Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
Kedd. 1968. december 3. észarmagyarorsz.ág » i in. Mi van az éttermekben? JÖVAL EBÉD ELŐTT érkezünk a Foirkaslyuki Bánya- üzem éttermébe. A termet javában takarítják. Ám, a konyhában hiába teszik. A fal, a mennyezet vastagon kormos, piszkos. — Már többször megígérték, hogy kimeszelik — hangzik a bizonytalan válasz. Egy asszony gyúr. A gyúrótáblából a szegőléc levált, ormótlan szögek „lesnek” egy óvatlan mozdulatra. A konyhai állapot „elégtelen”. Emberfolyam árad ki-be a Kék acél étterem bejáratán. A konyhában két adagot eleme- lünik a pincér elől. A minőség megfelelő. A mérleg szerint a hús mindkettőnél rendben van. A rántott pontynál a körítésből fél krumpli hiányzik, a sertésfletkkennél viszont legalább ugyanannyival több a rizs. A Béke-szálló éttermében már csak néhány elkésett vendég van. Azt mondják, ízlik az ebéd. Nem is csoda. Csirkepaprikás a menü. Helmeczi István, a szálló igazgatója elmondotta, hogy korábban sok és jogos panasz hangzott el a konyhára, az étteremre. A konyhavezelők és alkalmazottak sűrűn cserélődtek. Patrik Erzsébet személyében jó kocnyhavesetőt kaptak, így az elmúlt év elejétől nincs különösebb baj. Most építenek itt egy MTH-intéze- tet Ha ezt az épületkomplexumhoz kapcsolják, a dolgozók régi óhaja is teljesül. Ugyanis így aranyi lesz a létszám, amennyiéit már vacsorát is érdemes főzni. 30 féldeci és a poros poharak A gyár főkapujának közeié- 5 n sokáig működött a Rózsart vendéglő. Az italkedvelők t,ívesen jártak ide. Ez meg- r űnt, de „felugrott” a Kék ucí-. presszójának forgalma. A pro>szóba:n erre alaposan, a minden műszakvái tűskor felkészülnek. Hatalmas tálcán 30 —40 kikészített féldeci ital „várja” fogyasztóját. 1 izsgálgatni kezdtük, vajon megvan-e az előírt mennyi-jC só: Két, ott ácsorgó fogyasztók kérés nélkül megnyugtatott. £ — Ezzel nincs baj. Itt nem* csapják be az embert- J — Hanem? -te — Nézzenek csak szét a &-* tubán. 5 igazuk van. Itt már nincs* forrj. A szabvány poharakban *c parányi eltérésekkel vonalig^ van az ital. Farkaslyukban, a kerthelyi(ségben levő italboltban ezt- .már nehezebben ellenőrizhetik^ a vendégek. Vannak ugyan 4 szabványpoharak, de ezeket^ „műértélcként” kezeibe. Béké-k sen, vastag porréteg alatt* nyugszanak a polcokon. í A főnök megsértődik | A Béke étteremben mégí aránylag kevesen vannak. A* pincérnő többször eltűnik, ésí végül biztat: * — Rögtön jövök. í Három felet, rumot, konya-* kert és szilvát kérünk. Fize-Í tünk. A számlát, s a pincémőt* visszatartva méricskélni kez-£ dünk. Majdnem két cent hi--* ányzik. Üjabb italokat kérünk* és visszamérjük. Ezt meg kell ^ csinálni, mert kiderülhet, hogy* a csapos, a pincér _ ártatlan.^, Ugyanis az ip~r elég pontat-k lanul készíti a szabványpoha-J rakat. Űrtartalmuk 4? milli--* métertől 52 milliméterig ter-+ jed. Minden poharat külön-^. külön kell szabványként elfő-* gadni. Bár jelentősen módosul a súlycsonkítás, így is egy forint érték hiányzik belőle. A pineórnő keserűen ugyan, de elismeri. A többszöri kérésre nagy nehezen előkerülő vezető makacskodik, hogy ő nemi látott, nem hallott és nem is-1 mer el semmit. Nem a tényen,! hanem a vizsgálaton van felháborodva. Ez csöppet sem változtat a lényegen. Sejteti, hogyan bánhatnak a reklamálóval, ha az netán nem ötödmagával és megyei hatósági emberekkel van. Amikor a csapos elsírja magát A Rákóczi étterem talponállójában néhány ember és aránylag szerényen álldogál. A pénztárgép zakatol, s 14 forint 50-et blokkol nekünk három féldeciért. A csapos, Vár.Mnyi László- né magabiztosan löttyinti az italt a decis poharakba. A brigád egyik tagja a fülembe súgja: — No, itt nagy fogás lesz! A csapos kicsit meghökken, amikor az itallal az irodába indulunk. A mérés eredménye szinte elképesztő. A három féldecinél Várkonyiné 2 forint 39 fillér értékkel kevesebbet mért. Először határozott fellépéssel tiltakozik a „gyanúsítás” ellen, ám mikor önmaga is meggyőződik, mennyivel inért kevesebbet, mi'yen tisztes büntetéssel számolhat, sírva fakad. — Kérem, én minden felelősséget vállalok. Ebben az étteremben nem ez az első eset. Nem, hiszen a sorozatos panaszok révén tértünk be ide. És nem eredménytelenül. Több árut Ózdra! Ózdi őrjáratunk véget ért. A tapasztalat pozitívabb, mint korábbi sorozatunkon volt. Mi lehet a magyarázata? Talán az, hogy hatékonyabb az ellenőrzés. Gondolunk Itt többek között a társadalmi aktívákra. Özdot területileg felosztották, egy-egy területen négy-hat ellenőr működik. Negyedév múlva váltanak, új ellenőrök lépnek be, illetve más területet kapnak. Az ózdiak sokszor panasz- ltodnak az áruellátásra. Ellenőrzésünk is azt mutatja, hogy erre — sajnos — okuk is van. Nem egy boltvezető elmondotta, hogyha hetenként 3 mázsa szalonnát kér, 60—80 kilót kap, illetve igen kevés hentesárut. A húskészítményt hetenként háromszor szállítják ki. A harmadik szállítás szombatra esik, és olykor a húskészítménnyel (szafaládé, parizer stb.) nem sokat tudnak kezdeni, van, amelyik hétfőre tönkre is megy. A városi tanácson elmondották, hogy az üzletekben igen sok a hiányzó cikkek száma. És noha Özdon van FÜSZÉRT- raktár, olykor Salgótarjánba kell menniük ilyen áruért. Panaszolják, hogy az ózdi húsüzem olykor viszont Salgótarjánt igyekszik jobban kielégíteni. Ezt a mostohaságot magunk is tapasztaltuk, hiszen húskészítményből kicsi választékkal találkoztunk és szalonnával alig. Az üzletek közvetlen kapcsolatba léptek ogy sor tsz-szeL Ez javítja az ellátást, a választékot. A napokban Szegedről jártak itt vendégek. A tanács vezetőinek megígérték, hogy otthon körülnéznek, milyen áruval segíthetnék a nagy iparvárost. ÓZD KÖRNYÉKE tele van bányával. A szénellátás mégsem kielégítő. Ottjártunk idején csaknem 4 ezer mázsa hiányzott. Reméljük, hogyha ismét Özdra vetődünk, még kevesebb hibát, kifogásolnivalót tapasztalunk a kiszolgálásban, az áruellátásban. Csorba Barnabás ( Vége) Nagy teljesítményű hengersorok kozott emberi kéz érintése nélkül haladnak a kihengc- relt koracélok az Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerdéjeben. Foto: Mizcrák Értékes előadások az íij gazdasági mechanizmus témáiból Ötvenezer karácsonyfa Hétfőn az ország két legnagyobb „karácsonyfa-termelő” vidékén: a Bükkben és a Vas megyei fenyvesekben megkezdték az ünnepre szánt örökzöld fácskák vágását A Keletbükki Állami Erdőgazdaság lucfenyővel beültetett telepeiről az idén több mint 50 ezer karácsonyfát szállítanak a borsodi városokba, községekbe, továbbá az alföldi megyékbe. A Vas megyei fenyvesekből a tervek szerint 170 ezer fácskát szállítanak a piacokra. A Miskolci városi Tanács szakszervezeti bizottsága a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házzal kooperálva december 6-ra és 7-re rendkívül értékesnek ígérkező előadásokat szervezett az űj gazdasági mechanizmus témáiból. Előadóknak a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem állami és jogtudományi karának három neves személyiségét hívták meg. December 6-án délelőtt 10 órakor az Ady Endre Művelődési Házban kezdődik az az előadás, amelyet a személyi földtulajdon és használat időszerű kérdéseiről tart dr. Seres Imre professzor, az egyetem mezőgazdasági és földjogi tanszékének vezető tanára. Ugyanebben az időpontban a Miskolci III. kerületi Tanács Herczeg Ferenc utcai tanácstermében dr. Bodgál Zoltán, az egyetem büntetőjogi tanszékének docense ismerteti a hivatalos személyek büntetőjogi felelősségének és védelmének problémáit. A harmadik előadást dr. Sárándi Imre professzor, az állami és jogtudományi kar dékánja tartja. Erre december 7-én délelőtt 10 órától a Miskolc városi Tanács \b-termé- ben kerül sor. Az előadás az új gazdasági mechanizmus átmeneti jogszabályait ismerteti. Az előadásokra tanácsi dolgozókat, tanácsi vállalatok vezetőit, munkaügyi döntőbizottságok elnökeit, járásbírósági dolgozókat hívtak meg, azonban szívesen várnak minden érdeklődőt, mert a rendezvények nem zártkörűek. Ami jövőre marad Közeledik az év vége, s a tanácsoknál is számvetést készítenek: mi készült el a tervezettből, mik azok, amikre már nem futotta az erőből, a pénzből. A miskolci járásban az ösz- szes beruházás összege 11 millió 137 ezer forint volt erre az évre, s ebből 9 millió 580 ezer forint értéket tudtak teljesíteni. Néhány építkezés áthúzódik a következő évre. A gesz- telyi 4 tantermes iskola, nevelői ikerlakás, a sajószentpé- teri tanterem és nevelői lakás, a sajóbábonyi vízhálózatbővítés például már csak lí)69-ben fejeződik be. A helyi tanácsok úgy tervezték, hogy ebben az évben 215 ezer forint értékű helyi anyagot használnak fel az építkezéseknél. Az áthúzódások miatt ezt a tervüket is csak 82 százalékra tudták teljesíteni. Nem maradt adósság a társadalmi munkák teljesítésében. A tanácsüléseken 8 millió 41 ezer forint értékű társadalmi munkát szavaztak meg a járásban, s október 31-ig Í04 százalékra teljesítették, ami 8 378 000 forintnak felel meg. Avasi rapszódia (Emlékeim 1944-ből) röplapot A mozdulattól összecsendültek kitüntetései. Olvasni kezdett. Nyakán kidagadtak az erek. Arca vörös lett. Felüvöltött. — Kóródit hozzák ide! Az istenit a fajtájának! Kóródi testvér a polgármesteri hivatalban osztozkodott. Hű emberei fogták körüt Karsai, Fi- czek, Papp Kálmán, meg a többiek. A gettóból szerzett aranyneműn osztozkodtak. De megszólalt a telefon, és Kóródi a többieket faképnél hagyva kirohant. — Hová? — kiáltották utána társai, — Az altábornagy úrhoz! Hívat! Unrnrlinaif éjjel különös álmai voltak. A nUl UUIIiUn Führerrel kezelt. Ó, aki élet és halál ura volt Miskolcon, most megállt egy pillanatra a falitükör előtt. Kihúzta magát. Képzeletben feltüzte mellére a vaskeresztet. Hiú volt a végtelenségig. Hatalomra áhítozott Diktátor- ságra. Kielégíthetetlen vággyal gondolt a tiszti egyenruha harmadik és negyedik gombja között szerényen meghúzódó vaskeresztre, ölni, gyilkolni tudott volna álmaiért. A bilgeri, az Árpádsávos karszalag, a fényesre szidolozott derékszíj még nem elégítette ki vágyait. — Biztos... Most egész biztos megkapom ... Egyenesen Berlinből hozták... — mormogta félhangosan. Lerohant a lépcsőn. Karját félig felemelve — úgy, ahogyan azt a filmhíradókban Hitlertől látta — köszöntötte az őrséget. Kocsiba ült. — Az Ortskommandóra! — kiáltotta a sofőrnek. A parancsnokságon már várta a segédtiszt. Nyomban Otto Klatthoz kísérte. — Heil Hitler! — Heil! — Altábornagy úr, alázatosan jelentem, parancsára ... — Elég! — orditott Klatt. — Igenis. . — Tessék! Fogja és olvassa... Vá-ros-ve ze tc test-vér... „Katonák, munkások, polgárok! Csak közős összefogással, erőnk közös harcbavetésével vehetjük fel a sikeres harcot a nácizmus ellen. A háborús áldozatok nevében hívunk minden jó magyar érzésű katonát, munkást, polgárt! Vegyétek fel a harcot a rabló, megszálló csapatokkal! Minden becsületes magyar férfi és magyar nó csatlakozzék a MÓKÁN KOMITÉ- hez, hogy szervezetten vehessük fel a harcot a fasiszta gyilkosok és nyilas bérenceik ellen...” Kóródi lassan, tagoltan olvasott. A tarkóján izzadtságcsepp gördült lefelé A szomszéd helyiségből két géppisztolyos SS lépett a terembe. Fegyverüket Kóródi mellének szegezték. Az megakadt az amúgy is lassú, nehézkes olvasásban. Hangja elcsuklott. Homlokát verejték lepte eL Tekintete mágnesként tapadt a géppisztolyokra. — Olvassa tovább! — ordított Klatt. Olvasott. Testén nyirkossá vált a ruha. A segédtiszt a pállott testszagtól undorodva, fintorgó arccal odábblépett. — Tessék. Csendőrségük tehetetlen! Ezrével osztják a kommunista röplapokat. A maga emberei — legyintett egyet — semmit sem érnek. Mi viszont képtelenek vagyunk akár egyetlen nyomtatványt is kinyomatni — dühöngött Klatt. — Mert... mert nincs nyomda — dadogta Kóródi. — Kuss! Nincs? Hát ez mi az öreg isten? Ezeket talán Berlinben nyomtatták?.. Mi? Jelentést kérek! — Altábornagy úr, a le|talázatosabban jelentem, tízezer pengő jutalmat tűzök ki a nyomravezetőnek' Három napon belül jelentem az elért eredménvt. — Távozhat' Kóródi megvert kutyaként lépett ki a parancsnokság épületéből. Álma ismét szertefoszlott, örült, hogv a bőrét menthette. — No. majd három nap múlva! Olyan eredményt mutatok nektek ... hogy meeemteeetitók — biztatta önmagát. FmíPflPttPfc C Amíg ő Klatt tábornoknál ll'vpUE 11*" S, volt, három miskolci közép- iskolás diák sarló-kalapácsot rajzolt a „városvezető testvér” gépkocsijára. Katona Lóránt (Folytatjuk) A „városvezető* fiiig U [olt altábornagy, a 3. német hadpszUllll moll tály parancsnoka révedező szemmel tekintett a térképre. A piros nyilacs- kák táncoltak a szeme előtt. Látomásai voltak. Sztálingrád... Kijev... Kolozsvár... Debrecen ... És most a nyilacskák Miskolc irányába mutatnak átkarolóan ... Milyen volt Klatt? Kire hasonlított? Elég nehéz leírni. Simára borotvált, fakó, petyhüdt arc, erősen őszülő halánték. Villogó monoklival kissé Göringre, ha viszont marsallbotját felemelte, Keitolhez, összességében mégis Klatthoz, vagyis önmagához hasonlított. Bármikor kész volt életét áldozni a Führerért, a germán faj új ideológiájáért. Tudta, hogy a háború elveszett, és Németországra összeomlás vár, de ő az olyan nácivezérek közé tartozott, akik mindent egy lapra tesznek fel. Merengését a telefon csengetése szakította félbe. — Herr Gott... ezakrement... — mormolta fogai között Azt hitte ismét valamelyik magyar nyilas keresi. Gyűlölte, egyenesen undorodott a Führert utánzó magyar nyilasoktól. Hiába ... porosz szellemű tiszti iskolában nevelkedett. Még a gondolattal sem tudott megbarátkozni, hogy emberszámba vegye a hungaristákat. — Klatt! Igen ... Igen ... Hozza be őket! Nyílt az ajtó. Segédtisztje. Braun Oberleutnant lépett be. — Altábornagy úr jelentem, ismét röpcédulák lepték el a várost. — Gyors mozdulattal az asztalra helyezte a hófehér, még nyomdaszagú lapocskákat. Otto Klatt szarvasbőr kesztyűt viselt. Talán még éjszaka sem vált meg tőle. Felemelte arisztokratikusan hosszúkás, jól ápolt, manikűrözött kezeit. Monokliját megigazította, majd lassú mozdulattal, szinte undorodva fogta meg az egyik
