Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-13 / 292. szám

Péntek, 1968. december 13.

CSZAKMAGYARORSZÁG

3

Mi leszek*»«?

Egyéni elképzelések, nép- gazdasági érdekek „ütköznek” gyakorta össze, amikor a „mi leszek?" kérdést felteszik, s eldöntik a végzős iskolások. S hányszor, de hányszor áll szemben egymással a szülők álma és a gyerek képessége. Nem kis feladat a „mi leszek?” kérdés eldöntése, hiszen nagyon sok összetevője van.

A Pályaválasztási Tanács — hatéves tevékenysége alatt — már eddig is igen szép eredményeket ért el a lehetőségek ismertetésében- a beiskolázások irányításában. A miskolci Pályaválasztási Tanács legutóbbi ülésén — amelyen az idei munkát és a jövő évi feladatokat vitatták meg —

■ Pá:yaváfasz?ási felelősök az is!:o'álian Hz e q ész lés! kerábösn kell kezdeni “ Psz citológiai aifia másság v.zs^áiat

I

Raktárak

korszerűsítése

A népgazdaság számos ágazatának közös gondjait tárgyalják a szakemberek csütörtökön és pénteken a Technika Házában, az országos raktárfejlesztési tanácskozáson.

A tárolás műszaki és munkaszervezési feladatainak megoldása terén ma még messze vagyunk a kívánt szinttől. Ezt az elmaradást most már sürgősen be kell hoznunk, ami egyúttal jelentős rejtett tartalékokat is szabadíthat fel a vállalatok nyereségének művelésére.

A konferencia napirendjére i tűzték a raktárfejlesztésben érdekelt szakterületek legfontosabb feladatait, a rakodógépgyártás, a raktári berendezések, az új technológiák stb. kérdéseit, de megtárgyalják az egyes szakterületek különleges problémáit is.

azonban már e tevékenység korszerű formáit, komplexebbé tételét beszélték meg.

Az iskolai pályaválasztási tanácsadás eddig, de ezután is az osztályfőnöki órákon történik. De januártól valamennyi miskolci általános és középiskolában megbízott pályaválasztási felelősök lesznek. Így a tanács közvetlenebbül tudja tájékoztatni a pedagógusokat az adott lehetőségekről, és jobban össze lehet fogni az iskolán belüli pályaválasztási munka egészét. Azt is fölvetették a tanácskozáson, hogy nem elég az általános iskolában a nyolcadik osztályban, a középiskolában pedig a negyedik osztályban a „mi leszek” kérdésről beszélgetni. Hiszen az utolsó évben már dönteniük kell a gyerekeknek. Így a következő tanévtől az általános iskolában már az ötödik, a középiskolában pedig a második évtől elkezdődik a pályaválasztási tanácsadás, a pályaválasztás előkészítése. Mivel a helyi lehetőségek döntően befolyásoljak az iskolákból kikerült fiatalok továbbtanulását, illetve elhelyezkedését, szorosabbá kell tenni az üzemek és az iskolák kapcsolatát. Elsősorban üzemlátogatások szervezésére gondol itt a Pályaválasztási Tanacs, de arra is, hogy az osztályfőnöki órára szakmunkásképző intézetekbe járó fiatalokat hívjanak fel. Olyanokat, akik még nemrég az adott iskola tanulói voltak, akiket ismernek a fiatalok is, s akik elmondják nekik, miért választották szakmájukat, mit tanulnak a szakmunkásképzőben, s milyen lehetőségeik vannak majd a munkahelyeken.

A pályaválasztás kérdése különösen az úgynevezett problematikus gyerekeknél vetődik fel élesen. Elsősorban számukra hívják életre a pszichológiai alkalmasságvizsgáló intézetet, amely a Pályaválasztási Tanács mellett működne. Ez már Budapesten, s néhány megyében működik, s igen szép eredményeket ér el. Jóllehet nálunk még csak terv, de a megye és a város vezetői is támogatják megvalósításának gondolatát.

A pályaválasztási munkában továbbra is részt vesz a Miskolci városi nőtanács is. A szülők meggyőzésével a szülők akadémiája sorozat előadásain ismertetik a miskolci továbbtanulási lehetőségeket.

Cs. A.

Önnek mi s* véfieménwe?

Igényesség, jutalmazás a társadalmi munkánál

A VITAINDÍTÓ CIKKBEN

szó volt többek között róla, hogy igényesek lehetünk-e a társadalmi munkával szemben. Szerintem, ha igény a minőségileg jobb és mennyiségileg több termék, akkor akár munkabérért, akár önként vállalt társadalmi munkával készült is el valami, igényesnek kell lennünk. Az igényességnek azonban, gyakorlatilag a személyek képességeihez kell igazodnia. Ez pedig nem értékelési, hanem szervezési kérdés. A precíz szakértelmet igénylő munkát csak hozzáértő szakemberekre bízzuk.

A szervezésnél persze nem könnyű megítélni, hogy a jó szándékú jelentkező („Majd készítek én a mi utcánkban olyan járdát, hogy megnézheti akárki, csak anyag legyen hozzá!”) valóban ért-e a járdaépítéshez. Lehet, hogy közben derül ki: a jó szándék és az akarat kevés. És itt a másik kérdés, bírálhatjuk-e a társadalmi munkást?

SZERINTEM IGEN. Bírálja a társadalom is, mert az előállítóit érték társadalmi tu- j lajdont képez majd, s a tár- j sudalom"minden tagjának kö- ! telessége óvni a közös vagyont. Az önként vállalt munkáért

felelősséget érez az ember, mert tudja, hogy rajta a közösség szeme. A társadalmi munka nem kenyérkérdés, hanem becsületbeli ügy — és egy kicsit presztízskérdés is.

Figyelemre méltó a vállalatoknál dolgozó és a községben lakók által végzett társadalmi munka. Gondolok itt a műszaki értelmiségiekre is, hiszen többségük önzetlenül készít el egy-egy tervdokumentációt.

Jó-e, szükséges-e a társadalmi tervezés?

Szerintem több okból is szükséges: meggyorsítja a tervek szolgáltatását. jelentős összegű megtakarítást jelent, szakmai segítséget nyújt a községi vezetésnek, tehermentesíti a hivatásos tervezővállalatokat, s nem utolsósorban lehetőséget nyújt az egyéni elképzelések kibontakoztatásához.

Tehát a társadalmi tervezést

szükségesnek tartom, de mivel jelentős összegű tervezési költségmegtakarítást eredményez, valamilyen formá-ban jutalmazni kellene.

FALUN A TÁRSADALMI MUNKA előrehaladásunk egyik igen fontos tényezője. Vannak olyan feladatok, amelyeket nem tudunk megoldani, mert nincs rá költségvetés. Ilyen a közterületek tisztán tartása, amelyet például városon intézményesen valósítanak meg. Jó eszköze a társadalmi munka az ifjúság nevelésének is, mert módot nyújt a falusi fiatalok szabad idejének jobb kihasználására. Egy-egy szép park, vagy gyermekjátszótér elkészítése és folyamatos gondozása nemes feladata az ifjúsági szervezeteknek.

Dr. Bodnár István

vb-elnök

Forró

EZ MANGONY

Gyermeküdülő

V »r K

eoul

Sátoraljsúilielyen

A Szakszervezetek Országos Tanácsa Sátoraljaújhelyen a város fölé magasodó Várhegyen, festői szépségű környezetben építi fel 512 személyes nyári gyermeküdülőjét. A húszmillió forintos beruházással épülő telepen pavilonrend- szerü épületekben helyezik el a májustól szeptemberig üdülő gyermekeket, akiket elsősorban az Alföldről hoznak a hegyvidékre.

Megoldják a cigánykérdést • Társadalmi munka © !\agy tervek

„Akár égy kertváros, akár egy nagyobb, modern település ékes peremkerülete!” — így kiált fel’magában az arra vetődő utazó a meglepetéstől, amikor a völgybe rohanó úton befut Hangonyba. Üde, friss színű házak között kanyarog az országút, melyen nem gomolyog por, füst a száguldó járművek mögött.

— Hetenként kétszer söpörjük a falu utcáit. De kell is, mert a tsz munkagépei és az állatok sok piszkot ráhordanak — felel csodálkozó tekintetünket látva Elek Pál, a községi tanács vb-elnöke. S mintha ezzel a tömör tény- közléssel azt fejezné ki, hogy nincs ezen mit csodálkozni, ez náluk természetes.

Igen, Hangonyban ez már természetes, sőt, még jó néMegkezdődött a téli gépjavítás

A Lajtahansági Állami Gazdaságban 320 erőgépet, mintegy 70 darab öntözőberendezést és több mint 2000 munkagépet kell ellenőrizni, illetve kijavítani a télen.

Elváló áruk fórurna

Az Országos Piackutató Intézet harmadszor rendezte meg a kiváló áruk fóruma kiállítást, amelyet csütörtökön nyitottak meg az intézet Nagymező utca 20. szám alatti bemutatótermében. A kiállítás december 21-ig tart nyitva. A fórum őszi pályázatára a KERMI-hez 107 cikket küldtek be a vállalatok. Ebből a szigorú minőségi vizsgálaton 49 „megbukott”, időközben 10 termékkel „visszakoztak” a vállalatok. Végül is a kiváló áruk fórumának minősítő bizottsága 36 üzem 86 gyártmányának adta meg a kitüntetési a kiváló minőséget tanúsító megkülönböztető jelzés használatára az engedélyt.

Beszereléshez készítik elö az RS—121-es traktor motorját.

hány dolog, melynek megoldásáért nemcsak megyénkben, hanem az ország többi községeiben is sokat fáradoznak. Például? A falu cigányai itt már teljesen kiléptek a sárból. Jelkép ez és egyben valóság, melyről így beszélt Varga Rudolf az alsó cigánytelepről:

— Nézze meg ezt a telepet, ugyanolyanok a házak, mint a falu akármelyik részén, csak az utunk volt lehetetlen.

— S most?

— A régihez képest jó, mert eddig ember, kocsi, autó, szóval minden elsüllyedt a sárban, és a tüzelőt, meg az építőanyagot kosárban, vagy mikor miben hordtuk be a fő- útról. Régi kínlódás .volt, de megoldottuk.

— Hogyan?

— Bementek az asszonyok az alsó és a felső telepről a tanácsra, s mindnyájunk nevében kérték a titkár elvtár- sat, adjanak anyagot. A többit pedig már elvégeztük mi, társadalmi munkában. Megkaptuk a salakkövet, és nem telt bele egy nap, végeztünk vele. Este 9-ig hordta itt mindenki, kicsi és nagy egyaránt, Még a szamaram is segített — teszi a végére jót derülve.

örülnek. Elégedettek. Érthető, hiszen tavasszal meglesz a zúzott kő is, és akkor már hengerelt úton járhatnak. Sőt, mint Elek Pál mondta, jövőre, vagy azután a vízhálózat bővítésével csapról kapják majd a vizet. S mindez tényleg azt jelenti, hogy az alsó és felső telepen már valóban kiléptek a sárból.

Igaz, mindehhez kevés volt a tanács, ide már az egész falu kellett Az, hogy a hango- nyiak így szeretik községüket, hogy nem kell kétszer hívni őket, ha mindnyájuk érdekéről van szó. (Tavaly például művelődési otthonuk belsejét renoválták társadalmi mun-1 kában, jövőre pedig kívülről ! fogják teljesen felűjítani.)

így formálták — és for- múlják — szülőfalujukat mind szebbé és szebbé a hango- nyiak.

(b—, P—)

A munkahely

kötelékei

M

éltán övezi megkülönböztetett tisztelet azokat a dolgozókat, akik tíz, tizenöt, vagy ennél is több éven át hűek maradtak üzemükhöz, kitartottak műhelyük, munka- padjuk mellett. Méltán, mert ezek az emberek valójában nem pusztán dicséretes állhatatosságukról állítottak ki jó bizonyítványt.

Sokkal fontosabb, hogy elsősorban ők, a törzsgárdák tagjai mondhatják el igazán: megízlelték a munka zamatát. S mert ki is tapasztalták, meg is szerették, eltéphetetlen szálakkal tartoznak valahová. Érzelmi kötelékeik a közösséghez vonzzák, míg a közös célok tudata belső erővel többre sarkallja őket, mint dolgozókat, mint tulajdonosokat és mint alkotókat egy személyben.

Ézck a joggal kiválónak nevezhető jellemvonások magyarázzák és indokolják azt. a bizonyos megkülönböztetett tiszteletet, azt a fokozott anyagi és. erkölcsi megbecsülést, amely az üzemek törzsgárdáit övezi.

Némely helyen ehhez legfeljebb annyit tesznek hozzá: kár. hogy ez a törzsgárda olyan kivételes. Kár, hogy nem ez a többség, nem ez az általános. Hogy a hűségesekkel szemben a gyökértelenek, a sehová sem tartozók, a mindig tovóbb- vándorlók tábora áll.

És a sóhaj méltán hangzik el, mivel az a fejlett társadalom, ami felé elég nagy léptekkel haladunk, tulajdonképpen a törzsgárda fajtájú emberek társadalma lesz. Azoké, akik erős szálakkal kötődnek a közös munkához, akikel nemcsak mi nevezünk a vagyon gazdáinak, hanem maguk is annak tekintik magukat. S mert nem érjük be kevéssel, még azt is akarjuk, hogy az ilyen emberek majdan túlnyomó többségben legyenek. Hiszen a túlnyomó többségé ez a társadalom.

De miközben ilyen gondolatokat forgatunk, magától kínálkozik a következtetés, hogy a törzsgárda kivételesnek tiszteit jellemvonásai tulajdonképpen nem lehetnek eredendően, s főképp nem örökre kivételesek. Vagyis, hogy nem csupán az ide, vagy oda sorolt, ember érdeme és hibája, ha az évek során valamely munkahelyi törzsgárda tagja, vagy éppen gyü- kértelen vándor válik beWo,

E

z pedig így igaz. S ha igaz, fokozottan kell építenünk a közösség, a munkahely jellemalakitó erejére. A legelső pillanattól, amikor egy fiatalember munkába lép. Hiszen, ha törődik vele a közösség, ha segít, ha önbizalmat ad neki. a kezdő munkás is hamar otthonra lel. Elvándorlással inkább akkor fog menedéket keresni, ha környezete idegen, elriasztó marad.

A segítéshez természetesen jó szándék kell. de a jó szándék nem mindig elég. Cselekedni kell! A mai törzsgárdának, a munkahelyi vezetőknek és a társadalmi szerveknek kell összefogniuk. .Meg kell ismerniük a kezdő, fiatal dolgozóié gondjait és meg kell érteniük a beilleszkedés nehézségeit.

Hogyan? Általános érvényű módszereket, nehéz lenne találni. De ismerünk úttörő, jó eredménnyel biztató kísérleteket. Az egyik nagyüzemünkben például a fiatal szakmunkások tetemes hányada nem volt képes normáját teljesíteni. Ezek á fiatalok keveset kerestek, erkölcsi megbecsülésből sem igen jutott nekik, s egészen természetes, hogv közülük sokan feladták a harcot. Továbbmentek. Azután ismét tovább és tovább. Holott gyengébb teljesítményük oka nem lustaságuk, vagy tehetetlenségük volt általában, hanem a kevés tapasztalat. Azután az. hogy gyakran teljesen magukra hagyatva kellett dolgozniuk.

Az említett gyár KISZ-bizottsága felfigyelt a kezdő szakmunkások problémáira. Alapos felmérés lilán a társadalmi szervek és a gazdasági vezetők közösen elhatározták a kollektív szerződés módosítását. Biztosították, hogv a fiatalok fokozatosan beilleszkedjenek a gyár életébe, munkamenetébe, s fokozatosan emelték a velük szemben támasztott követelményeket. A sokoldalú, megértő segítség kedvező hatásai maris érezhetők. Ebbe a gvárba azóta sok fiatal hazaiakéit.

V

alójában nyugouian állíthatjuk, hogy szinte minden öreg és fiatal biztos, állandó munkahelyre vágyik. Olyanra' amelyet szeret, olyanra, ahol szeretik és becsülik Szóval, ahol igazán képességei javát adhatja. Ahol szívesen tartozik majd a törzsgárdához tíz, tizenöt, vagv húsz év után is Amit tehát akarunk, távolabbi céljaink elérése nem lehetetlen. De az ember és a munkahely közötti szálak iem kötődnek maguktól.

Flanck Tibor