Észak-Magyarország, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

Eszakmagyarorszäg Vasárnap, 1968. november 17. Jslem tudom, kinek készül az a film, amit nem néz meg a közönség. Én a közönség részére csinálom a filmeket és akkor vagyok boldog, ha filmjeimet megnézik. Az a film, amit nem néz meg sen­ki, az nem mozgósít semmi­re, nem mond semmit lénye­gében. Az az érzésem, hogy a mi közönségünkre bátran le­het építeni. Szerintem nincs müvészjilm, nem-művész- film, van jó film és van rossz film. Több kategória szerin­tem nem létezik." A fenti néhány mondatot az ismert filmrendező nyilat­kozta egyik vidéki laptár­sunknak abból az ajkalomból, hogy részt vett vígjátékéinak vidéki bemutatásán. A nyi­latkozat — amelyet egy fő­városi lap is átvett — egyes megállapításai vitára serken­tenek, és kérdőjelként állnak napjaink filmművészetének és a filmvilágban jelentkező egyes kérdéseknek ismerői előtt. A nyilatkozat nem köz­li, mely filmekre gondol a reindező, amikor kijelenti, hogy az a film. amit nem néz meg senki, az nem moz­gósít semmire, nem mond semmit lényegében. De ami­kor annyira polarizálódik a mozilátogató közönség, mint napjainkban, amikor annyira elkülönülnek íziésszint szerint a látogató rétegek, és any- nyira kiugróan eltérő a kom­mersz, vagy a kevésbé kom­mersz vígjátékok és a faj­súlyosabb művek látogatottság ga, ez a sommás megállapítás veszélyes és igazságtalan. Ugyanis, aligha van olyan film, amit nem néz meg sen­ki, és aligha van olyan film­alkotó, aki ilyen céllal fogna munkához. (Ismerve egy-egy film elkészítése anyagi bázi­sának biztosítását, ez lehe­tetlen is.) Minden filmalkotó mondani akar valamit, min­den film jól, rosszul, mond is valamit, a nyilatkozó rende­ző véleménye tehát elhamar­kodott. Az elmúlt időszakok film- vitáiban sajnálatos módon nem, vagy alig esett szó a magyar filmvígjátékokról. Amikor a magyar filrhművé- szet helyzetét elemzik, akár tanulmányokban, akár vita­fórumokon, amikor az eré­nyek és fogyatékosságok szó­ba kerülnek, többségében mindig a magvasabb monda­nivalót hordozó, súlyosabb veretű drámai alkotások, tár­sadalmi problémákat jól-rosz- szul boncolgató művek kerül­nek a vitázók asztalára, a szórakoztató művek a legrit­kább esetben. Pedig a vígjá­ték, a kevésbé komoly gon­dolkodtató film is elválasztha­tatlan a magyar filmművészet egészétől, s mivel állandóan a filmdráma erényei és hibái jelentik a vitatémát, a közön­ség pedig számszerűleg na­gyobb elismerésben részesíti a kevesebb együttgondolko­dást igénylő, jól felépített és jól kiszámított vígjátékokat, szórakoztató darabokat. Ezek alkotói, mivel a vitán kívül esik munkaterületük és mun­kásságuk, úgy érzik. kívül es­nek a magyar filmművészet gondjain, problémáin, őket és munkásságukat nem érintik a kifogások, a viták. A filmvitákban, bár a kö­zönségről sokszor esik szó, rit­kán kerülnek terítékre művé­szeti fórumokon a filmforgal­mazás gondjai. Jóllehet, a for­galmazás nem szorosan vett művészi probléma, de a film akkor válik valóban értékké, és ebben igaza van a már idé­zett nyilatkozó rendezőnek, ha a közönség mind nagyobb számban nézi meg, mind több ember együttes élményanyagá­vá, vagy éppen kincsévé válik. Bár a filmforgalmazás dolgo­zói részéről felmerülhetnek és fel is merülnek irreális elkép­zelések, a művészi célkitűzé­sektől eltérő koncepciók, nem lenne haszontalan olykor-oly­kor együttesen vitatni az alko­tás és forgalmazás — amely­ben a közönség részéről meg­nyilvánuló fogadtatás is benne rejlik — gondjait és lehető­ségeit Egyik kiváló és már világ­hírességnek számító filmrende­zőnk, akinek alkotásai igen nagy elismerést keltenek min­den kultúrállamban, az év ele­jén egy tanácskozáson elmond­ta, ő alkotás közben nem szá­mítja ki előre, miként reagál majd a néző egy-egy mozza­natra, nem iktat be „kacaj- szüneteket", a művek ábrázo­lási, megjelenítési elképzelései­nek realizálását nem rendeli alá a jövőbeli olcsóbb siker­nek. Ez a koncepció — bár sokan vitatják —. nem a közönség lebecsülése, hanem annak az elvnek érvényesítése, hogy a közönség szolgálata nem ki­szolgálást jelent, hanem az al­kotó művész meggyőződése sze­rint a legjobbnak a nyújtását. A közönségnek ez az alkotó úgy akar kedvében járni, hogy magával ragadja, gondolkodás-, ra készteti, tettekre sarkallja, nem pedig másodpercnyi pon­tosságú kiszámítottsággal el­helyezett poen-petárdákka! csiklandozza. A szórakoztató film értékét és szerepét nincs szándékunk­ban tagadni, de a bevezetőben idézett nyilatkozat megállapí­tásainak egyikét-másikát fel­tétlenül vitatni kell. Pedig biz­tosak vagyunk, hogy a nyilat­kozó rendező is aligha azono­sítja magát azzal a műsorszer­vező kultúrvigéc típussal, ame­lyik az elővételi pénztár jegy- tömbjeinek vastagságából kö­vetkeztet a mű értékeire. A kö­zönség számára kell filmet csinálni, de nemcsak olyat, amit minden néző már nagyon is ismer, hanem olyat is, ami előbbre viszi, magával ragadja, új gondolatokkal ismerteti, új kifejezési formákkal lepi meg. így van ez minden művészeti ágazatban, s természetesen a filmnél is. Ezért ingerel vitára a nyilat­kozat, mert minden alkotó mű­vész és nemcsak a nyilatkozó, a közönség részege teremt va­lamit, mindegyik boldog, ha alkotását minél többen megné­zik. És ha elfogadnánk a, nyi­latkozatból folyó következte­tést, hogy a mind nagyobb kö­zönségsiker egyben a művészi érték fokmérője is, úgy nagyon káros következtetéseket lehet­ne levonni nemcsak a mai ma­gyar filméletben munkálkodó alkotók tevékenységéről, de az irodalom és a művészet min­den területéről. Legnagyobb írónk — ad abszurdum folytat­va a gondolatsort — P. Howard lenne, Bartók géniusza elhomá­lyosulna divatos, egyébként tiszteletre méltó táncdalkompo- nisták mellett, és a harmincas évek József Attilája annak idején számításba sem jöhetett volna, mert mennyivel többen olvasták X és Y rímeit. Jó, ha a befutott, sikeres és népszerű alkotó művének bemutatása­kor nyilatkozik a közvélemény számára. De nem jó, ha abban a nyilatkozatban nem is túlsá­gosan rejtett oldalvágások vannak azok ellen a pályatár­sak ellen, akik a sikerhez ve­zető utak közül a merészebbet, a göröngyösebbet választották. Benedek Miklós I7| művek a miskolci könyvesboltokban csemege lehet az arab szárma­zású kubai költő, Fayad Jamis verseskötete, a Ködobás. Az ismeretterjesztő művek közül megemlítjük a Bukarest­ben magyarul kiadott Vallo- másos Móricz Zsigmond című művet, amlyet Kántor Lajos írt. Érdekes tanulmányok gyűj­teménye a Fegyverrel a fasiz­mus ellen. Hasznos ismeretter­jesztő mű a történész Hahn István kis köteté, az Istenek és népek. A bélyeggyűjtők örö­me lesz a Magyar bélyegek ár­jegyzéke 1969, a diákok viszont ismét örömmel forgathatják majd a Fiúk évkönyve 1969 cí­mű kötetet, a népszerű sorozat új kiadványát. Végül az autó­sok figyelmét felhívjuk rá, hogy Surányi Endre gépkocsi vizsgaismeretekről szóló köny­vének, Az autónak új kiadása megjelent A Miskolci Nemzeti Színház érdekes vállalkozása A Televízió hétfőn kezdődő hetének adásaiból az alábbiak­ra hívjuk fel a nézők figyel­mét. Kedden A nagy idők ta­núi címmel riportműsort su­gároz a Televízió a KMP Vi­segrádi utcai múzeumából, szombaton, 23-án pedig a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a KMP megalakulása 50. évfor- < dulója alkalmából rendezendő í ünnepi ülését közvetíti. Igen í érdekesnek ígérkezik a Gábor í Andor műveiből összeállított, í Azok a boldog békeévek című < műsor, amelyet szombaton su- ? gároz a televízió. f A színházi közvetítések ked- !; velői két előadást is láthatnak J a héten. Kedden a Déryné l Színház előadását sugározzák, < a műsoron Szabó Magda Ki- > gyómarás című műve szerepel.) 24-én, vasárnap pedig a Thália í Színház előadásában láthatják az érdeklődők Osztrovszkij JVi- \ har című drámáját. A Zenei figyelő csütörtöki adása sokszínű összeállításnak mutatkozik. Anda Géza ma­gyar származású világjáró zon- í goraművészt mutatja be töb- •; bek között e műsor, hírt ad ? Rimszkij-Korzakov Arany- J kakas című operájának bemu-1 tatói áról, részleteket elevenít í fel David Ojsztrah korábbi bu- l dapesti koncertjéről. Szerepel < még a műsorban a gyulai em-í lékünnepségről készült film, £ amely Erkel Ferenc halálának H&fytyk'Ct' Ue'&é'Mtl ini Hogyha kezével int, föloldozza a kínt... Törékeny kedvesem ahol jár, lába nyomán Nap zokog: zsoltár. Virágok sietnek eléje, s meghajlanak az ütemére,.. MÄTÖ GYULA: Nőtte nt eget kaszáló jegenyékkel, felhők hátára ültem, elláttam a világ végére nagyanyámhoz, s csíkókedwel •> felhő-erődömbe is felszaladtam az égre... nos iskolai tanárok, a tanítók és az óvónők naprakész szellemi megújulásának és megújításának tervezetét tar­talmazza. Az ötlet nem újkeletű. Már korábban is találkoztunk gyümölcsöző együttműködés­sel; az Egri Tanárképző Fő­iskola és a Sárospataki Taní­tóképző Intézet, továbbá a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem és más tanintézetek gyakran felkeresték egymás portáját. Rendszeres volt az előadók cseréje és az óraláto­gatás is. De a kapcsolatok többé-kevésbé kétoldalúak voltak csak, és az intézmé­nyek vezetőinek eondossáeá- tól függött a szálak lazulása vagy erősödése. A megyei tanács vb műve­lődésügyi osztálya abból a felismerésből kiindulva, hogy a területileg „ölelkező” okta­tási intézmények a legfonto­sabb, „az alapanyag” tekinte­tében szervesen kapcsolódnak egymáshoz, elhatározta, hogy „intézményesíti” a kapcsola­tot távlatosan is. A jövőt il­letően nem elegendő a dip- loma-átnyújtás ünnepélyes aktusáig kísérni a fiatalokat; tovább kell tekinteni, a mun­kás hétköznapokra, a pedagó­giai tevékenység gyakorlatára. Egy letűnt világ nagyon józan jelszava volt, hogy „a jó pap holtig tanul”. Amikor egy község, egy település köz­ponti alakja a pap volt. e jel­szót éppen a tömegek érde­kében valóra kellett váltani. A mi világunkban egyre in­kább a pedagógus válik az állandóan fejlődő. alakuló élet központi emberévé. Mos­tanában többször ismételgetik pedagóguskörökben Marx György fizikus találó, már- már szállóigévé alakuló mon­dását: „Mindenki elmaradhat a gyorsuló világban, de a pe­dagógus soha.” S mert ez va­lóban így van, józannak, megfontoltnak tekinthetjük a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának és a már felsorolt oktatási intézmények vezetőinek szövetkezését a pe­dagógusok szellemi felfrissíté­sére, a legkorszerűbb pedagó­Bár kissé elkopott a szó. de ezúttal a jelentős valóban lé­nyegeset, figyelemvonzót je­löl. A Borsod megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztá­lya együttműködési megálla­podást és munkatervet írt alá a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemmel, az Egri Tanárképző Főiskolával, a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskolával. a Sárospataki Taní­tóképző Intézettel és a Kecs­keméti Óvónőképzővel. Az ünnepélyes aláírásra a hét közepén került sor, amikor is Varga Gaborné, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese kö­szöntötte az intézmények igaz­gatóit, aláírási joggal meg­bízott képviselőit. Az együtt­működési megállapodást dr. Hetényi György, a művelődés- ügyi osztály vezetője és . az intézmények vezetői, megbí­zottai írták alá. * túl ‘ azon. hogy ez a kelle­mes aktus külsőségeiben is hangulatos volt. a részvevők nagy örömmel üdvözölték az együttműködési megállapodás távlatosságát, jövőbe mutató tendenciáját. Manapság, ami­kor annyiszor beszélünk a pe­dagógusok továbbképzésének szükségszerűségéről, igazán felemelő látvány a konkrét tenniakarás okmányába bele­lapozni Mert a csinos, bekö­tött, tehát méltó keretbe he­lyezett együttműködési meg­állapodás a közép- és általá­giai elvek elsajátítására, ha­tékony módszerek átvételére ' Az együttműködési megálla­podás és munkaterv részlete­sen felsorolja a továbbképzés módozatait. dátum szerint rögzíti a módszertani-didakti­kai stb. megújulás lehetősége­it. Kitűnő, koordinált megál­lapodásról van szó: mintául szolgálhatna egy észak-ma­gyarországi pedagógiai to-' vábbképző központ munka­tervének — ha lenne ilyen intézmény. • Az együttműködési megál­lapodásból, valamint a témá­hoz fűzött szóbeli kiegészíté­sekből — ha derengően is —> körvonalazódott egy észak­magyarországi pedagógus to­vábbképző központ modellje is. Persze ez a mostani, szo­ros és hivatalos kapcsolat- teremtés egyelőre még szeré­nyebb célzatú. Nem kíván „konkurrálni” az Országos. Pedagógiai Intézettel, mert nem általános érvényű, a pe­dagógia tudományát tovább­fejlesztő munkálkodás áll te­vékenységének homlokteré­ben. hanem az ifjú és nem if­jú pedagógus rendszeres és módszeres továbbképzése. Áitg amint hallottuk, e nagy vál­lalkozáson szeretnének kissé túllépni, hogy bekapcsolódva a tudományos kutatómunkába a „forrástól” juttassanak el megméretett, valósághű, meg­bízható adatokat a pedagógi­ai tudományok fejlesztéséhez Örömmel szólunk róla. hogy hazánkban Borsod megye az első, amelyik e jelentős szö­vetkezésre vállalkozott. Hang­súlyozták ezt az oktatást in­tézmények vezetői is. Az együttműködési megállapodás­ban rögzített elképzelések al­kalmasak a szervezett tovább­képzés megvalósítására. a korszerű pedagógiai feladatok elvégzésére. Szeretnénk hin­ni. hogy a szerződő, megálla­podó felek pontról pontra be­tartják saját maguk által te­remtett és jóváhagyott műn- kaokmányt. Mi. magunk is szeretnénk a megvalósulás fá­zisainál ielen lenni. Párkány László \ Meddig friss egy pedagógus diploma ? A szellemi „érlágitás“ okmánya Az utca éneke ünnepi emicü műsor az őszirózsás forradalom és a KMP mepa.akuiüSánaK 50. évfordulója tiszteelére s Lágy hegedűszó hallatszik i í parkból. 1914 júniusának utol- (só vasárnapja. Béke-ünnep t Fiatalok dala és tánca tölti be ía teret. Mint minden háború Ja. XX. század nagy világka- ! tasztrófája is. váratlanul tör az emberiségre. Megperdül a dob. (felhangzik a trombita, s a fia- italok puskát és szuronyt sze- 'gezve rontanak egymásnak, í A bombák és gránátok hang- ’ zavarából lassan előtör a költői ; szó, a megannyi bátor .,meg- ; állj .’’’-kiáltás. Egy váratlan öt- ! lettel a holtak feltámadnak, és laz élők fejére olvassák bűnei­ket. Az érvek csatározásában ; Babits Mihály, Juhász Gyula, Lékay János, Karinthy Fri­gyes, Nagy Lajos és még sokan mások, de mindenekelőtt a for­radalom előhírnöke, Ady End­re hallatják szavukat,. S míg vajúdva bontja ki szirmát az őszirózsa, űj erők szervezked­nek a forradalmi vívmányok megvédésére és kiteljesítésére: a munkások, a parasztok és az értelmiségiek legjobbjai, a kommunisták lépnek a törté­nelem színpadára. A verses, zenés, táncos, komplex műsort november 26- án, kedden este hét órakor mutatják be. A közreműködők soraiban ott találjuk a színház szinte valamennyi művészét. A zeneszerzők és a zenei szer­kesztők: Herédy Éva és Kal­már Péter. A Vasas kórust Forray István vezényli. Ko­reográfus : Bodrogi Zoltán. Díszlet- és jelmeztervező: Ger­gely István. Az irodalmi szín­padi összeállítás szerkesztője Párkány László, a rendező Orosz György. 75. évfordulójára emlékeztet. Szombaton az operakedvelők Mozart Cosi fan tutte című vígoperáját láthatják a berlini Stadtsoper budapesti előadásá­ban. A tv nézőinek ajánljuk látható a könyvesboltokban. Azt hisszük, mindkét mű szer­zője olyan márka, hogy nem is kell különösebben ajánlani nevük önmagában is vonzerő. Germanus műve amúgy is ré­gen keresett hiánycikk, mert az előző kiadást már nem le­hetett megtalálni sehol sem. A költészet kedvelőinek ritka Az elmúlt hét könyvei közül elsősorban néhány szépirodal­mi újdonságra hívnánk fel a figyelmet Veres Péter vissza­emlékezései Szülőhazám „Hor­tobágy < mellyéke" címmel je­lent meg, Germanus Gyulának vagy harminc évvel ezelőtt ki­adott regényes műve a Közel- Keletről, az Allah Akbar ismét Nyilatkozat oldalváaásokkal

Next

/
Thumbnails
Contents