Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
6 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. október 20. Két lsét „Pokolban“ Mér ego rö k Elkerülhetetlen, hogy az egyre változó élet ne hozzon újabb és újabb fogalmakat, amiket aztán vizsgálatunk, kóstolgatunk, végül vagy elfogadjuk, vagy sem, lassan, elterjednek, belopják magukat, a köztudatba, és akkor már úgysem lehet ellenük tenni semmit. Megjöttek, vannak. Lehet, hogy ilyen szó született a napokban megyénk egyik községében is, ahol egy gyógyszerész beszélgetett ismerősével. — Tudod mi a legújabb megbízatásom ? — Nem tudom, és nem is találom ki. Inkább mondd! — Méregőr lettem. Igen, méregőr! De lehet méreg-felügyelőnek is mondani, és ez tulajdonképpen nekem is jobban tetszik, mivel olyan jó krimi íze van. Ugye? Méregfelügyelő. Felügyelő is, méreg is. Külön-külön is jó bármelyik szó, hát még együtt! Egészen jó sorozatcím lenne! Különben, mint méreg-felügyelőnek valóban az a feladatom, hogy megakadályozzak valamiféle krimit. Olyan krimit, ami már a mi modern világunkban válhat lehetővé .... A méreg-fel ügyelőnek igaza van. Köztudott, hogy a nö- vjényvédőszerek a nem megfelelő tárolás, a szakszerűtlen használat következtében' valóban sok kárt okozhatnak, mérgezhetnek. A balesetek elkerülése érdekében több járásban gyógyszerészeket ruháztak fel méreg-felügyelői jogkörrel is. Az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a védőszerekkel kapcsolatos előírások betartását, és ily módon elejét vegyék a bajnak. P8'l33BU]?aiŐ segílséenyúílás A Lenin Kohászati Művek Vöröskereszt szervezete önkéntes, térítésmentes véradást szervezett az egészségügyi hónap keretében. A beteg embertársaink életének megmentése szempontjából lényeges társadalmi megmozdulás eredménye híven tükrözte, hogy a diósgyőri kohászokká nemcsak a munka frontján, hanem az emberszeretet, a segítségnyújtás és áldozatvállalás területén is bizton lehet számítani. A térítésmentes véradás során ez alkalommal 1054 liter vért adtak. Szaladnya Ferenc LKM nagyüzemi Vöröskereszt titkár Hajnal a messinai öbölben Mazsaroff Miklós munkája Űj művek a miskolci könyvesboltokban Barta Lajos: Kőbe Irt szíveli N agyon régen történt, de még most is sokszor emlékszem Annára. A pék házában volt az államilag elismert egyszobás elemi magániskola, az egyetlen a faluban, melyben tanulni is lehetett valamit. Együtt voltak ott a fiúk és lányok,, első és hatodosztályúak. A nagyok minden szerdán fölmentek a hegyek közé. Sorban ültek a hegyek a falu fölött, és zöld bársonytetőikkel, szelíden merengtek. A lányok minden szerdán délután, amikor nem volt tanítás, virágokkal jöttek le a fiúkkal a hegyek közül. Ott élt a faluban Ripszám- né, egy kicsiny, nagyon öreg, nagyon összeszáradt asszony, aki még az urasáénál is előkelőbbnek tartotta magát, meri nyugdíjat kapott a férje után. aki mint altiszt elesett a császárért az olaszországi háborúban. Illett Ripszámné- hoz és előkelőségéhez, hogy büszke legyen a kitűnő iskolára, és hogy közben kicsit magára is gondoljon! Egy napon, a két vén lábával nekiindult a nagy útnak, a messzi Drávához, átvitette magát a révésszel, és így szólt a faluban rokonához, a bőrbunda- készítő Breitenbachhoz: — Nem szégyelled magad jómódú ember létedre, hogy « lányod már 14 éves, és még Írni. olvasni sem tud? Mondta a bőrbundakészítő: — De ha egyszer nincs itt Iskolánk! Készen volt rá a felelet: — Nálunk nagyhírű iskola van, add hozzám a lányodat kosztra és kvártélyra! Tudod, hogy van az a kis házam, megleszünk benne. És már két éve járt abba az iskolába Anna. Nagy, hatalmas és szép volt. Modtam egyszer Sujánszki Bandinak: — Vigyetek el egyszer engem is a hegyek közé. Már 9 éves vagyok. — Takonypóc — intézett el Bandi. — Mi koron túliak vagyunk, mert már a rossz iskolából kerültünk ebbe a jó iskolába. Én például már 14 éves vagyok. Az iskolaszoba előtt az utca felé kertecske virágzott, érezni lehetett nyáron violák és rezedák illatát. A nagy udvaron a vén szederfa -alatt, kerekes kút állt, nagy, érett fekete szedrek hulldogáltak róla a földre. Senki sem volt az udvaron, vizet húztam a kútból. Akkor kijött az iskolából Anna! •*— Adsz nekem egy pohárral? Adtam neki a vízből és mondtam: — Igyál, jó hideg! — Ez most igazán jólesett! Akkor Anna elindult befelé, letettem a poharat a kútra, futni kezdtem Anna után: — Vigyázz Anna! Én leszek a vad kos. Anna ijedten fordult meg. nekifutottam fejjel. Anna elkapta kövér kariával a nyakamat. egvütt est"mk a oorba. Magához szorította a fejemet. — Ugye most nem tudsz fölkelni! — és megcsókolta az arcom. Az udvar tele volt a frissen sült kenyér szagával, mondtam Annának: — Hallod Anna, olyan vagy, mint a meleg, friss kenyér. — Bolond! — mondta Anna, fölugrott és beszaladt az iskolába. Anna is már nagy volt, és szerdán délután ő is a hegyek közé ment a nagyokkal, és virágokkal jött vissza onnan. Egy napon azt mondja nekem Félix, aki még Sujánszki Bandinál is idősebb volt: — Mindenkinek van ideálja, válassz te is magadnak! — Anna lesz az ideálom! — Apróság! Mit nem gondolsz? — megcsípte a fülemet. — Anna a Sujánszki Bandi ideálja, válaszd magadnak a kis Juliskát! Az is 9 éves! Másnap korán mentem az iskolába, és a cseresznyém felét odatettem Juliska helyére, be a padba. J uliska kicsit sovány és kicsit pisze volt. Szerettem volna kövérebbnek és egyenesebb orrúnak látni, de így is nagyon édes volt. Tíz órakor Juliska odaadta a vajas zsemléje felét, és azt mondta: — Köszönöm a cseresznyét, eljössz szerdán délután játszani hozzánk? Elmentem szerdán délután hozzájuk. Juliska apja mérnök volt. de már régóta nem mért semmit, mert mindig ágyban feküdt. Hátul a nagy udvaron hatalmas pajta állt, a pajta mögött feküdt a kert, azon túl, vizenyős rétek és a nagy határ. A nagykapuba illesztett kiskapun át ki lehetett menni a kertbe, onnan a határba. De a pajta hátsó falán nagy lyuk is volt: — Ki tudsz bújni ezen a lyukon? — kérdezte az ideálom. — Hogyne! — és kibújtam a lyukon. — Hát te ki tudsz bújni? — Hogyne: És ő is kibújt. így mulattunk az ideálommal. Cézár, a nagy agárkutya is ott volt, ő is kibújt-bebújt a lyukon. A sovány segédjegyző is Ripszámnénál lakott, ott is evett ebédet. Vacsorát a segédjegyző sohasem evett, olyankor a kocsmában ült, dominózott és spriccereket ivott. Elmúlt a nyár, a hegyek csüggedten néztek a repülő felhőkre. Jöttek napok, amikor az ég szürkén, nehezen a hegyekre támaszkodott. néha dértől -fehéred ett zöld tetejük. Egyre jobban zordult a láthatár. Anna egyre virágzóbb és szebb lett. Délután volt. kopasz málv- vakórók zörögtek a ház előtt a kis kertben, a tanító nyelvtant magvarázott: — Anna, te felelsz! — mondta a tanító. — Mi az a közbevetett mondat? A nna fölállt, nemcsak a fiúk, a lányok is nézték, hogy milyen szép és hatalmas. Anna nem felelt a tanító kérdésére, csak állt, hallgatott. Állt, hallgatott, és csak elfakadt keservesen sírva. Senki sem értette miért sír Anna. — Most nem tudja, pedig tegnap még tudta! — akart rajta segíteni Sujánszki Bandi. — Nem baj — segített a tanító is —, majd holnap megint tudja. — Fáj a fogam, szeretnék hazamenni — szólalt meg Anna. És nem láttuk többé az iskolában Annát. Negyednapon Ripszámné az udvarra hívta a tanítót. Behallatszott beszélgetésükből: — Itt volt a Breitenbach, hazavitte a lányát kocsival. — Értem — mondta a tanító. — Ki gondolta volna, hogy az az éhenkórász segédjegyző! ... — Ne mondja! — De igen! Nemsokára tél lett, a föld már kemény göröngyökké fagyott, téli harmattól szakállas füvektől fehérlettek a hegytetők és a rétek. Mentem az utcán, találkoztam Sujánszki Bandival: — Hová mégy Bandi? — A hegvek közé megyek. — Vígy el engem is, nemsokára én is nagy leszek. Hideg leheletek járlak a hegyek közt. egyik völgyből a másikba mentünk. A bús magaslatok közt egy helyütt megállt Bandi. Miért állt meg? Mit akart ott? A völgy aljút mint valami nagy. szélesen kiterülő tábla, sima kőlap alkotta Száz és száz szív. száz és száz szó és forró vallomás: „F. és N. Örökké a tied!” — „K. és R. Nem hagylak el soha!” — „B. és A. Szerelem a sírig!” A kőmezőbe voltak írva a szívek a szívekbe szavak, a szivek köré a koszorúzó kőrajzok. Évek óta vasárnap és ünnepnap idejártak a falu fiataljai, és a legények írták és írták ebbe a nagy kőlapba az új és új szíveket, a szebbnél szebb szavakat. Szívek és szavak most már vékony dér alatt virágoztak. Ott álltam, csak álltam Bandival. Körös-körül a felhozó hegyek, bánatosan néztek le ránk és a kőbe írt szívekre. Bandi akkor hegyes kalapácsot vett ki a zsebéből, letérdelt a zúzmarás hideg köre, és kalapácsa éles felével elkezdte kiirtani a kőből a szívet, melybe ez volt írva: .,B. és A. Örök szerelem”. A hegyes kalapáccsal újra és úira lesújtott egymás után százszor is lecsapott a kőre. az írásra, a szívre. A sajgó szív szikrát vert, csak nehezen akart elmúlni. De a kalapácsverte rovátkák egyre szaporodtak, végre a szív mégis egészen elmúlt. A szív és a vallomás hellén feldúlt, puszta folt, fájó seb maradt a kőben. M ár homályosult a korai alkonyat, mikor elindultunk haza. Ködök ereszkedtek már a kőmezőre. A sok szív. a sok vallomás ott maradt a deresedé kőben, de Bandi és Anna szíve már nem volt ott. Szomorúan néztek utánunk a bánatokba emelkedett hegyek. Régen történt, de még mindig és sokszor emlékszem Annára. Nem ez volt-e az első szerelem ? — 90 éve született Barta rains r mnsyar szeeiaUstn irodalom ocvfv- ritotrfilc. a Wtííné noveUlst« Os üivímnfrrt Kbbő! az nU't’-'rnból közöltül' fenti elbeszélését. az egyetem A/4 épületének III. emeleti üvegtermében. A megnyitó ünnepséget — amelyen dr. Gyulay Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár mond ünnepi beszédet — október 21- én, hétfőn délelőtt 11 órakor tartják az A/4 épület IV. emeleti nagy üvegtermében. Szab h ön y v ki állítás a műszaki könyvnapokon A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és az Állami Könyvterjesztő Vállalat az idei műszaki könyvnapok alkalmából október 21-e és 26-a között szakkönyvkiállítást rendez matracai és plédjei segítségével és az idegenforgalmitól kapott pénzen. Ezt a pénzt felszerelésekre fordítottuk. A szünidőt megszakítva az ország minden részéről utaztak ide diákok. Állandó tagunk 25— 30. Mintegy 400 munkaórát teljesítettünk társadalmi munkában, ebből 250 órát egy légturbina beszerelése vett igénybe. Az úgynevezett Pokolban dolgoztunk. Ahogy lefelé , haladtunk úgy készítettük a fa- ácsolatot a fejünk fölött. Ezt a részt most elöntötte a víz. Mihelyt a víz eltűnik, újra hozzáfogunk a munkához. Nekünk mindegy, tél van-e vagy nyár, ott mindig 10 fok meleg és éjszaka van. — És talán a nagy folyosó... — IGEN, A NAGY folyosó, az eddig fel nem tárt nagy barlang! Mert azért bízunk benne mégis, hogy ott van. Jó lenne megtalálni. Túry i — Találtak már valamit? — Két kisebb termet. A szívós, nehéz munka mellett gyakran a véletlen is segít, így történt a Fercsi teremnél is. Az egyik fiú bepréselte a fejét egy nyíláson és mit látott? Egy űj termet, örömében és kíváncsiságában addig forgatta a fejét, míg véresre horzsolta a szikla. Így rohant utánunk. Feri a keresztneve, mi Fercsinek becézzük, róla neveztük el a termet. Hadd tegyem hozzá, soha komolyabb balesetünk nem volt. Azóta, vagyis 1965 szilvesztere óta, minden héten egyszer leszál- lunk a barlangba. Mérünk, térképezünk. Most kaptunk egy klubszobát, ahol nyugodtan dolgozhatunk. — Huzamosabb ideig is dolgoztak már a barlangban?... — Igen, a nyáron. Két hétig táboroztunk egy vadász portáján, a KISZ-bizottságtól kapott sátrakban, az egyetem A MISKOLCI műszaki egyetemen 1965. december 31- én este, amikor már mindannyian túl voltak a vizsgán, valaki azt javasolta menjenek el kirándulni. Nébli Vendel adjunktus Lillafüredet és az Istvún-barlangot ajánlotta. Általános helyeslés fogadta a tervet, így indultak el „bar- langnézőbe”. A kirándulás után pedig megalakították a tudományos diákkör barlangkutató csoportját. Azóta, ha idejük engedi, járják a barlangokat. Dolgoznak. Nehéz fizikai munkát és tudományos megfigyeléseket végeznek. Sárban, vízben csákányoznak, robbantanak, cipelik a követ, az anyagot. Miért? Romantika? Az is. A felfedezés öröméért. Azért is. „Ebben a munkában — vagy ha úgy tetszik nevezzük hobby- nak — van fantázia. Az ember nem tudja van-e ott valami, ahol dolgozik, vagy nincs. Ha igen, azt magunkénak mondhatjuk”. így beszél munkájukról, hobbyjukról az r egyik ötödéves „ős” tag. — Miért pont az István-bar- , lángban dolgoznak? — A talaj összetételekről és a környék barlangjainak elhelyező- : séből feltételezni lehet, hogy esetleg itt egy jókora össze- i függő barlangrendszer van. Is- 1 métíem, ez csak feltételezés. : Az elmúlt hét könyvújdonságai közül főleg szépirodalmi művekről számolhatunk be. A nyolcvanéves Tersánsz- ky Józsi Jenő önéletírása az Ületem regénye éppen olyan nagy érdeklődésre tarthat számot, mint a Perzsa költők antológiája, amelyben Fir- duszi versei is helyetfoglalnak valamint Omar Khajjam költeményei is. Ez utóbbinak fordításával debütált a magyar irodalomban Szabó Lőrinc. Mikszáth felejthetetlen alkotásának, a Szent Péter esernyőjének új kiadása ugyanolyan helyes mint, amilyen örömöt vált majd ki, főleg a fiatalok körében, hogy a televízióból jól ismert A koppá- nyi aga testamentuma, amelyet Fekete István írt, isméi megjelent könyvalakban. Végül megemlítjük a valaha nálunk is csak íróként ismert francia miniszternek André Malraux-nak új könyvét Á reményt. Két ismeretterjesztő műre is felhívnánk a figyelmet. Az egyik Francis Bacon-nek. az angol reneszánsz nagy gondolkodójának, Esszék című kötete, a másik Diego Valeri könyve a Városom Velence. Hpgy a krimi kedvelőinek is öröme legyen: kémkedés, gyilkosság, vagyis a krimi minden kelléke megtalálható Naumov—Jakovlev könyvében, amelynek Hamis nyomon a címe.
