Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Csütörtök, 19Ä8. november 7.

ESZAKRIAGYAHORSZAG

A „humánus”szocializmusról

V

z év januárja óta gyakran találkoztunk a csehszlovák sajtó hasábjain ezzel a kifejezésmóddal: „humánus szocializmus”. A szocializmus „emberi arculatát” is gyakran emlegetik; mintha nem a szocializmus maga volna a humanizmus, vagy mintha a szocializmust nem is a személyiség szabadságának és méltóságának megteremtésére, az igazi humanizmus megvalósítására „találták volna ki”. Mintha az osztályharc ás ennek szükségszerű eredménye a proletárdiktatúra. Pontosabban a proletárdiktatúra segítségével megvalósítandó szocializmus, illetőleg a kommunizmus célja nem a „humanizáció”, nem a legteljesebb humanizmus lenne!

Ha nem tudnánk, hogy Csehszlovákiában fi „humánus szocializmus” frazeológiája szorosan kapcsolódik a szocializmus „megújhodásának” fogalmához, azokhoz a tisztességes szándékokhoz, és a csehszlovák nép nagy többsége által támogatott törekvésekhez, amelyeket a GSKP Központi Bizottságának ez évi januári, áprilisi és májusi plénuma fogalmazott meg — és amely a január előtt elkövetett hibák és törvénysértések kijavítására, a szocializmus továbbfejlesztésére irányul —, azt hihetnénk, hogy tudatos eszmei zuvarkeltéssel állunk szemben. Olyan — végeredményben revizionista — koncepcióval, amely a különböző országokban megvalósuló szocializmust nem közös, nemzetközileg érvényes, lényegi ismérvei alapján ítéli meg, hanem véletlen sajátosságok alapján. Például az egyes országok szocialista fejlődésében előfordult átmeneti hibáik, torzulások alapján. Mondjuk a személyi kultusz szubjektivizmusa következtében előfordulhatott törvénysértések, a nemzeti sajátosságok és lehetőségek elhanyagolása stb. alapján.

1 e a szocializmus fejlődésében egyetlen országban sem az átmenetileg előfordulhatott véletlen — sajnos, nagy károkat okozó — hibák domináltak és dominálnak, hanem a párt és a munkásosztály vezetésével a nemzetközi munkásosztály szolidaritásától támogatott és védelmezett történelmi Jelentőségű nagy vívmányok, mint például a kizsákmányoló tőkés-földbirtokos osztályok Uralmának megdöntésével, a munkás-paraszt hatalom, a dolgozó nép uraiménak megvalósítása, a földosztás, az államosítás, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, az életkörülmények nagyarányú fejlődése, az építkezések és rekonstrukciók, az egyes szocialista országok és együttesen a szocialista világkö- r.össég nemzetközi tekintélyének és hatalmi súlyának óriási növekedése. Mindez lényeges dolog, amiről soha — még az egyes szocialista országok fejlődésében előfordult hibák felmérése és ja kijavításukra, való törekvés közepette — sem szabad megfeledkezni. Legalábbis, ha'nem akarunk a revízión izmus hibájába esni és eszmei zűrzavart előidézni, amely — mint a csehszlovákiai események is példázták — súlyos politikai következményekkel járhat.

Az egyes szocialista országok és együttesen a szocialista országok közösségének fejlődése az elmúlt két évtized során olyan eredményeket produkált, amely kétségtelenül az egész emberiség „humanizációs” törekvéseit segítette. Ezekben az eredményekben természetesen benne foglaltatnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kétév- tizedes fejlődésének nagy vívmányai, a szocialista építőmunka sikerei is. Helyes-e, szabad-e megfeledkezni erről a hibák kijavítására való törekvés — egy alapjában véve helyes akcióprogram megvalósítására való törekvés közepette? Helycs-e Csehszlovákiában a január utáni fejlődést a „humánus szocializmus” jelzőjével illetni, és kimondatlanul „antihumánusnak”, vagy „erőszakosnak” és „bürokratikusnak” bélyegezni két évtized szocialista fejlődésének egész folyamatát? Sőt, több más országban folyó szocialista építőmunkát is?

[\/| egítélésünk szerint nem helyes. És nem

1,1 is szabad. De nem is igazságos. Arról nem is szólva, hogy a „humánus” és más jelzőkkel felcicomázott szocializmus — fából vaskarika. Mert — mint bevezetőben említettük — a szocializmus maga mélységesen humanisztikus, mint elmélet és gyakorlat egyaránt. A szocializmus és méginkább annak felsőbb foka, „A kommunizmus azzal teljesíti történelmi küldetését, hogy minden embert megszabadít a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájától, a háború borzalmaitól, és meghozza a földkerekség minden népének a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget, a testvériséget és a boldogságot” •— olvashatjuk az SZKP történelmi jelentőségű XXII. kongresszusának programjában is.

Világos, mélyen humanista program ez. Fényénél még világosabb, hogy nincs szükség a szocializmus fogalmának semmiféle felcicomázá.sára, ha nem akarjuk kiforgatni annak eredeti — persze torzítatlan — jelentését. Nincs tehát szükség a „humánus” szocializmus frazeológiájára sem, ha nem akarunk alkalmat adni az osztályellenségnek, hogy a szocialista építésben elkövetett hibák kijavítására irányuló erőfeszítéseket félreértse, s a szocialista vívmányok védelméhez — éppen a humanizáció védelméhez — olykor szükséges forradalmi erőszakról való lemondásként, a gyengeségként, a tőkés restauráció lehetőségeként értelmezze.

Mert arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a humanizmus fogalma ma már nem azonos a XIV, századbeli jelentésével. Nem elvont emberiességet, nem az ókori latin és görög művelődés eszményeivel való foglalkozást, nem általános művelődési mozgalmat jelent, mely az emberi személyiség jogainak és méltóságának nevében a középkori vallási világnézet bilincseiből akarja felszabadítani az embert. A modern humanizmus, vagyis a szocialista humanizmus célja — a kommunizmus programjában megfogalmazva is — az ember teljes társadalmi felszabadítása. Ez pedig csakis az osztálvhnre útján. lehetséges. A szocializmus, illetőleg a kommunizmus megvalósításával.

I? bből egyértelműen következik, hogy aki ma valóban a humanizmusért száll síkra, annak félreérthetetlenül a szocializmus pozícióit kell erősítenie és védelmeznie. Ha szükséges, ha az osztályellenség ránk kényszeríti — a forradalmi erőszak eszközeivel is.

Csépányi Lajos

A leni iis aktualitása

| Voltak és vannak

emberek — köztük filozófusok is —, akik egy-egy csattanósan sikerült mondásukról azt hiszik, hogy eltalálták és megfogalmazták vele a végérvényes ítéletet valamely korszak egészéről. Nietzsche német filozófus például, amikor észrevette, hogy a materializmus tömegesen hódítja meg a gondolkozást — elsősorban a munkásosztály és az értelmiség soraiban —, s ezzel aláássa mindenféle korábbi idealista elmélet és elképzelés világnézeti pilléreit, hangzatosán így kiáltott fel: az emberek megölték istent!

Talán bizonygatni sem kell, hogy az emberek csupán rájöttek, hogy a valóság bizonyítani tudja önmagát, ha az ember keresi is benne a bizonyosságot, az isten viszont annyira elvont valami, hogy önmaga bizonyítására is képtelen. Leegyszerűsítve (gy alakult ki az emberek materialista gondolkodása, ezzel egv- időben még valami: a gondolkodás dialektikája, minden történő és létező dolog megértésének lényege. A materialista dialektikát aztán Marx és Engels, majd Lenin és a leninisták csiszolták a dolgok megértésének kulcsává, a gondolkozás és megítélés emberhez méltó tudományává és a filozófia elvont világából áthelyezték az emberi cselekvés, a társadalmi gyakorlat síkjaira, elsősorban azért, hogy a dolgokat, jelenségeket, s a bennük levő ellentmondásokat, furcsaságokat jobban, gyorsabban, pontosabban megérthessük. Lenin a dialektikát a marxizmus eleven lelkének nevezte. Talán az sem túlzás, ha megállapítjuk, hogy Lenin éppen ezáltal értette meg mélységeiben Marx és Engels tanításait, s tudta alkalmazni, társadalmi-forradalmi gyakorlatban győzelemre vinni egy új történelmi korszakban, általánosan jellemző; egyben speciális, csak az akkori orosz viszonyokra illő ugyancsak történelmi körülmények között. Ezzel együtt Lenin megértette a marxi ideológia talán legfontosabb módszertani tételét, követelményét: a historizmust, azt a lényeget, hogyan kell valamely valóságos forradalmi elméletet mindenkor az adott körülmények és történelmi viszonyok közt. helyesen alkalmazni. Enélkül aligha győzött volna a szocialista forradalom 51 évvel ezelőtt, 1917 októberében. S ami talán még lényegesebb: a lenlnizmus, mint a forradalom megvívására, a munkáshatalom megteremtésére és megszilárdítására, valamint a szocializmus felépítésére vonatkozó elmélet szintén történelmi fejlődés eredménye, tehát historikus.

| Es ezen a ponton

megint idézni kell a „szavak bajnokait”, a „frappáns ítélkezőket”, akik szeretnek a bölcsek szerepében tetszelegni. Azt mondják — például többek közt —, hogy éppen a historizmus, a történelem változásai teszik „elavulttá” és „feleslegessé” ma már a marxizmust, de a leninizmust is. A nyugati „bölcsek” azt is hozzáteszik elméletükhöz, hogy ma már képtelenség a le- ninizmust — az alapvető lenini tanításokat — követni, hiszen az elmúlt fél évszázad során a technika rohamosan fejlődött, a világ ideológiai képletének alapja nem a természet és az ember viszonya, hanem a technika, a fizika, a matematika és az ember viszonya. Mondják, hogy Lenin ezt a viszonyt még nem ismerhette. ezért tanításai csak erőszakkal alkalmazhatók.

Hogy szűk látókörű, metafizikus gcxndolkozású „bölcsekről” van szó, azt — éppen a lenini tanítás alapján — köny- nyű bebizonyítani. A dolog ugyanis nagyon egyszerű. A leninizmust annyira firtató nyugati filozófusok — a technika csodáiéi — egyszerűen megfeledkeznek arról a tényről, hogy a technikát az ember — a természet része — a természetből alkotta és alkotja, igy a technika is, meg az ember is szerves része a természetnek. Eme alapvető tétel megértése helyett az egykori Nietzschehez hasonlóan manapság K. S. Karol nyugati filozófus igy kiabál: az utóbbi időben megölték a marxizmus —leninizmus istenét! (Mintha a marxizmus—leninizmusnak bármikor is lett volna istene.)

A leninizmus aktuaü___________________ tása manapság vitathatatlanul azzal kezdődik, hogyan tudjuk alkalmazni a lenini elméletet a mindenkori új körülmények között. Ez egyben azt is jelen- . ti, hogy Lenin egyes tételeinek idézgetése tértől és időtől el- ! szakítva — egyszerűen nem le- j ninizmus. Maga Lenin mindig ' a konkrét helyzetet vizsgálta, mégpedig térbeli és időbeli összefüggéseiben, tehát a gyakorlat elevenségében. Ha leninisták akarunk maradni, a megfelelő elméleti tételeket a történelmi körülményeknek megfelelően kell alkalmaznunk. Ez a leninizmus aktualitásának alfája és ómegája. Sokszorosan figyelmeztetve tanít erre Lenin, s aligha vonható kétségbe, hogy a mi pártunk, megszabadulva a dog- matizmus béklyóitól, ma éppen ebben az értelmezésben alkalmazza a marxizmus—leninizmust a társadalmi élet minden területén. Az új gazdasági mechanizmus például, szintén egy lenini elképzelés megvalósítása az új történelmi viszonyok és körülmények között. Lenin ugyanis már 19111-ban és 1920- ban megfogalmazta a vállalatok önálló gazdálkodásának gondolatát, az önelszámolás és az állami ellenőrzés módszerét. Akkor, a polgárháborús időkben e lenini tétel gyakor- ! lati megvalósítására nem kerülhetett sor, hiszen Lenin is a későbbi, békés időiére gondolt, amikor az önálló vállalati gazdálkodás és önelszámolás rendszeréről beszélt. Sajnos, a dogmatizmus, a személyi kultusz ezt a felbecsülhetetlen értékű lenini gazdálkodási tanítást hosszú időre eltemette, a sztálini korszakban ki sem adták Leninnek ezt a tanulmányát.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51 esztendővel ezelőtt győzött, s ez önmagában is bizonyítéka annak, hogy a leninizmus lényege éppen a marxista elméletek mindenkori

aktualizálása, alkalmazása az adott történelmi viszonyoknak megfelelően. De Lenin nemcsak a forradalom megvívásához adott alapvető elveket, hanem a szocializmus felépítéséhez is. „...a forradalmi munkásosztálynak ahhoz, hogy feladatát megvalósítsa, alaposan tisztába kell jönnie a társadalmi tevékenység kivitel nélkül minden formájával és oldalával (s a politikai hatalom meghódítása után, néha nagy kockázattal és roppant veszély- lyel, pótolnia kell azt, amit a hatalom meghódítása előtt elmulasztott); ... a forradalmi osztálynak készen kell állnia arra, hogy az egyik formát a legnagyobb gyorsasággal és a Icgváratlanabbul egy másik forma fogja felváltani” — írja Lenin, s ez a tanítása éppúgy aktuális, mint az az egész hatalmas mű, amelyet ránkhagyott, hogy alapvető tételeiből kiindulva és azokat mindenkor rugalmasan alkalmazva fér építhessük a szocializmust. De Lenin lépten-nyomon hangsúlyozza, szinte intelmül a jövendőnek, hogy nincs mindenben egyformaság. „Felkutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot, amely az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldására, a munkásmozgalmon belül az opportunizmus és a baloldali derktrinerség feletti győzelemre, a burzsoázia uralmának megdöntésére... vezet.” Leninnek ezek a mondatai is olyanok, hogy aktualitásukat aligha kell kommentálni és bizonyítani.

A leninizmus aktualitásával kapcsolatban manapság — főleg balról — egyes dogmatikus gondolkozású egyénele olyasmit is emlegetnek, hogy Lenin az elméletet és a politikát mindig elsődlegesnek tekintette, és csak másodlagosan foglalkozott a gazdálkodással. Az ilyen jellegű vádaskodások azonban egyszerűen azt bizonyítják, hogy az illetők nem ismerik a leninizmust Mert mit mondott Lenin? „Én mindenkor azt óhajtottam — mondotta —, hogy kevesebbet foglalkozzunk politikával és többéi a gazdasággal... Ehhez azonban az kell, hogy ne legyen politikai veszély és ne legyenek politikai hibák." Ezek a mondatok is önmagukban foglalják a lényeget, azt a lenini tanítást, hogy a gazdaság és politika nem zárja ki egymást, hanem ellenkezőleg: egységet képeznek és a leninista párt feladata, hogy politikai hibák nélkül dolgozzon, mert akkor elsődlegesen törődhet a gazdasággal. A mi- pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt azért tud oly behatóan foglalkozni országunk gazdaságával, mert immár hosszú idő óta nem követ el politikai hibákat.

I Vannak, akik vitatják a

I

___________leninizmus akt

ualitását, mert nem értik azl. Büszkén mondhatjuk el: a magyar kommunisták értik! A leninizmus szellemében élnek, dolgoznak, politizálnak. A leninizmus aktualitásának mindenkori biztosításához és fokozásához azonban hozzá tartozik még valami: a leninizmus szakadatlan tanulmányozása. Nincs Leninnek olyan műve, amelyben — akár többszöri új- raolvasás után is — ne találnánk újat, megszívlelendőt, iránymutatót, aktuálisat, A leninizmus — a történelem bizonysága szerint — éppen ezért tudott és tud aktuális maradni, mert gondolatokban, dúsan gazdag, módszerében szinte kimeríthetetlen. És most, amikor a haladó emberiség Lenin századik születésnapjára készül — 1969 áprilisában — aligha tiszteleghetünk a szocialista forradalom zsenije előtt szebben és emberségesebben. mint úgy, ha tanításait állandóan tanulmányozva, alapvető elveit mindenkor történelmi aktualitással alkalmazzuk a gyakorlatban, hazánk szocialista társadalmának felépítésében.

Szendrei József

Kiállítás ti általános szövetkezetek fellelésére!

Tizenöt új melléküzem

szövetkezet Bodrog népi együttese, a eigándiak Zemplén népi tánccsoportja, a miskolci szövetkezet Tapolca együttese, valamint a mezőkeresztesiek gitáregyüttese és Dargai Ica táncdalénekes. A műsorban közreműködnek: Solti Károly magyarnótaéne- kes és Jákó Vera népdalénekes. Konferál: dr. Hegedűs János.

A vasárnap megnyíló kiállítás november 10-től 13-ig naponta 10-től 19 óráig tekinthető meg. A kiállítás tartama alatt szövetkezeti cukrászipari termékbemutató, valamint a VOSZK által rendezett italáru és ajándéktárgy bemutató is lesz a helyszínen.

A KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a MÉSZÖV, a KPVDSZ és a megye általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek rendezésében a szövetkezetek fejlődését bemutató kiállítás nyílik a miskolci SZMT-szék- ház színházcsarnokában. Az érdekesnek ígérkező, Fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a lakosság szolgálatában című kiállítást november tóén, vasárnap délelőtt 10 órakor nyitja meg Csege Géza, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke.

A megnyitó után, délelőtt fél 1.1 órakor az SZMT színház- termében rendezik meg a szövetkezeti kultűrcsoportok bemutatóját. A gazdag, színes műsorban fellép a sárospataki

tsz-ek. A járás termel őszövet- cczet.ei csupán az év eleje óta 15 új melléküzem beindítására kaptak engedélyt. Egy-egy darálót, savanyító üzemet, drótszövő részleget, bet on árukészítő üzemet és egy tejértékesítőt, két fűrészüzemet, valamint négy kavicsbányát és négy gyümölcs-zöldség elárusító boltot nyitottak a miskolci járás területén.

A miskolci járás termelő- szövetkezeteiben az idei összbevétel mintegy 14 százaléka származik a melléküzemágakból. A kiegészítő tevékenység aránya termelőszövetkezetenként változó. Akad olyan gazdaság is, ahol az összes termelési ériékhez képest a melléküzemági tevékenység részesedése eléri az 50 százalékot. Ilyen jól bevált melléküzemekkel rendelkeznek például az amóti, az ónodi, a nyék- ládházi és a sajókercsalüri

meg másik vágyukról sem. Elutazni a Szovjetunióba együtt, közösen az egész brigád. És az év elején gyűjteni kezdték a pénzt. Közös elhatározásból mindenki, minden fizetéskor ad a brigádkasszába, és azt is oda teszik, amit a munkaversenyben elért jó helyezésekért kapnak jutalmul. Sőt, bármikor vállalnak célfeladatokat, hisz a prémiummal is szépen gyarapodhat a brigádvagyon.

Első tJlÁISiozés a névadó ünnepségen

Az elhatározás tehát megszületett, s most már csak az volt a kérdés, hogyan kezdjenek a megoldáshoz. Ügy gondolták legjobb, ha a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet katonákhoz fordulnak segítségért.

November 6. emlékezetes nap marad a Nyikes-brigád- ban. Elekor kapta meg a brigád az MSZBT nevet. Nagy dolog ez, már majdnem kitüntetés. Mert a gyár színe előtt, a november 7-i ünnepségsorozat megnyitóján történt mindez. És itt találkoztak először a szovjet katonákkal, itt lettek . első vendéglátó házigazdáik.

A történet teljességéhez tar- • tozik még a brigád legutóbbi vállalása is. A kis közösség el- . határozta, hogy mindnyájan : tagjai lesznek az MSZBT-nek.

■ Céljuk, törekvésük, hogy a

■ maguk szerény munkájával segítsék e szervezet gépgyári

: tevékenységét. (b—p)

A brigádot, amelyről szó

lesz, a Diósgyőri Gépgyár káréi egységében találjuk. Ott, •'hol az út nagyot kanyarodik, rogy megkerülje a híres Nándor egységet. Azt az épületet, Otoely előtt immár több, mint 25 éve lezajlott az az emlékezetes béketüntetés. Ez a történelmi hagyomány is új utak keresésére ösztönzi a gépgyár Szocialista brigádjait, hogy toéltók lehessenek és legyenek öz elődökhöz.

A hat éve alakult Nyikes- urigád életében is ez az útkeresés hozta meg a változást. Elégedetlenek voltak önmagukkal. Kevésnek érezték, kegy „csak" a termelésben jártak az élen. Valami mást, főbbet akartak, ami színesíti, gazdagítja, tartalmasabbá teszi a kis közösség életét.

Kiszélesíteni világukat

Már régen bennük dolgozott tz alaptörekvés, hogy valamiképpen kiszélesítsék világukat, hogy valamiképpen szorosabb életkapcsolatot teremtsetek más, a magukéhoz hasonló szocialista brigádokkal. Hogy érezhetővé, a maguk számára is megfoghatóvá tegyék azt a valóságot, hogy az országot, sőt országokat átfogó, a szocializmust építő nagy közösség tagjai.

Már a salgótarjáni öblös- üveggyárba is ezért látogattál! e'. Ez a kirándulás volt a hazai testvérkapcsolatok kialakításának első lépése.

Közben nem feledkeztél!

A nevük:

MSZBT szocialista brigád