Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

KciM, 1968. december IC. ESZAKM AGY AROUSE 4G 3 Ózdi híradás Szovjet vendegek át. ÖKÜ vezetőinek meghí­vására december 4-én két szovjet vendég érkezett Özd- ra: Sv. Ubert, a Szovjetunió kohászati össz-szövetségi ter­vező irodájának igazgatója és I. Golikov, a Vasipari Kutató- intézet igazgatója. A vendé­gek a meghívást megelőzően a budapesti KGST-ülésen vet­tek részt A két szovjet szakember többórás tárgyalást folytatott az ÓKÜ vezetőivel, az aktuá­lis kohászati és gazdasági kér­désekről, majd gyárlátogatáson vett részt Rekord a hlokksoron A durvahengerműi blokk­sori brigádok november 29-én rekordteljcsítményt értek el. Ezen a napon 684 blokkot hen­gereltek, mintegy 3027 ton­nát. Ezzel megdönötték ko­rábbi rekordjukat a 2973 ton­nás termelést. A nap érdekes­sége, hogy mindhárom szocia­lista brigád 228—228 blokkot hengerelt. Az utóbbi napok nagyszerű teljesítményeivel mintegy 3900 tonnával túlteljesítették heti tervüket. A brigádok közötti versenyben a IV. műszakos Majoros Péter kollektívája ve­zet. A durvahengermű veze­tőinek számításai szerint — hacsak váratlan üzemzavar nem akadályozza a termelést — a blokksori brigádok de­cember közepére teljesítik 1968. évi tervüket. 7 efjesítették az évi tervet A KMP megalakulásának 50 évfordulójára kezdeménye­zett munkaversenyben a fi­nomhengerműben elsőként Tö­rök János vaskötői szocialista brigádja teljesítette vállalása­it. A brigádvállalásokon túl, az elmúlt hónap 23-án már az egész évi termelési tervüket is teljesítették. Azóta terven felül már 713 tonna kikészí­tett anyagot adtak át a szállí­tásnak. Az elmúlt héten a gyors-drótsori brigádok is eredményesen dolgoztak. 151 tonnával teljesítették túl heti tervüket Újításból — megtakarítás A II. számú kohó átépítésé­vel kapcsolatos műszerész­munkákat az ÓKÜ központi műszer és automatika üzeme vállalta. A műszerberuházás értéke csaknem 2,5 millió fo­rint A szerelési munkák meg­kezdése előtt az ÓKÜ és a Kohászati Gyárepitő Vállalat illetékes vezetői egyeztették a terveket, és megállapították, hogy rendkívüli szervezéssel időmegtakarítást érhetnek el. A feladat ismertetése után Ré­ti Imre és Jónás László mű­vezetők újítást adtak be, amellyel megkönnyítették a műszerek beszerelését. Üjítá- suk nemcsalt idő-, hanem 104 ezer forint megtakarítást is eredményezett a vállalatnak. — tóth — Épül a BVK új elektrolízis üzeme VízSistslá fúrások ez LKM-ben Miskolc legnagyobb vízfo­gyasztója a Lenin Kohászati Müvek. A hatalmas gyár napi ivó- és fürdővíz-szükséglete meghaladja a 900 köbmétert. Szárazság idején, főként nyá­ron többször előfordul, hogy a vízigény egy részét locsoló­autókban szállítva kell a vá­rosi kutakból biztosítani. A gyár természetesen arra törekszik, hogy a vízellátást lehetőleg saját erőből és biz­tonságosan megoldja. A kör­nyékbeli viznyerőhelyek ada­tai. illetve a vidék geológiai adottságai alapján a szakem­berek feltételezik, hogy az üzem területén találhatnak elegendő vízhozamú kutakat. Ezért a Földtani Kutató és Fúró Vállalat közreműködésé­vel vízkutató fúrásokba kezd­tek. Próbafúrások, illetve szi­vattyúzások útján állapítják meg, hogy a feltevéseket mennyiben igazolja a valóság. A kísérleti fúrások eredmé­nyei, adatai alapján hamaro­san javaslatokat készítenek a megfelelő mennyiségű ivó-, il­letve fürdővíz biztosítására. Cserépváralja első üzeme Cserépváralján évek óta visszatérő és eddig megoldat- ' lan gond volt a nők foglalkoz­tatása. A községi tanács kez- | deményezésére a közelmúlt- i ban tárgyalások kezdődtek a ! Budapesti Fehérneműgyártó j ICtsz-szel. Ennek értelmében a község saját erejéből és költ­ségvetéséből átalakítja a tűz­oltószertárat, ahová (ha az idő kedvez az építési munkáknak) még a jövő év elején beköl­tözik a ktsz egyik üzemrésze. Először mintegy 40 nőnek tudnak munkát adni, az el­képzelések szerint azonban tovább bővítik Cserépváralja üzemét, összesen 80 asszony­nak tudnak a későbbiek (to­rán munkát biztosítani, ezzel a községben megoldódik a női munkaerő foglalkoztatása. SEGÉDMUNKÁS GONDOK ÉVek óta leggyakrabban ezzel a felirattal találkozhatunk az üzemek bejáratainál: „Segédmunkásokat felve- szünk". Rendkívül nagy a gépeket kiszolgáló, az anya­got rakodó-szállító segédmunkások iránti igény. Egyes szá­mítások szerint az ország minden harmadik munkása anyag- mozgatással foglalkozik. Gyorsan növekszik a termelés, az áruszállítás, és nem tart vele lépést az anyagmozgatás, -ra­kodás, -tárolás gépesítése. Az anyagmozgatás alacsony szín­vonalú gépesítésének két fő oka van. Egyrészt nem kifizető­dő a gépesítés, mivel jelenlegi viszonyaink között olcsóbb a nyers fizikai erő, mint a technika. Másrészt a gépek, beren­dezések, a beruházási eszközök hiánya is növekvő segédmun­kás-igények irányába hat. Végül is a gondok a rendkívül kiélezett segédmunltás-ke- re-’.etben jelennek meg. Az ország mai magas foglalkoztatási színvonala mellett viszont a segédmunkás-utánpótlás termé­szetes forrásai meglehetősen elapadtak. Mert ki megy el ma segéd- (vagy betanított) munkásnak? Az esetek túlnyomó többségében az, aki felnőtt fejjel és szakma nélkül (a mező- gazdaságból és a családi háztartásból) kerül az iparba. A pá­lyát kezdő fiatalság pedig szakmát tanul, technikumot, szak- középiskolát végez, és mindjárt a munkásosztály képzettebb rétegébe áll be. Aki pedig szakma nélkül, felnőtt korban csak segédmunkásként helyezkedhet el, az is igyekszik előrejutni, gépre kerülni, szakmát tanulni. Vagyis a segédmunkás pozí­ció — legalábbis rendezett viszonyok között — csupán belé­pő a szakképzettséget, szervezettséget igénylő üzemi munkás­ság törzsgárdájába. (Szükséges ismételten hangsúlyozni, hogy ez lenne a mun­^ kásosztály számbeli "-arapodásának és belső fejlődé- . “ sének természetes fo.yamata. A rendkívüli segédmun­kás-kereslet azonban bizonyos torzulásokhoz vezetett. Gyor­san növekedtek és ma is gyorsan növekednek c segédmunkás- keresetek, megelőzve nemcsak a kezdő, hanem a néhány éves gyakorlattal bíró szakmunkásokét is. Még nem tudni, med­dig tart, és hol áll meg ez a folyamat, amelv a kínálatot mesz- sze meghaladó kereslet miatt anyagilag előnyökben részesíti, így óhatatlanul életcéllá teheti a képzetlen munkát. Rendkívül nagy a munkaerő-vándorlás és alacsony a fe­gyelem színvonala e rétegben. A segédmunkásnak nincs vesz­tenivalója, hiszen egymásra licitálnak érte az üzemek. A társadalmi és a gazdasági problémák megoldása miatt egyaránt figyelmet érdemel a segédmunkás-gondok enyhíté­se. Nem szabad az anyagmozgatás gépesítését csak gazdasági feladatnak tekinteni. Még kevésbé leszűkíteni egyszerű kal­kulációra: mibe kerül a segédmunkás és mibe a gép? Nincs elég segédmunkás, ezért is nélkülözhetetlen a gép. És azért is, mert a legkorszerűbb termelőberendezéseket képtelenség kiszolgálni és kihasználni évszázados módszerekkel, nyers fizikai erővel. r%e aligha tekinthetjük üres szólamnak: szocialista rend- szerünk emberiességéből is következik a nehéz fizikai munkák gépesítése. A dolgozók felszabadítása a testet és a lelket egyaránt deformáló nyers, durva munka alól olyan társadalmi feladat, amelynek végrehajtása a vállala­tok gazdasági érdeke is. A kivitelező vállalat dolgozói festik az ilrctn berendezéseit Foto: Ágotha Tibor Fafeldolgozó társulások a Hegyközben A hobbyból foglalkozás lett.. Negyvenezer hásinyúl exportra szövetkezetek. Ez már mint­egy 12—13 vagon nyúlhúsnak felel meg. A házinyúl tenyésztése tíz­húszezer forintos mellékjöve­delmet is biztosíthat egy-egy háztáji gazdaságnak. A nép­gazdaságnak a jelentős export nagy összegű nyugati valutát jelent, ugyanakkor importot is megtakarítanak a nyúltenyész- tők. A kalapgyárak és a szőr­meipar részére néhány eszten­deje még évente egymillió nyúlbőrt kellett behozni kül­földről. Hála a hobbyból áru­termelő foglalkozássá vált nvúltenyésztésnek. ma már sa­ját nyuszijaink bőre és szőr­méje fedezi a hazai ipar nyers­anyagszükségletét. A Sátoraljaújhelyi járási Ta­nács, elsősorban a mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály vezetői, szakemberei sokat fá­radnak azon, hogy segítséget nyújtsanak a termelőszövetke­zeteknek. Ezt tárgyalták meg a legutóbbi végrehajtó bizott­sági ülésen is, amikor annak megvitatására került sor, hogy a hagyományos mezőgazdasá­gi termelési ágakon kívül a szövetkezeti gazdaságok mi­lyen ipari tevékenységgel fo­kozhatnák bevételeiket Ennek eredményei hamaro­san megmutatkoznak a tsz-ek életében. Most van például fo­lyamaiban Sárospatakon, Ti- szakarádon, Kiesén 3—4 kör­nyékbeli gazdaság részvételé­vel egy-egy gépjavító és -sze­relő társulás létrehozása. Ezenkívül a nagyobb erdőte­rületekkel rendeli: 'ző hrg.ykö- z’ tsz-ek vezetői faieldolgozó ér parkettakészitö kisilz mek létesítéséről tanácskoznak. Eleinte egy nagyobb ka paci tású, központi üzem felállítá­sára gondoltak, amelyik fel­dolgozta volna az összes ter­melőszövetkezet famennyisé­gét. az értekezleten azonban az erdőgazdasági szakemberek ja­vaslatára elálltak ettől n ter­vüktől, és előnyösebbnek lát­ták, ha 2—3 tsz társulásával kisebb üzemeket hoznak létre saját birtokaikon, mert ezzel csökkentik a szállítási költsé­geket. A másik jelentős előnye ennek a megoldásnak, hogy saját kisüzemükben a fának nemcsak az értékesebb részeit dolgozhatják fel, mint a nagy­üzemben történt volna, hanem minden „porcikáját” értékesít­hetik, éspedig úgy, hogy nyir- faseprűtől, szerszámnyéltől kezdve deszkáig, épületanyagig, parkettáig a fa minden részét maguk munkálhatják meg. Annál bátrabban indítják meg új vállalkozásukat, mert a Hegyközben néhány terme­lőszövetkezet már eddig is foglalkozott fafeldolgozással A pusztafalusi, a pálházi és a mikóházi gazdaság például nemcsak tűzifát árusított, ha­nem — saját fája felhasználá­sával — láda fedeleket is ké­szített. Ez idén még csak 50 ezer darabot szállítottak a Sá­toraljaújhelyi Faipari Ktsz- nek. de 1°69 re már 300 ezer ládafedél előállítására kötöt­tek szerződést. Ugyancsak a pusztafalusiak nagyobb monv- nylségű hordódonga gyártásit vállalták, és az ide: szállít­mányt már át is adták a Deb­receni Mezőgazdasági Eszközö­ket Gyártó Ktsz-nek. Nem „kacsa" i;az új kacsaíajta A közelmúltban híre kelt megyénkben, s rövid tudó­sításban lapunk is beszá­molt róla, hogy új kacsa­fajta tenyésztésével foglal­koznak a Vizsolyt Rákó­czi Termelőszövetkezetben. A.kadtak olyanok is, akik hfrlapi „kacsának" vélték az új kacsafajtáról szóló hírt. Most a legilletékcsebb helyről, a Debreceni Agrár­tudományi Egyetemről kap­tunk értesítést, amely meg­erősíti az új kacsaiéi léte­zését. Dr Munkácsi Ferenc tanszékvezető egyetemi ta­nár értesítette lapunkat, hogn a debreceni főiskolán V egy évtizedes tenyésztő £ munka eredményeként si­került előállítani az új, hármas hasznosítású, min­den eddiginél hasznosabb kacsafajtát. Az új katsafaj- ia törzstenyöszetét — ked­vező természeti adottságai miatt — a vizsolyi Rákó­czi Termelőszövetkezetbe telepítette át a főiskola. Je­lenleg Vizsolyban van az új kacsa falta egyetlen szapo­rító telepe. A termelőszö­vetkezet teliesen izoláltan tartja a fajtát, és saját kel- tetőüzeméből szállít majd szerződésre más üzemek­nek, illetve a kereskede­lemnek tenyészanyagot, na­poskacsái és v'—sensu'ka­csét. Néhány esztendővel ezelőtt még ritkaságszámba ment me­gyénkben az eladásra szánt házinyúl-tenyésztés. A magyar konyha nem valami nagyra be­csüli a házi nyúl izét, s ven­déglátóiparunk étlapjairól Is hiányzik ez a külföldön, főleg a nyugati országokban cseme­geszámba menő húsféleség. A földművesszövetkezetek már évekkel ezelőtt felismer­ték a házinyúl-tenyésztésben rejlő nagyszerű exportlehető­ségeket- Ä nyuszik eladására szinte korlátlanok a külföldi lehetőségek. Néhány év alatt a borsodi háztáji gazdaságokban is meghonosodott a nyúlte- nyésztés. A fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek patro- nálásával ma már 44 házinyúl- tenyésztő szakcsoport működik megyénkben. A szakcsoportok tagjainak törzsállománya 6—7 ezer nyúlra tehető. Abaújké- ren, Edelényben és Mezőkö­vesden törzstenyésztelep is működik. Az. elmúlt évben megyénkből csaknem kilenc vagon házinyulat exportáltak. Az idén a szakcsoportok 37 ,ezer darab nyuszi eladására ■ kötöttek szállítási szerződést. !Az év végéig ennél többet, ^mintegy negyvenezer házinyu- ! lat vásárolnak fel a borsodi 1 ■ *****..**■■— ..........-ni, .-... — v édelmének megnyugtató, ha­tásos megoldása. Közel ''’torol azt akarják ezzel elérni, hogy az árukat, gyártmányokat olyan rozsdagátló anyaggal, bevonattal láthassák el. amely megóvja őket a korróziótól, s a szállítmányok tetszetős kül­sőben, kifogástalan minőség­ben kerüljenek a megrende­lőkhöz. Ez — a sikeres kuta­tómunka esetében — számot­tevően hozzájárulhat majd a termékek verseny- és piacké­pességének növeléséhez. Ki­terjed a megállapodás a nagy élettartamú járműrugók gvár- tásának kifejlesztésére, nem különben a hazai gyártású szerszámacélok kísérleteire is. A Vasipari Kutatóintézet •es az Űzdi Kohászati Üzemek Imegújította a mindkét fél szá­mlára hasznos együttműködést. |Az 1969-re szóló együttműkö- .dési szerződésben a neves tu- jdománvos intézmény — mint- !egy hárommillió forint érték­ben — tizenhét különböző ku­tatási téma megoldását, illet- >ve megkezdését vállalta, ame­lyek hatékony segítséget nyúj- . tarák majd a gyakorlatban a •gyár működésének gazdasá­gosságához. végső fokon pedig •a kohászati termékeket fel- |használó iparágak ellátásához. • A témák között szerepel — ;többek között — a gyenge öt- ►vözésü acélok korrózió elleni Együttműködés Ezek az első kezdeményezé­sek azt bizonyítják, hogy a ísz-közi fafeldolgozó vállalko­zóknak van jövőjük és gaz- iasági alapjuk a Hegyközben. (h. j-> j». _o_r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents