Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

Vasárnap, 1968. november 17. ÉSZAKMAOYARORSZÍG 7 Pattogatott kukorica... Friss, illatos, hófehér, mint a szűzi hó a magas bérceken. Ott árulják a Bé­ke mozi előtt. Illatát a Sö­tét-kapuig hozza az esti szél. Gyerekek, felnőttek, nők, férfiak vásárolják. S mind­össze 1 forint. Laktató, ál­lítólag felszívja a savat, és ... elszórakozik vele az ember, amíg kezdődik az előadás. Most éppen egy műbőr' kabátos férfi vásárol két adagot. — Tessék, drágám! — nyújtja át feleségének. Es kukoricásnak, önfeledten. A következő vevő két kis­lány, majd egy idős házas­pár következik. Aztán egy tekintélyes tisztviselő, jól ismerem S most érkezik feleségé­vel egy középkorú férfi. Az asszony azt mondja: — Kérlek, ne vegyél ku­koricát! Illetlen dolog az utcán fogyasztani! — Ugyan kérlek! Szamár­ság! Miért lenne illetlen? Nézd, mennyien fogyaszt­ják. — Nem úriembernek va­ló! — jelenti ki a fele­sége, s határozottan hozzá­teszi: — Gyerünk innét! — Én venni akarok! — próbálkozik még a férj, de így az asszony: — Akkor itt hagylak! Értsd meg végre, egy úri­ember nem eszik kukoricát a mozi előtt! Vegyél inkább csokit! Azt én is elfogyasz­tom __ A csoki egészen m ás... S a férfi távozik. Hallgat becses nejére, mert hiszen egy zacskó pattogatott ku­korica miatt nem borulhat fel a családi harmónia. A csoki pedig egészen más ... Látom, mennek is a szem­ben levő cukorkaüzletbe ... S most rám kerül a sor. Dilemmában vagyok: Ve­gyek? Ne vegyek? Illő, nem illő? Jaj. de csábító, illatos, kívánatos__ , D e most már nem kuko- ricázom! — Egy forintért kérek! — mondom végül is, mi­közben azon töprengek: most aztán úriember va­gyok, vagy nem vagyok úri­ember? — szegedi — Hej Fiitól, hej Fiitól! Manapság sokan kiáltanak így fel magukban. Itt a hideg ősz, olykor ködös és fojtó is a levegő, és már megkezdődött a „megfázások korszaka”. So­kakra „jött rá a köhögés”. Bi­zonyára éppen ezért lett hir­telen oly keresett a dohányo­sok körében a Fiitól cigaretta. Ám — s ez is az élet furcsasága, vágy talán inkább a kereske­delem rugalmatlansága — rá­találni bizony nem. vagy csak ritkán, egy-két boltban lehet. Pedig jó cigaretta, mert se nem túl kicsit, se nem túl na­gyon mentolos. És hogy men­tolos, az külön szerencse, ép­pen ezért kutatják olyan ki­tartóan a köhögősök. Mert ha igaz, a mentol tisztítja a lég- utakat. Arról meg nem is be­szélve, hogy az ember nem kényszerül lemondani a ciga­rettáról. Azaz, kevésbé kény­szerülne, ha nemcsak keresett, hanem kapható is lenne. Igaz, a dohányosok száma ezért még nem nagyon csökken, csak sokan mondogatják magukban, ki szépen, ki másként, hogy: hej, Fiitol, hej, Fiitól... (b—p) Buddha foga és a diszdokíorság Elelánf lovaglás — Elegáns urak fina del Marban — Uj ruhában a réqi menyecske Buddha Ceylonban őrzött foga előtt tisztelegve, Delhi egyik templomában mezítláb sétálva, és elefánton lovagol­va ábrázolták a nyugatnémet képeslapok éppen egy eszten­deje kancellárjukat Kurt Georg Kiesingert, amikor ázsiai kör­utat tett Arról sem hallgat­tak, hogy amikor repülőgépe a Himalája felett az utolsó percben fordult vissza kínai területet érve, a kancellár: mo­solyogva jegyezte meg: Maót is meg kell már egyszer láto­gatnunk. A mosoly félreérthe­tetlenül szólt azoknak, akik a világ békéjének igazi harco­sai: féljetek, egyszer még ta­lálkozhatunk egymással. Szólt persze az ázsiai út az amerikai gazdának is, hiszen az biztatja leghűbb európai szövetségesét terjeszkedésre nemcsak az NDK felé, de Ázsiában is. Az Egyesült Ál­lamok ugyanis nyugatnémet kalózlobogó alatt igyekszik be­hatolni Ázsiába, ahol a még ismeretlen nyugatnémeteket egyelőre szívesebben látják. l Vina del Mar, Chile elegáns fürdőhelye ezer meg ezer ki­lométerre fekszik Bonntól. Egy hónappal ezelőtt mégis itt adott találkozót egymásnak 21 elegánsan öltözött nyugatné­met úr, valamennyi Nyugat- Németország Latin-Amerikába akkreditált nagykövete és itt vették körül az ENSZ közgyű­léséről odaérkező, mindig pipá­zó, kiöregedő szépfiút, Brandt nyugatnémet külügyminisztert. „A bonni kormány aktivizálni fogja kapcsolatait a latin-ame­rikai államokkal, bátorítani fogja a magánbefektetéseket az amerikai kontinens déli ré­szén, az állami segélyeket vi­szont nem növeli nagyobb mértékben" — szólt a kommü­niké a találkozóról. Brandt még sietett hozzátenni a hiva­talos szöveghez, hogy „nem fog sor kerülni rivalizálásra az Egyesült Államok és az NSZK között, mint ahogy ez Francia- ország és az USA között fenn­áll”. Vagyis, az NSZK „jobb fiú”, mint Gallia, ezt bizonyít­ja az is, hogy magáncégek in­vesztálnak és e magáncégek nagy része ma már amerikai vállalat a bonni államban. A kalózlobogó itt is hasznára vá­lik az USÁ-nak. Az amerikaiaknak kellemet­len hogy a Földközi-tenger m: nem amerikai tó. Bonn itt ' készségesen segít. Kiesin­ger kancellár az első parla­mentáris demokráciát irányító kormányfő, aki látogatást tett a fasiszta országokban, Spa­nyolországban és Portugáliá­ban, Hitler egykori barátainál. A jogcím: díszdoktorság át­vétele Portugália egyik nagy hírű egyetemén. A cél: vissza­szerezni a volt befolyást itt is, éppen úgy, mint Latin-Ameri- kában. Hogy mit kér mindezért Bonn az USÁ-tól? Nos, nem kevesebbet, mint a nyugatnémetek politikai elszi­geteltségét megszüntetni, s meggyőzni az USÁ-t, hogy „Nyugat-Németország korláto­zott szuverenitása a NATO-n belül a szövetség gyenge ol­dala" — miként a Wehranssen- schaftliche Rundschau című katonai lap írta. A hitleri Németország nyu­gati segítséggel próbált eljutni Indiába, ki akarta nyomni Angliát Latin-Amerikából és Olaszországgal együtt a Föld­közi-tenger ura akart lenni. Ezért barátkozott Salazárral és segítette uralomra Francót. A Kiesinger—Brandt duó mes­terkedése nem más, mint ami­kor új ruhába öltöztetik a régi menyecskét Attól azonban még a régi marad. Máté Iván Történelem a Visegrádi sitcábsn A KMP megalakulásának emlékmúzeuma A HAZAT nem a történel­mi dicsőségnek építették haj­danán, és ma sem üt el szom­szédaitól, éppen olyan a Vi­segrádi utca 15, mint a leg­több ház errefelé. Még a kapu melletti márványtábla is sze­rényen beleolvad színével a homlokzatba, tartózkodó ko­párt és a leendő forradalom vezérei is. A Galilei-kör ille­gális agitátorainak első röp- irata az egyik üveg alatt százezer munkás elégedetlen tömege egy 1917-es népgyű­lésről készült fényképen, s a legendás munkásszónok, Bo­, t\ - .•>N - X'- ' ^ V/V" J — ....._ « ...... mévc'Wx. . .. s áv« .-v ' VV­A munkásmozgalom dokumentumainál. molysággal hirdeti, hogy itt működött a Kommunisták Magyarországi Pártja. A meg­alakulás 1918. november 24- én történt. A napokban lesz ötven éve. A KMP megalaku­lásának emlékmúzeumában az évforduló tiszteletére fel­frissített korszerűsített ki­állítás várja a látogatót A félemeleten a munkás- mozgalom dokumentumai ko­rábbról, a modern magyar munkásmozgalom kezdeteitől tanítják itt a históriát. . A Munkások Újságának ■ egyik példánya jelzi egyebek közt a kezdeteket (dátuma: Pest július 19. 1868), az első ma­gyar, 1800. évi munkás má­just. A KŐVETKEZŐ teremben már megjelennek a leendő kányi Dezső a városligeti gyűlésen. ... 1918. május elsején már kis vörös kép díszíti a szo­kásos jelvényt: a lángnyelvek fölött fehér madár. Egy hatá­rozott röpirat mellett („Kitört a forradalom!”), egy új jel­vény, benne vörös N és T (Nemzeti Tanács). Majd az őszirózsás forradalom doku­mentumai következnek. A magyar internacionalis­ták zöld színű politikai felvi­lágosító füzeteket adtak ki a forradalmi Oroszországban. A füzetek szerzői a párt első harcosai, akik a bolsevikok­tól tanulták a tennivalókat: Kun Béla, Szamuely Tibor, a fiatal Münnich Ferenc. S e fiatal hadifoglyok forradalmi szava, „A hazatérőkhöz”, ame­lyen rendszeresen ismétlő­dik egy mondat bekezdésen­ként: „Lázadjatok fel!” A HAZATÉRTEK többet csináltak: forradalmat és for­radalmi pártot. Az ötven esz­tendeje megkovácsolódott szö­vetség jelvénye kicsi, de a legfontosabbat mutató szim­bólum: apró, zománcozott vörös csillag, közepén kala­pács és eke: a Kommunisták Magyarországi Pártjának cí­mere. A pártalapítók fény­képei után az ünnepélyes ki­állítás kopott, egyszerű be­rendezéssé válik: a kivilágí­tott tablók után durva barna polc következik, mellette má­zolt ajtó, az ajtón felirat — Aki dolgát végezte: távozzon —, az ajtó előtt nagyon régi írógép, sokszorosító masina és egy fogas. Éppen így né­zett ki a teremsornak ez a sarka ötven évvel ezelőtt, amikor a párt szervezőit szol­gálta ki az egyszerű helyiség. Ellenőrizheti a látogató egy régi fényképről. Igaz, azon a képen rendetlenség, dúlás van és a fogason puskák lóg­nak: akkor készítették a fel­vételt, amikor a hirtelen erőssé vált pártot először ro­hanták meg a rendőrök, hogy kezdetét vegye a kommunis­ták üldözése. A tizenkilences tél megpró­báltatásait egyebek közt Kun Béla gyűjtőfogházbeli cellá­jának kicsinyített mása mu­tatja — prices, vizeskancsó, ez fogadta a megkínzott kom­munista vezért. De kívülről erők. a jövő erői támogatták, s ezt egy harcos röplap mu­tatja, amely március 23-ra tömegtüntetést hirdet a kom­munista vezetők kiszabadítá­sára. A VISEGRÁDI UTCAI mú­zeumba emlékezni mennek az emberek a jubileum nap­jaiban. Mennek a külön Kun Béla emlékszobáért is, ahol az első magyar kommunista ■ állam nagy és tragikus, .sorsú vezére tiszteletét idézik az ajándékok, jelentőségét a korabeli fényképek, s egysze­rűségét a szerény, személyes emléktárgyak. Méltó befeje­zéseként a Visegrádi utca! történelem bemutatásának­Ki volt Bodnár Lajos ? B odnár Lajos felriad Figyel. Az éjszaka vastag, sötét lepellel borítja a harkovi ál­lomást. A helyiségekben egymás hegyén-há- tán emberi testek hevernek A kemény harcok után szinte ájulásszerűen verte le az éjszaka, az álom, a nélkülözés, a fáradság a katonákat. Lát­szólag minden csendes. De van valami baljóslatú ebben a csendben. Mintha valaki halálra sebzet­ten, hátborzongatóan felüvöltene. — Segíts!... Bodnár már talpon van, s hangja ércesen töri át a csendet. — Fegyverbeee! A fehérek az őröket legyilkolva, álmukban akarták őket meglepni. A véres csel nem sike­rült. Estig tart a harc, s estére a város megtisz­tul a fehérektől Ez a mozzanat él, s maradt meg Bodnár La­josról. Azaz ... asszonya és harcostársa egy fény­képet említ. — A fényképen hárman voltak/ Münnich Fe­renc, Gábor József és ő. Amikor a bolsevikok felszólították a magyar hadifoglyokat, elsők zott jelentkeztek. Mi lett a fény/ ; ppel7 A csend­őrök egy házkutatásnál megtalálták, » elvitték. Pedig nehéz volt hazamenteni. Bodnár elvtársa! Horthy-pribékek várták 1922-ben az ország ha­tárán. Két évig verték, gyötörték, vallatták, kí­nozták a zalaegerszegi intemálótáborban. Ha­zatérte után a diósgyőri vasgyárban vállalt mun­kát. Állandóan zaklatták, állandó rendű; i fel­ügyelet. Hogy megszabaduljon az ö Á'ls tortúrá­tól, ifjú asszonykájával Pécs közelében, az egyik bányában próbált megtelepedni. Itt sem hagy­tak nekik békét A csendőrök minden éjjel fel­zörgették, gúnyolták, zaklatták. A továbbiakról így beszél hajdani élettársa. — Útlevelet szerzett, s mindketten elhagytuk a hazát. Bécsben ezt az utasítást kapta: — Menj Belgiumba. — Ott az Eysden-i bányában vállalt munkát. Az illegális kapcsolatok révén francia lapokat kap­tunk, s azokat nemcsak ott terjesztettük, na/ átcsempésztük Hollandiába is. — A szenvedés, amely egész életében elkísér­te, itt is elérte. Ráomlott a kő, hónapokig élet­halál között lebegett S amikor felépült, nemso­kára rá kitiltottak bennünket. S itt ért bennün­ket egy másik veszteség is, gyermekünk 26 na­pos korában meghalt. Az asszonyka elhallgat. Ujjai nyugtalanul ját­szanak az asztalterítővel. És ezek az ujjak most fájdalmasan beszédesek. Egy harcos életre, ko­rán elhunyt gyermekre emlékeznek. A szó lassan ismét csörgedezni kezd — Rubéban telepedtünk le. Férjem a párt pénztárosa volt, és megyei nőtitkár. A padló alatt tartottuk az illegális nyomdát. No, nem volt valami modern felszerelés. Gumiból készített be­tűkkel dolgoztunk. Nappal férjem a vezetőséggel együtt megfogalmazta a röplapokat, s éjszaka készítettük el azokat. Sokszor hajnalig dolgoz­tunk. Reggel öt óra tájban a röplapok már a megbízottak kezében voltak, akik aztán becsem­pészték a gyárakba, üzemekbe. — Itt ismerkedtünk meg Karikás Frigyessel, aki akkor „Virág” fedőnéven szerepelt. Rubé- böl is menekülni kellett. Párizs befogadott min­ket. Karikás elvtárs újból ellátott feladattal. Ismert és jellegzetes pattogó beszédével mond­ta: — Menjetek szervezni a pártot. Szervezni, ter­jeszteni a sajtót. Szükség van az ilyen embe­rekre. Bodnár Lajos részt vett a gyűlések, sztrájkok szervezésében. 1929—30-ban nagy felvonulást szerveztek a hősök vasárnapján. A lovas rend­őrség a tömegbe gázolt. A munkások — köztük Bodnárék — barikádot emeltek, feltépték az ut­ca kövezetét, s azzal védekeztek a jól felfegy- •erzett rendőr/!'-' el szemben, A honvágy aztán hazahozta őket. 21 napos ke­rékpározás után, betegen, elgyötörve, fillér nél­kül értek Ároktőre. Ez volt Bodnár Lajos szülő­faluja. És itt adjuk át a szót a szocialista hazáért érdeméremmel kitüntetett Nemes Imrének — Úttörők voltunk. 1931-ben, a lakásomon ala­kítottuk meg a pár /szervezetét. Politikailag tu­datlan..! voltul ' bennünket a nyonior, az elke­seredés kezdett összekovácsolni. Ösztönösen ke­restük a kivezető utat Bodnár elvtárs egy év múlva jött haza. ö felvette a kapcsolatot a me­gyével, a fővárossal. Magyarázott, agitált, szer­vezett. És ő irányította a dél-borsodi kubikos sztrájk megszervezését Bodnár Lajos itt sem élt gyöngyéletet Nemes elvtárs elmondása szerint egy ízben május 1-ét ünnepelték igen szerényen. Piros kendőt, szegfűt tűztek a gomblyukba, s kiálltak a mai szövet­kezeti épület elé. A csendőrök követelték, hogy távolítsák el a kendőt, a szegfűt. — Ez a mi színünk — mondta Bodnár —, mi köze ehhez önöknek? A csendőröknek sem kellett több. öt és egy Molnár nevű embert rögtön magukkal hurcol­tak. Nagyon összeverték őket. A csendőr nála, s még néhány elvtársnál sűrű vendég volt. örökös zaklatások, házkutatások, koholt vádak alapján. A dél-borsodi sztrájkot soha nem tudták neki elfelejteni. A kubikosok a Tisza-gáton dolgoztak. . A vál­lalkozó egyhatvan helyett 80 fillért fizetett a gör- hén kínlódó embereknek. Bodnár ösztönzésére sztrájkba léptek, követelték azt, ami jogosan jár. És ennek a sztrájknak egy áldozata lett: Bod­nár Lajos. Felesége elmondása szerint lóhoz kötötték, s úgy vonszolták el a Tisza kesziben levő csendőrőrsre. Itt az ágy lábához kötözték, s három napon át verték. Ügy összetörték, hogy saját lábán nem is tudott hazamenni. Feldobat­ták egy arra menő szekérre, s úey szállították a lakására. Bodnár Lajos megérte ugyan a felszabadulási De már nem volt ép ember. A pártszervezetbe is csak úgy tudott eljutni, hogy elvtársai oda­vitték. A hadifogság, a zalaegerszegi internáló­tábor. a francia börtön, a verések tönkretették. Tiszakeszl rettegett, csendőrei pedig befejezték a .művet” Bodnár Lajost 1945 februárjában temették. Az egykori sajtó híradása szerint kétezren vettek részt búcsúztatásán. Sírja jeltelen, nem fejezi ki semmi az utókor elismerését, háláját. A miskolci MN 6978. számú katonai alakulat, párt- és KISZ-bizottsága tudomást szerzett Bodnár elvtárs tetteiről. Pénzt gyűjtöttek össze, s a tehetségükhöz mérten emlékművet ál­lítanak a munkásmozgalom ..névtelen” harcosá­nak. Az avatót a KMP megalakulásának 50. évfor­dulóján. november 24-én tartják. Díszsortűzzel. úgv, amint az egy harcost megillet. Csorba B«.ra»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents