Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
6 WBMW ÉSZ A K M AGY A ROBSZ AO Vasárnap, 1968. november Sí Halászat Héxsö Ferenc munkája Kísértetek Ellágyultan nézem hónapok óta ezt a kitartó játékot. Most is.' megérkezik a fiú, előkapja a krétát és ír, rajzol. A garázs ajtaja már merő krétapor és ügyetlen fehér maszat. Látszik, hogy csak immel-ámmal törlik le a tegnap rajzolt ábrákat. Meg kell hagyni: leleményesek a gyerekek. Ez látszik abból is, hogy a fiú ábrákat rajzol a garázsajtóra. Rohanok le, hogy megfejtsem a titkot. Kissé illetlen szórakozás ez, de azzal nyugtatom magam, hogy nem éltem vissza a fiatalok hétköznapi titkainak ismeretével. A garázssort két esztendeje építették. Zöldre píngálták az ajtókat. A tizenegy autókuckó közül tíz állandóan szolgálatot teljesített; kocsik jöttek, mentek, kék overallba bújt nyakkendősök mosták, csutakolták a Skodákat, Wartburgokat, Trabantokat. A tizenegyedik garázs már 24 hónapja gazdátlan. Az ajtószárnyakat lakat fogja. E háborítatlan, zöld deszkán vált nap mint nap üzenetet a fiú meg a lány. De nézzük, mit rajzol a fiú. Szerelmi üzemet Két párhuzamos egy adott ponton metszi egymást. A metszési pontnál négyszög s egy verssor. „Eg a nap melegtől a kopár szik sarja ..." Utána 14 per 17. A megfejtés: Arany János utca 14, párhuzamos a Széchenyi utcával, a lány a Szemere utca felől közelítse meg, s legyen pontban 17 órakor a tizenné- gyes ház előtt. A múlt héten, amilcor a fiú volt délelőttös, a lány rajzolt. Három párhuzamos és a verssor: „Hervadása liliom hullás volt...” 2 per 18. Vörösmarty utca... a többit már az olvasó megfejtette. Szerepelt már virág, egyszerű női és férfi név a feladványban. Nekem a legjobban tetszett a „Dózsa György unokája vagyok én” kezdetű verssor és a mellérajzolt „igazságosztó” mérleg. Munlta után, amikor hazasiettem, lehangoló látvány fogadott. A garázs ajtaját tömzsi szivaccsal súrolgatta égy bőrzekés úr. Kissé távolabb egy lomha Opel terpeszkedett, bebocsájtásra várakozván. Lám, lám megkerült a tizenegyedik garázs gazdája. Igen, itt van s most gondolatok nélkül törli, zúzza a szerelmi üzenetet, értelmét szegi a beszédes ábráknak, mert a garázsajtó csak úgy szép, ha gondozott. Délután jön a. lány. Iskolatáskáját ritmusosan lóbálja, zsebében muzsikál a csepp rádió. Megáll a már tágra nyíló garázs előtt s gyölieret ver a lába. Az autós nézi a lányt, kezdetben erteilen, de végül is felrémlik benne valami. Megelégedett mosollyal a garázs mellé int, ahol az Opel várakozik. A lány nem érti az intést. Nyugtalanul a falhoz simuló ajtó mögé les, majd bizonytalan léptekkel, bizonytalan irányba elindul. A börzekés meg fagyálló folyadékkal kínálja szép jószágát, mert jön a tél... Párkány László fplipr lepedőben jell till ientr lcrmek meg) nem Is éjfélkor és nőm is a sírkövek csendes, hideg világából jönnek, mégis: kísértetek. Rémisztgetik is az embert, sokkal inkább, mint gyerekkorunkban a neszező éjjelben a kutyák vonításától kísért szellemek, mert hiszen azok a kísértetek, akikről itt most szó van, valóban léteznek, élnek, köztünk járnak- kelnek, tevékenykednek és főleg — beszélnek. Sokat beszélnek, megdöbbentően beszélnek, frázisokkal, közhelyekkel vag- dalkóznak, és azt hiszik, nagyon okos emberek, akik nélkül egyáltalán nem juthatna előbbre az ország. Régi, letűnt világ árnyai, de léteznek, vannak, tanácskozásokon, értekezleteken bukkannak elő, felszólalnak, ostoroznak, bírálnak, javaslatot tesznek, de persze úgy, a maguk módján. Amitől az ember megborzong vagy szégyenkezik, vagy elfordítja a fejét, hogy ne tekintsen a szomszédjára, mert ettől mindketten illetlenül nevetni kezdenének. Nem egyformák ezek a kísértetek. Vannak egészen régi vágá- súak. Töltőtollakkal, jelvényekkel, elmélyült, komoly tekintettel, nagyon hozzáértő arccal — éppen ahhoz, amiről szó van — és valami rendre utasító fellépéssel. Ül-ül, hallgatja a tanácskozást, aztán, amikor már érzi, hogy nem sokan szólalnának fel, elkezd beszélni. Mindenkit dörgedelmesen helyreigazít, kioktat — bármilyen helyen, alkalommal használható kopott vagy kissé felújított mondatokkal —, majd elégedetten visszaül helyére. Ö megtette a feladatát, milyen jó, hogy éppen itt van, így most az ország meg van mentve, a szocializmus továbbra is haladhat a rendes kerékvágásban. Míg ellenben, ha mindezt el nem mondja, hát akkor... Igen, igen régi típusú, jó szándékú kísértet, de még itt van, megjelenik, beszél. Ugyanabból a korból való egy másik típus, aki nem utasít senkit rendre, nem mondja sosem, hogy ezt nem így kellett volna, hanem amúgy. Ez a kísértet csak beszél. Egyszerűen csak beszél. Megjelenik, merev meghajlással köszönget erre-arra, inkább motyogva, mert sosem tudja kit magáz, kit tegez, helyet foglal a megszokott asztalnál vagy sorban, és várja a felszólalásokat. Néha — főleg az „előadmányok- nál” jól láthatóan bólogat, nagyon figyel, helyesel. Érdekes: mindig felszólal, de mindig nagyon nehezen szánja rá magát erre. Nem könnyed beszédű, bizony össze-össze keverednek benne a fogalmak, a mondatok — a szemtelen újságírók az 6 hozzászólását jegyzik leginkább: kitűnő kroki téma — izzad, erőlködik, de azért mindig felszólal. Egyszerűen muszáj felszólalnia, mert úgy érzi, hogy különben őt nem tartják okos embernek, nem méltó a gyülekezés rangosságához. Rendszerint a vége felé szólal fel, addig figyel, és ami a többiek felszólalásából megmarad benne, azt elmondja. Igaz, ezzel kezdi: „Nekem ugyan már nem nagyon maradt mit mondanom, hiszen a többiek mindent elmondtak már előttem ...” És most mondja el, amit eddig megjegyzett. Mert azért felszólalni ugye fel kell, az ki nem maradhat, mit szólnának mások, ha lógnák, íme 5 most nem szólalt fel, csak ült és bólogatott! Vsiinali persze más la- VdlindK ^rtetek is> kik már modernizálódtak, a mai világhoz alakultak, alakulgattak. Az első pillanatokban nem is látszanak kísérteteknek, de ha az ember egy kicsit jobban odafigyel, rögtön érzi az áporodottságot, az avulfságot, a mi rendünktől idegenséget. Kísértetek ezek is bizony, kik megmaradtak régről, kik ügyes manőverezésekkel kerülgették ki a buktatókat és továbbra is itt élnek közöttünk. Fontoskodó, fecsegő emberek, rendszerint valamilyen előadmánnyal a hónuk alatt, beszámolnak erről is, arról is, részt vesznek itt is, ott is valamilyen ülésen, és ezt másoknak továbbítják. Ez adja éppen fontoskodásukhoz az alapot. A továbbítás. Az előző két kísértet ártalmatlan, csendes jószág, tulajdonképpen az az igazság, hogy szívesen is nézegetjük őket, mint lassan-lassan kivesző típusokat, de ez a harmadik kí- sértetfajta már egyáltalán nem ilyen ártalmatlan. Követelődző, agresszív. Erélyesen lép fel, utasít. És főleg kitűnően adminisztrál. Nagyszerűen tudja feltálalni a világnak — vagy inkább fölötteseinek — íme most ezzel foglalatoskodunk, íme most ebben a nagy munkában merültünk el, íme, most az emberiség örök álmát vigyázzuk. Hát lássátok kedves feletteseink és értékeljetek bennünket! Lehetőleg minél nagyobb fizetéssel. Mindez persze csak a gondoB4ZAI VI AZAS A napfény városában Talán felesleges bizonygatnom, hogy szeretem Miskolcot Megvédem, ha valaki alaptalanul, érdemtelenül vádolja előttem; mentséget keresek, ha valaki arra a vitathatatlanul igaz tényre mutat rá, hogy sok még nálunk a rossz út, kevés a szép park és abban a városban, melyet hatalmas erdőség övez, kevés a fa és egyre kritiku- sahbá válik a nagy forgalom. Ám Miskolc-szere- tetem nem zárja ki, hogy épp ”gy ne szeressem Szegedet, Győrt vagy a szomszédos Debrecent. Ezúttal Szegedet mutatnám be, kissé forma- bontóan: halászlé, fűszerpaprika, szegedi papucs, hangulatos Tisza-part, más szóval, romantika nélkül. Szálloda Panaszkodnak, hogy Szegeden is kevés a szálloda. Ha valaki meg akarja tekinteni a szabadtéri játékokat, jó ha már júniusban biztosítja a szállást augusztusra. De a meglevő szállodák, közöttük a Hotel Tisza előkelőek és kényelmesek. A Tiszában süppedő szőnyegeivel, virágos folyosóival, kényelmes lakosztályaival, nem utolsósorban nyugtató csendjével otthon érzi magát a városba látogató idegen. Persze, a kényelmet itt sem adják ingyen... Egy kétágyas, fürdőszoba nélküli éjjeli szállásért 140 forintot fizettünk. Erre mondta a kollégám: — Máshol ennyi pénzért a cipőnket is kipucolták volna. itt is beraktak a szekrénybe egy kefét. Ha ífszta cipóbe« akar járni a kedves vendég — pucolja M magának.,«. Tisza Állami Áruház, hanem a csemegeüzletek, a ruha- és a cipőboltok is tágasak. Bennük — én úgy láttam — szebb árukészlet van és jobban áttekinthető a választék. Ez nagyon fontos, hiszen a vásárláshoz a pénzen kívül kedv is kell, melyet szépen bemutatott, kedvesen kínált áruval teremtenek. Szegeden a szabadtéri játékok miatt is, de ilyenkor októberben is nagy az idegenforgalom. Sok a külföldi kocsi és a határközelség miatt különösen sok a jugoszláv turista. Nem közömbös, hogy milyen árut raknak a kirakatba. A magyar ipar legszebb termékeivel találkoztunk. Szegeden felfedeztük a legújabb divat szerint készült cipőket, női csizmákat, az ottani ruhagyár szebbnél-szebb termékeit. Kíváncsian kérdezzük: miért nem láthatjuk ezeket a miskolci kirakatokban? fogadnám Miskolcra... Ezt az utat most építik át, de előbb lefektetik a gázt, felújítják a vízvezetéket, a földbe raknak mindent, ami odavaló, majd elkészítik a korszerű útfelületet, amelyhez legalább tíz évig nem akarnak nyúlni. Szegeden hallottam ezt a mondást: Jó utak nélkül olyan egy város, mint a szépen felöltözött ember sáros cipőben. Emberek Csirke-csárda Boltok Az utca nevére már nem emlékszem, de nyílt Szegeden, a város központjában egy újszerű, közhasznú vendéglátó kombinát. Több tsz egyesüléséből jött létre: az emeleten — éppen a szállodahiány enyhítésére — olcsó vendégszobák; a földszinti helyiségekben étterem, borkóstoló és bárhelyiség működik. Mindent-mindent, ami itt kapható, kizárólag lsz-ek állítanak elő és naponta frissen szállítanak Szegedre. Óriási sikere van! „Városellátó” névvel a Tisza-szálló közelében működik egy másik üzlet. A polcokon, a pultokon csakis a tsz-ekben megtermelt áruk, saját címkével, saját csomagolásban. Szegeden tehát elkezdődött a vásárlók megnyeréséért folytatott nemes versengés. Üjabb kérdésünk: nálunk miért félnek tőle? Utak A boltok nagyon sesépetk. Wemraak a gyönyörű 8 as esti édvilágítósban sSwzsrtíobozboz hasonló Szegeden nincs rossz út. Azaz, hogy van egy, de állapotát tekintve még mindig szívesen elSok emberrel találkoztunk Szegeden. Voltunk lakásaikban, beletekintettünk otthoni életükbe; megfigyeltük, hogyan viselkednek az utcán, az üzletekben, a villamoson és a piacon. A „szögedi” ember kiejtéséről is nyomban felismeri a városába látogató idegent. S ha útbaigazításért fordulsz hozza, megtisztelve érzi magát, hogy segíthet. Nem intéz el egy-két tessék- lássék mondattal, hanem karon ragad és elkísér még akkor is, ha történetesen másfelé volna útja. A „szögedi” ember nyugodtabb. Nem rohan az utcán, nem tülekedik a boltban és a villamoson. Ad magára és az egészségére, takarékosan nyúzza el idegeit. Délután üldögél a Széchenyi tér platánfái alatt és ha azt a fát megszállja a szemtelen verébsereg, fentről jövő „ajándékai” ellen védekezvén, a feje fölé tartja esernyőjét. Még sokat tudnék mesélni Szegedről. Erről a nyugodt, este csendes, de nappal zajos, igazán szép, virágos, napfényes városról. Helyette azonban megismétlem az ott lépten-nyomon látható plakátok szövegét: „Hívjuk, várjuk, jöjjön Szegedre”. Menjen is minél több ember. Csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akik még nem látták Szegedet, de azoknak is, akikre nálunk a bolti ellátás, az utak felújítása, a szövetkezeti kereskedelem és a vendéglátás tartozik. latban létezik, mert a valóságban csak a kitűnő adminisztráció van. Ehhez tartoznak — talán elsősorban — az újságok, a rádió, a hírközlő szervek meghívása, sőt, ha más-1 ként nem megy, ezek megjelenésének kierőszakolása. Telefonokkal ide-oda, hivatkozással erre vagy arra. Mert ezeknek ott kell lenni. Aztán, ha már ott vannak: „Ezt nem így kell megírni az újságban, hanem így. Rólunk ne így írjon az újság, hanem emígy!” Csak éppen a betűtípust nem jelöli meg, milyennel szedjék a nyomdában. Mint érdekesség hadd álljon itt: a terjedelem, és az oldal miatt viszont már emelt szót az egyik ilyen típusú kísértet. Nem tetszett neki amennyit az újságíró írt, és nem tetszett neki, ahová ezt a szerkesztők helyezték. „Majd ő megmutatja, hová és mennyit kell”, mert ő természetesen ehhez is ért és jobban ért. Igen, ez a fajta kísértet nagyon veszélyes. Ügy tesz, mintha dolgozna, mintha sok munkát végezne, de valójában .. „ Alkalomadtán különben másik kísértet-társára nagyon szívesen ráhúzza a lepedőt, vagy inkább a vizeslepedőt, és azt elmondja mindennek. Talán helyesebb így: lerántja róla a leplet, megmutatja mennyire nem ér semmit. Legalábbis próbálja megmutatni, elhitetni mindenkivel, csak azért, hogy következhessen: „ellenben én __” N em valók a nil világunkba a kísértetek. Idegenek, hamisak, nem illenek mindennapjainkhoz. Tenniakarásunkhoz, erőfeszítéseinkhez, gondjainkhoz, bajainkhoz, mert idegenek ezektől, néni vállalnák közösséget, csak úgy tesznek. Fecsegéssel, fontoskodással, óvatoskodással, erre-arra színia tolással tartják magukat, hol erre a vonalra váltanak át, hol arra, amely éppen divatos, amely éppen többet ígér. Mutatós, dekoratív játékot játszanak, bizonyítani akarják mindenki előtt: nem üres időtöltés, de tartalmas munka az övék. FíHlVnak persze, fogynak ezek a kísértetek, itt-ott már nevetnek rajtuk és ez a, pusztulás jele. Egyébként is: a talaj veszik el a lábuk alól. Köklerkedéssel már egyre nehezebb boldogulni, előbb-utóbb kitűnik a csalás, és megköszönik, szereplésüket. Persze nem nagyon, csak annyira, amennyire illő. Priska Tibor Onodvári Miklós Kolléoiimavaló a pataki íaitiliépzien A Sárospataki Tanítóképző Intézet november 9-én, szombaton délelőtt, 11 órakor tartja kollégiumavató ünnepélyét. Megnyitót Károly István Intézeti igazgató mond, Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője lesz az ünnepi megemlékezés szónoka. A KISZ Központi Bizottság és.a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatója zászlót adományoz az intézet ifjúságának. Délután nyílik Dcbreczcni Zoltán festőművész, intézeti tanár kiállítása, majd Ilyenek vagyunk mi címmel irodalmi összeállítást mutatnak be a fiatalok.
