Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

vtasárnap, 1968. szeptember 8. CSZAKMAGYARORSZÄG ■■n—■— f«aai Egészségvédelmi tanácsok: A mérgező nikotin Irta; Dr, Buga László IhmhtWM Az 1970-es Beethoven-díj Bonn városa ismét ki írta a „Beethoven-díjat”, amelyet legközelebb 1970-ben, a Bonn­ban született zeneszerző 200. születésnapján adnak ki. A díjért bármilyen nemzeti­ségű zeneszerző egy vagy több kompozícióval versenghet, amennyiben ezeket 1967. ja­nuár l.-e és 1969. augusztus 31.-e között befejezi vagy első ízben mutatják be a nagykö­zönségnek. A jubileumi év Beethovan-díjával együtt a díjnyertes zeneszerző 10 ezer DM jutalmat is kap. 30 millió éves lelet Jereváni geológusok a Voro- tan hegyi folyó medencéjében, Örményország délkeleti részén megtalálták egy történelem előtti fa törzsének alsó részét és gyökereit. A leletet az oli- gocén korszakból (25—30 mil­lió évvel ezelőtti időszak) származó hordalék rejtette magában. Az egyedülálló leletet ré­szenként szállították a jere­váni egyetemre és restaurál­ták. A törzsmaradvány magas­sága 2,3 méter, átmérője pe­dig 1,8 méter. A biológusok feltételezik, hogy a lelet egy tűlevelű fa maradványa. Az 1968-as frankfurti könyv­vásár Az 1963 évi frankfurti könyvvásáron héttel több or­szág képviselteti magát mint tavaly, ötvenhat ország kiadói mutatják be újonnan megje­lentett kiadványaikat. A kollektív kiállításokon résztvevő kiadóvállalatokkal együtt összesen 3 ezer kiadó termékleit mutatják be, míg 1967-ben mindössze 2871-et. A külföldi kiállítók száma mint­egy 2500. Kitöltjük A különféle műsoros rendezvényeken, amelyekért az egymást követő műsorszámok nem függenek szervesen össze, átkötő zenét alkalmaznak, vetítenek esetleg va­lamit, máshol rövidebb lélegzetű zenemüveket, verseket iktatnak be, hogy amíg a színpadot átrendezik, vagy mondjuk, a tánckar átöltözik, a közönség ne unatkoz­zék. Gyakran áll ilyenkor a közönség elé a konferansz is, akinek sokrétű a szerepe. Részben hangulati előké­szítő, különösen politikai kabarénál, és az időtölté­sen. összekötésen túlmenően szinte a számokkal egyen­értékű szereplője a műsornak. Más alkalmakkor jó­formán csak az időhúzás a feladata. Vicceket mesél, anekdotázik mindaddig, amíg valamilyen jelzést nem kap, hogy készen áll a következő szám díszlete, vagy már a színpadon áll a kórus, eltűnhet. Az ilyen időkitöltésnél gyakran találkozunk azzal a bosszantó jelenséggel, hogy értékes zenedarabok egyes részeit megnyirbálják, tétel közben kettévágják, általá­ban minden tisztelet mellőzésével iktatják csak be, idő­töltőnek. Ez ellen már sokan szót emeltek. Most egy hasonló jelenség juttatta mindezt eszünkbe. A közelmúltban egy öntevékeny művészeti együttes sokszínű műsorát néztük végig. A színpad átrendezése öltözés és egyéb okok miatt hosszú időre lenegedték a függönyt, több alkalommal is. Ilyenkor aztán előlépett valaki és verset mondott. Hogy a vers illett-e a műsor­hoz, vagy sem, azt nem vitatjuk, de felfigyeltünk rá, hogy az egyik szünetben nem verset jelentett be a ki­lépő műkedvelő, hanem egyik klasszikus prózaírónk közismert és nem is éppen rövid novelláját. Mondta, mondta, nem is rosszul, aztán egyszerre, valamivel a novella vége előtt, katonásan összetette cipősarkait, meghajolt, s eltűnt a függöny hasítékában. Fél perccel később a függöny felhúzódott, s már láthattuk is a so­ron következő számot. Mi történhetett vajon, miéri nem mondta végig a novellát? Elfelejtette netán a vé­gét? Szó sincs róla. Egyszerűen az történt, hogy a füg­göny mögött elkészültek a színpad átrendezésével, va­laki tapintatosan hátba bökte, mondván, készen va­gyunk komám, nincs már szükség az időhúzásra, s így, mint aki jól végezte dolgát, lelépett. Elgondolkoztunk, mi lenne, ha az ilyenforma novel­larövidítés általános gyakorlattá válna. Rossz rágon­dolni is. De van egy javaslatunk. Bűnügyi novellákat, krimiket kell elmondani, ha pusztán időtöltés szándé­kával áll ki a prózamondó. Mondaná, mondaná, aztán a legnagyobb izgalomnál jeleznének neki, és már el is tűnne. A közönség feszült izgalomban nézné a követ­kező számot, alig várná, hogy vége legyen, jöjjön újra a konferáló prózamondó, s mondja a krimi folytatá­sát. Lehet, hogy a legunalmasabb műsorokat is végig­nézné a közönség, senki nem hagyná el a nézőteret, mert ha a tervezett műsorra nem is kiváncsi, az idő­töltés végett elmondott folytatásos krimi befejezését mindenképpen szeretné megtudni. (bm) A nikotinszenvedélyt az jel­lemzi legjobban, hogy kezdet­ben semmilyen élvezetet nem ad, hanem szinte erőszakkal szokik rá a fiatal fiú vagy ser­dülő lány. Mik a tények? A fiúgyermekek között a do­hányzó általános iskolás sem ritka, míg a lányok rendszerint csak a serdülőkor után kezde­nek dohányozni. A szenvedély megszokásának oka rendsze­rint egyszerű nagyravágyás. Hogy férfiasabbnak, idősebb­nek, komolyabbnak lássék a fiúgyerek és felszabadultabb- nak, önállóbbnak, érdekesebb­nek a lány. Pedig a nikotin megszokása határozottan kel­lemetlen tünetekkel, heveny nikotinmérgezéssel jár. Rosz- Bzulléttel, szédüléssel, sápadt­sággal, hányingerrel, esetleg hányással kezdődik, az arcot hideg veríték lepi el, az érve­rés ritkul, a beteg fáradtnak, gyengének érzi magát, esetleg elájul. Később, ha a dohány­zást megszokja, a heveny niko­tinmérgezés tünetei igen rit­kán, csak akkor jelentkeznek, ha valaki mértéktelenül visz- szaél vele. A nikotin élvezet és formái Mielőtt a nikotintilalom megvalósításáról beszélnénk, röviden át kell tekintenünk a nikotinélvezet formáit is. Az első kétségkívül a pipázás. a dohánynak edényben, tartály­ban való elégetése. Az ameri­kai ősi indián kultusz emlékei között pipázó isten dombormű­vét találták. Az indiánok béke­pipájáról már mindenki hal­lott. Kolumbus matrózai ebben a formában telepítették át a dohányzás szenvedélyét. Az idősebb falusiak nálunk leg­inkább pipáznak, és a pipázás lényege az, hogy a,pipából szí­vott füstöt a szájban megfor­gatva. kipöffentik. A pipafüst tehát a garatívnél nem terjed mélyebbre a légutakban. A pi­pázás során erős nikotinistává lett emberek nem is tudták vele nikotinéhségüket kielégí­teni. Talán ezért, és az elmúlt században még megtalálható nyári aratási-cséplési pipázási tilalom szoktatta rá a szenve­délyes nikotinistákat a niko­tinélvezet legsúlyosabb formá­jára, a bagózásra. A pipában megereszkedett, szinte megpá- colódott, nikotintartalmában dúsabbá váló dohányt rágcsál­ták. és a keserű, nikotinos nyá­lat lenyelték. Máskor dohány­levélereket vagy csomóba ősz- szegyűrt dohánylevelet rágtak. Az erős nikotintartalmú nyál a gyomorba kerülve nemcsak az idü.lt nikotinmérgezés említett tüneteit váltotta ki igen gyak­ran, hanem súlyos, elhúzódó gyomorhurutot is okozott. Ma már csak a sújtólég-veszélyes banyákban bagóznak, mert ott mindenféle tüzszerszám és nyílt parázs használata szigo­rúan tilos. Néhány szóval meg kell em­líteni még a nikotinélvezet aránylag enyhe módját, a tu- bákozást. Finom dohányport szippant fel a tubákoló, és a nikotin — miközben kelleme­sen csiklandozó tüsszentési in­gert okoz — az orrnyálkahár- tyáról szívódik fel. Hazánkban a nikotinélvezetnek ez a módja már ismeretlen. A nikotinélvezet és a do­hányzás mai legelterjedtebb formája a szivarozáson és a pipázáson kívül a cigarettázás. A szivarozásról nem kell kü­lön beszélnünk, mert ha a pi- pás szivarozik, rendszerint úgy pöfékel, mintha pipázna, de a cigarettázás mechanizmusa egészen más. A cigarettás — főleg a szenvedélyes cigarettás — a füstöt mélyen leszívja a garat alá, az alsóbb légutakba, és a nikotin innen lényegesen nagyobb mennyiségben szívó­dik fel. mint a pipázásnál. Ezt nevezik slukkolásnak, és a ci- garettázást ez teszi károsabbá a pipázásnál. Nem igaz, hogy a cigarettázást a papiros elégé­sének égéstermékei teszik ár­talmassá. Ez csak azoknál va­Szokásos, hétköznapi módon kezdő­dött. Ahogy minden éjfélkor, most is egészségügyi sétámat végeztem ked­venc őserdőmben, amikor kétségbeesett vese-velőt rázó kiáltás hasította át a vadon csendjét. Egy pillanatig sem haboztam. Az iro­dalomkritikusok tanácsaira gondoltam és belevetettem magam az élet és a va­don sűrűjébe, a kiáltás irányában. Íme: gyönyörűséges, karcsú, fiatal őzet pil­lantottam meg mindenre elszánt, fogai­kat és csekkfüzeteiket csattogtató dú- vadak karéjában. Már majdnem marta­lékul esett az ordasoknak, amikor én — a magasröptű filmek hőseitől elle­sett, egyébként is nálam megszokott — halálmegvető bátorsággal, öklömben egv táncdalfesztivál-programmal, felé­jük sújtottam. Megrémültek. Behúzott farokkal, hátracsapott fülekkel, nyü­szítve elmenekültek. Az őzike azon nyomban tündérré változott. Megigazította harisnyakötő­jét, lesimította szoknyáját és így rebe- gett: — Csau! Én Éles Juci tündérkirály­lány vagyok — ha nem hiszed, itt a személyazonossági igazolványom —, és mivel megmentetted az életemet, hálá­ból teljesítem egy kívánságodat. Nos? Terpeszállásba ugrott, kicsavarta a csípőjét, rettenetes nehéz szögben ég­nek emelte karjait — nyilván azt hit­te, hogy le akarom fényképezni divat­lap számára, én viszont nagyon, sután viselkedtem. Általában talpraesett va­gyok, ha a tündérektől valami csekély­séget kell kérnem, ezért nyertem az el­múlt héten a lottón egymillió hétszáz- huszonháromezret (az illeték levonása után értendő), de most csak dadogtam. Ám a tündér türelmetlenkedett, lopva a karórájára pillantott, tehát nyilat­koznom kellett Szövetségesem a Később a násznép törte rám a lakásajtót. — A menyasszonyod kint vár az autóban, és te még az ágyban horkolsz? — formedt rám az ellenoldal násznagya. — Igazatok van. Teljesen kiesett az emlékezetemből — simítottam végig a homlokom. — Most mit csináljunk? — toporzökolt az apósjelölt. — Kérjetek másik terminust az anyák önyv vezetőtől. Jobb később, mint soha — ezzel párnáimra hanyatlottam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az eskü­vőt. Megtudtam, hogy ex- menya&szonyom később félté­kenységből elharapta a férje kisujját. Két hónapot kapott ezért az apró fel hév üléséért. Elekor eszméltem rá, milyen hatalmas szövetségesem a fe­ledékenység. Egyik reggel osztályvezetőm asztalához ültem le tévedés­ből. Pillantásom rögtön a ha­táridős jelentésre esett, melyet főnököm elmulasztott elkészí­teni. Ijedten felszisszentem, mert még nem jöttem rá, hogy másik íróasztalnál ülök. Gyor­san legépcltem tehát a jelen­tést. Félóra múlva az osztályve­zető is megérkezett, akit „nyakcsavaró”-nak ismertek a munkatársak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — hallom a fő­nököm hangját, amely beil­lett egy gorilla üvöltésének. — Ez az én asztalom — szóltam határozottan, és mé­lyen a szemébe néztem. — Maga megőrült! — har­sogta egyenest a dobhártyám­ba. Ekkor már magam is rá­jöttem újabb balfogásomra. De nem vesztettem el a nyu­galmam. — És a jelentés, a tizenkét exkavátorról? Az smafu? Ma kilencre kellett volna készen lennie! Az osztályvezető a fejéhez kapott, és lényegesen lehalkí­totta a hangját. — Igaza van. Mit lehet itt tenni? öt perc múlva kilenc. — Ne izguljon. Itt a kész jelentés. Mehet, vele az igazga­tóhoz... Hunyadi István — Ha már strapáin! akarja magát mélyen tisztelt tündérkirálylány kis­asszony. és megvannak a megfelelő összeköttetései, intézze el, hogy hátul is legyen szemem. Látszott rajta, hogy csalódott ben­nem. Megint meg akarta igazítani ha­mmüHüimiiiiümmmimmnmiimmiim 1\ átláss József Ilii is m szemem luiimmiiimmmmtimmmmimmimim I risnyakötőjét, aztán legyintett, és fity­málva mondta: — Ez is valami? Még mormolt valamit, félhangon. Az igéket betáplálta egy, a BÁV-nál vásá­rolt, alig használt komputerbe, csava- rintott egyet, aztán tovaszökellt. Én pedig ott állottam a vadon közepén, és most már hátul is volt szemem. Másnap reggel — mihelyst hátul is kitöröltém az álmot a szememből — büszkén a városba indultam. Dölyfös- ségem mindjárt az elején kissé csorbát szenvedett, mert az SZTK-rendelőben érthetetlen módon, nem akartak szem­üveget adni a hátul levő szememre, arra hivatkoztak, hogy csak két szem­re vagyok jogosult, egy harmadikra nem. Elülső és hátsó szemem rebbe- nése nélkül közöltem velük, hogy állí­tásuk szemenszedett valótlanság. Még szemrevételeztem néhány csinosabb nőt, akik közül az egyik szemfelszedő­nő volt. aztán felpattantam egy villa­mosra. Ügyesen helyezkedtem, mindig ott álltam, ahol nem volt kalauz, ezt megtehettem, ’ hiszen hátul is volt sze­mem. Ezért vettem észre a hátul fel­szálló ellenőrt is, és sietve leugrottam a mozgó kocsiról. Egy robogó autó majdnem elütött, de a hátulsó szemem idejekorán megpillantotta, és én sze­rencsésen kitértem előle. E kis kitérés után betértem egy húsboltba. — Kérek tíz deka párizsit, de csont nélkül — harsogtam dölyfösen. A kiszolgáló rögvest szeletelte a nagyszerű húst. Én a pénztárhoz lép­tem, de fizetés közben észrevettem, hogy egy darab ősrégi, az aquincumi ásatásoknál lelt zöldes szeletet csem­pésznek a csomagomba. — Mi történit itt? — kiáltottam. — Azt hiszik, hogy ezt lehet? Nekem há­tul is van szemem. Tegyen friss pári­zsit a romlott helyébe. Nem akarom további sikereimet ecsetelni. Oly diadalmas voltam, mint Hannibál a portálok előtt, vagy ami­kor átlépte a Rubicon szorost, ahol minden csendes! Így andalogtam az utcán, dicsérve magamban a bölcs közmondást, hogy: „Szemesnek áll a világ”, amikor há­rom legjobb barátommal találkoztam. Laci megölelt, Pista evikipuszit adott, Sándor pedig így kiáltott fel: — Olvastam, olvastam! Te vagy ko­runk Petőfi Attilája! Elbúcsúztam tőlük, ők még egy ideig ott álldogáltak, mert fontos megbeszé­lésük volt. Ekkor szemem, ami hátul is volt, rémületében kerekre nyílt: Laci az öklét rázta utánam, Pista rámnyújtotta a nyelvét, Sándor sza­márfület mutatott. Azóta húnyva tartom a szemem — azt, amelyik hátul van. Végső tanulság: Ha tündérrel talál­kozol éjféltájt az őserdőben, mást kérj tőle. nie kell. Az alkalmi, vagy pó­zoló dohányos nem érzi ezt a kellemetlen nikotinvágyat, hi­szen sokszor csak tetszelegni akar. Ha másnak nem, önma­gának és a dohányzás elhagyá­sával legfeljebb játékszerét ve­szíti el. Ezt a dohányhiányos idők bizonyították be legvilá­gosabban. A dohányzás még az alko­holszenvedélynél is súlyosabb, veszedelmesebb. A nikotin okozta idegkárosodásokra ve­zetik vissza napjainkban — különösen az izgalmas szel­lemi munkát végző egyének között — olyan gyakori koszo­rúérgörcsöt, szívtrombózist, il­letve a koszorúér rögösödése következtében pillanatok alatt beálló halált. Aki érszűkület­ben, koszorúérgörcsben szen­ved, vagy aki szívtrombózison esett át, annak végérvényesen le kell mondania a dohányzás­ról. Az ilyen ember számára minden cigaretta egy-egy szeg a koporsójába. A dohányzás lényegesen ol­csóbb, és még az alkoholnál is könnyebben hozzáférhető. Még társ, cimbora sem hiányzik, bár kétségtelen — a dohányzók állítása szerint —, hogy nem egy unalmas tárgyalás fáradt­ságát szünteti meg, és még a baráti beszélgetés is kelleme­sebb cigarettafüst mellett. Ép­pen ez teszi nehézzé a nikotin­elvonást az előbb említett sú­lyos nikotinéhség mellett. A dohányzás elhagyása nem könnyű. Akinél idült nikotin­mérgezés súlyos tünetei jelent­keznek, annak feltétlenül abba kell hagynia a dohányzást. Eh­hez igen erős akarat kell, és nem egyszer nyugtalansággal, kellemetlen közérzettel jár. Akinek csak a dohányzás mér­séklését rendeli el az orvos, az megpróbálkozhat enyhe pokol- kőoldatos szájöblítésekkel, a tüdőn át kiváló injekciókkal, cukorka szopogatásával a do­hányzás helyett, mentolos mű­cigaretta szívásával, de leg­többször eredménytelenül. A dohányzás mérséklésének na­gyon helyes módja az, ha va­laki hosszú tokos, rövid ciga­rettát vagy kettévágott ciga­rettát szív, és a szopókába ni- kotinfogó, füstszűrő gyapotcso­mót tesz. Így a rágyújtással járó figyelemlekötő játék apró munkája megmarad, a nikotin- tartalom mégis csökken. Leg­jobb leszoktatási mód azonban az erős akarat, amivel valaki, ha nehezen is, de még máról holnapra is leszokhat a do­hányzásról. megállapodott, kicsit táncolt ugyan, de egyben maradt. Szüleim ezt kivételes szeren­csének minősítették, és össze- csékoltak örömükben. Az tör­tént ugyanis, hogy szórako­zottságomban a kritikus pil­lanatban egyszerűen elfelej­tettem továbbrántani a térí­tőt. Esküvőm napján sem ha­gyott el állhatatos feledékeny- ségem. Az ébresztő csörgött, és kinyúltam a paplan alól, és elzártam a berregőt. Egy­szerűen kiesett az emlékeze­temből az anyakönyvvezető. Azt állítják rosszakaróim, hogy a szórakozottság orszá­gos rekordere vagyok, de ezt határozottan túlzásnak tartom. Ez az emberi gyengeségem már egészein kiskoromban je­lentkezett. Két éves lehettem, amikor apám egyik jóbarátja jött hoz­zánk látogatóba. Mesélte, hogy az én koromban a nebulók már lerántják a térítőt és összetörik a porcelánokat. Tüstént ráncigálmi kezdtem a csipketerítőt a pohárszékről. De csodálatosképp a feketés- készlet a bútordarab szélén lószínű, akik fokozottan érzé­kenyek, allergiásak az ilyen anyagokkal szemben. De hogy a cigarettázás ártalmas szen­vedély — a mai dohányzási módok közül a legártalmasabb — az kétségtelen, és az is igaz, hogy igen sok elhúzódó garat- és légcsőhurutnak a cigarettá­zás az oka. A dohányzás hatása Az állandó, erős dohányzás idült nikotinmérgezést okoz. A nikotin erős méreg, elsősor- . ban az idegeket mérgezi. Szív­táji fájdalmak, végtagpana­szok, vérnyomásemelkedés, az érzékszervek működésének, főleg a látásnak a gyengülése — ezek a nikotinmérgezés kezdő tünetei. Ugyanakkor a nikotinban és égéstermékek­ben, kozmaolajokban gazdag nyál emésztési zavarokat okoz. Súlyos esetekben a látóideg elhúzódó gyulladása miatt va­lósággal megvakulhat a beteg. A nikotin az érszűkítő idegek­re hatva ilyenkor már súlyos, . visszatérő szívtáji és végtag- ; fájdalmakat okozhat. A fejfá- jást. bágyadtságot a dohány égésekor keletkező szénmo- 1 noxid-mérgezés váltja ki. A 1 dohány nedvességét biztosító ! glicerin pedig — a szakembe­rek megállapítása szerint — : garatszárazságot és köhögést : von maga után. Egyesek arról ' beszélnek, hogy a mélyebb lég- utakba kerülő füst vagy nikotin izgató hatása segíti a tüdőrák keletkezését. Mások a pi pások j ajakrákját emlegetik, de ez közvetlenül nem bizonyítható. ■ Ismét mások azt mondják: ha ; valakinek nincs különösebb ’ egyéni érzékenysége a nikotin- nal szemben, a dohányzás ‘ megnyugtatólag hat, fokozza a 1 munkaképességet. A vele járó ’ aprómunka, a cigarettától tés | vagy csavarás, a pipatömés, rágyújtás pedig szórakoztatja 1 az embert, és talán ezért is ragaszkodnak a dohányosok ' szenvedélyükhöz, a jelentkező nikotinéhség csak bizonyos ' százalékig magyarázza ezt. í A védekezés módjai i Lényegesen megváltozik a : helyzet, ha valaki már meg­szokta a dohányzást, és szerve- : zete már kívánja a nikotint. ■ Ilyenkor igen kellemetlen ér- ; zés, szinte legyőzhetetlen i vágyként jelentkezik, és való­ban szenved a dohányos, ha nem gyújthat rá, ha nélkülöz- '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents