Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-12 / 291. szám

Earn SSZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 19fiS. december 1*. Ch Nyers ES.es®o Kecskeméten Szerdán Kecskemétre láto­gatott Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a város országgyűlési képvi­selője, aki vitavezetőként részt vett a megyei műszaki hetek alkalmából megrendezett ke- rekasztal-konferencián. A megbeszélésen megvitatták az új gazdasági mechanizmus egyes közgazdasági szabályo­zóinak problémáit. Többek kö­zött szó esett a tanácsi költ­ségvetésről, a hitelpolitikáról, a kis- és középüzemek, illet­ve az iparilag elmaradt vidé­kek fejlesztéséről, referátu­mok hangzottak el az anyag­ellátás, a fogyasztás és az ex­port-import időszerű kérdései­ről, valamint a kertészeti gazdaságok mellék-, illetve segédüzemi tevékenységéről. A konferencia részvevőinek kér­déseire Nyers Rezső válaszolt. •o lins©®! est Peszsost^pbcm A Szovjetunió és Csehszlo­vákia között 1943-ban megkö­tött barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és együttműködé­si szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából ked­den Pozsonyban ünnepi estet • tartottak. Az esten jelen volt Gustav Husak, a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnö­ke, Kuznyecov, pozsonyi szov­jet főkonzul és a szocialista or­szágok pozsonyi konzulátusai­nak képviselői. Az ünnepi be­szédet Ondrej Klokoc mond­ta. Az est részvevőit, a szov­jet nép nevében is Kuznyecov íökonzul üdvözölte. Az évforduló alkalmából Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszi­gin üzenetet küldött Ludvik Svobodának, Alexander Dub- ceknek és Oldrich Cerniknek. ♦*♦**♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦**«} flpilpsoi napja Oerssifnédosdon Tegnap, ll-én szerdán dél­után immár hagyományos ün­nepségre került sor Borsodná- dasdon a művelődési házban. A nyugdíjasokat köszöntötték. I A lemezgyár, annak szakszer­vezeti bizottsága és a műve­lődési ház közös rendezésében került sor erre az ünnepség­re. A mintegy másfél száz meg­hívottat Zimányi Gyula, a szakszervezeti bizottság kultúr- felelőse köszöntötte. Ezután a lemezgyár fúvószenekara, az óvoda és az általános iskola, valamint az ózdi Liszt Ferenc Művelődési ház „Izzó Acél” tánczenekara adott műsort. Ezt követően uzsonnával kedves­kedtek a lemezgyár nyugdí­jasainak. Péter János előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján szerdán délután az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában Pé­ter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja tartott előadást „Az európai biztonság ■ kérdései”* címmel. Az előadás előtt dr. Nyílik a reflektorfény ♦ ♦ ♦ X t ♦ $ * részt a kibővített tárgyaié-} sokon. Saigon talán ma is úgy* képzeli, hogy a „kibővítés”? csak rá vonatkozik, a DNFF-* re nem? Előbb-utóbb feltét-} lenül kudarcot vall majd ez aj makacs akadékoskodás. Egye-* lőre nem Harriman, az USA-} küldöttség vezetője, hanem* helyettese, Cyrus Vance tár-} gyai a saigoniakkal, és — va-í lószínűleg — igyekszik jobb} belátásra bírni őket. Az AP* hírügynökség szerint azért} nem Harriman. mert Vance-* nek jobbak a kapcsolatai a* saigoniakkal. Mindenesetre, fű-} zi hozzá az AP, hosázú harc-* ra van kilátás a színfalak mö-J gött, amíg a kibővített konfe-* rencia megkezdheti tényleges} tanácskozásait. * Nguyen Thanh, a VDK szó-} vivője szerda délutáni sajtó- értekezletén Ismételten leszö-J gezte: nem a technikai jellegűt problémák, hanem az ameri-1 kaiak és a saigbni hatóságok? jóakaratának és komolyságé-j nak a hiánya okozza a huza-? vonát. Ezért a teljes felelős-^ ség az amerikai félre hárul. Nguyen Thanh Le rámuta-} tott, hogy miközben az ame-* rikaiak békéről beszélnek, ío-} kozzák agressziós háborújukat} Vietnamban. ♦ Amikor az elmúlt vasár­nap este végleg befejező­dött a Nyílik a rózsa című, népmozgalommá váll dől­és nótaversengés, s a zsűri elnöke többrendbeli téve­dés után kiosztotta a dija­kat, bizony, csaknem meg­sértődtem. Sőt., valóban meg is sértődtem egy kicsit, aztán valahogy megnyug­tattam magamat.. Sértődé­sem nem volt teljesen alap­talan. Tessenek csak vissza­emlékezni: először díjként kiadtak néhány olyan elis­merést. hogy több verseny­zőt felvettek a boldogság­hoz és a reflektorfényhez vezető út első aszfaltdarab­ját jelentő énekesképző stú­dióba. Aztán kiosztottak másfél tucatnyi fő- és kil- löndíjal, valamint több hi­vatásos előadóművészi en­gedélyt, meg egy-két szer­ződést. Végül, megajándé­kozták a Televízió bemon­dóit, a, műsor szerkesztőjét., a népi zenekar prímását, s bizonyára még a páholy- nyitogató néni is kapott volna a Salgótarjáni Üveg­gyár remekeiből, ha. az új művelődési csodapalotában lett volna nyitogatni való páholy... No és én?! — horkantam fel. Én semmit sem kapok? Meg a többi néző, akik becsülettel vé­gigülték a több hetes csa­tározást. Ha már olyan sok díjat kiadtak, s ha már minden szereplőnek jutott nem is egyfajta jutalmazás, igazán elvárhattam volna én is. Miután sikerült indula­taimat lecsillapítani, higgadt fejjel is számba vettem a versenyt, őszintén örülök neki,, hogy az egyik ver­senyző fiatalember kapott egy hivatásos előadóművé­szi engedélyt és segédmun­kási pályáját esetleg felcse­rélheti a nótaénakesi pó­diummal, ha az ŐRI fellé­péseket is tud majd az en­gedélyhez biztosítani. Ha meg végleg nem megy, se­gédmunkásnak mindenkor elmehet. De mi lesz azok­kal, akik szakmái, jól-rosz- szul kitanult és eddig élet­pályát, kenyeret jelentő foglalkozást hagynak ott. a reflektorfény kedvéért?! Az elődöntők során a televí­zió filmriportban mutatta be a versenyzőket. A ri­portok szerint valamennyi olyan ‘derekasan állt helyi munkahelyén, hogy szinte * vétek őket onnan kimozdí- } tani. Mégis, egy bizonyta- * lan jövő ígérete elég volt a } munkahely elhagyásához, * vagy annak megkísérlésé- } hez. X Nem népdal- és nótakin­csünk vetélkedő rendszerű bemutatása, nagy tömegek közötti népszerűsítése a. baj, hanem az a veszélyes jelenség, hogy az amúgy is túltelített énekesi pályára csábítunk jó szándékú fia- * tatokat és kevésbé fiatalo- } kát, akik most boldogan } versengenek, örömmámor- ♦ ban fogadják a. szerződési } három hónapra, s még } eszükbe sem jut gondolkoz- } ni, vajon mi lesz három hó- * nap, a szerződés lejária * után. }' Nem gyártunk-e mester- } ségesen csalódott embere- } két? * A pódium, a reflektor- ♦ fény vonzó dolog, de az } amatőr vetélkedés sok szép eredményt produkálhatna } akkor is, ha a verseny cél- * ja csak a verseny, a szép } élvezetek felmutatása és ▲ nyújtása lenne, nem pedig * a profigyártás. % Ezen töprengtem jóval a verseny után is. S ez még jobban bosszantott, mint a. tréfás bevezetőben jelzett „díjazás” elmaradása. (benedek) Magyar íiéíieíle’egáció uiazoti Stocüho mba Dr. Réczei Lászlónak, az Országos Béketanács alelnöké- nek vezetésével küldöttség uta­zott szerdán Stockholmba a nemzetközi Vietnam-konferen- cia munkáját folytató állandó bizottság kezdeményezésére december 13 és 15 között sor­ra kerülő nemzetközi tanács­kozásra. A „Vietnam ’69 — nemzetközi mozgósítás” mot­tóval összehívott konferencián, amelyen számos nemzetközi szervezet is képviselteti ma­gát, a vietnami nép iránti szo­lidaritás további erősítésének, az agresszió elleni tiltakozás még szélesebb körű kibonta­koztatásának tennivalóiról és programjáról folytatnak majd eszmecserét a küldöttek. A magyar küldöttséget Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke és Sebestyén Nándor- né, ' az Országos Béketanács titkára búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. •• Üléseseit a SZOT A jövő évi tervről, az üzemi demokráciáról és a szakszer­vezetek programjáról tárgyalt szerdán az ÉDOSZ székházá­ban a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa. A tanácsülés megállapítot­ta, hogy a vállalati, üzemi, in­tézményi szakszervezeti szer­vek szervezeti keretei, hatás­körük, a működésüket szabá­lyosé irányelvek megfelelőek, alkalmasak arra, hogy tovább­fejlődjék a demokratizmus. A fő figyelmet ezért az érvényes határozatok következetes vég­rehajtására kell fordítani. s4 magyar mágnások szerepe a Tanácsköztársaság bukásában TIT. „VAN SZERENCSÉM tudo­mására hozni Tábornok Űr, hogy nagyon megbízható érte­sülések szerint három bolse­vista hadosztály van felsora­koztatva Szegedtől északra, a Duna és a Tisza között egy offenzíva céljából, melynek július 20-án kell megkezdőd­nie a román front, ellen. E há­rom hadosztály közül az első vörös, a második felerésze vö­rös, a harmadik pedig ellen- forradalmi parancsnokság alatt áll. Ez a hadosztály a szegedi kormánytól kért utasítást a támadás megkezdése esetén követendő magatartást illető­leg. Az illetékes hatóságok azt a rendelkezést adták, hogy ol­dalmozdulatokat végezzen és délnyugat felé tolódjék el a Tisza és a Duna közötti terü­letnek nyugati részén, ott 40— 50 km-es sávot és szélességet foglaljon el a demarkációs vo­nal előtt és ott minden körül­mények között tartsa magát. A szükséges rendelkezések a műveletek során fognak ki­adatni. Van szerencsém felkérni a Tábornok Urat a szülcséges in­tézkedések megtételére, hogy a Szövetséges és Társult Hatal­mak ne tüzeljenek erre a had­osztályra, ha szükséges moz­dulatuk végrehajtása közben megközelítené a demarkicioe vonalai Ennek a hadosztály­nak a szándéka annál köny- nyebben felismerhető lesz, mert dél ps nyugat felé fog vo­nulni a Duna közelében, nem pedig kelet felé, a román arc­vonal irányában. Amennyiben a szóban forgó hadosztályt a demarkációs vonal átlépésére kényszerítenék, arra van sze­rencsém kérni a Tábornok Urat, hogy ne fegyvereztessék le, hanem csoportosulva vég­rehajthassa a nyert parancso­kat. Tekintettel egy egész had­osztály csatlakozási ügyének rendkívüli fontosságára, ami véget vethet a bolsevizmusnak, annál is inkább, mert a másik hadosztálynak bizonyos egy részei is csatlakoznának hoz­zá, bátorkodom a kérésemet Tábornok Űr előtt a legnyo­matékosabban megismételni. Fogadja.. GR. TELEKI ÉS HORTHY MIKLÓS arról is gondoskod­tak, hogy a Vörös Hadsereg felvonulási tervét Franchet d’Espérey francia tábornok, az antant balkáni hadseregének főparancsnoka megkapja, to­vábbá a Nagykikindán székelő román vezérkar is. Franchet d’Espérey tábornok 1919. július 23-án már jelenteni tudta Foch francia marsallnak, hogy a szegedi „kormány” eljuttatta hozzá a Vörös Hadsereg fel­vonulási tervét, és az antant ha^osztá’—k már fel is ké­szültek az ei ~itámadásra. Juliét Feri — az áruló ve­zérkari főnök — az utasítás értelmében 1919. július 20-án és 21-én vissza is vonatta a hadosztályokat. Ezért történhe­tett meg, hogy az előrenyomu­ló vörös hadosztályok ofíenzí- vája megállt. Az árulás követ­keztében a 40—50 km-es sá­von nem védte senki a Tisza vonalát, ahol is a román csa­patok minden ellenállás nélkül özönölhettek a Duna—Tisza közötti területekre. Amíg a magyar Vörös Had­sereg hősiesen védte a ma­gyarlakta területek integritá­sát a külföldi fegyveres in­tervenció túlerejével szemben, az ellenforradalmit „kormány” és a bécsi magyar „Comité” az ország teljes elárulásán és ki­szolgáltatásán dolgozott. Mi­alatt a Tanácsköztársaság Ma­gyarország szuverenitását és függetlenségét kívánta minden lehető eszközzel biztosítani, a magyar főurak Párizsban, Bécsben, Nagykikindán az an­tant-miniszterekkel és táborno­kokkal tárgyalva bocsátották áruba a magyar függetlensé­get. ' DE NE TÉVEDJÜNK. A magyar arisztokráciának nem ez volt az első hazaárulása. A magyar nép szabadságharcá­ban mindig ott találjuk őket, mint belső árulókat; legyen az E-’. ír órai Ft-re korában, az i föggetle 'ségi harcban, 1018—19-1 n. A nemzet- gyár néptől teljesen idegen arisztokrácia jelentős része minden esetben megvásárolható volt, csakhogy osztályuralmát fenntarthassa. A herceg Eszterháziak, Pálffy, Erdödy, Zichy, Keglevich, FeStetich stb. grófok mindig a Habsburg-dinasztiát szolgál­ták. 1918-ban azonban a ma­gyar arisztokraták már a mo­dern nemzetközi burzsoáziát szolgálják ki, s tőlük várják a feudális Magyarország meg­mentését. Nem valószínű, hogy akad még Európában olyan nemzet, amelynek arisztokrá­ciája annyi hazaárulót mutat­na fel, mint a magyar. Éppen hazaárulásuk következtében tudták évszázadokon keresztül kormányozni Magyarországot. Az 1918. évi októberi ősziró­zsás forradalom utáni idő is megmutatta, hogy a hazafiat- lan magyar feudális osztály képtelen az ország ügyeinek pozitív vitelére, mert ez a „lápvilág” újra Mohácsra, szatmári békére és világosi fegyverletételre volt csak ké­pes. A hazaáruló magyar mágná­sok a két világháború között minden lehető eszközzel azt bizonyították, hogy Trianon azért következett be, mert a „hazafiatlan munkások” kiki­áltották a Tanácsköztársaságot és ennek „büntetéseként” állt elő a trianoni békeszerződés. A történelmi valóság viszont az, hogy gr. Károlyi Gyula, a szegedi „kormány” miniszter­elnöke már 1919. június 7-én kijelenti De Lobit tábornokhoz küldött levelében: „Az elnök­letem alatt megalakult kor­mány a párizsi konferencia döntéseit el fogja fogadni”. Ez­zel kifejezték, hogy készek el­fogadni a trianoni békediktá­tumot, csak hatalmuk tovább­ra is megmaradjon. A győző antanttól még meg sem érke­zett a békefeltételeket tartal­mazó parancs, az áruló grófi társaság már ebek harmincad- jára dobja oda az országot. Mi ez, ha nem a tökéletes haza árulás?! Tették pedig ezt mindazért, hogy egy kis törté­nelmi halasztást kapjanak még az európai baladásellenes erőktől az „úri-Magyarország” további fenntartására. Nem a hazaszeretet, nem az ország in­tegritásának a megvédése le­begett előttük, hanem a Ta­nácsköztársaság elárulása és megsemmisítése. Petőfi Sándor sorai illenek rájuk: „Küzd a gazdag, de nem a hazáért» Védi a maga gazdagságát . . . Csak a szegény szereti hazáját,** A KÜLSŐ ÉS BELSŐ EL­LENSÉG tehát megakadályoz­ta a Tanácsköztársaság fenn­maradását. A sorozatos belső árulás következtében lehetet­lenné tették számára, hogy a nemzet érdekeinek megfele­lően független, szocialista Ma­gyarországot teremtsen. Fenn­állása ideje alatt azonban ha­tározottan dokumentálta, hogy a proletárállam képes szuve­renitásának megvédésére, s nem rajta múlott, hogy a pro- letárosztály vezette dicsőséges honvédő harc nem vezetett ar­ra az eredményre, amely egyenes arányban álit nemzeti felemelkedésünk és politikai, gazdasági függetlenségünk egyetemes érdekével. Nándori Pál (Vége) Kél félkor a!a!<ú aszlaí? újabb rétója Folyik még a vita Párizsban a vietnami kérdés megoldásá­val kapcsolatos tárgyalások folytatásáról. Egy amerikai hírügynökség úgy tudja, hogy a vendéglátó franciák komp- iVimisszumos javaslatot ter­jesztettek eJő a kibővített tár­gyalások ügyrendi és formai kérdéseire vonatkozóan. Ez a francia javaslat, hír szerint, az ültetési rendre vonatkozik: két félkör alakú asztal használa­tát indítványozza. Egy másik párizsi jelentés arról számol be, hogy a saigo- ni rezsim küldöttsége ismét vétójogával élt. A delegáció vezetője, Pham Dang Lam ki­jelentette, teljesen elfogadha­tatlan számukra minden olyan javaslat, amely szerint négy egyenlő jogú küldöttség vesz oldalú tevékenységet, amelyet} a baráti társaság az év folya-* mán kifejtett } A beszámoló után ajándék-* tárgyakkal jutalmazták meg a} baráti körök vezetőit a baráti} társaság munkájában a Fák-4 lya című lap terjesztésében} legjobb eredményt elért akti-* vákat. A mintegy 4 ezer forint} értékű tárgyjutalomból közel* hatvanan részesültek. Az ősz-} szejövetel valóban baráti han-J gulatú beszélgetéssel, szerény* megvendégeléssel végződött. 4 Fehér asztal mellett tartot­ták meg december U-én este a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Ózdi városi Bizottságá­nak évzáró összejövetelét. Csendes István üdvözölte a szépszámú részvevőt, majd Gazda Tiborné számolt be az éves munkáról. Bevezetőjében elmondotta: megszokott ná­lunk, hogy minden év végén számadást végzünk eredmé­nyeinkről, mérlegeljük mun­kánkat. A továbbiakban rész­leteiben ismertette azt a sok­Évzáró összejövetel Ózdon Ajtai Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja a kormány elnökhelyettesi mondott bevezetőt. A hallga­tóság soraiban ott volt politi­kai és társadalmi életünk tübl vezető személyisége.

Next

/
Thumbnails
Contents