Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

ífcsámap, 1969. január 16. CS7AKMAOYARORSZAG 7 tfi\ Kilencszáz nap Nyolcszáz éves vasolvasztási technológia Ez a történész—régész—ko­hász munkaközösség a maga nemében egyedülálló könyv anyagát állította össze: meg­írta a honfoglalás utáni idő­szak vasolvasztási technológiá­ját. A kiindulási alapot az szolgáltatta a történeti, mű­szaki és tudományos szempont­ból egyaránt érdekes vállalko­záshoz, hogy 1960-ban, a Bor­sod megyei Imola község ha­tárában talált vassalak, fúvó- kák és egyéb kohászkodásra utaló emlékek nyomán, az ásatások során földbe vájt kis vasolvasztókat tártak fel. Meg­állapították róluk, hogy azok a XII—XIII. században működ­tek, s ezen a területen mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt na­gyobb, egymással összefüggő vasművelő telep létezett. A magyar kohászkodás kez­deti ideje, története szem­pontjából értékes leleteket, s természetesen köztük a leg­fontosabbakat, a vasolvasztó­kat, épségük teljes megóvása mellett, a Diósgyőri Kohászati Múzeumba szállították. Ezek birtokában, s a többirányú tu­dományos vizsgálódás ismere­tében a szakemberek re­konstruálták a korabeli idők alkalmazott és lehető vasol­vasztási módszerét. Ennek ki­próbálására a Lenin Kohásza­ti Művek korhűen megépített, földbe vájt berendezésben, boksakemencében égetett fa­szénnel, fújtatós levegőellátás mellett, hazai porózus, sziva­csos ércfajta felhasználásával olvasztási kísérleteket végez­tek. A korszerű módszerek al­kalmazásával megvizsgálták, megállapították a nyersvas- gyártás fizikai-kémiai folya­matait is. Az olvasztópróbá'c teljes sikerrel jártak. Az ily módon előállított vasból olyan jellemzőkkel, tulajdonságokkal rendelkező különféle tárgya­kat, eszközöket, mint például szögeket, lemezeket kovácsol­tak, mint amilyenek ebből a korból származnak. A technikatörténeti, műsza­ki és tudományos szempontból különösen érdekes és értékes, de még a jelenlegi vasgyártás­nál is hasznosítható és tanul­ságos könyv már nyomás alatt van. jogosnak, helyénvalónak. Egy­részt, mert a gyerekeket rend­kívül érdeklik azok a foglal­kozások, melyeket a honvédel­mi nevelés során, a hazafias szellem kialakításának érdeké­ben kapnak, másrészt pedig a pedagógusoktól nagyon sok energiát, jó szervezést, ötletek sokaságát kívánja meg a mi­nél pontosabb munka. A különböző szakkörök, a modellezés, a híradás, a lövé­szet már régóta vonzza a gye­rekeket minden úttörőházhoz, a legtöbb iskolához is. Nyil­vánvaló, hogy az általános is­kolás diákok, — de még a fel­nőttek is — szívesen építenek repülő modelleket, ismerked­nek a híradástechnikával. Az iskolákban azonban nemcsak a a szakkörök — talán elsősor­ban nem is a szakkörök — a hazafias szellem kialakításá­nak legmegfelelőbb formái. Lényegében ezt a formát teszi elmélyültebbé, sokrétűbbé az. iskolán kívüli honvédelmi munka, melynek megyénkben ugyancsak szép eredményei születtek már. Eddig is gyakran olvashat­tunk, hallhattunk jól sikerült járőrversenyekről, harci túrák­ról, összetett honvédelmi ver­senyekről, melyeken a gyere­kek ezrei vettek részt jókedv­vel,. sok vidámsággal, nagy akarással, nem utolsósorban pedig fegyelmezett — úgymond — katonás viselkedéssel. Gyak­ran elmentek laktonyaláto gá­tasra is, ahol „közelről’' is­merkedhettek a katonák életé­vel, mindennapjaival, felsze­relésével. Az összelett honvé­delmi verseny győztes csapa­tai tavaly Szerencsen táboroz­tak. Egyik érdekes iskolán kívüli honvédelmi ne­velésnek a határőr őrsök, sza­kaszok megszervezése. Azok­ban a helységekben ugyanis, ahol határőrség van, az úttö­rők is megalakítják a maguk határőr szakaszát. Nyomolva­sást, felderítést tanulnak, fej­teszik megfigyelőképességei­ket, ismerkednek a határőrök életével, és nem egyszer részt is vállalnak mindennapjaik munkájából. Elképzelhető, mennyire tetszik ez az iskolá­soknak! Volt már arra is pél­da, hogy éppen a gyerekek fogtak el tiltott határátlépőt. Természetes, hogy a nagy­szabású versenyek, harci játé­kok lebonyolítása, megszerve­zése, a szükséges anyag bizto­sítása elképzelhetetlen az MHSZ nélkül. Minden csak úgy lehetséges, ha az úttörő elnökségnek, a KlSZ-bizottsá- goknak kifogástalan a kapcso­lata az MHSZ-szel. Az eredmé­nyek azt bizonyítják: az együtt­működéssel nincs is baj. Érde­mes megemlíteni, hogy az MHSZ segíti az iskolásokat az ttörő-olimpiára való felké­szítésben is. A tervek szerint az idén májusban tartják a őverseny megyei dön­tőjét ugyancsak az MHSZ se­gítségéve' tzen kívül számos ntSS ®rdekes versenyt *" 0 szerveznek az idén. Megrendezik a megyei ^«sze- tett honvédelmi versenyt, az iskolások részt vesznek számos harci túrán, akadályversenyen, melyek révén sok iátékkal vi­dámsággal teli. emlékezetes kirándulásokon bővítik honvé­delmi ismereteiket. (P*l Az egyik pedagógus szerint a gyerekeknél nagyon könnyű és nagyon nehéz a honvédelmi nevelőmunka. Hoz­zátette rögtön: nem a para­doxon kedvéért fogalmaz így, hanem, mert valóban így érzi Versenyek, játékok, táborok A hazafias szellem kialakítása az úttörőknél bős útközben meghalt”...) A várost védelmező csapataink katonazenészeket küldtek az együttesbe, s az ostromlott Leningrádban felhangzott a Hetedik szimfónia. Miközben hallgattam, fel­idéztem Sosztakovics arcát, és árra gondoltam: ez a kis ter­metű, törékeny, szemüveges férfi — erősebb Hitlernél. Lenin emlékművét homok­zsákok takarták be. De soha­sem feledkeztünk meg arról, hogy Lenin városát védelmez­zük. Íme, néhány részlet lenin- grádi naplómból: 1944. január 14. Holnap kezdődik. Csapataink támadásba lendülnek, felszá­molják a blokádot Istenem, légy velünk ... (Ne csodálkoz­zanak, hogy ilyen szavakat ir­tom, a fohászt nem az istenhit diktálta...) 1944. január IS., reggel 9 óra 45. Fél tízkor szüntelen, tompa ágyúdübörgésre ébredtünk. Ti­zenöt perce tart. Megkezdődött a támadás, Leningrád felsza­badulása. Ez aztán a lárma! Reszket a ház, mintha gigászi motor járna az udvaron. 1944. január 18. A fasiszták hajnaltól nehéz lövedékekkel bombázzák a vá­rost. 1944. január 20. Tegnap 224 ágyúból 20 sor- tüzet adtak Moszkvában a le- ningrádi front tiszteletére. Naplómba akartam ragasztani a hadijelentést, de sajnálom kivágni az újságból, inkább el­teszem. 1944. január 28. Tegnap tűzijáték volt Lenin- grádban annak örömére, hogy felszámolták a blokádot, s el­hallgattak az ágyúk. A tűzijá­ték szép volt, bevilágította sá­padt, gyönyörű városunkat, amelyért annyi vért, annyi életet áldoztunk. A HABORÜ UTÁN újra fel­kerestem a piszkarjevi temetőt, ahol közös sírokban temették el Leningrád több mint fél­millió halottját, s közlük való­színűleg férjemet, Nyikoláj Molcsanovot, aki éhen halt a blokád idején. „Valószínűleg” — írom, mert a kórházban, ahol meglátogattam, ezt mond­ták: „Ha egyénileg akarja el- lemettetni, sok holttest alól kell kiszabadítani. Este halt meg, s az éjszaka nagyon so­kan követték...” Ezt feleltem: „Katonaként halt meg, közös sírba temet­jük.” Nagyon gyenge voltam, nem lett volna erőm. A piszkarjevi temetőben ki­lométeres hosszúságban húzód­nak a sírhalmok. A betonlapo­kon szűkszavú dátum: az év­szám. „1941”, „1942”... jazó emberek egymás torká­nak esnek, elvesztik az ural­mat idegeik felett s végül fel­adják a várost. Leningrádban azonban nem volt példa rá, hogy az asszo­nyok megostromolták volna a péküzleteket — pedig gyerme­keik közt az éhhalál aratott. És a Nyevszkijen, Nyikoláj Akimov színházában Mihail Zoscsenko vígjátékát játszot­ták. A vígjáték címe szó szerint ez volt: „Berlin hársai alatt”... A város fölött ott zúgott Anna Ahmatova mély, tragikus és büszke hangja. A költőnő így beszélt: „Engem, mint valamennyi polgártársamat, az a megin­gathatatlan remény éltet, hogy Leningrádot sohasem tapodja fasiszta csizma .. DIMITRLI SOSZTAKOVICS ekkor írta hetedik, „Lenin- grádi” szimfóniáját. A Rádió­zenekar megtizedelődött, le­gyengült az éhségtől (Sosztoko- vics szimfóniájának próbái közben gyakran kellett ilyen jelentéseket fogalmazni: „Az első hegedűs haldoklik. A dó­éi szovjet emberek január 27-én ünnepük a Leningrad körüli blokád teljes felszá­molásának 25. évfordulóját. Olga Bergholtz költőnö a városban élte ál a hitlerista blokád kilencszáz napját. A vádióban felcsendülő hangja áj erőt öntött a harcoló le- áingrádiakba. Az alábbiak­ban részleteket közlünk a kiváló költőnö emlékeiből és bíres leningrádi naplójából. Tudtuk, hogy Hitler fejébe VeUe: eltörli városunkat a föld Sínéről. 1941—42 iszonyú telén sötét­ig borult a városra, nem volt atom, a közlekedés, a vízszol­gáltatás megbénult, az embe­ris a Névéből hordták a vizet szánjaikon. Volt aki otl halt meg útközben, vagy a Péküzlet előtt, ahol egy darab­ba fekete kenyérért; álltak sorba. Hitler arra számított, hogy a párosunkra zúdított megpró­báltatások a legalacsonyabb, állati ösztönöket hívják majd bennünk életre: hogy az éhező, 'agyhalállal küszködő, szom­rögte egy svájci képviselő a televízióban. — Az is egy bizonyos fajta semlegesség, hogy ágyúkat küldünk Nigériának és lószert Biafrának — válaszolta egy politikába csöppent üzletem­ber. A botrány azonban már bot­rány és ha már nem lehet el­tussolni, legalább meg kell magyarázni. Azt hisszük a magyarázat legkézenfekvőbb és elfogadha­tóbb formájára a zürichi Neue Presse tapintott: „Legyünk legalább egyszer őszinték — írta — és valljuk, be: szeretünk nagy pénzeket keresni”. Máté Iván Régi, pesti, rosszmájú meg- tegyzést idéztünk címünkben, ákkor mondták a körút üzleti Hágában gúnyosan, ha valaki Vfúami disznóságot csinált, Hztán, mert nem kapták raj- b* *- addig folytatta, amíg a vé- gen mégis csak ráfizetett. Akkor, amikor az „üzlet” b'ár valóban „menni kezdett”. He hogyan! Valahogy ez a pesti mondás 3utott eszünkbe, amikor hírül '’ettük azt a fegyverszállítási botrányt, amely nemrégiben r°bbant ki. Hogy hol? Hős, a semleges Svájcban. Hogy hogyan? Egyszerűen úgy, hogy egy Svájei újságíró nemrégiben az Afrikai Biafrában járt, ahol dúl: h Polgárháború és a harcosok-; bál svájci cég ágyúját fedezte fel Hazatért és azonnal meg­kérdezte a vállalatot, hogyan Szállíthatott a semleges ország Eyára, '•Tíz éve nem szállítottunk °éa” — válaszolta az igazgató: '*ornrebbenés nélkül. Hódig szállított és ez ki is: derült He hát akkorra már tetemes; 'asznot vágott zsebre a vál-; ennek a kormánykörök; üRal sem ismert, sőt ellenzett.: Jetnek a jóvoltából. : Hiába, a lejtőn felfelé nincs: b’egállás' Azután jött a vizsgálat, és; kiderült, hogy a cég még több.: e8yrnással szemben álló or-; Rágnak szállított egyszerre; e8yvert. Pedig a svájci kor-; *bány zárolta a szállítást ezek-; e a* országokba. ; ín a és? — kérdezték az üz-; *etemberek. '— Példátlan disznóság: az-. v9yik oldalon svájciakat kill-- a Vöröskereszt képvise-. a{ébe7i Afrilcába; a másik ol-] beloji egy magánvállalat légy-' pert, süt svájciakat a fegyver--. b®5ználat oktatásához — dö-­J Kmbcrek százai, (iatalok, s ♦ középkorúak dolgoznak a 12-es » páncélvonat korhű másának el­lj- készítésén. A szerelvény niár­♦ cius 21.-vel kezdődően két évit; ♦ (árja majd az acélsínek ország­it Htját. Hirdeti dicső hőseink J tetteit; bizonyltja, hogy c kor if gyermekei sem feledkeztek Í meg a Tanácsköztársaság vete­ránjairól. Ez alkalomból meg- ♦ jelenik: ráncéi vonat 1.919—C3 J címen egy riportregény Is. I.a­J púnk hasábjain néhány részié­ig. •--• 1,-ílzUlnS Hplő'e \juch werieh )allTnÄ ♦be magukat. Dús levelű szőlő- j tőkék rejtik őket. Nappal ímesszire látni innen. Látni az jalattuk kanyargó országutat JPesl felől nehéz tüzérségi lü- ♦vegelc. katonai szekerek zörög- Jnek. közelednek rajta, gyorsan ♦kiképzett vöröskatonák bakan- Jcsai. kemény léptei alatt reng, ♦reszket az út. A zörejek itt Jmár elhalnak. A vörösszáza- Jdokat, a hadi gépeket elnyeli ♦és elrejti a domb, a Bükk Jhegység. a messzire kitáru'ko- ♦zó, ringó gabonatáblákkal tar- Jkitett sík vidék. Itt, az ország­Í út mellett négy ágyú búvik ^meg A gabonatáblákat, z.öldel. Jlő kukoricásokat lövészteknők jbarázdázzák. gránáttölcsér grá- Jnáttölcsért ér. ♦ Elmosolyodik. Picit túljártak Jaz el'enség eszén. Éjszaka van. ♦Katonai neszek hangzanak, a ^többnyire szalmás házakból ♦álló Mezőnyéken. És egy ku- jtya sem ugat. Hallgatnak, nem ^árulkodnak. Itt, és Ernődön is Í becsukták, istállóba zárták a derék házőrzőket. Ernőd felől tompa, mély zakatolások. Hosszú szerelvények ontják a katonákat, a fegyvereket. Es szállítják, viszik vissza- az új jelentkezőkei. A vasgyárból, Diósgyőrből ezrével áramlanak az embe­rek. Alkonyaikor a Láditól kezdve a Berekaljáig emberek, embercsoportok m ele a Bükk rengi.' egébe. A csopo— >v egymásra bukVivinnb--- T-T i? — Ernődre — Ml is Némelyik kezében fegyver van, másnál revolver, vágj’ kézigránát. Ha az sincs, meg­teszi egy jókora husáng. — Sztoj! A cse’- katonák némán és riadtan emelik fel a kezüket Révülten bámu'ják a hegyek bői előbukkanó emberáradatol Ezer, háromezer, ötezer, hét ezer ember... És a diósgyőri­ek az elfogott járőrrel, az ösz­vérekkel és géppuskákkal ál­lítanak be az aranyosi csárdá­hoz. Itt valami parancsnokság­féle székel. Valaki, vagy vala­kik utasítást adnak. — Elvtársak. menjetek Ernődre! És Ernődön gyors számbavé­tel. I — Voltál katona? Igen? Me­lyik alakulatnál? ... És ti? ' Nem voltatok? Emidé álljatok! Sy/* f V H If 11V zakatol visz­jzereivcm Pest. re, s a hengerészek, Papp Jó­zsef, a két Bűmbera testvér: Sándor és Bertalan még nem sejti, hol fog kikötni. Nova- dovszki János sem, hogy fegy­ver ■ es;:\ rövidesen a ka- ; létok ellen fordul a főváros­ban. Egv hetyke. 19 év kórüli, alacsony, kémén; kötésű fűtő, Pozsonyi József, jóformán a kiképzést sem kezdi meg. A 1 tengerészdandárnál sorra kér- ! dezik: — Ki van itt mozdonyveze­tő, fűtő és .. . Jelentkezik. Papír! nyomnak I a kezébe. Tétován járkál a ■ Keleti pályaudvaron. Egy bőr- 1 •uhás katona szólítja meg. — Mit keres? 1 Mutatja a papírt. — Jó, hogy megjött. Magú- , teát várjuk régen. Jöjjön, öl­tözzön be! Kicsit révülten közeledik a páncélvonathoz. Kinyílik a i páncélozott ajtó i Megkönnyebbülten lélegzik fel. — Ezt a mozdonyt ismerem. , Jó gép. A következő reggel -a szerel­vény megrándul, s egyre gyor-} ;uló zakatolással indul Miskolci ‘elé. 4 — Diósgyőri elvtársak! Ti} ól ismeritek a Biikköt. Indul-4 latok és hátulról támadjátok} -neg az intervenciósokat. 4 És a hegyeken átjövök egy} része fegyverrel a • kezében} ílindul visszafelé. Jackwert Ferenc halk be-} izédre figyel fel. 4 — Elvtársak, fogadjunk,} fogy Miskolcról hozok egy} üveg bort! } — Ugyan, borért menni Mis-} coléra? A miskolci pap szőlő-4 lében vagyunk. Megtaláltuk az} jlásott borát is, nem nyúltunk-) íozzá. Ha akarod ... De tudod.} ilos inni. statárium van. - 4 — Tudom, — mormogja Vö-} *ös György —, de én a foga } lás és a bizonyíték kedvéért! nondom. } — Rendben. Fogadjunk! 4 Vörös György, a volt mis-} coléi birkózó és három társa4 gyorsan civilt ölt és belemerül} 1 bűvös, virágszagú májusi éj-} szakába. 4 Jackwert tudja, hová és mi-} fék mennek. Valahol az Ava-4 ,on van a cseh tüzérség. Jól} felölte magát. Azt kell felde-4 •íteni, hogy megsemmisítsék. } A iy*]ní*ir* 1919. május 19-4 /§ Ilit [ILII et mutat Hol.4 lap lesz a nagy csata. Pihen-} lie kellene. Nem tud. Motoz. ■* leszez a többi is. Pár nappa'} jzelőtt még nem is sejtette 4 iogy itt tölti az éjszakát és a} nappalokat- 4 (Folytatjuk.) Páncélvonat 1919-69 Harcosok és telderíiők „Ha egy üzlet menni kezd...” A lejtőn telteié nincs megállás — Bizonyos faj'a semlegesség —• „Szerelünk pénzeket keresni”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents