Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-09 / 6. szám
ÄRZAKMAGYARORSTAG Csütörtök, 1909. famiár 9. Hozzászólás Közéleti érdeklődés a Napjainkban A NAPJAINK LEGUTÓBBI SZAMÁBAN jelentősen megerősödött a közéleti érdeklődés. Jóllehet, a lapban közölt anyagok nagy többsége szépírás, illetve irodalmi jellegű, vagy más művészethez kapcsolódó eszmefuttatás, az idei első számban mégis jelentkezik egy irodalmon és művészeten kívüli érdeklődési irányzat, egy jelentős fordulat a közélet fel A A lapszámban olvasható cikkek közül ebbe a közéleti kategóriába kell sorolnunk Fekete Gyulának Vonzásban című írását. A József Attila-dí- jas író, aki megyénk szülötte, sokszor és sokat publikál a Napjainkban. Maga is utal erre most közölt írásában, s irrac'onális köteléknek nevezi azt a kapcsolatot, amely őt a laphoz fűzi. Cikke nem ezért érdemel azonban elsődlegesen figyelmet, hanem mert az egészséges lokálontriotizmus, a szűkebb szülőföld, a szülő- megye helyes szeretetét, támogatását és jó értelmű propagandájának körvonalait fogalmazza meg, kihangsúlyozva benne a helyi beszélgető, vitafórumok megteremtésének szükségességét, általában a szűkebb pátria vonzóerejének biztosítását. tényezők is hatnak, mint a nyomtatott betű, a tömegkommunikációs eszközök százezreket és milliókat vonnak be a közművelődés lehetőségeibe. Természetes azok hatásfokát felmérni, kimutatni, mennyire hatottak a közműveltség egységének megteremtésére, napjainkban pem lehet. Egy későbbi gondolatával viszont nagyon egyet kell értenünk Bata Imrének, amikor arról ír, hogy: „senki mellé nem szabad lehajolni és gügyögni néki, mert senki nem pici gyermek és senki nem együgyű, aki az irodalom közönsége körébe tartozik. Képtelenség az irodalom olyatén való meoosz- lása. miszerint van közérthető és közérthetetlen mű. Különösen nem kell a közérthetőséget kitüntetni, mert ezzel csak a közönséget kicsinyítjük”. Igaza van, és mi ezt az igaz megállapítást a művelődés egészére kiterjesztenénk, a művészeti alkotások minden fajtájára, okos lépéstartással, mindenkor kiemelve, hogy művészeti alkotás színvonalában sosem szabad az eevkori Mari nénire figvelni elsősorban, hanem sokkal inkább unokáikra, a Marikákra, akik mindig többen vannak, s akik nem a gü- gvögést igénylik. nagy érdeme a téma felvetése, a sokféle adat feltárása, és nem lenne talán helytelen, ha a Napjaink szerkesztősége, egyben az olvasóközönség is, vitaindító írásként fogná fel. Végül röviden Oravec János riportjáról szólunk. Helybenjá- rók címmel írt irodalmi hangvételű riportot a restikkel kombinált vasúti várótermekben éjszakázó, „csövező” emberekről, a társadalom perifériájára szorultakról. Nem egy meghatározott vasúti állomásról ír. Sajnos, a kép nagyon reális, nagyon találó és nagyon sok vasútállomásra ráülő. Nem új a téma, de vajon meddig tart még ennek az aktualitása? Oravec riportja ismételten ráirányítja a figy'elmet erre a súlyos társadalmi problémát jelentő, de mindenkor perifériálisán kezelt tünetre. Jó. hogy a Napjaink helyt ad ilyen írásnak. A vasútállomási csövezés, a válás csakúgy hozzátartozik a Napjaink által nyomon kisérni kívánt mindennapjainkhoz, mint a köz- műveltség, a szűkebb haza vonzása, vagy az itt született vers és novella. Benedek Miklós Jó estéi nyár, jó estét szerelem Fejes Endre új regénye A PAJKOS-LlRAI cím mögött mély tragédia- húzódik meg. A Rozsdatemető — ahol Hábetler Jani nyomasztó tette zajlik — más érzetet kelt. A romlásnak indult vasócskaságok a terhes múltat szimbolizálják; a Jó estét nyár, jó estét szerelem egy irreális életvitel idillizmusára utal. Fejes Endre két regényének címe, ha hangulatában nem is rímel egymásra, de írói szándékában mindenképpen. E regényben is a „hábetlerizmus” egy változatáról van szó; a félproletár ösztönök kiteljesedéséről, egy olyan életnorma megvallasáról, amely a paraszti szokásoktól mér elszakadt, de a munkásközösség erkölcsi világába még nem jutott be. A regényben nem ilyen egyszerű a, képlet. A Jó estét nyár, jó estét- szerelem „Hábetler Janijának” neve sincs. Az írói jellemzés róla alig több, mint „jó szándékú”, „rokonszenves”, ..szomorú arcú”, s .kegyetlen mosolvú”. Van még egy jellemző mozzanat: a fiú állandóan sötétkék ruhát visel. E jellemzésnél álljunk meg egy pillanatra. Az író az egyik elrejtett mondatában arról beszél, hogy a falusiak és a faA közműveltség egységéről címmel Bata Imre adja közre gondolatait. Hogy állunk a ■munkásság és parasztság irodalmi műveltségével? — veti fel a kérdést első mondatában és megpróbál választ is adni erre a nem kis kérdésre. Sajnálatos módon a közműveltséget leszűkíti az irodalmi műveltség körére, és a munkások és parasztok köze't az irodalom olvasói után Keresve jut el kedvezőtlen megállapításokhoz. Nem találja „a valaha kialakulni látszott egységes köz- műveltség nyomait az irodalom munkás- és parasztolvasói körében. Hajdan eleven kulturális közösségeknek nyoma sincs. Olvasókörök meg nem élnek, sehol közösségi alkalom, hol megélhetne a szellem. Több a könyvtár, több az olvasó, de nagyobb a tanulási láz, növekedik az iskolai munkával kapcsolatos olvasási feladat." Ezeket a megállapításokat talán szükségtelen is cáfolnunk, hiszen a hajdan eleven kulturális közösségeknek jócskán akad nyoma, például a régi munkás olvasókörök örökébe lépett szakszervezeti könyvtáraknál. Mézőgazdasági vidéken is nagyon sok helyen átörököltünk jó hagyományokat, ahol megélhet a szellem. De maga a szerző is ellentmond önmagának, amikor a több könyvtárról és több olvasóról, a növekvő olvasási feladatokról szól. Nem kívánjuk itt kultúrpolitikánk legfontosabb eredményeit sem felsorakoztatni. amelyek a . maguk számszerűségében is cáfolnák a szellem megélhetésének hiányát, mert azt hisszük, a szerző alapvetően téves nyomon jár, amikor a közműveltség egységét kizárólag az irodalmi érdeklődésben próbáim felmutatni. A közműveltségre más Egy harmadik cikk, amire felfigyeltünk, végképp nem tartozik az irodalomhoz, a művészethez. Imreh József írásának címe Az utak elválnak ígéretes alcíme: Hol éri az embert a legtöbb kudarc? Az egész kolumnás. 'gén sok előtanulmánvról tanúskodó cikkben a házasságfelboutások alakulását, azoknak okait, különböző je'lemzőit elemzi a szerző. A tema felvetése szükségszerű. hiszen a válások magas száma indokolttá teszt, hogv a statisztikai számok mögé tekintsünk, és a nuszta té- nvek tudomásul vételén túlmenően kutassuk, mi okozza a válások számának folvamatos növekedését. <ie a7t megnézzük, mivel lehetne e növekedést megakadályozni, azaz miként lehetne a szerencsés házasságok számaránva nagvobb Imreh Jézsef írása sok oldalról közelíti meg a házasságot és a vá’ást Természetszerűen nem szól a szerencsés, holdon házassá nőkről, hanem a zá- tonvra futottak felé fordul figyelme, azonban úgy érezzük az okokról bizonuos arányeltolódás tapasztalható. Hogv ez a szerző rovására írandé-e vagv pedig forrásmunkái, előtanulmányai adtak-e ilyen irányú indíttatást, nem tudni. He érzésünk szerint a szexi'ális kapcsain foknak tulajdonított és valóban fennálló nnny felen fősén mellett, viszonylag kisebb havasvlvt kannak a- emiéb befolyásoló tényezők Holott a felles kénhez azoknak markánsabb menvilánftása és Összetevőiknek fe1soraVo7ta- tása is kívánatos iett volna hiszen a házasság, mint a cikk is írta nem pusztán szernól- centrikus kapcsolat. Vagv legalábbis nem jó. ha csak az. Imreh József írásának igen Visszapillan'ás az elmúlt év mozifersainura Szerdán baráti találkozóra jöttek össze a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat vezetői, a megyei, valamint Miskolc városi párt- és tanácsi .szervek, továbbá népműveléssel foglalkozó más intézmények és a moziüzemi vállalattal kooperáló különböző vállalatok képviselői. Szebeni Győző, a moziüzemi vállalat igazgatója vázolta az elmúlt esztendő filmforgalmazási eredményeit, illetve a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat fejlesztését egy esztendő alatt. A megjelentek közül többen mondták el tai pasztalataikat az elmúlt . év filmforgalmazásáról, különös tekintettel az év első felében tapasztalt nagyarányú látoga- .tottságcsökkenésre Ez a csökkenés a második fél évben megállt, és mintha az év vége felé bizonyos fellendülés is mutatkozott volna a nézőterek látogatottságában. A megbeszélés részvevőinek véleménye szerint a legfontosabb filmforgalmazási feladat az új esztendőben a közönség visz- szahódítása a mozikba. S ehhez persze az első számú kellék: a jó filmek sora. Nagyjavítás a íöld alatti színházteremben Szerdán megkezdték a „téli nagyjavításokat” hazánk egvetlen föld alatti színháztermében. az aggteleki cseppkő- barlangban. Az elmúlt években a „cseppkőbirodalom” egyik hatalmas sziklaiiregében ezer személyes nézőteret és színes reflektorokkal megvilágított színpadot alakítottak ki, ahol a nyári hónapokban nagy zenekarok, operaénekesek közreműködésével hangversenyeket tartanak. Az idei évre is változatos, színes zenei programot állított össze. A föld alatti színházat május 25- én nyitják meg Offenbach Orfeusz az alvilágban című operájával. Június 22-én két Wagner-operából mutatnak be részleteket, július 13-án Kodály Budavári tedeum című művét szólaltatják meg és szeptember 21-én más szereplőkkel megismétlik Offenbach Orfeuszát. Közgazdasági cs a filmek A közgazdasági vetélkedő hatására bonckés alá vettem az utóbbi időben bemutatott filmeket, így az „Op-art kalap” című alkotást is. A boncolás eredményéről szeretnék beszámolni. Az utóbbi évek legdrágább filmje volt ez, mert: a) Nagyon sok személygépkocsit használtak a szereplők és azokkal sokat szaladgáltak. b) ti a nem szaladgáltak, akkor vagy a drága bútorokat törték össze, vagy potyán étkeztek. c) A legszebb ruháikat vették fel és tették tönkre. . d) Az ország legtávolabbi vidékéről rándult fel a násznép. Szerintem lehetett volna az önköltséget úgy is csökkenteni,’ hogy nem éri károsodás a vetélkedő színvonalat. Ezzel kapcsolatban szerény ötleteim a következők: a) Nem kellett volna annyit kocsikáztatni szegény színészeket, mert úgy gondolom, hogy a változatosságot és az izgalmat enélktil is biztosítani lehet. b) A dühös, ingerült lelkiállapotot kevesebb bútordarab összetörésével is sikeresen ábrázolhatták volna. c) Nem kellett volna annyi vendéget meghívni a lagziba. Tudnék még egy-két ötletet megemlíteni, de — mivel fában szegény ország vagyunk — nem akarom a papírt pocsékolni. Izgatottan várom a zsűri döntését. Takács Imre A második félév programja yéget ért a téli szünidő, szerdán ismét benépesültek az iskolák: megkezdődött a második félév. Az oktatási év hátralevő részének „menetrendje” a következőképpen alakul: három hónapon át folytatódik az oktató-nevelő munka, majd április 5-től 13-ig tavaszi szünet tesz, a középiskolák negyedikes, érettségi előtt álló diákjai részére a tanítás május 8-án fejeződik be. Május 12. és .19. között kerül sor az érettségi dolgozatok megírására. Az általános iskolák valamennyi osztályában, továbbá a középiskolák első, második és harmadik évfolyamain június 7- én zárul a tanév. A szóbeli érettségi vizsgákat júniusban tartják. luról jöttek ünnepnapokon sötétkék ruhát öltenek, hófehér inget vesznek magukra. A főszereplő „köldökzsinórjának” bizonyítéka a sötétkék ruha, falusi voltának kifejeződéséről van itt szó. Hogy a sötétkék ruha és a hófehér ing a görög férfiaknál kedvelt viselet, ez már egy másodlagos kérdés. Jelentősége abból a szempontból van, hogy a fiú egyetlen létező (s még otthonról, Duna- patajról hozott) ruhája mivel sötétkék, s ezt, talán a véletlen hatására, valamelyik lány „görögös” viseletnek minősíti, ezért valószerűnek látszik, hogy a fiú görög diplomatának adja ki magát. Mint a Rozsdatemetőben, úgy a mostani Fejes-műben is az indítékok á fontosak. Aki olvasta a regényt, jól tudja: a sötétkék ruhás fiú diplomatának adja ki magát, vonzó, szép lánj'okkal köt ismeretséget, s a hamis mezben sikereket elérő munkásfiú végül is megöli egyik „rámenős” partnerét. Kik ezek a lányok, akik körülötte rajzanak? Jó partira vadászó, nagy pénzre és külföldi „tisztességre” vágyó emberek, akik közvetlen környezetükben, osztályos társaikban nem lelik meg a szépet, az érdemeset, akiknél az ember a diplomatánál kezdődik. Persze mindez kissé sommásnak tűnik, mert e lánvok között akad egy-kettő jobb sorsra érdemes, magányos lány is, akiknek inkább a szülei tekinthetők partivadászoknak. csak sejti A FIÜ INDÍTÉKAIT az olvasó, mivel az eredmény tárul eléje teljes részletességgel. Fejes új regénye valóban dilemma elé állítja művének tanulmányozóját: mire jó az. hogy egy munkásfiú — akit az üzemben szorgalmáért, pontosságáért nagyra becsülnek — fizetését néhány nap alatt fejedelmi módon elkölti, diplomatának adja ki magát, s a pénztelen napokon filléres szilván és kenyéren él? A kérdésre nem könnyű válaszolni De ha jól figyelünk a körülöttünk zajló világra, társadalmunk mozgására, a munkás- osztály feltöítődésének folyamatára, akkor a képlet esetleg világosabbá válik. A munkásosztály soraiba a kispolgári illúziókkal terhelt rétegek részint 'a parasztság soraiból verbú válódnak. S rendünk mai szakaszában mind valósabb probléma ®. közösségekből való kiszakadás, a luxus életforma megteremtésére való törekvés. Van, ahol munka gyümölcse ez az életforma, de nem ritka az ügyeskedésen, a csaláson alapuló gazdagság. Aki nem győzi tudással és kulturáltsággal, türelemmel 4 és szorgalommal a reális egzisztencia megteremtését, az más úton, — kispolgári normák szerint — próbálkozik önnön ideáinak megvalósítására. A sötétkék ruhás fiú jó eszű, szorgalmas. Angolul és franciául tanul, hogy mind eredményeseb n játszhassa a diplomatát. E „játékra” annyi energiát fordít, hogy szorgalmasan végzett munkájának terhei alatt állandóan fáradt és sovány. Szép emberi értékekkel rer ’elkezik ez a fiú, amikkel — miképpen Hábetler Jani — nem tud mit ,,’zdeni, vagy nem is akar. Mint a barlanglakások mai lakói, a homokba ragadt nyírségi községek elmaradt emberei: saját érdekükben sem akarják a jobb életet, az egészséget, a napfényt, a kultúrát. Vagy a tízezerszám bejáró munkások többsége: nem akár mást csak mámort literszám és kiadós botrányokat. Pedig ezek között is sok „sötétkék ruhás” fiú él, olyanok, akik többre, szebb életre hivatottak. és nagynagy írói tapintattal, ennek megvilágítására vállalkozik Fejes Endre, nem riadva meg annak bemutatásától, hogy egy hamis életforma szükségszerűen zsákutcába, szörnyű dolgok elkövetéséhez vezethet. A tanulságok leszűrése már az olvasóra vár. Az olvasó pedig azt gondolja: a „hábetlerizmus” változatlanul veszélyt jelent a munkásosztály soraiban; a munkássá válás folyamata nem annyit jelent, hogy a csizmát és laibit felcseréljük az overállal A munkás életformához a gondolatokat is át kell formálni, de ez már nem regénytéma. Párkány László bar Áttételesen Gondoskodás a vevőkről A tejipar és a kereskedelem piackutató felmérései azt igazolták: annak ellenére, hogy az elmúlt évben sokat tettek a kereskedelmi forgalom bővítésére, az élelmiszerboltok jelentős részében mégsem elégítették ki folyamatosan és kifogástalanul a fogyasztói Igényeket A boltvezetők egy része ugyanis a gyorsan romló tejtermékekből csak annyit rendelt, amennyit biztonságosan tudott értékesíteni, ezért, különösen az esti órákban, a vevők gyakran voltak kénytelenek üres kézzel távozni az üzletekből. A vásárlóközönség sok helyen joggal kifogásolta, hogy gyakran elöregedett, minőségileg csökkent árut hoztak forgalomba. A helytelen gyakorlat megszüntetésére a tejipar január 1-től Budapesten és a megye- székhelyeken, majd az első negyedév folyamán a többi városokban és minden járási székhelyen, nagydbb településeken — ahol a feltételek biztosíthatók — új visszáruzúsi rendszert vezetett, illetve vezet be. A kedvezményes visszánízási feltételeket azoknak a boltoknak nyújtják, amelyek vállalják a tej- és tejtermékek szakszerű kezelését és hűtött tárolását. Ezekből a boltokból a tejüzemek a szavatossági idő lejárta után űrlevonás nélkül veszik vissza a vajat és a sajtokat, a tejet és a tehéntúrót pedig csekély árlevonással. A tejipar arról <s gondoskodik, hogv a szállító génkocsik a megrendelt árun felül is vigyenek magukkal tejtermékeket, arra az esetre, ha a boltvezetők a napi szükségletet nem helyesen mérték fel és esténként pótlásra van szükségük. A véradóm07galom tavalyi krónikájából Tovább szélesedett az elmúlt évben az önkéntes, véradómozgalom. A kisebb-nagyobb kollektívák segítőkészségét jól példázza, hogy a, miskolci Lenin Kohászati Művek dolgozói és a dunántúli bányászváros, Ajka lakói 1000. a dunaúivá- rosiak 700 liternél több vért adtak, sőt még Sárospatak is több mint 300 literrel szerepel a véradó-statisztikában.
