Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

6

ESZAKlWAGTAItORSZÄG

Vasárnap, t968. szeptember 8ft.'

A haza védelmezői

Fegyveres erőinket ünnepeljük ma, szeptember 29-én, az 1348-as pákozdi győzelem évfordulóján. Azokat a katonákat, tiszteket, paran-snobokat, akik a 120 év előtti hősök példáját követve férfias helytállással sajátii.j^k el a katonai ismereteket a kiképzés időszakában, és akik, ha szükséges, bármikor habozás nélkül készek fegyverrel megvédeni hazánkat, szocialista vívmányainkat.

Kiképzés közben. Katonáink a korszerű technikával ismerkednek, hogy segítségével a legnehezebb feladatokat is el tudják látni.

IPS

j Többségben n Hidalok

A fiatalok manapság erős többségben vannak világszerte: a föld lakosságának 54 százaléka 24 éven aluli, sőt a fiatalok 60 százalékot tesznek ki, ha csak Afrikát, Ázsiát és Latin-Amerikát vesszük figyelembe.

A legutóbbi 15 év alatt a föld lakossága 2 milliárdról több mint 3 milliárdra emelkedett, tehát 1,85 százalékkal gyarapodott évente. Ugyanebben az időben a diákok száma 4,22 százalékkal nőtt világszerte és 6,19 százalékkal, j Európában. Semmi okot nem látunk arra, hogy a fejlődés abbamaradjon.

járdaépítések a főútvonal mellett

A gépkocsivezetők tudják a legjobban: mennyit kell bosszankodniuk, ha a Miskolc —Űzd—Borsodnádasd közötti útvonalon közlekednek. Futnak és Kazincbarcika kivételével egyetlen faluban sincs járda, a gyalogosok gyakran mindkét oldalon elfoglalják az út egy részét s emiatt a járművek vezetői kénytelenek a megengedettnél is biztonságosabbra csökkenteni a sebességet — ami egyébként kötelességük —, hiszen a falvak laGáztüzeSésre térnek át Rudabányán

Az energiahordozókkal kapcsolatosan bekövetkezett

szemléletbeli, valamint gyakorlati változások következtében és ki hatásaként a Ru- dabányai Ércdúsítóban az elavult generátorgáz-rendszer helyett a földgáztüzeléses rendszerre térnek át. Ezt alaposan előkészítették. A Hőtechnikai Kutató Intézet ki kísérletezte, hogyan lehet ezt eredményesen és gazdaságosan felhasználni. A kísérletek azt mutatják, hogy a földgázzal való ércpörkölés csökkenti az önköltséget

A földgázvezetéket Vadná- tól leágazva Kurityánon át vezetik ide. A vezetékrendszer építése megoldja a kurityáni

új üzemek gondjait is. Hasonló leágazást lehet létesíteni Izsófalván, az ormosbányai üzem részére is.

Rudabányán a dúsítómű földgázzal való üzemeltetése mellett tei-vbe vették a kommunális létesítmények, az iskolák, a pékség, a fürdők, a műhelyek, az étterem földgáz fűtésbe való bekapcsolását is. A vezetékrendszer az állomás építése, a különféle műszerek beszerzése mintegy 40 millió forintot igényel. Az építést a jövő év első negyedében kezdik meg és az év végére már gázt szolgáltatnák. Ez év utolsó negyedében Rudabányára már be is érkeznek a földgázfűtéshez szükséges műszerek.

kóinak is jogúkban áll használni az utat. Ez a jelenség azonban az említett útvonalon jelentősen zavarja a gépjárműforgalmat, s elég sok baleset okozója is.

Az Ózdi járási Tanács vezetői foglalkoztak ezzel a problémával és a községi tanácsok segítségével hozzákezdtek a közúti forgalmat akadályozó, veszélyes jelenség megszüntetéséhez. Miskolc—Űzd—Bor. sodnádasd között valamennyi ! faluban járdát építenek a fő- j közlekedési út melett, hogy a | gépjárműforgalom zavartalanabbal haladhasson. Dubi- csányban, Hódoscsépányban, Kelemérben és Serényfalván már el is kezdték a munkát, de - sor kerül a járdaépítésre Sajóivánkán, Vadnán, Arién, Járdán házán és Borsodnádas- don is. A költségeket község- fejlesztési alapból, állami hozzájárulásból és társadalmi munkából fedezik. A megvalósítás eléggé bonyolult, meri az említett utat a korszerűsítés során nemiég annyira kiszélesítették, hogy néhol alig maradt hely a megfelelő járda- szélesség biztosítósához. Szükség esetén a kerítések áthelyezésével — beljebb tolásával — csinálnak helyet a járdának.

Javult Ózdon a zöldsésellátás

AZ ÓZDI járás lakosságának nagyobb része bérből és fizetésből él, az emberek zömmel üzemekben és bányákban dolgoznak. Mezőgazdasági termeléssel nem, vagy alig foglalkoznak. Ráadásul a járás mezőgazdasági lehetőségei nem a legjobbak, különösen kevés terem zöldségfélékből és gyümölcsökből. A járás ellátását más járásokból, más megyékből biztosítják. Mindez érthető, hiszen valamennyi ipari település ellátása hasonló módon, távolabbi területekről történik.

Az elmúlt években azonban — még tavaly is — szinte állandó jellegű volt a panasz az ózdi járásban, (különösen Ózdon) a rossz zöldség- és gyümölcsellátás miatt. Tegyük hozzá: jogosan! Nemcsak a mennyiség volt kevés. Panaszkodtak a vásárlók a minőség miatt is. Primőrárut Ózdon és a járás ipari településein alig lehetett kapni. A távolról történő szállítás megtörte az árut, lerontotta minőségét. S még a meglevő mennyiséget se lehetett gyorsan, kényelmesen felvásárolni, mert kevés volt a bolt és az elárusító hely. A vásárlók gyakran sorban álltak, ha zöldséget, vagy gyümölcsöt akartak beszerezni.

Mindez azonban már örvendetesen a múlté. Az új gazdasági mechanizmus szinte automatikusan oldotta meg a problémát. Nincs már panasz, mert van elegendő zöldség és gyümölcs Ózd városában, a járás egész területén. Nemrég összegezték a MÉK ózdi járási kirendeltségének idei tevékenységét. A lényeg: az ellátásban nincs hiány. A ki- rendeltség augusztus 31-ig bezárólag 111 százalékra teljesítette értékesítési tervét, amely nagyobb volt, mint a tavalyi.

A jól megszervezett áruellátáson, a mennyiségen kívül a jobb minőség és a bővebb választék is hozzájárult a megoldáshoz. Az áru szinte kínálta önmagát, ezzel együtt fokozódott a kereslet. A MÉK új üzleteket és elárusító helyeket is nyitott. Ózdon például szinte valamennyi arra alkalmas helyen. Szép új zöldség- és gyümölcsbolt nyílt Putnokon, majd Bánréven. Szaporodnak a kisméretű elárusító pavilonok is.

Az igények kielégítésével egyidőben a MÉK ózdi kirendeltségének a tartósabb zöldségfélékből sikerült tartalékokat is felhalmoznia. A Szovjetunióból például több vagon fokhagymát kaptak, s ezt tartalékolják arra az időre, amikor a hazai termés elfogy. Makóról vöröshagyma érkezik több vagonos tételekben, s ezt is tartalékolják. Bőven lesz burgonya is, mert az ózdi járás termelőszövetkezetei aránylag jó burgonyatermést takarítottak be. A MÉK ózdi kirendeltsége megkezdte a burgonya felvásárlását és téli tárolását. Káposzta is bőségesen van, ugyancsak helyből, hiszen a Sajó völgyeién több termelőszövetkezet foglalkozik káposztatermelés- >el. A gyümölcsszükséglet zö- nét a MÉK más járásokból ;s más megyékből biztosítja, rélire elsősorban almát tájolnak s ebből elegendő nennyiséget kap majd az ózdi iárás is.

A JÁRÁS területén termő :öldség£éléket, gyümölcsöket

— természetesen — a MÉK jzdi kirendeltsége elsősorban gyekszik felvásárolni, de ez lem elegendő a járás lakosiágának. A nagyobb tételek ávolabbi területekről érkez- lek. Az ellátás ennek ellenére áelégítő és a MÉK kirendelt- ége a megyei igazgatósággal gyütt működve biztosítani udja á ■ téli szükségleteket is.

V MÉK járási kirendeltségé- ick dolgozói azt is megígérek a járás vezetőinek, hogy z új gazdasági mechanizmus lövetelményeinek megfelelően

jövőben még jobb ellátást- még nagyobb választékot, nég jobb minőséget és az ed- liginél is kulturáltabb, ké- lyelmesebb. gyorsabb kiske- eskedelmi értékesítést — karnak biztosítani. így igáén remélni lehet, hogy a pa- iaszok megszűnése végleges*

(sz. j.)

j

— Varjú bátyám, úgy visel-jj

je gondját a kocáknak, hogy a 4 legközelebbi választásnál me- jj gint folytatjuk. A munkaegy- íj ség mellé, mindig megkapja ajj prémiumot is. jj

jj

A sertésgondozó a kezét ke- •; reste, meg akarta szorítani.

•V

— K ... köszönöm v

__ ve- jj;

z

ető kartárs. %

— Ne nekem köszönje — há-$ rította el a liálálkodást Bujdo- * só, az agronómus. — Megér- demli, megdolgozott érte. fg

— Apám, itt van a kajlafülű * is, ez megér kétszáz forintot — jjí kiáltotta Sanyi tele torokkal, és * megfogta az apja karját, oda-jjj húzta az elrekesztett jószágok- -jc hoz. Az asszony és a gyerekek* egymás szavába vágtak, alig;* lehetett érteni, melyik mit* mond. Már ecsetet is kéri tét- jjj tek, és fekete festékkel megje-i lölték mind a húsz malacot, jjj Balázs pedig az első vevőkkel Ij;

máris alkudozott. *

*

Az agronomusék észrevette-*, nül elkötötték a hátaslovakat, jjj tovább indultak. Bujdosó elv-:;- társ! — szólt csendesen a bri-* gádvezető, amikor már messze* elmaradt mögöttük a major —, * tavaly többszöröse elhullott jjj annak, amennyit most Balázs- nak résziben kiadtunk. *

I

lyen az élet — felelte azjj:- agronómus, és zavar- * tan a lova nyakáig veregette. Érezte, vala- * mi mást. szebb szavakat kelle-* ne mondani, de nem jutott Jjj. eszébe más, mert még mindig a*: sok, boldogan-zajongó Varjúéi gyereket látta maga előtt. *

nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először.

— Balázs, hajtsd akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóhoz.

Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Később odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek:

— ... hét... nyolc ... kilenc ...ez a tizedik! Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. — Betuszkolták a rózsaszínű rekeszbe, és máris folytatták tovább: — Egy ... kettő ... hadd jöjjenek, hajtsad őket, Balázs ... kapd el gyerek, vidd a tietekhez. Ez a tizedik most koca lett.

Várnagy bácsi észrevette, hogy a tizedik számnál, Varjú Balázs a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült is a terve, ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólni kellett volna ezért, csak sorjában, ahogy a szerencse hozza. De úgy tett, mintha nem venné észre a csalafintaságot.

— Tizennégy! Már tizennégy van — kiál tóttá a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az ajkán ...

— Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta később Sanyi gyerek boldogsággal a hangjában. Odaóvatoskodott a kis süldőhöz, megsimogatta a. hátát... És a jószágok szaporodtak a kutricában, egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus ekkor így szólt:

Felelősségtudat a fiatal arcokon. Csehszlovákiában internacionalista kötelességüknek tesznek eleget a magyar katonák.

*#*-X-************X-#***********-X-***X-*-X-X-***ttif-X****X-*****#**#-X-***#4HHf

Gerő János

Varjú Balázs szerencséje

a harc, de végül az ígéret megszületett.

így történt — ami azelőtt sohasem —, hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött.

Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csalt néhány perccel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva minden más hangot.

V

arjú Balázs, miután valamelyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslékot, nem hagyta el a kifutó területét. Éber szemmel ' őrködött, hogy a gyengébben fejlődő malacokat ne nyomhassák el a nagyok, egy se maradjon éhes.

Egyik napon az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta:

— Balázs, részeljük a malacokat.

És jött a segítség, több, mint kellett volna. Az asszony a négy nagyobb gyerekkel futott oda a hírre. Az apróságok izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett:

— Az a kajlafülű! Apám, azt én választoltam ki! Nekem ígérte...

Várnagy bácsi szólt rájuk, mert a fiatal agronómusnak

— N ... ne üvöltsetek, meg ... siketülök. Anyátok mind ... mindjárt főz galuskát.

Ezzel lehetett legjobban elcsendesíteni a zsibongó apróságokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábasban galuskát kevert, és fél óra múlva kitette az asztal közepére a gőzölgő ételt, amiből tíz percen belül még mutatóba se maradt. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát:

— Gyere S... sanyi, megetetjük a di... disznókat.

A termelőszövetkezet huszonkét anyakocáját ugyanis Varjú Balázs gondjaira bízták.

Azelőtt sok panasz hangzott el a munkájára, nem is alaptalanul. Az ólban öreg pókhálók csüngtek, a trágyát nem hordta ki időben, bűz és piszok nyomta rá bélyegét a sertés- ólra. Hiába szólták meg érte, Varjú Balázs nem izgatta magát. Lecserélni pedig nem lehetett, mert a kevés jövedelem miatt senki nem akarta vállalni a kanászságot. Ez a világ azonban már elmúlt. Az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran felkelt megnézni, melyik koca alatt sival- kodik a megszorított kismalac! Mindezt egy komoly ígéretért tette. Egy hónapig dúlt előtte

A szövetkezetben az a hír járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott. És ebben az volt az érdekés, hogy semmi irigység nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sőt olyan örömmel beszéltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna belőle.

A Varjú család a tanyavilágban a legnépesebb és legelesettebb família volt. Tizenegy gyerek, mint az orgonasípok úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. A legidősebb nyolcadik osztályba járt, a legkisebb még alig totyogott. Egy nádfe- ríeles. sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobába összezsúfolva Leggyakrabban babot, papiikáskrumplit, meg galuskát ettek. A Varjú-gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpliföldeket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna. Gabona fejadagjuk elfogyott már tavaszra. hiszen naponta ötször is vágni kellett a kenyérből, s mindig tizenhárom karéjt.

Varjú Balázs, aki beszédhibás. dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkeseredett és nem bírta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra: