Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Vasárnap, üjfi?. szeptember 1. ESZAKMAGYARORSZÄG Q Tudomány — technika jiiiiiiiiiiiiimimiimmmiiimmmiiiimmmiiiiiiiiit iimitmiiiiimmnmitmmmimitiiiiiimiiiii Váratlan fordulat AZ ATOMENERGIA békés célokra történő felhasználása az élet egyre több területén valósította meg a sugárzó anyagok felhasználását. Ilye­nek például a radioaktív Izo­tópok, ezek valamely elem atomjának olyan módosulatai, amelyek sugárzást bo­csátanak ki magukból. Általá­ban mesterségesen állítják elő ciklotronokban vagy atom­reaktorokban. A radioaktív izotópok fel­használása már most is sok­oldalú. de felhasználási lehe­tőségük köre még nyilván bővülni fog. Az orvostudo­mány különféle betegségek megállapítására, illetve gyó­gyítására használja fel őket; különös jelentőségük van a rákbetegségek gyógyításában. A kémia a bonyolult összeté­telű anyagok molekulaszerke­zetének a megállapítására al­kalmazza az izotópokat; a fémipar a gyártás sikerét el­lenőrző anyagszerkezeti vizs­gálathoz. Egyre több izotópot használ fel a növénytermesz­tés és az állattenyésztés is, mert bizonyos izotópos be­avatkozással jelentősen növel­hető egyes növény- vagy ál­latfajok hozama. A radioaktív sugárzás azon­ban csak avatott kézben je­lenthet áldást az emberiségre. Ha nem kellő elövlgyázattal bánnak az izotópokkal, súlyos károkat okozhatnak, roncsol­ják az emberi szöveteket, fő­ként a vérképző szerveket, a nemi mirigyeket és éppen ez­ért nemzedékekre kiterjedő károsodásokat okozhatnak. Sajnos, ugyanez a helyzet a kutató- vagy termelőmunká­ban már felhasznált radioak­tív izotópokkal is: sugárzó ké­pességüket még sok-sok évig megőrzik, és ha megfelelő tá- í olásukról nem gondoskodnak, tömegkatasztrófát okozhatnak. Amíg nem volt ilyen nagy­tömegű az izotópok felhasz­nálása, az hulladékot össze­gyűjtötték, és lakatlan helyen, az ún. „izotóptemetőben” he­lyezték el. Hamarosan azon­ban az izotópok növekvő fel- használása miatt az eddigi­ekhez hasonló temetőkben nem lehet elhelyezni az izotópokat. Más megoldást kellett tehát keresni. Kézenfekvőnek látszott az a megoldás, hogy elhagyott bá­nyákat használjanak fel erre a célra. A vizsgálatok azon­ban megállapították, hogy a radioaktív hulladék biztonsá­gos tárolására csak a nagyon nagy mélységig lehatoló bá­nyákban van lehetőség, ha a környező kőzet összetétele és elrendeződése megfelelő. Kide­rült, hogy a felhagyott sóbá­nyák felelnek meg legjobban erre a célra, mert a környező sórétegek biztonságosan meg­akadályozzák, hogy a sugár­zás kárt tegyen a felszín nö­vény- és állatvilágában. A le­állított sóbányákon kívül a tengerparti sótömbök is szá­mításba jöhetnek a radioaktív hulladékok tárolására. Édesvíz segítségével tetszőleges nagy­ságú kavernákat, üregeket le­het kioldani a tömbben. A RADIOAKTÍV hulladék megsemmisítésére a szakem­berek felvetették a tengerbe süllyesztést is. Az oceanográ- fusok és biológusok véleménye szerint azonban ez nem ve­szélytelen eljárás. A tervek szerint az Atlanti-óceán vala­melyik helyén elsüllyesztenek egy megfelelő biztonsággal szerkesztett tartályt, é,s ha a vizsgálatok bebizonyítják, hogy a módszer veszélytelen a ten­ger élővilága számára, csak akkor lehet szó a gyakorlati alkalmazásról. Tudományos expedíció — verseny lice a földmérőkkel Brazília óriási őserdője, a Mato Grosso ma még feltárat­lan terület. Két nagyhírű an­gol tudományos intézmény ku­tatói expedíciót szerveztek, az­zal a szándékkal, hogy mély­reható tudományos feltárást Végezzenek e térségben, mi­előtt a civilizáció megjelenik és megváltoztatja az ősrengete­get. összesen 22 angol tudós vesz részt ez év folyamán a nagyszabású munkában, geoló­gusok, geomorpfológusok, de növénytani, madártani kutatók és mások is. A tervek szerint Az Isszi'k-Kult tengerszem­től 60 kilométerre, r Terszkej- Alatau hegyekben működik a Kirgiz SZSZK Tudományos Akadémiájának fizikai-földraj­zi állomása, ahol tanulmányoz­zák a magashegyi klímát, a hegyi kőzet mátlási folyama­tait, a gleccserek „viselkedé­az expedíció 1969 végére befe­jezi munkáját, de sietnie kell: megjelentek már az első föld­mérők, felállítják kunyhóikat s valamiféle mesgyéket próbál­nak megállapítani a belátha­tatlan vadonban. Az expedíció tagjai még vizsgálják a talajt, gyűjtik a különleges állat- és növényfajokat, miközben vala­hol Brazíliában már földvásár­lást terveznek, s megindul a földművelés az alvó területen, amelyről térkép is még csak repülőgépről készült. sét”, és megfigyelik a hegyi folyók mederváltozásait. A Csőn Kizil-Szuu hegyszo­rosban lévő állomásra évente érkeznek gyakorlatra egyetemi hallgatók Kirgiziából, Üzbe- gisztánból, és sok más köztár­saságból. Nem minden vér piros i A vér színét a benne lebegő, vérfestéket tartalmazó vértes­tek szabják meg. Sokan élnek I még abban a tévhitben, hogy valamennyi élőlény vére piros színű; a zoológusok azonban ’ tudják, hogy ez csak a gerin­cesekre érvényes. Más állatta- ; jók vére ettől eltérő színű is lehet, például a csigáké és a rákoké többnyire halványkék, egyes férgeké zöld, a legtöbb rovaré pedig színtelen. A gerincesek vérfestéke, a vörös hemoglobin, képes fel­venni és szállítani az oxigént' és a széndioxidot. A hemoglo- j binos vérű állatok tehát, ha j korlátlan mennyiségben van 1 jelen oxigén minden különö-: sebb nehézség nélkül fedezhe- j tik a szükségletüket. Ha azon- ! ban a szokásosnál kevesebb oxigénhez jutnak, akkor a he­moglobin á tartalékolt oxigén- ■ bői egy ideig még kielégíti a 1 szervezet igényét. Érdekes, hogy olyan gerinc­telen állatok vérében is talál­ható hemoglobin, amelyeknek rendkívül nehéz körülmények között kell lélegezniük (vörös szúnyoglárva, giliszta stb.) Egy norvég tudós újabb vizs- ' gálatal viszont azt bizonyítják: | arra is akad példa, hogy a ge­rincesek között is találhatók színtelen vérűek. Ilyenek pél­dául a mi folyami sügéreink- ! kel rokon jéghalak, melyek a sarkvidéki vizekben élnek. E halak véréből teljesen hiá­nyoznak a vörös vérsejtek, fe­hér vérsejt is csak kevés van benne. Hiányzik tehát belőle az az anyag, amely oxigént köt­ne le, így csupán oldott oxigén (aláiható a jéghalak vérében. Nagyon csekély oxigéntartalék­kal kell tehát beérniök, ami nem azt jelenti, hogy oxigén- igényük kicsi, hanem azt. hogy a felveit oxigént maradéktala­nul felhasználják, s ezért ha rendellenes körülmények közé kerülnek, hamarabb elpusztul­nak, mint más halak. S való­ban, ha kiveszik őket a vízből, kopoltvűik szinte megrepednek az erőlködéstől. Feliételezhetően a iéghalak ősei vörös vérűek voltak, de idővel alkalmazkodtak a rend­kívüli környezethez. E változás ügy érthető meg, hogy hideg vízben több oxigén oldódik fel. mint melegben; Ez a helyzet a Jeges-tengerben is. érthető te­hát, hogy a jéghalak véréből az idők folyamán kiveszett a fölös oxigént lekötő hemoglo- I bin. I B. I. Képünkön a kirgiz egyetem egyik hallgaténője lieliográffal méri a napfénysugárzás időtartamát. Magashegyi fizi kai-földrajzi állomás import liiu Mondások A szerelem az egyetlen ja­vunk, amely növekszik, ha pa­zaroljuk. Mindenki szeretné megjaví­tani a világot és meg is tudná, ha önmagánál kezdené. Eszrevette-e már, hogy a szépséghez hasonlóan, a csú­nyaság is lehet pusztán külső­ség? Az emlékezetünk olyan, mint a gyermek a tengerparton. So­hasem tudhatjuk, melyik kö­vecskét emeli fel és sorolja kincsei közéj Kilátások avagy: minden a maga helyén Kaptam egy vieghivót. A typografiai műremeknek is beillő alkotás arról tudósít, hogy a karsztkutató társaság az Orszá­gos koncertházban tartja legközelebbi tudományos előadását. A koncertház orgonájának sípjai remekül asszociálják majd a részvevők gondolatait a barlangok cseppköveivel, és kiváló hátteret nyújtanak a mély tudományossággal szerkesztett előadásoknak, korreferátumoknak. A látványosság, a vizuális élmény így segíti majd a tudományos megértést. Tudósítást olvastam egy filmfesztivál előkészületeiről. Ügy hírlik, hogy a fontos művészeti eseményt a jövőben nem mo- ziteremben, hanem egy tó mellett rendezik meg, ahol remek a strandolási lehetőség, pisztrángot is lehet sütni, s ahol a tó partján nagyszerű borokat rejtő pincék sorakoznak. Az an- kétokat derékig vízben ülve tartják, az előadók könnyű csó­nakokat használnak szónoki emelvény helyett. Aki nagyon ragaszkodik hozzá, megnézheti a vitatott filmeket is a 43 kilométerre levő város bármelyik mozijában, amikor műsorra kerülnek. Modern vonalú plakát invitál egy képzőművészeti kiállítás­ra, amelyet a történelmi nevezetességű épületben működő ét­terem oidalfolyosóján rendeznek, hogy a jó étkek nyújtotta gasztronómiai gyönyörhöz a kiállított müvek kínálta eszté­tikai élmény is járuljon — ha éppen a kedves látogató vé­letlenül észreveszi nagy sietségében a falra akasztott dara­bokat. Hívtak már építkezési tanácskozásra a strandfürdőbe, koncertre a délibábos legelőre, és alkoholellenes tanácskozás­ra a büfébe. Meg nem erősített hírek szerint a jövőben a színházi elő­adásokat nem a színházban, hanem a lillafüredi Molnár-szik­la csúcsán, a Rakacai-tó völgyzárógátján, csapadékos időben kies barlangjaink valamelyikében tartják. Lesz még irodalmi műsor a padlásfeljáróban, Beethoven- koncert egy kiöregedett, de e célra kiválóan alkalmas ten­geralattjárón, amelyet a horgászegylet tulajdonát képező tó­ban úsztatnak, lesz népi táncbemutató a bérházi lapostető­kön, valamint kéményseprő járdákon, végül lesz cirkusz min­denfelé — különösebb befektetés nélkül. Az érdekelt vendégforgalmi szervek már meg is kezdték a közönség toborzását szerte a honban, sőt annak határain túl is. <bm) Színészek, bohémek A régi színészvilág emlékeiből Szeretett városomban, Mis­kolcon vendégszerepeit a rend­kívül népszerű Rózsahegyi Kálmán, mindnyájunk szere­tett Kálmán bácsija, a „Vén gazember” címszerepében. Ná­lunk is óriási sikert aratott. Másnap délelőtt a város fő­utcáján sétáltunk Kálmán bá­csival. En bementem a trafik­ba cigarettát venni, ő azalatt i kirakatot nézte. Amikor a trafikosnő meglát­ja Kálmán bácsit, izgatottan kiabált hátra a férjének: — Apa. apa, itt a vén gaz­ember! Mire a férj kiszólt: — Az öreg Blau?! * A múltban akadt színigaz­gató, akit egyáltalán nem ér­dekelt a színházvezetés mű­vészi része. Mialatt színházá­ban a világhírű Toscanini ve­zényletével operaelőadás folyt, azalatt ő irodájában a turf- lapot böngészte. Az első szünetben, az elő­adástól fellelkesedve valóság­gal berobbant az irodába Tóth Aladár, a kiváló zene­kritikus. Látva az igazgatót, döbbenten kérdezte: — Igazgató úr, lent Tosca­nini, ez a zseni dirigál és ma­ga itt a turflapot tanulmá­nyozza? — Az nem volna baj — mondta az igazgató —, de fel- hallatszik! űr Egyes emberek csak akkor veszik észre, hogy a létrájukat a rossz fához támasztották, amikor már egészen felmász­tak rá. Vonzóbbak a lelkesek hibái, mint a bölcsek elvontsága. FELHŐK A PINCEBEN Egy nagy zivatar után a mi­lánói meteorológiai szolgálat a következő levelet kapta: Va­lószínűleg érdekes lesz meg­tudniuk, hogy egész műit éj­szaka azzal foglalkoztam, hogy kiszivattyúztam a pincéből az önök enyhe felhősödését.” Sok vándortársulat műkö­dött országszerte, amelyek igen nagy anyagi zavarokkal küzdöttek. Természetesen a pontos fizetést még hírből sem ismerték. Az egyik ilyen daltársulatnál a Mágnás Mis­ka című oporettet játszották« A társulat már régen nem látott pénzt, amikor a darab főszerepét játszó bonviván — előadás közben — közölte aa igazgatóval, ha nem kapja meg a járandóságát, azonnal elhagyja a színházat. Miután pénzt nem kapott« otthagyta az előadást. A szo­rult helyzetből a következő­képpen vágták ki magukat. Az inast játszó színész beJ ment a színpadra és jelentet­te Rolla grófnőnek: — Baracs Öméltóságának hirtelen el kellett utaznia, de azt üzeni, hogy „a nő szívét ki ismeri, ezer titokkal van teli...” Es Baracs helyett elénekel­te a felvonás egész fináléját. * A Színművészeti Főiskolán a végzős rendezők gyakran fordultak hozzám azzal a ké­réssel. hogy miért nem sza- ban a színésznek előadás előtt néhány pohárka italt fogyasztani, hiszen ez csak inspirálná öt?! Ilyenkor a fegyelmi szabá­lyokra való hivatkozás he­lyett néhány megtörtént eset­re hivatkoztam. Például: Jászai Mari a Kolozsvári Nemzeti Színházban vendég­szerepeit „Borgia Lucréziá- ban”. A darab egyik jeleneté­ben Borgia Lucrézia vacso­rára látja vendégül a fiatal nemeseket. Amikor a hangu­lat tetőpontját éri el. Jászai Mari feláll, s utolérhetetlen szuggesztivitásával közli a nemesekkel: — Most pedig, vegyétek tu­domásul. hogy mindnyájan meg vagytok mérgezve! Pokoli feszültség, — a szín­padon és nézőtéren síri csend, mikor feláll az asztaltól Kör­mendi Kálmán, a színház te­hetséges fiatal művésze. Elő­adás előtt már felhajtotta a maga „néhány pohárkáját”, s megfeledkezve arról is. hogy jelmezben van. zsebrevágta a kezét, majd tántorgó léptek­kel kifelé menve, megjegyez­te: — Na, ide se jövök többet vacsorázni. Olyan nevetőorkán tört ki a színpadon is. a nézőtéren is, hogy le keltett engedni a füg­gönyt. Sebestyén Mihály Mi lesi a radioaktív kulladskkal?

Next

/
Thumbnails
Contents