Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Vss&rnap, 1968. november £. északmagyarorszag 7 Új kőnj vtár Perecesen Pereces könyvtárügyével az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztak. A könyvtár munkáját nem elsősorban az eredmények tették ismertté, hanem az építkezések körül kialakult hosszas huzavona. Az egykori olvasóegylet helyisége omladozik, s könyvtári célra már régóta alkalmatlanná vált. így a könyvtár többszöri költöztetés után is méltatlanul szűk helyre szorult Hiába volt meg jó szándék az üzem vezetői részéről, a 15 OOO kötetes könyvtár elhelyezését a meglevő adottságok felhasználásával megoldani már nem lehetett. Előtérbe került tehát egy új könyvtár építésének lehetősége. Hosszú éveli szívós munkája eredményeként végül is elérkezett a várva várt pillanat a könyvtár ünnepélyes átadása. Restás Dezső, a Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, melyet az úttörők, valamint a művelődési ház zenekarának rövid műsora követett A perecesi könyvtár átadásával a bányászkönyvtárak száma nyolcra emelkedett. Ez az összes korszerűsített könyvtár 26 százalékát teszi ki. Az új könyvtár elhelyezése szerencsésnek mondható, a település központjában építették fel. így a dolgozók műszakváltás előtt és után rövid idő alatt elérhetik. Az idősebb bányászok még jól emlékeznek az egykori „Bányamécs” könyvtár munkájára, amely évtizedeken át őrizte a munkáskultúra hagyományait, s a legnehezebb években is világított és ébren tartotta a szocializmus gondolatát. A perecesi munkások akkor is szerették, most is szeretik a könyveket. Ennek fényes bizonyítéka a több százezer forintos költséggel épült új könyvtár, melyet most adtak át Pereces dolgozóinak. Magyar András Őszirózsák áfán — Vörös zászlók akit A forradalmi hagyományokban gazdag sátoraljaújhelyi járásban megkezdődtek a hármas jubileumi évforduló ünnepségei. A járás két városában és falvaiban „őszirózsák útján — Vörös zászlók alatt...” címmel a jövő év májusáig több mint 150 nagyobb rendezvényt — köztük tanácskozásokat, baráti összejöveteleket, műsoros estéket és hangversenyeket tartanak. Számos településen, így Bodróghalomban, Karcsún, Olaszliszkán, Kenézlőn, Tolcs- ván és Nagyrozvágyon kerül sor hasonló ünnepségekre és az évforduló tiszteletére több helyen avatnak új létesítményeket. Plusz a lábujjak Általános iskolai tanár barátom mesélte ezt a kedves kis történetet. — Augusztus valamelyik meleg délutánján behúzódtam a hőség elől a Népkert fái közé, s letelepedtem az egyik padra. Nem tudom, meddig ülhettem gondolataimba mé- lyedve, egyszercsak arra riadtam, hogy megáll előttem egy jól öltözött férfi. „Szabad?” — kérdezte, majd feleletet sem várva mellém ült. Zsebéből újságot vett elő, de szemem sarkából láttam, hogy nem a lapokba temetkezett tekintete, hanem lopva rám figyel. Merőn nézi arcomat és egyre izgatottabb lesz. Az ördögbe, mit bámul ez rajtam! — Tanár bácsi! Tanár bácsi ■— kiáltott fel percek múltán — nem jsmer rám?! Doktor Kovács Márton állatorvos vagyok. Ja, persze, önnek ez a titulus és név nem sokat mond... És ha azt kérdezem, emlékszik-e még arra, hogy „plusz a lábujjak”? „Plusz a lábujjak! Mit jelent ez a badarság! Mire kellene emlékeztetnie? Plusz a lábujjak ... plusz a lábujjak— Aha! Valami rémlik...” — Utolsó előtti pad jobb széle! — mondom hevesen. — Pontosan — feleli, és mosolyt csal szemébe az emlékezés. Maga alá nyújtja két lábát és mutatójával egymás után többször célba veszi cipője hegyét. Kacagunk mindketten és közelebb húzódunk egymáshoz. # A negyvenes évek vége felé egy borsodi kisközségben kezdtem tanári pályafutásomat. Az első és a második osztályt tanítottam számtanra. Együtt tanult a két osztály: az elsősök a jobb-, a másodikosok a bal oldali padsorban ültek. Akkoriban az irka meg a palatábla még együttesen szolgáltak taneszközül. A tehetősebb gyerekek füzetbe írtak, mások pedig a testvéreiktől örökölt, féltve őrzött palatáblát hozták reggelente a vászonszatyorban. Kovács Marcinak se ebbpl, se amabból nem jutott. Hanem a másodikosok között mégis ő volt a legjobb matematikus! Ö sohasem görnyedt se papír, se tábla fölé; pillanatnyi gondolkodás után, kapásból vágta a választ, és mindig pontosan! Módszere egészen egyéni Volt, de ezt a módszert csak néhány hetes ismeretség után. egy esős-boron gós őszi dél- előttön fedeztem föl. Az ösz- szeadás műveleteit gyakoroltuk. „Na, gyerekek, mennyi hat meg hét?” Csönd. Kaparászás a táblákon, füzetekben. Mielőtt azonban bárki is lejegyezhette volna a végeredményt, hogy feleletre jelentkezzék, Marci m'ár nyújtotta is a karját: „Hat meg hét az tizenhárom„Mennyi tizenkettő meg öt?” Marci ugrott ültéből és rávágta: „Tizenkettő meg öt, az annyi mint tizenhét!” rek volt Agya gyorsan dolgozott. Hirtelen, de alaposan átgondolta, mielőtt szót ejtett volna. Feleletei előtt azonban egyvalami feltűnt nekem. Kérdezés után rögvest lesúnyta a fejét, hogy szinte érintette homlokával a pad lapját, amelyen közben ott hagyta bal kezének szétfeszített ujjait, jobbjával pedig szertartásszerű mozdulatokat végzett a pad alatt. Mindez csak egyetlen pillanatig tartott, s máris kiegyenesedett a dereka, szemei értelmesen csillogtak és magasba lendítette karját: „Kilenc meg kilenc, az any- nyi mint tizennyolc!” — Mondd csak, fiam —léptem Marci mellé —, mit hó- kuszpókuszolsz te mindannyiszor a pad alatt? — S feleletet se várva lehajoltam és belestem a titokzatos félhomályba. Uramfia, mit látok! Egy pár nyűttes, a Marci méreteihez meglehetősen nagy gumicsizma fekszik egymáson keresztbe, a csizmák mellett két rongyos kapca, s azokon Marci lába, sarokkal támaszkodva rájuk. — Mara, te — dorgálom a fiút — micsoda dolog az, hogy mezítláb ücsörögsz itt! — Marci mereven maga elé néz, de orra ideges szipogása elárulja, hogy röstelli kínos helyzetét. — Mondd csak, micsoda dolog ez? — Nekem nincsen irkám, se táblám. — Na és! Ez még nem ok arra, hogy mezítlár ülj a tanteremben. — De ceruzám sincs ... — Nincs, nincs! Mondd csak Marci, hova akarsz kilyukadni ezekkel a nincsek- kel! Marci haragosan összeszűkítette szemét, hogy szinte egész fekete szembogara eltűnt a pillák mélyén, s eme bölcs magyarázatba fogott: — A két kezemen tíz ujj van. A két lábamon is any- nyi. Az összesen húsz. Ha ezzel a húsz ujjammal: a kezeimen levőkkel plusz a lábujjakkal okosan bánok, akkor nekem nincs szükségem se papírra, se táblára, mégis pontos a végeredmény. Mit felelhettem erre a talpraesett magyarázatra ? Beletúrtam Marci dús hajába, s azt bizonygattam ennek a tudós kis falusi proletárnak, hogy akkor is megmarad az a plusz tíz ujj a lábán, ha rajta van a csizma. Hanem azonnyomban beláttam, hogy ez az érvelés sántít a Marci igazához képest. — Tudom én azt, tanító bácsi kérem — mondta kissé szomorúan —, hogy csizmában is tiz az, ami csizma nélkül is annyi. De az édesanyám rámparancsolt, hogy az órákon okvetlen vessem le a csizmát. Kitört az oldala régen, befolyik a latyak és átázik a kapcám. Iti jó meleg van, megszárad, mire indulok hazafelé. . Akkor értettem meg, hogy nem is annyira a sajátos módszer készteti Marcit a pad alatti szertartásra, mint inkább a szükség, amelyen azonban kettős haszon formájában fogott ki a csöppnyi fejében fészkelő bölcsesség. Csala László Elf forradalmár életműve Uiíz Béla kiállítása a Nemzeti Galériában Egy zseniális tehetség elindult Magyarországról, végigjárta a fél világot, átélte a forradalmár művész szenvedését. és dicsőségét, s fél évszázad múltán újra itthon van: Uitz Béla kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. Tulajdonképpen az első nagy Uitz-kiállítás Magyarországon. Műveit bécsi, moszkvai, londoni és pekingi múzeumok őrzik, tárlatait látta Stockholm, Firenze, New York Becsbe ment először. Szoros kapcsolat fűzte a párthoz, s hamarosan maga is a KMP tagja lett. Mozgalmi munkát végzett, tárlatokat vezetett, közben kiállított, hatalmas sikerrel. Az osztrák fővárosban került közönség elé Emberiség című hatalmas kompozíciója, a proletárdiktatúra idejéből, amelynek impozáns vázlata most mutatja be először a magyar közönségnek, milyen látomásba fogta össze az éleés San Francisco, freskói fővárosok palotáit díszítik, de itthon még mindig kevesen ismerik a hazalátogatott nyolcvanegy esztendős mestert, s még kevesebben alkotásait. Az 1887-ben született bács- a kai parasztgyermek, aki Te-* mesvárott volt esztergályos,« mielőtt Budapesten művész- • növendék lett. 1916-ban már* aranyérmet nyert rajzával a» San Franciscó-i nemzetközi * kiállításon, nevét a legtehet-« ségesebbek között emlegették* idehaza A forradalmi moz-* galomhoz már egy esztendő-* vei korábban kapcsolódott,« háborúellenes folyóiratot ala-» pított és szerkesztett az elsőj világháború éveiben. A híres« vöröskatona-plakát alkotójá-J nak, a művészeti direktórium# egyik vezetőjének, a proletár-J tehetségek művésziskolája« igazgatójának tehát a bukás-o kor menekülnie kellett. * Uitz Béla: önarckép tét egy művész, aki egyszerre lett nagy alkotó és kommunista. A művek beszélik most már a mester életrajzát a galéria teremsorában. Kövérkupolás oi’osz templomokról készült kemény rézkarcok, moszkvai városrészeket ábrázoló, izgatottan modern víz- festmények jelzik, hogy 1920 végen a szovjet fővárosban járt a KMP küldötteként a Komintern III. kongresszusán. Forradalmi fejlődését pedig a Ludd tábornok című sorozata bizonyítja. A Ludd sikeréért hívták meg Angliába, s miután oda nem juthatott. „ú őzben”, Franciaországban szolgált; víz eszmét három esztendeig. B. ü. Martell álnéven az illegalitás veszélyében dolgozik, kommunista lapokba ír, rajzol, munkásokat művei, az PKP magyar szekciójának egyik vezetője. És közben — akárcsak Bécsben — végzi művészi munkáját és sikeresen kiállít. Ekkor születik a mostani kiállítás IV. termének csodálatos tusrajz-sorozata. B. U. Martell 1926-ban ismét Uitz Bélává válik és szovjet állampolgárrá. Nemzetközi hírű mesternek járó tisztelettel fogadják új hazájában, Lunacsarszkij ír róla cikkeket és kitüntetéssel méltatják munkáját, megbízásokat kap és kiállít, fiatal művészjelölteket nevei és nemzetközi forradalmi képzőművészszervezetet irányít. A szovjetunióbeli negyven termékeny évről nehéz néhány sorban beszámolni, három terem, száz alkotás várna ismertetésre. Az életmű még nincs befejezve. Nyolcvanegy esztendősen, itthoni vendégségben is új terveket forgat a mester. További munkákról beszél az alkotó, akit úgy adott Magyarország az egyetemes művészettörténetnek és a nemzetközi forradalmi mozgalomnak, hogy közben mindvégig megőrizte magának is. Várhelyi Heléna Virágszerelem Várj. eljön a nap, mikor próféta-szavam beteljesül, és magány-képzetem szürkévé mosódik, hogy veled menjek a legszebb februárba a legszebb hóvirágért a legfehérebb fagyon győzedelmeskedni. Es várj! En elvezetlek téged az egyetlenegy boldogsághoz; a tökéletes virágszereiemhez. Porzók és bibék hajolnak össze, életet áhít a csend, s virágkehelynyi élettel kínál meg a bennünk felnőtt szeretet. Kaldnszíók Kamarakiáüítás Miskolcon Tablók történelmi sorrendben Vörös Új sás; — eredetiben Sarlő-kalaiüács a zászlón A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Herman Ottó Múzeumban a „Kommunisták Magyarországon és Borsodban” címmel kamarakiállítást rendeznek. A tablókon elhelyezett régi jegyzőkönyvek, pártiratok, röplapok, újságok és tárgyi emlékek hűen tükrözik majd a kommunisták félévszázados harcát a nép szabadságáért, felemelkedéséért. A nyolc tabló történelmi sorrendben mutatja be a munkásmozgalmi eseményeket és a -part tevékenységét az első világháborút megelőző évektől, a szocializmus építésének időszakáig. Látható lesz — többek között — a szociáldemokrata párt első tagsági igazolványa, a magyar orvosok és természetvizsgálók első világháború előtti lakásviszonyokról, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásáról szóló dokumentumok, az első központi bizottság tagjainak fényképei, a Vörös Újság több száma, a Tanácsköztársaság védelméért harcoló vöröskatonák igazolványai, a kommunisták borsodi tevékenységét megörökítő iratok és a miskolci Mókán partizáncsoport helytállásáról fennmaradt feljegyzések, valamint röplapok. A tárgyi emlékek között szerepe! a hajdani Vörös rák vendéglő — a munkások egykori sztrájktanvájának cégére és Miskolc első sarlós-kalapácsos vörös zászlaja A kiállítást november 24-én nyitják meg és miskolci bemutatása utón vándoroltatják majd a megyébe. így megtekinthetik Kazincbarcika. Borsodná- dasd, Űzd és Putnok dolgozói Marci nagyon jó fejű gyeMazsaioff Miklós munkája ülésének jelentése a miskolci is.
