Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-08 / 5. szám
Szerda. 1969. január 8. ESZAKMAGYARORSZÄG ft Új ív-torony Július 1-én Sopronban is elkezdték egy 174 méter magas televíziós adótorony építését. A csúszózsaluzással épülő vasbeton torony — formájában — különbözik eddigi, magyarországi társaitól. Esztétikus látványt nyújt majd a város melletti begyek tetején. Az épülő tv-torony. Sok ötlet — nagy felelősség Mi Tan egy sm mögött? A szocialista brigádmozga- lomnak ma már — bátran elmondhatjuk — nagyszerű hagyományai vannak a BVK-ban is. Kialakult módszerek, követendő gyakorlat, sok ötlet, nagy felelősségtudat és célratörő ösztönzés jellemzi a mun-, kát, a mozgalom irányát. A ma már kitaposott úton azonban gyakori még a buktató, a megszokás, a sablon is. Nehéz mindettől szabadulni, hiszen nincs és nem is lehet rá recept, hogyan is kellene jobban csinálni? Akad brigád, ahol — ha nem is általánosíthatóan — a vállalások mechanikusak, nem számolnak a realitásokkal, s elfeledkeznek az emberről, helyesebben: olyan emberi vonásokról, amelyek így vagy úgy, de rányomják a bélyeget egy brigád egészére is. Jóllehet, amit vállaltak, azt elvégzik, becsülettel igyekeznek teljesíteni, viszont nem mindegy, hogyan?... Ez a hogyan, az ehhez való útkeresés az egyik legtöbbet vitatott probléma manapság a BVK-ban is. Erre várnak választ a szocialista brigádok attól a tanácskozástól is, amire február 14-én kerül sor Budapesten. A NIM kultúrtermében gyülekeznek össze az ország vegyipari ^üzemeiben dolgozó szocialista brigádok kép- | viselői, hogy elkészítsék a számvetést. Lesz miről beszélni, vitatkozni. Kazincbarcikáról tízen készülnek erre a találkozóra, már most gyűjtögetve a tapasztalatokat, az elmondandó észrevételeket, javaslatokat. (A TVK-ból kilencen, míg az ÉMV-ből heten lesznek ott ezen a találkozón.) Amit külön ki kell emelni, hogy a felkészülés időszakában a tartalmi munka, a színvonal megjavításáról van szó. Ezt példázza az egyik forgácsoló brigád vezetőjének néhány mondata is. Igen őszintén és kertelós nélkül beszélt gondjaikról, bajaikról: — Brigádom tagjai ti’nyomórészt fiatalok, nemrégiben szabadult szakmunkások. ÉrMár nem Vegetál / a szentsimoni Haladás tik a dolgukat, nem húzódnak i el a munkától, szeretik a hiya- ! tásukat: a forgácsolást... Haj- j lamosak viszont arra, hogy j megmosolyogják egymást két- j szer, háromszor, ha valami ! nem sikerül. E mosolygás vi- | szont azt is jelenti, hogy nem; is segítik ki azonnal a társukat. Adott esetben ez pillanatnyi magatartás csupán. Mint látja — mondta Kositzki elvtárs, a brigád vezetője —, sokat kell még javítani a nevelésen. S ezen van a hangsúly. Azon a figyelemre méltó magatartáson, hogy egy brigádvezető (elmondható, hogy a BVK-ban is mind több a számuk), már ilyen helyzetekre, ilyen villanásnyi, apróságnak látszó esetekre is figyel. Figyel és következtet, de legfőképp tanulságokat von le. Igyekszik megismerni a brigád tagjainak jellemét, szokásait, érdeklődési körét. Vagyis: a szó mögött, hogy ember, a j tartalmat is. így mór tud se- j gíteni a legújabb beosztottnak, vagy brigádtagnak is, hogy minél előbb beilleszkedjenek környezetükbe, hogy ne legyenek gátlásaik, rossz szokásaik. Az ilyen brigádvezető példáját helyes és kell is követni. (t!Slh', Gás‘ os úgy.,. A tsz-demokrácia próbaköve F őkönyvelő-idegesítő, főagronómus-foglalkoztató heteit következnek most a termelőszövetkezetek belső életében. Az új esztendővel meginduló lel tarozást követi a zárszámadás elkészítése, hogy ez a folyamat végül a következő év tervének megalkotásában csúcsosodjék ki. Sok lesz a szakmunka ebben a tevékenységben. Az egyes műveleteket rendeletek szabályozzák, nem egyszer túlságosan bonyolult, kevesek számára érthető, jogászi nyelven megfogalmazott szabályok. A lebonyolítás során pedig akár a zárszámadást készítő főkönyvelő, akár a terveket szövögető fő- agronómus alaposan előszedi, amit az egyetemen tanult. A szakmunka idegfeszültséggel terhes napjaiban, heteiben túlságosan kézzelfoghatóan kísért a veszély, hogy a szakemberek ezt az egész •folyamatot szakkérdésnek tekintik. Szakmai leckének és semmi többnek. Tény, hogy az egyszerű ember, a szövetkezeti tag sokszor nem képes megfejteni a jogászi nyelvezetet, és azzal sincs tisztában, milyen technikával kell lezárni, összesíteni a számlákat. A tsz-tagnak viszont van józan esze. ami minden szakmunkában nélkülözhetetlen. Elnézést, .ha durva példákat mondók. Számos bírósági tárgyalás tapasztalata alapján állítom ugyanis, hogy egy raktárban tíz vagon Búza hiányát el lehet könyvelni úgy, hogy a képzett revizor sem találja meg a nyomát. De a raktárból egy vagon búzát hazavinni úgy, hogy a falu észre ne vegye, egyszerűen lehetetlen. Arra is volt példa, hogy egy termelőszövetkezetet esztelen beruházásokba hajszoltak karriervágyó vezetők. A papír elbírta ezeket az irreális terveket. A parasztok, az egyszerű emberek azonban kivétel nélkül mindenütt előre szóltak: ebből baj lesz. Lett is, és ha a józan észre hallgatnak, a bajt elkerülhették volna. # Számos közös gazdaság vezetője azt állítja: ha a termelőszövetkezeti tag bármily apró közreműködéssel, bármily kicsi részletkérdésekre irányuló tanácsokkal részt vesz egy mérleg elkészítésében, egy terv kidolgozásában, akkor azt jobban magáénak is érzi. És a saját gyerekét másként, nagyobb szeretettel és türelemmel bírálja az ember. Akkor, ha nem is lesz olyan csodálatos a végeredmény, azt mondja: mi terveztük, ■mi hajtottuk végre, hát ennyi az eredmény. De ha ugyanazt a tervet kívülről akasztották a nyakába, akkor idegenként néz rá és idegenként követelődzik. Munkaegységenként 30 forintnak is örül, ha azt sajátjának tekinti, 32-ért is morog, ha nem érez belső kapcsolatot annak megtervezésével, megtermelésével és elszámolásával. Ha pedig idegenné tesszük a tagot, akkor az a vezetőn, a szakemberen követelődzik, és amikor hibáztat, őt fogja hibáztatni. S ok szakmunka lesz a következő hetekben, de ez az egész folyamat nem szakkérdés. A közösségi élet egyik legfontosabb kérdése ez, és ezzel párhuzamosan a tsz-dc- mokrácia egyik legfontosabb próbaköve. Ennek megfelelőért kell kezelni! Az ózdi járásban az idén sokan felfigyeltek a szentsimoni Haladás Termelőszövetkezet munkájára, eredményeire. Jó néhány esztendeje, amikor a ■szentsimoni gazdákban megszületett a nagy elhatározás, s megalakították a termelőszövetkezetet, nem véletlenül választották közös gazdaságuknak a Haladás nevet. Ügy gondolták, hogy megpróbálnak majd előbbre haladni ezen a mostoha vidéken, megkísérelnek többet kicsikarni a szegényesen termő földekből. A jó- szándékot azonban nem kísérte valami sok siker. A Haladás inkább csak vegetált, mini, előrehaladt. 1968 volt az első- gazdasági év, amikor nyugodtan elmondhatták, hogy a tsz méltó nevéhez. Persze, Szentsi- monban nem történtek csodák. Nem változtak meg a szegényes adottságok, senki sem gyalulta simára a dimbes- dombos határt, nem vedlettek át humusszá a nyiroktalajok. Mégis, mi volt az, ami az eredményeket, a haladást és a jövőre vonatkozó még ígéretesebb változásokat okozta? I Erre kerestünk választ az alig 1700 holdas, s ebből is csuk 762 holdnyi szántóterülettel rendelkező termelőszövetkezetben A lehető legjobbkor kopogtattunk be a kis irodába. Az 1969-es esztendő első tsz-vezetőségi ülésén együtt találtuk az egész „vezérkart”. Otl voltak a vezetőségi tagok, Varga Vencel, Béliéi- Béla, Simkó József. Kovács Gyula és Koós Miklósné, Veres István az új főagronómus, Majoros Istvánná a főkönyvelő. Bellér Józsefné a normás, és ur meghívott vendégek- Szabó Ferenc tanácselnök, Kovács Béla párttitkár és Varga Ernő brigádvezető. Fiatal, szimpatikus ember, a tsz elnökségét alig több mint egy éve elvállalt Molinók Andor irányította a vezetőségi ülést. Vajon mi hozta ezt az állami gazdasági és több éves kutatóintézeti gyakorlattal ren- delkező, .jó szakember hírében álló agrármérnököt ide, a tsz-be ?, — Ózdi vagyok, szeretem ezt a vidéket — válaszolta mosolyogva. — S talán egy kicsit az is, hogy be szeretném 'bizonyítani: itt is lehet gazdálkodni. 2 — Egyedül persze semmire sem mentem volna — mondta később, beszélgetésünk során. — Hiába a szaktudás, az új utak keresése, a közgazdasági szemlélet, ha a szentsimoniak nem segítettek volna mindenben. Az előrehaladásnak most még csak a kezdetén járunk, de ha továbbra is egyet akar majd az egész vezetés és a tagság, akkor évről évre jobb eredményekről adhatunk számot. De soroljunk csak fel néhányat az első eredmények közül. Az egy tagra jutó átlag- jövedelem több mint 1500 forinttal növekszik 1967-hez viszonyítva. Minden egyes munkaegység értéke 7 forinttal lesz több a tervezettnél. Amire még sosem, volt példa, előlegként 7 kiló csöveskukoricát és 3 kiló szem'esterményt osztottak minden munkaegységre. Eli — Mindezt annak köszönhetjük — mondták egyöntetűen —, hogy néhány szerkezeti változtatást hajtottunk végre, lobban szerveztük a munkát és sokkal ésszerűbben éltünk a beruházási lehetőségekkel. 1908-ban 377 ezer forintot fordítottak kisebb-nagvobb saját erős beruházásokra. Bátran költöttek, de csokis olyasmire. ami gyorsan és sokszorosan megtérül. így például kombájnt. 21 kalapácsos darálót, fűkaszát, műtrágya,szóró gépet és trágvamarkoló gépet vásároltak, s az istállókba bevezették a vizet 4 Általában nagyon sokat és olcsón építkeztek. ■ Elkészült egy tízvaponos kukoricagóré, megkezdték egy nagy sertés- fiaztató építését, rendbehozták a juhaklot régi, kihasználatlan épületet alakítottak át pe- csenvecsirke nevelővé és még erdei utat is építettek. Az utóbbinak köszönhetik, hogy a kitermelő helvről végre le tudták hozni kétévi fájukat. A szerfából maguk építkeztek, s értékesíteni tudták az összes tűzifát is. A juhászatot egy év Részlet a sárospataki várban berendezett múzeumból. Be kel! vallanom. A panasz már korábban ’ elhangzott. S hogy miért csak most írom meg? A házban, ahol lakom, a lakók rémüldözni kezdenek. A gázkályhával rendelkezők felszólítást kaptak, hogy mivel az két éve üzemel, szíveskedjenek igazolást szerezni a Kéményseprő Váll a lattól, hogy az üzemeltethető. A gázgyár, úgy látszik, a körülmények ismeretében igen jó szándékú. Három hónapot adott az ügylet lebonyolítására. (CsB) alatt sikerült megduplázni, s jövőre ismét duplájára szeretnék növelni az anyajuhok számát. (Mert vajon mivel is lehetne jobban hasznosítani a szegényes hegyi réteket és legelőket?) A további tervek között szerepel a melléküzemági lehetőségek kihasználása. A környék más gazdaságaival együtt fa- feldolgozó társulás létesítését tervezik. Megnyitásra vár homokbányájuk is. A nyolcholdas kertészetet 20 holdra növelik, mert a zöldárunak nagy keletje van az iparvidéken. Az épülő sertésfiaztató is jó beruházásnak ígérkezik. A sertéshizlalás még dotációval sem túl jövedelmező, de szép süldőket nagyon jól lehet értékesíteni ezen a vidéken. Szentsimonbnn valóban nem történtek csodák. Csak megszűnt a csodára várás. Pozsonyi Sándor Nem lehetne egyszerűbben? — Sokakat érintő panasszal jövök a szerkesztőségbe — kezdte látogatónk, az égjük társadalmi szerv képviselője. Voltaképpen nem akart sokat, csak téli gázmelegítőt felszereltetni a konyhába és a fürdőszobába. Nem látszott nagy gondnak, hiszen mindkét helyen már működött a bojler. — Ha tudtam volna, hogy ilyen kálváriával jár ... Felkerestem a gázgyárat, ott közölték: ha a Kéményseprő Vállalat engedélyezi, a világon ennek semmi akadálya nincs, csak fáradjon haza, és ... Ekkor kezdődik a három napon át tartó kálvária. A gyár küld egy forma- nyomtatvánj't, s ismerősünk: 1. Elballag a Kéményseprő Vállalat Munkácsy utcai részlegébe. Szerencséjére a tisztviselőt ott találja, aki kiállít egy csekket. O T ________ír.,' x* _ ______j-.t c sekket. 2. Ismerősünk útja a postára vezet, ahol némi ácsorgás után befizeti a« kért összeget. 3. A csekkel vissza kell mennie a Kéményseprő Vállalat Munkácsy utcai részlegébe. Szerencséje van. Rövid várakozás után sorra kerül. A tisztviselő ad égj’ igazolást, hogy ismerősünk valóban befizette a postán a kért összeget és megkérdezi, mikor mehet a kéményseprő. 4. A kéményseprő pontosan g megjelölt időben, reggel fél 7-kor már csönget. A szakmunkásnak nincs szükség hosszú vizsgálatra, ránéz a bojlerre, a füstkivezető csőre, és már írja is az igazolást: beszerelhető. Kép a sárospataki várból 5. Az igazolással természete- | sen ismét fel kell keresnie a I Munkácsy utcai részleget. Ott iá kéményseprő igazolása alap- ' ján kiadnak egy igazolást^ amely szerint, a gázmelegílö felszerelésének semmi akadálya. 6. A kálvária útja most a gázgyárba «vezet. 7. A gázgyárból — ugyancsak a pontosan megjelölt időben — megérkezik a szerelő a szükséges berendezésekkel, és hamarosan el is készül a gáz- melegítő. 8. Jön égj’ újabb ember a gázgyárból, aki a gázmelegítöt beállítja, és ezzel be is fejeződik a kálvária. # — Nekem ez a kis ..játék” — mondja panaszosunk — teljes három napomba került. Természetesen a szabadságom rovására. De én még szerencsésnek mondhatom magam, mert volt szabadságom, s valami véletlenség folytán mind a Kéményseprő Vállalatnál, mind a gázgyárnál a helyén találtam az embereket, s pontosan a megjelölt időben jöttek ki a lakásomra. De mi van abban az esetben. ha nekem nincs szabadságom, s ha minden összejön és senkit nem találok a helyén, és az emberek sem tudnak időben kijönni? Nekem csak egy kérdésem van. nem lehetne mindezt egy kicsit kevesebb bürokráciával? A válasz: lehetne. De ez egyszerűbb lenne a Kéménj’- seprő Vállalatnak, a gázgyárnak és kevesebb kálváriával járna a megrendelő számára is. ..
