Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
ESZAKMAGYAROBSZÄG Csütörtök, 1969. február 6, Howiharok* hófiiwások A KPM Közúti Főigazgatóságán szerdán az esti órákban közölték, hogy a nap folyamán a déli országhatártól kiindulva északi irányban erős havazás kezdődött, viharos erejű széllel. Nagykanizsa—Budapest— Nyíregyháza vonalától délre a hófúvás sok helyütt torlaszokat emeit az országutakon. Hóakadályok vannak a -1-es (Budapest—Debrecen—Záhony) főútvonalon Cegléd és Kaba között, az 5-ös (Budapest—Szeged—Röszke) főútvonalon Kecskemét és Röszke között, a .'ik-es (Hatvan—Szolnok) főútvonalon Jászalsőszentgyörgy és Szolnok között, a 35-ös (Nyék- ládháza—Debrecen) főútvona- ■ Ion Hajdúböszörmény és Deb- I récén között, a 42-es (Püspök- j ladány—Biharkeresztes) főútvonal teljes hosszában, a 44-es j (Kecskemét—Békéscsaba— Gyula) főútvonalon Kecskemét és Lakitelek között, a 47-es (Debrecen—Szeged) főútvonalon Csorvás és Orosháza között, a 442-es (Szolnok—Kún- szentmárton) főútvonalon Szandaszőlős és Rákócziújfalu között, az 51-es (Budapest— Baja—Herczegszántó) főútvonalon Dusnok és az országhatár között, az 54-es (Kecskemét—Soltvadkert—Sükösd) főútvonalon Jakabszállás és Bocsa között, az 55-ös (Szeged —Baja—Bátaszék) főútvonalon Szeged és Domaszék között. Sok úgynevezett alsórendű út járhatatlan Hajdú-Bihar, Csongrád, Békés, Bács-Kiskún, Tolna, Szolnok megyében. Szerdán este a havazás tovább tartott, a szélvihar nem csitult, úgyhogy az útviszonyok további rosszabbodásával kell számolni. A közúti igazgatóságok nagy hómaró és hótakarító gépei már mindenütt dolgoznak, egyelőre az országutakon rekedt nagyszámú jármű kiszabadításán. Sajnos a már megtisztított utakra is új és új akadályokat emel az esős hóvihar. Megkezdődik a „kenyérverseny Csehss f o vák katonai értékes * et Szerdán Prágában a csehszlovák néphadsereg parancsnoki és törzsparancsnoki állományának, valamint politikai és pártszerveinek 1700 képviselője fiit össze országos értekezletre. hogy megvitassa a hadsereg jelenlegi feladatait és összegezze az elmúlt időszakban' végzett munka eredményeit. Az értekezleten megjelent Ludvik Svoboda hadseregtábornok, csehszlovák köztársasági elnök. Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Old,rich Cernik, a szövetségi kormány elnöke, Lubomir Strougal, a C.SKP elnökségi tagja, a CSKP cseh irodájának elnöke, valamint Martin Dzur vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter. A tanácskozást Ludvik Svoboda beszéde nyitotta meg. A köztársasági elnök beszéde után Mariin Dzur nemzet- védelmi miniszter emelkedett szólásra, aki a hadsereg legutóbbi tevékenységének kérdéseivel foglalkozott, és megvilágította az 1969. évi új feladatokat. u fizetődé, különösen akkor, ha például a tsz-ek fel kutaínak régi, de még megindítható kisüzemeket, ezeket átveszik és így elkerülik a nagy beruházást. Kereshetnek a bolton és a fogyasztók is — különösen saját tagjaik — nagyon hálásak lesznek a jó kenyérért, az ízletes péksüteményért. Nos, ebben az ügyben ül össze az országos tanácskozás. Számba veszi az eddigi tetteket, eredményeket és meghallgatja a kialakult véleményeket. természetesen az ellenvéleményeket is. A magas szintű vita célja, hogy valóban, immár tömegesen megindítsa hazánkban a „kenyérversenyt ’ és a régi üzemek megújhodását a jobb ellátás, az ízeset b magyar kenyér, a fogyasztók érdekében! A térkép sséién B o drog közben még keményen tartja magát a tél. Zemplénagárdon hófödte házakat találtunk. Nehéz megközelíteni a községet — különösen ilyenkor. Csak kerülő utak visznek ide, s a kisvonatnak is majdnem három órájába telik, míg Sárospatakra ér, a környék egyetlen olyan hezó 180 ezer napra esett ki a termelőmunkából. (De ez a szám még nem tartalmazza a tsz-ek adatait.) A megelőzésre tett további intézkedések mellett feltétlenül eredményjavulás várható attól a közös programtól, melyről Tóth József, az SZMT vezető titkára és dr. Fövenyessy József, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának vezetője tájékoztatta lapunk képviselőit az Állami Biztosító megyei igazgatóságán. Eszerint a két szerv ipar- ágankénti munkásvédelmi versenyt indít a vállalatok között, melynek célja a gazdasági vezetés és a szakszervezeti szervek ösztönzése a munkakörülmények javítására és a baleseti veszélyforrások felszámolására. Az 1969 január 1-től december 31-ig tartó verseny során el akarják érni, hogy a vállalatok rendszeresen elemezzék a munkásvédelmi helyzetet és meghatározzák azokat a legfőbb feladatokat, melyek a verseny során időszerűvé válnak. Dr. Fövenyessy József elmondotta ezen a sajtótájékoztatón, hogy az Állami Biztosító bekapcsolódása fellendíti a versenymozgalmat, hiszen azokon a területeken, ahol a legjobb eredményeket érik el, értékes díjakat adnak a munkásvédelmi aktivistáknak. A balesetek megelőzésére tett intézkedések mellett az ipari és a mezőgazdasági üzemekben folyó verseny sikere nem kismértékben függ az aktíva- hálózattól és a végzett munka tervszerűségétől; a munkásvédelmi őrök személyes felelősségétől, a munkásvédelemmel kapcsolatos előadások, filmvetítések stb. színvonalától, hatásától. Mivel az év végi értékelés után értékes díjakat osztanak ki, feltétlenül érdemes, ha az üzemek gazdasági vezetői, szakszervezeti aktivistái, nem utolsósorban maguk a munkásvédelmi őrök foltozott odaadással dolgoznak az egyes munkaterületeken a balesetek megelőzésén, mert ezzel elsősorban az üzem gazdasági eredményeit, a termelőmunkát is elősegítik — mondotta Tóth József. A díjakkal kapcsolatban elmondották, hogy miután az éves versenyműnkét az évet követő február 15-tg értékelik, i vállalatokat szakmai területenként nyolc csoportba sorolják és ott az első helyezést elért aktivisták serleget és pénzjutalmat, a második helyezetlek oklevelet és szintén pénzjutalmat, míg a harmadik helyezettek oklevelet kapnak. A versenyben csak azok a vállalatok vehetnek részt, amelyek a megjelent felhívás alapján nevezésüket január Síig az SZMT munkásvédelmi bizottságának megküldik. Megyénkben az eddig tett számos intézkedés ellenére is még mindig sok a halálos és a súlyos baleset, illetve a baleset miatt kiesett munkanapok száma. A múlt évben Borsod ipari és mezőgazdasági üzemeiben ismét sok ezer dolgoÉrtékes díjak a legjobbaknak Munkásvédelmi versenyt indít az SZÍT és .az Állami Biztosító Sajtótájékoztató az Állami íliztositó megyei igazgatóságán zással kialakított véleményt a kormány elé terjesztették. A kormány pedig cselekedett. Elhatározta, hogy 1970- ig 800 millió forintot kell a sütőipar fejlesztésére fordítani, s ennek 60 százalékát az állami költségvetés vállalja. A határozat megváltoztatta a sütőipar egész eddigi alapkoncepcióját. Korábban ugyanis a nagy kenyérgyáraktól vártuk a megváltást. Most a fejlesztés fő iránya a közép- és kisüzemeit széles hálózata lesz. Felül kell vizsgálni a gépeket, a berendezéseket, a technológiát. Nem igaz ugyanis, hogy gyárban nem lehet jó kenyeret készíteni, de igaz, hogy ehhez idehaza készült gépekre lesz szükség, hiszen az importgépeket nem a hazai ízlés kiszolgálására szerkesztették. A másik gyökeresen új do-1 log, hogy a kormány egy határozattal megszüntette a sütőipari monopóliumot Nemhogy engedélyezi, hanem kéri, biztatja a földművesszövetkezeteket, a termelőszövetkezeteket, sőt, a magánpékeket is, hogy dolgozzanak, süssenek a táj, a vevők ízlésének megfelelő kenyeret, kalácsot, kiflit. Kevesen tudják, hogy a sütőipar nem rossz üzlet. A fogyasztó ugyan áron alul veszi a kenyeret, de a termelő minden kilóra 1 forint állami hozzájárulást kap. Ez igen kiA Mezőgazdasági és Élel- : mezésügyi Minisztérium február 7-én országos sütőipari tanácskozást rendez Budapesten. Megnyitót mond dr. Di- mény Imre miniszter, előadó a miniszter első helyettese. Ezen a tanácskozáson sokkal többről lesz szó, mint a sütőipar szűk szakmai kérdéseiről. Mindennapi kenyerünkről tanácskoznak itt a szó teljes és nemes értelmében. Azoknak, akik bolti kenyeret esznek — ez pedig ma már az ország lakosságának túlnyomó többsége — a probléma gyökerét nem kell magyarázni. Évtizedes panasz hazánkban, hogy a kenyér rossz, sületlen, törődött. Igaz, hogy maga a kenyér csökkenő szerepet játszik táplálkozásunkban, hangulatunkban azonban nem, A kenyér és kifli rriiatti panaszok túlnőttek a szakma szűkebb határain. Mindezek alapján tavaly öt országos szerv, a MÉM, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a szakmai szakszervezet, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az Országos Tervhivatal igen széles körű vizsgálatot tartott. A megállapításokat elküldték a megyei tanácselnököknek, megvitatta a párt gazdaság- politikai bizottsága és egy külön e célra létrehozott parlamenti bizottság. Az ily módon valóságos kis népszavaés Dámóc asszonyainak. W érezzük a hiányát, s próbálunk tenni valamit, hogy off sokáig maradjunk művelődési hajlék nélkül. Már sorolja is, hogy nft* mindent tettek eddig. — A párt és a tanács elfogadta már egy új kultúr- ház építésének a tervét. Abban kapna helyet a párt- ó® a KISZ-szervezet, lenne efíf tanácstermünk, egy házasság- kötő termünk, ott kapna otthont a könyvtár és az olvasó. A községi tanács 250 600 forintot adna hozzá. A termelő- szövetkezet 200 000 forintot ígért A ruházati ktsz és 3 Bodrogközi Állami Gazdaság 30—80 ezer forintot ad. S 8 vállalt társadalmi munka értéke is 100 000 forint. S most azt szeretnénk elérni, hogy 3 járási pártbizottság és a KISZ, valamint a tanács is járulj03 hozzá a művelődési otthon építéséhez. A segítséget megérdemlik Nem várnak a „sült galambra” a zemplénagárdiak, men1 jól tudják a község vezetői, hogy itt is igényesebbé váltad az emberek. Márpedig jele3 pillanatban sem a könyviár, sem pedig a párt- és a KISZ' szervezet „otthona” nem fejcl meg még a minimális kultúr- szintnek sem. A könyvtár 8 mozi volt büféhelyiségébe3 van, s még a kályhacsövet js csak az ablakon keresztül tudják kivezetni a szabadba, á párt- és szakszervezet, a KlS^ és a kultúrotthon több mi1” 60 000 forint értékű berendezése pedig egy padló nélkül» volt iskolateremben vaO" Olyanban, amelyben semmiféle rendezvényt nem tarthatnak. Egyelőre a szabad tantermekre terveznek. És így “ tudnak némi programot biztosítani a lakosoknak. De b9 felépül az új kultúrotth°3’ amelyre már csak azért nagy szükség lenne, mert az idén egyesítik közigazgatásilag Révleanwárt, Zemplén' agárdot és Dámócot. akk'3 többé nem hangozna el a ki®' sé távolabb fekvő községekben a fenyegetés: vigyázz, ha ross- leszel, mégy a Bodrogközbe. Csutorás Annamáriái lyére, Sátoraljaújhely mellett, amely kultúrközpont. Hol Yan üres terem? Az 1800 lelkes község 360 családjából kétszázan olvasói a könyvtárnak. A pártszervezetnek van televíziója, s van a községben egy jól működő gyermekkórus, egy tánccso- ,port, és egy felnőtt színjátszó csoport. Sőt, a helybeli pedagógusnők csütörtökönként nők * akadémiája előadássorozatot ► tartanak a Hegyalja Ruházati ► Ktsz itteni üzemében dolgo- zóknak. A meglevőkön túl szép 'terveket is dédelgetnek. Sportkört szerveznének, és szeretjének benevezni a járási bajnokságba. A fiatalok klubeste- két terveznek, vetélkedőket, 'de... Egyelőre nincsen hol. 1 Nemrégiben a földtörvényről | tartottak itt előadást Meghir► dették, el is jöttek az embernek, de az utolsó pillanatban ‘mégis majdnem semmibe imént. Ugyanis, nem volt üres ) terem. ) — Ez a mi nagy bajunk — ^mondja Bányász László, a köz- ségi pártszervezet titkára. — 'Nincs termünk, ahol megtart- 1 hatnánk rendezvényeinket. Az ) iskolában ütünk tanyát leggyakrabban, de hát mindig, s [mindenre ott sem tudnak he* lyiséget biztosítani nekünk. ► Nincs otthona sem a pártszer- »vezetnek, sem a KISZ-nek, l nincs egy rendes tanácstér- ^ műnk. \Volt, de átadtuk ► 1967-ben még nem küszköditek ilyen gondokkal. A kastélyban minden elfért. ‘ — Akkoriban igazán szép ' kultúráiét volt nálunk — ► mondja Géczi József, a művelő- pdési otthon igazgatója. Volt ol- j vasósarkunk, ahol megtalálták ka napi folyóiratokat és újsá- [ gokat, a fiataloknak volt ping► pongasztala, nem beszélve a ► különböző szakkörökről. Most i pedig tréfásan azt szokták ne- k kém mondani: kultúrotthon [nélküli kultűrotthon-igazgató ► vagyok. ► — A kastélyban most a j Hegyalja Ruházati Ktsz egyik k üzeme van — veszi át a szót [Bányász László. — Mi adtuk ►át. Mert így foglalkozást tudnunk biztosítani Zemplénagárd — Még mindig rövid!... —j üvöltött. —, még mindig rö-' vid! j Jobbra-balra tőle sűrűn csa-j pódtak le a lövedékek. Per-, cck kérdése volt, hogy szik-' lástól, mindenestől felröpül-' jön, vagy lekaszálja egy na-1 gyobb repeszdarab. Saját( hangját sem hallotta a sürű( robbanások végítéleti zengésé-' tők Világitóbomba robbant...’ Nappali fény borította a sík-’ ságot, és most mind a két o1-< dalon jól látták, hogy Brad-^ ley egy másodpercre felemel-, kedett! Erős ütést érzett, de* minden erejét összeszedve be-’ lekiáltott a kagylóba: ( — Kicsit rövid! Nem több( nyolc méternél! Aztán lebukott a szikla’ mögé, de nem vesztette el’ eszméletét... 1 Egymás után négy gránát^ robbant! Karok, fejek, szúró-, nyolc emelkedtek egy magasba törő láng- és íüstsávval a levegőbe. Bradley a könyökére’ támaszkodva, elhomályosuló | öntudattal ordította: , — Telitalálat!... Teli... Az utolsó szótag helyett egy* hörgés buggyant ki a száján.’ Tántorogva felállt és egymás' után két kézigránátot dobott( a gépfegyvert fedező gránitszikla mögé. Csalt egy halom kavics ma-’ radt az állás helyén. Éles fáj-' dalom futott végig a testén,' feléje rohant a mocskos, ned-| vés föld és az arcába csapódott ... Füst, láng és sárfelhő bori-’ tott el mindent. A megsem-' misitő zárótűz egyetlen állan-, dó dördülésbe olvadt össze.. Özönlő füst, cikázó tűz és végítéleti sivítás, búgás, ro-1 baj. pokoli kakofóniája zen-1 gett. ... Aztán a francia árkok-, ból kétezer szurony nyomult fel egyszerre ... (Folytatjuk) ' valamennyi francia ágyú, és megindult az általános támadás előkészítése. Bradley a kő mögött lapult, nyakig sárosán a mocsárban, fülén a kagyló. Jól látta a ka- bilok humuszait. A francia gránátok messze az árok mögött estek le. — Hosszú... — suttogta a kagylóba. — Legalább ötven méter. A becsapódások a hegyoldal felől a hegy lábához értek. — Még mindig hosszú ... Most egymás után hat-nyolc lövés a mocsárba csapott be, toronymagasságnyira íröcs- csentve a hínárt. Bradley a szikla mögött másodpercekig lapult arcra borulva, aztán újra a kagylóba suttogott: — Rövid ... Legalább harminc méter... és kissé nyugat felé ... De most már a kabilok is tudták, hogy megfigyelő van valahol... Vaktában lőtték a terepet ágyúval, és gépfegyverrel. Erős gyalogsági tűz árasztotta el a síkságot. Most az volt a szerencséje Bradleynek, hogy ennyire előre jött. Sokkal távolabb keresték a megfigyelőt. Azért a lövedékek által felcsapott kövek, szétfröccsenő repeszda- rabok ott röpködtek körülötte. Sokszor percekig nem látott semmit, csak feküdt arcra borulva. — Még mindig rövid!... Az irány jó ... Most megtalálták! Egy reflektor fénye a kőre tűzött és észrevették, hogy mozog valaki. Doboltak a puska- és gépfegyvergolyók a kövön, egy srapnel robbant vijjogva a közelben"... A francia tüzérség is pokolian dolgozott, de nem találta el az árkot. A fülsiketítő hangzavarban most már Bradley felesleges óvatosság nélkül ordította a kagylóba: A 9-es, szerencséjére, kívül esett a fénykörön. Száznyolcvan méternél nem húzott több drótot. Ügy látszik, megállt. Az őrmester a füléhez tette a kagylót. — Lórién őrmester... Lórién őrmester... — mondta halkan a kagylóba. Várt. — Lórién őrmester... ismételte. — Lórién őrmester... Végre néhány sercegő, furcsa zörej után suttogás hallatszott a kagylóból: — A 9-es közlegény ... Jól hallani, amit mondok? — Igen. Hol van? — A Taurirt del Uarzaszt délkeleti lejtőjével szemben, a mocsárban, egy szikla mögött. Jobbra tőlem hatalmas, mohos fatörzs fekszik ... — Tudom már. Szemben magával gépfegyver-fészeknek kell lennie a gránitszlrt oldalán — suttogta az őrmester-, cs felvett egy másik kagylót, hogy a tüzérséggel beszéljen. — Megfigyelő van a Taurirt del Uarzaszt délkeleti lejtőjével szemben, a magányos szikla mögött. Jobbra tőle mohos fatörzs ... Altisztek siettek a szakaszaikhoz. Az árok megélénkült. Pontban éjfélkor eldördült J. ... A földhányás mellett gyorsan felhúzódzkodott, és máris hason kúszott a drótakadály felé. Tudta, hol van a hely, ahol átcsúszhat a tüskésdrót alatt. ...Az árokban az őrmester mellett egy legény ügyelt a drótra, amely egy hengerről tekergőzött le, és a másik vége Bradleynél volt. — Állj... A hengert forgató katona várt. A huzal megfeszült. — Engedj ... Forgott a korong... — Hány méter? — Hetven... — mondta a másik katona, aki mérte a huzalt. Az őrmester elégedetten bólintott. De száz méternél már kissé csodálkozott. — Száztíz... A kabil-állás megelevenedett. Sűrű lövések hangzottak, és egy gépfegyver is megszólalt. — Észrevették! — dünnyög- te az őrmester, és idegesen szívta a fogát. — Szézhatvgn ... — Tisztára bolond: Egy világitóbomba esett a síkság közepére, és sápadt izzással ragyogta be a terméketlen, sziklás vidéket.
