Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

4

A K M Aft V A RO RS 7. A G

Tftsámaj), január 5.

I jövő bét fy-ifiüsoráliíl

Hz elkövetkező hét iv-nríi- ',ora tartogat néhány érdekességet. Az operák kedvelői már kedden ínyükre való adással találkozhatnak: Szegedről közelítik Offenbach Hoffmann mosói című operáját, akik vi- s-:ont Tom Jones hívei, csütörtökön este találják meg a kedvükre való műsort, a Szmokingban című francia zenes film közvetítésekor. Szombat esti szórakozásként színházi közvetítést kínál a televízió: az Ódry Színpadról közvetítik Oscar Wilde komédiáját, a Bunburyt.

A filmeket váró nézőket a már említett zenés filmen kívül a szerdán sugárzandó, Függöny című NSZK-filmko- média kívánja szórakoztatni. A húsz év 12 legjobb magyar filmje sorozatban a Budapesti tavaszt láthatják a nézők szombaton délután. Megtekintéséta film születésekor már mozilátogató, felnőtt nézőkön kívül igen melegen ajánlhatjuk az időközben felserdült generációknak is. A bájos francia kisfiúra, Sebastianen sok néző emlékszik. Óriási kutyájával ' sok izgalmas félórát adott az elmúlt év elején. Most újabb filmsorozatban találkozunk vele. Címe: Sebastian az emberek között. A krimi barátainak pénteken este mutatja be Malican papa és fia legújabb bravúros nyomozását.

Kiemelendő még a műsor- hóé a pénteki Lehár operett- est. a budapesti kerületek újabb vetélkedője (szintén pénteken), a Magyarázom a mechanizmust-sorozat folytatóba, Dávid’ Ojsztrah koncertje, és végül, de nem utolsósorban. mint a hét legértékesebb produkcióinak egyike, a Fejes Érdre írásából készült Mocorgó című új magyar tv-film, amely vasárnap, 12-én estekéről képernyőre.

Az újságírás halhatatlansága

mert, hogy a magyar »znítiézi kultúra • az irodalmi színpadi mozgalommal gyarapodott; van önálló, hivatásos irodalmi színpadi szervezetünk, pódiumunk, emellett ezerszám megteremnek az öntevékeny együttesek is. Ám, ha alaposan utána gondolunk, a Hajdú Béla által felvetett ideák még mindig nem valósultak meg széles skálán, hiszen elképzelhető, hogy egy-egy nagyobb városban — így Miskolcon is — a hivatásos színjátszáson belül önálló irodalmi színpad vagy kabarépódium jöjjön létre. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy nem panaszkodhatunk; van Felolvasó Színpadunk, színházunk eredményesen foglalkozik irodalmi színpadi műsorok bemutatásával, s korábban és most is kabaré-pódium tervek megvalósításán fáradozik. Tehát az az általános kívánság, miszerint ki kell lépni a drámák zárt világából és új műformák bevonásával különböző hangulatú és természetű pódium-élményeket kell biztosítani — napjainkban valósul meg. A további gondolkodást és színesítést sürgeti és serkenti a film és a rádió mellé felzárkózó, hatalmas tömegeket érintő tömegkommunikációs eszköz, a televízió is. A televízió megjelenése még inkább érvényessé teszi Hajdú Béla 1931-beli gondola tfeltové- seit

Felveszem Hajdú Béla kesztyűjét, s a magam fél évszázadnyi emlékkincsei között kotorászva előkeresek néhány olyan „szakmai himnuszt”, aminőről lapunk hasábjain legutóbb ő tájékoztatta olvasóinkat. Igaz, hogy a diákéletet még nem szokták szakmának minősíteni, de tekintettel ar- ra, hogy középfokú oktatásunk ma már nagy mértékben szakosított, talán indokolt itt is szakmáról beszélni. Csak a régi diákéletben volt meg az a bizonytalanság, hogy érettségiig a gimnazista nem nagyon választhatott magának bizonyos szakmát. Ma már szakszerű oktatásban készül a biztos szakmára.

Az olyan több százados múltú iskola, mint a pataki gimnázium is, az új idők újabban bokrosodó hagyományaival nemesíti, acélozza meg a eenne tanuló diákság szívétBodrog partján van egy város, En Is laktam benne.

Százszor volt ott a szivemnek Kacagó jó kedve.

De sok álmot, sok örömet Súgott ott az iskolakert Bölingató fája ...

Deresedé öreg fejjel.

Könnyre fakadt két szememmel Ma se bírok a szívemmel,

Ha gondolok rája.

Valahol egy régi-régi Kicsi utcán, messze,

Diákdalos ifjúságom Ott van eltemetve.

Hej, de egyszer egy nótával Elmegyek még, csak azt az egy Boldog órát várom!

Felhajtom a pohár borom,

Oj nótámat cldalolom,

S megsiratom nóíás-dalos Elszállt ifjúságom.

Zsuffa Tibor

FEKETE GYULA

(

a lapjaink legutóbbi számában említette egy mondattal a komplex jellegű művészeti bemutatkozás szükségességét, mint olyan lehetőséget, amely éietközeiiségénél fogva mindenkor versenyezni tud a televízió bármilyen fajta műsorával, ö is azt javasolta, hogy a színművészek, a koreográfusok, a képzőművészek, az irodalmárok fogjanak össze és komponáljanak olyan nagyhatású közös műsorokat, amelyek hatásosak, versenyképesek.

Párkány László

Ablak a nagyvilág

MHHttflIHHIHIHUIHiimHHmUHHtilMIIIIHimtmtlUHmimf

kortársi irodalmára

IIIHmillllllllHlilflIIIIIIHiliHIIHIIIIIIIIHIIIHIHIIIIItlIIMIIIIIHIllHtim

A

lig néhány hete méltattuk lapunk hasábjain a zsebkönyvek, az olcsó, nagy példányszámú, mindenki által könnyen elérhető könyvsorozatok hasznosságát, nagy tömegekre ható népművelő erejét, s most örvendetes jubileumhoz érkeztünk. A minap került kezünkbe Robert Escarpit francia író kötete: Nyílt levél Istenhez. Ez alkalommal nem maga a könyv késztet külön elmélkedésre, bár a nagy enciklopédisták jeles utódaként bemutatkozó író. aki Voltaire, Diderot. Helvelius legjobb hagyományait folytatva írja meg nyílt levelét — sok leleménnyel megtűzdelt, igazi francia humorral átitatott, sziporkázóan szellemes vitairatát —, megérdemelné a külön elemzést. A jegyzetírásra most a könyvön keresztbe ragasztott papírszalag felirata sarkallt: „A Modern Könyvtár 150. kötete:’ Mert — eddig még nem mondtuk — a kötet a Modere Könyvtár sorozatban, az Európa Könyvkiadó népszerű és olcsó kiállítású paperboofcjainak sorában jelent meg.

Jó tiz esztendővel ezelőtt indult el útjára a sorozat. Akkoriban már ismert volt a Szépirodalmi Kiadó Olcsó Könyvtára, amely a klasszikusokat vitte el a tömegek közé olcsó, sárga borítású kötetkéiben. Ismert volt a ritkán jelentkező Vidám Könyvtár, a Magvető humoreszkeket és egyéb derűs írásokat publikáló sorozata. A nagyvilág Itor- társi irodalma azonban nagyrészt még ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Különösen ismeretlenek az olyan szerzők, akik csak éppen elindultak pályájukon, viszonylag kevés műre tekinthettek még vissza, de ígéretes tehetségek, a legkülönbözőbb modern irányzatok képviselői, s minden bizonnyal többségükben néhány évtized múltán klasszikusok lesznek. Az Európa Könyvkiadó ablakot nyitott a nagyvilág kortársi irodalmára. Ismerős és teljesen ismeretlen nevek kerültek fel a színes kartonburkolatú könyvek címlapjaira, s minél több kötet került a boltok polcairól az olvasókhoz, annál tágabb lett a horizont, szélesebbé vált a kitekintés, több lett a tájékozódás a világ mai irodalmi életében.

Leonhard Frank, John Osbome, Friedrich Dürrenmatt találhatók az elsők között. S ha végigtekintjük a százötven kötet szerzőinek névsorát, bizony, szinte az egész nagyec- lág feltárul előttünk. Max Frisch csakúgy megtalálható a 3orban, mint Szolzsenyicin, a kubai Carpentier * éppúgy, mint az angol Muriéi Spark, vagy a lengyel Stawinski és Rubinowicz, a nyugatnémet Schallück éppúgy, mint az izlandi Laxness, vagy a cseh Bohumil Hrabal. De ott van a sorban Jean-Paul Sartrc és Ingmar Bergman, a svéd filmrendező is. Helyet kaptak a sorozatban a modern jugoszláv esszéisták és a finn elbeszélők csakúgy, mint a beat-irodalom képviselői. A felsorolás persze korántsem teljes, s nem is célunk a leltározás, csak azt akartuk érzékeltetni a néhány névvel, milyen széles is ez a nagyvilágra nyíló, © Modem Könyvtár nyitotta ablak.

M

eginduláskor a sorozat csak prózai müveket adott közre. Szerkesztői néhány éve változtattak ezen, a napjainkban már verseket, drámákat, esszéket, film* forgatókönyveket, különféle gyűjteményeket is publikálnak- A külföld, a nagyvilág kortársi irodalma iránt érdeklődő olvasónak van tehát lehetősége a tájékozódásra. Olcsó, zsebben könnyen hordható, utazás közben is jó társnak bizonyuló könyvecskékben kínálja magát az érdeklődődnek az egész világ modern irodalma. Ha ismét felidézzük a zsebkönyvét: népművelő szerepét, a nagy tömegre hatást, azt is hozzá kell fűznünk, hogy a Modem Könyvtár igen jó közvetítőnek bizonyult, sok emberben keltette fel a külföldi népek életéről mind többet tudás vágyát, igen sok embert' telt a haladó modern külföldi irodalom iránt érdeklődő, széles látókörű olvasóvá.

A sorozat százötvenedik kötetének megjelenésekor ezt feltétlenül fel kellett jegyeznünk.

S

*'me, közben már megjelent a százötvenegyedik is? A hang. Szerzője: Gabriel Okara nigériai író Az úí Afrika hangja jelentkezett a sorozatban

(benedekj

1

Egyikük sem született forradalmárnak, de a környezet a felismerés és az eszmék azzá formálták őket. Sőt voltak köztük olyanok akiket a születés és a környezet sokáig távol tartott az eseményektől. s csak a történelem válságos pillanatában döbbentek rá a nép és a nemzet érdekeire. Mindannyiuk sorsában közös vonós, hogy életük legjelentősebb tettével az emberi haladást szolgálták, a humanizmus. a társadalmi igazság es a felemelkedés védelmében a- barbárság, a megaláztatás és az elnyomás ellen ragadtak fegyvert, s életüket áldozták Az élet legnehezebb perceiben megérezték, megértették a társadalom kívánságait, s aszerint cselekedtek. ÍA Kossuth és a Zrínyi Kiadó közös kiadása).

DEMJÉN ISVANk

Tél

a faluban

Az öreg ideért; áthúzza szakaiját a földeken a tél,

a házak vonala mély-élű kockákat vázol a dombokra,

rajtam és mindenes erős botjával üt a gyémánt-intelem.

Megjelent a Béke és Szocializmus decemberi száma

A folyóiratban két cikk fog- adott interjú a két ország gaz- Kommunista Párt ötvenedik lalkozik a szocialista országok dasági együttműködésének je- évfordulójáról F He ra n gazdasági fejlődésével. Az lenlegi helyzetéről és távlatai- párt központi bizottTaU'ának egyik R. Brauer es J. Dugyinsz- ról. tagja emlékezik mee

kij közgazdászoknak a KGST Pártunk megalapításának évtagállamainak gazdasági ered- fordulójával kapcsolatban A folyóiratban több cikk fog- ményeit összegező írása, a má- Biszku Béla elvtárs, a politikai Ialkozik a legidőszerűbb nem- sik pedig Frantisek Hamouz bizottság tagja, a KB titkára vetkőzi eseményekkel. Ezek kö- elvtárs, a Szovjetunió minisz- elemző cikkben vázolja fel pár- ZÜI megemlítjük M. Wamens- tertanáesa elnökhelyettese által tunk történetét. Az Osztrák lengyel írónő vietnami útjáról szóló írását, valamint G. Kegelnek, a NSZEP Központi 5 Bizottsága munkatársának Bonn revansista szellemű keleti politikáját taglaló írását.

KALÄSZ LÁSZLÓ:

Gondolsz rá

hogy legyen virágod; ért magvait öledbe rázod

engedékenyen hajlanak az őszi kórók s magvakat

leendő ezerszíníi szirmot hallajtanak öledbe

csillog

S ferhed nézi

mind drága szem hol testvért talált hirtelen

J&f&iÜ&tSU1

Több cikk foglalkozik az értelmiség és az ifjúság problémáival. V. Teitelboim, chilei testvérpártunk központi bizottsága, politikai bizottságának tagja a latin-amerikai értelmiség és diákság helyzetéről ír. Az angol ifjúság politikai aktivizálódásáról és a mozgalmában felmerülő nehézségekről G. Bridges, a brit Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára számol be.

A folyóirat gazdag anyagá- bó’ megemlítjük még L Nivens A tudományos világszemlélet enciklopédiája c. cikkét, amelyben Engels „Anti-Dühring’’-je megjelenésének 90. évfordulójáról emlékezik meg.

| AZ EMLÉKEZÉS j

fontos fogódzónak tekintjül elmúlt idők krónikáit, vág ahogy mondani szokták, megsárgult újságokat. Jubilen mok küszöbén gyakran forgat juk ezeket a régvolt sajtótér mékeket; elmerülünk bennük kutatjuk nagyapáink, apáinl szokás- és ízlésvilágát, politi kai felfogását, a lapok hasáb jain tükröződő életviteli nor máit.

Ügy tartják számon, hogy a: ' újságíró a pillanat, a jelen kró nikása, a mának ír; gondolata legfeljebb évtizedek múltár válnak érdekessé, de csak t történelmi visszapillantás von zásában. Ez általánosságba! így igaz, de tudjuk jól, voltak s vannak olyan újságíróink akik a ma gondol atköréber megsejtenek valami nagyor fontosat a jövőről, s ezek t gondolatok tulajdonképper csak évtizedek elmúltával válnak jelenidejűvé, vagyis reali- zálhatóvá.

Ezek a gondolatok jutotta!: eszembe, amikor kezembe kaptam tanítómesterem és idős kollégám. Hajdú Béla 1931-ber írt kitűnő cikkét, amely a film és a rádió szorongatásában vergődő színház új lehetőségeinek, új útjainak kitapoga- tásával' foglalkozik. El tudom képzelni, harminckét esztendővel ezelőtt milyen csodálkozást, esetleg megrökönyödést váltott ki Hajdú Bélának az a javaslata, hogy a színház műsorpolitikájában, programjában váljon népszínházzá, alakuljon olyan művészeti-művelődési fórummá, amely sokoldalúan képes a nagy tömegek tudását befolyásolni, alakíta- tarii. A film, a rádió már 1931- ben gazdag formakészlettel, i tartalmi lehetőségekkel vonult : fel, a színház viszont abban az ■ időben gazdasági nehézségei — i a közönségnek a zsölyéktől való . eltávolodás — miatt mind szű- . kebb, mind kopottabb figyelemfelkeltéssel rendelkezett. Ennek feloldására azt javasolta Hajdú Béla, hogy a színház szélesítse tó lehetőségeit, keljen versenyre a rádióval, a filmmel oly módon, hogy a műformák széles skáláját vonultassa fel. A 30-as években szinte elképzelhetetlen volt a há- romfelvonásosnál rövidebb színmű bemutatása. Hajdú Béla azt írja: „Amikor a színházak kereteinek kibővítéséről beszélünk, elsősorban az egy- és kétfelvonásosokra gondolunk, amelyeket a vidéki színházak általában egész érthetetlenül évtizedek óta kikapcsoltak programjukból, holott ezekben az évtizedek során valóságos irodalmi kincstár halmozódott fel. Nem tudom elképzelni, mi akadálya lehet annak, hogy egy rossz háromfelvonásos helyett három jó egyfelvonásost adjon a színház. S ezek műfajilag lehetnek választékosak, variáltak.”

t A TOVÁBBIAKBAN

Béla, hogy a színpadon el kell foglalnia helyét a színműirodalmon kívül a prózának, a lírának, a táncnak és a képző- művészetnek is. Kívánsága tulajdonképpen egyet jelent az utóbbi évtizedekben polgárjogot nyert irodalmi színpadi műforma megteremtésével. KözisHa jól tudom, ennek a diákhimnusznak a szövegét Szi- gethy Ferenc ma is élő költő, lelkes öreg pataki diák írta. (Miskolc-Tapolcán él, nyugdíjas, a nyári parkkönyvtár vezetője. A szerk.)

A másik, tipikus Bathö-nótaként ismert diák-himnuszunk újabb keletű, a régi diákok minden búcsúzásuk alkalmával ezzel tettek bizonyságot az ősi diákvároshoz és az alma materhez való hűségükről:

lelkét. A még élő öreg pataki diákok országos és partikuláris szervezetekben ápolgatják a régi tradíciókat is. Nem felejtkeznek meg a hajdani ballagásokról, amelyeken nemzedékről nemzedékre felharsantak a szívet remegtstő, köny- nyeket sajtoló diák-himnuszok.

Ki ne emlékeznék a volt pataki diákság bohém természetű, dalos lelkű ének-zene tanárára, H. Bathó Jánosra? Az ő nevéhez fűződik az ősi diáknóták közül a két legklasszikusabb pataki diák-himnusz;

Válásra int Immár az óra Még egy pohárra! búcsúzára! Fiúk, aztán megyek, megyek, Elválásom nektek ne fájjon, Fiúk, fiúk. isten megáldjon, Isten megáldjon, elmegyek...

Diák-tanyámat itt hagyom már. Nem lesz hazám többé Patak már.

Fiúk, azért szeressetek, Szeressétek a vén diákot... Fiúk, fiúk, ha messze Járok; Üzenjetek, üzenjetek .. .

Tokiás a „szakmai himnuszok“-hoz

Ez a kis életrajz-gyűjtemény — szerény keretek közt — nagy feladatra vállalkozik. Huszonöt olyan ember portréját kívánja méltóan megörökíteni, akik sokat tettek népük, nemzetük boldogulásáért. Többnyire azokról szól, akiknek inkább csak a nevét vagy talán még a nevét sem ismerjük, s legfeljebb egy- egy ünnepi megemlékezés idézi alakjukat.

Sorsuk küzdelmes korban formálódott: szocialista forradalom Oroszországban, majd Magyarországon, a fasizmus uralma Európában, kontinensek háborúja és az antifasiszta harc győzelme, népi demokratikus forradalmak és ellenforradalmi lázadás Magyarországon. S a sorsok mindegyike valahol, vagy éppen mindvégig összekapcsolódott ezzel a küzdelemmel.

Könyvekről

Forradalmárok, katonák