Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
iárnap, 1908. december Í5. SS3!AKMARVAROWS*A<K „Ha rám az egész várost teleíes fen ém \Telefon a térében Csupa vibrálás. . szenvedélyes érdeklődésem azt a fiatal generációt kíséri figyelemmel, amelyikben feltámadt, vagy sikerült feltámasztanom a belső bitet a munkához.** (Bernátli Aurél) villódzás ! minden képe. Színei csaknem I szikráznak. Nemcsak az arany- i sárga és a narancsszín, hanem az égőpiros, a harsány- zöld, sőt a fekete és a kék is. ÍVlintha valami nagy reflektort próbálgatna rávillogtatni a ”>'lág sokszínű jelenségeire. De ugyanez a vibrálás, villódzás velítődik elénk grafikáiból: a finom vonalakból, melyeknek szövevényéből meglepően érdekes, egyéni stílusban bontakoznak ki az arcok, az alakok. Mert ezt kedveli, a figurális képet. Fő témája az ember. Az ember bonyolult érzelemvilágának sokféle hullámzásából szeretne felfogni minél többet n maga művészetének rádióvevőjével és továbbítani a művészet sajátságos adójával. — Ezért is örülök, hogy Kazincbarcikára kerültem, ahol sokféle ember él. Kiss Attila festőművész még esak keveset ismerhetett meg közülük. Mindössze néhány hete költözött Budapestről az dj városba. De máris érdekes- hek találja a várost és a sokféle embert. Jorge Amadótól topjunk egy hasonlatot. A liftes brazil író azt tartja hazájáról, hogy az emberiség kohója: a világ legkülönbözőbb ' észéből származó emberek ötvöződnek Brazilja lakosságában. ' Kazincbarcika ilyen „kohó” kicsiben: a hazánk különféle tájairól idesereglett emberek ötvözete. Nem kis feladat itt a „vegyelemzés”. Nagyon szép feladat azonban egy fiatal festőművész számára, ßs Kiss Attila mindössze 27 ‘-vés. Korát nem hátrányként, sőt azért hangoztatjuk, hogy értékelje ő maga, de új környezete is: lesz ideje, energiája egy ilyen szép feladat kibontakoztatásához. Merthogy képessége van, azt az a tény is bizonyítja, hogy Bernáth Aurél tanítványaként sokat dolgozott 1 mester mellett. „Mellékesen” pedig néhány konkrétum az életéből: már 12 éves korában kiállították egy kópét a Műcsarnokban; a képzőművészeti gimnázium után főiskolát, majd Népművészek című pályamunkáját értékelve, felvették a művész továbbképzőbe. Végbizonyítványa: .jeles. Rajzai megjelentek már európai lapokban és csaknem minden magyar újságban is. Sokféle műfajhoz ért: a reklámrajzoktól, karikatúráktól a freskóig. Sőt. zománcozott kerámiaképet, mozaikot is készít. Egyik lapunkban ilyen vallomása olvasható: ni intézmények, üzemek, akkor a művészetszeretet öröme megoszlik majd az alkotó és a szemlélők között. Egyelőre azonban ebbe az örömbe üröm is vegyül: még nem igényelték munkáját. Pedig a művésznek is élni kell valamiből. A szép, műtermes otthon (Kazincbarcika új büszkeségeként két ilyen lakás is épült) lakbére 972 forint. Gáz- és villanyszámla nélkül. ÁSS snu Vét Művész-portréhoz nem illik a panaszkodás. De a szükség olykor sok mindent megváltoztat. Bár Kiss Attila tiltakozik: — Nem akarok hibáztatni senkit. Hiszen itt igazán nagy szeretettel fogadtak a pártbizottságon éppúgy, mint a tá- nácson. Remélem, hogy a kazincbarcikai nagyüzemek, vállalatok kulturális ügyintézői sem zárkóznak el, és adnak majd munkát És bízom a lakosságban is. Szép, új otthonok vannak itt... Igen, és a szép, űj otthono-: kát még sajnálatosan, sokan vásári képekkel „díszítik”.: Egy-egy űj lakótelep szinte ai giccskereskedők paradicsoma.: A jól kereső kazincbarcikaiak: szívesen költenek tehát képek-; re, csak éppen nem mindig! művészi alkotásokra. Tulaj-i donképpen nem ítélhetjük el: őket ezért. Az idősebb és középkorú munkásgenerációnak: hol volt lehetősége tanulmányozni a művészetet? Ez csak a mi társadalmunkban nevelő- dőknek adatott meg. A kazincbarcikai ifjúságnak is. Nyilván ezért van, hogy a gyerekek már bekopogtatnak Kiss Attilához is. — Tessék nekünk sz^jl ni a képekről... És a fiatal festőművész beszél. Aztán nagy kedvvel dolgozni kezd. Vibráltatja a maga sajátos reflektorát. Művészetet akar. Hogy sikerül-e teremtenie? Hadd biztassuk ismét nagy mesterének, Bernáth Aurélnak szavaival: „ ... addig nincs végzetes baj, festő barátaim, amig valakiben munkakedv lakik!... Ha van munkaszeretetünk, lesz művészetünk is!" Ruttkkay Anna A képernyőn valaki közelebb húzza magához a telefonkészüléket, — Szíves engedelmükkel most felhívom... Es felhívja. A külpolitikai kommentátor felhívja a Magyar Távirati Irodát, a Telesport vezető riportere felhívja a Sportcsarnokban tartózkodó kollégáját, „A tévé je- lenti‘ -ben is telefonálnak, néha a „Halló fiúk, halló lányok i”-ban is Ez a telefenálósdi nekem nagyon tetszik, bizonyára még sok néző igy van vele. Mert ezek a telefonbeszélgetések felfrissítik, változatosabbá teszik, új színekkel gazdagítják azt a néhány músorszámot, amelyben rendszeresen telefonálnak. De miért nem terjesztik ki ezt a hasznos kezdeményezést, miért nem telefonálnak minden adásban? Legalább egyszer?! Egy távbeszélgetés f mindegyik műsorszámra ráférne, megtörné az egyhangúságát, izgalmassá tenné. Példákkal is szolgálhatok. Iskola-televízió. Történelem - óra özvegy Pókgyné (korabeli ágyban, korabeli párnák közt fekszik, az éjjeliszekrényen felcseng a telefon. Felül, megdörzsöli szemét, a kagylót füléhez emeli); Halló? Egy női hang: Jó reggelt, itt Flórlsné a szemközti háztömbből. Elnézést a korai háborgatásért, de talán érdekli a nénit, hogy Báthory István megjött a szentpáli csatából. Most van a felvonulás, tenger nép az utcán. Tessék kitekinteni az ablakon, alighanem a kegyed két szerelmetes fiát viszik éppen rabláncon. özvegy Pókayné: Szép magától, hogy átszólt (felkel és kitekint). felé fordul, vajúdik, töpreng, aztán találomra kiemeli azt a könyvet, amelyből félméteres jelzőcédula kunkorodik az ég felé. Előbbre jön, kinyitja a könyvet, felsóhajt) Márk Tádé: Galaktika mindenütt. Makrokozmosz belül! És kívül a mikro! Szédítő moccantalan forgás! Szupernóvák! Szemperno- vák! Aba-Novák! Szaturnusz, Vénusz, Bela- cid? Meddig még? És távolodva közelit az űr! (Lassan összecsukja a könyvet, meghajol. Aztán a telefonhoz lép. tárcsáz egy számot) : Halló. Különleges tudakozó? Meg tudnák nekem mondani, hogy miről szól Márk Tádé; Galaktika mindenütt című költeménye? Esíi mese Mesélő... és akkor a királyfi kivezette a tündérszép pasz- torlánykát a hétfejü sárkány várából... Egy pillanat türelmet gyerekek, most felhívom egyik kis pajtásotokat es megkérdem tőle, hogy szerinte mi legyen a tündérszép pásztorlánykával, jó? (Tárcsáz egy számot): Halló, Kovács Pisti? Kovács Pisti: Én vagyok, kézit csókolom. Mesélő: Szervusz, Pisti. Hallgatod a mesét? Kovács Pisti: Hallgatom. Mesélő: Hát akkor szerinted, mi legyen a tündérszép pásztorlánykával ? Kovács Pisti: Tűnjön el! Én végig a sárkánynak szurkol - tam! Gyermekjáték Kedves verseim Cuzammen Egon: (A kiváló előadóművész gondterhelten álldogál a dugig rakott könyvespolc előtt, majd a nézők felé fordul, fájdalmas mosoly- lyal): Egytől egyig a szívemhez nőttek! És most mégis választanom kell közülük! A sok kedves vers közül melyik a legkedvesebb? Talán.. (Még gondterheltebben a polc Az ezüstegér titka Az egyik dél-vietnami városban egy amerikai tiszt megtekintette a Buddha templomot, és ott egy felfüggesztett ezüstegeret látott. Megkérdezte az öreg vietnamit, magyarázza meg, miről van szó. Az Öreg készségesen hozzáfogott: — Valaha régen, a mi városunkban egérinvázió volt. A lakosok megpróbáltak minden eszközt, hogy megszabadulja- függne. nak az egerektől, de semmi sem segített. Egy bölcs tanácsára, ezüstből egeret mintáztak, és azt felfüggesztették a templomban. Ezután minden egér eltűnt. — S ön hisz ebben a történetben? — Természetesen nem. Ha hinnék,. akkor a templomban már régen ezüst amerikai-ÍHHÍ-JUHUHHHt*******«-***********#******************«.**«*.?:-«-**^******«.** „díszítik”.^ Pont olyan A Tanácsköztársaság évfordulójára készülő magyar játékfilmek közül a Gyöngyösi Imre rendezte Virág- vasárnap címűnek néhány jslcnetét a közeli Noszvajon forgatták. A filmben jelentős szerepet játszik többek özött— Pákozdy János, a Mis! ci Nemzeti Színház tagja. Szerepe szerint egy nr oalrni intézőt alakit, aki a első világháború előtt és atá'í igencsak komisz te- ’■effytés volt. A külső felvégeket — mint említettük Noszvajon az egykori ura- sáyi kastély, most üdülő kertjében forgatták. A sta- •Úztériát, a tömeget a helybeli lakosok köréből, nosz- vdji és környékbeli ^arasz- tök közül toborozták. (A darab szerint alaposan helyben hagyják Kuza inié- ~öt. Pákozdy János, Kuza formálójának kék, zöld a csuklója, mert vastag kötélistránggal hurkolják össze, úgy rángatják, amíg a tömeg jól elpáholja. Ezt a jelenetet többször is el kellett próbálni. A statisztáló parasztok meglehetősen komolyan vették szerepüket. Egyikük, egy javakorabeli férfi, a jelenet után odament Pákozdyhoz: — Ne haragudjon, művész úr, de volt itt a felszabadulás előtt, ebben a kastélyban egy intéző. Mindig 6 jut eszembe, ahányszor ezt a jelenetet próbáltuk. Pont olyan mocsok ember volt, mint a művész úr. Hát ne tessék haragudni, ha egy kicsit nagyobbat ütöttünk, mert mindig ö járt az eszünkben. Már elnézést kérünk ... (bm) — PROSZIT, igen tisztelt rendőr elvtárs, csak egy kortyot... máris mondom! — Szóval úgy kezdődött, hogy elhatároztam: írok egy humoreszket. Kiforgattam a zsebeimet, az agyamat, de nem volt egy fia témám sem. „A téma az utcán hever" — ötlött az eszembe a közismert szólam. „Akkor emeljük fel!" — igy én. Es elindultam, hogy megkeressem. Mindjárt találtam is egy heverő banánhéjat az utca sarkán, ahol kirakodóvásáron egyesek frissiben fogyasztják a banánt. Sajnos, nagyot csúszva én keveredtem le a „banánhéj-téma" mellé. De sebaj, egy sláger- írónak már sikerült szerencsésen felemelnie. Tovább- sántikáltam. A közeli kapualjban a földön sötétlő alakot pillantottam meg. „A téma" — biztattam magamat és felemeltem. A „téma" erre két csuklás közt, némi alkoholbüzzel körítve belebőgte a fülembe: „Egyszer gyere csak az én utcámba”. Miután már erősen sötétedett, nem akaródzort eleget tennem a meghívásnak. öt tettem inkább vissza a földre. A TÉR SARKÁN kisebbfajta csődületet találtam. Odacsődiiltem én is, hátha éppen sorstársaim a talált ALIBI témákat szortírozzák? Két lány állt a csődület közepén „minini” szoknyában. Óvatosan megkérdeztem az egyiket, melyikük a téma, hogy felemelhessem. Közölték, hogy egyikük Anita, a másikuk Marika, semmiféle Témát nem ismernek, de azért őket- is felemelhetem, csak úgy kétszázzal több. Amikor magyarázkodni kezdtem, a társaságból egy börzekés fiatalember nem éppen barátságosan eltanácsolt onnan Közölte azt is, metre menjek. Szaporán járt a lábam meg a két szemem, de néhány eldobott papírfecnin. némi felismer ehetetlen szeméten és felismerhetően őszi falevélen kívül semmit sem. leltem. Ezeket azonban miért emeltem volna fel. Találtam azán egy pár lábat. Puhaszárú csizmában. Négy lépésnyire mehettek előttem. Sajnálkozva néztem utánuk, amikor a sarkon legyalogoltak egy presszóba RÁJÖTTEM, miért nem találom a témát Ezen a hűvös őszi estén nem hever az utcán. Bent van. a meleg presszóban. Befordultam én is. leültem. rágyújtottam. és * ü — Tu'aidonképpen festő vagyok, nem grafikus, tehát a látszat csal. A nagy, morális alkotások, freskók, a monumentális méretű munkák érdekelnek... Ha rám bíznák, az egész várost telefesteném. Minden szabad és e célra alkalmas felületet. Hogy minden ember együtt éljen a festő- rrjűvészettel... Igen, táblaképeket is festek. Itt vannak. Aktok, portrék, tájak. Most ezt fűzi e nyilatkozathoz: 1 — Ügy érzem, hogy Kazincbarcikán óriási lehetőség van a monumentális freskók, mozaikképek alkotására. Ha pedig Kiss Attila ilyen képességét igénylik is az itte- ___-__ * a banávhé.-kaland fájó em jf lékeit enyhítendő, konyako kértem. Amig kihozták, ala fc posc.n körülnéztem a lémi £ után. Néhány emelkedet s hangulatú Hjú embert ta £ láttam, akik kissé akndoz ■ £ ugyan, de fennhangon, kő £ rusban olvasták a vendéglő $ lóipari vállalat kifüggesztcí k hirdetményét: az új szabói} jj sértési rendeletben a pince s számára kilátásba helyezet £ 5000 forintos büntetés mia >£ ittas emberi nem szolgálna! ki. Ezért előre elnézést két £ nek a pincér nevében is: A < ifjak elnézőek voltak. KÜU * nősen akkor, amikor a pincér, a már kiürült hu- * szonöt üveg sör mellé kiho- * zott íot’ríbbi tíz teli üveget. ? Én is kértem még egy ko- jjí nyakot. Enyhíteni akartam n -i: keresgélés okozta sajgó em- ’j* lékeket. És ez így ment to- £ vább. Konyak — témaköre ;i: sés-enyhités; korénak — te- jj mnkeresés-enyhítés. MOST ITT ÜLÖK apresz- jjj szóban hat üres konyakos- * pohár társaságában, egy fia £ téma nélkül. Fogalmam íj sincs, mi lesz velem, ked . f vcs rendőr elvtárs. Haza se jj mehetek, mert a feleségem ijj nem hiszi el, hogy én csajk jj témát kerestem, és éjjel há- ;£ romig néhány kék folton, ra * la mint erős konyakszagon ki- * vili semmit sem tudtam ősz- K s zcszedni. .?
