Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

Vasárnap, 1W!8. december 8. ESZAKM A GT A RORS35 AG 3 A beleszólás joga A közgazdasági szemlélet és elemző tevékenység segítői 365 millió forint értékű álla­mi támogatás megyénk nagy­üzemi gazdaságait, s hol, mi­lyen finomításokra van szük­ség a támogatás rendszeré­ben. Az állandó bizottság ezután egy másik, igen fontos kérdés­sel, a pályaválasztási tanács­adásban kifejtett tanácsi tevé­kenységgel foglalkozott. Ala­pos vita után elfogadták azt az előtenesztést. amely szerint megyei pályaválasztási tanács­adó iroda felállítását javasol­ják a megyei tanács végre­hajtó bizottságának. Bérezi Béla a vitában kifejtette, hogy a tanácsadó iroda nem he­lyettesítheti, annál inkább se­gítheti. fokozhatja az iskolai pályaválasztási munkát. Rá­mutatott, hogy a jó pedagó­gusnak, az osztályfőnöknek nemcsak megismernie, hanem továbbfejlesztenie is kell a fia­talok személyiségét. A pálya­választási tanácsadás maga­sabb színvonalra emelése cél­jából javasolta, hogy folytas­suk megyénkben az egyszer már megkezdett pszichológus­továbbképzést. Ezután elfogadták a közgaz­dasági állandó bizottság elmúlt kétévi sokrétű és eredményes n inkájáról szóló jelentést, amelyet a megyei tanács vb legközelebbi ülése elé terjesz­tenek. Megyénk tanácsi munkájá­ban, elsősorban a tanácsi gaz­dálkodásban mind fokozottabb mértékben érvényesül a köz- gazdasági szemlélet, a közgaz­dasági elemző tevékenység. Nagy segítséget nyújt ehhez a Borsod megyei Tanács közgaz­dasági állandó bizottsága. Ez az igen tevékeny, sokoldalú munkát végző állandó bizott­ság Encsen tartotta meg leg­utóbbi ülését. A napirenden ezúttal is fontos kérdések meg­vitatása szerepelt. Az ülésen az állandó bizottság tagjain kívül részt vettek az encsi já­rás tanácsi vezetői, ott volt Bárczi Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Mráz Fe­renc, az SZMT elnöke, vala- _ mint dr. Hetcnyi György és ' Magyar Sándor, a megyei ta­nács osztályvezetői. Dr. Kádár László, az állan­dó bizottság elnöke nyitotta meg az ülést, majd Lipécz Zoltán osztályvezető-helyettes tartott előadást a termelőszö­vetkezeteknek nyújtott árki­egészítés, állami támogatás ha­tékonyságáról. Az érdekes elő­adás után az állandő,*bizoUság tagjai, valamint a jelenlevő ta­nácsi vezetők és mezőgazda­sági szakemberek nagy db sok­oldalúan vitatták meg, ho­gyan segíti az idei, mintegy Új módszer A Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laborató­riumában dr. Varjas László rovar-fiziológus a kártevők el­leni védekezés új lehetőségeit kutatja. Hosszabb ideig tanul­mányozta, hogy a rovarok el­len hogyan lehet felhasználni azok saját termelésű hormonja­it, s miképpen változtathatják meg a determinált életjelensé­geket. A „pácienseket”: a ku­koricamolyt, a káposztalep­két és a bagolypillét bonyolult műtétnek veti alá. Főleg az úgynevezett juvenil hormon érdemel különös figyelmet, amely gátolja a rovarok át­alakulását. Ezt a hormonter­melő szervet átülteti vagy in­jekció alakjában juttatja egyik rovarból a másikba. A hor­mon-túladagolás eredménye: a bábból nem lesz lepke, s a rendellenes állapot az állat lassú pusztulását okozza. Kémények Meddig lehet ráfizetni? A z egyik gazdasági vezető találomra így fogalmazta meg ™ a reform eddigi tapasztalatait: „A termelésben nincs lényeges változás, de azt már tudjuk minek kell megváltoz­nia”. És ez az új mechanizmus teremtette tisztánlátás egy­általán nem lebecsülendő eredmény. Minden vállalatnál im­már pontosan tudják, melyik termékük gyártása, értékesí­tése gazdaságos a hazai és a külföldi piacon, s melyikre fizet rá az ország. És ez a tisztánlátás, amely a vállalat előremu­tató anyagi érdekeltségével is párosul, a céltudatos döntés és cselekvés a holnapi gazdaságos termelés alapja. Mindezzel nem kívánjuk a felismerés és a cselekvés között meglevő időkülönbséget feltétlenül igazolni, s a türelmetlen­ség jogosultságát tagadni. Messzebb járhatnánk a bátor elha­tározásokban, a termelés szerkezetének átalakításában ak­kor is, ha jól tudjuk, hogy a régi, a hagyományos cikk gyár­tását nem lehet beszüntetni máról holnapra. A folyamatos ellátás, a gazdaságosabb hazai és import-források megszerve­zése időt igényel. Még inkább türelmet, időt kíván a ter­melővállalat átállítása a gazdaságtalan, ráfizetéses cikkekről kifizetődő termékek gyártására. A reform fokozatos kibontakoztatása lehetővé teszi a vál­lalatok átgondolt intézkedéseit, a termelés összetételének meg­rázkódtatásoktól, kapkodástól mentes átalakítását Ezért is fizetnek az idén magas állami visszatérítést, dotációt és ad­nak más kedvezményt, engedményt a vállalatoknak. Ezek összege, mértéke jövőre és azután egyre csökken. Szükséges azonban itt megjegyezni, hogy az indokoltnál kissé lazábbra szabták a gazdálkodás idei feltételeit. Részben tapasztalatlan­ság miatt, részben a válla'atok „harcolták ki” a jogtalan elő­nyöket állami kedvezményeket Ezért jövőre a szigorítás mértéke is nagyobb lesz, több erőfeszítést igényelve a válla­latoktól. Vegyünk két szemléltető példát a hazai vasúti járműgyár­tásból. A 2000 lóerős szovjet import Diesel-mozdony egymil­lió forinttal olcsóbb, mint a hazai gyártású 1000 lóerős Diesel- mozdony. Vagy: a gépipar által gyártott vasúti személykocsi ára több mint kétszer annyi, mintha a MÁV saját javító­üzemében készítteti el ugyanazt. Az arányok talán szemlél­tetik: nem kis összegekről, nem filléres ráfizetésekről van szó. A probléma azonban meglehetősen összetett, mert ha pél­dául egyetlen cikk, vagy alkatrész ráfizetéses, annyi nagyvo­nalúságot elvárhatunk a vállalattól, hogy tovább gyártja: fő­ként, ha kimutatható népgazdasági érdek is fűződik hozzá. A gazdaságossági szemlélet nem jelenthet tehát kisstílű anya­giasságot az üzleti politikában. De ehhez nyomban tegyük hozzá: az üzleti nagyvonalúság is megengedhetetlen akkor, amikor a vállalat egésze ráfizetéses, s állami támogatásból, dotációból tartja fenn magát. A türelmi idő senkit nem nyugtathat meg, s nem vezethet a gazdaságta'an termelés igazolására, tartósítására, hanem csakis az átalakulást, a változást szolgálhatja. E" lófordulhat, hogy a vállalat nem képes a meglevő rá- J fizetéses terméket sem eazdasáeossá tenni sem más Foto: Agotha Tábor fizetéses termékei sem gazdaságossá tenni, sem más nyereséges cikkel kicserélni. Ilyenkor célszerűnek bizonyul­hat a termelés, a létszám csökkentése, átcsoportosítása más vállalathoz Ilyen intézkedésre eddig még nem került sor — tudomásunk szerint sehol, ezt egyelőre nem is tervezik —, noha köztudott, hogy sok vállalat do1gozik nagyobb állami támogatással, az igen gazdaságosan termelő üzemek pedig létszám (vagy ritkábban anyag) hiánya miatt képtelenek ke­resett cikkeik gyártását fokozni. A veszteségesen termelő üzemek csak a saját kényelmüket) nézik, amikor az irányító szervektől még több türelmet és megértést kérnek. Érveik közt két tényező ismétlődik. Az egyik a szocialista humánumra apellál mondván, hogy mun­kát kell adni a dolgozóknak. Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja, hogy többnyire a dolgozók javát is szolgálná, ha a nagy perspektíva előtt álló, igen nyereségesen termelő válla­lathoz kerülhetnének. A másik érv, amelyet a veszteséges termelés, az állami tá­mogatás fenntartása mellett hangoztatnak: nem tehetünk ró­la, hogy éppen mi gyártjuk azt a terméket, ne is sújtsanak miatta. Valóban a kialakult helyzet a régi mechanizmus ob­jektív terméke. (S lehet, hogy a tavaly még nyereséges cikk lett egy csapásra veszteséges). De ahogy a vásárló, a fogyasz­tó nem hajlandó a vételárban megfizetni a vállalat veszte­ségeit, ugyanígy az állam is csak feltételesen és átmenetileg vállalhatja magára A reform kibontakozásának egyik jellegzetessége: növek­szik a piaci mechanizmus szerepe és egvre kevésbé választ­hatók szét a munka, a gazdálkodás szubjektív és objektív körülményei. Ha növekszik a piaci konkurrencia és csökken az eladási ár, hiába nem tehet róla a vállalat, anyagilag mégis kénytelen viselni a következményeket. Fordított hely­zetben pedig az egész kollektíva haszonélvezője lesz az elő­nyös piaci hatásoknak Vagyis elhatározásaiknál, intézkedéseiknél a vállalatoknak * figyelembe kell venniük a piaci változásokat, a keres­let alakulását, a fejlődés irányát. Ezzel szembeszállni: szél­malomharc. A nagyobb előrelátást, az ésszerű gazdálkodást, a társadalmi szükségletek magas színvonalú kielégítését csak átmenetileg pótolhatják az állami támogatások és kedvezmé­nyek. ugyanaz: a vállalatvezetés és a szakszervezet is a szocializ­mus minél hatékonyabb építé­sét szolgálja. C?a'! az a kérdés, haT kor a szakszervezet beleszól a gyár irányításába; ezzel eléri-e, hogy valóban a gyár kollektí­vája szól bele és nemcsak a szakszervezet vezetői. Meg kell tehát teremteni azokat a szer­vezeti feltételeket, azokat az új módszereket a szakszerve­zetekben, amelyekkel lehetővé válik az egész gyár kollektívá­jának beleszólási joga, érvé­nyesülésének megfogalmazása — ez igen nehéz dolog, de nem lehetetlen. A nehézség nem annyira az emberek gondolko­dásában és nem is csak ab­ban a kérdésben mutatkozik, hogy szervezetileg — elsődle­gesen — hogyan mondják tíz­ezer ember véleményét és kí­vánságát, hanem abban van, hogy lehetőleg mindenki abba szóljon bele, amihez valóban ért, amiről meg van győződ­ve, hogy múlhatatlanul fontos a gyár, ezen keresztül a saját érdekében is. Ehhez ugyan a párbeszéd, a vita új, maga­sabb színvonalára kell eljut­nia tartalmában és módszeré­ben is. Ehhez párosul a szocialista brigádmozgalom, i amelyben megfelelően együtt I dolgoznak a munkás- és mű- j szaki szocialista brigádok, és amelyekre oly sok kiváló pél­dát láthatunk a Lenin Kohá­szati Müvekben. De újjá kell formálni valószínűleg az egész üzemi propagandamunkát is, keresni minden termelési in­formációs csatornát és lehető-’ séget arra, hogy a gyár veze­tőinek elgondolási munka- programja a napi feladatok­ban eljusson a munkásokig és fordítva. Ne csupán véletlenül, esetlegesen, szertelenül jussa­nak el és soha ne maradjanak válasz, kézzelfogható eredmé­nyek nélkül. Ehhez kell meg­keresni és meg is találni a kellő garanciát. Ezeket a ga­ranciákat, az üzemi demokrá­cia érvényesítésének és telje­sítésének garanciáját nemcsak elvek és szempontok szokásos „levltelével” kell, lehet meg­valósítani, hanem merőben célszerű módszerek alkalma­zásával, a párt gazdaságpoli­tikájának szellemében és az új mechanizmus kibontakozásá­nak ütemében. Szluka Emil ilyen — saját kollektíváját mellőzve, annak feje felett in­tézkedő vezető —, mint a múlt­ban: a termelés érdekében ön­célúan járná a helyszínen a magánutat a termelésért. Ez­zel szöges ellentétben felada­ta a gyár kollektívájának be­vonása az alkotó munkába, s hogy a dolgozók maguk is osz­toznak a gyár valamennyi gondjában, fejlesztési felada­taiban, javítják a termelés kul­túráját, hogy jobb minőséget adjanak, alaposabban használ­ják ki a termelés eszközeit és így tovább. A dolgok másik része, saját érdekvédelmük az üzemben az igazságos légkör megteremtése — ahol valóban ez szükséges, hogy többet kap­jon az, aki jobbat és többet tesz a közösség asztalára. Ré­gi vágy, de megvalósításához soha nem álltunk a gyakor­latban közelebb, I mint nap­jainkban. Az üzemi demokrácia re­formjának kiteljesítését, ter­mészetesen a. döntő pontoknál, s ha úgy adódik, az ábécé­nél kell kezdeni. Az új me­chanizmus bevezetése ugyanis magasabbra helyezi az üzemi demokráciával kapcsolatos fel­adatok színvonalát, és ezzel ellentétben áll ma még sok minden az üzemben. Vegyük például a munkafegyelmet, a technika becsületes megvalósí­tását, tehát a korszerű terme­lés alapjait. Pl. az üzemi ener­giaellátás mérésénél a munka­gépek áramvevő grafikonjai bizonyítják, hogy 8 óra helyett csak 7, sőt hat és fél órát mér­nek, a többi kieső munkaidő. De miért a munkapadoknál kezdjük, amikor sajnos azt is elmondhatjuk, hogy a gyárak­ban a kelleténél többet tar­tózkodnak házon kívül menet­levelekkel fedve, vagy anélkül társadalmi munka végzésére munkaidőben, és vitatkoznak irodákban olyan kérdésekről is, amelyeket jobb volna este a gyár klubjában, vagy egy po­hár sör mellett megbeszélni? Még fokozottabban érvényes a munkaidő kitöltése hatékony munkával, amelynek a látsza­ta is az, amelyet eredmények igazolnak. Ha a dolgozók és a középszintű vezetők csak azt látják, hogy a gyár igazgató­ja a területén illetékes ügyek érdekében csupán csak vendég a gyárban, akkor ez a vezeté­si stílus hat a többi vezetőkre. Ez rossz iparilag is, de rossz objektíve is, mert egy szép na­pon előfordulhat, hogy az egy­szerű segédművezető többet tud a termelésről, mint maguk a vezetők. jÍ7nmÍ demokrácia a | Hí UiGllll termelés alkotta igen fontos kérdés, ugyancsak nagy figyelmet érdemel. Azt mondhatjuk, hogy a gyárak versenyképessége attól függ, mennyiben egységes a gyár kollektívája, mennyiben sike­rül összeérnie a vezetéssel. Er­ről azonban nemcsak beszélni kell, hanem éppen az új me­chanizmus szellemében elérni, hogy a dolgozók bérezésükkel, számban, érdekben is egyek legyenek az üzemi demokrácia kiteljesedésével, s ez nem egy­szerű dolog. Annyi bizonyos, hogy a szakszervezetet és a KISZ-t is nagyobb hatáskör il­leti meg, egyszerűen ezekben a szervekben valósul rneg és él az üzemi demokrácia, ők kép­viselik a beleszólás jogát. So­ron levő feladat a kollektív szerződések megkötése, ezt is az üzemi demokrácia széle­sebb kereteiben bonyolítják majd le. Sokszor szem előtt té­vesztik az üzemekben, hogy a szakszervezetet nemcsak ér­dekvédelmi, hanem érdekkép­viseleti jogok is megilletik! A szakszervezeteknek vétójoguk van, amellyel akkor élhetnek, ha a vállalatvezetés a munká­sok érdekeit sérti. Ez fejezi ki legélesebben, hogy a szakszer­vezet mindenbe beleszólhat, ami a gyár, az üzem életében történik. Az igazgatónak köte­lessége a beleszólást meghall­gatni és köteles rá válaszolni. Ez így van a SZOT és a mi­niszterek között, és így kell lenni törvény szerint a gyár, szakszervezet és a vállalatve­zetők között is, hozzátéve, ; hogy a vita alapja mindig a mufjip párt-végrehajtó- ISlCy’ C bizottság az or­szágban elsőként tűzte napi­rendre az üzemi demokrácia időszerű kérdéseit. Ez termé­szetes is a munkásmozgalom észak-magyarországi fellegvá­rában, ahol a magyar ipar egy- harmada összpontosul. De mi is indokolja, hogy ezekben az időkben ilyen nagy figyelmet szentel a párt az üzemi demokrácia kiteljesedé­sének? Üzemi demokrácia ed­dig is volt. Az üzemi dolgozók ; az üzemi párt- és tömegszer- vezetek útján közvetlen és közvetett demokratikus képvi­selettel juttatják érvényre jo­gaikat, beleszólásukat az üzem i életébe. Jellemző példa, hogy , az üzemi demokrácia dolgai­ban legkevésbé jártas emberek is — egy közvélemény-kutatás szerint — a szakszervezetek és a KISZ szerepéről annyit min­den esetben tudnak, hogy ezek „segítenek az embernek". Mi tudjuk, hogy ezek a tömeg­szervezetek nemcsak egyszerű dolgokban segítenek az embe­reknek, hanem bonyolult tár­sadalmi funkciót is teljesíte­nek. A tudomány és a technika mai fejlettsége olyan rohamos fejlődéssel jár együtt, amely kihat a termelés és a gazda­sági élet mechanizmusára. En­nek vagyunk tanúi napjaink­ban is. Nemcsak arról van szó, hogy lD68-ban új mechaniz­must vezettünk be és hogy ez­zel az új mechanizmussal most már időtlen időkig változat­lanul dolgozunk, hanem in­kább arról, hogy a gazdaság- irányítási és iparszervezési munkát szünet nélkül, alkotó módon fejleszteni kell új és új módszereket alkalmazva. Amikor e kérdés napirend- lílliiftifi re kerül, azt is szem előtt kell tartani, hogy nemcsak az ipari és az üzemi vezetés régebbi módszerei fe­lett mondjunk bírálatot, ha­nem kritikusan látni azt is, ami az új mechanizmus beve­zetése előtt az üzemi demok­rácia reális fejlesztését, illetve kiteljesedését akadályozta. A túlzottan centrikus vezetés, a központi tervelőírások, a piac igényeinek és a gyárak, üze­mek közvetlen érdekeinek mellőzése vezetett oda, hogy az üzemi dolgozók szava mind­ezekben a kérdésekben nem sokat nyomott a latban. Azon­ban az új mechanizmusban rendszeresen tartottak üzemi tanácskozásokat a dolgozók be­vonásával, és törekedtek a he- lyi tartalékok hasznosítására. Az új mechanizmus megte­remti a kellő gazdasági alapot az üzemi demokrácia kiszéle­sítéséhez és kifejlesztéséhez. Ám sokkal több és nagyobb jelentőségű, mint ami e téren Valaha is az üzemi dolgozok rendelkezésére állt. Legfonto­sabb vonása, hogy a termelés és a termelésen keresztül va­lóban érvényesüljön egy má­sik ismert és ugyancsak igaz, de az egész kiteljesedésre váró elv; az anyagi ösztönzés elve. Jói tuti us, ■"Sas tornyosulnak sokszor a helyes elvek gyakorlati megvalósítá­sának útjába. De az üzemi de­mokrácia kiszélesítése az a módszer, amellyel a leghatéko­nyabban tudnánk küzdeni a szocialista termelés és az el­osztás elvének érvényre jut­tatásáért. Ma mi a helyzet? A gya­korlatban az igazgató képvi­seli az államot, amely a ter­melőeszközök tulajdonosa, és az országos termelési és fej­lesztési feladatokat, ezek fő irányait alapvetően megszab­ja. Ma is beszélünk a tervek túlteljesítéséről, sőt^ központi tervekről is. De egészen más módon és hangsúllyal, mint korábban. Nem akarunk ön­célúan \raktárra termelni, ép­pen ellenkezőleg. V gyár vezetője, az igazga­tó, vagy vezérigazgató azon­ban a legkorszerűbb vezetési módszerek mellett sem érvé­nyesítheti a központi fejlesztés irányelveit, tehát nem tudja követni az állami érdekeket a nyár kollektívájának figyelem­be vétele nélkül, még kevésbé ellenére. Az új mechanizmus bevezetése ellenére tulajdon­képpen azt a hibát követné az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents