Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

Szombat, 1968. október 12. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 25 éves a lengyel néphadsereg a legyőzött hitleri birodalom kancelláriájának berlini rom­jain. Az újra jelentkező veszély, amely a nyugatnémet cs az amerikai militarizmus részé­ről fenyeget, szükségessé tet­te, hogy Lengyelország jól képzett és kiválóan felszerelt hadsereggel rendelkezzék. Len­Yezetőségyálasztó taggyűlés az Észak magyarországi Fűrészüzemekben Ötven A lassan immár kétszáz éves diósgyőri kohászat a gyártmányok révén npgy te­kintélynek örvend mind a ha­zai, mind a külföldi megren­delők előtt. Termékeinek je­lentős részét szállítja export­ra, négy világrészbe, s mint­egy 60 országba. A gyár, a Lenin Kohászati Művek a megrendeléseket il­letően nem panaszkodhat. Nem, hiszen a gyár kereske­delmi szerveihez egyre-másra érkeznek a tőkés országokból a jövő évre szóló megrendelé­sek. Elsőként a közelmúltban a dán, valamint a jordán cé­gek jelentkeztek, amelyek hengerelt árut akarnak venni. A nyugatnémet, az iránt, a li­banoni és még egy sor más • • Of évfized hűsége Kazincbarcikai képzőművészek munkái Miskolcon egyesített képzőművészeti kö­rének kiállítását Miskolcon az SZMT kiállítási termében. A szervezésben segítséget nyúj­tott az eredményes kulturá­lis munkájáról immár hírne­ves miskolci vasutas szakszer­vezeti művelődési otthon ve­zetősége, Barczi Pál szakkör­vezető, akinek grafikáiból ezekben a napokban rendez­nek bemutatót Budapesten a Dürer-teremben. Mint arról Fehér Sándor Ernő, a vasutas művelődési otthon igazgatója tájékoztatott, a miskolci vas­utas művészeti szakkör és a barcikai képzőművészeti szak­kör már egy éve tart kapcso­latot szakmai tanácsokkal, ta­pasztalatcseréikkel, közös ki­állítások rendezésével segítik egymást. A miskolciak is be­mutatták már műveiket Ka­zincbarcikán, s az ott szere­pelt képek egy része, Gálik János és Nagy Lajos munkál díjat is nyertek. A kazincbarcikai képzőmű­vészek miskolci bemutatkozá­sa már az első napokban si­keresnek mondható. A kiállí­tott 32 kép elsősorban azt il­lusztrálja: figyelemreméltóan fejlődik a képzőművészeti élet Kazincbarcikán is. Ezt bizo nyítják Mészáros Tibor, Ma- jercsik János, Szabó István, Tóth Gyula, Mezei István ké­pei is. A kiállítás mindenképpen megérdemli a publikálást, mert valóban szépek, megka- póak a művek. A kiállítás, amely október 16-ig lesz nyit­va, bizonyára sok érdeklődőt vonz, hiszen városunkban is ezreket érdekel a képzőművé­szet útkereső munkája. — szegedi -«■ gyei ország erejét megsokszo­rozza a Szovjetunió és a Var­sói Szerződéshez tartozó álla­mok támogatása. Ez az erő minden támadóval szemben áttörhetetlen bástya, a békés és szocialista építőmunka vé­dőpajzsa. Ma, a szocialista országok családjában, a közős eszmék, közös célok kötik össze nem­zeteinket és testvéri kötelé­keinket még szorosabbá fűzi az imperializmus elleni küz­delem. Huszonötödik születés­napján köszöntjük fegyverba­rátainkat, a testvéri lengyel nép hadseregét osztály katonái önkéntesként szerveződtek a fasiszták elleni harcra. Ez a hadosztály vívta meg első csatáját 1943. október 12-én, 25 évvel ezelőtt Leninó- náL Ez a hadosztály lett a magva a Szovjetunió területén megalakult I. lengyel hadse­regnek, amely a szovjet had­sereggel együtt harcolva köze­ledett Lengyelország felé. Itt egyesült a népi hadsereggel, a partizánhadsereggel, s így szü­letett meg a lengyel néphad­sereg 1944 áprilisában. Amikor az I. hadsereg len­gyel ország területére lépett, már 170 000 jól felszerelt és ki­képzett katonája volt. A há­ború utolsó szakaszában már 400 000 főnyi hadsereg vett részt a fasiszták végső szétzú­zásában. Lengyel katonák ver­ték le a határoszlopokat az Odera és Neisse partján, meg­tisztították a Balti-tenger part­vidékét. Nagy dicsőség volt n lengyel hadsereg számára, hogy a szovjet lobogó mellett n lengyel zászló is ott lengett vili nehéz politikai és katonai helyzetben találta Lengyelor­szágot. Az ország és népe egyedül volt, magára hagya- tottan védekezett, nyugati szö­vetségesei nem jelentettek szá­mára segítséget. A helyzetet súlyosbította, hogy az ellenál­lás politikájában nem szüle­tett egység. Két politikai áram­lat alakult ki. A baloldali erők célja — melynek Irányítója és szervezője a Lengyel Munkás­párt volt — nemcsak az or­szág felszabadítóra, hanem a társadalmi rendszer átalakítá­sa is volt. létrehozták a Né­pi Gárda nevű fegyveres szer­vezetet és kérlelhetetlen har­cot hirdettek a megszállók el­len. A londoni emigrációs lengyel kormány ezzel szemben jobb­oldali mozgalmat Indított, amely a burzsoázia érdekelt szolgálta. Azt tartotta legfőbb célkitűzésének, hogy a nyuga­ti szövetségesek segítségével visszaállítsa Lengyelországban a háború előtti társadalmi ren­det. Csaknem fél évszázaddal ezelőtt, 1919 tavaszán nyú­lánk termetű, fiatal legény jelentkezett a miskolci Ru- dolf-laktanyában, a Tanács­köztársaság védelmére indu­ló Vörös Hadsereg sorozó bi­zottsága előtt. Bevált volna, mégis hazakiildték. Igazolvá­nyában ez állt: Tamási Ist­ván, született 1002-ben. Ti­zenhét éves volt csak, nem érte még el a korhatárt. Hazafelé azon tűnődött, ho­gyan lehetne a születési év­szám ketteséből egyest ka- nyaríiani. A gondolatot tett követte. És másnap már a Vörös Hadsereg katonája volt. Sokfelé harcolt. Cseh és román Intervenciósok ellen. A románokat egészen Tér­kövéig vetették vissza. Az­után jött a bukás. Fél év fog­ság Cegléden, majd három iszonyú nap Miskolcon Szín főhadnagy terrorkülönítmé- nyénck karmai közölt. Ütöt­ték, verték, de végül haza­jutott. Nehéz volt munkát kap­nia, s ha kapott is, nem volt benne sok köszönet. Semmi­féle igazságtalanságot nem tudott szó nélkül hagyni, ezért felettesei rossz termé­szetűnek tartották, A tapolcai kőbányában dol­gozott. Mikor már nem volt maradása, az albcrttelepi szénbányába került. A má­sodik világháború a szuha- kállói bányában érte. Hadi­üzem volt akkor a bánya. Ma is emlékszik a hadiüzem parancsnokának szavaira: „Dolgozni kell! Minden csil­le szén szükséges ahhoz, hogy a bolsevizmus ne üt­hesse fel a fejét.” Ök mégis sztrájkot szerveztek, amikor nem kapták meg időben a jussukat. Csendőrök vitték el társaival együtt. Két hetet töltött magánzárkában. Még Szuhakóllőn voltak a németele, amikor többedma- gával megkezdte a kommu­nista párt szervezését. A kör­nyék felszabadulása után, 1945. január 15-én hivatalo­san is megalakult Szuhakál- lón a kommunista párt. 1945 augusztusában Tamási István lett az alapszervezet titkára. Az ellenforradalom alatt azok között volt, akik nem adták fel a harcot. Később az ő lakásán jöttek össze a kommunisták, hogy újjászer­vezzék a pártot. Megint Ta­mási elvtársat választották az ni a pszervezet titkárául, s azóta megszakítás nélkül irá­nyítja a község pártszerveze­tét. Ma 43-an vannak. Nyug­díjasok, pedagógusok, taná­csi dolgozók, háziasszonyok. Tamási István maga is 1957 óta nyugdíjas, de nem tudna elszakadni a mozgalmi mun­kától. Itt, a községben nem látványosak a feladatok. Po­litikai felvilágosító munkát végeznek, az iskola és a ta­nács gondjaival törődnek. A község lelkes, éltető emberei ők, akik mindig készek véle­ményt mondani, bírálni és se­gíteni. Munkaterv szerint az alap­szervezet kéthavonként tar­tana taggyűléseket, de gyak­rabban összejönnek. Tamási István különösen szívesen ta­lálkozik n régi elvtársakkal, akikkel annyi közös harc emléke fűzi össze. Poharaz- gatnak, beszélgetnek, felidé­zik a múltat. A község kommunistái most a vezetőségválasztásra készülődnek. Tamási elvtárs már két korábbi választás­nál kérte, váltsák fel fiata­labbak Egyszerű párttagként dolgozna inkább. Most nem kéri. Az imperializmus foko­zódó támadásai következté­ben bonyolultabbá vált hely­zetben nem akar félreállni. Nem is tudna. Hatvanhat éves. Ha visszapillant, emlé­keivel köteteket tudna meg­tölteni. De szívesebben mégis a jövőbe néz. (flanek) Október 10-én nyitották meg a Kazincbarcikai városi Tanács és a Borsodi Vegyikombinát országból jövő megrendelések zömmel a különféle szög- és U-acélokra tartanak Igényt. A kohászatban úgy vélekednek, hogy a külföldi megrendelések ez év végéig a vállalat jövő év első negyedévi exportke­retének teljes mennviségét lekötik. Már a jövő évre érkeztek kiilíöldi megrendelések az LKM-be ÍHtfPn kagja van az Észak­ultul.1 magyarországi Fű­részüzemek pártszervezetének. Az ötvqnböl 45 volt jelen az október 10-én megtartott ve­zetőségválasztó taggyűlésen, öt tehát hiányzott, de egyik sem igazolatlanul. Ezt a tag­gyűlést vezető elnök, Kosa Pál elvtárs — vállalati igazgató — be is jelentette. A taggyűlés, amely új ve­zetőségei, választott, 14 órakor kezdődött, de csak az esti órákban fejeződött be. A kom­munisták vitatkoztak. Nem azt vitatták, hogy ki legyen az új vezetőség tagja, hanem az eddig végzett termelőmunká­ról és a további feladatokról beszélgettek. Mert nem is vita volt az a taggyűlés, hanem beszélgetés. Negyvenöt kom­munista felelősségteljes be­szélgetése. Leírni mindazt, ami a taggyűlésen elhangzott — pontosan és hitelesen — csak a jegyzőkönyvvezetők tudták. E tudósításban csupán emle­gethetünk néhány tételt és problémát. Az már nem is újdonság mostanában, hogy a kommu­nisták legalább annyit fog­lalkoznak a gazdálkodással, mint az alapelvekkel. Az Északmagyarországi Fűrész­üzemek vezetőségválasztó tag­gyűlése is inkább „gazdálko­dott”, mint politizált. Ha egyáltalán lehet és szabad a politikát a gazdálkodástól el­választani. Aligha. Az Eszakmagyarországi Fű­részüzemek kommunistáinak vezetőségválasztó taggyűlésén is úgy politizáltak, hogy ezzel egyidőben gazdálkodtak is. Csak példákat, a gazdálkodás­ra vonatkozó mondatokat em­líthetünk. Többek közt: az új gazdasági mechanizmus veze­tési és gazdálkodási elveinek megvalósítása máris ötmillió forint körüli nyereséget ígér a vállalatnak. Ebből fél hó­napi fizetéssel azonos összegű nyereségrészesedést tudnak biztosítani a dolgozóknak. A kommunisták a vezetőség­választó taggyűlésen arról ta­nácskoztak, hogyan lehetne az ötmillió forint nyereséget to­vább növelni, hogyan lehetne a dolgozóknak jutó nyereség- részesedés összegét az eszten­dő negyedik negyedévében gazdagítani. Ezzel együtt — természetesen — a vállalat haszna is jelentősen gyarap­szik. A negyedik negyedévben az exporttermelés fokozásával például még legalább 400 000 forint exportfelárat lehetne biztosítani. A csütörtöki veze­tőségválasztó taggyűlés után úgy tűnik, hogy ez az összeg meg is lesz, hiszen a pártta­gok a beszámoló alapján ép­pen a termelési tervek telje­sítésének módszereiről beszél­gettek. E mondatok után úgy tűn­het, hogy a vezetőségválasz­tás nem elsődleges, hanem másodlagos témája, feladata volt a kommunisták taggyűlé­sének. Nem! A vezetőségvá­lasztás volt a legfontosabb té­ma, de éppen arról beszél­gettek a fűrészüzemek dolgo­zói, hogy az új pártvezetőség­nek az eddigieknél is jobban kell értenie a gazdálkodáshoz. A jelölő bizottság is erről tett jelentést. Az ötven tagú párt- szervezet vezetőségébe azt az öt kommunistát javasolta, aki a jövőben leginkább tudja biztosítani a gazdálkodás és a politika egységét, összhang­ját. Valamennyi vezetőségi tag egyhangú szavazatot kapott. Titkárnak immár hatodszor Sándor András elvtársat vá­lasztották meg. A már nem egészen fiatal, 48 éves férfi meghatódva köszönte meg a bizalmat, és a vezetőség ne­vében megfogadta, hogy vala­mennyien minden tőlük tel­hetőt megtesznek a párt el­veinek és politikájának ter­jesztéséért, ezzel összhangban a vállalat gazdálkodási ered­ményeinek további javításá­ért. Az Eszakmagyarországi Fűrészüzemek pártvezetőség- választó taggyűlésén részt vett és felszólalt Molnár József elv­társ, a miskolci fonoda igazga­tója, a Miskolci városi Párt- bizottság tagja. A vállalat pártvezetőségének tagjaivá vá­lasztották Bartha Ferencné, Szántó Béla, Adorján József és Miknyóczki Mihály elvtár­sakat. A Szovjetunió területén ez­alatt, az emigrált lengyel kom­munistáié kezdeményezésére megalakult a Lengyel Haza­fiak Szövetsége. Ez a szövet­ség Síelőében életre hívta az ottani lengyelekből az I. Kosciuszko-hadosztályt. A XVIII. századi nagy lengyel szabadsághős nevét viselő had­Lenino — 1943. október 12. Ez a helység és időpont tör­ténelmi eseményt jelez a len­gyel nép éleiében: az első, va­lóban népi lengyel hadsereg győzelmes csatáját, amelyet azóta a lengyel néphadsereg születése napjaként ünnepel a nemzet. A háború, amely a náci had­sereg 1939. szeptember 1-i tá­madásával kezdődött, rendid­Sielcétoi — Berlinig Elismerésre iélló sikerek A Borsod megyei KISZÖV vezetősége nemrégiben ülést tartott. Egyik napirendi pont­ként a miskolci Vas- és Fém­ipari Szövetkezet működését, az elmúlt egy év alatti fejlő­dését elemezték. A szövetkezet kollektívája az értékelés szerint jó, eredmé­nyes munkát végez. Évi ter­melése megközelíti, vagy túl­haladja a 40 millió forintot. A hazai igények, megrendelé­sek kielégítésén túl, foglal­kozik exporttal is: a külföldi megrendelések teljesítése évente mintegy ötmillió forin­tot eredményez. A KISZÖV vezetősége el­ismerőleg nyilatkozott a szö­vetkezetről olyan vonatkozás­ban Is, hogy segítséget adott jelentős szociális gondunk, a női munkaerők elhelyezésében, így egy év alatt 00 új női dolgozóval erősítette a szövet­kezeti kollektívát. Van olyan elképzelésük, hogy további 20 —30 nődolgozónak biztosíta­nak kenyeret a mártnbányni részlegükben. A gazdaságosság aránylag jól alakul. A jövő is biztató, mivel az 1909-es évi kapaci­tásuk már le van kötve. S mik a tennivalók? Mindenek­előtt fokozni kell az emberek politikai nevelését, felvilágosí­tását, jobbnn kell foglalkozni­uk a szocialista brigádok, il­letve e mozgalom erősítésével, amelyben még van kfvánni való.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents