Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 196S. szeptember 8. Az aktuális Fucik Egyetlen 5&E“ vi halál árnyékában. A német fa­siszta börtönben írta, ismerve a veszélyt, de megőrizve em­beri méltóságát, kommunista hitét. Ez a könyv a magyarul is kiadott Üzenet az élőknek. Igen, Julius Fucik hős volt — nemcsak halálában, hanem életében is. Magyar szemtanúk, kortársai, a csehszlovákiai ma­gyar haladó fiatalok, a sarló­sok, Nógrádi Sándor is emlé­keznek okos bátorságára, amellyel helytállt a húszas- harmincas években a pártért, a polgári demokrácia bonyo­lult viszonyai között. Emléke­zünk arra a megrendítő cikké­re, melyben Sallai Imrét és Fürst Sándort gyászolta el. Emlékszünk fénylő optimiz­musára, amely leginkább ta­lán az Optimista elbeszélés cí­mű tárcájából világlik ki. München fenyegetésében, sze­mélyes veszélyeztetettségét is érezve, tudva — megrajzolta benne a jövő társadalmának egy napját. Julius Fucikról sokat és sokan írtak. Neve egy kissé a közhelyek közé került, életmű­vének teljességét különböző szólamok takarták el. Cseh­szlovákiában utcákat, parko­kat, művelődési házakat ne­veztek el róla, kötelező olvas­mánnyá tették. Egyik monda­ta — .,Szerettelek benneteket emberek, legyetek éberek!” — az egész világot bejárta. De ebben az igaz szándékokkal te­lített ünneplésben elsikkadt a lényeg: Fucik szenvedélyes küzdelme a valóságos demok­ráciáért, a polgári demokrácia, a polgári Csehszlovákia ellent­mondásai, hazugságai, népel­nyomó törekvései ellen. Fucik publicista, kritikus, irodalomtörténész volt, áld tu­datosan készült kora ifjúságá­tól erre a feladatra. A klasz- szikus beható tanulmányozása, alapos történeti ismeretei, marxista felkészültsége, óriási műveltsége egyaránt alkalmas­sá tették erre a feladatra. Nem véletlen, hogy amikor 1928-ban Masaryk kormánya betiltotta a kommunista párt folyóira­tait, a legnagyobb tekintélyű cseh polgári irodalomtörténész és kritikus, F. X. Saida Julius Fuciknak és a pártnak adta át folyóiratát, a Tvorbát. Ettől az időtől kezdve Fucik szerkesz­tette ezt a rangos hetilapot, egyidejűleg dolgozott a Hűdé Právo szerkesztőségében. Többször ellátogatott a Szov­jetunióba, s élményeiről ripor­tokban számolt be. Munkás­ságának ebben az időben kö­zépponti gondolata: a szellem érvényesülése elképzelhetetlen a polgári köztársaság körül­ményei, látszatdemokráciája közepette, hiszen az igazság ki­mondásának nehézsége — mu­tat rá nem egy cikkében Fu­cik — lefegyverzi még a pol­gári társadalmat is, kiszolgál­tatja Csehszlovákiát a fasiz­musnak. Az amnesztiát vár­tam című 1938-as glosszájában megírja, hogy a polgárság ál­tal büszkén meghirdetett saj­tószabadságban a szélsőjobb minden akadály nélkül fellép­het, míg a Szovjetunió valósá­gos jellemzését, a kommunis­ták szavát üldözik. Fucikot egy Szovjetunióról szóló elő­adásáért állították bíróság elé és el is ítélték. És amíg az ugyancsak elítélt fasisztáit amnesztiát kaptak — ő nem kapott... JolilS Fucik Ä kotás ma is, halálának 25. év­fordulóján. Aktuális és élő al­kotás, mert kommunista meg­oldást hirdetett korunk alap­vető kérdéseiben, mert embe­ri helytállásra serkentett a legnehezebb történelmi próbá­kon. Különös kívánság S ffiilpoiita híreiben szerepeinek: A Varsói Ketí külpolitikai Amint az várható volt, az Egyesült Államok szélsőséges militarista közei, a héják meg­próbálják a saját érdekeik szolgálatába állítaná a jelen­legi európai helyzetet Bonn és a héjak Már a múlt héten megfi­gyelhető volt hogy az NSZK vezető körei nagyszabású kam­pányba kezdtek a NATO stra­tégia általános felülvizsgálása érdekében. Akik korábban. Bonn „új keleti politikáját” dicsérték, azok most eldob­ták ezt a politikai álruhát, és nyíltan áttértek á hideghábo­rús jelszavakra. A nyilvános­ság előtt a csehszlováknál helyzet alakulásával indokol­ták ezt a fordulatot Az el­múlt napokban teljesen nyil­vánvalóvá vált az összefüggés Bonn színeváltozása és az amerikai héják kibontakozó a/kciói között Bonn természetesen azért követeli a NATO-stratégia fe­lülvizsgálását, hogy Nyugat- Németország az eddiginél is nagyobb súlyt és beleszólási jogot kapjon a szervezet ve­zetésében. Ha sikerül az erő­politikát feléleszteni, akikor a szélsőséges elemek befolyása erősödik meg a NATO-ban, vagyis a bonni revansisták szájaize szerint alakulnak a dolgok, megnövekszik az NSZK súlya és szerepe, köze­lebb kerül céljaihoz. Ami az amerikai héjákat Illeti, náluk könnyen kitapint­ható a politikai és az üzleti érdek közvetlen összefonódá­sa. Nemrég Amerikában félre­értették az ötmillíárd dolláros Sentinel rakétarendszer tervét, mert ennek megvalósítása láncreakciószerűen növekvő terheket róna az amerikai adó­fizetőkre és ehelyett elhatá­rozták, hogy tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval a támadó és a védelmi célú ra­kétarendszerek kölcsönös csökkentéséről. Most azok az üzleti körök, illetve az őket képviselő politikusok, akik a hadiiparban érdekelték, kórus­ban kiáltozzák, hogy a _ Szov­jetunióval „csakis az erő hely­zetéből” lehet tárgyalni. Min­dent megtesznek a nemzet­közi feszültség újraélesztésére, sajnos, nem eredménytelenül. Az amerikai Nemzetbizton­sági Tanács ülése után Clif­ford hadügyminiszter kijelen­tette: „bebizonyosodott, hogy jelentős amerikai katonai erő­re van szükség Nyugat-Euró- pában”. Washington — nyil­vánvalóan a múlt heti bonni hidegháborús kampányra tá­maszkodva — rövidesen visz- sza akarja szállítani „hadgya­korlatokra” azoknak az alaku­latoknak egy részét, amelye­ket korábban Nyugat-Német- országból hazavittek az Egye­sült Államokba. Ugyanakkor a héják kampányba kezdtette az atomsorompó egyezmény ratifikálásának megakadályo­zására is. Az egyezményhez pedig már 79 állam csatla­kozott, s ha a szenátus való­ban megtagadja a ratifikálást, úgy ennek súlyos nemzetközi következményei lehetnek. Ugyancsak rontja a nemzet­közi légkört, hogy Washing­tonban felülvizsgálják a szov­jet—amerikai kultúrcsere egyezmény tervezetét és már­is bejelentették a program szűkítését. KÉTFRONTOS HARC A hidegháborús körök lát­hatóan a maximumot akarják kihozni a maguk számára a csehszlovákiai eseményekből, ám zavarja őket, hogy közben gyors léptekkel halad a cseh­szlovákiai helyzet normalizá­lódása. Az elmúlt héten vala­mennyi hírforrás arról szá­molt be, hogy az országban fokozatosan helyreáll a meg­szokott életritmus. A csehszlovákiai normali- zálódásd folyamat kiemelkedő állomásának bizonyult a Szlo­vák KP Központi Bizottságá­nak a hét második félében megtartott plénuma. Gustav Husak bejelentette, hogy a csehszlovák delegáció, amely Moszkvában tárgyalt, lényegé­ben ugyanarra az álláspontra jutott, amelyet a Szlovák KP kongresszusa foglalt el, vagy­is, hogy az úgynevezett XIV. rendkívüli pártkongresszuson elfogadott dokumentumok vég­telenül problematikusak Cseh­szlovákia számára .és az ptt megválasztott Központi Bi­zottságnak nincs joga a párt valódi Központi Bizottsága­ként fellépni. Husak lényegében a két- frontos harc programját vá­zolta fel beszédében. Kijelen­tette: „Pártunk január óta követett irányvonalát — azt, amit a demokratizálás folya­matának nevezünk — a párt belpolitikája fő irányvonalá­nak tekintjük”. „Egyidejűleg ki alkarjuk javítani azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyek az elmúlt hónapok­ban jelentkeztek munkánló­ban.” Husak küzdelemre szó­lította fél a szlovák kommu­nistákat mind a baloldali, mind a jobboldali szélsőség­gel szemben. New Yorkban krónikus bél­gyulladás következtében el­hunyt egy 24 éves mérnökhall­gató. Testét saját kívánságára nem koporsóba, hanem egy három méter hosszú, rozsda­mentes acélból készült kap­szulába helyezték, amelyből előzőleg kiszivattyúzták a le­vegőt és megtöltötték mélyhű­tött, folyékony nitrogénnel. A különös társaság, amelynek a fiatalember is tagja volt, hisz az élet meghosszabbítha­tóságában, pontosabban abban, hogy az ily módon konzervált embereket később fel lehet támasztani és a fejlettebb or­vostudomány majd meggyó­gyítja őket. A fiatalember tes­téből előzőleg kivonták a vért és ereit sós oldattal töl­tötték meg, amely szintén a szövetek konzerválását célozza. i szemtan;] Egy negyvenéves asszony azt állítja, hogy egy Barce­lona közelében levő repülőté­ren más bolygóról származó élőlényekkel találkozott. „Kü­lönös külsejük volt, űrhajós ruha volt rajtuk és fehér sisa­kot tartottak a kezükben” — mesélte a rendőrségen az asszony, aki állítólag azt is látta, amint a különös lények repülő csészealja leereszkedett a földre. „Beszédbe próbáltak elegyedni vélem, de nagyon megijedtem és gyorsan elhaj­tottam a kocsimmal” — fe­jezte be nyilatkozatát a „szemtanú”. Megölte éleítársát Budai Gyula 35 éves fog­lalkozás nélküli Miskolcon, a Tatár utca 31. szám alatti la­kásán féltékenységből mellbe­szúrta élettársát, Lengyel Mar­git 37 éves háztartásbelit, aki a helyszínen meghalt. A gyil­kosság után Budai megszökött a helyszínről. A Borsod me­gyei Rendőrfőkapitányság Budai Gyula kézrekerítésére megtette a szükséges intézke­déseket. A Szovjetunió és a többi európai szocialista ország közös védelnü szervezete 1955 májusában jött létre, azok után, hogy az imperia­lista hatalmak az ENSZ alap­okmányát megsértve 1949- ben támadó jellegű katonai szervezetet alakítottak, az Eszakatlanti Szövetséget, a NATO-t, s ebbe 1954-ben fel­vették az újra felfegyverzett Nyugat-Németországot. Varsói Szerződés néven vonult be a történelembe a lengyel fővárosban aláírt fon­tos okmány. Célja a béke vé- . delme, a szocialista országok biztonságának megszilárdítá­sa, a szocialista országok együttes kötelezettségvállalá­sa alapján. A védekezés hatásosabbá tételére a Varsói Szerződés országai megalakították fegy­veres ' erőik egyesített pa­rancsnokságát. A szerződés végrehajtásával kapcsolatos politikai kérdések megvizsgá­lása céljából politikai tanács­kozó testületet hoztak létre, amelyben minden ország egyenlően képviselteti ma­gát. A Varsói Szerződés védel­mi jellegét kétségtelenné te­szi, hogy a szerződést úgy­nevezett nyílt szerződésnek jelentették lei, amelyhez „tár­sadalmi rendszerükre való tekintet nélkül csatlakozhat­nak olyan más államok is, amelyek hajlandók elősegíte­ni a békeszerető államok erő­feszítéseinek egyesítését a bé­kének és a népek biztonsá­gának érdekében”. A szerző­dést húsz évre kötötték, de a 11. cikkely kimondja, hogyha sikerül olyan európai kollek­tív biztonsági rendszert meg­teremteni, amelyben vala­mennyi európai állam részt vesz, akkor a Varsói Szerző­dés érvényét veszti. Ilyen cikkelyt hiába keresnénk a NATO alapokmányában! Köztudomású, hogy a szo­cialista országok vezetői kü- lön-külön is, a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének bukaresti, 1966 júliusi ülésén együttesen is leszögezték: ha a NATO fel­oszlik, azzal egyidöben meg­szüntetik a Varsói Szerző­dést. A Varsói Szerződésben an­nak idején leszögezték, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság megszűnik a Varsói Szerződés tagja lenni, mihelyt megalakul az egységes, de­mokratikus Németország. Ilyen kitételnek nyoma sincs az Északatlanti Szerződés­ben; ellenkezőleg, a NATO azzal, hogy az NSZK-t isme­ri el az egyetlen német ál­lamnak, egyfelől tápot ad a nyugatnémet revansizmus- nak, a bonni hódító álmok­nak, másfelől örökössé kí­vánja tenni Németország megosztottságát. Fennállásának tizenhárom esztendeje alatt a Varsói Szerződés igazolta azokat a reményeket, amelyeket a bé­kére vágyó szocialista népek fűztek működéséhez. A Var­sói Szerződés politikai mű­ködése az európai problémák megoldásának keresésére irá­nyult, katonai téren pedig olyan erővé fejlődött, ame­lyen megtört az imperializ­mus minden támadó szándé­ka. A demokratikus Berlin­től Budapestig, Varsótól Szó­fiáig a szocializmust építő embereik milliói tudják* hogy békés cpftőmuníká- jukat, de ezen túlmenően egész Európa biztonságát a Varsói Szerződés biztosítja. A Magyar tagja a Varsói Szerződésnek. Néphadseregünk mindenkor a legnagyobb felelősséggel, híven teljesíti a szerződésből rá háruló kötelezettségeket. K. S. Te vadállat Adolf Hitler gondosain meg­őrzött minden hozzá intézett levelet akikor is, ha azokból nem éppen bámulat, vagy el­ragadtatás csendült ki. Erről tanúskodik az a gyűjtemény, amelyet Las Brown, volt angol közlegény talált 1945-ben a Führer dolgozószobája mellet­ti helyiségben. Egy New York­ból keltezett üdvözlőlap így szól: „Utolsó karácsonyodra”. Egy másikat szamárfej ékesít és Jugoszláviában adták fel, így hangzik: „A világ vala­mennyi szamarának nevében, Heil Hitler!” A párizsi köz­ponti postahivataliban feladott „Hitler kancellár úrnak” szó­ló lap a következőket tartal­mazza: „Ez az utolsó születés­napod, te vadállat. A leszámo­lás közeleg...” *^>**<5-M”H******* A KOPASZ OROSZLÁNBAN 31. J ama felállt Felkattintot­ta a rádiót, tánczeme csendült a hangszóró­ból. — Tudja, „Páter” — mond­ta —, ennek a Schirmbaum- natte jár még egy ötös. Ha visszajön, az övé, de ha nem tér vissza...? — Akikor az öné. — És én is kapok tízet. — Ez a Wochedk nem is ér annyit. — Oké — telepedett Jana a „Páter” karosszékének karfá­jára. — Akkor megállapod­tunk. — Nem akarom becsapni magát nekem trynes tízezer dollárom. Megígérhetném, de tudom, hogy visszatér. Értse meg, az ODESSZÁ-nak már nincs tízezer dollárja. — Én bízom magában, „Pá­ter”. Mielőtt Schirmbaum el­ment, maga elővette csekkfü­zetét és töltőtollát. Lássa, ki­vel van dolga. Nekem egy fil­lér készpénz sem kell. Nekem jó a csekk is. Tizenötezer dol­lárról. — Az előbb tízről volt szó. — De Schirmbaum a neki járó ötöt is nekem ígérte. Tölt­se ki azt a csekket, mielőtt meggondolom magamat. Ahogy ott ült, a karfán, pu­ha fürdőköpenye szétnyílott, és láthatóvá vált combja. A „Páter” igézetten nézte az asszonyt. R ekedten szólalt meg: — Tudja, hogy nem lenne hülyeség, ha mi ketten... De az anyaikönyv­vezető előtt... Jana lassan, lustán felállt. — Ismerem a trükkjeit. Ma bejegyeztet és holnap meg­semmisíti a bejegyzést. De az­ért hoz nekem egy házasság- levelet is, igaz? Ez most nincs az alkuban. Sem így, sem úgy, Vegye elő a tollat, de nem, adok én tollat magának és tin­tát. És töltse ki azt a csek­ket. Tizenötezerről. Hetediké­ig rengeteg ideje van. Eber- lingtől harmincezret is sze­rezhet. A „Páter” kitöltötte a csek­ket, Jana eltette. — Vonattal utazom? — Mercedesszel. Holnap reggel kilencre ott áll a Rial- tó mozi előtt. 2200-as, fehér színű Merci. A kesztyűtartójá­ban lesznek az iratok. Ott lesz a kulcskészlet is. A bal oldali ablakot lenyomja, és ott talál­ja a kulcsot az irány jelzőn függve. Preparált kocsi. A bal oldali ajtóikárpit mögött tíz­ezer forintot is talál. Végső esetben nyúljon hozzá, meg­vesztegetésre szolgáló, hamis pénz. Átadom a fioláját. A használat módszerével, azt hi­szem, tisztában van. — És ha valami közbejön? — Értse meg, semmi nem jöhet közbe. Tehát nincs hir­detés sem többé a pesti új­ságban. Csak cselekvés van. — És az üzlet? — Holnap reggel kinyit, azt mondja, hogy a férje állapota súlyosbodott, Passauba kell utaznia, egy hétre mindenkit szabadságol. Utána a kocsi, majd a határ. Budapesti költ­ségeinek fedezésére váltson át schillinget forintra. Magyar vízumot a határon kap. — Hol az a schilling? — Milyen schilling? — Amit forintra fogok át­váltani? — Fiát a kasszában, drágám. — Látszik, hogy rr^gánaik mindeddig csak futó és ócska kis női lehettek. Hol van már az a pénz? Hát nekem ruház­kodnom is kellett. Es az útra is fel kell készülni. Egy fe­hér Merdben smasszul érkez­zem? A „Páter” nagyot sóhajtott. Elővette pénztárcáját, és ezer schillinget számolt az asztal­ra. Azután búcsúzott. Menet közben nem Bécs esti fényeit figyelte, hanem azon gondol­kodott: a szervezetben milyen szörnyű malomkövek között él mindenki, az egész titkos szö­vetség tulajdonképpen csak a harácsolásért létezik. Ügy érezte, lesz m.ajd egy pillanat, amikor az ő fejére tűznek ki vérdíjat, amikor egy megva­lósíthatatlan paranccsal őt dobják át a határon, amikor őneki személyesen kell majd tüzelnie; a Kopasz Oroszlán­ban éppúgy meghallgatja va­laki a „Páter” halálos ítéletét, ahogy ő fellebbezés nélkül vette tudom,ásul, hogy Gem- nert fel fogják akasztani... .. . Személyazonossági iga­zolványának segítségével Schirmbaum három napig egy I BUSZ-szobában húzta meg magát. A negyedik napon az a Han­gulat vitt rajta erőt, amely­nek hatása alatt vagy a le­hető legnagyobb . siker, vagy a legteljesebb katasztrófa az alkció eredménye. Hosszú séta után egy Skoda kocsihoz lé­pett, legnagyobb megrökönyö­désére az ajtót nyitva találta. A kocsiban a műszerfalon függve ott volt a kulcs is. Gyújtást adott, a hűtővíz hő­foka nyolcvan foknál maga­sabb volt. Ezek szerint tulaj­donosa csak pillantakra hagy­ta el a kocsit. Schirmbaum in­dított, feltúráztatta a/ motort, és sivító kerekekkel fordult be a sarkon. Valamilyen furcsa szagot érzett, amelyet nem tu­dott azonosítani. De abban a pillanatban, amikor felgyúj­totta a belső világítást és meg­látta az orvosi táskát a máso­dik ülésen, rögtön felismerte a karbol-jodoform-éter kombi­nált, jellegzetes kórházi illa­tát is. Már a belvárosban szá­guldott, rákanyarodott a híd­ra, és nemsokára a balatoni országút betonja sírt a kerekek alatt. Menet közben gyorsan kiismerte magát, meglátta, hogy a benzinóra mutatója a holtpont felé közeledik. A benziníkútnál gyorsan tankolt, és boldog volt, amikor aka­dálytalanul folytathatta útját a Balaton felé. A kihalt, éjszakai ország­úton egyetlen szembe­jövő kocsival sem ta­lálkozott. Elhagyta Lepsényt megér­kezett Siófokra. Megállt a vá­rost jelző tábla alatt. Tenyerébe hajtotta homlo­kát. Azt ugyanis, hol van az orvos siófoki víkendháza, el­felejtette megkérdezni. (Folytatjuk'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents