Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
Vasárnap, 1968. december f: ßSTAKMAGYARORSZÄG ' Családi-Sí OR iiiiiimmiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiifUHimmiiiiiiiiiiimiiimimmiimi Karácsony előtt Kedves gond tölti be karácsony előtti heteinket: az ajándékozás gohdju. Bárki lesz is a megajándékozott — családtag, kolléga, jó borát — egy bizonyos: mindenki olyasmit szeret kapni, amit önmagának nem vesz meg, mégha szereL- né is. Nem ajándék az elsőrendű életszükséglet kielégítésére szolgáló holmi, mert azt ünneptől függetlenül előbb- ulóbb úgyis be kell szerezni. Igazi ajándék az, ami nélkül meg tudunk lenni — tehát a luxuscikk. ismernünk kell a megajándékozó ízlését, szellemi beállítottságát. És általában ismerjük is, de ha nem, anélkül is van néhány biztos támpontunk : Gyereknek (ha véletlenül nem üzente meg velünk télapónak, mit szeretne kapni) játékot vegyünk. Lehetőleg olyat, amit nemcsak nézni szabad, hanem csinálni is lehet Vele valamit (baba, babaedény, építőkocka, roller, fémépítő, kisvasút, kirakós társasjáték, kilőhető rakéta, felhúzható kisautó, labda, futball, kerékpár stb.), foglalkoztatja a gyermek fantáziáját, fejleszti kézügyességét. tájékozódását. Fiúgyermekek különösen szeretik a technikai játékokul. Serdülőknek: diavetítő, fényképezőgép (Pajtás), korcsolya, bicikli, tornához való gumikötél, úszni tudóknak békaláb és búvárszemüveg, indián tolJdisz, ezenkívül könyv (May Károly, Verne Gyula) a legkedvesebb ajándék. Idős szülőkkel ugyancsak könnyű a dolgunk: minden, ami kényelmüket, szórakozásukat, jólétüket szolgálja, örömet szerez, puha papucstól hintaszékig, dohányzókészletig, meleg fehérneműig, kucsmáig, dísztűig, vagy tranzisztoros rádióig — ha még nem volna birtokukban. Ifjú nő és férfi azonban nem ajándékozhat bármit egymásnak, ha még nem házasok. Például diszkrét fehérneműt — legyen az a legcsodálatosabb nyloncsipke kombiné — még komoly udvarló se ajándékozzon jövendőbelijének. Ellenben a férfiaknak érdemes tudni: minden nő (legyen akár •1 diplomája!) szereti a ruhát, az ékszert, mindent, amit magára vehet, ami szépségét emeli. Tehát: .szőrmevirág, retlkül, gyűrű, karkötő, karóra, gyöngysor, selyemsál, rúzs, púderdoboz, kölni megfelelő ajándék olyan hölgynek, akivel közelebbi kapcsolatban vagyunk. Nő férfinak vehet: cigarettatárcát, levéltárcát, különleges sálat, feleség férjnek villanyborotvát. Családban és azon kívül senkit sem sért, nem ad okot semmilyen célzatosság feltételezésére a kulturális aiándék: könyv, képzőművészeti album, színházbérlet — kaphatja hozzátartozó éppúgy, mint udvarló, vagy a gyermek házitanítója. Jó gazdasszony ajándéka lehet nagynéninek, barátnőnek: szép jénai edény, szendvics-villa, üvegkészlet, kerámia váza, népi hímzéses terítő, modem virágtartó. És. ha nincs pénzünk nagyobb ajándékra, ne búsuljunk. Vegyünk valami apróságot, de az is luxusholmi legyen (partom, fém ékszerkitűző, finom zsebkendő). Hiszen, ahogyan légi bölcsesség tartja: az ajándékban „nem az értéket figyelik, hanem a figyelmet értékelik”. Hogyan ápoljuk a műbőr csizmákat? Ha a műbőr sok tekintetben meg is közelíti a természetes bőr tulajdonságait, egészében nem éri el. Például a pára- áteresztő képessége nem tökéletes, hosszabb viselés után nyirkossá lesz benne a láb. Ezért nem ajánlatos egész nap lábon tartani. Zárt helyiségben különösen egészségesebb cipőt hordani. A nyirkosság (hldegórzet) sokkal kevésbé tapasztalható, ha müszálas harisnyák helyett gyapjú, pamut, vagy flór harisnyát viselünk hozzá. Az anyag kellemes, puha fogasa abból adódik, hogy hármas rétegének egyike rendszerint habosított, szivacsszerű műanyag. A habszerkezet érzékeny a gyűrődésre, ezért nem szabad a csizma szárát élesen megtörni, mert mély ránc keletkezhet rajta. A műbőrnek kályha melletti szárítása kifejezetten káros. (Nem tűri azonban ezt a bőr lábbeli som.) Használat után kitömve, száraz, levegős helyen szárítsuk és tároljuk a csizmát. így nem károsodik az anyag, nem veszti el formáját sem. A cipőkrém árt a műbőrnek, a vegyianyagok megtámadják. A helyes tisztítása egyszerűen: langyos, szappanos víz. Utána puha ronggyal töröljük szárazra. Így sokáig megtartja színót, fényét. Így készül a télapó Vegyünk néhány apró piros almát. Csutkájára kössünk zsinórt. Színes fejti gombostűt tűzzünk a szeme helyére, műanyagragasztóval fehér vattából szakállt és hajat ragasztunk fel. Ezután kerül sor a süveg összeállítására. Ha ezt is megragasztottuk, vagy összevarrtuk, ráhúzzuk az akasztózsinórra — és elkészül a télapó. Humor az Colában PONTOS ÉLETKOR: — Hány éves vagy Lacika? — kérdezi a kisfiút egy bácsi. — öt vagyok, bácsi kérem. — ötéves vagy és mégis csak akkora vagy, mint az esernyőm? — Miért, hány éves a bácsi asemyője? Ki kicsoda? Kis lexikon nagy emberekről ANONYMUS — Ismert krónikás. BISMARCK — Nemcsalt Németországot, hanem vele szemben a világot is egyesítette. CHAMBERLAIN — Esernyője nem védte meg a világot a viharoktól. EINSTEIN — Megtanított bennünket arra, hogy ismereteink a világról igen relatívelt. HERÓDES — Uralkodása idején nagy volt a csecsemők halálozási arányszáma. JOHNSON — Talár sohasem fogjuk megtudni, minek köszönheti elnöki hivatalát. KENNEDY — Csak annyi bizonyos, hogy meghalt. LEHÁR — Bebizonyította, hogy a jó operett többet ér a rossz operánál. MAGINOT — Olyan bevehetetlen vonal megalkotója, amely megkerülhető. MAUPASSANT — Felfedezte, hogy az élet maga a regény. PICASSO — Művész, aki az emberi végtagok elhelyezésének módosítása révén vált híressé. RUBY — Negyvenmillió néző nyilvánossága előtt követte el az évszázad legtitokzatosabb gaztettét. TOLSZTOJ — Grófi származású népi író. ZOLA — Író, akinek volt elég bátorsága olyannak látni az életet, amilyen a valóságban. VOLTAIRE — Csak azért hitt istenben, hogy megtagadhassa. Willy Schuster: Pedagógia •— Hát ide figyelj fiacskám, hogy az ügyet egyszer és mindenkorra befejezzük — a lustaságodról akarok beszélni veled. Nem tudom, hogyan lehetsz te, az én fiam, ilyen semmittevő. Hát milyen vágyott én? Nyolc évig, amíg iskolába jártam, soha nem volt egyetlen igazolatlan órám. Hiszen adott is volna a nagyapád nekem ... Jó voltam, mint egy bárányka, mégis folyton ütött. — De hagyjuk ezt, fiacskám, régen volt. Annál érdekesebb azonban, hogy te, kedves kisfiam, már három matematika- és két énekóráról lógtál meg az iskolából. Tavaly még behunytam a szemem és bár- utálom a hazugságot, megírtam azt a fránya igazolást. De idén már nem és nem! Többé ilyen disznóság nem fordulhat elő. Megértetted? , — Igen, papa---— Mert mi, gyermekem, tisztességes család vagyunk. Csak miattad kényszerültem megmásítani a tényeket, mikor rajtakaptalak, hogy iskola helyett lófrálsz az utcán. Most még egyszer és utoljára vésd jól a fejedbe: többé nincs hazugság! Ez a szó a mi családunkban ismeretlen! — Apropó. Még mindig nem tudom, hogyan tetted lóvá tavaly azt a tanárt. Nem emlékszel? Behívattak az iskolába, és hazudnom keltett miattad, fiacskám. Azt hiszem, azt mondtam, hogy rettenetesen fájt a fejed, azért nem készítetted el a feladatot. — Más .apa ezt nem tette volna meg. Ha nem húzlak ki a csávából, talán még el is buktatott volna a karvalyképü. Azt mondtad, így hívjátok a matematika tanárt. És hadd folytassam tovább. Itt van, kedves fiam, a figyelmetlenséged. Sokat panaszkodott erről az. osztályfőnököd. Hogy egyáltalán nem figyelsz az órákon. Kíbámulsz az ablakon az utcára és így tovább. Persze, én magyaráztam neki, fiacskám, hogy te csak azért nem figyelsz, mert az utolsó padban ülsz. Ültessen előre, mondjuk Karcsi mellé, a második sorba, ott majd biztosan figyelsz. Különben is, Karcsi az osztály legjobb tanulója, jó lesz, ha barátkozol vele, fiam, belenézhetsz a füzetébe, és puskát is csinálhat neked. De természetesen, a pad alatt. Nehogy megint nekem kelljen magyarázkodnom ... Az apa kiselőadását a telefon váratlan csörgése szakította félbe. Az apa felemelte a kagylót, arca egy pillanatig elko- morodott, majd széles mosoly jelent meg rajta: — Hallói Te vagy az, Berndt? Hogy miért nem vagyok benn a hivatalban? Ha valaki a főnökségről keres, modd azt, hogy a kórházba mentem gyomorvizsgálatra. Ma már nem is jövök vissza. Köszönöm, Berndt. Viszontlátásra! Az apa letette a kagylót, és fiához fordult: — Amit az imént mondtam, megmondtam. Remélem, fiacskám, megértetted. A mi családunkban ismeretlen a hazug- rég, Tartsd ehhez magad egész életedben ... Révész Mária fordítása Szigorú apa Jó neki Pistit megkérdik egy társaságban: — És tnondd kis- iám, tud már a kisöcséd beszélni? — Azt nem, de nem is kell neki, mert csak elkezd bőgni, és máris megkap mindent, mit csak akar. — Ha még egy biztosítékot kivág, repül!... Nyomozás Egy barátom mesélte: — Néhány hónappal ezelőtt felfedeztem a vállalatunknál egy sikkasztást. Arra is rájöttem, hogy kik a sikkasztok. Saját szakállamra azonnal elkezdtem a nyomozási. — A sikkasztók után? — kérdeztem sajnálkozva. — Dehogy a sikkasztók után. Saját magam után. Követtem nyomaimat egészen hazáig, aztán körülnéziem otthonomban: nem folytatok-e fényűző életet, nem rendeztem-e orgiát saját lakásomban, nem tartok-e háremet, és a többi, A nyomozás megnyugtatott, ezekkel a vádakkal nem illethetnek engem; szolidan lakom, a vacsorára kikészített egytál spenót tükörtojással mégsem nevezhető orgiának, háremet sem találtam, csak a feleségein stoppolta szomorkodva a gyerekek zokniját... — Egy szót sem értek! Miért nem a tettesek után nyomoztál? •— Megőrültél?! Azok után már nem kellett nyomozni. A sikkasztók már megvoltak, a bizonyítékok is megvoltak, bármelyik pillanatban leleplezhettem volna őket, de még nem voltak bizonyítékaim az én becsületességemről. A sikkasztók leleplezésére ott voltak. a hamis számlák, de arról nem volt. írás a kezemben, hogy ón nem állítottam ki hamis számlákat. Érted már? — Nem értem — feleltem csüggedten —, de azért csak mesélj tovább. — A nyomozást nagy buzgalommal folytattam magam után. Átnéztem az életrajzaimat és egy talpig becsületes ember képe bontakozott ki előttem. Aztán keresztkérdéseket tettem fel a feleségemnek: vajon mi rendezett családi életet élünk-e? A feleségem azt vallotta, ha nem szórnám el állandóan a cigaretta hamuját,, akkor rendezettnek lehetne nevezni... — Mi lett a sikkasztókkal? — türelmetlenkedtem. — Nem tudom, miért érdekelnek téged annyim a sikkasztók... Ez a nyomozásnak csak egy felderített mellékága. A felderítetlen főág én vagyok: a leleplező. Tudd meg, hogy nem a leleplezett alibije fontos, hanem a lelepleződ. S itt jön a bökkenő: nem tudtam igazolni, hogy a hamis számlák kiállításakor hol tartózkodtam. Képzeld magad az én helyemben! Az ügy egyre izgalmasabbá vált, különösen akkor, amikor a sikkasztók rájöttek, hogy cn mindent tudok róluk. Rögtön fegyelmit kértem magam ellen. — Magad ellen? — döbbentem meg. — Noná! A fegyelmi bizottság kiderítette rólam, hogy becsületes ember vagyok, kitűnő munkaerő, végezetül kezet csókoltak nekem és megajándékoztak egy ólomkristály vázával... Ez megnyugtatott... A következő sakkhúzásom az volt, hogy egy ködös, őszi délelöt- tön áthelyeztettem magam egy másik vállalathoz, alacsonyabb munkakörbe, kisebb fizetéssel. Ezzel kiszedtem ellenfeleim pisztolyából a töltényeket és amikor befolyásukat felhasználva át akartak helyeztetni engem — csütörtököt mondtak. Én akkor már rég az új helyen voltam, Meg kellett szakadnom a röhögéstől... A sik- kasztóknak látniok kellett, hogy kemény ellenfélre, ákad- , tak bennem. Ezek után tíz darab névtelen levelet írtam új vállalatom igazgatójának, mindenfélével megrágalmaztam magam, többek között azzal is, hogy a nagyanyám választófejedelem volt. Az igazgató behívatott magához, tudtomra adta, hogy tizenegy darab névtelen levél érkezett be ellenem, de ő gyűlöli a névtelen leveleket, és a szemem előtt összetépte mind. Remélem., figyeltél: tizenegy darab névtelen levelet tépett össze, tehát a sik- kasztóké is köztük volt. Ezt az ütést is szerencsésen kivédtem... — Könyörgöm, áruld el már végre, mi lett a sikkasztókkal? Leleplezted őket? — Az utolsó pillanatban — válaszolta barátom. — Már fel akartak jelenteni közérdekű bejelentés elmulasztása miatt... Mikes György
