Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

«* ESaAKMAGTARORS^ÄÖ ' 8s<w»baf, Wes. seepfembef I® Ä cseliszlovák nemzetgyűlés elfogadta a Kormány nyilatkozatát A külpolitika híreiben szerepelnek Fellazítás illái (Folytatás az 1. oldalról) amelyek a békét és biztonsá­got szolgálják Európában — hangsúlyozta a miniszterelnök. — Továbbra is szembe- szállunk a nyugatnémet militarista, rcvansista és újfasiszta erőkkel, ame­lyeknek növekedése veszé­lyezteti az európai békés fejló'dést •— mondta Cernik. Hangsúlyozta, hogy az elmék megnyeréséért folyó harcot eddig is, és a jövőben is po­litikai eszközökkel folytatják. ,.Meg kell azonban nyíltan mondani — hangoztatta —, hogy a nép a szocialista vív­mányainak védelmében a kor­mány és az állam minden esz­közét felhasználja azokkal az erőkkel szemben, amelyek szervezetten akarnának fel­lépni a szocialista rendszer, a köztársaság és népének érde- . kei, köztársaságunk érvényes törvényei ellen'’. A kormány a jövőben befo­lyást gyakorol a tömegtájé­koztatás eszközeire, mégpedig olyan értelemben, hogy a saj­tó, a rádió és a televízió tá­mogassa a kormány politiká­ját és tartsa tiszteletben az állam érdekeit. Ezért határoz­ta el a kormány, hogy tör­vényjavaslatot terjeszt a nem­zetgyűlés elé a sajtó és tájé­koztatási hivatal felállítására, és átmenetileg visszaállítja az előzetes cenzúrát, Oldrich Cernik miniszterel­nök előadói beszéde után a nemzetgyűlés megkezdte a kor­A dél-vietnami forradalmi néphadsereg legutóbbi fegy­vertényei általános aggodal­mat keltettek az amerikai és a dél-vietnami kormányhadsereg vezérkarainak irodáiban. Az amerikai hírszerzés — augusz­tus eleje óta immáron negyed­szer — ismét „biztos értesülé­sekre” hivatkozva íelröppen- tette a hírt, hogy a DNFF harcoló alakulatai szeptember 14-e és 16-a között „fontos ak­ciót” indítanak, feltehetően újra általános offenzívat. Ez­zel egyidejűleg Nguyen Cao Ky, a bábrendszer alelnöke ki­jelentette, hogy „egy külföldi hatalom a kormány megdön­tésére készül, s azt tervezi, hogy a jelenlegit kommunis­táknak is helyet biztosító koa­líciós kormánnyal kívánja fel­cserélni”. Olyan hírek is elterjedtek, amelyek szerint a hazafias erők gyűrűjébe fogott Tay Ninh városában már életre is keltették a koalíciós kor­mányt. Miközben az amerikai had­vezetőség egyre újabb és 16 évre ítélték A Fővárosi Bíróság pénte­ken délelőtt ítéletet hirdetett Sipos Iván 55 éves budapesti lakos bűnügyében. Sipos évek óta közös ház­tartásban élt Hammer Bor­bálával annak szoba-konyhás házában. Viszonyuk megrom­lott, főleg, mert a férfi gyak­ran nem dolgozott, s állandó­an féltékenykedett. Egy vesze­kedés alkalmával Sipos baltá­val fejbe sújtotta élettársát, majd a földre zuhant asz- szonyra újabb csapásokat mért. A halálos támadás után magához vette a sértett érté­keit, s elzálogosította. A hoz­zátartozóknak és a szomszé­doknak azt mondta, hogy a nő kórházban, vidéken tartóz­kodik. A bíróság Sípos Ivánt 16 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész tudomásul vette a bíróság döntését, az elítélt és védője enyhítésért fellebbe­zett. Elfogták a gyilkost Budai Gyula 35 éves foglal­kozásnélküli miskolci lakos konyhakéssel leszúrta élettár­sát, az ötgyermekes Lengyel Margitot, aki sérüléseibe be­lehalt. Budai Gyula tette után elmenekült, s néhány napig bújkált. Közben még betört az újdiósgyőri katoli­kus templomba, s a persely­ben talált pénzt elvitte. Pén­teken hajnalban azonban a szőlők között elrejtőzve nyo­mára akadtak, s letartóztat­ták. 'írt (Am lehetett hitele- Ö 9VUt sen megállapí­tani, hogy az amerikai politi­kai vezetők közül ki használ­ta először a „fellazítás” kife­jezést. Vannak amerikai folyó­iratok, amelyek a külügymi­nisztérium egyik kiemelkedő tanácsadójának, „szürke emi­nenciásának”, Zbigniew Brze- zinskinek tulajdonítják a meg­fogalmazó st. Mások szerint a későbbi külügyi államtitkár, Adolp A. Berle beszélt róla j először, amikor a Szabad Euró- I pa kollégiumának elnökeként [ Strassburgban előadássoroza- ; Lot- tartott az 1356—1957-es j idényben. ! A fellazítási politika lénye- j gét azonban pontosan megha­tározhatjuk. A hidegháború megindulásakor az Egyesült Államok az úgynevezett „fel- szabadítási” politikát hirdette meg a kelet-európai szocialis­ta országok irányában. Vagyis ezekben az országokban — akár egy világháborús kaland árán — erőszakkal akarta visszaállítani a tőkés rend­szert. Amikor kiderült, hogy ez semmiképpen sem reális út, Dulles a „visszaszorítás”, a „felgöngyölítés” politikáját kezdte hangoztatni. Magyarán: meg kell akadályozni a szo­cializmus győzelmét a további országokban, és meg kell kí­sérelni egy-egy országot levá­lasztani a szocialista világ- rendszerről. Az erőviszonyok alakulása azonban keresztülhúzta Wa­shingtonnak ezeket a számítá­sait is. Kénytelen volt áttérni a „fellazításra”. Ez, bizonyos értelemben az amerikai impe­rializmus újabb kényszerű visszavonulását jelenti. Tudo­másul kellett vennie, hogy egy háborús kaland Európában nukleáris világégéssé szélesed­ne, abban pedig az Egyesült Államokat megsemmisítő csa­pás érné. A szocialistaellenes tervekről, persze, nem tett le, csupán az új realitásokhoz igazította szándékait. A fella­zítás célja a szocialista rend­szerek meggyengítése; bizal­matlanságot szítani az egyes országokban, a vezető erőt jelentő kommunista párt és a néptömegek, illetve az egyes osztályok és rétegek között: felszítani a nacionalizmust, megkísérelni szembeállítani az egyes szocialista országokat egymással, illetve a Szovjet­unióval. (E tevékenységében az amerikai fellazítás igyek­szik profitálni a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult bonyolult viszonyokból, meg akarja lovagolni mind a revi- zionizmust, mind a szektás hi­bákat.) A megszámlálhatatlan síkon folyó fellazítási tevékenység egyik központja a Szabad Európa Rádió, amelyet — az amerikai külügyminisztérium ösztönzésére — „magánintéz­ményként” hoztak létre Nyu- gat-Németországban. 1950—51- ben 12 és fél millió dolláros költségvetéssel indult, jelenleg ennek sokszorosát használja fel (naponta például csaknem húsz órán át sugároz magyar műsort, mintegy 110 disszi- denst foglalkoztat). A fellazítási taktikának szembetűnő megnyilatkozása volt a nyugati hatalmaknak a legutóbbi, csehszlovák esemé­nyekkel kapcsolatban elfoglalt álláspontja. Amikor Prágában megerősödtek a veszélyes irányzatok, és felütötte fejét az anarchia veszélye, Washington és különösen Bonn szándéko­san elcsendesedett. Háttérbe húzódott, nehogy nyílt fellé­pésével idő előtt leleplezze hosszú távú csehszlovákiai cél­jait. Amikor az augusztus 21-i fordulat meghozta a változást, hirtelen, szakítva a tartózko­dással, nyílt rágalomhadjárat­ba kezdtek a szocialista erők ellen. Mittdeanek^%SL séget kap az öt szocialista or­szág kommunista és munkás­pártjainak pozsonyi tanácsko­zásán hozott határozatot, amely nyomatékkai hangsú­lyozza, hogy az imperializmus kísérleteinek visszaverésében a sikerek biztositéka a néptö­megeknek a szocializmus, a proletár internacionalizmus eszméi szellemében történő ne­velése, az állandó küzdelem a burzsoá ideológia, az antiszo- cialista erők ellen. Eltemették Görbe Jánost Mély részvéttel kísérték utolsó útjára Görbe János Kossuth-díjas színművészt pénteken a Farkasréti temető­ben. Virág borította ravatalát körülállták művészetének tisz­telői, pályatársai, s több ez­ren azok a színházlátogatók, filmkedvelők, akiknek máig ható élmény volt egy-egy ala­kítása, szerepe. Tandem A KOPASZ OROSZLÁiNBAN bízott, nem áll egyensúlyban egymással. — Csak itt lenne Jana — gondolta, és ki is mondta fél­hangosan a gondolatát. Ebben a pillanatban kulcs csikordult a zárban... * A budapesti szállóbeli bár selyemernyővel borított lámpái kevés fényt sugároz­tak. Jana fehér kisestélyit vi­selt. Az egyik ablakfülkében levő kanapén üldögélt és ci­garettázott. Egy zongorista és egy dobos játszott a pódiumon dallamos muzsikát. A pincérek hangta­lanul suhantak asztaltól asz­talig. A szomszéd asztaloktól kíváncsi tekintetek fürkészték Janát, fiatalabb és idősebb férfiak ugyanazzal a csodá­lattal nézték a szikrázó tekin­tetet, a dús és fehérnek tűnő hajkoronát, a vállak lágy és a keblek haragos ívét. Gömöry hirtelen felállt, és táncra kérte Janát. A zene­kar most másik számot kez­dett, az orvos és a fehér kis- estéíyis- hölgy a parketten táncolt. A dobos egy váratlan pillanatban a cintányérra ütött. Jana odakapta tekinte­tét. Erőszakos, •követelődző, ugyanakkor hódoló pillantás­sal találkozott. T ánc közben megállapod­tak, Gömöry fizetett és kivezette Janát a helyi­ségből. A portánál elbúcsúz­tak, Gömöry felöltözött, az épület oldalánál álló kocsijá­hoz ment, várakozott. Jana az első emeleten levő szobájába sietett, levette kis- estélyijét, vászonkosztümöt öltött, és szőke haját egy fe­kete, asszonyi fürtöket utánzó sapkába bújtatta. Táskájából szemüveget vett elő, a vegyi­anyaggal futtatott üveg lila és zöld színeket játszott. Karjá­ra vette porköpenyegét, lesi­etett a lépcsőn. Kulcsát a por­tás márványasztalára dobta. Az orvos Volkswagenjét azonnal megtalálta, a vezető mellé ült. Egy ideig a város­ban autózlak, azután a Hár- mashatárhegy felé vették út­jukat. Egy templom mellett tértek a szerpentinre, majd egy kis kocsma előtt álltak meg. Gömöry egy üveg bort ren­delt és egy feketét. Azután közel húzta székét Janához, és akik látták őket, azt hit­ték, nagy szerelem van kö­zöltük kialakulóban. — Három olyan létesít­ményt találtam — mondta az orvos —, amelyben Wocheck doktor kísérleteket folytathat. — Hárman vagyunk, mi is! Mindenkire jut egy. — Ketten vagyunk — he­lyesbítette az asszonyt Gö­möry —, Schirmbaum hasz­nálhatatlan. Bcrezelt és a balatoni víkendházamban húzódott meg. — Nem úgy ismerem Schirmbaumot, hogy megijed­jen az árnyékától, és most ilyen apróságra nem is adha­tunk. Magának van kocsija, utazzon le Berendre. A másik kettőt ránk bízhatja. — Most már késő van. Én nem tudok holnap délelőtt Schirmbaumért lemenni. — Szükségtelen Is lenne. Maga holnap lemegy Berend­re, én felszedem Schirmbau­mot, átadom neki a központ parancsát, és egy kis ügyes­séggel egy nap alatt mindent kideríthetünk. — Félek Schirmbaumtól. — Vannak iratai! Vagy nem? Ahogy én önt nézem, doktor úr, nem úgy fest, mint aki ilyen egyszerű fel­adatot sem tudna megoldani. — Iratai vannak. Csak fél. — Ne legyen rá gondja. Vi­gyen vissza a szállodához, cs maradjunk abban, hogy hol­napután este tízkor ugyanitt találkozunk. Legyen biztos benne, Schirmbaum velem lesz. — Nem értem a központot-! Először jön Schirmbaum, hogy ő a parancsnok. Aztán jön maga, és parancsokat osztogat. — Más nem jön — mondta Jana. — Mert vagy megsze­rezzük a tudóst, vagy mind a hárman felsorakozunk az akasztófa alá. De legyen nyu­godt: ha bármelyikünk lebu­kik, mindhárman megrendel­hetjük a szemfedőnket. Az orvos megvonta vállát, és ezzel beleegyezését is ad­ta... J ana másnap délelőtt tíz óra tájt ült be a fehér Mercedesbe. Már a szál­lodai szobában tájékozódott róla, merre is kell majd' ha­ladnia. Könnyen megtalálta tehát a Balaton felé vezető utat. Miközben a fehér kocsi kilencven-száz kilométeres se­bességgel vágtatott, Jana ar­ra gondolt, kár, hogy az ó szakmájában a rendes évi sza­badság ismeretlen fogalom. Jól el tudta volna képzelni, hogy független, szabad és nyu­godt emberként ringatózik vé­gig ezen a hosszú úton, az­tán megérkezik majd az üdü­lőbe, fürdik és a Balatonon úszkál, napozik. Arra gondolt, milyen szép lenne az út, ha nem tudná, hogy állandó élet­veszély leselkedik rá, hogy elég egyetlen hibás lépés, egy elrontott mondat, egy elhamar­kodott cselekedet, és a hibá­ért, amit vétett, életével fizet. (Folytatjuk) ' 34. [ i mikor a szerszámos kam­, rában egy jó gumimat­1 ' racra is bukkant, úgy döntött, hogy a padláson al- ' szik majd. Minden meglepe­tésre felkészült: az előszobából ■ a padlástér felé nyíló ajtót | elreteszelte, széket állított .mögé, a székre egy vödröt, a | vödör tetejére pedig seprű- ! nyélre támasztva néhány tá- 'nyért helyezett. Ha az ajtót ' bárki megnyitotta volna, a tá- ' nyárok eszeveszett csörömpö­léssel a vödörbe zuhannak. Miközben mindezt elrendez­te, megfordult agyában a gon­dolat: itt van néhány lépés­nyire a rendőrőrszoba, be­megy, és jelentkezik. Így meg­szabadulhatna az idegsejtjei­ben bújkáló izgalomtól, a fe­lelősségre vonástól érzett év­tizedes félelme lecsapódik. De ha megteszi, örökre el kell Janától búcsúznia. Most gondolatban az ő ar­cát látta. Ebben a pillanatban szinte nem a börtöntől és az akasztófától félt, hanem attól, hogy Janát soha többé nem 'átja. És úgy érezte, ez a bű­nös és átkozott élet, amelyet eddig élt, és az a távoli lehe­tőség, amelyben e pillanatban Knvsj/prii parasztházak- mys/XIll ban> kultúrhá­zakban, klubokban, ismerősöd körében gyakran elhangzik í büszke mondat: „Nézze meg milyen szép kis könyvtárunk van”. Nő a házi könyvtárak száma, és nő a könyvtárak for­galma. A miskolci megyei könyvtár kölcsönzőjében is nagy a forgalom. Komoly, ér­tékes könyveket kölcsönöznek, de lám, milyenek ezek a köny­vek? Bizony, sok pecsétes, ron­gyos van közöttük. Ürszín Sán­dornak, az olvasószolgálat osz­tályvezetőjének hangján is a felháborodást, az elkeseredést érezzük. — Nagy gondunk ez. Sokat foglalkozunk a megelőzéssel, de sajnos, még többet a bír­ságolással. Nem sok ered­ménnyel. Az a néhány ember továbbra is hoz vissza pisz­kos, elrongyolódott, hiányos kötetet. Sok esetben vissza sem tudják hozni. Elveszítik. — Semmit sem tehetnek a rongálok ellen? — Adminisztratív intézkedé­sekkel próbálkozunk: Ha az ol­vasó elhagyja a könyvet, az ár háromszorosát kell, jobban mondva kellene megfizetnie. A legtöbb esetben ugyanis ezt már csak a bíróság tudja be­hajtani. Ha az olvasó piszko­san, rongyosan hozza vissza a könyvet, bírságot kell, kellene fizetnie. Ha hiányosan, akkor pedig a könyv teljes árát, és a megrongált könyvet meg­tarthatja. — Ezek az intézkedések sem bizonyulnak elegendőnek? — Nagy forgalmat bonyolí­tunk le, 1967-ben mintegy 300 ezer kötetet kölcsönöztünk ki. Az itt dolgozóknak nincs rá idejük, hogy laponként átvizs­gálják a visszahozott kötete­ket. Tudja ezt az a néhány rongáló is Másod-, illetve har-< madizben kikölcsönzött köte-] teknél már hiába veszik észre, a bajt, nyugodtan mondhatja] az illető, hogy ő már így vet-] te ki. A legtöbb esetben néni' tudjuk bizonyítani, ki a ron-] gáló. Ez évre már hatezer be-i iratkozott olvasónk van. Har-] minchárom személyt büntet-1 tünk meg, összesen 1100 fo-] rintot fizettek. És hozzájönnek] még a bírósági ügyek. Mert« olyanok is vannak. Nem is ke-] vés. Volt olyan év, amelyben < húszezer forint büntetést haj-] tott be a bíróság. < — Es az olvasóteremben is] van ilyen probléma? • — Sajnos, igen. Itt a folyó-* iratokban teszik a legtöbb kárt. Ügyes technikával, pen­gével vágják ki az érdekes ké­peket. A jegyzetfüzetekbe, zse­bekbe süllyesztve hagyják el a termet reprodukciók, fotók, nem egyszer egész fejezetek. A széljegyzetekről nem is be­szélve. Tintával, jobbik eset­ben ceruzával húzgálják alá a számukra érdekes sorokat, vé­leményüket megörökítve a margón. — Mennyit költenek a könyvtárra? — Évente 300 ezer forintot kapunk a megyei tanácstól. Ehhez az összeghez jön még az általunk beszedett pénz: tagsági díj, büntetések. Ebből az összegből körülbelül 50 ez­ret idegen, a többit magyar nyelvű kiadványokra fordít­juk. Kisalakú, vékony köny­vek úgy tűnnek el, hogy ki sem kölcsönzik. Belső ter­münkben a könyvespolcok olyan zsúfoltan állnak, hogy ott aztán valóban lehetetlen az ellenőrzés. Egyesek egyszerűen zsebre vágják. Egy ilyen kis­alakú könyvvel egyszer úgy jártunk, hogy mire az első em­ber ki akarta kölcsönözni, már nem volt belőle. — Tehát nem tudnak ezen a jelenségen változtatni? _ifi nőm de ezetí az em­l íti iiciu, hergk idővel meg fognak változni, s olya­nok lesznek, mint a könyv­kölcsönzők zöme. Egyre töb­ben gyűjtik a könyvet Majd ha a saját kis házikönyvtáruk egy-egy darabját így hozza vissza a kölcsönkérő Ismerős, meggondolják, szabad-e. So­kat remélünk a Népkertben épülő új könyvtár jobb adott­ságaitól. A tágasabb kölcsön­ző- és olvasó lennek tői. Re­méljük azt is, több dolgozót tudunk majd alkalmazni, s így változtathatunk e helyze­ten. T. I. Szeretjük és mégis rongáljuk? mánynyilatftozat megvitatását Elsőnek Ludvik Svoboda köz­társasági elnök, majd Jóséi Smrkovsky, a nemzetgyűlés el­nöke szólalt fel. Ludvik Svoboda köztársasá­gi elnök felszólalásában kö­szönetét mondott az egész nép­nek a vezetők munkájának tá­mogatásáért és a bizalomért. Nyíltan és felelősséggel ki kell jelenteni — mondotta a köztársaság elnöke —, hogy a moszkvai megállapodá­sok következetes teljesíté­se az egyetlen reális és el­fogadható megoldás és a további politika alapja. A kormány nyilatkozatáról folyó vitában a köztársaság és a nemzetgyűlés elnökein kívül 11 képviselő szólalt fel. A felszólalók támogatták a CSKP-t, a köztársaság elnö­két, a kormányt, a nemzetgyű­lést és kijelentették, hogy a nyilatkozat szelleme cselekvő és konstruktív, ezért tettekkel elő kell segíteni megvalósítá­sát. A nemzetgyűlés végül a nyi­latkozatot egyhangúlag elfo­gadta és kifejezte teljes bizal­mát a kormány iránt, vala­mint támogatását programjá­nak megvalósításához. A nemzetgyűlés az első na­pirendi pont lezárása után megtárgyalta és elfogadta az előterjesztett törvényjavaslato­kat, majd jóváhagyta az álla­mi vezetésben korábban vég­rehajtott személyi változáso­kat. Ezzel a nemzetgyűlés ülés­szaka befejezte munkáját. Államcsínytől és partizánoffenzívától tartanak Saigonban fljabb képzelt ;,offenzíva kez­dő” időpontokat jelöl meg, i dél-vietnami felszabadító nép fegyveres erők az ország leg­délibb csücskétől egészen Dél- Vietnam legészakibb pontjáig immáron napok óta teívsze- rűen folytatják mesteri módon egybehangolt tüzérségi és gya­logsági támadásukat. A Sai­gontól északnyugatra fekvő Tay Ninh, Loc Ninh, Dau Tieng, a központi fennsíkon elterülő Dúc Lap, Pleiku és Kontum, valamint az északi, úgynevezett 1. harcászati öve­zetben épült Quang Ngai, An Hoa és Da Nang városok el­len. A legfrissebb jelentések sze­rint a forradalmi néphadsereg könnyű és nehéztüzérsége a Delta-vidéktől Da Nangig kü­lönleges katonai táborokat, rendőr-kaszárnyákat és repülő­tereket bombázott aknavetővel és 122 milliméteres messzehor- dó rakétával.

Next

/
Thumbnails
Contents