Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
Kedd, 1968. december SÍ. eSZAKMAGYAROnSZÄG a Az girre form újabb lépései Az úi gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyidőben számos fogyasztási cikk ára módosult, megváltozott az árképzés rendszere, s életbe lépett a rugalmas ármechanizmus. E változások együttesen azt jelezték, hogy megkezdtük a fogyasztói árreform, végrehajtását. A fogyasztói árreformnak 1tár más célja van: a fogyasztói árak közelítése a társadalmilag szükséges ráfordításokhoz, az értékhez: a külkereskedelmi és a termelői árak összekapcsolása a fogyasztói árakkal, végül olyan rugalmas fogyasztói ármechanizmus létrehozása, amelyben az árstabilitás fenntartása mellett valósul meg a kereslethez és kínálathoz igazodó ármozgás. Az új fogyasztói árrendszer és ármechanizmus 1968. évi tapasztalatai megfelelnek az előzetes várakozásoknak. Mint ismeretes, a január 2-án végrehajtott árkorrekciók eredményeként a fogyasztói árszínvonal 1 százalékkal csökkent, s a szabad, valamint a kevésbé kötött árak mozgásának hatását a fogyasztói árszint 1—2 százalékos emelkedésében valószínűsítették az ártervezési számítások. A szabad árak ki- terjesztését és a rugalmas ár- mechanizmust sokan vegyes érzelmekkel fogadták, attól tartva, hogy a fogyasztói árszínvonal a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedik. A valóságban az árszintnövekedés 0,5—0,6 százalékos. Ez a pozitív jellegű „tervlemaradás” a reáljövedelmek alakulását is kedvezően befolyásolta. Mivel a népgazdasági terv a nominálbérek, s általában a pénzbevétel alakulását 1—2 százalékos árszintemelkedés figyelembevételével tervezte, a számítottnál alacsonyabb árszint is a reáljövedelmet növelte. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme az előirányzott 3—4 százalékkal szemben körülbelül 5—6 százalékkal emelkedett, míg a parasztságé ennél valamivel nagyobb mértékben. A fogyasztói árreform hármas célkitűzését 1968-ban csak szerény mértékben közelítettük meg. A fogyasztói árak többsége változatlanul eltér az értéktől, egy részük túlságosan magas másik részük pedig dotációra szorul. Ennek érzékeltetésére hadd utaljunk a következőkre: a fogyasztói ár alaptényezője a termelői ár, ehhez járul a forgalmi adó. Nos, a forgalmi adóból származó állami bevétel összege csaknem annyi, mint urneny- nyit az árkiegészítésekre folyósítanak. (Azok a fogyasztási cikkek részesülnek árkiegészítésben, amelyeknek a kiskereskedelmi óra a termelési költségeket sem fedezi.) árak „talp A fooyas7tói ráállítása”, a termelői árakhoz való közelítése — ami részben árcsökkentést, részben áremelést jelent — teljes körben csak 10 __75 év alatt oldható meg, h isz egyebek között a termelési struktúra átalakítását is feltételezi. Arra azonban mód van. hogy egy-egy termékcsoportban — részben a forgalmi adó, részben az árkiegészítés módosításával — a fogyasztói árak lépésről lépésre közeledjenek a ráfordításokat tükröző árarányokhoz. Az 1968. január 2-i árváltozások is részben ilyen jellegűek voltak, s azzal függtek össze, hogy a 2500 forgalmi adókulcs 1000-rc csökkent. Az 1968. évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy- egy termékcsoporton belül még mindig sok az adókulcs, s azok összevonásával nemcsak az adminisztráció csökkenthető. hanem a termékcsoporton belül helyesebb árarányok alakíthatók ki. Az új esztendőben a legszélesebb körű forgalmi adó- és árváltozás a ruházati cikkeknél lesz. Az adókulcsok számának csökkentése, a szövetek. a kötött- és hurkolt textíliák, a rövidáruk és a ruházati cikkek fogyasztói árát általában plusz—mínusz 15 százalékká! módosítja. A forgalmi adókulcsok összevonása a ruházati cikkek mellett a gépjárműalkatrészek. a sportszerek és papíráruk, egyes festékek, fotóvegyszerek, a centrifugák és a lemezjátszók arát érinti még. A fogyasztói árszínvonalra 1969-ben egyéb árintézkedések is hatnak. A forgalmiadórendszer egyszerűsítésétől függetlenül i'áltoznak egyes rögzített és maximált árak. A legjelentősebb árváltozás — a postaszolgáltatások új díjszabása — november 1-én lépett életbe. A fűrészáruknál a külkereskedelmi, illetve a termelői árak emelkedését a fogyasztói árak mozgása is követi; a motorbenzineknél árarányosításra, a tüzelőanyagoknál — hazai brikett, tüzelőolaj és tüzila — jelentős ár- leszállításra kerül sor. Olcsóbb lesz — éves átlagban kg-on- ként 1.30—1,50 forinttal — a vágott csirke ára. 1969-ben módosul az import fogyasztási cikkek ára. A fogyasztási cikkek importjának a választék bővítése mellett az a célja. hogy gyengítse a hazai termelők monopolhelyzetét, versenyfeltételeket támasszon. 1968- ban a szükségesnél nagyobb mértékben alkalmaztak megkötéseket a fogyasztási cikkek importjánál. Ezek megszüntetésével a verseny reálisabb feltételei jönnek létre, s egvideiűleg az importált fogyasztási cikkek árai is módosulnak. Az árváltozások negyedik tényezője: mindazokon a területeken, ahol a kereslet-kínálat egyensúlya lehetővé teszi, nagyobb teret kapnak a kevésbé kötött és a szabad árak. Szabad áras lesz az import fogyasztási cikkek többsége, s bővül a szabad árak alkalmazása az építőanyagoknál. a gépipari és vegyes iparcikkeknél. 1968-ban a szabad árak a fogyasztói árualap 23 százalékát érintették, 1969- ben már 30—33 százalékát. Mit jelentenek mindezek az I árváltozások a fogyasztó számára? Az új irányítási rend- | szerben a népgazdasági terv fontos része az árterv. amely- | nek pontos számításokkal meg | kell határoznia az árváltozások és a szabad arak mozgásának árszínvonalra gyakorolt hatását. mert a várható árszínvonal ismerete a feltétele a név- I leges és a reálbér, valamint az életszínvonal tervezésének. Az ‘ árszámítások szerint mind- J azok a változások, amelyek a : központi intézkedésekhez — i forgalmi adókulcsok összevo- ! nása, egyes rögzített és maxi- ! máit árak módosítása, az import fogyasztási cikkek árváltozása — kapcsolódnak, nem érintik az árszínvonalat. Az ! ártervezés azonban azt is figyelembe vette, iiopv a széle- j sebb körben érvényesülő sza- [ bad árak mozgása tel felé mi- \ dositjn az árszínvonalat, Az árterv t—2 százalékos árszintemelkedéssel számol, s az. élet- színvonallal összefüggő előirányzatok is ezt veszik alapul. rtz árváltozások a la__________________kossági építkezést is érintik. Az. építőipari termelői árak már 1968-ban emelkedtek, s most egyes építőanyagok — elsősorban a fenyőfűrészáruk — ára is felfelé módosul. Mindez mintegy 4—5 százalékkal növeli a lakásépítés árszínvonalát:. Az ennél nagyobb mértékű árszínvonalemelkedés elkerülésére az állam 1969-ben magasabb dotációval támogatja a magánosok — vállalati kivitelezésben megvalósuló — lakásépítkezését. G aramvölgyi István Félmillió kilométeren tál A „pilóta” mögött ülök. Azt próbálom megfejteni, hogy percenként hány mozdulatot tehet. Bár nem kapkod, nem idegeskedik, láthatólag élvezettel vezet, mégis képtelen vagyok minden mozdulatát figyelemmel kísérni. Képtelen, hiszen látnom kellene szem- sugarának villanásait, megszámolni minden ujjpercének rezdülését is. A hatalmas Ikarus Luxus 55 süvítő, surrogó gumikkal rohan keresztül Magyarország, majd Jugoszlávia testén. Most gyönyörű sík vidéken, aztán alagutakban, majd hegyes vidéken járunk. 1 " — Látom, szeret vezetni. — Igen. Ez volt. minden vágyam. Hogy mi ebben a szép? Az örök változatosság. A Miskolc és Dubrovnyik közötti 2200 kilométeres utat már sokszor megtettem. Mégis, ahányszor csak jövök, mindig felfedezek valami újat, valami szépet. S örülök, ha ezt észreveszik az utasok is. — Ügy szeretnék forrásvizet inni! Egy nő utas nem is mondja. inkább csak sóhajtja. Kovács II. István kis idő múlva a fékre tapos, elhalkul a sur- rogás, s felpattan a kocsi ajtaja. — Kedves utasok, a közelben remek forrásvíz van. Parancsoljanak kifáradni — invitál mosolyogva, s jókora csatos üveggel — utat mutatva — előre indul. A hosszú úton a két pilóta felváltva vezet. Megfigyelem, hogy Kovács II. István inkább a volán mellett ül. s társára bízza a stewardess! tevékenységet. És ahogy olvkor írni szokás, „szinte összeforr a vor lánnal, a géppel, úgy. mintha ő is a gép egyik tartozéka lenne”. Valahol messze a hegytetőn a fékre tapos. A közelben csárdaféleség, lobogó tűz. a tűz fölött a nyárson egy egész bárány, s a forgatást egy kicsiny vízesés táplálta primitív szerkezet végzi. Aki kedveli a romantikát, az bámulhatja a macedón éíszakában lobogó tüzet. Ez az utazás tulajdonképpen nem is most, hanem még tavaly zajlott le. Kovács II. István azóta már sokszor járt a gyönyörű, kéklő Adria partján, s a több ezer kilométeres útról menetrendszerinti pontossággal ért vissza, állt meg az országot áthálózó megállóhelyeiken. Miért: most írok mégis a „pilótánkról”? Ennek igen, egyszerű magyarázata van. Félnappal ezelőtt a vállalatnál ünnepélyesen jutalmazták meg a balesetmentesen közlekedő gépkocsivezetőket. És Kovács II. Istvánt — több társával egyetemben — aranyplakettel tüntették ki. — 1952-ben jöttem a vállalathoz. És azóta több mint félmillió kilométert futottam már baleset nélkül. Nincs ebte az utat. Sokan elijesztettek, kár indulni, betemet a hó. Kovács II. István Taktasza- dán lakik. Onnan jár be Miskolcra. Nem egyedül, Filep Lászlóval. A sorsuk és az életútjuk közös. Együtt jártak óvodába, iskolába, együtt voltak katonák. Kis időkülönbséggel kerültek a vállalathoz, aztán itt egy kocsira osztották őket. Hogy nincs-e messze a munkahelytől az otthon? Mindkettő mosolyogva ingatja a fejét. — Amióta villamosították a vonalat, vonattal hamarább beérünk, mint, aki a Kiliánnál lakik. — Mi a vágya a jövöt illetően ? — Vezetni. És baleset nélkül. Szeretem a hosszú utakat. És ennél csak egyet szeretek jobban. — Éspedig? — Ha azt látom, hogy az utasok a hosszú út után jókedvűen, s elégedetten szállnak le. Csorba Barnabás Naptárak, évek M indig karácsony és szilveszter közé esik. amikor megkapom a következő-évi előjegyzési naptárt. Idei találkozásom azonban valamivel korábbra tehető az új évvel. Vállalatok, kereskedelmi szervek küldték meg kártya- naptáraikat. melyek iránt — csakúgy, mint a múlt évben — most is nagy a családban a kereslet. Mindazonáltal ezek a zsebnaptárak csak futólag hoztak közel 1969-el. hiszen elsősorban a gyűjtő, csereberélő szenvedély kielégítését szolgálták. Az első tartós, személyes kapcsolat azzal a naptárral alakult ki. melyet a minap állítottam íróasztalomra. S miközben a múló idő feletti nosztalgiával kivettem tokjából a régit. megcsörrent a telefon. Egy olyan értekezlet időpontjáról tájékoztattak, amely már 1969-ben lesz. A kedves, kellemes modorú titkárnő természetes hangon közölte velem: „Persze, persze! Az újév utáni első kedden ...” fgy történt, hogy még a jó öreg 68-as esztendő utolsó hetében jártunk, két perc sem telt el, hogy a kezembe vettem az új naptárt, abba máris beleírtam az első kötelességszerű bejegyzést. Oiv'an hirtelen, észrevétlenül léptem át az egyik évből a másikba, hogy időm sem volt végiggondolni. Pedig hát: a valódi átállást, a régi és az új esztendő közötti értelmi kapcsolat felvételét bennem is, más emberben is mindig ezek az észrevétlen pillanatok jelentik. Még a ma feladataival foglalkozunk, miközben gondolatban már a holnapban járunk... Minden bizonnyal így volt ez tavaly, s azelőtt is, csak már nem emlékszünk rá. Ez u kapcsolat — éppen azért, mert •i maga természetes folytonosságában figyelmeztet munkánkra. kötelességeinkre — gyakran napokkal, s hetekkel megelőzi azt az érzelmi kapcsolatot, mely szilveszter éjjelén éri el csúcspontját. E gyéni terveinkben is mindig előbbre, messzebb járunk a jelennél De — minthogy céljaink, a magunk, s családunk boldogulása elválaszthatatlan a társadalomtól, melyben élünk — a munka sodrásában, a kötelességek teljesítése közben nem érünk rá a múló idő felett keseregni. Ezért van az, hogy ama éjjelen, amikor egy másodpercnyi találkozás után újra elválnak az óra mutatói, oly hirtelen sóhajtunk fel: „Megint öregebbek lettünk egy évvel... Hogy’ rohan az idő. Lám csak, alig mondtuk ki, máris eltelt három másodperc.. ... Már az asztalomon van az új naptár, de nem tudok megválni a régitől. Számos bejegyzés figyelmeztet kötelességeimre, teljesített és be nem váltott Ígéreteimre. Nézegetem, forgatom a gyűrött lapokat, melyek az elmúlt esztendő napjainak immár érvénytelen lapjai, s a maguk valóságában már soha nem ismétlődhetnek meg, és nem térnek vissza! Rohan az idő! A hivatalos és a magántermészetű bejegyzések jó] megfértek egymás mellett. Egy riport leadásának időpontja, aznap még egy értekezlet, s dísztávirat: az édesanyámnak. Egy másik lapon randevút ígértem valakinek és elfelejtettem a megbeszélt időpontban felhívni a barátomat. Az elmúlt esztendő egy-egy napjának vázlatos fényképe az én naptáram, melynek minden lapján szerepel egy név, egy cím, egy bejegyzés. Üjra, meg újra végigperegnek előttem azok a filmkockák, melyeknek így, vagy úgy én is cselekvő részese voltam. Hányán és hányán forgatják most a naptárt és éreznek hasonló gondolatokat! Hányán mondják: nyugtalan esztendő volt, sok fárasztó izgalmat hordoztunk az idegeinkben. S hányán és hányán kérdezzük: vajon az új esztendő, mely elé olyan nagy bizakodással tekintünk, mit tartogat? Jó volna tudni. "Vagy talán az a jobb, hogy nem látunk bele hiteles bizonyossággal a jövőbe? ... E gyet azonban biztosan tudunk. Kötelességérzetünkön túl nemzeti érdekünk is azt követeli tőlünk, hogy jobban használjuk ki, még tartalmasabb munkával töltsük be az új esztendő lapjait. Az új naptár valamivel nagyobbra sikerült a réginél. 1969-ben több lesz a tennivalónk is! Ónodvári Miklós ben semmi csoda. A vezetés teljes embert kíván. Ha a volán mellett ülök, számomra meghaf, kívül reked minden, csak az út, a gép, s az utasok vannak. Hegy van-e gyakorlatom , Bőven. De hát ez úgy van, hogy a gyakorlat mellé egy kis szerencse is kell. — Valaki úgy fogalmazta meg, hogy: u szerencse annak kihasználásában rejlik. — Lehet. Voltak-e nehéz pillanatok az életemben? Akadt. Egyszer, éppen Jugoszláviában az egyik mellékutcából kihajtott egy kocsi. Az utasokban meghűlt a vér, volt. aki sikoltoz.ni kezdett. És, ha csak egy ezred másodpercet késlekedem, akkor nem ok nélkül. A fékre tapostam, s a másik csak éppen, hogy elcsúszott. És Zakopanéban is volt nehéz utam. Elkapott a nagy hóesés, az én kocsim törSínek a daru alatt Az anyngtéren végeláthatatlan sorokban húzódnak a különböző méretű vasúti sínek. Az IíKM közepi) enger mű véből kerülnek ki többek között azok a különleges sínek is, amelyek a 150—X60 kilométeres sebességgel robogó vonatok közlekedését teszik biztonságossá. <s Foto: Sz. Gy.
