Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-04 / 207. szám
Szerda, 1008. szeptember 4. ftSZAKMAOYARORSZÄG 3 Bürokrácia — diákoknak Villamos- és autóbuszbérlel-kiváltóhely, Zsúfoltság, tolakodás, meleg, veszekedés. — Kérek egy tanulóbérletet. — Kinek? — Hatéves gyerekemnek, aki most ment első osztályba. Itt van a fényképe. — Ez nem elég. Iskolalátogatási igazolás is kell. — Miért? Törvényeink értelmében hatéves kortól iskolaköteles a gyerek. Itt a személyazonosságim, benne van a gyerek születési ideje. Ha esetleg beteg volna és nem járhatna iskolába, nyilván nem vásárolnék neki bérletet. Most minek terhelik még a pedagógusokat is ilyen írások kiadásával? Kinek jó ez a bürokrácia? Szerintem a közlekedési vállalatnak sem. Mert nem hinném, hogy ott papírgyűjtési akcióval kellene megtölteni az irattárt... — Sajnálom kérem, a szabály az szabály. — Akkor holnap soralcozhatom még egyszer. Pedig még olyan megoldást is el tudtam volna képzelni, hogy a gyerekek közösen megvásárolhatják a bérletet az iskolákban. Persze ezt még a következő hónapban is bevezethetnék ... — Közölje újítási javaslatként. — Gondolja, hogy elfogadják? — Talán ... (R.) Enyelgés Nagyot szökken a durvahengermű forró, s addig álló. lomha levegője. Tompa, mély robbanás remegted meg a mély- kemencesort. — Mi történt? — riad meg a látogató. — Működnek a rombolók. A „tettesek” közül az egyik, a jól megtermett Vaszilkó János az átjáróban ki-besurranó levegővel hűti izzadt testét, homlokát. A csarnok sarkán pedig ott áll a robbantok mestere, a zömök, s örökké mosolygó arcú Nyíró Pál. — Kijöttem egy kicsit hűsülni, pihenni. No, igen, ismét „romboltunk”. De hát mi erre kaptunk iparengedélyt. Azok meg — int szemével az új elektroacélmű vázán dolgozó munkásokra — arra, hogy építsenek. Kiegészítjük egymást. Hogy mióta csinálom? 18 éve. És 12 éve vagyok csoport- vezető. Mennyi romboló van az LKM-ben? Egy híja a tucatnak. A Nyírő-brigád munkája mindig az építést, a fejlődést szolgálja. Emlékszem: á durvahengerműi rekonstrukcióná’ nem bírtak a triósor alapjaival. A légkalapács csak „kar- colgatta” a masszív vasbetont. Hosszú vita kezdődött: jó lenne lerobbantani. No. igen, de úgy, hogy a másik sor épen maradjon. De hát ki vállalja érte a felelősséget? Nyírőék döntötték el a vitát. A paxit- tal, s több méter mélységben lefelé úgy lenyesték a betonacélt, mintha „borotvával" csinálták volna. És itt — mint már annyiszor előtte és utána is — több nappal „előrelőtték” az építést, a termelést. És mennyi emberi munkát mentenek meg! Itt vannak például ezek a mélykemencék. Az izzó acél- tuskókról leésorog, s vastagon, olykor csaknem másfél méter vastagságban összegyűlik a salak. Ezt ki kell szedni. Ki, de ez az égő pokol! Izzó, forró fai, tüzes salak. A légkalapács ezzel sem boldogul. Hatvanhat nyarán Nyírőék vállalkoztak rá: ezt is robbantják, igen, de előbb le kell fúrni 120—140 centiméterre. A fúró áltüzese- dik, s az emberek ötpercenként váltják egymást. Tovább nem bírják. Aztán nagyon kell vigyázni, nehogy önrobbanás következzék be. Egyszóval nehéz, de megkönnyíti a salak kiverését. A régi módszerre] négy cellához nyolc nap kellett, s most 3—4 nap is elég. — Nehéz fizikailag is. Mégis, i szívemet, idegemet veszi job- ; ban igénybe. Rettenetesen kell vigyázni, nehogy emberben, gépben, értékben kár essék. És néha olyan felelőtlenek az emberek. Hiába álljuk, zárjuk le a robbantás környékét, mégis mindig van túl magabiztos kíváncsiskodó. És minFoto: Grcntter Zoltán Megyéinkben — Miskolcon kívül — 1985 után terjedt el a gázszolgáltatás, amikor az északi gáztávvezetéket megépítették. Ez tulajdonképpen az Özdi Kohászati Üzemek ellátására épült, de lehetővé tette, hogy Tiszaszederkény- ben, Sa jószen tpéteren, Kazincbarcikán és Ózdon az ipari fogyasztókon kívül a lakosság is használhassa a gázt. A gáztávvezeték „üzembe lépése” után az említett helyeken jelentősen megnőtt a gáz- fogyasztók száma. Tiszasze- derkényben 1072, Kazincbarcikán 1260, Sajószentpéteren 314, Ózdon 487 fogyasztót tartottak nyilván — tavaly. Ez az idén tovább növekedett, de még mindig nem olyan mértékben, amilyenre a vezeték által szolgáltatott gázmennyiség módot engedne. A helyi tanácsok anyagi erején múlik, hogy az állami lakásokat milyen mértékben tudják a hálózatba kapcsolni. E munka sürgősségét az is indokolja, hogy jelenleg nincs kellően kihasználva a gázvezeték kapacitása. A ísz-clíPŐl tárgyalt az Encsi járási Tanács Nőit a juhállomány A hegyvidéki termelőszövetkezetekben — a szántóterület csökkent nagysága miatt — különösen előszeretettel foglalkoztak az utóbbi években a juhtenyésztéssel. A gyenge termelőszövetkezeteknek is, amelyeknek nagyobbik része éppen hegyvidéken van, állandó pénzbevételi forrást jelent a juhtenyésztés. 128 ilyen termelőszövetkezetben 13,6 százalék, kel nagyobb most az állomány, mint 1966-ban. Érdekes még az is, hogy ezekben a termelőszövetkezetekben nagyobb a juh- és anyajuhállomány növekedése, mint a megye összes többi termelőszövetkezetében. data. Az elért eredményekben nem a maximumot látják, hanem azt: sok még a probléma, van tennivaló mindany- nyiuk számára, hogy a lehetőségeinket maradéktalanul kihasználhassuk. A téma feletti vita és a gondok megoldására tett javaslatok hasznosak, segítséget jelentenek a további fejlesztés munkájához. A jelentést és a határozati javaslatot a tanács elfogadta. Ezután még két napirendi pont következett, majd interpellációkra került sor. Németh Imre országgyűlési képviselő vetkezeti tanács titkára a munka során szerzett tapasztalatokról beszélt, hasznos javaslatokkal szolgált. Szó volt az állami támogatásból megvalósuló komplex talajvédelmi beruházások által elért eredményekről, ezek továbbfejlesztéséről. Fancsal például már nemcsak országos jelentőségű hírnevet szerzett; határainkon túlról is felkeresik szakemberek. Hasonlóan jó és hasznos a bélusvölgyi társulatba tömörült tsz-ek komplex talajvédelmi beruházásokkal végzett munkája. Az erózió elleni védekezést azonban hátráltatja az erdőgazdaságok mulasztása; különböző akadályokra hivatkozva nem erdősítenek. Ez pedig akadályozza a komplex talajvédelmi munkák folyamatos biztosítását. 0 A jelentés foglalkozott a számvitel hiányosságaival, megállapítva, hogy sok tsz-ben nem érvényesül a számvitel irányító szerepe. Ez is élénk vitát eredményezett. Több javaslat hangzott el a problémák megoldására. Többek között a könyvelők közgazdasági továbbképzésével kapcsolatban is. összefoglalójában Simaházi Sándor vb-elnök, országgyűlési képviselő megállapította, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzetével való foglalkozás időszerű volt. A szenvedélyes, három órán át tartó vita is bizonyította, hogy a járás államhatalmi testületének tagjait áthatja felelősségük luMindössze ötoldalas jelentést küldött el a végrehajtó bizottság a tanács tagjainak a járás tsz-einek gazdasági és pénzügyi helyzetéről, s — szenvedélyes vita alakult ki a jelentés felelt. Kiegészítésében Derecskéi János, a Magyar Nemzeti Bank járási fiókjának vezetője, mint a jelentés előadója elmondotta azt is, hogy az 1967-ben alkalmazott állami támogatási rendszer, az úgynevezett végtermék-dotáció a munkafegyelem szempontjából kedvezőbb volt a többtermelésre, ezen belül az árutermelésre, az önellátás biztosítására, s a pénzgazdálkodásra is. Ennek hatására és az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekre már j olyan terveket készítettek a tsz-ek 1968-ra, amelyekben az ártámogatásos rendszer hatásán kívül a jobb termelőszerkezet kialakítására való törekvés is kidomborodott. Mindezek hatására a kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzete ez évben is javul, sőt. a megszilárdulásról beszélhetünk — mondotta az előadó, majd azzal fejezte be, hogy pénzügyi helyzetük, gazdasági eredményeik jók, mérleghiány nem válható. O A vita során valamennyi hozzászóló a meg fellelhető hibákról és problémákról, a tennivalókról és a gondokról beszélt. A vitában részt vettek a járásban megválasztott megyei tanácstagok is, akik közül File Sándor, a termelőszöJó! műi bizottságok Az ifjúságvédelem jelentős helyet foglal el a Szerencsi járási Tanács feladatai között, A befektetett munka azonban nem nélkülözi az eredményt. Egyre kevesebb úgynevezet! problémás esettel kell foglal kozniuk. Ennek pedig az f magyarázata, hogy nemcsak a községi gyermek- és ifjúság- védelmi bizottságok törődnek a fiatalok gondjaival, bajaival, hanem az üzemi bizottságok is. Azokon a munkahelyeken ugyanis, ahol sok fiatal dolgozik, önálló gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok működnek. így például a tarcali kőbányánál, a Szerencsi Cukorgyárban, a Csokolódégyár- ban és a Taktaközi Állami Gazdaságban. Ezek az üzemi bizottságok azután — a községivel együtt — nemcsak a fiatalokkal, hanem a szülőkkel is foglalkoznak. A csokoládé- gyáriak például többször voltak családlátogatáson is ott, ahol valamiféle rendellenességet észleltek. Céljuk minden esetben: idejében közbelépni, megelőzni az esetleges komplikációkat. Egy idejében elhangzó figyelmeztetés, állami gondozásba vétel ugyanis későbbi tragédiáktól mentheti meg a gyermeket. Jól tudják ezt a járási tanácson, ezért is adnak meg minden segítséget ezeknek a bizottságoknak. J ó két hete már, hogy az országban hol itt, hol ott, vagy mindenütt esik az eső. A talaj beázolt, az ekék könnyedén hasítják a barázdákat, az éltető víz eljutott a kukorica mélyebbre nyúló gyökereihez is, a rétek, legelők kizöldültek. Mindnen jel arra mutat tehát, hogy túljutottunk egy igen súlyos aszályperióduson. Elérkezett tehát a tanulságok levonásának ideje. A tanulságok pedig igen meglepőek. A tényekkel szemben nemcsak a városi közvélemény áll kicsit értetlenül, hanem a parasztok, sőt, a szakemberek is. Egy ilyen, hónapokig tartó vízhiány és ennek végén érkező perzselő hőség korábban bármikor esztendőkre tönkretette volna a parasztokat, s megrázta volna az egész országot. Most pedig? Igaz. vannak gondjaink. A kertészeti termékek árai általában magasak, az állattenyésztők többé vagy kevésbé súlyos lakarmánygondók- kal küzdenek. De mégis tény, hogy a népgazdaságot nem rázta meg az aszály, nem okozott koplalást. Minden előzetes riadalom ellenére az átlagos búzatermésünk 13 mázsa felett van, tehát messze meg- naladja a korábban jó esztendőkben szokásos átlagokat. Kukoricatermésünk nem ígér rekordokat, de a Mezőgazda- sági Minisztérium szakemberei erősen bíznak benne, hogy meghaladja a tavalyi átlagot Sertés- és szarvasmarha-állományunk egyaránt magasabb a tavalyinál. Hol van tehát annak magyarázata, hogy viszonylag csekély károkkal vészeltük át a természet kegyetlenkedéseit? Furcsán hangzik, de igaz, hogy semmi külön, vagy különleges magyarázat nincs, a siker titka az elmúlt esztendő következetes munkájában, az agrártermelés általános fellendítésében kereshető. Az elmúlt esztendőkben az országos agrárpolitika és a parasztság nem az aszály leküzdésére, hanem a korszerű mezőgazdaság megteremtésére készült. Ennek jegyében esztendők óta tisztességesen, gondosan műveljük talajainkat, a földeket képessé tettük rá, hogy minden nedvességet befogadjanak és megőrizzenek. Korábban a gyomok voltak azok, amelyek a nedvesség jó részét elpárologtatták, a táperő jelentős hányadát elpazarolták a talajból. A korszerű vegyszerek alkalmazása és a jó gazdák gondossága megszabadította a földeket a gyomoktól, ez a negatív tényező az idén alig jelentkezett. A talajerő visszapótlásával még korántsem állunk világszínvonalon, de bárki elismerheti, hogy évről évre több szerves- és műtrágyát kapnak talajaink, tehát a jól táplált növények könnyebben vészelik át a viszontagságokat. És végül mások lettek maguk a növények is. A nálunk használt legfontosabb intenzív búzafajta, a Bezosztája, az idén bebizonyíthatta, hogy különleges viszonyok között is képes beváltani a hozzáfűzött reményeket. Szépen állta a sarat másik intenzív búzafaj- tán.'k, a hazai fertődi is. Kukoricát általában már a hibrid fajtákból termelünk, az idén azonban csaknem egyhatodnyi arányban megjelentek a legújabb fajtók: az igényes, de sokra képes egyszeres keresz- tezésű hibridek is. H a az idén is lesznek helyenként kiemelkedő rekordtermések, abban már a terjeszkedő öntözésnek van oroszlánrésze. Az öntözéses gazdaságok vezetői persze, az idén tele voltak panasz- szal. Nem tudták bővíteni a területet, sőt, sokszor a meglevőt sem voltak képesek kihasználni, szivattyúk, csövek, szórófejek és főlc-g pótalkatrészek hiányában. Valóban, az AGROKER először csak any- nyit rendelt az ipartól, ameny- nyit a gazdaságok tavaly őszszel igényeltek. Akkor még senki nem tudta, hogy aszály lesz. Tavasszal már négyszeresére emelte rendelését az AGROKER, de a hirtelen igényt az' ipar kapacitás, nyersanyagok és számos esetben rugalmasság hiányában csak részben tudta kielégíteni. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt segített volna az elégséges műszaki erő, mert kevés volt a vizünk. A mellékfolyásokban alig csörgedezett valami, de nem tudott elég vizet adni a Tisza sem. Vessünk egy pillantást állattenyésztésünkre, a takar- mányhelyzetre is. Itt egy tanulság a szembeöltő: helyesen jár el az a gazdaság, amelyik vállalja a kockázatot, a vetőmag- és traktorköltséget és a másodvelésekct a porba is belerakja. Az idén ugyanis az a majd félmillió hold, amely a vetés idején még reménytelennek tűnt, az esők hatására szépen kikelt, fejlődésnek indult, enyhíteni fogja a gondokat. Azt viszont nem tanácsolhatjuk, hogy jövőre mast már mindenki növelje a szálastakarmányt termő területeket, mert akkor aszály esetén is lesz elegendő szénája. Sajnos, a mezőgazdaság területe korlátozott, szántóföldünk kevés, aligha lesz gazdaság, amely felborítja vetésszerkezetét és várható bevételeinek alakulását csak azért, hogv egy különleges helyzetre felkészüljön. Azt viszont meg kell tennie minden gazdaságnak, hogy a lehető leggondosabban számoljon minden fő- és melléktakarmánnyal, mert a pazarlást ezután még kevésbé engedhetjük meg. V égezetül pedig ismét csak annyit mondhatunk, hogy szocialista mezőgazdaságunk alapjában véve kiállotta a súlyos próbát, ami reményt nyújt a jövőre, ígéret rá, hogy fokozódó felelősségérzettel és gondossággal, az időjárás szeszélyei ellenére is még nagyobb eredményeket érhetünk el. Tanulságok az aszály után den robbantás után felsóhajt az ember: no, ez is sikerült. Hogy utasítgatják-e sokat? Ugyan! A rombolónak a szigorú előírásokon túl senki nem parancsol. Ebbe nem is szabad beleszólni. Volt-e nehéz pillanat? — Egyszer. Jó évtizede. A kohó átépítéséhez robbantani kellett. Pestről jött valaki, s rávett: gyorsítsuk meg a munkát, ne egy, hanem két robbantást csináljunk egyszerre. Belementünk. És képzelje: az egyik sikerült, a másik nem. Az előírás szerint 60 percig váriunk a másikra. Semmi. Az emberek meg ott türelmetlenkedtek. Egy óra kiesett a munkából. Mit tegyünk? Elő egy slagot, s rázúdítottuk a vizet. Kimostuk vele a fojtást, s kivettük a gyutacsot. Hogy mit éltem át? Tíz kiló paxit volt benne. Elképzelheti..: Hej, de sokat, de sokat robbantottam! De hát ez az én, ez a mi mesterségünk, nem igaz? (Csorba) „Rombolók“ a kohászatban Még nincs kihasználva
