Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Vasárnap, I960, február 2. ESZAKMAGTARORSZÄG 9 Tudomány — technika A oMd dosszié titka iiiitmiimmiimmimiiimimiiimiiimmiimiMitim tiiiimiimimimimmiimmiiiiimmiiiiiimi Házépítés futószalagon Építőiparunknak 1981 és 1975 közölt egymillió lakást kell elkészítenie. Ekkora feladatra csak úgy vállalkozhatott, ha az építés hagyományos módszerét gyökeresen megváltoztatja. így került sor a teljes fal, illetve Jódéra nagyságú panelekéi nagy sorozatban készítő házgyárak létesítésére. 1968-ban kezdett beérni e gyártáskor - szerűsítési elhatározás gyümölcse, amidőn a pécsi és a dunaújvárosi kezdeti próbálkozások után a fővárosban is üzembe lépett két házgyár (az egyiket a Szovjetunióból, a másikat Dániából vásároltuk). Ez azonban még kevés lenne a nagy célkitűzés eléréséhez, ezért Miskolcon, Debrecenben, Győrött, Szegeden, a Dél-Du- nántúlon további házgyárak épülnek, és sor kerül a harmadik budapesti házgyár létrehozására is. FÜGGETLENÜL AZ IDŐJÁRÁSTÓL A fagyos időszak beálltával azelőtt abba kellett hagyni a vasbetonból készülő házak építését, hacsak védőtetővel és fűtéssel nem enyhítették a hideget. A házgyári technológia egyik előnye, hogy a szerkezetek üzemi előállítása az időjárástól függetlenné, mindamellett folyamatossá teszi az építkezést. Másik nagy előny a jelentős időmegtakarítás, hiszen az elemek helyszíni ösz- szeállítása gépesítéssel gyorsítható szerelő munkát igényel, ami mind a munkaidő, mind a munkáslétszám szempontjából lényeges megtakarításokat eredményez. Az épületek mi- • nősége is javul, mivel a házgyárban ideális körülmények között készülhetnek az épületelemek, elmarad a helyszíni vakolás és festés, hiszen azt mór az üzemben elvégzik. De az anyagtakarékosság elvei is jobban érvényesülhetnek a jól szervezett, a pontos technológiai utasításokat követő üzemi keretek között. KÉSZÜL A PANEL A házgyár „szivét” a gyártósorok alkotják, ahol a betonhabarcs és az acélbetét építőelemekké „egyesül”. A panelek sablonjai fémből készülnek, „tepsi” alakúak. Miután beolajozták a sablont (hogy ne ragadjon bele a beton), elhelyezik benne a beton „gerincét” képező acélbetéteket, az F őlfújhaté mentőcsúzda Repülőgépek kényszerleszállásakor rendkívül fontos, hogy az utasok minél hamarabb elhagyják az utasteret, ugyanis a gép kigyulladásának, robbanásának a veszélye áll fenn. A modern utasszállító gépek ajtajai olyan magasan vannak a földtől, hogy a kiugrás rendszerint balesettel végződik. Amerikai szakemberek olyan gumiból készült csúszdát sze esztettek, amely összegöngyölt állapotban a repülőgépajtó küszöbének belső részéhez erősíthető. Baj esetén az ajtó íegnyitásakor a csúszda szétnyílik, önműködőleg megtelik ívegővel, megfeszül; mindez tíz másodpercen belül megy égbe A kísérletek során a 495 férőhelyes Jumbo típusú tasszállító gépet hat perc leforgása alatt sikerült kiüríteni, gy csúszda segítségével. Amennyiben a gép minden ajtaja 1 van látva mentőcsúzdával, mintegy másfél perc alatt nndenki elhagyhatja a gépet. ajtó- és ablaktokokat s a védőcsövekbe bújtatott villany- vezetéket. Ezután beöntik és elegyengetik a betonkeveréket, amit a fémsablon rezegte- tésével még tovább tömörítenék. A lesimított felületű, még „puha” panel sablonnal együtt az érlelőhelyre (a „sütőbe”) kerül, ahol gőz hatásának teszik ki. A gőzölés meggyorsítja a beton szilárdulását, olyany- nyira, hogy 8—9 óra múltán az mór megfelelőnek mondható. Az érlelés után burkolóanyaggal, vagy vakolóhabarcscsal látják el a panel egyik oldalát, s ezután veszik ki a sablonból. Ekkor következik az ajtó- és ablakszárnyak felhelyezése, a belső falfelületek festése, tapétázása vagy más módon való csinosítása. Az innen raktárba kerülő elemek már csak a speciális kiképzésű szállító járműre várnak. Meg kell még emlékeznünk a házgyár két fontos üzemegységéről: a folyamatos és automatikus betonkeverő berendezésről, valamint az acélbetéteket előállító üzemrészről. Ez utóbbira az jellemző, hogy ott a hagyományos — vágással, hujl/lással és kézi kötözéssel előállított — acélbetétek helyeit ún. hálóvasalást készítenek, acélszál-egyengető és vágó gépek, valamint ponthegesztő automaták segítségével. MIT NEVEZÜNK TÉRELEMNEK? Több országban is próbálkoznak azzal, hogy még a házgyárban teljes szobává — ún. térelemmé — alakítsák ki a födém- és falelemeket. Köny- nyen elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel még gyorsabbá válna az épületek összeszerelése, hiszen az egyes „kockákat” csak egymás mellé, illetve fölé kellene helyezni. Kisebb épületegységeket — konyhát, fürdőszobát, vécét — már nálunk is gyártanak térelemként a dunaújvárosi házgyárban. A lakószobák előállításának nem is annyira házgyári technológiai akadályai vannak, hanem az a tény, hogy egy-egy ilyen egység súlya több tíz tonnát is elérhet, tehát mind a szállítása. mind pedig a beemelése speciális, nagyteljesítményű eszközöket igényel. Ez az eljárás csak akkor terjedhet el széleskörűen, ha vasbeton helyett műanyag, könnyűfém és üveg lesz a térelem anyaga. 1 fcánéoy magassága 321 »éter A Donyec-medencében most épülő uglegorszki hőerőműhöz 320 méteres acélcső-kéményt terveznek. A torony magasabb, mint a párizsi Eiffel-torony. A kéményhez négy, egyenként 300 ezer kilowattos és egy nyolcszázezer kilowattos egység csatlakozik majd. A kéményt tartó acélszerkezet, amely négyoldalú prizmához hasonlít, 312 méter magas lesz. Mindegyik élének acél „lábát” 12 méter mélyen elhelyezett vasbeton alapba ágyazzák. Az acéltorony belsejében három, egyenként 320 méter magas hengeres acélcső vezet felfelé. Kettő átmérője 6,6 méter, mindegyikhez két-két 300 ezer kilowattos egység csatlakozik A 7,8 méter átmérőjű harmadik cső vezeti el a 800 ezer ki lowattos egység füstjét. A csövek belsejét zománccal fedik, hogy megvédjék a korróziótól. A légkörből származó káros hatások miatt a csöveket szintétikus vattával burkolják és vékony acélleme. zekkel tekercselik körül. Este kilenc óra lehetett, ami- J kor Kása Ede a zöld dossziét I fekete aktatáskájába tette és I készülődni kezdett. Az asztalilámpát eloltotta, a nagykabátját már sötétben vette fel. Kalapját jól a szemébe húzta, fekete szemüveget tett fel, s nagykabátja gallérját is feltűrte. Óvatosan kitekintett a folyosóra. Eg.y teremtett lelket sem látott. Hirtelen kilépett a szobából, az ajtót kulcsra zárta és a kulcsot zsebre tette. Nem a lépcsőház felé ment, hanem a melléklépesőn osont le nesztelen léptekkel az udvarra. A kerítésig már futva tette meg az utat. A portásfülke előtt egy pillanatra megállt — szíve a torkában dobogott —, de amikor látta, hegy a portás már alszik, aktatáskáját ióbálva, halkan fütyörészve lépett ki az üzemből. Az utcán ismét meggyorsította lépteit és megindult a villamosmegálló felé. A fekete Volga a sarki KÖZÉRT-től követte, és akkor is a nyomában volt, amikor felszállt a villamosra. Kása az ötödik megállónál szállt le, gyalog indult a grund felé. Ekkor fékezett mellette a fekete Volga, és két álarcos férfi ugrott ki a kocsiból. Az egyik a karját csavarta hátra, a másik pedig belökte a hátsó ülésre, ahol harmadik társuk várta. A gépkocsi megindult a sötét éjszakában. Kása szemét fekete kendővel kötötték be, az egyik álarcos kitépte kezéből az aktatáskát. Amikor meglátta benne a zöld dossziét, suttogva megjegyezte: — Oké, fiúk, minden rendben! — Hová visznek? — kérdezte Kása. — Sok a szöveg, majd megtudod — felelte a mellette ülő álarcos, és attól kezdve egy szó sem esett közöttük. Negyedórás száguldás után a kocsi lelassított, majd megállt. — Kiszállni' — parancsolták Kásának. Jobbról, balról közrevették, és bekötött szemmel kísérték fel a második emeletre. Kulcscsikorgást hallott, majd valahova beléptek. Amikor a kendőt a szeméről levették, egy szobában találta magát. Vele szemben a félhomályban a három álarcos állt. és egyikük, egy tagbaszakadt, valószínűleg a vezér, megszólalt: — Beszélni fogsz? — Miről? — érdeklődött Kása. — Arról, ami a zöld dosz- sziéban van. — Nézzék meg! — Néztem már a kocsiban — mondta az álarcos —, de ezen, sajnos, csak te ismered ki magad. — És ha nem beszélek? — Beszélni fogsz! — mondta a másik álarcos, miközben egy hatalmas harapófogót vett elő, és megindult. Kása felé. — Mit akarnak tudni? — kérdezte Kása ijedten. — A zöld dosszié titkát — mondta a vezér. — A végső számokra vagyunk kíváncsiak. — Jó — mondta Kása eltorzult'arccal. — A három végső szám 27. 17 és 5 százalék. — Biztos ez? — hördült fel a vezér, miközben a számokat noteszába feljegyezte. — Egészen biztos, hacsak a minisztérium nem korrigálja. — Te csacsi — mondta a vezér mosolyogva, és a többiekkel együtt levette az álarcát. Kása Ede, az Egyesült Müvek főkönyvelője megdöbbenve ismerte fel a három álarcosban kollégáit. Kovács vezér- igazgatót, Lovas főmérnököt és Hudák művezetőt. — Örüllek vagytok! — dadogta. — Miért csináltátok ezt? — Azért — mondta a tagbaszakadt.. Kovács, a vezér —. mert csak így. harapófogóval lehetett belőled kiszedni azt, hogy az egyes, a kettes és a hármas kategóriában mennyi lesz az idén a nyereségrészesedés.-V ... A karmester (Kallus László rajza) Házitündér Legszívesebben olyan nyakkendőt hord, amilyen a koní' hakötője. • Megszakított ÉKTELEN RICSAJ verte fel a kültelki bérház csendjét. A lakók kitódultak a gangra, és érdeklődve bámultak le az udvarra. A földszinti öröklakó, bizonyos Urbanics János, húsüzemi csoportvezető, kergette a nejét a poroló-állvány körül, mindenre elszánt harci kiáltások közepette. A harmadik kör után az asszonyka kimerültén, pihegve támaszkodott neki a kazánajtónak — Kegyelem, Urbanics! — nyöszörögte. — Kegyelem! Mindent megmagyarázok. A férj fenyegető tartásba állt meg előtte. — Halljuk! Ki volt az az alak, akivel ösz- szebújva feketéztél a Cirmos Cica presszóban? A szeretőd? Ha töredelmesen bevallasz mindent, nem bántalak, de ha hazudsz! Ha mellébeszélsz! Látod ezt...! Közepes méretű konyhakést húzott elő az egyik zsebéből, a másikból fenőkövet, és pillantását le nem véve a feleségéről, szaporán fenni kezdte a kést. — Mit akar, az ég szerelmére?! — kiáltotta le az első emeleti folyosóról Szűcs Karola, a mimózalelkű vénkisasszony. — Börtönbe akar kerülni? Urbanics abbahagyta a fenést, elgondolkozva nézett fel Karolára, s a többi szurkolóra, aztán zsebrevágta a kést, a fenőkövet, majd néhány lépést tett előre, meghajolt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves lakótársak! Itt most megszakítom a cselekményt, mert furdal a kíváncsiság, hogy az én helyemben önök hogyan járnának el ebben a lélekdrámai szituációban. — Olyan lesz ez — érdeklődött Medvegy bácsi a másodikról —, mint a tévében a Példázat, meg a Curd Jürgens sorozat? — Stimmt — bólintott megnyerő mosolylyal Urbanics. — Nos, ki szól hozzá elsőnek? — Elöljáróban azt kellene tisztáznunk — jelentkezett egy férfi a harmadik emelet 'kettőből —, hogy saját szemével látta-e a nagyságosasszonyt a Cirmosban, vagy csak kósza mende-mondákra alapítja a gyanúját? — Ezzel a két szememmel — mutatott Urbanics arra a két szemére —, ezzel láttam! — £s ha látta?! — hajolt ál a korláton Kalper Ferencné, engedélyes piaci árus. — Azért nem kell mindjárt a vérét venni szegénykének! En is megiszok néha egy-egy kupica keverlet a kollégákkal. Mi van abban?! Ma már nem olyan időket élünk! — MAGA IS JOBBAN FIGYELHETNE — avatkozott a vitába Kelemen néni, a ház felügyelő, és abbahagyva a sepregetést, elő jött a kapualjból. — A konfliktus nem óvván, hogy Rózsiba együtt feketézetl egy palival, hanem az a pláne, hogy összebújva feketézett vele. Érti? összebújva! Nagy difi Ez Urbanics úr monológjában világosan benne volt. Ismét más vette át a szót: — Urbanics lakótárs helyében én mindenképpen tartózkodnék a brutalitásoktól. Különösen azok után, hogy félbeszakítva az eseményt, morális vitát nyitott, és ezzel elvesztette a reményét arra, hogy teltét a bíróság mint hirtelen felindulásban, pillanatnyi elmezavarban elkövetett korpusz delik- tit vegye tekintetbe — HŰ, A KESERVIT! — vakarta meg a kobakját ott alant Urbanics. — Tetszik látni, erre nem is gondoltam! No, akkor, gyere, Rózsi, most az egyszer megúsztad. Adj érte hálát a televíziónak. — Felnézett a karzatra, meghajolt. — Köszönöm szíves közreműködésüket, a viszontlátásra, a viszonthallásra.
