a példátlan titkot. Az akkori árviszonyok ismeretében ugyanis a medvetelepítés e kísérletét az ország népének mintegy 10 millió pengője bánta. Befejezésül: az 1967-ben megjelent és az 1966 évi állapotot tükröző legújabb jelölték ki. Ezúttal nem elsősorban a csendőrszurony ismert argumentumaival, anyagi kárpótlással is főként arra törekedtek, hogy a falu népének kitelepítését, más talajba plántálását minél kevesebb kemény falba ütközve oldják meg. Minden hold szántóért egy holdat, minden hold rétért 1,5 hold szántót kaphatlak a dérenkiek a kijelölt községek határában. Ez kétségtelenül előnyös volt, mert Szendrő kivételével mindenütt lényegesen jobb földhöz jutott a kitelepítésre ítélt parasztság. Tény, hogy nem volt különösebb ellenállás és az ügyet néma csendben sikerült lebonyolítani. Az ingatlancsere lebonyolításával egy Pittlik József nevű, rosszhírű miskolci ingatlanforgalmi ügynököt bíztak meg, aki sok százezer forint jutaléktól hízott az ügyleten. A megbízók vödörrel mérték az ügynök magas jutalékát, és annyi felárat számított fel a kincstárnak a csereföldekért, amennyit a plajbász elbírt. Erdőkincstári emberek, közigazgatási beamterek százai hemzsegtek az ügy intézésében és minden hivatalos ember bőven megkereste a borra- és nőrevalót. A szerződés egyik legszigorúbban körülírt pontja szerint a derenkieknek záros határidőn belül ki kellett üríteniük a falut. Amint a szerződést aláírták, a tulajdonosoknak nyomban hozzá kellett látniuk a lakóház, minden más épület lebontásához és a terület „elplanírozásához”. Ennek elHelységnévtár adatai szerint Derenk község 74 lakóházának hült helyén három, az erdészet céljaira magnak hagyott épület érte meg a felszabadulást. A falu 416 lakosából hét ember maradt meg hírmondónak. Ai idősebb nemzedék nyilván élénken emlékszik: István gazdának (így becézte a kormánypárt mamelukhada gróf Bethlen Istvánt, a harmincas évek diktátor hajlamú miniszter- és pártelnökét), akinek a derenki esettel egy- időben a Bükk-fennsík Jávorkút néven ismert középhegységi paradicspmában szintén nem sikerült a medvetelepítési kísérlet. E terület sok ezer holdját a közéleti tisztaság látszat ismérveinek eleget téve, Bethlen István két stróh- man, előbb Kállay Tamás, majd egy Madarász nevű budapesti, kormánypárti fiskális nevén „bérelte” és ugyancsak közpénzen, mintegy 15 kilométer hosszú, hegyi szerpentin utat építtetett a vadászházhoz. Derenken is hétpecsétes titokként őrizték, hogy a medve honosítása sikerült-e avagy sem. Ez azonban ma már aligha lehet bárki számára is érdekes. Az eset kizárólag mint a Horthy-féle ellenforradalmi korszakra jellemző dokumentum tanulságos, amely beszédesen példázza, vajon mit is ért akkortájt a rendszernek az ember, ha magyar — ezúttal a medvéhez képest. V incase Oszkár Zsiguár István munkája Az Aranyponty ünnepének utóda A víz szerelmesei már évezredekkel ezelőtt is összejöttek évente egyszer, hogy megünnepeljék a horgászok ünnepét. Védnöküknek, s mindany- nyiuk nagy álmának az Aranypontynak hódoltak. Az ősi ünnep él tovább a már hagyományos farsangi horgászbálokban. Az északmagyarországi horgászszövetség február 1-én, tizenkettedszer rendezte meg a horgászok ünnepi találkozóját Miskolcon, a Hámor étteremben. Stílusosan, kiesi akváriumokat helyeztek el az asztalokra, amelyekben apró folyami halak úszkáltak. A horgász szerencsét idézték. S a horgászbálon kiderült, hogy a vízpartok csendes emberei nem is olyan csendesek. Igaz, nagy haltörténeteket nem tudtak elmondani, hiszen nem mindennap lehet olyan nagy halat horogvégre kapni, mint amilyet Hemingway öreg halásza fogott. De azért Magyarország közel százezer horgásza 1968-ban nem kis eredményekkel büszkélkedhetett. Amint azt Berényi János, a Magyar Országos Horgász- szövetség főtitkára elmondotta, közel 104 vagonnyi halat emeltek ki természetes vizekből a horgászok. A magyar vizeknek pedig egyre inkább megnő vonzása is; nagyon sok külföldi jött el hazánkba egy kis „fogásra”. A reggelig tartó horgászbálon részt vett Török János, a Magyar Országos Horgász- szövetség elnöke, dr. Bemáth Zsigmond, az Északmagyaror- szági Horgászszövetség társelnöke és Drávái Pál, az egyes#; let titkára. S a horgászok horgászfeleségek pedig az búcsúztak el egymástól, h o& jövőre, amikor a tizenharmad*' kát rendezik, jó lenne még gyobb fogásokról, még töW’ igazi horgászkalandról clbc' szélgetni. Cs. A A jövő hét ív-műsorából A következő hét televízió műsoraiból elsőként a Szegedi Nemzeti Színház bemutatásában látható Háború és béke előadásra hívjuk fel olvasóink figyelmét. A Lew Tolsztoj regényéből Erwin Piscator által színpadra alkalmazott változatot néhány évvel ezelőtt a Miskolci Nemzeti Színház is bemutatta. A képzőművészeti előadások sorában jelentkezik a januárban nyílt Tv Galériája új adása, amely ez alkalommal Szász Endre grafikusművészt mutatja be a közönségnek. Filmekben ismét nem lesz hiány. Szerdán egy amerikai film, A veszély, csütörtökön a Perrichon úr utazása című nyugatnémet film, pénteken ismét egy Tom Jones show. szombaton egy Angyal kaland, vasárnap pedig a Sebastian és Bors sorozat folytatása pereg a képernyőn. Külön felhívjuk a nézők figyelmét a Sodrásban című magyar film szombat délutáni vetítésére. A könnyű muzsika kedvelői jócskán válogathatnak. A Show-hivatal szerdai adása, a már említett Tom Jones show, Sammy Dawis című műsora, s nem utolsósorban a szombat esti és éjszakai Made in Hungary című műsor őhozzájuk szól Tűnődések rövid pórázon fi. Kovács Kálmán aforizmáiból Korunkban a boldogságnak hét pillére van: a szabadság és kivívása, az egyenlőség és az érte való küzdelem, a jólét s a megteremtésére irányuló munka, alkotás öröme, a kultúra és meghódítása, igaz emberi kapcsolatok (családi, szerelmi, baráti, elvtársi, munkatársi stb.) teremtése és ápolása, az egészség és a testnevelés, a béke biztosítása és áldásainak élvezése. A boldogság oszthatatlan: az emberek és a népek csak együtt lehetnek boldogok. * Kevés az a boldogsághoz, ha megvannak objektív feltételei; szükséges annak felismerése is, hogy valóban ezek jelentik a boldogságot, s ezt a hitet a szubjektív feltételnek tekinhetjük. * Lehetséges, hogy az emberek eddig azért nem voltak boldogok, mert nem ismerték a boldogságról szóló aforizmámat? * Az istenek féltékenyen őrizték a boldogság képletét, de egy halandó kifürkészte a titkot, s mint Prométheusz a tüzet, az embereknek adta. Ám az égiek bosszúja nein késett: örök boldogtalansággal sújtották a vakmerőt. * Egy zeneműből két óra is kevés, ha élményt nyújt; de két perc múlva is becsapva érezzük magunkat, ha unalmas. * Az igazi szerelem olyan párviadal, amelyikből mindkét fél győztesen kerül ki. * Érdemes volt elmennem a Cannes-i filmfesztiválra* a sós tengeri levegő jót tett a garathurutomnak. 1 * Nincs szánalomra méltóbb annál, aki pusztán a kenyérért lép színpadra; legfeljebb a közönsége. * Ha egy tanítványom rossz fát tesz a tűzre, a szívd11 és az agyam polgárháborúja dönti el, mit cselekedjeü1, * Olyan jó az iskola, amilyen jók a tanitók. * Csak akkor tisztellek, ha nem akarsz uralkodni. / * Vitában azokat a szavakat használd, melyek a leg' biztosabban, legélesebben, legüátrabban megkülönböztetik véleményedet ellenfeledétől. * — Én nem csaltam meg a feleségemet. — Ha nem rajtad múlott, nem sósat ér a hűséged. * A szenvedés elégíti Id a hiúság rongyait. * Van olyan gépírónő, akit nem a keze, hanem a láb® miatt tartanak. * Megszámlálhatatlan a mentségek száma, ha saját vétkünkről van szó. * — Mit tegyek, ha a hatóság intézkedését tévesnek találom? — kérdezte egy ifjú Szókratésztől Athén piacán. — Ha kinyitod a szád, bekaphatod a legyet. Ha lenyeled a békát, felfordul a gyomrod. Legjobb tehát, ha a hatóságok nem tévednek — felelte a bölcs férfiú. ____
